2011. január 16., vasárnap

Happy are the poor in spirit, for theirs is the kingdom...

A föld lakóinak életét egy közelgő aszteroida (Apophis-99942) ütközés veszélyezteti, amiről mit sem sejtenek a nép egyszerű gyermekei. Ne keltsünk riadalmat se pánikot de gondolkozzunk józanul.
A Földet becsapódásaikkal veszélyeztető kibolygók ellen jelenleg nincs biztos védekezési módszer. Napjainkban még csak a felderítés, tehát a veszélyes objektumok számbavétele zajlik - azonban már most sem árt azon gondolkodni, miként téríthetnénk el egy veszélyes útvonalon haladó és becsapódásával súlyos károkat okozó (tehát körülbelül 30 méternél nagyobb) égitestet.

Földközeli objektumnak (Near Earth Object, NEO) olyan égitestet neveznek, amely pályájának napközelpontja 1,3 csillagászati egységnél kisebb, tehát megközelíti bolygónk útvonalát az űrben. Egy csillagászati egység (CSE) az átlagos Föld-Nap távolsággal, azaz 150 millió kilométerrel egyenlő. A földközeli objektumok többsége kisbolygó lehet, amely a Mars és a Jupiter között húzódó fő kisbolygóövből származik. Ugyanakkor sok üstökösmag is van közöttük, amelyek jelentős része mára inaktív, mivel vastag felszíni portakaró borítja - ezek messziről egy átlagos kisbolygóra emlékeztetnek.

Napjainkban közel 5500 földközeli objektumot ismerünk, közöttük mintegy 70 üstökösmagnak és 5400 kisbolygónak tartott objektum van. A legveszélyesebb objektumok azok, amelyek átmérője 1 kilométernél nagyobb - ezekből körülbelül ezerről tudunk. Utóbbiak között is elkülönítik a potenciálisan veszélyes objektumokat (Potentially Hazardous Asteroid, PHA). Ezek nemcsak 1 kilométernél nagyobbak, hanem 0,05 CSE-nél közelebb kerülhetnek bolygónk pályájához - egy kis pályaváltozás eredményeként akár keresztezhetik is útvonalunkat egy szerencsétlen pillanatban.

http://www.freeweb.hu/dzsedzs/tudomany/aszteroidak.htm

Értesüléseim szerint az Apofisz 2029. április 13-án. pénteken , a Föld mellett fog elhaladni, a föld gravitációja módosítani fogja az Apofisz röppályáját, komoly esélye van annak, hogy a földi élet elpusztúl ha beleütközik a Föld körül keringő negyvenezer műhold egyikébe. Ha valami csoda folytán elkerüljük a katasztrófát akkor 2036-ban amikor újra visszatér még nagyobb eséllyel összeütközhet a Földdel. Veszélyes közelségbe kerül mert belép a geoszinkron műholdak által lefedett területre. Közel 29470 km (18300 mérföld, vagy 5,6 Föld sugara a középponttól, vagy 4,6 Föld-sugár távolság). Közép-atlanti, látszólag szabad szemmel is jól látható, mint egy közepesen fényes pont a fény gyorsan halad majd az égbolton. Alakjából következik és méretéből hogy spin-állapot változás miatt az árapály erők által okozott Föld gravitációs terén komoly térelhajlások várhatók amit legkedvezőbb esetben sem képes az emberi szervezet túlélni(Másodlagos pusztítás). Ez a távolság a Föld geoszinkron műholdak pályáját keresztezi. Az Apophis a műholdakhoz legközelebb megközelítést, a vízszintessel 40 fokos a Föld egyenlítőénél kívül a egyenlítői geoszinkron zóna átlépésekor 2013-ban lesz a következő lehetőség a kapott adatok ellenőrzésére, amikor kiderül hogy jobb a helyzet vagy teljesen megpecsételődött az emberiség sorsa. Az orbitális rezonancia a Földdel, tovább növeli a valószínűségét a pusztulásnak. A holdunk megközelítése is ugyanilyen apokalipszist eredményezhet. Ha nem akarunk elkésni már most nagytömegű űrhajókat kell küldeni az aszteroida lehetséges érkezési útvonalára, hogy az űrhajóink gravitációs mezejével a megfelelő irányba vonzzák a közeledő páros sziklát, az idő a legfontosabb tényező, nem késlekedhetünk. Egy ritkán látható dupla aszteroidáról van szó ami 2 millió kilométeren belül közeliti meg a Földet július 14-én. Két évtized múlva, 2029-ben túl közel kerülhet hozzánk. Azonosító száma 2008BT18 fél mérföldre, azaz nagyjából 800 méterre becsülik a szélességét. A dupla aszteroida nagyobbik darabja 3 óra alatt fordul meg tengelye körül.A két, együtt keringő szikladarab július 14-én volt a legközelebb, mintegy 2 millió kilométerre bolygónktól. Ez nagyjából hatszor akkora távolság, mint amennyire a Hold van tőlünk.Az ilyen dupla aszteroidák általában úgy keletkeznek, hogy a napból kitörő energiák kettészelnek egy "hagyományos" kis égitestet. A legtöbb aszteroida a Jupiter övében kering. A Föld közelében elhaladó aszteroidák 15 százaléka dupla. A 2008BT18-at a NASA "potenciálisan veszélyes" égitestnek minősítette, mivel nem lehet kiszámítani, a jövőben merre halad majd. Az aszteroidák időről időre pályát változtatnak, ami megnehezíti a pályájuk pontos kiszámítását. Sajnos rajta kívül még 4 az emberiségre veszélyes kísérőnk van és bármelyikkel bekövetkezhet a legrosszabb.

Figyelmükbe ajánlom a következő webcímeket, ahol az általam közölt adatokat leellenőrizhetik:


http://newton.dm.unipi.it/neodys/index.php?pc=1.0

http://translate.googleusercontent.com/translate_c?hl=hu&sl=en&u=http://newton.dm.unipi.it/neodys/index.php%3Fpc%3D1.1.0%26n%3D99942&prev=/search%3Fq%3Dhttp://newton.dm.unipi.it/neodys/%26hl%3Dhu%26prmd%3Divns&rurl=translate.google.hu&twu=1&usg=ALkJrhifMtRsQmqn2FukfOALOdjIj2vIhw

http://translate.googleusercontent.com/translate_c?hl=hu&sl=en&u=http://newton.dm.unipi.it/neodys/index.php%3Fpc%3D1.1.2%26n%3D99942&prev=/search%3Fq%3Dhttp://newton.dm.unipi.it/neodys/%26hl%3Dhu%26prmd%3Divns&rurl=translate.google.hu&twu=1&usg=ALkJrhgStpU5R49zGNbqPCtHc71XFvm2Bw

http://translate.googleusercontent.com/translate_c?hl=hu&sl=en&u=http://newton.dm.unipi.it/neodys/index.php%3Fpc%3D1.1.9%26n%3D99942&prev=/search%3Fq%3Dhttp://newton.dm.unipi.it/neodys/%26hl%3Dhu%26prmd%3Divns&rurl=translate.google.hu&twu=1&usg=ALkJrhgLTMjZ1IrY6gPnHt5mvZGwravoIg

http://translate.googleusercontent.com/translate_c?hl=hu&sl=en&u=http://newton.dm.unipi.it/neodys/index.php%3Fpc%3D1.1.A%26n%3D99942&prev=/search%3Fq%3Dhttp://newton.dm.unipi.it/neodys/%26hl%3Dhu%26prmd%3Divns&rurl=translate.google.hu&twu=1&usg=ALkJrhjlrpxX2BZgU-Q1HPqzOR2-b7THvg

A méréseket a CLOMON2-vel végzik jelenleg tudomásom szerint ami valamennyi befolyásoló tényező ismerete nélkül inkább vakrepülés, mint tudományos bizonyíték. Ezzel magyarázom a hibákat a szórásokat az eltéréseket, a variácók nagy számát és a valószínüségi együtthatók heterogén voltát.

http://itanet3.iasf-roma.inaf.it/tumblingstone/issues/num14/eng/clomon2.htm

A pontos számítások elvégzéséhez itt van néhány adalék, de ne feledjük 5 dimenzióban kell gondolkodni és elrugaszkodni az emberi agy szűklátókörű korlátaitól.

A számításokhoz a vizuális kontrollhoz és a színképelemzéshez fontos

A napsugárzás ereje négyzetesen csökken a távolsággal
(A Jupiter naptávolsága 5 CsE - megvilágítása 25-ször kevesebb a Földénél)

Egy bolygó keringési idejének (k) négyzete egyenlő pályája fél
nagytengelyének (t) köbével: k2 = t.t.t (Kepler második törvénye - nem
tudni, érvényes-e más naprendszerekben is)
(A Mars esetén t=1,5237 [a Földé 1], k=1,8808 földi év)

Bolygók tömegvonzásának kiszámítása:
o = rA2/rB2
t = tA/tB
v = t/o
ahol rA, rB a bolygók sugara (rA>rB); tA, tB a bolygók tömege;
o a távolsági osztó; t a kisebbik bolygó tömege a nagyobbik osztójaként
kifejezve; v a tömegvonzás aránya (A bolygón mért súlyának ekkora részét
nyomja ugyanaz a tárgy B bolygón)
Ebben nincs benne a centrifugális erő okozta súlycsökkenés!
(Ha A a Föld és B a Hold, akkor rA=6378 km, rB=1738 km: o=13,467;
t=81 [a Föld tömege 81-szerese a Holdénak]; v=6 - minden tárgy hatodannyit
nyom a Holdon, mint a Földön)

A kozmikus háttérsugárzás (nem azonos a kozmikus sugárzással) 2,7 K
minimális hőmérsékletet okoz mindenütt a világegyetemben
[Varga: Ég és Föld]
Csillagászati koordinátaszámítás
A földi kétdimenziós koordináta-rendszernek az éggömbre vetített változata:
az égi egyenlítőtől (melynek síkja egybeesik a földi egyenlítővel) mért
szögtávolság a deklináció (), amely -900-tól (dél) +900-ig (észak)
változik;
a tavaszponttól (az égi egyenlítő és az ekliptika [a napkorong középpontja
által évente befutott égi főkör] egyik metszéspontjától) mért polárszög a
rektaszcenzió ( vagy RA), amely 00-tól 3590 59' 59"-ig változik, a Nap
látszólagos mozgásának irányában; általában inkább óra-perc-másodpercben
adják meg, a teljes kör 24 óra, így egy óra 150, egy perc 15', egy
másodperc 15";
az , koordinátákhoz kivételesen az objektumnak a Földtől vagy a Naptól
való távolsága (r) is csatlakozhat

Távolságok:
Nap-Föld 499 fénys = 8 min 19 s
Hold-Föld 1,3 fénys

Alkalmazott számítógépes programjaim
LINUX

Xephem -A legprofibb efemerisz program Linuxhoz.
qastrocam -Webkamerákhoz kifejlesztett felvevőprogram Linuxhoz.
astromosaic -Képfeldolgozó Linuxhoz.
simg -Nagytudású képfeldolgozó Linuxhoz.
Saját csomagjaim UHU Linux 1.1 -hez

Starplot-0.94.1 -3D csillagtérkép.
Gstar-0.01 -Csillagtérkép.
Nightfall-1.32 -Csillagászati segédprogi.

A termodinamika első főtétele mennyiségi összefüggést állapít meg a mechanikai munka, a cserélt hő és a belső energia változása között. Egy nyugvó és zárt termodinamikai rendszer belső energiáját, amennyiben annak belsejében nem zajlik le fázisátalakulás vagy kémiai reakció, kétféleképpen lehet megváltoztatni: munkavégzéssel és hőközléssel. A rendszer ΔU belső energiájának megváltozása tehát a vele közölt Q hőmennyiség és a rajta végzett W (bármilyen) munka összege:
Áramló közegre a hő, és technikai munka összege így számolható:
ahol q a hő, w(t12) a technikai munka, h az entalpia, c a közegáramlás sebessége, g a gravitációs állandó, és z a vizsgált pont magassága (helyzete). Differenciális alakban:Következménye: Nincs olyan periodikusan működő gép, ú.n. elsőfajú perpetuum mobile (örökmozgó), mely hőfelvétel nélkül képes lenne munkát végezni.
A második főtétel a spontán folyamatok irányát szabja meg. Több, látszólag lényegesen különböző megfogalmazása van.
Clausius-féle megfogalmazás (1850.): A természetben nincs olyan folyamat, amelyben a hő önként, külső munkavégzés nélkül hidegebb testről melegebbre menne át. Csakis fordított irányú folyamatok lehetségesek.
Kelvin-Planck-féle megfogalmazás (1851., 1903.): A természetben nincs olyan folyamat, amelynek során egy test hőt veszít, és ez a hő munkává alakulna át. Szemléletesen egy hajó lehetne ilyen, amelyik a tenger vizéből hőenergiát von el, azt lehűti, és a kivont hőenergiával hajtja magát. Ez nem mond ellent az energiamegmaradásnak, mégsem kivitelezhető.
Az ilyen gépet másodfajú perpetuum mobilének nevezzük, tehát az állítás szerint nem létezik másodfajú perpetuum-mobile.A két megfogalmazás egymásból következik, de a levezetése nem teljesen egyszerű.A második alaptörvénynek ezek és az ezekhez hasonló megfogalmazásai zavarbaejtőek, hiszen a fizika többi, összefüggéseket megállapító törvényeivel szemben valaminek a létezését tagadják. Egy jobb megfogalmazás végett egy új fogalom került bevezetésre: az entrópia. A termodinamika második alaptörvénye az entrópia felhasználásával a következőképpen fogalmazható meg: a spontán folyamatok esetében a magára hagyott rendszerek entrópiája csak növekedhet.
Nernst megfogalmazása szerint az abszolút tiszta kristályos anyagok entrópiája nulla kelvin hőmérsékleten zérus. Olyan abszolút tiszta kristályos anyag, amelyre a Nernst megfogalmazása érvényes lenne, a természetben nem fordul elő, ideális fogalom, tehát nulla entrópiájú anyag nem létezhet. Az entrópia határértékét a harmadik főtétel pontosított megfogalmazása a következőképpen rögzíti: a termodinamikai rendszerek entrópiája véges pozitív érték felé, az entrópia hőmérséklet szerinti deriváltja pedig a zéró felé tart, amikor a rendszer hőmérséklete az abszolút nulla érték felé közelít. Nernst posztulátumát később egy újabb megfogalmazásban hozta nyilvánosságra, mely szerint az abszolút nulla hőmérséklet tetszőlegesen megközelíthető, de nem érhető el. E kijelentés a harmadik főtétel előbbi megfogalmazásának következménye: mivel az abszolút nullához közeli hőmérsékleten az anyagok fajhője nagyon kicsi, igen kis hőmennyiség a hőmérséklet jelentős megváltozásához vezet. Bármilyen módon is valósítjuk meg a hűtést, a lehűtendő test valamilyen fokú visszamelegedése elkerülhetetlen. A folyamat megismétlésével a hőmérséklet tovább csökkenthető, tehát végső soron az abszolút nulla hőmérséklet elvileg tetszőleges pontossággal aszimptotikusan megközelíthető, de nem érhető el.
Indeterminisztikus:
A valószínűség-számításhoz mint minden matematikai tudományághoz, mindenekelőtt egy matematikai struktúra szükségeltetik. A valószínűség-számítás esetében ez az eseményalgebra. Az eseményalgebra a tapasztalati probléma modellezésére jó. A kísérletet egy halmazzal azonosítjuk, mégpedig a kísérlet kimeneteleinek K halmazával. Ezt nevezzük eseménytérnek is (elemeit pedig elemi eseményeknek is nevezzük, ld. még lentebb).

Eseménynek nevezhetünk mindent, amiről a kísérlet elvégzése után eldönthető, hogy bekövetkezett-e, vagy sem. Érthetőbben, "eseménynek" a kísérlet kimeneteleiről szóló, egyértelműen igaz vagy hamis állítás igazságértéke mivoltának eldőlését nevezhetjük (pl.: egy szabályos dobókockával dobunk, hat lesz-e az eredmény? – ha igen, a "hat lesz" esemény következett be, ha nem, akkor nem).

A kísérlet egy megismétlése mindig egy kimenetelt ad. A kimenetel ismeretében egyértelműen eldönthető, egy adott A esemény, mint a kimenetelről szóló állítás, teljesül-e vagy sem. Azon kimenetelek, melyek bekövetkezése az A állítást igazzá teszi, a K egy részhalmazát alkotják, matematikailag az eseményt nyugodtan azonosíthatjuk e részhalmazzal (például ha szabályoskockával 2-t, 4-et, vagy 6-ot dobunk, akkor bekövetkezik a "páros számot dobtunk" esemény, egyébként nem; tehát az esemény a K={1,2,3,4,5,6} halmaz A={2,4,6} részhalmazával azonosítható.). A kimenetelek is felfoghatóak eseményeknek, hiszen a k∈K kimenetelhez egyértelműen tartozik egy {k}⊆K egyelemű esemény, azaz elemi esemény (a "kimenetel" és "elemi esemény" fogalmai között tehát praktikusan általában jelentéktelen különbség van).

A gyakorlati problémák szempontjából fontos ismerni a figyelembe vehető események halmazát, ez tehát a K részhalmazai halmazának (hatványhalmazának, P(K)-nak) egy R részhalmaza. Matematikai vizsgálatra jobbára azon R eseményterek alkalmasak, melyekre igaz, hogy nem üresek, és bármely két esemény halmazelméleti összege (uniója) és különbsége is esemény (azaz R-beli). Egyébként ez ekvivalens azzal, hogy R tartalmazza a biztos eseményt, bármely R-beli esemény komplementerét, valamint bármely két R-beli esemény összegét. Az eseményalgebra jobbára a klasszikus problémák alapeszköze, a felsőbb matematikában inkább a szigma-algebra fogalmára alapozunk.

Egy esemény lehetetlen esemény, ha semmilyen körülmények között nem következik be. Biztos eseményről akkor beszélünk, ha a kísérlet során biztosan (mindig) bekövetkezik. Azt az eseményt, mely akkor és csak akkor következik be, ha az A esemény nem következik be, az A esemény ellentett eseményének nevezzük.

http://magyarorszag.ma/modules.php?name=News&file=article&sid=2031

Nem ez az első alkalom, hogy egy potenciális veszélyt jelentő aszteroida ütközésének esélyét korábbi adatokra támaszkodva cáfolták meg. A leghíresebb eset az 1997 XF11 néven ismert űrszikla, melyet 1998-ban észleltek ütközőpályán, majd a korábbi adatok alátámasztották, hogy nincs veszély.
Korábban azért nem tudták előrevetíteni a szikla pontos pályáját, mert a Nap körüli pályájának is csak egy részét tudták megfigyelni. Az új megfigyelések - vagyis a 2004. március 15-i adatok - szerint az ismert pálya hosszabb és lehetővé teszik a teljes pálya megbecslését, valamint azt is, hogy mi lesz az aszteroida pontos helyzete évek múlva.

A Nap és a bolygók gravitációs vonzása miatt a keringési pályák időről-időre változnak valamicskét. A 2004 MN4 a Nap körül kering, de a legtöbb űrvándorral - melyek a Mars és a Jupiter közötti övben helyezkednek el - ellentétben, 322 napos orbitális pályája nagyrészt a Föld keringési pályáján belül van.
A kutatók azt nem tudják kijelenteni, hogy az aszteroida biztosan nem csapódik a Földbe, de a közeljövőben reméljük nincs komoly fenyegetés.

A Föld felé tart az Apophis nevű aszteorida, és egyes források szerint 2029. április 13-án pénteken, mások szerint attól kezdve 2036-ig többször kerül igen közel bolygónkhoz, esetleg be is csapódhat, de a Roszkoszmosz orosz űrügynökség már foglalkozik a problémával, és hozzálátott az esetleges világvége elhárítását célzó tervek kidolgozásához.

Erről Anatolij Perminov, a Roszkoszmosz elnöke szólt az Oroszország hangja rádióban szerdán, s egyben bejelentette, hogy a probléma megvitatására már össze is hívták az ügynökség kollégiumának és tudományos-műszaki tanácsának zárt ülését. Perminov elmondta, hogy már több tervet is eljuttattak hozzá a katasztrófa megelőzésére.

„Belátható időn belül építeni lehet egy olyan berendezést, amely lehetővé teszi az aszteroida pályájának módosítását, és ezzel ütközés elkerülését, úgy, hogy nagy lökést ad neki, de nem semmisíti meg, és nem tesz szükségessé nukleáris robbantást” – fejtette ki. A Roszkoszmosz elnöke azt mondta, amint az orosz tudósok kiválasztják a lehetőségek közül a legmegfelelőbbet, felhívják a megvalósításban való részvételre a legfontosabb űrügynökségeket, köztük az amerikai NASA-t, az Európai Űrügynökséget és több mást, mivel a projekt nyilvánvalóan igen költséges lesz.

Az Apophis aszteroidát, vagyis kisbolygót 2004-ben fedezték fel. Becslések szerint átmérője mintegy 300 méter, vagyis háromszor akkora, mint az 1908-ban Szibériában a Hirosimára ledobott atombomba erejének százszorosával hatalmas pusztítást végző Tunguz meteorité volt.
A Föld felé tart az Apophis nevű aszteorida, és egyes források szerint 2029. április 13-án pénteken, mások szerint attól kezdve 2036-ig többször kerül igen közel bolygónkhoz, esetleg be is csapódhat, de a Roszkoszmosz orosz űrügynökség már foglalkozik a problémával, és hozzálátott az esetleges világvége elhárítását célzó tervek kidolgozásához.

Erről Anatolij Perminov, a Roszkoszmosz elnöke szólt az Oroszország hangja rádióban szerdán, s egyben bejelentette, hogy a probléma megvitatására már össze is hívták az ügynökség kollégiumának és tudományos-műszaki tanácsának zárt ülését.


Perminov elmondta, hogy már több tervet is eljuttattak hozzá a katasztrófa megelőzésére. "Belátható időn belül építeni lehet egy olyan berendezést, amely lehetővé teszi az aszteroida pályájának módosítását, és ezzel ütközés elkerülését, úgy, hogy nagy lökést ad neki, de nem semmisíti meg, és nem tesz szükségessé nukleáris robbantást" - fejtette ki.

A Roszkoszmosz elnöke azt mondta, amint az orosz tudósok kiválasztják a lehetőségek közül a legmegfelelőbbet, felhívják a megvalósításban való részvételre a legfontosabb űrügynökségeket, köztük az amerikai NASA-t, az Európai Űrügynökséget és több mást, mivel a projekt nyilvánvalóan igen költséges lesz.

Az Apophis aszteroidát, vagyis kisbolygót 2004-ben fedezték fel. Becslések szerint átmérője mintegy 300 méter, vagyis háromszor akkora, mint az 1908-ban Szibériában a Hirosimára ledobott atombomba erejének százszorosával hatalmas pusztítást végző Tunguz meteorité volt.

Az Amerikai Űrkutatási Hivatal, a NASA szerint a korábban számítottakhoz képest lényegesen kisebb a veszélye, hogy 2036 április 13-án a 269,75 méteres átmérőjű Apophis kisbolygó összeütközik a Földdel.

A korábbi számítások szerint az ütközés valószínűsége 1:45.000 volt. A csillagászok most újból meghatározták az aszteroida pályáját, s e kalkulációk szerint 1 a 250 000-hez az esélye annak, hogy bekövetkezik a "világvége".


"Korábban sem volt semmi ok az aggodalomra, most még kevésbé kell félnünk" - hangsúlyozta Steve Chesley, a NASA bolygókutatással foglalkozó részlege, a Jet Propulsion Laboratory (JPL) földközeli objektumokat kereső programjának a csillagásza.

Chesley munkatársaival pontosította az aszteroida pályáját,. Számításaik a Hawaii-szigeten működő obszervatórium korábban nem publikált felvételein alapulnak, amelyek révén sikerült pontosabban meghatározni az aszteroida koordinátáit.

Öt éve, 2004-ben járta be a világot a hír, hogy az akkor felfedezett kisbolygó 2029-ben összeütközhet a Földdel. Később a pontosabb számítások alapján a tudósok kizárták ennek a veszélyét, kalkulációik szerint az Apophis "csupán" 29 450 kilométerre közelíti meg bolygónk felszínét 2029-ben. Az égitest azonban ekkor egy úgynevezett gravitációs kulcslyukon halad át, aminek következtében balszerencsés esetben 2036. április 13-án nekiütközik a Földnek - ennek az esélye most 1 a 250 000-hez -, egy későbbi lehetséges találkozás pedig 2037-ben következhet be, annak esélye 1 a 12,3 millióhoz.

Észak-Európa la kói derült idő esetén szabad szem mel is láthatják majd (3 magnitúdós csillagként) a kis égitest átvonulá sát, amint nyugat-délnyugat felé mozogva 40 percig szinte a talajjal párhuzamosan halad az égen a csil lagok között. Azt azonban csak pon tos megfigyelésekkel lehet majd ki mutatni, hogy bolygónk gravitációs vonzásának hatására a Föld mögött elrepülő Apophis pályája 28 fokkal elfordul, és ezáltal a kis égitest a ko rábbitól jelentősen eltérő pályára kerül.

Ilyen jellegű pályamódosításo kat, „hintamanővereket” az űrkutatásban ma már rendszeresen hasz nálnak annak érdekében, hogy az űrszonda valamely nagybolygó al kalmas irányból történő, előre ter vezett megközelítéséveI új lendüle tet kapjon távolabbi célja eléréséhez. Üstökösök esetében is megfi gyeltek már hasonló, bár természe tes pályamódosulásokat. Tudjuk, hogy az Apophis Nap körüli pályá ja a Föld-megközelítés hatására úgy fog módosulni, hogy a naptávolpont jóval kijjebb kerül, és a ke ringési idő kb. 428 napra nő. A pontos érték attól függ, hogy az égi test milyen közel halad el a Föld mellett.

Már jó egy éve foglalkoztatja a kutatókat, és nem kevésbé az újságírókat egy 2004-ben felfedezett földsúroló kisbolygó, mely az Apophis nevet kapta. Az égitest 390 méteres átmérőjű és elképzelhető, hogy 2036-ban becsapódik a Földbe, ahol 10 km-es krátert váj, vagy ha tengerbe csapódik, megacunamit kelt. Az emberiség még nem figyelt meg Földbe csapódó égitestet. A legutóbbi eset 1908-ban a Tunguz-esemény volt, ott azonban a becsapódó test még földet érés előtt fölrobbant és csak a lökéshullám pusztított a Szibériai tajgában. Az Apophis pályájának előrejelzését folyamatosan módosítják, így először úgy tűnt, hogy 2029-ben becsapódik, ekkor elnevezték péntek 13 kisbolygónak, mert a számítások szerint 2029. április 13-án, pénteken történt volna a becsapódás. De később a pályaelemek jobb megismerése után kiderült, hogy mégsem, viszont 2036-ban újra becsapódhat, attól függően, hogy a 2029-ben földközelségkor hogy változik meg a pályája. Az ESA Don Quijote missziójában fogja tesztelni, hogy képesek vagyunk-e esetleg elterelni a kisbolygót egy másik pályája. A Don Quijote misszóban egy űrszonda becsapódik egy kisbolygóba, egy másik pedig azt nézi, hogy hogyan változott meg a pályája. Az, hogy végül is becsapódik-e vagy sem, 2013-ban derülhet ki, amikor az Apophis ismét földközelben lesz és pályaelemeit pontosítani lehet. Valószínűleg ekkor kell arról döntést hozni, hogy elterelik-e a kisbolygót eredeti pályájáról. Ha kiderül, hogy veszélyes lehet 2036-ban, ez lehet az emberiség legnagyobb közös űrvállalkozása.
A Földet becsapódással veszélyeztető kisbolygókat olyan űreszközzel is el lehetne téríteni pályájukról, amely hosszabb időn át az adott égitest mellett halad. Hosszú évek alatt a szonda és a kisbolygó között ébredő gyenge gravitációs kölcsönhatás elegendő lenne a szükséges hatás kiváltásához.
Földsúroló kisbolygók

A kisbolygók nagy része a Mars és a Jupiter között kering, ez a fő kisbolygóöv. Földsúroló"-nak azokat a kisbolygókat nevezik, melyek 1,3 csillagászati egységnyi távolságnál közelebb merészkednek a Naphoz (1 csillagászati egység a közepes Föld-Nap távolsággal, azaz 150 millió km-rel egyenlő). Eredetük vitatott, valószínű azonban, hogy nagyobbik részük a fő kisbolygóövből származik, s egyfelől a kisbolygóöv tagjainak egymással való ütközése és feldarabolódása nyomán, másfelől a Jupiter gravitációs hatása révén kerültek "szokatlan" pályára. Jelenleg kb. 250 földsúroló kisbolygót tartanak nyilván. Közülük az (1036) Ganymed a legnagyobb 41 km-es átmérővel. Becslések szerint legalább ezer olyan, 1 km vagy azt meghaladó átmérőjű földsúroló kisbolygó létezhet, melyek potenciális veszélyt jelenthetnek bolygónkra.

Érdekes, hogy a Földbe való becsapódások gondolatát csak a XX. Század 60-70-es éveiben fogadták el, Eugene Shoemaker asztrogeológus javaslatára. Azóta folyamatosan követjük a potenciálisan veszélyt jelentő égitestek pályáit, miközben egyre többet fedezünk fel belőlük. A kutatás az utóbbi pár évben kapott nagy lendületet, amiben szerepe lehetett a katasztrófafilmek hatásának is (Deep Impact, Armaggedon).

Potenciálisan becsapódó égitestek

Potenciálisan becsapódó égitesteknek nevezzük azokat a földsúroló égitesteket, amelyek esetében a földpálya és az égitest pályája közti távolság kisebb 7,5 millió km-nél. 1998-ban 141 db ilyen objektumot ismertünk, de összességében 10-50 ezer darab lehet belőlük! Fényességük alapján többségük átmérője 200-250 méter. A Föld légköre kb. 200 méteres átmérőig óv meg bennünket a becsapódástól, hacsak nem tömör vas-nikkel darab érkezik.

Egy másik igen veszélyes objektum az 1997 XF11 jelű kisbolygó. 1998-ban nagy vihart kavart a bejelentés, miszerint az égitest 2026. október 28-án ugyanazt a helyet szeretné elfoglalni a térben, mint a Föld. A pontosabb pályaszámítások alapján mostanra kissé lehiggadtak a kedélyek (kb. 900 ezer km-re halad el mellettünk), így a becsapódás esélyét jelenleg nullának tekintjük.

Becsapódások és hatásaik

A légköri atomrobbantásokat figyelő hálózat néhány év leforgása alatt 60-80 külső eredetű eseményt észlelt, amelyek valószínűleg a légkörben felrobbant külső eredetű testek lehettek. Valójában sokszor ennyi lehet a számuk. Becslések szerint hetente 2 találhatja el a Földet, illetve kb. kétóránként haladhat el egy 10 tonnás test a Föld mellett!

Olyan becsapódás, amely egy városnyi területet pusztíthat el, évszázadonként egy-kettő fordulhat elő. Százezer évenként számolhatunk olyan becsapódással, amelynek következményei globális kihatásúak. Nagyjából egymillió évenként ütközhet bolygónk 1 km-nél nagyobb átmérőjű aszteroidával. Ha egy ilyen katasztrófa ezekben az években következne be, körülbelül 1 milliárd ember halálát okozná. Jelenlegi ismereteink szerint az aszteroida becsapódások jelentik az egyetlen olyan természetes veszélyforrást, amely az emberi civilizációt egyik pillanatról a másikra megsemmisítheti vagy jelentősen visszavetheti fejlődésében.

A globális katasztrófa

Mi történne egy igazán nagy, több km átmérőjű test becsapódását követően? Eltekintve a gyors hatásoktól (földrengések, szökőárak, tűzvész stb.) az igazi gondot a Föld testéből kiszórt anyag jelentené az élővilág számára. Becslések szerint egy 10 km-es test becsapódása kb. 3000 Badacsony-térfogatú anyagot szórna ki. A por szétterülne a légkörben, s un. becsapódási tél köszöntene be. A légköri áramlatok ugyanis egyenletesen eloszlatnák, a felszálló légáramlások pedig akár évtizedekig is lebegtethetnék a legfinomabb szemcséket a sztratoszférában. A napsugárzás nem jutna el a felszínre, a növények elpusztulnának, a táplálékláncok összeomlanának, miközben hirtelen jégkorszak köszöntene be. Ezután viszont roppant gyors globális felmelegedés következne, a légkörbe került rengeteg üvegházhatású anyag miatt (szén-dioxid, illetve vízgőz). Ilyen szélsőséges és gyors éghajlati változásokat még azok az élőlények is nehezen élnék túl, akik valamilyen szerencse folytán nem pusztultak éhen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése