2013. február 11., hétfő

Valentín napi érzelgősség

Aki szeretetben él, nem büszke és nem akar azon uralkodni akit szeret, csupán szolgálni azt, amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon annak akit szeret, megérthetjük egymást, de megfejteni mindenki csak önmagát tudja. rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. aki a legkedvesebb, lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad kutatni, a szeretet mélyebben van a tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak mások számára. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És ez az érzelgősség szerintem  a legrosszabb a világon. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen. Jéghegyek vagyunk önmagunk óceánjában, egykilenced rész ami látszik belőlünk, a többi a mélyben rejtőzik a kíváncsi szemek elől. Minden elmenő elvisz belőlünk valamit, ami nem jön vissza soha többé már. Nem lehet úgy labdázni, hogy ha rossz labdát dob a másik, akkor te is rosszat dobsz neki. Ha játék közben elkezdjük büntetni a másikat az ügyetlenségéért, akkor a játék elromlik, elfajul, nem játék többé, hanem harc, véres háború. Ha a szép játék a cél, akkor függetlenül attól, hogy milyen labdát kapok, nekem minél jobbat kell adnom. Ha az ember csak vissza tud emlékezni mindarra, amit látott, akkor már sosem henyél, igazában sohasem magányos, és nincs többé egyedül. Álmodunk és vágyakozunk – mert mindezek nélkül szegényebbek lennénk. Álmodni annyi, mint átváltozni, hiszen sosem álmodjuk azt, hogy alszunk, és álmodunk. Álmodunk, és értetlenül állunk a világ előtt, melybe álmodjuk magunkat. Álmodjuk, hogy nevetünk, és álmodjuk, hogy sírunk. Álmodjuk, hogy hatalmasok vagyunk, és álmodjuk, hogy porba hullunk. Álmodjuk, hogy élünk, és álmodjuk, hogy meghalunk. Álmodjuk, hogy az élet valóság, majd pedig hiszünk benne, hogy álmaink valóra válnak. Hiszünk, mert álmainkban hinni annyi, mint egész életünket álomban tölteni, s élni az életet, melyet álmodunk magunknak. A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben. Csak az élhet, ki mindig nevet, kiből kicsordul minden szeretet. Kinek lelke az élettől vidám, s himnuszt zeng az élet hajnalán. Ki minden szívből szivárványt fakaszt, ki minden sziklából virágot szakaszt. Ki az élet szintjén győztesen robog, csak az élhet, ki mindig mosolyog! A nehéz ügy nagyon nehéz, még annál is nehezebb!! Aki egy ügyért áldozatot hoz, nemcsak azért teszi, mert győzelmét várja, hanem mert hisz benne. Hit nélkül nem lehet értelmesen élni, és értelem nélkül nem lehet hinni. Hit nélkül megbotlasz egy szalmaszálban, hittel legyőzöd a hegyeket. Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Ha egyedül vagy, annak, hogy egyedül lehetsz, ha nem vagy egyedül, annak, hogy nem kell egyedül lenned. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van. Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemed, hogy meglássa azt!Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd kezedben, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. Ha úgy érzed, te vagy a világon a legszomorúbb, máris  felderülhetsz, hiszen valamiben "leg" lettél! Boldog és bölcs, aki azzal ébred: ma jobb akarok lenni, mint tegnap voltam. Akinek van akarata, azt vezeti a sors, akinek nincs, azt csak vonszolja. Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen mondat csupán. Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak, egyszerűen csak szeress, és fontos leszel annak akit szeretsz! 
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
 /Babits Mihály/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése