2016. március 19., szombat

Popini Albert


Popini Albert  bölcseleti doktor, evangélikus főgimnáziumi tanár, irodalomtörténész, költő, műfordító. Ploieștiben Romániában született, 1864. július 20.-án meghalt  Debrecenben, 1930. március 4.-én. Apja Popini Nándor, az adriai biztosító-társaság igazgatója volt Aradon, magyarországi születésű olasz ember, aki végigharcolta a szabadságharcot és naplót is írt róla. Popini 1880. augusztus végén Vácon belépett a kegyes tanítórendbe, Nyitrán végezte a teológiát, azután az egyetem bölcseleti fakultását Budapesten, ahol tanári és bölcseleti oklevelet nyert. Főgimnáziumi tanár volt: 1887-től 1890-ig Nagykanizsán, 1890-től 1893-ig Magyaróvárt, 1893-94-ben Máramarosszigeten, 1894-től 1896-ig Budapesten, 1896-től 1899-ig Temesvárt. A finnországi nevezetes írókkal baráti és sűrű levelezési viszonyban állt. 1899-ben a kegyes tanítórendből kilépett és a nyiregyházai evangélikus főgimnáziumban nyert rendes tanári állást, ahol a magyar és latin nyelvet tanította. Az ottani Bessenyei-körnek főtitkára volt. A finn nemzetet és irodalmát ismertetve felolvasásokat tartott Temesvárt, Nyiregyházán és Debrecenben. Írt és fordított apróbb elbeszéléseket, verseket a főváros napi és szépirodalmi lapjaiba. A finn irodalommal is foglalkozott. Cikkei a Magyar Szemlében (1890. Tanulmány Shelley Cenciek cz. tragédiájáról); a Katholikus Szemlében (1896. Népdalok finnből ford.); a Fővárosi Lapokban (1899. Scott Walterről); a Budapesti Hirlapban (1900. decz. 1. Tanulmány a hárfáról); a Budapesti Hirlapban (Aho János finn írónak rajzai s elbeszéléseiből vagy 40-et közölt, melyek «Forgácsok» és «Újabb forgácsok» címmel. külön is megjelentek; azóta is több szépirodalmi művet közölt finnből ford. és ezen nemzeti művészetét ismertette.
Popini már 1894-ben kérte felvételét a budapesti Demokratia páholyba, de akkor kérelmét, mivel piarista pap volt, nem is tárgyalták.

Miután 1900. áprilisában felvették a debreceni Haladás páholyba, számos nyíregyházi kereső az ő javaslatára kerül a szabadkőművességbe.
1906-ban Popini kezdeményezésére a debreceni Haladás páholy nyíregyházi tagjainak nagy része fedez (1906. december 21-én) és más páholyokból hozzájuk csatlakozókkal 1907-ben 19-en megalapítják a nyíregyházi Szabolcs páholyt, amelynek főmesterévé őt választják meg. 
Bessenyei György a nagy felvilágosult nyomdokaiban haladva akarta méltón képviselni és előre vinni a magyar kultúrát".az a közös jelszava, hogy minél európaibb és egyúttal minél nemzetibb legyen a magyar kultúra. Szabolcs megye kulturális felemelkedése és a közművelődés színvonalának emelése volt a célja.
Popini irányításával 53000 korona bankkölcsönnel, szabadkőműves adományokból, ingyenes tervezéssel és részben ingyenes kivitelezéssel épül fel a Károly téri (ma Benczúr tér) páholyház, amelyet 1908. június 12-én avatnak fel a nagypáholy képviselőinek jelenlétében.
1910-ben a helyi lapban két cikkben is népszerűsíti a szabadkőművességet - Popini: A szabadkőművesség és a nagyközönség, Nyírvidék, 1910. január 16.; Popini: Szabadkőművesség, vallás és haza, Nyírvidék, 1910. február 6. - 1911-től elkezdik megszervezni a sóstói gyermektelepet, küzdenek a klerikalizmus ellen. Nagy lelkesedéssel lát a páholy tagságának bővítéséhez, amelyből aztán több településen (Miskolc, Sátoraljaújhely, Ungvár, Szatmárnémeti) szabadkőműves körök alakultak. Ügybuzgalma a Nagypáholyban is figyelmet kelt, 1913-ban a páholyház építési alap bizottságában (amelynek kezdeményezője volt) alelnök lesz, 1915. novemberében pedig az egyik helyettes nagymesteri tisztséget is megkapja.
Háborúellenes, világméretűnek szánt kezdeményezése 1916-ban sikertelen, ráadásul a páholyban őt közvetlenül érintő becsületbírósági ügy kezdődik, amely ugyan eredménytelenül zárult (a kezdeményező Somogyi Gyula visszavonta keresetét), de a viszály következtében 1917. végén a páholy kettészakad, 43 fő kilép és megalakítja a Béke páholyt. A páholy rövid életű volt, tagjai 1918. november 23-án visszatérnek a Szabolcs páholyba.
A páholy radikálisabb tagjai és Popini támogatja a Károlyi-féle Népköztársaságot, majd a Tanácsköztársaságot (pl. hozzájárult az iskolai diákdirektórium működéséhez), ezért a bukás és a restauráció után tanári állásából elbocsájtották. A támadások elől Debrecenbe vonult vissza, ott élt sütödeigazgatóként[1] 1930-ban bekövetkezett haláláig.
Popini Albert emléktáblája a Zrínyi Ilona Gimnáziumban található, ő volt az első igazgatója 1864 1930 között.
Popini Albert (Ploiesti, 1864. július 20—Debrecen, 1930. január) Családja olasz eredetű volt, ő maga a romániai Ploiestiben született. Apjának korai elvesztése után Vácott belépett a kegyes tanítórendbe. A teológiát Nyitrán végezte, majd magyar‐latin szakos tanári oklevelet szerzett a budapesti egyetemen. Ezután különböző piarista gimnáziumokban tanított. 1899‐ben azonban kilépett a rendből, evangélikus hitre tért, megházasodott, s ekkor került Nyíregyházára, az evangélikus főgimnáziumba. A Nyíregyházán töltött két évtized pályájának fénykora volt. Tanári munkája, közéleti és irodalmi tevékenysége, a szabadkőműves mozgalomban betöltött szerepe egyaránt nagyformátumú egyéniségnek mutatják. Rendkívül sokoldalú kulturális szervező és ismeretterjesztő tevékenységet fejtett ki főként a Bessenyei Körben, amelynek hosszú időn át főtitkára volt. Az egyesületen belül ő kezdeményezte az ismeretterjesztő szakosztály létrehozását. Emellett nemcsak aktív tagja, hanem vezető egyénisége volt a magyarországi szabadkőműves mozgalomnak. Az országos lapokban és a nyíregyházi újságokban is számos cikket írt a páholyélet fellendítése érdekében. Elsősorban neki köszönhető, hogy a nyíregyházi Szabolcs páholy a század elején a szabadkőművesség egyik legfontosabb vidéki bázisává vált. Popini elbeszéléseket és verseket is írt, amelyek pesti lapokban jelentek meg, irodalmi munkásságának fő területe azonban a műfordítás volt. Eleinte angolból fordított, később azonban szinte minden idejét és energiáját a finn irodalom átültetésére és népszerűsítésére fordította. Főként Juhani Aho műveit tette hozzáférhetővé a magyar olvasók számára, de lefordította Aleksis Kivi: A pusztai Vargáék című vígjátékát is a pesti Népszínház részére. A fordításokon kívül számos nagyobb tanulmányt is írt, amelyekben a finn irodalmat és általában a finn kultúrát igyekezett megismertetni és népszerűsíteni Magyarországon. 1917‐ben az akkor induló nyíregyházi evangélikus leánygimnázium igazgatója lett. 1918 őszén és 1919‐ben, a Tanácsköztársaság idején igen aktív közéleti‐politikai szerepet vállalt, ezért a Tanácsköztársaság bukása után le kellett mondania állásáról, s Nyíregyházát is el kellett hagynia. Írói és tudósi pályája is derékba tört. Családjával együtt Debrecenben telepedett le, ahol Gulyás Pál édesapja juttatta be végül könyvelőként a Gazdák Sütödéje néven működő kenyérgyárba. Ott dolgozott egészen haláláig. Az egykori evangélikus leánygimnázium jogutód‐intézményében, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban, 1977. május 15‐én emléktáblát avattak az iskola első igazgatójának tiszteletére. Fontosabb művei: Német alaktani jegyzetek. Nagykanizsa 1888. Horatius. Kecskemét, 1895; Byron és Shelley. Kecskemét 1898; Alomvilág (Költemények). Kecskemét, 1898; Finnország a XIX. században. Nyíregyháza, 1900. Fordításai: Forgácsok. Aho János után finnből. Bp. 1896; Az álom. Irta Lord Byron. Temesvár, 1898; Újabb forgácsok. Aho János. Bp. 1902. Irodalom: Erdész Sándor— Katona Béla: Fejezetek Nyíregyháza művelődéstörténetéből. Nyíregyháza. 1973. Dr. Jósvai László: Popini Albert emléke. Kelet‐Magyarország. 1977. május 13. Szabó Géza: Popini Albert (1864‐1930) Szellemi elődeink. 1. Nyíregyháza, 1988. /Katona Béla: Szabolcs‐Szatmár‐Bereg irodalmi topográfiája, I. Nyíregyháza : Jósa Múz. 1996./




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése