Adatbázis-tervezés Középszintű Érettségire 12. osztály

Az adatbázis tervezés az alkalmazás fejlesztésének egyik kulcskérdése. Nagyobb volumenű alkalmazásoknál általában igen sok adat kerül tárolásra, illetve feldolgozásra. Ezek összetett módon kapcsolódhatnak egymáshoz. Az adatbázisokat úgy kell megtervezni, hogy minimális legyen bennük a redundancia, teljesüljenek a különböző adatfüggetlenségek, stb.

A tervezés maga egy kreatív folyamat. Mivel az alkalmazások nagyon különbözőek lehetnek, nincs olyan általános tervezési technika, ami mindig egy az egyben alkalmazható lenne. Egy jó terv elkészítéséhez megfelelő tapasztalat szükséges, amelyet gyakorlattal lehet megszerezni. Táblázatos formában foglaljuk össze egy alkalmazás tervezésének legfontosabb fázisait.

Fázis neve	Fő tevékenységek
Információ igény meghatározása	Célok meghatározása, adatok, formátumok, algoritmusok kialakítása
Logikai adatbázis tervezés	Egyedek meghatározása Egyedeket leíró tulajdonságok megadása Egyedek közötti kapcsolatokfeltérképezése Adatredundancia minimalizálása
Fizikai adatbázis kialakítás	Az adatbázisok létrehozása számítógépen

Az információ igény meghatározásának fázisában az egyik fő feladat az alkalmazás céljainak szempontjából.

 A célok szoros összefüggésben vannak a felhasználói igényekkel. Ezért a tervezésnek ebben a fázisában a felhasználókkal való szoros kapcsolattartás elengedhetetlen. Szükséges az is, hogy a tervező járatos legyen a rendszer felhasználóinak szakterületén. A tervezést általában nem a programozó végzi, hanem külön a tervezésben gyakorlott személyek, a szervezők.

 A szervező a tervezés során megismeri a pontos felhasználói igényeket. Különböző meglévő dokumentumok, jelentések gyakran hasznos forrásként szolgálhatnak ehhez.

Ebben a fázisban szükséges azt is meghatározni, hogy a rendelkezésre álló adatokat hogyan fogja a rendszer feldolgozni. Az eljárások, algoritmusok specifikációját is ekkor kell elvégezni. Meg kell határozni milyen módon, és formátumban kívánja a felhasználó megjeleníteni a feldolgozott adatokat. Ez befolyásolhatja az adatok tárolási formátumát is, amelyet ugyancsak specifikálni kell. Lényeges lehet annak meghatározása is, hogy az egyes adatok feldolgozása mekkora aktivitással történik majd.

A logikai tervezés fázisában főképpen az adatokra és a közöttük lévő kapcsolatokra koncentrálunk.

Ebben a lépésben kell részletezni a nyilvántartani kívánt adatok pontos listáját, meghatározni azok tárolási típusát és formátumát, figyelembe véve a számítógép lehetőségeit. Logikai összetartozásuk alapján az adatokat csoportosítani kell, majd meg kell határozni az egyes csoportok közötti összefüggéseket, kapcsolatokat.

Viszonylag jobban elkülönül az előző két fázistól a fizikai tervezés szakasza.

 Ez tulajdonképpen az alkalmazás megvalósítását jelenti a logikai tervek alapján. A gyakorlatban a szervező egy tervdokumentációban rögzíti a rendszertervet, amelyben leírja az adatbázis pontos tervét, az adatok beviteli és megjelenítési formátumát, az algoritmusokat. Ennek alapján készíti el a programozó az adatbázis-rendszert.

A prototípus a rendszer első verziója, amely esetleg még nem teljes, illetve finomításra szorul. Alkalmas azonban arra, hogy felújítsa a kommunikációt a felhasználó és a programozó, illetve a szervező között, javítva ezzel a rendszer minőségét. Nem feltétlenül szükségszerű a teljes rendszerre vonatkozó prototípus megvalósítása.

2.2  Adatmodellezés alapelemei

Az egységes tervezés érdekében kidolgoztak modelleket, amelyeket adatmodelleknek nevezünk. Egy adatmodell alapvetően nem magukkal az adatokkal foglalkozik, hanem azok struktúrájával, a közöttük lévő összefüggésekkel, kapcsolatokkal. A legelterjedtebb adatmodellezési technikák közös jellemzője, hogy három alapelemből tevődnek össze. Ezek a következők:

·        Egyed (egyedtípus)

·        Tulajdonság (tulajdonságtípus)

·        Kapcsolat (kapcsolattípus)

2.2.1        Egyedek

Egyednek nevezzük azokat a dolgokat, objektumokat, amelyek egymástól jól elkülöníthetők, melyekről adatokat tárolunk, és tulajdonságokkal jellemzünk. Egyedek lehetnek például a dolgozó, kifizetés, anyag, személy, stb. Ebben a formában az egyed, mint absztrakt fogalom szerepel.

Az egyed a konkrét dolgok absztrakciója.

Az absztrakt egyedekre szokás használni az egyedtípus kifejezést is. Foglalkozunk az egyedtípus konkrét előfordulásaival is. Ezeket nevezhetjük egyedhalmaznak, vagy egyed előfordulásoknak.

Például a dolgozó egyedtípus egyedhalmaza az összes dolgozót magába foglaló halmaz, hasonlóan a kifizetés egyedhalmaza az összes kifizetés, ami megtörtént.

DOLGOZÓ
A dolgozó Törzsszáma	A dolgozó  Neve	A dolgozó születési helye	A dolgozó születési ideje
egyedhalmaz   T234578	Kiss István	Eger	1968.12.11.
T456734	Nagy József	Budapest	1972.01.30.
T429877	Kovács János	Szeged	1967.05.12.

Az egyed előfordulások rekordoknak felelnek meg. A gyakorlatban az egyedtípust szokás rekordtípusnak is nevezni. (rekord- vagy struktúratípus).

2.2.2        Attribútumok (tulajdonságok)

Az adatmodellben olyan tulajdonságokat szokás alkalmazni, amelyek a rendszer szempontjából lényegesek. Például a bérszámfejtő rendszerben a dolgozó neve, fizetése lényeges tulajdonságok.

 Az egyed fogalmánál már megismert két szintet itt is alkalmazhatjuk. Maga az attribútum (tulajdonság) egy absztrakt fogalom, amelyet nevezhetünk tulajdonságtípusnak. Az egyes tulajdonságtípusok konkrét értékeit nevezzük tulajdonságértékeknek. Így például a szín tulajdonság konkrét értékei lehetnek a piros, zöld, kék, stb. Láthatjuk azt is, hogy a különböző tulajdonságok, egyes értékeivel, a tulajdonságokkal jellemzett egyed egy előfordulását, vagyis az egyedhalmaz egy elemét adhatjuk meg.

DOLGOZÓ
A dolgozó Törzsszáma	A dolgozó  Neve	A dolgozó születési helye	A dolgozó születési ideje
értékek   T234578	Kiss István	Eger	1968.12.11.
T456734	Nagy József	Budapest	1972.01.30.
T429877	Kovács János	Szeged	1967.05.12.

 

2.2.3        Kulcsok

Fontos szerepe van azoknak a tulajdonságoknak, amelynek értékei a többi tulajdonság értékeit egyértelműen meghatározzák. Ez azt jelenti, hogy ha az ilyen tulajdonságok értékeit megadjuk, akkor az egyértelműen definiál egy előfordulást.

Azokat a tulajdonságokat, amelyek egyértelműen meghatározzák az egyedtípus egy elemét, kulcsnak nevezzük. A kulcsok fontos szerepet töltenek be az adatmodell kialakításánál. A tervezés során meg szokták adni, mely attribútumok fogják a kulcsokat alkotni. Egy egyednek több kulcsa is lehet, de mindég azt kell kiválasztani, amely a leginkább alkalmas az egyértelmű azonosításra (például, legkevesebb attribútumot tartalmaz). Ez az elsődleges kulcs.

Kulcsjellegű attribútumok tulajdonság mindig találhatók. Ha az valamilyen okból nem megfelelő, akkor bevezethetünk egy olyan attribútumot, amelynek az értékei sorszámok, kódszámok, speciális azonosítók, és akkor ez is betöltheti az elsődleges kulcs szerepét.

Az azonosítók, kódszámok szinte minden alkalmazásnál előfordulnak. A számítógép jellegéből adódóan ezek alkalmasak az előfordulások pontos meghatározására. Bizonyos esetekben a felhasználó számára nehézséget okozhat, hogy a kódnál már egy apró elírás is egész más eredményt szolgáltathat. Aki számítógéppel dolgozik, annak tudomásul kell venni a kódok használatát, és pontos munkára kell törekednie.

2.2.4        Kapcsolatok

Az adatmodell harmadik fontos elemét a kapcsolatok jelentik. Kapcsolatnak nevezzük az egyedek közötti összefüggést, viszonyt. Például a bérszámfejtő rendszerben a dolgozó és a kifizetés egyedek között létezik egy bizonyos kapcsolat, mely meghatározza, hogy az egyes dolgozókhoz mely kifizetések tartoznak. Lehet úgy is fogalmazni, hogy a kapcsolatok az egyedhalmazok elemei között alakíthatók ki.

A kapcsolatokat osztályozhatjuk aszerint, hogy egy-egy elemhez hány másik elem tartozik.

Ennek a kapcsolat számítógépes reprezentációja szempontjából van jelentősége. Sokkal egyszerűbb egy olyan kapcsolatot megvalósítani, ahol egy egyed előforduláshoz csak egyetlen másik egyed előfordulás tartozhat, mint ha több. Az előbbinél elegendő lehet egy mutató, míg az utóbbinál valamilyen összetett adatstruktúrára van szükség, például halmazra, vagy listára. Ezek alapján a kapcsolatokat három csoportba oszthatjuk:

·        Egy-egy típusú

·        Egy-sok típusú

·        Sok-sok típusú

Egy-egy kapcsolat esetén az egyik egyed minden egyes előfordulásának a másik egyed pontosan egy előfordulása tartozik. Egy-egy típusú kapcsolat például a férfi és a nő egyedek között a házastárs kapcsolat.

A következő csoportot az egy-sok kapcsolatok alkotják. Ezeknél az egyik egyed minden előfordulásához a másik egyed több előfordulása tartozhat. Például a bérszámfejtő rendszerben egy-sok kapcsolatvan a dolgozók és a kifizetések között. A kapcsolat alapja az, hogy melyik dolgozóhoz mely kifizetések tartoznak. Világos, hogy egy dolgozóhoz több kifizetés tartozhat, viszont egy kifizetés mindenképpen csak egyetlen dolgozóhoz kapcsolódik.

A kapcsolatok legáltalánosabb formáját a sok-sok kapcsolatok jelentik. Sok-sok kapcsolat esetén mindkét egyed előfordulásaihoz a másik egyed több előfordulása tartozhat. Tegyük fel, hogy a dolgozói rendszerünkben azt is nyilvántartjuk, hogy melyik dolgozó milyen témákon dolgozik. Egy dolgozó több témában is tevékenykedhet és egy témán több dolgozó dolgozhat. Ebben az esetben sok-sok kapcsolatról van szó. Ezt a következő ábra szemlélteti.

Mint látható egy sok-sok kapcsolat több egy-sok kapcsolatokon alapszik. Ha bármelyik egyed szempontjából nézzük, akkor egy-sok kapcsolatot fedezhetünk fel. Ezért minden sok-sok kapcsolat felbontható két egy-sok kapcsolatra.

Az eddigiekben az úgynevezett bináris kapcsolatokról beszéltünk, amelyek két egyed között létesíthetők.

2.2.5        Egyed-kapcsolat diagrammok

Az adatmodell grafikus leírására lehet az egyed-kapcsolat diagrammal (ER=Entity Relationship diagramm) használni.

 Az egyed-kapcsolat diagramm elemei az adatmodell már ismert összetevői. Az egyes elemek grafikus reprezentációja a következőképpen készíthető el. Az egyedeket téglalap segítségével adjuk meg, amelybe beleírjuk az egyed nevét. Például a Dolgozó egyed ábrázolása a következő:

A tulajdonságokat hasonlóan ábrázoljuk, azzal a különbséggel, hogy itt téglalap helyett ellipszist használunk. Például a Dolgozó egyed Név tulajdonságának ábrája a következő:

A kapcsolat ábrázolására rombusz jelet használjuk. Például a Dolgozó és a Kifizetés egyedek közötti kapcsolat a következő módon reprezentálható:

Példa

A már említett dolgozói nyilvántartás egyed-kapcsolat diagrammja a következőképpen nézhet ki:

Az egyed-kapcsolat modellben lehetőség van több egyed közötti kapcsolat megadására is. Ez ugyanúgy történik, mint a két egyed közötti kapcsolat esetén, csak ilyenkor a kapcsolat jelét mindegyik egyeddel összekötjük. A gyakorlatban háromnál több egyed között csak nagyon ritkán alakítanak ki kapcsolatot. 

2.3  Adatmodellek típusai

Az előző részben említett adatmodell elemekből különböző struktúrák igénybevételével alakítjuk ki az adatmodellt. Az adatbázis-kezelés fejlődése során három fontos adatmodellt alakítottak ki. Ezek a következők:

·        Hierarchikus modell

·        Hálós modell

·        Relációs modell

A hierarchikus és a hálós adatmodelleket már csak történeti okból említjük. Ezért ezekről csak rövid összefoglalást adunk. Ma a leggyakrabban használt modellnek a relációs modell számít.

2.3.1        Hierarchikus adatmodell

A Hierarchikus adatmodell azért kapta ezt az elnevezést, mert az alapelve az, hogy az egyedeket a köztük lévő kapcsolat alapján hierarchiába rendezi. A hierarchikus modell leginkább egy-egy és egy-sokjellegű kapcsolatok megvalósítására használható. A kapcsolat alapján a két egyedtípus között hierarchiát definiálunk. Fontos, hogy a hierarchiában alul lévő egyedtípusnak csak egyetlen őse lehet. A hierarchiában felül lévő egyedtípushoz több, a hierarchiában lentebb lévő egyedtípus kapcsolódhat.

 Az első hierarchikus ABKR az IBM által 1968-ban kifejlesztett Information Management System (IMS) volt. Mára a relációs modell már teljesen kiszorította a hierarchikust.

A hierarchiák alkalmazását az adatbázis-kezelésben motiválta az, hogy a fastruktúrák jól ábrázolhatók szekvenciálisan. Közismert a fáknak az a reprezentációja, amelynél minden egyes csúcsponthoz a hozzátartozó részfák mutatóit a csúcspont mellett helyezzük el szekvenciálisan. A mutatók segítségével hatékonyan kereshetők a kapcsolódó rekordok.

2.3.2        Hálós adatmodell

A hálós adatmodellt tekinthetjük a hierarchikus modell kiterjesztésének. A különbség az, hogy míg a hierarchikus modell gráfja csak fa lehet, a hálósnál tetszőleges gráf előfordulhat. Ez azt jelenti, hogy egy egyedtípusnak több őse is lehet. A hálós adatmodellben a sok-sok kapcsolatok is kezelhetők, úgy hogy azokat két egy-sok kapcsolatra bontják fel. Magát a modellt, illetve a hozzá kapcsolódó adatbázis-kezelő nyelvet 1971-ben ismertette a CODASYL DBTG (Conference on Data Systems and Languages  Data Base Task Group).

A hálós modellben a kapcsolatok leírására egy új típust vezettek be, ez a halmaztípus (set type). A halmaztípusnak három jellemzőjét definiálták:

·        Név

·        Tulajdonos (owner)

·        Tag (member)

A tulajdonos és a tag egyedtípusok, amelyek egyértékű és többértékű attribútumokat is tartalmazhatnak. A halmaztípus tulajdonképpen az egy-sok kapcsolat megvalósítására való. Megadása a szokásos grafikus formában történhet, azaz a két egyedtípust egy nyíllal kapcsoljuk össze. Például a Dolgozó‑Kifizetés kapcsolat a következőképpen néz ki:

A Dolgozó és a Téma egyedtípusok közötti sok-sok kapcsolatot a következőképpen bonthatjuk fel egy-sok kapcsolatokra:

Mivel a hálós modellben nincs olyan megkötés, hogy valamely egyedtípusnak feltétlenül egy másik felett kell állnia a hierarchiában, ezért a fenti felbontás nem sérti az adatmodell alapelvét. A halmaztípus megvalósítása ugyancsak jól ismert adatszerkezettel történhet.

Minden egyes rekord előfordulásnál az adatok mellett egy fejrészt is képez az ABKR. Ebben a fejrészben történik a kapcsolatok megadása. A fejrészben különböző mutatók lehetnek. A leggyakrabban használt mutatófajták az alábbiak:

·        Első (first) – tulajdonostól mutat az első tagra

·        Következő (next) – tagtól mutat a következő tagra

·        Előző (prior) – tagtól mutat az előző tagra

·        Tulajdonos (owner) – tagtól mutat a tulajdonosra

A következő ábra egy rekord szerkezetét mutatja be a hálós modellben:

Első

Következő

Előző

Tulajdonos

	fejrész		adatok

A cloude computing paradigma subsztanciájának exegézise és implementálása 14_A osztály

Nos ebben a kontextusban a felhő (cloud) adekvát kommunikációs hálózat. Ezért a felhőalapú számítástechnika vagy angol nevén cloud computing az internet (vagy nagyobb cégek esetében a belső, intranet hálózat) felhasználásával nyújtott szolgáltatások összességét jelenti. Amikor egy cloud szolgáltatást igénybe vesz egy felhasználó, akkor a szolgáltatójának erőforrásait használja, miközben az adatai részben vagy teljes mértékben távoli adatközpontok megbízható rendszereiben kerülnek eltárolásra, feldolgozásra. Persze a cloud computing mögött meghúzódó elgondolások korántsem új keletűek. Már az 1960-as években is foglalkoztak a tudósok a gondolattal, azonban a technológia és az internetes kommunikáció fejlődése napjainkra tette lehetővé, hogy a felhőalapú megoldások elindulhassanak hódító útjukra. A Gartner piacelemző cég szerint 2012-re a legnagyobb, Fortune 1000 soraiba tartozó vállalatok 80 százaléka igénybe fog venni valamilyen felhőalapú szolgáltatást. Tehát az informatika e területe óriási jövő előtt áll, de már jelenleg is számos olyan jellemzővel kecsegtet, amelyek a kis- és közepes méretű vállalatok számára is komoly előnyt jelentenek.

Rengeteg előnye van; 

Méretezhetőség

Az informatikai rendszerek méretezhetősége mindig érdekes kérdéseket vet fel: Vajon elegendő lesz a rendelkezésre álló erőforrás? Mi történik, ha hirtelen megnövekszik a forgalmunk? Mit kezdjünk a rendelkezésre álló hardverekkel, ha kedvezőtlenebbre fordulnak a piaci körülmények? Ezekkel a kérdésekkel sokkal kevésbé kell foglalkozni a cloud computing világában, hiszen az igénybe vett szolgáltatások rugalmasan méretezhetők.

Költségkímélő és könnyű bevezethetőség

A cloud computing szolgáltatások anélkül vezethetők be, hogy hardverekre kellene költeni. A legtöbb esetben a felhőalapú megoldások egyszerű, többnyire webes felületet biztosítanak az egyes feladatok elvégzéséhez.

Erőforrások felszabadítása

A felhőalapú szolgáltatások egyrészt segítenek felszabadítani az informatikai infrastruktúrák hardvereire rakódó terheket, és lehetővé teszik, hogy az erőforrásokat más, üzletileg fontos célokra lehessen átcsoportosítani. Másrészt jelentős mennyiségű emberi erőforrást takarítanak meg, hiszen számos tevékenység elvégzését a szolgáltatók vállalják.

Nagy rendelkezésre állás

A cloud computing szolgáltatások mögött meghúzódó cégek folyamatosan jelentős fejlesztéseket és beruházásokat eszközölnek annak érdekében, hogy a szolgáltatásaikat világszerte megfelelő minőségben tudják nyújtani. A legtöbb cég a világ különböző pontjain elhelyezett, komoly méretű adatközpontokkal rendelkezik, amelyek nagy rendelkezésre állást biztosítanak.

Perzisztens támogatás

Esetlegesen felmerülő technikai problémák esetén az ügyfelek a legtöbbször az év minden napjának minden órájában hívhatják a szolgáltatók támogatási központjait, és kérhetnek segítséget a rendellenességek minél gyorsabb megszüntetése érdekében.

Milyen költségeket takaríthat meg?Szerverköltség, Lincencdíjak, Energiaköltség, Szakképzett informatikai munkaerő bére, Informatikusok folyamatos képzési költsége, Alkalmazások frissítésével járó költségek. stb.

Egyszerű SQL mintapéldák Középszintű Érettségire 12. osztály

SQL alapismeretek Középszintű Érettségire 12. osztály

Tábla létrehozása - create
   A CREATE TABLE kulcsszóval lehet létrehozni egy táblát. Ez után zárójelben fel kell sorolni azokat az elemeket, amik a táblázat oszlopai lesznek, ezt mindig az oszlopnév majd a típus meghatározásával történik. Ezután jöhetnek az egyéb speciális parancsszavak.

    create kulcsszó bevezeti a tábla létrehozását
    null/not null jelentése, hogy az adott elemnek kötelező-e értéket adni. Ha null akkor nem, ha not null akkor kötelező értéket adni
    default kulcsszóval megadhatunk egy alapértelmezett értéket, így ha később nem adjuk meg a mező értékét, akkor ennek a helyére beíródik az itt megadott érték

   Ha adatbázist akarunk létrehozni, akkor a CREATE DATABASE adatbázis_nev formába kell megadni.
  



CREATE TABLE elso (
   azonosito INT NOT NULL default 0,
   nev VARCHAR(75) NOT NULL,
   szul_ev DATE NOT NULL,
   szem_ig_szam CHAR(8) NOT NULL,
   PRIMARY KEY (azonosito)
)

CREATE DATABASE elso_adatbazis
Tábla törlése - drop
   A DROP TABLE paranccsal vezetjük be a tábla törlését. Ez után következik a tábla neve amit törölni szeretnénk. A parancs lefuttatásával töröljük a tábla összes sorát és magát a tábla szerkezetét is.
   Ha az adatbázist akarom törölni, akkor az a DROP DATABASE parancsszót kell használni. Ha ezt lefuttatjuk, akkor törli az összes táblát és az adatbázis szerkezetét is.
    DROP TABLE elso

DROP DATABASE elso_adatbazis
Új sor hozzáadása - insert into
   Az INSERT INTO parancsszóval vezetjük be az új sor hozzáadását. Ezután jön a tábla név, majd a VALUES kulcsszó. Ezután a zárójelek között az oszlopneveknek megfelelően sorrendbe bele kell írni aposztrófok közé az értékeket.
   Ha nem tudjuk, hogy milyen sorrendbe vannak a tábla oszlopai, akkor a tábla név és a VALUES között zárójelben megadhatunk egy tetszőleges oszlopnév sorrendet, de ekkor ebben a sorrendben kell megadni a paramétereket a VALUES kulcsszó után.
   Azt is megtehetjük, hogy nem az összes oszlopnak adunk értéket. Ekkor, ha a tábla létrehozásánál megadtunk DEFAULT értéket, akkor ez az érték íródik be a táblába. Ha nincs ilyen megadva, akkor null értéket vesz fel.
    INSERT INTO elso
VALUES ('1', 'petike', '1987', '457887DH')

INSERT INTO elso (nev, ev, szem_ig_szam, azonosito)
VALUES ('petike', '1987', '457887DH', '1')

INSERT INTO elso (nev, ev, szem_ig_szam, azonosito)
VALUES ('petike', '1987', '457887DH', '1')

INSERT INTO elso (nev, ev, szem_ig_szam)
VALUES ('petike', '1987', '457887DH')
Módosítás - update
   Az UPDATE kulcsszóval vezetjük be a módosítást, ezután következeik a tábla neve, amelyben a módosítást el akarjuk végezni. Ezután a SET kulcsszóval vezetjük be a módosítandó oszlopok felsorolását, ez a következő formában történik oszlop_nev='érték'. Ha több adatot akarunk egyszerre módosítani, akkor az érték és a következő oszlopnév közé egy vesszőt kell raknunk. Az utolsó oszlopnév érték pár után nem kell vesszőt raknunk.
   Ügyeljünk arra, hogyha nem kerül a módosítás végére where feltétel, akkor a tábla összes sorában végbemegy a változtatás. Tehát ha azt akarjuk, hogy ez ne történjen meg, akkor írni kell egy where kulcsszót és egy relációs feltételt.
    UPDATE elso SET
   nev='Péter',
   azonosito ='38',
   ev='1977'
WHERE ev='1987'

Törlés - delete from
   A DELETE kulcsszóval vezetjük be a törlést. Ez a törlés nem egyezik meg a DROP paranccsal, ezzel ugyanis csak bizonyos sorokat lehet törölni, de a tábla szerkezetét nem.
   A DELETE FROM kulcsszavak után jön a tábla neve, amelyből sorokat akarunk törölni. Utána kötelező a where feltétel, mert ha elhagyjuk, a tábla összes sorát töröljük (tehát szintaktikailag elfogadja az adatbázis-kezelő rendszer). Ezért mindig óvatosan használjuk ezt a parancsot!
    DELETE FROM elso WHERE ev ='1987'

Az azonosító
Miért fontos az, hogy minden táblában legyen egy azonosító?
   Egy táblában fontos, hogy minden sort egyedileg meg tudjunk különböztetni, és tudjunk rá hivatkozni is. Első pillanatra furcsállhatjuk, hogy minek kell emiatt felvenni még egy oszlopot, hiszen ott van a név és majd amikor megadjuk a feltételt akkor a névvel szűkítjük, hogy mire vonatkozzon a módosítás, törlés stb...
Ez jól is fog működni mindaddig amíg nem veszünk fel két ugyanolyan nevű embert (Tóth, Szabó, Kiss vagy éppen Nagy vezetéknevű emberből sok van és az is elég gyakori, hogy a keresztnevük is ugyan az). Persze mondhatnánk, hogy felvesszük hozzá a születési dátumát ekkor viszont már a feltétel bonyolult lesz : where nev = 'Kiss János' and szuldatum='1901.12.24' . Ugyanakkor még ez sem garancia, hogy nem lesznek olyan emberek akiknek ugyanazok az adataik. Ebből látható, hogy szükséges minden sorhoz hozzárendelni egy egyedi azonosítót, ami csak ahhoz az egy emberhez tartozik. Ezt az azonosítót az informatikába ID-nak mondjuk (az ID az angol identifier szóból származik ami azonosítót jelent). Így minden táblánkban szerepelni fog egy ID oszlop.
   Felmerülhet a kérdés, mi van akkor, ha két ugyanolyan ID-t adunk meg. Ekkor gondunk lenne, mert egy törlés parancs kiadásakor mind a két rekordot törölnénk. Ennek elkerülésére, amikor létrehozzunk a táblát jelezzük az adatbázis-kezelő rendszernek, hogy ennek az oszlopnak mindig egyedinek kell lennie. Ezt a primary key(oszlopnev) paranccsal tehetjük meg. A primary key elsődleges kulcsot jelent. Az adatbázisoknál kulcsnak mondjuk azokat az oszlopokat, amik egyértelműen meghatározzák, hogy a táblában melyik sorról van szó. Ekkor, ha két ugyanolyan elemet szeretnénk felvinni a táblában, akkor a másodikat nem fogja engedélyezni, és hibaüzenetet kapunk.
   Honnan tudjuk, hogy mi legyen a következő kulcsunk? Erre is van egy megoldás az adatbázis-kezelő rendszerben. Minden sorhoz, hozzárendelünk egy számot, és folyamatosan növeljük a szám értékét. Tehát amikor a következő sort visszük fel akkor az előzőhöz képest eggyel nagyobb számot adunk meg.
Ezt el is végezheti az adatbázis-kezelő rendszer helyettünk, ha megadjuk, hogy automatikusan növelje ezt a számot. Erre a funkcióra szolgál az auto_increment parancs. Például a create parancsnál a következőképpen is megadhatjuk: `ID` INT NOT NULL AUTO_INCREMENT PRIMARY KEY. Az ID az oszlopnév, a not null logikusan azt jelenti, hogy nem lehet üres (hiszen mindegyiknek különbözőnek kell lennie), és végül, hogy automatikusan növekedjen az elsődleges kulcsunk.
   Előfordulhat olyan is, hogy szeretnék, ha az adatbázis-kezelő figyelné, hogy az adott oszlopba ne kerüljön két ugyanolyan érték, de nem ez a kulcsunk (pl.: két ugyanolyan tajkártya szám ne legyen a táblába). Ezt az unique(oszlopnev) paranccsal adhatom meg (az angol unique szó jelentése egyedi).

Szerkezet módosítás - alter table
   Az ALTER TABLE kulcsszó vezeti be a tábla szerkezetének módosítását, ezután következik a táblanév, amelyen a módosítást kívánjuk végezni.
   Utána jön, az ADD vagy a DROP kulcsszó, azaz vagy hozzáadunk a tábla szerkezetéhez egy oszlopot vagy törlünk belőle egyet. Ezután következik az oszlop neve. Ha hozzáadunk, akkor itt történik a típus meghatározása is, úgy mint a create parancsnál. Törléskor csak a törlendő oszlop nevét kell beírnunk.
   Ha nem a tábla utolsó oszlopa után szeretnénk beszúrni az új oszlopot, akkor az AFTER kulcsszót kell használnunk, ezt után jön az az oszlopnév, ami után szeretnénk az új oszlopot. Ilyen formába elérjük el, hogy a megadott oszlop után kerüljön beszúrásra az új oszlopunkat.
    ALTER TABLE elso ADD uj_oszlop VARCHAR( 255 ) NOT NULL

ALTER TABLE elso ADD uj_oszlop VARCHAR( 255 ) NOT NULL AFTER ev

ALTER TABLE elso DROP torlendo_oszlop

Lekérdezés - select
   Eddig olyan parancsszavakat néztünk, ami az adatbázisunk szerkezetét, illetve az adatokat módosította, de nem volt visszatérési értéke. Ez azt jelenti, hogy az eddig megismert függvények lefutásakor elvégződik a művelet, de a felhasználó, azaz mi nem tudjuk meg, hogy mi is történt. Ezért amikor kiadunk egy ilyen függvényt utána egy lekérdezéssel ellenőrizzük, hogy mi történ az táblánkban.
   Ahhoz, hogy kapjunk vissza adatokat, meg kell ismerkednünk még egy paranccsal, ez a SELECT. Ennek mindig van visszatérési értéke, de előfordulna olyan eset is, amikor nincsen benne érték. Ez például akkor fordulhat elő, ha az előző utasítással töröltünk, és ezután a select utasítással meggyőződünk arról, hogy tényleg töröltük-e az az adott sor. Ekkor értelemszerűen nem lehet visszatérés érték, mert az előző paranccsal töröltük azt.

Lekérdezés - select *

   A SELECT kulcsszóval vezetjük be a lekérdezést. Ezután következik egy felsorolás azokkal az oszlopnevekkel, amelyeknek az értékeit látni szeretnénk. Ha az összes oszloppal akarunk dolgozni, akkor elegendő a * karakter megadása, ekkor az összes oszlopot visszaadja.
   Ezután következik a FROM tabla_nev páros, azaz az itt megadott táblából kérdezünk le adatokat. Így elérhetjük, hogy a táblánk összes sorát visszakapjuk.
    SELECT * FROM elso

SELECT nev, ev FROM elso

Szűrés - where
   Mit tehetünk akkor, hogyha nem akarjuk, hogy a tábla összes sorát visszakapjuk? Ilyenkor szűrést kell alkalmaznunk, amelyben megmondjuk, hogy melyik sorokat szeretnénk visszakapni. A feltétel kulcsszava a WHERE. Ezután következhetnek a feltételek. Mivel relációs adatbázis-kezelő rendszerrel dolgozunk ezért, értelemszerűen a feltételek is relációkkal kell megadni.
   Így a feltétel lehet egyenlő ( = ), nem egyenlő ( != ), kisebb ( < ), nagyobb ( > ), kisebb egyenlő ( <= ), vagy nagyobb egyenlő ( => ).
   Ha több feltételt adunk meg, akkor az AND (és kapcsolat) és az OR (vagy kapcsolat) kulcsszóval köthetünk össze azokat. A feltételek tetszőlegesen zárójelezhetőek.
   Tehát a WHERE kulcsszó utáni részt mindenegyes sornál kiértékeli, ha a feltételek mindegyike megfelel az adott sorban, akkor azt a sort hozzáfűzi a visszatérési értékhez. Így csak azokat és csak azokat a sorokat kapjuk vissza, amelyek teljes mértékben megfelelnek a feltételnek.
    SELECT * FROM elso WHERE ev>1950

SELECT nev, ev FROM elso WHERE ev>1950 and azonosito<100 or nev='péter'

Rendezés - order by
   Az eredményt tetszőlegesen rendezhetjük is. Így nem okozhat gondot, ha egy névsort abc sorrendbe kell állítani. A rendezés kulcsszava az ORDER BY. Ez a WHERE feltétel után következik, természetesen, ha nincs WHERE feltételünk akkor a táblanév után helyezzük el ezt.
   Az ORDER BY után következik egy oszlop_nev, e szerint az oszlop szerint rendeződik az eredmény. Meg lehet adni egymás után több oszlopnevet is, ilyenkor ha az első oszlopban van több ugyanolyan adat, akkor a sorrend megállapításakor a következő oszlop értékeit fogják eldönteni, hogy mi a sorrend.
   Ha csökkenő sorrendet akarunk elérni, akkor az oszlopnevek után a DESC kulcsszó kerül.
    SELECT * FROM elso
WHERE ev>1950
ORDER BY ev

SELECT nev, ev FROM elso
WHERE ev>1950 and azonosito<100 or nev='péter'
ORDER BY nev, azonosito DESC

Csoportosítás - group by
   Ha csoportosítani kell, akkor a GROUP BY parancsszót kell alkalmaznunk. Ezután következik az az oszlop név, ami alapján csoportosítani szeretnénk. Ilyenkor ügyelni kell arra, hogy a SELECT utáni részbe csak olyan oszlopnév illetve függvényt írjunk, aminek a végrehajtásakor a végeredménye egy darab érték lesz (pl.: számoljuk meg, hányan születtek minden évben 1950 után. Ekkor a count(ev)) megszámoljuk az adott évben született emberek számát, látjuk, hogy ez minden egyes évre egy darab értéket ad vissza.
   Az AS paranccsal el(át)nevezzünk egy oszlopnevet, jelen esetben a kiszámolt érték oszlopneve a darab lesz.
    SELECT ev,
COUNT(ev) AS  darab
FROM elso
WHERE ev>1950
GROUP BY ev



Lekérdezés - függvények

   Most nézzük át azokat a funkciókat, amelyeket gyakran használjunk amikor különböző statisztikai, illetve egyéb adatokat szeretnénk megkapni.
   Két csoportra oszthatjuk a függvényeket, attól függően, hogy milyen környezetbe alkalmazzuk azokat.

    Amelyek egy adott adatelemen végrehajthatóak.
    Amelyek a csoportosításkor használhatóak (group by).
Szöveg kezelő függvények
   Szinte minden feladat során előfordul, hogy egy szöveg tartalommal kell műveleteket végeznünk. A leggyakrabban használt függvényeket nézzük meg:

    SUBSTRING(szoveg, honnan, mennyit) Kimásol egy szöveg részletet a honnan indextől, 'mennyit' karakter darabot.
    SUBSTRING(szoveg, honnan) Kimásolja az adott ponttól a szöveget egészen a végéig.
    CONCAT(szoveg1, szoveg2, szoveg3, ...) Összefűz tetszőleges számú szövegdarabot.
    CONCAT_WS(speciális elem, szoveg1, szoveg2, ...) Összefűz tetszőleges számú szövegdarabot, és az elemek közé a speciális elemet illeszti.
    INSERT(szoveg, honnan, mennyit, mivel) A szöveg amibe felülírok a 'mivel' szöveggel a honnan pozíciótól, 'mennyit' karakteren keresztül.
    LENGTH(szoveg) A szöveg karaktereinek a számát adja vissza.
    LOWER(szoveg) A szöveget kisbetűssé alakítja.
    UPPER(szoveg) A szöveget nagybetűssé alakítja.
    STRCMP(szoveg1, szoveg2) Ha a két szöveg ugyanaz akkor 0-t ad vissza eredményként (különben -1 vagy 1-et attól függően, hogy melyik a nagyobb).
    LOCATE(szovegdarab, szoveg) Visszaad egy számot, ami az első előfordulási helye a szövegdarabnak a szövegben.
    TRIM(szoveg) Visszatér a szöveggel, de az elejéről és a végéről eltávolítja a szóközöket.

    SELECT substring(nev,2,5) FROM elso

SELECT substring(nev,
locate(' ',nev)
) FROM elso

SELECT concat(nev,nev) FROM elso

SELECT concat_ws(', ', nev,nev) FROM elso

SELECT length(nev) FROM elso

SELECT upper(nev) FROM elso

SELECT lower(nev) FROM elso

SELECT trim(nev) FROM elso
Feltétel használata
   Feltételt akkor használunk, hogyha egy adott érék megvizsgálása után nem csak egy irányban szeretnénk tovább haladni. Az SQL nyelvben is megvan ez a lehetőség a lekérdezések során azaz feltételeket a select parancs után kell írni. Kétféle feltétel szerkezetet különböztetünk meg a kétirányút és a többirányú elágazást.
    IF (feltétel, ha igaz , ha nem igaz).  Az if szóval vezetjük be, a feltételnek olyannak kell lenni ami igaz vagy hamis értéket ad vissza, és eszerint, hajtja végre az első vessző utáni rész, illetve ha nem igaz akkor a második vesző utáni részt. Vegyük észre, hogy ide nem csak egy érték kerülhet, hanem például a hamis részre tehetünk egy újabb if szerkezetet: IF(feltétel, igaz,IF(feltétel2, igaz, hamis)).
    Ha több felé akarunk elágazni, akkor a case szerkezetet kell használnunk. A következő a szintaktikája: CASE WHEN [feltétel] THEN [valami] WHEN [feltétel2] THEN [valami2] ELSE [valami a maradékokra] END. Azt is megtehetjük, hogy az ELSE részt nem használjuk fel, de ekkor is le kell zárni az END paranccsal!
    SELECT
IF( SUBSTRING(szem_ig_szam,1,1) = 1,'férfi','nő') AS neme FROM elso

SELECT CASE
WHEN SUBSTRING(datum,1,4)>1980 THEN 'fiatal'
WHEN SUBSTRING(datum,1,4)>1965 THEN 'közékorú'
WHEN SUBSTRING(datum,1,4)>1950 THEN 'öregedő'
ELSE 'öreg'
END AS állapota FROM elso

Matematikai függvények
Sokszor kell matematikai függvényeket is használni a szokásos +,- , *, / műveleteken kívül.

    COS(X) A szám koszinuszát adja vissza.
    SIN(X) A szám szinuszát adja vissza.
    TAN(X) A szám tangensét adja vissza.
    ABS(X) A szám abszolútértékét adja vissza.
    POW(X,Y), POWER(X,Y) A szám hatványozását végzi el: xy.
    RAND() Egy véletlen számot generál 0 és 1 között.
    ROUND(X) Egy számot kerekít egésszé.
    SQRT(X) A szám négyzetgyökét adja vissza.
    TRUNCATE(X,D) A számot csonkolja. Ha 0 akkor a tizedespont utáni részt törli, ha D>0 akkor  annyi tizedes értéket hagy meg amekkora a szám. Negatív is lehet a D ekkor pl.: -2 esetén a 128-ból 100-at készít.

    SELECT COS(15), SIN(15), TAN(15)

SELECT ABS(-15)

SELECT POW(2,3)

SELECT RAND()

SELECT ROUND(15.6)

SELECT SQRT(16)

SELECT TRUNCATE(15.6,0)

Dátum függvények
   A legtöbb problémát a dátumokkal kapcsolatban tapasztaljuk, nem mindegy hogy milyen a default formátum, és az sem triviális, hogy hogyan kell felvinni egy dátumot egy insert into segítségével.

    CURDATE(), CURTIME() Visszaadja a mai nap dátumát, illetve a mostani pontos időt.
     DATE_FORMAT(datum,forma) A formázókarakterek segítségével állíthatjuk elő a dátum formátumát. Nézzük meg a leggyakoribb formázó karaktereket:
    év: %Y [XXXX], %y [XX],
    hónap: %b [jan..dec], %c [1..12], %m [01..12] ,
    nap %d [01.31], %e [1..31], %j [1..366], %W [hétfő..vasárnap],
    óra: %h [01..12], %H [00..23], %k [0..23],
    perc: %i [00..59],
    másodperc: %s [00..59]
    A hónap illetve a hét nevei az adatbázis kezelő rendszer nyelvétől függően jelenik meg.
    DATE(datumidő) A dátumidő dátum részével tér vissza.
    TIME(dátumidő) A dátumidő idő részével tér vissza.
    MONTHNAME(datum) / DAYNAME(datum) A dátum hónap / nap nevét adja meg.
    LAST_DAY(datum) Vissza adja az aktuális hónap utolsó napját (évszám hónap nap formában).
    MAKEDATE(év,napokszáma) Kiszámolja a dátumot, az aktuális évszámhoz hozzáadja a megadott napok számát.
    NOW() Visszaadja a mostani dátumot és a mostani időt.
    YEAR(dátumidő) / MONTH(dátumidő) / DAY(dátumidő) / HOUR(dátumidő) / MINUTE(dátumidő) / SECOND(dátumidő) Visszadja az évet / hónapot / napot / órát / percet / másodpercet

    SELECT  curdate(), curtime()

SELECT date_format(datum, '%y %m %d %H %m %s') FROM elso

SELECT date(datum) FROM elso

SELECT time(datum) FROM elso

SELECT monthname(datum) FROM elso

SELECT last_day(datum) FROM elso

SELECT makedate('2004', 65)

SELECT now()

SELECT year(datum) FROM elso


Group by függvények
   A group by függvényekhez a következő függvények tartozhatnak:

    avg(oszlopnev) átlag függvény.
    count(1) visszaadja, hogy hány darab.
    max(oszlopnev) a maximum értéket választja ki a lehetséges közül
    min(oszlopnev) a minimum értéket választja ki a lehetséges közül
    sum(oszlopnev) az oszlopba szereplő számok összegét számolja ki.

pl.: Az azonos nevű embereknek, mekkora az átlagos születési éve?

    Azonban vegyük észre, hogy ezeket a függvényeket group by nélkül is használhatjuk, ekkor a tábla összes sorára vonatkozik. pl.: Hány embert vettünk fel a táblába?
    SELECT ev,
COUNT(ev) AS  darab
FROM elso
WHERE ev>1950
GROUP BY ev

SELECT nev,
AVG(ev) AS  darab
FROM elso
GROUP BY nev

SELECT COUNT(*) AS  darab
FROM elso

Tábla kapcsolás - JOIN

   Ha két táblából szeretnénk egyszerre lekérdezni, akkor a táblákat össze kell kapcsolnunk. Erre szolgál a JOIN kulcsszó. Három fajtája van:

    INNER JOIN (kereszt)
    LEFT JOIN (bal)
    RIGHT JOIN (jobb)

   Tudnunk kell azt is hogy az összekapcsoláskor megadhatunk az ON paraméter után egy feltételt is, ami alapján összeválogatja a sorokat. Ha viszont nem adunk meg ilyen feltételt, akkor minden sort minden sorral össze fog párosítani, ez két kétsoros táblánál 4 sort, két háromsoros táblánál 9 sort, két négy soros táblánál 16 sort ad vissza. Tehát a sorok száma a két tábla sorainak a számának a szorzatával egyezik meg.
   Gondoljunk bele, hogy egy 100 és egy 200 soros táblánál, 20000 sort kapunk vissza, míg ha használjuk a ON feltételét átlagban 100 sorról beszélhetünk.
Tábla kapcsolás - INNER JOIN

   A SELECT annyival egészül ki, hogy FROM tábla név után bekerül az INNER JOIN és a másik tábla nev. Ezután az ON feltétel és zárójelek között egy feltételt kell megadnunk. Utána folytatjuk a WHERE feltétellel a lekérdezés. Ennél a függvénynél csak akkor kapjuk vissza az összepárosított sort, ha mind két felében a megfelelő érték létezik. Ha elhagyjuk az ON feltételt, akkor minden sort összepárosít a másik tábla összes sorával. Hogy könnyebben kezelhető legyen a hivatkozás a lekérdezésen belül, a tábla név után beírhatunk egy rövidebb nevet, ekkor a későbbiekben ezzel a névvel hivatkozhatunk a lekérdezésben. Ez ilyen név megadását egy vesszővel zárjuk le.
   Ez azért segítség nekünk, mert ha két táblában ugyanazok a nevek fordulnak elő, az oszlopnévként akkor a tabla_nev.oszlop_nev formában hivatkozunk. Ha nem így teszünk, akkor nem fog lefutni az SQL utasításunk és hibát ad vissza. Amellett előfordulhat olyan is, amikor ugyanazt a táblát vesszük egymás mellé, ilyenkor értelemszerűen kötelező ezt használni.

    SELECT elso.nev, masodik.ev
FROM elso INNER JOIN masodik

SELECT nev, ev
FROM elso INNER JOIN masodik
ON (elso.azonosito=masodik.azonosito)

SELECT b.nev, a.ev
FROM elso a, INNER JOIN elso b,
ON (a.azonosito=b.azonosito)

Tábla kapcsolás - LEFT JOIN
   Ez annyiban különbözik az INNER JOIN-tól, hogy amikor összekapcsolunk két táblát és ha nincsen megfelelő érték az első helyen lévő táblába a második helyen lévő táblához, akkor kiegészíti azokat NILL értékekkel. Ez akkor kelhet, amikor minden sornak szerepelni kell az eredményben, még akkor is, ha nem tartozik hozzá érték.
    SELECT masodik.nev, masodik.ev
FROM elso LEFT JOIN masodik
ON (elso.azonosito=masodik.azonosito)

SELECT elso.nev, masodik.ev
FROM elso a, LEFT JOIN elso b,
ON (a.azonosito=b.azonosito)
Tábla kapcsolás - RIGHT JOIN
   Ez annyiban különbözik az LEFT JOIN-tól, hogy a másik irányba egészíti ki a táblát.

   Egyszerre több táblát is összekapcsolhatunk ilyenkor az ON () feltétel mögé kerül a következő JOIN aztán az ehhez tartozó ON () feltétel.
    SELECT elso.nev, masodik.ev
FROM elso RIGHT JOIN masodik
ON (elso.azonosito=masodik.azonosito)

SELECT elso.nev, b.ev, c.kor
FROM elso a, RIGHT JOIN elso b,
ON (a.azonosito=b.azonosito)
RIGHT JOIN masodik c,
ON (a.azonosito=c.azonosito)
Teszt modul

   Ezen rész segítségével ellenőrizheti, hogy megfelelően elsajátította az elmélet anyagát. Ezt kétféle képen teheti meg:

    Az elsőnél 20 kérdést kell helyesen válaszolnia.
    A másodiknál ugyancsak 20 kérdésre kell helyesen válaszolnia, de ekkor már csak 45 másodpercet szánhat maximum egy kérdésre.

A gyakorlat modul

   A gyakorlat modul segítségével begyakorolhatjuk, az immár megfelelő szinten elsajátított elméletet. Ebben a részben különböző lekérdezéseket fogunk írni. Ahhoz, hogy ez könnyen menjen, ismerjük meg azt a négy táblát amivel dolgozni fogunk. Minden lesz egy oszlop ami az egyedi azonosítót tartalmazza ez a megfelelő táblanév_ID nevű oszlop (az ID az angol identifier szóból származik ami azonosítót jelent).

A Homerseklet tábla:
A hőmérséklet táblában van 5 oszlop a Homerseklet_ID ami az egyéni azonosító, a fok ami tartalmazza a hőmérséklet értéket, a datum mi tartalmazza, hogy melyik napon mérték azt az értéket, a varos tartalmazza, hogy hol mérték és a napszak tartalmazza, hogy melyik napszakban mérték azt.
Néhány eleme:
Homerseklet_ID     fok     datum     varos     napszak
1     10.5     1990-10-11 19:00:00     Budapest     este
2     15.5     1990-05-06 20:00:00     Szeged     este
3     2     2006-01-08 13:15:00     Budapest     délben
4     -1.5     2006-01-08 12:22:00     Szeged     délben
5     -3     2006-01-08 00:00:00     Budapest     reggel


A Dolgozok tábla:
A dolgozók táblában 4 oszlop van a Dolgozok_ID ami az egyéni azonosító, a nev ami a dolgozó neve, a beosztas ami a dolgozó beosztása, és a telephely ami egy szám és a telephelyet azonosítja.
Néhány eleme:
Dolgozok_ID     nev     beosztas     telephely
1     Kis Péter     kefekötő     1
2     Árva János     bilikészítő     2
3     Kis Jolán     takarító     1


A Fizetes tábla:
A fizetés táblában az egyedi azonosítón kívül még két oszlop van, az egyik a beosztas (a dolgozók lehetséges munkakörei), a másik ber (a fizetésük).
Néhány eleme:
Fizetes_ID     beosztas     ber
1     kefekötő     60000
2     bilikészítő     74000
3     csavar lazító     78452


A Telephelyek tábla:
A telephely táblában van a telephely neve (nev), a címe (cim), az irányítószáma (irszam) és a telefonszáma (telefon).
Néhány eleme:
Telephelyek_ID     nev     cim     irszam     telefon
1     Kefekészítő részleg     Budapest Kiskefe utca 56-72     1174     457-78-91, 457-77-88
2     Biliépítő részleg     Pécs Bili utca 12     8745     06-32-58-85-60
3     Vezérigazgatóság     Budapest Nagy Péter Lajos út 52-54     1066     06-1-249-98-99