Néhány Demecserről szóló vers a Demecseri Poémák című verses kötetemből;
Demecseri verseskötet
Most megjelenik a verses kötet,
Sokan dobnak majd rám követ.
De minden költő engem követ,
Ez nekem csak egy újabb löket.
Minden írónak van egy könyve,
Mitől csordul az olvasó könnye.
Költő szabadidejét mivel töltse,
Mint hogy a saját verseit költse.
Megjelenik érzéseinek gyöngye,
De minden ember maga bölcse.
A sok vers, a költő saját kölyke,
Ezt a nagyvilágnak, adta közre.
Miért dobod a síromra a követ,
Elhagyom, hamar ezt a földet.
Maradnak utánam a könyvek,
A verseimből áradó könnyek.
(2026)
A Demecseri költő
A szőlőlugas mélyén írok,
Szóval örök harcot vívok.
Rímmekkel sokat szívok,
A versben túl sokat sírok.
De magammal nem bírok,
És magamban sem bízok.
A sok ételtől is csak hízok,
Mint a megtébolyult írnok.
Egy pohár bort megiszok,
Felszínre törnek a kínok.
Segitségül múzsát hívok,
Mint tavaszi virág nyílok.
(1982)
A Demecseri karcolat
Az igazság engem mindíg folytogat,
A törvény szigora szorítja torkomat.
Nem írhatom le nyíltan, a dolgokat,
Így egy versnek álcáztam a sorokat.
Elrejtőzött versemben a gondolat,
Ne csináljak magamnak gondokat.
Megtévesztő és ravasz a fondorlat,
A stílusa megpecsételi a sorsomat.
Alattomos a vers mint egy dolgozat,
Semmit mondón titokban mondogat.
Így közvetíthetném az aljas titkokat,
Világ elé tárhatom általa a sorsomat.
Kitartóan folytatom hát a harcomat,
Magasra emeltem a véres kardomat.
Világ elől elrejtve, bánatos arcomat,
Így született meg eme őrült karcolat.
(1984)
Demecseri szatíra
Sok versikét írtam én papírra,
Gyakran volt szükség radírra.
A gondolataim lettek megírva,
Becsomagoltam őket panírba.
A rímektől vált írásom zafírra,
A rém rímeket a papír elbírja.
A vers bánatom búsan elsírja,
Lelkemnek ez lesz gyógyírja.
A költő a búját baját megírja,
Türelmes olvasó meg kibírja.
Lett ez egy szánalmas szatíra,
Miért is vettetem ezt papírra?
(1989)
A Demecseri orgona
A lelkemben, gyújtanak világot,
Úr asztalán az Orgona virágok.
Orgonának földöntúli a hangja,
Hangszerek királynője, rangja!
Az égbe száll mennyei sóhalya,
Választ rá angyal fuvolája adja.
A kántor, szívét lekét bele adja,
Hallgatja ezt, az aparaja nagyja.
Gyönyörködünk a csillogásban,
Fürdünk mi az orgona illatában.
Manuálok mennyei taktusában,
A zsoltárok korállok hangjában.
(1980)
Demecser a hazám
Nekem ott van hazám, ahol vagyunk,
Ott a népem, nemzetem, ahol lakunk.
Ott a világ, ahol a földjeink terülnek,
Ott legjobb, ahol kertjeink feszülnek.
Csak addig, míg a szelíd szemem lát,
Ahol a jó anyaföld édes kenyeret ád.
Egészen odáig, ameddig az ég kéklik,
Ha leszáll az este, és az erdő sötétlik.
Halak a folyóban, szőlő hordóban,
Itt minden éjszaka a tücsök ciripel.
Itt állok, én hol az ég rám beborul,
Ahol a magyar imádkozni leborul.
Valamikor régen őseink itten laktak,
Itt éltek, haltak, harcoltak, mulattak.
Itt a büszke bárdok védték a határt,
A földeket örökségül reánk hagyák.
Ez a föld mindennél drágább nekünk,
Hazám, mindennél jobban szeretünk.
Egész világban, messze földön járok,
Utazok, de végül mindig haza találok.
(1996)
A Demecseri csavargó
A nagyvilágot jártam,
Az út mentén álltam.
Hideg esőben áztam,
A hóesésben fáztam.
Szép lányokat láttam.
Karomat ha kitártam,
Asszonyokkal háltam,
Boldogságtól szálltam.
Egyet szívembe zártam,
Ő utána én sokat jártam.
Míg szerelmessé váltam,
Vele, mennybe szálltam.
Elragadott a vágyam,
De meg nem bántam.
Menyországba jártam,
Elveszett a szárnyam.
Minden este vártam,
Mert hozzá vágytam.
Elhagyott, én bántam,
És magamat szántam.
Sértődöttet, játsztam,
Körmömet is rágtam.
Vagy öklömet ráztam,
Vagy ütöttem vágtam.
Mindegy csak lássam,
Sokat ittam, hánytam.
És meghízott a májam,
De kúsztam másztam.
És bűneimet bántam,
Így üres lett a házam.
Mellettem, az árnyam,
Az én hűséges társam.
Befoghatom a szájam,
Zülött emberré váltam.
Megnőtt már a hájam,
Nem bír már a lábam.
És nyikorog az ágyam,
Görnyed már a hátam.
És megkopott a bájam,
Dőljön össze, a váram.
(2026)
Demecseri havazás
Fenyő csúcs reszkető,
Fehér már a hegytető.
Ha fú a hideg téli szél,
Ember jót nem remél.
A sok sok hó tüntető,
Hideg tél, az büntető.
Téli táj most nézhető,
A magas hó mérhető.
Hó alá bújt nádtető,
Hova lett a zsúptető.
Havas lett a háztető,
Fején meleg fejfedő.
A hóseprő reszkető,
A hidektől szenvedő.
A vad idő dermesztő,
Elpusztúl, a kártevő.
Bent az idő rekkenő,
A házban menthető.
Kályha tűz perzselő,
Nem fázom sejthető.
A költő csak verselő,
Kandallóban, tüzelő.
A plédjében lebzselő,
Meleg teát szürcsölő.
(2026)
A Demecseri pár
Téli estén együtt sétál egy idős pár,
Szép fehér és hideg a havas téli táj.
Ezernyi apró jégcsapok fenn a fán,
A süvítő szelet észre se veszik tán.
Nyakukban lobog meleg fekete sál,
Hogy ne fázzanak, összebújik a pár.
Két szerelmes hatvan éve együtt jár,
Pedig őnekik, már minden lépés fáj.
A szerelmespár néha meg - megáll,
Lépteik, elárulják nem fiatalok már.
A két öreg az élettől semmit se vár,
Lelkük együtt majd mennybe száll.
(2000)
Demecseri szüret
Elérkezett a várva várt nap végre,
A tőke kebelén, érett a hegy vére.
Munkába áll a ló és az öreg batár,
Cigányzene hangját zengi a határ.
Mosolygó bogyók, a dús fürtökön,
Szüretelő nép, ma korán früstököl.
A lágy ősz meleg ölében fürödnek,
A szüretelők meg vígan sürögnek.
Tűzpiros levél védi a nemes topázt,
Jó hangulatban mulatnak a komák.
Ünnepi, vörös ingben a szőlőlugas,
Na vége a szüretnek gazda mulass!
(1981)
Demecseri eső
A zápor eső áztatja a kerteket,
A fák várták ezeket a perceket.
Az utcán hömpölygő tengerek,
Szerteszét futkározó emberek.
De tombolnak vadul az elemek,
Majd le szakadnak az ereszek.
Az esőtől kopognak a cserepek,
Most még félálomban lebegek.
Én még az ágyamban heverek,
Tovább már én nem fetrengek.
Inkább komótosan én felkelek,
Benn a házban csak tespedek.
Esőcseppek melegek, jegesek,
Eső illata simogatja a lelkemet.
Vígan írom tovább a versemet,
Nézem az égen a sötét felleget.
A felhő tüzes villámot rejteget,
Az utcáról mindenkit elkerget.
A vadvillám hangjától rettegek,
Látok egy futkározó gyereket.
Aki vidáman csak rámnevetett,
Így lehet hogy én is kimegyek.
De hát kimenni oda nem lehet,
A meleg nyári esőben elleszek.
Vajon hová tettem az eszemet,
Kopogó esőcseppek tetszenek.
Langyos eső áztatja a fejemet,
Az ázott hajammal, hencegek.
Bár a félelemtől még reszketek,
Pár perc és már alig csepegett.
Számolgatom még a cseppeket,
Az úton is járnak már emberek.
Az előbújó napocska kinevet,
Én a házba vissza, bemegyek.
Na de, én még visszafekhetek,
Lustálkodom is még, keveset.
(1981)
A Demecseri poéta
Nincs a ruhámon bokréta,
Tűzzünk egyet a gallérra.
Nem lesz ebből probléma,
Nincsen rajtam embléma.
Hát megszületett a poéma,
Jóindulatomnak szándéka.
De ez nem gyenge portéka,
Bár nem vagyok én Hetéra.
Sosem leszek, én aszkéta.
Nem is vagyok egy, atléta.
Én inkább vagyok stratéga,
Leszek inkább, egy rakéta.
Nem lehetek itt én próféta,
Nem vágyom én a poénra.
Inkább vagyok én esztéta,
Szerény demecseri poéta.
(2019)
A demecseri citerás
Néma nagyapám öreg citerája,
A múltba veszett, a legendája.
Hangjától még az ég is rengett,
A zenéje mindenkinek tetszett.
Mindig, ugyanazt a nótát fújta,
Egész nap, csak citeráját bújta.
Ameddig minden húrja pengett,
Na addig tiszta szívből zengett.
Nótájától az egész utca csengett,
A zenéjét, a nagyvilágba szórta.
Megkopott már citera és a lóca,
De keservesen szól rajta a nóta.
Nem muzsikál már, a vén róka,
Pedig régen napestig csak rótta.
Bortól néha, de víg volt a strófa,
Hej, ha megint vidáman szólna.
Zajosak voltak, általa az esték,
De megfakult már rajta a festék.
Csak a szú, cincog benne árván,
Nem csúszik már, ujja a skálán.
(2024)
Demecseri tavasz
Kibújik a Nap szégyenlősen,
Elrejtőzött egy ködfelhőben.
Meghallgathatod a dalomat,
Ez az ég közepére csalogat.
Eljöttél, te hajnali pirkadat,
Soha el nem múló pillanat.
Melengeti a hideg orromat,
Letagadhatnám a koromat.
A napsugár lágyan simogat,
Reszkető arcokat nyalogat.
Elüldözöd majd a fagyokat,
Megszépítheted a napomat.
Csíráztathatnád a magokat,
És elkergetheted a bajokat.
Napozhatnánk is nagyokat,
Megszületett hát e karcolat.
(1981)
A Demecseri vándor
Úttalan utakon, Messze sodort a szél,
A boldogságot kerestem ez volt a cél.
Nagyvilágon messze zengett a dalom,
A szélben nem hallatszott a fájdalom.
Ijesztő villámok, cikáztak a sötét éjben,
Földöntúli hangok, jajgattak a mélyben.
Rettegő szívem megremegett félve belül,
A sötétben van igazán az ember egyedül.
(2022)
A Demecseri kanális
A kanálispart, nyárfalevelektől rezgő,
Susognak a vén fák, morajlik az erdő.
Hullámzik a vad rét, virágzik a mező,
Beborult már az ég, és feljött a felhő.
Hirtelen csend, belecsap a mennykő,
De tikkadt melegben felfrissít az eső.
Sejtelmesen ropog, vén fűzfavessző,
Ijedten bukik a vízbe a csillogó sellő.
De a tündöklő nap fénye hirtelen feljő,
Kivirul a legelő, és az élet újra pezsgő.
A Rétközi határ még Istennek is tetsző,
De szép eme világ, így boldog a szerző.
(1990)
Demecseri juhász
Vad, tomboló szél milyen bátor,
Jobb lenne most lenni, máshol.
Nem látni senkit, közel és távol,
Milyen csendes a mező máskor.
Sötét az ég, és a szél se jámbor,
A vándor juhász, kunyhót ácsol.
Kutyát megköt, és tábort sáncol,
Már friss szénával telve a jászol.
Zengő, sötét felhő és hideg zápor,
A villám fénye is, a földön táncol.
De amire kész lesz, te bőrig ázol,
Öreg juhász, a vizes fűben gázol.
Persze átélte ő mér ezt hányszor?
Harmincszor vagy akár százszor.
A meleg tűz már táncol és lángol,
Így nem fázik már az öreg pásztor.
(1985)
Demecseri hóember
Város neve Demecser,
Eljött már a december.
Itt épül már a hóember,
Építi a vén gyepmester.
Ő nem egy sportember,
És segíti őt az örmester.
Aki igazán egy jóember,
Nem kell ide, lőfegyver.
Van még egy ácsmester,
De nem egy nagymester.
Kijött már? a házmester?
Na de ő sem szakember.
Ő épített is már, egyszer,
Ő lesz majd a karmester.
Itt van már, a szilveszter,
Nincsen kész a hóember.
(2005)
A Demecseri káposzta
A Demecseri fehér káposzta,
Jó sok hideg vízzel átmosva.
A nagyhordóban betaposva,
Pikánsan ízesítve borsozva.
Ez az orvosság a számunkra,
De finomabb, mint a rántotta.
Mindegy hogy toroskáposzta,
Vagy tejfölös töltött káposzta.
A krajszonyba vagy lábosba,
Egy kis fejkendővel átfogva.
Kivisszük a Rétközi határba,
Bálokba, máshova, bárhova.
(1980)
A Demecseri erdő
Vadásznak, az erdő barát,
Ő jól ismeri a búját a baját.
Recseg ropog száraz faág,
Meghallja ezt, a vad világ.
Értik egymás hangját zaját,
Felismerik egymás szagát.
Lábaim túrják fel az avart,
Sok apró állatot felzavart.
Lakói mint egy szép család,
Láttam már én ilyen csodát.
A földön nyílik ezernyi virág,
Milyen szép ez a mesevilág.
(1981)
Demecseri tél
Félelmetesen fúj, a hideg szél,
Miről mesélhet, ez a rideg tél.
Az ember fázik, a hidegtől fél,
Be kell fűteni a házat, ez a cél.
A mi faluban már a hajnal hasad,
A szán a hóban jó gyorsan halad.
Előtte két csilingelő csikó szalad,
A hideg tél itt még sokáig marad.
A házak teteje még nagyon havas,
A fehér hó alá bújik még a tavasz.
Még minden ember a télre szavaz.
Sűrű nagy pelyhekben vígan havaz.
Otthon az emberek is még fáznak,
A faluban, itt is ott is fákat vágnak.
Az erdőre tüzifáért szánnal járnak,
Recsegnek, ropognak száraz ágak.
Kinn a hóban a gyerekek játszanak,
Meleget megőrzik az öreg házfalak.
Apró ablakon, jégcsapok látszanak,
A favágástól az emberek elfáradnak.
Apró száraz vékony fát hasogatnak,
Hogy a kemencében tüzet rakjanak.
Kemence előtt, kislányok játszanak,
Estére a kemence sutjában alszanak.
(1980)
Demecseri rózsakert
Mint záporeső után a tócsák,
Úgy nyílnak sorban a rózsák.
Szép virágaikat csak hozzák,
Zöld leveleiket sorra bontják.
A töviseik szúrnak, mondják,
A szírmaikat a földre szórják.
Míg a tetvek a körüket róják,
Leveléből a nedvet kiszívják.
De tetvektől a hangyák óvják,
Hemzsegnek a hangyahordák.
Ezzel, a többi rózsát porozzák,
Így születnek nálam a strófák.
(1981)
A Demecseri pörkölt
A költő ételt kotyvaszt,
Egy kanál zsírt olvaszt.
Aprított hagymát kavar,
Rajta nem sokat agyal.
Közben receptet hadar,
Készen van vele hamar.
Elmondom pár szóval,
Ízesiti azt minden jóval.
Paprikával borssal sóval,
Végzi ezt kellő gonddal.
Finom pörköltöt forral,
És leöblíti finom borral.
Nekifogott dírel dúrral,
Nem is spórolt a hússal.
Rántást a liszből habar,
Az eredménye is pazar.
Kell még egy kis karaj,
Bele a lábasba hamar.
Az éles késsel szabdal,
Na még egy pici pacal.
A fakanál mint a paraj,
Róla egy kicsit lenyal.
Rotyog a finom zafttal,
Megégett a keze,- Ajaj!
Égett manccsal nyargal,
Hamar a csaphoz kapar.
Reája hideg vizet facsar,
És a költő közben szaval.
(1988)
A Demecseri barátok
Azt jósolta egyszer egy látnok,
A megátalkodott gonosz álnok,
Hamar elhagynak a jóbarátok,
Gyorsan eljön majd a halálok.
Nem tudjuk mi lesz a halál ok,
Baleset, betegség vagy rákok,
Vagy valami, rettenetes átok,
Igen gyakran gondolok rátok.
A sírokon fonnyadt virágok,
Félbe szakadt rövid világok,
Be nem teljesült szép álmok,
Miért is hagytatok itt srácok?
(2026)
A Demecser napocska
Kibújik a Nap szégyenlősen,
Elrejtőzött egy ködfelhőben.
Meghallgathatod a dalomat,
Ez az ég közepére csalogat.
Eljöttél te hajnali pirkadat,
Soha el nem múló pillanat.
Melengeti a hideg orromat,
Letagadhatnám a koromat.
A napsugár lágyan simogat,
Reszkető arcokat nyalogat.
Elüldözöd majd a fagyokat,
Megszépítheted a napomat.
Csíráztathatnád a magokat,
És elkergetheted a bajokat.
Napozhatnánk is nagyokat,
Megszületett hát a karcolat.
(1981)
Demecseri tavasz
Tavasszal ébred a vágyad,
Télen a testünk is bágyad.
Hideg téli szél már fárad,
A nap melege felém árad.
Arcomon érzem melegét,
És simogatja a fák levelét.
Ébreszti az erdő szellemét,
És építi vadaknak rejtekét.
A hóban botladozik a szél,
Már a nap is korábban kél.
Bár a vad még mindíg fél,
Az erdő a tavaszról mesél.
(1982)
A Demecseri fantom
Vagyok egy öreg fantom,
Csoszogok otthon vakon,
Megvívtam már harcom,
Megfizettem érte sarcom.
Nem látszik már karcom,
A megkopott öreg falon,
Ráncos is lett tőle arcom,
Halkan szól már lantom.
Nem hallja senki a dalom,
Remeg erőtlen mancsom.
Megkopott a régi rangom,
Munka kell ezt én vallom.
Nem bírom csak akarom,
Erőtlen lett már a karom,
Kihullik belőle pajzsom,
Van még néhány napom.
Magam már alíg tartom,
Nagyon keveseket alszom,
Megőszült már a bajszom,
Az angyalok énekét hallom.
Ha meg kell lassan halnom,
Nem maradt sok sanszom,
Az ördögé lesz a skalpom,
Ha leesik valami hagyom.
Az már nem az én bajom,
Unalmas csendes a napom.
Omladozó házban lakom,
Fáj is már minden tagom.
(2026)
A Demecseri ősz
A talpaim alatt már az erdő,
Az ágak között hideg szellő.
A fák között hófehér a sellő,
Kék égen gyűlik a sok felhő.
Az élet itt az erdőn nyüzsgő,
A nyúl az őz már mind felnő.
A hideg már nagyon metsző,
A zúzmarás rideg tél megjő.
(1983)
A Demecseri kántor
Úrvacsorán én Istent nagyon félem,
Legyen mindég vörös borom kérem.
Hogy én bírjak dolgozni még vénen,
A testes bortul agg is harcra készen.
Jó csersav is átsegít engem a vészen,
Szelíd bortul az ember álmos lészen.
Pihen egy órácskát a meleg pléden,
A jó bortúl alszik az ember mélyen.
A bortúl hamar úrrá leszek a félszen,
Nem leszek attúl majd olyan részeg.
De nem leszek tűle sohasem félszeg,
Nem ittam én már jóbort olyan régen.
Erős ribizlibor hamar túljár az észen,
Nekem a sok bor lesz majd a vészem.
Megváltás lesz nekem majd a részem,
A sok sok vörösbor tart engem féken.
Az édesmust ami átfolyik a présen,
Folyik csillog a finom must szépen.
Úgy folyik mint a testbem a vérem,
Abbul finom vörös borocska lészen.
Vizezni a finom bort nagy szégyen,
Ha kiforrt az orvosság már készen.
Végre lemehet gyomromba a résen,
Istennek a bűnbocsánatát remélem.
(1980)
A Demecseri katona
Hősök sírja domboldalon,
Kopott írás homlokzaton.
A kávémat kortyolgatom,
A kezemet morzsolgatom.
Csak azon gondolkodom,
Elenyészik a sok sírhalom.
Nem az én gondom-bajom,
Merengek a mondottakon.
De sírjaikat rendbehozom,
Kapával megdolgozgatom.
Sok sír kövét megjavítom,
Jövök megint fontolgatom.
(1986)
A Demecseri mezőn
A Demecseri, ha kimegy a határban,
Nagyon sokat mérgelődik magában!
De nem látszik a tengeri a dudvába,
Nem tudja, hogy ezt hogyan kapálja.
Ha kimegy vele a mezőre a családja,
A napnyugtára fényes lesz a kapája.
De kellett neki a sok főld a nyakába,
Sok dolog fordul meg most az agyába.
(1983)
Demecseri imádság
Édes Istenem hallgass meg engemet,
Hozzád küldöm fel a fáradt lelkemet,
Dógos napom vót, görnyedt a hátam,
De tudod Uram én az te utadat jártam.
Uram csak bor legyen, ha esik ha fúj,
Ne hagyd a poharamat állni csak úgy,
Ne te légy szomjas mert a szőlő édes,
Ha üres marad én is szomorú leszek.
Áldd meg a házat az udvarot jószágot,
Ne érjen csapás semmi rontásos átok,
Áldd meg az asszonyt meg aprónépet,
Békesség legyen s ne gyüjjön a vétek.
Uram csak bor legyen, ha esik ha fúj,
Ne hagyd a poharamat állni csak úgy,
Mert a légy szomjas, és a szőlő édes,
Ha üres marad én is szomorú leszek.
Adj erőt karomba, bort az asztalomra,
Nem nézzek másra, csak te akaratodra,
Ne hagyj el Uram, ha fújna a fergeteg,
Légy oszlopunk mint a zúgó rengeteg.
Uram csak bor legyen, ha esik ha fúj,
Ne hagyd a poharamat állni csak úgy,
Mert a dongó szomjas a szőlő kényes
Ha üres marad én is szomorú leszek.
Őrizd meg a földet, szőlőit vízét fáit,
Őseink nyelvét emlékét imádságait,
Tied a dicsőség s tied minden áldás,
Vigyáz az Isten míg tart az áldomás.
(2025)
Demecseri részegesek
Ellen nem álnak a szesznek,
Azok akik pálinkát vesznek.
Az asztalra poharat tesznek,
Hamarosan részegek lesznek.
Ha ők isznak nem jó a nőnek,
Nagyon hamar fejükre nőnek.
Ha a részeget az apja megver,
Akkor sem lesz belőle ember.
Nem vagyok én részeg ripacs,
Csak iszom mint egy szivacs.
Ha néha néha kiürül a kulacs,
Ragadok rád mint a kullancs.
Nagy a kocsmában a zsivaly,
Ezért én iszom mint a bivaly.
Még egy pohárral az angyalát,
Mi élvezzük együtt a zamatát.
Azt mondták régen az okosok,
Olyan vagyok mint a drogosok.
Ne igyál mondják a bolondok,
Részegen, én sosem dolgozok.
Ezt hiába is tiltják az orvosok,
Mindíg csak italra gondolok.
Egy pohárral még kortyolok,
Én reám ne legyen gondotok.
(1984)
Török rablás Demecserben
Megint eljött a Harám basa,
Mert elfogyott minden vasa.
Ez volt neki igazából a baja,
Fénylik a kezében a szabja.
Csillog villog a nagy bajsza,
De fehérlik a nagy turbánja.
Vele jött egy zsivány banda,
Olyan mint egy farkas falka.
Elvitt már mindent ami kaja,
Bárány, nyúl szamár, marha.
A tyúk, pulyka, bivaly kanca,
Disznó, kecske, liba, kacsa.
Nehogy lelohadjon a hasa,
Hová lett a kutya, macska?
Csak nem vitte el a bamba?
Mindenre rákerül a mancsa.
(1981)
A Demecseri fájdalom
Megint elment hát, egy lélek,
Tán én jövök majd attól félek.
Felébredtem, akkor még élek,
Én biztos élek, mert beszélek.
Meghalnak gazdagok szegények,
Szerte foszlottak a hiú remények.
Elvész a méltóság és az erények,
Az emberek, ilyenkor, szerények.
Nem is tudom, mit is remélek,
Szomorúan bánatosan nézek.
Kaszás! még egy napot kérek,
Ugyan kellesz is te a fenének.
(2025)
A Demecseri prókátor
Vadul vagdalkozva dobálja a sarat,
Indulatos hévvel formálva a szavat,
De magasba lendül fenyegető karja,
Néhány zendülő őt vezérnek akarja.
Félő tekintetem az arcok közt halad,
A pillantásaikban, gyűlölet és harag.
Provokátor szava erős kardot farag,
Csapat élére áll, vajon ott is marad?
Átkokat szórva, izzón a nyelve pereg,
Első csepp esőre szétszéled a sereg.
De végül a sikerét csak velem érte el,
Elhangzott indulat, szót sem érdemel.
(2026)
Demecseri elvtársak
A tanácselnök elvtársé a hódolat,
Tsz.elnök úgy szórja a csókokat.
A pártitikár, vigyorogva bólogat,
A megfizetett bárdoké az ámulat.
A pufajkásoké marad a bódulat,
Az SZB.-titkár osztja a bókokat.
Hűséges slepp, adja a tapsokat,
Sok zsíros bojár, itt vígan mulat.
Talpig aranyban vágva a pózokat.
A szegény népé meg a bámulhat,
Ők részegen nemzik az utódokat,
Vigyorral köszöntik, a melósokat.
(1982)
