„Egyszer vagy többször felhasználható, vezető nélküli, meghajtott légi jármű, mely repüléséhez aerodinamikai erőket használ. Távirányítással, programozott önirányítással, illetve kombinált irányítással működhet, képes halálos vagy nem halálos teher hordozására” Többféle változata van attól függően, mire szerretnénk használni. Lehet felderitő, visszatérő, kamikáze, stb. Két elteerjedt változatot emlitek meg az Unmanned Aerial Vehicle (UAV). és a Unmanned Aircraft System (UAS). Attól katonai egy drón hogy hávorúban használják, vagyis ha egy játék drónra erősitek egy gramm PETN (Pentaeritrit-tetranitrát) vagy 1 gramm HMX (Her Majesty's Explosive) elképesztő pusztitást tud okozni, szóval nema méret a lényeg. A pilóta nélküli légi jármű, mai szóhasználattal élve a drón, magát az úgynevezett légi platformot jelöli. Azonban az eszköz üzemeltetéséhez szükség van egyéb földi rendszerekre is, mint például irányító, karbantartó, fel-és leszállást biztosító alrendszerekre. A világ legkisebb kamerásdrónja 
A drónt, a fedélzeti berendezéseket és a földi kiszolgáló, üzemeltető, kommunikációs egységeket együttesen nevezzük pilóta nélküli légijármű-rendszernek. Már a kímaiak 1000 évvel ezelőtt is használtak sárkányrepülőket a háborúban. A hidegháborúban robot kémrepülőket alkalmaztak légifelvételeket készítettek az ellenség atomsillóiról. A legnagyobb sikereket az úgynevezett okos bombák, a lézerirányítású bombák és cirkáló lőszerek 3 alkalmazása aratta. Áttörést hozott az AI megjelenése és a kifinomúlt szenzorok alkalmazása. A pilóta nélküli repülőeszközök területén igazi áttörést az 1990-esévekben sikerült elérni, amikor GPS-rendszereket is integráltak a fedélzetre Napelemes drón 
A 2001. szeptember 11-iterrortámadás következtében indított terrorellenes műveletek hatalmas mérföldkőnek számítanak a hadviselésben. A konfliktusok változó természete és a modern technológiák terjedése egyre növekvő szerepet biztosít a harctéren az UAV-k számára. A terrorizmus globális terjedésével egyre égetőbbé vált a megfelelő fokú reagáló képesség mind nemzetközi jogilag, mind politikailag. A 2000-esévek elején az RQ4-1 Predatort AGM-114, Hellfire típusú lézerirányítású rakétákkal szerelték fel, amelyek eredetileg helikopterek részére gyártott, páncéltörő, levegő-föld osztályú rakéták voltak, majd átalakították őket, hogy precíziós csapásmérésre is alkalmasak legyenek. Felderítésre RQ-2 Pioneereket és RQ-7 Shadow drónokat használtak. A képen szuperszónikus drón 1000km/h sebességgel halad.
Az amerikai légierő igényt tartott a Predator finomítására, így 007-re a meglévő eszközök helyét elkezdték átvenni a Predator B-k, azaz az M5Q-9 Reaperek . Megjelentek a személyzet nélküli precíziós a köznyelvben öngyilkos vagy kamikaze drónoknak is nevezett fegyverek. R – Reconnaissance (felderítő), Q – UAV-t jelölő kód. M – Multirole (többfeladatú). A csapásmérési képességek, nagy hatótávolságú tüzérségi eszközök, több vonalú légvédelmi rendszer, valamint a kiber-és információs hadviselési képességek kialakítása és beszerzése volt. Ilyenek voltak az Orbiter 1K és a Harop öngyilkos drónok. UCAV – Unmanned Combat Aerial Vehicle. A robotrepülőgépekké, robbanóanyaggal rakodták meg, és örmény légvédelmi állásokra vezették azokat. Ezekkel elsősorban a megmaradt légvédelmet, elektronikai hadviselési rendszereket, vezetési pontokat, tüzérségi és rakétaállásokat, páncélozott harcjárműveket és élőerőt pusztították UCAV-okkal mért csapásokkal. 2020 után jelentek meg a török Bayraktar TB2-k amik már a legmodernebb szenzorokat használták és a legjobb algoritmusokat írták a vezérlésükre. A szárazföldi eszközök páncélvédelme a precíziós csapások ellen is komoly problémát vet fel a jövő hadviselésére való tekintettel. A passzív védelmi módszerek mellett az aktív védelmet is modernizálni kell, hogy a szárazföldi erők mozgás-és manőverszabadsága megfelelően biztosítható legyen. Valamint rétegzett légvédelmi rendszer beszerzése és kiépítése szükséges, amely nagy, közepes és rövid hatótávolságú mobil légvédelmi eszközöket is magában foglal. Az Orosz–ukrán háború 2014 februárjában az ukrán Janukovics-kormány elutasította az Európai Unió társulási egyezményét, és bebörtönözték az ellenzéki párt vezetőjét, Julia Timosenkót, amely döntések következtében kitört az Euromajdan forradalom. Egy átmeneti kormányt neveztek ki, és Janukovicsot eltávolították az állam éléről. Oroszország számára Ukrajna Nyugathoz való közeledése valós fenyegetéssé vált, ezért február 23-ánmegindították a Krím félsziget megszállását. A megelőzőleg „kis zöld emberek”9 által előkészített művelet gyors sikerrel járt, a márciusban kiírt népszavazást követően megtörtént a félsziget annektálása . Majd Luhanszk és Donyeck területén törtek ki zavargások, amelyek következtében megalakult a de facto független Luhanszki és Donyecki Népköztársaság. A Donyec-medence területén egy évig tartó intenzív harcokat követően alacsony intenzitású állóháború alakult ki. 2019-benmegválasztották Volodimir Zelenszkijt Ukrajna elnökének, és 2020 júniusában az ország kibővített lehetőségek partnerségi státuszt kapott, ezzel hozzáférése biztosítottá vált a NATO interoperabilitási rendszeréhez . Az ukrán politikai vezetés a 2020-asNemzeti Biztonsági Stratégiában pedig a NATO-hoz csatlakozást jelöli meg célul. Ezt követően 2 021-ben és 2022-benújabb eszkalálódó harcok törtek ki a Donyecki régióban. 2021. október 26-án itt alkalmazta először Ukrajna a törököktől vásárolt Bayraktar TB2-drónokat, egy tüzérségi tüzelőállásra mértek csapást vele. Következett a TB2 Bayraktar 2021. december 1 7-énOroszország közzétette követeléseit Ukrajnával szemben, amelyek között szerepelt egy jogi keretek között kötött egyezményre való igény, miszerint Ukrajna soha ne lehessen NATO-tag és a szövetség függessze fel katonai tevékenységeit Kelet-Európában és Ukrajnában. A NATO megerősítette keleti határait, erre válaszul Oroszország 8 500 katonát helyezett fokozott készenlétbe egy esetleges európai művelet indítására. Az ukrán határ mentére települő csapatok felügyeletére, koordinálására és vezetésére létrehoztak két Az orosz légideszant-alakulatokra használt kifejezés. A drónok katonai alkalmazása modern katonai műveletek során összhaderőnemi hadseregcsoportot, amelyek alárendeltségébe tartoznak az orosz ellenőrzés alatt álló szeparatista területek haderői is Majd 2 022 januárjában Oroszország a hidegháború óta legnagyobb hadgyakorlatát szervezte meg Fehéroroszországgal a fehérorosz–ukrán határhoz közel. Február 21-énPutyin elnök elismerte a Donyecki és Luhanszki Népköztársaság függetlenségét Február 24-éna kora reggeli órákban az orosz állami televízióban leadott felvételen Putyin bejelentette, hogy az orosz hadsereg egy speciális katonai műveletet kezd Ukrajna területén. Zelenszkij ukrán elnök hadiállapotot hirdetett, és lezárták az ukrán légteret. Habár Oroszországban nincsen hadiállapot, csak részleges mozgósítás történt, az ese- mények megfeleltethetők a clausewitzi háború fogalmának: „A háború tehát az erőszak alkalmazása, aminek célja, hogy az ellenfelet saját akaratunk teljesítésére kényszerítsük” Prof. Dr. Resperger István szerint két párhuzamosan folyó háborúnak lehetünk szemtanúi egy úgynevezett „puha”, hibrid eszközökkel vívottnak az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország között és egy kinetikusnak, amely Oroszország és Ukrajna között zajlik. Az eddigi eseményeket öt fázisra oszthatjuk, amelyek a következők: orosz invázió, kijevi kivonulás, donbászi műveletek, harkivi és herszoni offenzíva és a máig elhúzódó állóháború . Oroszország egyértelműen korlátozott területszerző agresszióra készült, elsődleges célja a Donbász régió felszabadítása, a kormány megbuktatása és a Krím félszigettel szárazföldi kapcsolat kialakítása, a nagyobb városok elfoglalása és Novorosszija területének megszerzése. Az orosz elnök bejelentését követően megkezdődött Ukrajna bombázása, valamint a Krím félsziget felől és a fehérorosz határon megtámadtak több határátkelőhelyet. Ezt követően indultak meg az orosz zászlóalj-harccsoportok . Mindkét fél részéről nagyszabású információs és pszichológiai hadviselés kezdődött a közösségi médiában, rengeteg, sokszor megtévesztő videófelvétellel és fotóval találkozhatunk. Az orosz erők célja Kijev körbezárása volt, és a Zelenszkij-kormányt egy bábkormánnyal akarták helyettesíteni. Azonban Kijevben nem várt ellenállásba ütköztek, valamint a hosztomeli reptér légiroham-művelete sem bizonyult sikeresnek. A kudarcokat követően az orosz erők kivonultak a fővárosból, később még külső kerületek irányából próbálkoztak támadás indításával, azonban nem értek el jelentős sikereket Az első szakaszt a gyors manőverek és a stratégiai jelentőségű terepszakaszok megszerzése jellemezte. Az orosz támadás eleinte nagy tempóval haladt, viszont a mennyiségi és minőségi hátrányban lévő ukránok sokkal jobban tudtak alkalmazkodni, mint arra bárki is számított . Az orosz csapatok helyzetét egyaránt nehezítette az akadozó logisztikai ellátás, a kommunikációs és vezetési nehézségek. A „speciális katonai művelet” kezdete óta az ukránok védelmi képességeit növelte a nyugati országoktól kapott támogatás, mind haditechnikai eszközök, mind katonai kiképzés területén. Április 1 3-ánaz ukrán haderő elsüllyesztette az orosz Moszkva nevű, Szlava-osztályú cirkáló hajót, ebben a műveletben TB2 Bayraktar típusú drónok is részt vettek. A hajó elvesztése és a légvédelemben szerzett veszteségek miatt júniusra az ukrán nagy hatótávolságú tüzérség a Kígyó-sziget elhagyására kényszerítette az orosz erőket. Mariupolban is véres harcok folytak, majd az Azovsztal üzem területén bekerített ukrán védők májusban megadták magukat. Az orosz haderő a háború kezdetén a vártnál gyengébben teljesített. Elemzések alapján megállapítható, hogy a harctéren rendelkezésükre álltak a sikeres művelethez szükséges hadi- technikai eszközök. A kezdeti kudarcok legfőbb okainak a katonák között uralkodó alacsony Oroszország újra összpontosította erőit, hogy Donyeck és Luhanszk térségében további stratégiai jelentőségű városokat és infrastruktúrákat szerezzen meg. Ekkor úgy tűnt, Oroszország a veszteségei miatt nem képes több irányban is támadást indítani. A háború kezdeti szakaszától eltérően egy sokkal tradicionálisabb, konvencionális hadviselési mód bontakozott ki a Donbász régióban. A lassú előrehaladást intenzív harcok kísérték, tömeges orosz tüzérségi és rakétatámadásokkal. Ezen a hadszíntéren az orosz haderő elsősorban a Wagner-csoport, valamint a Donyecki és Luhanszki Népköztársaság katonáira támaszkodott . Május közepétől fokozatosan megjelentek a műveleti területeken a nyugati tüzérségi eszközök, amelyek hozzájárultak az ukrán hadsereg harci potenciáljának fenntartásához, így képesek voltak reagálni a jelentős tüzérségi fölénnyel rendelkező orosz erők csapásaira. Július végén megérkeztek az USA által biztosított páncélozott, önjáró rakéta-sorozatvetők és a nagy mozgékonyságú rakétatüzérségi rendszerek, amelyekkel jelentősen megnövekedett az ukrán tüzérség hatótávolsága és precíziós csapásmérő képessége. Augusztusra az ukránok a védelmi harcból támadásba tértek át, az oroszok által elfoglalt területeken végrehajtott gerilla jellegű támadások formájában. Elsősorban a városi területek között húzódó logisztikai ellátási láncot pusztították rajtaütések, lesállások által. Ebben a szakaszban ismételten alkalmazták a Bayraktar drónokat. Az ukrán erők sikeresen szorították vissza az orosz erőket A téli időszakban állóháború alakult ki a két fél között, amelyben már kiegyensúlyozott létszámban, azonban orosz tüzérségi fölénnyel vesznek részt a felek. A kialakult helyzet hosszú távon Oroszország számára kedvező, ugyanis a nyugati szankciók és a mélyen gyűrűző korrupció, amelynek vélhető eredménye az offenzíva első heteit jellemző logisztikai nehézségek, ellenére is előnyösebb gazdasági helyzetben van, mint a gazdasági összeomláson és humanitárius krízisen átesett Ukrajna. A tavaszi-nyári hónapokban vélhetően mindkét fél támadó műveletekre készül, ehhez azonban az ukránok a további nyugati eszközök érkezését várják . Az elmúlt két évtized során a drónok a konvencionális hadviselés bevett részévé váltak. Azonban az ukrán–orosz háború eseményei alapján megállapíthatjuk, hogy az UAS-ok a modern konfliktusok során a kedvező helyzet kialakításához szükséges eszközök, de önmagukban nem elegendőek a győzelem megszerzéséhez. A nagy méretű UAV-ok, amelyek a terrorellenes műveletek ikonikus eszközeivé váltak, az ukrán harctér fölött nem bizonyultak kellően hatékonynak. Ennek oka, hogy egyik fél sem birtokol légi uralmat, így alkalmazásuk kockázatossá vált. Az ezekbe a kategóriákba tartozó eszközök már költségesebbek, így tömeges elvesztésük és pótlásuk jelentős gazdasági ráfordítást igényel Az orosz–ukrán háborúban a szárazföldi erők által üzemeltetett kisebb méretű drónok teljesen átalakították az alacsony légterek dinamikáját. Sok felvétellel találkozhatunk Elit, könnyű fegyverzettel rendelkező csapatok hajtottak végre olyan műveleteket, amelyekhez nem rendelkeztek sem felszereléssel, sem kiképzéssel (pl. városi harcok páncélos támogatás nélkül). 2014-benlétrejött orosz katonai magánvállalat, először a Krím félsziget annexiója során tűntek fel. az interneten, amelyek azt bizonyítják, hogy az orosz és ukrán fél is nagy mennyiségben alkalmaz kereskedelmi forgalomban lévő, olcsón beszerezhető pilóta nélküli repülőeszközöket. Oroszország és Ukrajna is egyaránt kapott drónadományokat a civil lakosságtól. Ezen adományok nagy részben kínai hobbi drónok, amelyekre kamerákat és különböző robbanóeszközöket szerelnek. Azonban kisebb teljesítményűek és sebezhetőbbek, mint az azonos kategóriájú katonai eszközök. Nemkinetikus, pszichológiai hatásuk viszont ugyanakkora, mint katonai megfelelőjüké Kvadkopterre szerelt MON-50 irányított repeszakna amelyre MON-50 típusú gyalogság elleni irányított repeszaknát erősítettek. Felderítés és tűzvezetés, tűzhelyesbítés mellett, ahogy azt a fényképes források is bizonyítják, csapásmérésre is használják őket. A kis méretű drónokat nagy mennyiségben vezetik a célra, ezek nehezen észlelhetők, és a rajban való alkalmazás miatt ha időben észreveszik azokat, akkor is elkerülhetetlen a pusztító hatás. Habár rajoknak nevezzük őket, ezek még nem képesek autonóm módon működni. A kis méretű UAV-ok jelentősen növelték a tüzérség műveleti tempóját, ami elsősorban az időérzékeny célok pusztítása során fontos tényező. Továbbá az öngyilkos drónok esetében az előre biztosított valós idejű felderítési adatok által a levegőben töltött idő csökken, és a precíziós csapások által a járulékos veszteség mértéke is kisebb A civil lakosság mellett Ukrajna a nyugati államoktól is számos különféle katonai pilóta nélküli eszközöket kapott, mint például a Warmate, CyberLux K8, ALTIUS-600. Sok eszközt még nem láthattunk hadszíntéren teljesíteni, így ez a gyártók számára is kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy adatokat gyűjtsenek a további fejlesztésekhez.12 A másik oldalról pedig a sikeresen kilőtt és hátrahagyott eszközök által a két fél információkat szerezhet egymás haditechnikájáról. A clausewitzi „háborús köd felszállásának” is szemtanúi lehetünk, a valós idejű felvételek által az alegységek szintjéig biztosított a harchelyzet pontos ismerete. A csapatok képesek az ellenség mozgásának megfigyelésére, pozíciójuk meghatározására. Egy interjú során egy ukrán katona arról számolt be, hogy sok esetben az ellenséges drónpilóták „vadásznak” egymásra, ha megsemmisítik a másik fél eszközét vagy magát a pilótát, megfosztják az ellenséget a „szemétől” A háború első szakaszában az ukrán haderő a Törökországtól kapott Bayraktar drónokat alkalmazta, elsősorban orosz menetoszlopokra mértek vele csapást. Ekkor még ezekben az eszközökben látták az ukrán győzelem sikerének biztosítékát. Shahed-136 A török katonai drónok ismételten a világsajtó főszereplői lettek, Ukrajnában pedig az ellenállás egyik jelképévé váltak. Egyes források szerint majdnem az összes eszközt elveszítették a későbbi harcok során, ennek oka a légi uralom már kifejtett hiánya. Mások szerint a típus eltűnésének az oka a török–orosz külkapcsolatokhoz vezethető vissza. Annak ellenére, hogy Oroszország is rendelkezik a Bayraktarhoz hasonló képességű Orion UCAV-okkal, kevesebbszer emelkedtek a levegőbe, mint a török gyártmányúak. Ennek egyik oka feltehetően a nemzetközi szankciók miatt korlátozott gyártói kapacitás, ezért is Az 
Ukrajna által alkalmazott pilóta nélküli repülőeszközök között több csőből indítható típust is találhatunk. Ezen indítási mód során egy, az eszközre erősített csőből történik a drón felszállása, „kilövése”. Mivel az indítás szinte bármilyen járműről – légi, szárazföldi, vízi – lehetséges, így a drágább haditechnikai eszközök megóvhatók az esetleges veszteségektől. A technológia a modern hadszíntéren, a multitérműveletek során a haderőnemek közti együttműködést fokozza, autonóm drónrajok indítására is alkalmas lehet a jövőben fordultak az iráni eszközbeszerzés lehetősége felé, és vásároltak Mohajer-6 drónokat, amelyeket tömegesen alkalmaznak különböző célok pusztítására is. 
Az első hónapokban az oroszok az Orlan-10 UAS segítségével hajtottak végre felderítő műveleteket, azonban a rendszer megbízhatatlanságából adódóan több esetben problémáik adódtak. Az öngyilkos drónoknak köszönhetően a felek számára az arcvonalon túl is elérhetővé válnak akár a hátországi területek is. Így a tüzérségi eszközök hatótávolságán túl, olcsón képe- sek pusztítani az ellenség kritikus infrastruktúráját. Azonban ezek a drónok érzékenyek az elektromágneses zavarásra. Emellett többet sikeresen hatástalanítottak még becsapódás előtt légvédelmi rakétákkal, gépkarabélyokkal, gépfegyverekkel. Habár légi uralom nélkül is váratlan és precíz csapásokat képes mérni egymásra a két ország, jelentős pusztító hatást elérve, ez nem elegendő területek megszerzéséhez. 
A kinetikus és nemkinetikus hatások ellenére a háború nem vívható meg a pilóta nélküli eszközökkel, azok elsősorban harctámogató feladatok betöltésére alkalmasak. Megállapíthatjuk, hogy a drónok modern hadviselésben betöltött szerepe függ az adott fegyveres összeütközés természetétől, valamint a légi helyzettől. Mégis napjaink hadműveleti területeinek jelentős szereplőjévé váltak. Megállapítható, hogy légi uralom esetén kisebb méretű eszközök használata hatásosan támogathatja a szárazföldi erők harctevékenységét, jelentősebb anyagi veszteségek veszélye nélkül, a pilótákat és a drágább légi járműveket óvva. A második esettanulmány által bebizonyosodott, hogy a légi uralom hiányában a kisebb méretű UAS-ok alkalmazása válik célszerűvé, hiszen a repülési magasságuk alacsony, valamint könnyen és olcsón előállíthatók, beszerezhetők 
Kijelenthető, hogy a drónokat elsősorban harci támogató feladatokra alkalmazzák, főként ISTAR, támadó légi szembenállási, légi lefogási, és légi támadási műveletekben. Az elemzések alapján következtetésképpen levonható, hogy támadó műveletek során legtöbbször öngyilkos drónokat alkalmaznak. Habár az UAV-k már évtizedekkel korábban megjelentek a harctereken, még mindig kezdetleges stratégiai dokumentumi háttérrel rendelkeznek. A haditechnikai fejlesztések mellett figyelmet kell fordítani a doktrínák modernizálására is, amire békeidőben van egy hadseregnek lehetősége. Ezt az örmény és azeri példa bizonyította. A drónok a diplomácia és a külkapcsolatok egyik eszközévé váltak, mint más haditechnikai eszközök. Azonban az Ukrajnának szánt adományok alapján megállapítható, hogy olyan államok, akik nem ajánlanak fel kinetikus eszközöket, biztosítanak katonai pilóta nélküli légi járműveket. 
Ezzel jelentős segítséget nyújtanak az ukrán félnek, hiszen ahogy azt már az előzőekben kifejtettük, a felderítő UAS-ok által szolgáltatott valós idejű információk nagyban hozzájárulnak a sikeres területszerzéshez és a manőverszabadság szavatolásához. Tehát a drónok egyfajta egyensúlyozásra alkalmas eszköznek tekinthetők a külpolitikában. Oroszország öngyilkos drónokkal intézett támadást az ukrán energetikai infrastruktúrára, közel az ország felét sújtották áramkimaradások. Következtetésként levonható, hogy hosszú távon várhatóan a többcélú eszközök fogják uralni a katonai drónok piacát. Továbbá a gazdasági érdekek szem előtt tartása végett felte- hetően a NATO-tagállamok az észak-atlanti térségben előállított drónok beszerzését fogják választani, a térség gazdasági támogatása érdekében. 
Bizonyított, hogy az egyszerűen, többféle platformról indítható, könnyen szállítható drónok iránti kereslet jelentős növekedése várható a közeljövőben, és leginkább a csőből indítható UAV-k felelnek meg e kritériumoknak. Ez a technológia megalapozza a jövőbe tekintő doktrínákban már célként megjelölt autonóm drónrajok létrehozását. Erre legalkalmasabbak a kis méretű, olcsó eszközök. A pilóta nélküli légi járművek alkalmazása nemcsak egység, hanem alegység szinten is kritikus ponttá vált a modern hadviselésben, ezért a megfelelő know-how elsajátítása a stratégiai műveletekben részt vevőktől egészen harcászati szintekig alapvető képességgé kell hogy váljon. Az UAS-ok által biztosított valós idejű információknak köszönhetően jelentősen megnövekedett a műveleti tempó, ami elsősorban a tüzérségi eszközök célokra való tűzkiváltásának az idejét csökkentette le, valamint az eszközökön keresztül a parancsnokok pontos információkkal rendelkeznek a harchelyzet alakulásáról.
Mindkét esettanulmány során felmerült a drónok elleni védelem kérdése. Megállapítható, hogy méreteikből adódóan a nagyobb pilóta nélküli eszközök ellen való védelem nem sokban különbözik a hagyományos légi járművekétől. Az orosz–ukrán háború tanulmányozása során kirajzolódott, hogy a kisebb méretű eszközök tömeges alkalmazásuk esetén viszont kihívást jelentenek a hagyományos légvédelem számára. Radarkeresztmetszetük jelentősen kisebb, és földközeli magasságban repülnek, így a környezet hatására a szenzorok lefedettsége minimális, jelentősen csökken az ellentevékenység sikerének lehetősége. Összességében megállapítható, hogy ellenük a leghatékonyabb védekezés az elektronikai ellentevékenység és a rétegzett légvédelem. Azonban az elektronikai zavarás a saját kommunikációs és elektronikai rendszerek működésére is hatással lehet. 
Robotkutya, a jövő a harcirobotoké, de ez velyélyes játék...A rétegzett légvédelmi rendszer az azt alkotó eszközök nagy fokú interoperabilitását igényli, és az alegységek számára is elérhető valós idejű információ szolgáltatását követeli meg. A pontvédelmi és egyéb hordozható légvédelmi eszközök alkalmazása, a hatékony légvédelmi rendszer kiépítése azonban jelentős anyagi forrásokat igényel, hiszen egy légvédelmi lövedék átlagosan drágább, mint a találat esetén általa elpusztított drón. A publikáció elején feltett kérdéssel kapcsolatban (A drónok alkalmazása sorsdöntő fölényt jelent-e egy modern katonai konfliktus során?) a széles körű, nyílt forrású információgyűjtést és azok elemzését követően végzett esettanulmányok alapján megállapítható, hogy a nagy fokú proliferációja ellenére a drónok nem tekinthetők a jövő háborújának döntő haditechnikai eszközeinek, inkább a harctéri fölény és kedvező légi helyzet kialakítását támogatják. A harc megvívása és a területek megszerzése a szárazföldi erők feladata marad. 
A témával kapcsolatosan számos, további kutatásokat igénylő, a hadviselés szempontjából releváns területtel találkoztunk. Ilyen a megfelelő haditechnika és a hadikultúra fejlődését lekövető stratégiai dokumentumok kidolgozása, valamint a drónok elleni hatékony és gazdaságos, rétegzett légvédelem kialakítása. Többszáz drónrajt már nem lehet feltartóztatni. Védekezés lehet hálóval, el kell takarni az arcot, hőkamerát is használ, és arcfelismerőt használ, és mozdulatlanul kell feküdni, mert mozgásérzékelője is van. Egy 20 dolláros drónnal megsemmisithető egy tank vagy egy hajó.
A legelismertebb katonai drónokat gyártó vállalatok:
General Atomics (USA): Az egyik legismertebb gyártó, amely olyan ikonikus, nagy hatótávolságú, közepes magasságú drónokat gyárt, mint az MQ-9 Reaper (és elődje, az MQ-1 Predator). Ezeket a drónokat széles körben használják felderítésre és csapásmérésre.Northrop Grumman (USA): Jelentős szereplő a piacon, különösen a nagy magasságú, hosszú repülési idejű (HALE) RQ-4 Global Hawk és a lopakodó technológiájú RQ-180 fejlesztésében.Baykar Technologies (Törökország): A cég Bayraktar TB2 drónja a közelmúltbeli konfliktusokban, különösen az ukrajnai háborúban vált ismertté rendkívüli hatékonysága miatt. A TB2 olcsóbb, de rendkívül hatékony csapásmérő és felderítő eszköz.Israel Aerospace Industries (IAI) és Elbit Systems (Izrael): Az izraeli védelmi ipar régóta élen jár a dróntechnológiában. Az IAI és az Elbit olyan rendszereket kínál, mint a Hermes 450 és Hermes 900, amelyek megbízható felderítő és megfigyelő képességeikről ismertek.Lockheed Martin, Boeing, RTX (USA): Ezek a globális védelmi óriások szintén jelentős drónprogramokban vesznek részt, beleértve a pilóta nélküli harci repülőgépek (UCAV) és a drónraj-technológiák fejlesztését. Fontos megjegyezni, hogy a dróntechnológia folyamatosan fejlődik, és a mesterséges intelligencia (AI), valamint az autonóm rendszerek terén új szereplők, például a Shield AI vagy a Helsing is megjelennek. A "legjobb" drón kiválasztása mindig az adott katonai feladattól és a szükséges képességektől függ. A magyar drónok még gyerekcipóben járnak.
