2024. április 22., hétfő

Buris mama ehető növényei

 Kezében sajtár vagy rocska, az istálóból jön felém. Nem ismer meg, bemutatkozom. Szüleimet ismerte, ez oldja a feszültséget. A rossz nyelvek azt mesélik már az öreganyja is boszorkány volt. Egyik ősét Kisvárdán mágján égették meg. Az utolsó javasasszony Buris mama mesélt nekünk az ehető növényekről, de kikötötte hogy a gyógynövényekről nem fog mesélni, ne is kérdezzem. Rá ne lépj hé, az ott máriatövis ripakodott rám szigorúan, pont egy gyógynövényt szurtam ki. Mindíg kosárral járt és mindíg talált olyan csádét, ami a kosárkájába való volt. A máriatövist más néven Mária tövises tejének is hívják. Ennek egy régi monda az alapja, mely szerint Mária menekülni kényszerült Jézussal, és futtában gyorsan megszoptatta, majd miután végzett, egy csepp tej hullott az egyik közeli virágra. Ebből lett a máriatövis. Azt is hiresztelik róla hogy azért hivják javasasszonynak mert az emberek javára fáj a foga. Hiába édeleg az ember  nem lehet becsapni. Na de hagyjuk a pletykát. Megkérdeztem tőle vajákos vagy javasasszony, azt mondta egyikse, mert azok ebadta ótvaros patvarosok, szemfényvesztő kuruzslók neki pedig nemzedékeken átívelő tapasztalaton alapuló tudása van. Nekem ennyi elég volt nem firtattam tovább a tudományát. Lassan elkezdett mesélni és csak úgy dőlt belőle a szó, magnóra vettem amit mondott, persze kora miatt, gyakran ismételt dolgokat, amikról nem tudtam tévedés vagy nyomatékosítás. Időnként próbáltam rákérdezni a gyógyítóhatású növényekre, de tudását titokban tartotta,  azt mondják vén rókát, vén verebet, vén parasztot nehéz megcsalni...Hány  éves tetszik lenni? nem tudom én azt, sok, papnak élünk, papnak halunk mondta. Nem mondok semmit, paripa lónak is csak egy lába van. Akkor nem értettem mostmár igen, ha egy láb eltörik mintha mind eltört volna. Iskolába járt-e? Minek, én mindent tudok ami az élethöz kell. Honnan? Az öreganyámtúl, aki esténként a a hosszú téli hónapokban a kemence tüzénél mindenre megtanított amit ű tudott, pedíg ű se járt oskolába.. Amikor kértem írja le a nevét, a papirra csak egy kersztet tett, azt mondta ez az ő neve. Pénzt szokott kérni a tanácsért? Ő soha, a pénz megszédíti a parasztot mondta, ajándékba termést elfogadok néha, de szegénytől soha. Férje van? Vót. de már régen Pilátusra vicsorította a fogát. Tábeszben hótt meg. A pipámat tüle örököltem. Kicsit vacillál és folytatja.
 A téli hónapokban ahogy gyüttek a b betüs hónapok; Boldogasszony, Böjtelő, Böjtmás hava, úgy gyüttek a laskagomba Tyúkhúr porcsin csalán Téli fülőke  Csalán Kányazsombor Közönséges kucsmagomba vót szedhető. A kucsmagombáknak szivacsra emlékeztető „fejük” van. Ha az erdőben észreveszi a fodros, kúp alakú kalapokat, tartsa titokban űket. A kucsmagombák évről évre ugyanazon a helyen nőnek.  A kucsmagombák beleolvadnak az avarba és a kisebb-nagyobb gallyak, fák közé bújnak. Szárítva lehet tárolni vinni a piacra. Mivel kisméretű, általában köretként tálalják. A fekete szarvasgombák általában érett tölgyfák tövében rejtőznek. A nőstény sertéseket szoktak bevetni, de ma már kutyákat a felkutatásukra az erdőben.  Szentgyörgy hava vót a bolondos április, azér híjták úgy mert az időjárás kiszámíthatatlan vót, csatlakozott hozzájuk húsvét táján, a galagonya levelei az illatos Ibolya, meg a kígyó gyökerű keserűfű. de ilyenkor vót mán közönséges kucsmagomba, ótán a  medvehagyma az erdőn meg az udvaron a fűben a Pitypang virága ezerszámra. Ahogy gyütt a pünkösd hava megjelent az illatos ibolya és a komló hajtásai mellett a májusi eső előcsalta a pereszkét meg a mezei szegfűgombát. Szentistván havában a bodzavirág meg a csilánt, az erdőben útszélen a gyapjas tintagomba, de megettük a kertben lévő szelíd rózsa meg a  vadrózsa virágát is. Az erdőn vót mán erdei szamóca meg feketeribiszke, ilyenkor virágzik a hársfa aminek virága szintén ehető. Otthon a kertben a ződdió is ehető vót ám. Az akácosban hemzsegtek a finom gombák; kerti csiperke mezei szegfűgomba, a hatalmas fejű őzlábgomba, az ízletes rókagomba. Szentistván meg szentjakab havában dőzsöltünk annyi vót az ehető növény. Folyópartokon mezőn a z útak mentén az árokban csipkebogyót szedtük meg a fekete bodzát. Az árnyas erdős rekettyésekben árokparton a gyapjas tintagomba meg a   káposztagomba mellet a bokros vad málna meg a mogyoró papsajt meg a sárga gerebengomba vót a sláger a gyűjtögetők között.  Szentmihálkor a boróka meg a fekete bodza meg a galagonya jelent meg.  Az erdőszélen a csiperke, a gyűrűs tuskógomba meg az ízletes vargánya, de vargányát találni nem könnyű feladat. Vadon szedik őket, általában fenyő- és lucfenyők közeliben lehet, a vargányát általában kiszárítják és úgy árulják aranyáron a piacon.  A másik értékes gomba a rókagomba, ha erős fűszeres ízű gombát keres, próbálja ki a sárga rókagombát! A legnépszerűbb rókagombák nem pusztán fehér vagy sárga árnyalatúak, hanem egyenesen arany színűek. A sárga rókagomba az egyik legdrágább gomba ezek a gombák igénylik a néhány napos esőt, de a meleget is és a kedvező páratartalmat is. Aki tanál annak azt javallom, hogy a rókagombát alaposan főzzék meg, ha ugyanis egy kicsit is nyers maradt, megbetegítheti az embört. Ebben az időszakban van még a féli fülőke meg a vadszeder is. Mindenszentek havában még van Csipkebogyó Erdőszéli csiperke Gyapjas tintagomba Ízletes rizike Júdásfülgomba Káposztagomba Késői laskagomba Lila pereszke Májgomba Mogyoró óriás pöfeteggomba Rókagomba Szelídgesztenye Tyúkhúr, de a bükk is A bükkfa makkja ehető, és elég magas zsírtartalmának köszönhetően étolaj préselhető belőle. Fogyasztása nagy mennyiségben nem ajánlott a mérgező. Szentandráskor még van  csipkebogyó erdőszéli csiperke Ízletes rizike  a Júdás fülgomba élősködő egész évben, főként kora tavasztól késő őszig, lombos fák (elsősorban fekete bodza, bükk és tölgy) elhalt ágain, csoportosan szedhető. Van még ilyenkor Kerti csiperke Lilatönkű pereszke Mogyoró Rókagomba Szelídgesztenye Tyúkhúr  is. Karácsony havában a gyűrűs tuskógomba a föld alatti gyökerekre, tuskókra települtek. Szeptembertől novemberig terem, húsa rugalmas, színe sárgásfehér, sérülésre nem változik. Szaga kissé édeskés  íze fanyar, kesernyés. Szedhetünk még ilyenkor teli fülőkét meg a Tyúkhúr Illatos ibolya Komló hajtásai Téli fülőke Csalán Gilisztaűző varádics fűszeres, kámforos illatú. Levelei kétszeresen, szárnyasan szeldeltek. Aranysárga, gömbszerű fészekvirágzatai 80–100 cm magasan díszlenek dús sátorvirágzatban. A fészkekben csak csöves virágok vannak, sugárvirágok nélkül.ártéren mocsaras vizes részeken található. Kányazsombor friss, növényi részeit használják fel. Fokhagymára és mustárra emlékeztető aromája miatt fűszerként használják, salátát ízesítenek vele. Enyhe emésztésjavító hatással és gyenge antibiotikus jellemzőkkel is rendelkezik. A népi gyógyászat a légutak megbetegedéseire, „vértisztítóként”, sebek borogatására, fogínygyulladás elleni szájvíz készítésére használta fel. Egész évben szedhető vót a  krompéhoz hasonló  csicsóka, aminek a szárát ősszel levágják és juhokkal etetik fel. földben lévő gumóját ehetjük nyersen, salátákban, párolhatjuk, főzhetünk belőle szószokat., kifacsart levéből kitűnő ital készíthető – naranccsal, citrommal, mézzel, almával, de köretként csicsókalepényt készítenek belőle, vagy krumplipürészerűen készítik el, és kelbimbóhoz, csirkéhez adják. Úgy pörgött a nyelve mint az orsó, néha nem lehetett érteni mit mondott. Beszélt a pipájával meg pöfékelt mint egy pasa. Azt mondják rá, olyan aki  a pernyéből is hasznot húzna. Alacsony poszáta asszonyka, apró görbe lábakkal és gyors beszéddel. Mariska néni aki 92 éves, azt mondta hogy a Buris huncut cábár poszka vénasszony  sokkal öregebb nála, .Ha növényt szedni megy habdát visel. Mindíg van nála findzsa, csupor, vagy ibrik és lábas. Szereti a mácsikot? Kérdezte, Igen bármi is legyen az. Elővette a lerből a túróstésztát és a spóron megmelegítette és azt megettük együtt. Obligát beszédemen mosolygott, igaz én is az övén. Egész nap ődöng az udvaron. Nem egy rabiátus fajta.
.............
Vót ugyi egy eperfa a tikoknak, egy diófa meg egy megyfa, na meg szőlő hogy a gazda ihasson egy kis bort, na meg mindenféle gyümölcs pálinkának. A Rétköz mocsarai közt elterülő földvárak, mint Demecser határában szláv kéztől származnak, Ott, hol a szlávok már ilyeneket találtak, siettek azokat a maguk részére felhasználni. Ezek a földvárak nemcsak a népvándorlás viharai, hanem az árvizek ellen is biztos védelmet nyújtottak. A meghódolt szlávokkal  hátvédéül szolgáló földvárat építettek, ami nem tudott ellenállni a betörő tatár hordáknak. Állítólag  besenyők telepedtek le Demecser környékén.

2024. április 8., hétfő

Költészet napra

        Pro captu lectoris, habent sua fata libelli, 
benevolo lectori salutem, schola est magistra vitae.

 

A Wesselényi a mi iskolánk!
                   (Ballagásra)

A mi iskolánk a tudás bölcsője,
Mennyi mindent tanultunk tőle.
A múló idő megszépíti a múltat,
A sok végzős diák végre mulat.

A matek okozott némi fejtörést,
A szilencium meg sok szenvedést.
Őrizzük meg a szép dolgokat,
Felejtsük el az ostoba gondokat.

Az Alma materre emlékezzünk,
Mert sok öröm volt itt nekünk.
Azt hiszed, a tanulásnak vége,
Elérkezett a megérdemelt béke?

Az élet iskolája most kezdődik,
Ahol szellemed tovább fejlődik.
Eljött hát végre a nagybetűs élet,
Találd meg majd benne a szépet.

Sok kalandban lesz majd részed,
De a szerelem lesz majd a végzet.
Az életedhez minden jót kívánok,
Neked illatoznak most a virágok.

----------------
A költészet örök...

Leszek öreg koldus, a templom lépcsőjén,
Leszek láthatatlan, mint a vén őszi szél,
Leszek könnycsepp, mint a harmat a fán,
Leszek meleg szellő, amit senki se lát,
Leszek bundás kesztyű, mi meleget ád,
Leszek furcsa árnyék, ami veletek jár,
Leszek apró lámpás, a sötét éjszakában,
Leszek remete, ki itt él rég magában,
Leszek bujdosó, mert a világtól félek,
Leszek örökké, mert verseimben élek.
------------------

A költő útja...

Mint apró porszemet, sodor a szél,
Lobogok, mint parázs a sötétben,
Eltűnök, mint a fáradt tavaszi hó, 
Felolvadok, mint a cukor a vízben,
Elveszek, mint erdőben a gyerek,
Mint tikkadt só, a hideg tengerben,
De viszem tovább a pislogó fáklyát,
Meggyújtom vele a hatalmas máglyát.

----------------------
Rém-rímek neked...

 Nehezen formálom már a dalom, 
Akadályoz egy idegen hatalom.
A rímeket én már hiába faragom,
Nem jutok én sehova angyalom. 
Hogy segíthetnék így magamon,
Elakadnak a rém rímek a falakon.
Feladom és veszem a kalapom,
Az ihletet másnak meghagyom.

-------------------------------

Tanulj meg fiam...

Tanulj meg könny nélkül sírni,
Szép verset, könyv nélkül írni.
Bor és kábítószer nélkül lazulni,
A jó embereknek, nem hazudni,
Sohasem gyűlölni, csak szeretni.
Ha megbántanak, csak nevetni,
Senkit, soha meg nem bántani,
És mindenkinek megbocsátani.
Ha úgy fáj, akkor sem beszélni,
Bölcsen némán csak előre nézni,
Ha besároznak ruhát cserélni,
És Istentől kegyelmet remélni.


------------------

A bolondos költő monoton...

 Pókok kergetőznek a homokon,
Csak a bús szél fúj a romokon,
Áll néhány öreg fa a dombokon,
Madarak énekelnek a lombokon.

 A versem hangzása monoton,
Kitartóan írok és konokon,
Szavak játszanak a sorokon,
A bánatomat versbe zokogom.

----------------------------

A Tiszavirág 

Legyen időd kicsit megállni, 
A hatalmas Tiszát csodálni.
Estig nézni a tiszavirágot,
Megismerni e mesés világot.
 
Felismerni benne a szépet,
Bámulni, mint a szentképet.
Milyen szép is a természet,
De ritkán van benne részed.
 
Nekik csak egy nap a világ,
Hamar elhervad ez a virág.
Ringatja lágyan édes vizét,
Alig ismeri meg az élet ízét.

A víz felett a szerelem virágzik,
Milliónyi kérész vígan játszik.
Hamarosan itt a tavasz, látszik,
A komor Tisza végre kivirágzik.

------------------


A Sóstó partján

Lágy szellő simogatja a vizet szerelmesen,
Csak én ülök a parton, némán egyedül.
Mögöttem cinkosul összebújnak a fák.
Egymáshoz simulva kéjesen zúgnak.

Mint a forró arany, úgy csillog a tó vize,
A felszínén fehér hattyúk himbálóznak. 
A hold szemérmesen fürdik a habokban,
Mint a csillogó tükörben az aranyhaj.

Fénylő gyémántként lebegnek a csillagok,
A Sóstó partján szomorúan ballagok.
Körös-körül hallgat a zajos vad világ,
Szívemben kinyílik egy szép virág.
 
-------------------------

A boldogság kereső

Úttalan utakon, Messze sodort a szél,
A boldogságot kerestem ez volt a cél.
A világban messze zengett az én dalom,
A szélben nem hallatszott a fájdalom.

Vad villámok cikáztak a sötét éjben,
Földöntúli hangok jajgattak a mélyben.
Rettegő szívem megremegett félve belül,
A sötétben van igazán az ember egyedül.

Nincs ki bátorítva a kezemet megfogja,
Magányos lelkem, az örök félelem foglya
Amikor majd megtalálom az igazit végre,
Megnyugszik a szívem és eljön majd a béke.
 
----------------------------------------------

Hinni szeretnék...

Hinni szeretnék magában
Hinni szeretnék a szavában
Hinni szeretnék a könnyében
Hinni szeretnék a csókjában

Hinni szeretnék a mosolyban
Hinni szeretnék az ígéretekben
Hinni szeretnék a szerelemben
Hinni szeretnék a családban

Hinni szeretnék a csodában
Hinni szeretnék az emberekben
Hinni szeretnék a hazában
Hinni szeretnék a világban

 ------------------------

Édesanyám haza vár!

A tornácon vár már engem!
Szótlanul, némán, csendben.
Haza kéne végre mennem,
Otthon finomakat ennem,

Megint gyermeknek lennem.
Fejemet kötőjébe tennem,
Míg pihenne a karosszékben,
Békesség lenne a lelkében.

Árok partján neki virágot szedni,
Szelíd csókjaimmal megölelni.
Örülni a forró levesnek,
Az illatos kenyérnek,

A hideg víznek,
A simogató kéznek.
Az otthon melegének,
Édesanyám csillogó szemének.

------------

Adj Uram!
(Orationis)

 Kenyeret az éhezőnek, és bocsánatot a vétkezőnek,
Békességet a háborgónak, üdvösséget a távozónak,
Reménységet a betegnek, megnyugvást a lelkemnek,
Meleg otthont a hontalannak, mások célját a gondtalannak,
Dicsőséget az érdemesnek, újabb esélyt a végzetesnek,
Feleséget a legényeknek, boldogulást a szegényeknek.

 ------------------------------


 Itt az ideje...


Ideje a beszédnek, és ideje a hallgatásnak. 
Ideje a vetésnek, és ideje az aratásnak,
Ideje a csóknak, ideje az ölésnek,
Ideje a szerelemnek, és ideje a szakításnak. 

Ideje a gyűjtésnek, és ideje a szórásnak,
Ideje a hallgatásnak, ideje a szólásnak,
Ideje a varrásnak, és ideje a szakadásnak,
Ideje a betegségnek, és ideje a gyógyulásnak,

Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek.
Ideje az igazságnak és ideje a hazugságnak,
Ideje az építésnek és ideje a rombolásnak,
Ideje a csendnek és ideje a tombolásnak.

Ideje a békének, és ideje a háborúnak,
Ideje a sírásnak, és ideje a nevetésnek.
Ideje  a megtartásnak, és ideje az elvesztésnek,
Ideje a kevélységnek és ideje a szerénységnek.

Ideje a munkának és ideje a pihenésnek,
Ideje a táncnak, és ideje a gyásznak,
Ideje a születésnek,  és ideje halálnak,
Ideje a gondolkodásnak, ezt üzenem magának.
 -------------------------

Minden tele van...

 A mező tele van virágokkal,
A kanyargó folyó halakkal,
A kék óceán nagy hajókkal,
A tengerpart éles sziklákkal.

 Az ég tele van a csillagokkal,
Az élet tele van fájdalommal,
A bús fejem gondolatokkal,
Remegő kezeim homokkal.

A világ tele van szegénnyel,
A végtelen út vándorokkal,
A szegény tele van reménnyel,
A remény, tele van eséllyel...

 ------------------------------------------

 Mindenki kap valamit

 Isten szarvat ad a bikának,
Szerető szívet a fiának.
Villámgyors lábat az őznek,
Szépséget és észt a nőnek.

 A cápának éles fogat,
A póknak lábat sokat,
Erős szárnyat a madárnak,
Újabb esélyt a halálnak.
-------------------

 Karácsonyi Béke!
 
Csillogó hó szál a tájra,
Vén kunyhóra palotára.
Fenyőágon sok jégvirág,
Ünnepel az egész világ.
A karácsonyfa csupa fény,
Az ember szívében remény.
A jóság, szeretet, áhítat,
Könnyes szemet átitat.
Ha mindez valóra válna,
Béke szállna a világra.

------------------



 Nő nélkül élni

 Mit ér a férfi nő nélkül
A szívem a szíved nélkül
A gyönyör szerelem nélkül
A könny a csókod nélkül

 Mint a kályha tűz nélkül
A szép virág illat nélkül
A fény az árnyék nélkül
A kút hűsítő víz nélkül

 A vad folyó a híd nélkül
Az út a zarándok nélkül
Az üres agy értelem nélkül
Az ember élet hit nélkül

 ------------------------------------------

Tavasz köszöntő

 Eljött a tavasz, a tél titokban messze jár,
A vakító nap lassan nyalja a hűs havat,
Meleg tavaszi szellő simogatja a fákat,
Apró színes virágok  hirdetik a tavaszt.
Előcsalva a  zöld füvet a hideg földből.
Gyönyörű zöld ruhát ölt a hatalmas rét,
A zöld szőnyegen legelésznek az őzek,
A fák ágain megjelennek a friss rügyek,
Az énekesmadarak víg örömdala száll.

------------------

Síromnál!
 
Ne állj itt sírva Kedvesem,
Nem találsz itt engemet.
Ott vagyok az ébredésben,
A könnyes két szemedben.

 A dobogó árva szívedben,
A zuhany simogatásában.
A hajadat fésülő szélben,
Suttogásban a sötét éjben.

 Csillagokban fenn az égen,
Gyémántként a falevélen.
A nyíló illatos virágban,
A sárgarigó énekében.

 Az érett fürt szőlőben,
A hűsítő pohár vízben.
A frissen sült kalácsban,
A körülötted lévő világban.

 -------------------------------------------------------

A temetőn

 Az eső hull, Isten siratja a holtat,
A hideg sír előtt egyedül állok,
Sós könnyeimet elmossa az eső,
A hideg szél himbálja a  koszorút,

Gyertyát gyújtok csendesen,    
Reszketőn némán gyászolok,
A virágok is elszáradtak már,
Lassan én is elfogyok talán...

 -----------------------------------


Gyász 

Szomorúan állunk a sírnál némán tétlenül,
Isten elvett, megbüntetett engem vétlenül.
Csak egy hang egy kép, egy emlék a neved,
Amit tőlünk már soha senki el nem vehet.
Hiába hordjuk a sok szép virágot a sírra,
Azzal téged már mi nem hozhatunk vissza.


----------------

Merengő

Vajon mit tennél te érte, az én helyemben? 
Bizonytalanság és kétely van a fejemben.
Gondolataim zavaros óceánjában vergődöm,
Öreg lettem, de mégsem  sikerült felnőnöm.
Talmi értékek tűnnek el a bús fehér habokban,
Az időt nem mérem már régen szép napokban.
Eltűnök csendben a világról végleg és örökre,
Nincs nekem időm már, szánalmas körökre.
Agyamban számtalan furcsa gondolat kopogtat,
Az elveszett életért már senki nem zokoghat.
Remény nélkül, botorkálok botladozva vakon,
Unottan némán, kitekintve egy sötét ablakon.

------------------

A költő sírja

Valamikor régen, amikor még éltem,
Azt reméltem hosszú lesz az éltem.
Költő voltam, és most egy jeltelen,
Sírhanton vagyok pihenni kénytelen. 

Névtelen oltár a szélhárfa sóhaja,
Nem száll messze verseim szózata.
Nem hoz már senki virágot a sírra,
Ezt a pár sort egy halott költő írta...

------------

Bűnbocsánat


Isten a bűnöst bünteti,
A hitet a remény élteti.
Isten talán vigaszt ád,
Feloldozást bocsát rád.

A múlt emléke most átölel,
A feltámadás gyorsan jön el.
Nehéz keresztünket visszük,
A reményt és a hitet őrizzük.

A padok és könnyek között,
Öreg néni mormol egy imát.
A kegyelem lesz a zsoldja,
Fájdalmát mind ide hordja. 

Szemében a hit lángja ég,
Szívét és lelkét tárja szét.
Bár, teste feketébe öltözött,
Lelke, a mennybe költözött.

-----------------

Kell egy…

Kell egy apa, aki vigyáz rám,
Kell egy hang, ami nyugtat.
Kell egy anya, aki dédelget
Kell egy kéz, ami simogat.

Kell egy vágy, hogy legyek,
Kell egy társ, hogy élhessek. 
Kell egy érintés, hogy tudjam, 
Kell egy csók, hogy érezzem.

Kell egy szív, hogy érezzek,
Kell egy szó hogy higgyek,
Kell egy cél, hogy reméljek,  
Kell egy gyerek, akiért éljek.

-------------------------

Most is érzem...

Szerelmes szíved dobbanását,
Igéző mosolyod édes varázsát.
Mámorító szavaid hangját,
Vidám Szemed csillogását.

Piros arcod ragyogását,
Izzó ajkad forró csókját.
Lágy kezed simogatását,
Selymes hajad illatát.


Szenvedélyes tested vágyát,
Karjaid érzéki lágy ölelését.
Forró tested vad remegését,
Fehér bőröd buja érintését.

Gömbölyű melleid puhaságát,
Szemérmes Köldököd titkát.
Szerelmünk kéjes moraját,
A tüzes lánggal égő orgiát.

--------------

A tanár, ha feladja...

Gyermekem figyelj az anyagra, 
Fontos a könyveknek tartalma,
A tudás hat majd az agyadra,
Kisfiam ne vágj a szavamba,
Szemed a betűkre tapadva,
Tanárod nem ébred haragra,
Nem számíthatsz csak, magadra,
Tanulj sokat, ébredj öntudatra!
De a könyvet unottan lecsapja,
Ne légy már ostoba te bamba,
A tudás az életed megszabja,
A tanár a gyermeket biztatja,
De hiába nem tanul a mihaszna.


---------------------------------------

Ha jön a karácsony...

Nyoma sincs már a víg nyárnak
Az erdőben hideg szellők járnak
Fehér hósapka alá bújtak a házak,
A fák csak áznak, az őzek fáznak,
Az emberek meg csak nótáznak.
Nincs iskola, csak a tündérálom,
Este már én is a Mikulást várom.
De ha nem jő, hát azt se bánom.
Csak itt legyen velem a párom.
Legyen finom mákos kalácsom, 
És váljon valóra minden álmom,
Minden embernek ezt kívánom.
Legyen áldott békés a karácsony.


---------------------

Láttam a világot


Láttam a tengert, csillagként ragyogni,
Láttam a vén erdő fáit, vígan táncolni,
Láttam a békét, az emberek szívében,
Láttam a szerelmet, a lányok szemében,
Láttam a virágokat, fürödni a fényben.
Láttam a csendet, a széllel beszélni.
Láttam a szívedet, szerelmet remélni.
Láttam a vén koldust, meséket regélni,
Láttam a vad szelet, nyárfákon zenélni,
Láttam a jó Istent, ott fenn a kék égen,
Mindenbe őt láttam, amerre csak néztem. 

------------------------------------

Nőnapi kívánság!

Kívánunk nektek, csókot százat,
Hófehér menyasszonyi ruhákat.
A feleségeknek a szeretőknek,
A szép lányoknak, a nevetőknek.

A nők mindenkit túlélnek,
Még az ördögtől se félnek
Ha nincs több érvük sírnak,
Pedig ők mindent kibírnak.

A nők a hétköznapi hősök,
A férfiak fáradt öreg ősök.
A nők mindig szeszélyesek,
De ha nem hát veszélyesek.

A férfinak a nő a család,
A nőnek a férfi a varázs.
A férfi szava összeáll mesévé,
A nő álma varázsolja zenévé.

-------------

A beteg madár

Egy beteg fáradt, öreg ember,
Nehezen kel, minden reggel.
Bántják már az izzó fények,
A hangoskodó furcsa lények.
Valaha szabad volt, ő is régen,
Nem repdes már a zöld réten.
Sok sok madár, fenn az égen,
Irigykedve búsan, fájón nézem.
Rab madár vagyok úgy érzem,
A szabadságtól nem kell félnem,
Így is sikerült, boldogan élnem.


------------------

Zene füleimnek

Édes ajakból mézédes nóta szól,
Jó hangszerből jó muzsika szó.
Ritmusa harmonikus és vidám,
Fülcirógató lágy szép melódiám.
Dallama lágy ütemén víg tánccal,
Ringó csípőjű nimfák nyaklánccal.


-------------

Megfáztam

Érzékeny tüszős a torkom,
Náthától vörös az orrom,
A beteg ember sokat köhög,
A bacilus meg csak röhög,
A nátha pisze orrot csavar,
Kínoz, könnycseppet facsar,
Meghűltem ez lett a sorsom,
Mentollal hűtöm a torkom,
Lázas testem izzad forrón.
Enyhülést hoz a meleg tea, 
Az egészség lesz a trófea,
Meleg ágyba bújtam hátha,
Végre elhagy a rút nátha.


Mibül lesz a cserebogár...

Disznóbul lesz a szalyonna,
Buzábul liszt a malomba.
Jégesőbül meg a pocsolya,
Disznó lábbul a kocsonya.

Szépasszonnak a babája,
Kisbabának a mamája.
Vén asszonnak a hája,
A kislyánynak a bája.

A legénybül lesz az apa,
A kezibe termett a kapa.
A lyánybul lesz az anya,
Anyósbul meg a banya.


------------------------

A hűsítő bor dicsérete

A hőség elől hova meneküljünk?
Túl meleg van már a munkához,
A présház lesz az utolsó menedék,
Már a pince ajtajában szomjazunk.

A lopóból csorog a mézédes vörösbor, 
Csillog, lusta színpompás köntösében.
A víg poháron csillogó csepp cikázik,
Magasba emelem, a fény felé a nedűt.

A zamatos vér illata, mint a friss szőlő,
Fölfelé szállnak a borban a gyöngyök.
Kéjesen forgatom a számban a kortyot,
Orromban muskotályok vad orgiája dúl.

Íze, bizserget, mint a tüzes lány csókja,
Öreg szívét, szerelmet is lángra gyújtja.
A jó bor melódiája, a poharak csengése,
A bánatos lelket gyorsan meggyógyítja.

A testes bor, csitítja a forró vad vágyat,
Zamatos ízek és illatok buja harmóniája.
A pohár tele tűzzel, lánggal szenvedéllyel,
Gyorsan kihörpintjük, hogy újra töltsük.

Legyen áldott a földműves vére verítéke,
Savanykás, fanyar és hideg a szőlő vére.
Ne rontsátok el szódával ez Isteni nedűt,
Az alattomos mámort kikerülni nehéz. 

Barátságból összekoccan a két hűs pohár,
Elszáll a gond a bánat, a pohár csókjától,
A jókedvű búbánatos lesz, a szomorú víg,
Barátim, síromra majd szőlőt ültessetek.
 
-----------------

Köszönöm neked...


 Köszönöm neked a hangodat, A csendet, a szerelmedet,
köszönöm a naplementét, a reggelt és hogy megint élek.
Köszönöm a vigaszt és a könnyet, a jót az édeset a szépet,
Köszönöm a mámort, a forró csókot, a szenvedélyes ölelésed.

Szerelmemnek...

Boldogságot ne keress a nagyvilágban,
Inkább szerelmedben, a nyíló virágban.
Párod, ölelő karjában, csillogó szemében,
Forró vad csókjában, izzó, szenvedélyben. 

---------------

Szerelem nélkül...

Ne kérdezd, tőlem barátom,
Miért ül arcomra fájdalom.
Mi okozza nekem a bánatom,
Csak a boldogságról álmodom.

A világból sugárzik vad szánalom,
De, gúnyolódjon csak, én ráhagyom.
Hiányzik a nyugalom  már nagyon,
Nekem a  szerelem lenne a vagyon.

----------------------

Mit szeretnél?

Együtt főzni, együtt enni,
Szeretve boldognak lenni,
Ő érte mindent megtenni.
Életemet a kezébe tenni.

Amire vágyik megszerezni,
Tiszta szívből vele nevetni,
Egymást örökké szeretni,
És együtt világgá menni.

Titokban utódot nemzeni,
Közösen gyereket nevelni.
Egész nap otthon heverni,
Neki örök hűséget ígérni.

Soha betegnek nem lenni,
Nélküle tovább nem élni.
A mennyben együtt lenni,
És örök szerelmet remélni.


------------------------------

Boldogság...

Én már az Istent csak arra kérem,
Addig éljek, míg még forr a vérem.
Persze, most már kevéssel beérem,
Hűségemért te vagy nekem az érem.

Tudod jól, hogy szeretlek már régen,
Persze tudom hogy lassan már végem.
Az arcom már ráncos, a hajam déren,
De szeretnék hozzád bújni hideg télen.

Remeg a kezem, öreg vagyok idétlen,
Csak némán ülök a vén karosszékben.
Naphosszat csak bámulok előre tétlen,
Szerelmemért a boldogság lett a bérem.

--------------------

Köszöntsük  a nőket!

Köszöntöm hát most a nőket!
Mert kiváltság szeretni őket.
Az anyákat,és a szülőket,
Az öregeket, a csecsemőket.

A nagyokat a cseperedőket,
A csendeseket a cselszövőket.
A szelídeket, a csellengőket,
A félénkeket a bátor nőket.

A vágyakozókat a szeretőket,
A pletykásokat a perlekedőket.
A törtetőket, a törekvőket,
A vékonyakat a dús nőket.

A modelleket a táncosnőket,
a boszorkányokat, a sellőket.
A hercegnőket a királynőket,
A szívünkbe kell zárni őket!


----------------

Nőnapi kívánság!

Kívánunk nektek, csókot százat,
Hófehér menyasszonyi ruhákat.
A feleségeknek, a szeretőknek,
A szép lányoknak, a nevetőknek.

 

A nők mindenkit túlélnek,
Még az ördögtől se félnek
Ha nincs több érvük, sírnak,
Pedig ők, mindent kibírnak.

 

A nők a hétköznapi hősök,
A férfiak fáradt öreg ősök.
A nők mindig szeszélyesek,
De ha nem hát veszélyesek.

 

A férfinak a nő a család,
A nőnek a férfi a varázs.
A férfi szava összeáll mesévé,
A nő álma varázsolja zenévé.

------------------------


A sírhely

A temetőben megint új sírt ásnak,
Nem maguknak inkább másnak.
Ha már az élők között nincs hely,
Itt mindenkinek jut egy apró sírhely.
Itt nem számít hogy szegény gazdag
Dőzsölők vagy nyomorultak voltak,
Itt mindenkinek jut ingyen pamlag
Szenvednek az élők és némák a holtak.
Régen sír volt itt füves, gazos, horpadt,
Kiásták újra, mert kell a hely a holtnak.


A halál

A halál végtelen az élet reménytelen,
Ismerem a nyár hevét, a tél havát,
A bús nappalt és a sötét éjszakát.
Ha meghalok majd, mélyre ássatok,
Fáradt testem meg soha ne lássátok.
Itt fekszem a hideg földön részegen, 
Holtan kábultan, vagy csak félszegen.

-------------

Legyen ez az utolsó...

Utolsó napunk már együtt,
Utolsó könny az arcomon,
Utolsó csókot adok neked,
Utolsó sóhajom száll feléd,
Utolsó dal, amit hallunk,
Utolsó pohár pezsgőnk,
Utolsó szerelmes ölelés,
Utolsó pillantás arcodra,
Utolsó perc az életemből,
Utolsó sóhaj, és vége van,
Az utolsó szó; szeretlek...

--------------

Nőnapi merengés

A nő a férfinak örök talány. Képtelenség megérteni,
Sosem tudja mit gondol, mit szeretne, mit mond,
Mit tesz, mire vágyik, nem ismerhetjük ki őt soha.
Ha a húgocskám, akkor angyali játékos és vidám,
Ha nővér akkor megvédelmez minden rossztól
Ha Édesanya, akkor ápol ha beteg vagy és felnevel,
Ha Feleség, akkor szenvedélyes vad  és szerelmes,
Nagyiként, összetartja a széthúzó családunkat,
Miért? Mert a NŐ a szeretet, a báj és a finomság,
Az érzelem és a hit, a béke és a remény, a szeretet
Az élet értelme az otthon melege, a család alapja.
Isten adománya, természetes hogy van nekünk, 
Nélküle értelmetlen és üres lenne az életünk
A nő az emberiség bölcsője és menedéke,
Egy testben ördög és angyal, tündér és boszorkány,
Etet, tanít, ringat kényeztet és a sírba visz,
Hős amazon ha gyermekét védeni kell
De ha szerelemre ébred, szelíd illatos virág...


Bolyongó lélek vagyok csupán...

Halotti lepelként a hófehér bársony takaró,
A temetőt ünnepi ruhába öltöztetni akaró.
Se élet, se árnyék, se hit, se bánat, se remény,
A hajnali magány itt hideg nyirkos kemény.

Halkan motyogva kábán, bóbiskolva álmosan,
Árva lélek a sírok között botladozva bolyong.
Csak céltalanul rovom a temetőben a köröm,
Se szó, se hang, se csók, se könny, se öröm.

A halott kiszolgáltatott és gyámoltalan árva,
Magányos, bús elhagyott a sírok között járva.
Egy bágyadt szellem tévelyeg némán a földön,
Elveszetten a névtelen kopott kövek között.

A vén sír, már megrepedt, ledöntötte rég a szél,
Benőtte a penész, a gaz, nincs rajta már szöveg,
Hervadt virág, száraz koszorú, itt vajon ki holt?
De, senki se tudja hogy ebben a sírban  ki volt.


Mi értelme?

Ha akkor halunk meg amikor már mindent tudunk,
Akkor az élet pazarlás, a tanulás felesleges kunszt,
De hát akkor minek születtünk ha úgyis meghalunk?
Magyarázza már meg valaki, hogy miért? Ki érti ezt?
Parkinson elveszi az erőt, az Alcheimer pedig az észt.
Mondd meg már, mi értelme akkor az emberi életnek?
Örökké tovább él egy megtermékenyített petesejtünk?
A tudás egy része megmarad, a többi odalesz örökre...



Félelem az elmúlástól

Megint elment hát egy lélek,
Most én jövök, attól félek.
Felébredek, hát még élek,
Biztos élek, mert beszélek.

Meghalnak, gazdagok szegények,
Szerte foszlottak a hiú remények.
Elvész a méltóság és az erények,
Az emberek ilyenkor szerények.

Nem is tudom, mit remélek,
Szomorúan, bánatosan nézek.
Kaszás, még egy napot kérek,
Ugyan, kellesz is te a fenének.


Ez az én hazám

Nekem ott a hazám, ahol épp vagyok,
Ott a népem, nemzetem ahol lakok.
Ott a világ, ahol a földjeink terülnek,
Ott a legjobb, ahol a nyelv körülvesz.

Csak addig, míg a szelíd szem lát,
Ahol az anyaföld, édes kenyeret ád.
Egész odáig, ameddig az ég kéklik,
Ha leszáll az est, az erdő sötétlik.

Őzek az erdőben, halak a folyóban, 
Kalács a tepsiben, szőlő a hordóban.
Itt állok büszkén, ahol az ég beborul,
Ahol a magyar imádkozni leborul.

Ez a föld, mindennél drágább nekünk,
Hazám, mindennél jobban szeretünk.
Az egész világban, messze földön járok,
Kóborlok, de végül mindig haza találok.

Valamikor régen itt őseink lehettek,
Itt éltek, haltak, mulattak, szerettek.
Házat építettek, szántottak vetettek.
Vitézül harcoltak, hősöket temettek.

Itt büszke bárdok védték a határt,
A földeket örökségül ránk hagyják.
S most őrséget büszkén mi állunk,
Így talán, mi is hősökké vállunk...


 ------------------------------------

A tanár halála

Befejeztem most már éltemet,
Nem tanítom már a népemet.
Koporsóra tették a képemet,
Meghagyták az örök létemet.
Kifizették utoljára a béremet,
Élnem tovább így nem lehet.
A sok jó barát majd eltemet,
Mély sírba dobják testemet.
Láthatod majd a vesztemet,
Olvasd csak el a versemet,
Megismered majd a lelkemet.
Az emberek nem ismernek el,
Az elismerésük nem is kell...
Az életet álmodom tovább
Hogy újra éljem a csodát.



A hajléktalan sors

Egy fájdalmas koldusszendvics a járdán kuporogva,
Egy hajléktalan két papírkarton között megbújva.
Csuklóján minden vagyona, egy szakadt szatyorba,
A savanyú hideg kannás bor szelíden álomba ringatta.
Megitta mind, ne hogy ellopják a maradékot míg alszik,
A kóbor kutyát, mint forró kályhát magához szorítja. 
Álmában szája szélét nyalja, Szép  tiszta ruhában ül,
fehér asztalnál étkezik, már nem fázik és nem éhezik.
Igyekszik jóllakni mert, ez az élet számára nem létezik,
Álmában mezítláb sétálgat a hófehér suba szőnyegen.
A kandallóban pattog a tűz, testét elönti a melegség,
Amíg a bor fátyla fel nem száll, emberként éli világát.
Nem látta senki, csak én és talán a könyörületes Isten...

-----------------------

Abcúg...

Vadul vagdalkozva dobálja a sarat,
Indulatos hévvel formálva a szavat,
Míg magasba lendül fenyegető karja,
Néhány zendülő őt vezérnek akarja.

 Félő tekintetem az arcok közt halad,
Pillantásaikban vad gyűlölet és harag.
A provokátor szava, erős kardot farag,
A csapat élére áll, de vajon ott is marad?

Rút átkokat szórva izzón nyelve pereg,
Az első csepp esőre szétszéled a sereg.
Végül legnagyobb sikerét velem érte el,
Az elhangzott indulat, szót sem érdemel.

 ----------------


Az árva gyerek sorsa

Felelőtlen szertelen pár,
Hát hiába volt az intelem!
Hol van most az értelem, 
Nem fontos a védelem?
Szenvedélyük is féktelen, 
Az ostobaság végtelen.
Egy apró élet meztelen, 
Megszületni kénytelen.
Szegény baba névtelen, 
Apám anyám nincs velem.
Némán fekszik nesztelen,
 Nincsen benne félelem,
 A sorsa így reménytelen.

-------------------

Édesanyám, emlékére

A halál az élted tőlem elrabolta, 
Nincs, már ki védőn átkarolna. 
Fáradt tested is a porba vész,
Nem érti ezt már a józan ész.

Mennyi mosolyt kaptam tőled,
De mégis könnyet adok főleg.
A szerető csókért most cserébe,
Csak virágot hozok cserépbe.

Itt állok a sírnál némán tétlenül
Miért büntetsz engem vétlenül
Még hallom óvó féltő szavad,
Fájó szívem majd meg szakad.

-------------

Adni hittel


Itt állok a Tarpai hegy lábánál,
Az öreg kút száz éve adja vizét,
Unalmasan telik el minden napja.
Nem csügged, nem panaszkodik.

 Milyen szép, magasztos feladat
Csak adni, adni mindenkinek.
Végtelen kúttá kellene válnunk!
Hogy adhassunk egész életünkben.
 
Mindig csak adni nem fárasztó?
Hogy győzöd? ezt vízzel, erővel!
Öreg kút, hogy bírod még mindig?
Vajon mi ad neked erőt, és reményt?

 Csak mosolyog a víztükör, és ragyog,
"De hiszen a forrás nem én vagyok!
Hiszen árad belém, csak továbbadom
Vidáman, jókedvvel és szabadon."

 Emberként hadd éljek ily nemes életet,
Osszak áldást és még több szeretetet!
A talentumot ingyen kaptam Istentől,
Hogy kérhetnék érte pénzt bárkitől.

 Mindenki azt adja, amit a szívében lel,
Én, csak ennyit tudtam adni nektek el.
Ha már túl jó leszek, hogy köztetek legyek,
Isten majd megölel, és én végleg elmegyek. 

-----------------

Búcsú a világtól...

Annyi mindent lehetne tenni még, de itt az idő, eljött a vég,
Isten homlokon csókol, majd megáld, és forrón magához ölel.
Mennyi időt vesztegettem el, mennyi csókot mulasztottam el,
Mennyi könnyet pazaroltam el, mennyi álmot szalasztottam el.

Így, utólag, talán mégis megérte, mert megéltem és megértem,
Olyan nagy darabot hagyok a szívemből, amit kikerülni nehéz,
Könyvekben, könnyekben, így néha belebotlik majd az okos ész.
Elfáradt a test, elröpült belőle az élet, de a lélek még ott maradt

Örök időkre abban az apró, jelentéktelen pár sorban a papíron,
Hiába küzd a világ, hogy kitörölje, csak mélyebbre radírozza.
Így emlékem már örökké él, és nem árthat neki a fagyos tél,
Elindulok a hóba, a rideg télbe, most már végleg halálra ítélve.

A jót az élet kissé szűken mérte, mégis hálás vagyok neki érte,
Hiába lettem polihisztor, mégis szürke eminenciás maradtam.
Mert a fény bántó nekem, így az árnyékból hallattam szavam,
Nem háborog már régen a lelkem, a világot némán szemlélem.

Utolsó elfogyott erővel szorítom szívemhez az életet, de hiába,
Eljött értem az ördögszekér, egy nemes lélek nem mehet gyalog!
Kezeimen barna folt, arcomon ezernyi redő, végállomás a temető,
Lelkem hárfáján nincs már húr, harangok zúgásával hív az Úr!

-------------------------------------------------

A Hazafi

A háború vad, zajos a füleknek,
Itt mindennap hősök születnek.
Sorsdöntő nap a mai, mert ma győzünk,
Gyilkos ellenséget örökre kiűzünk.

 Jön az éles golyó lánggal, fénnyel,
Mégis tele a szívünk reménnyel.
Égnek testünkben tüzes billogok,
Szállnak vállunkra fényes csillagok.

 Én, drága Hazám, én, drága népem,
Nem jártam otthon már oly régen.
Hű fiad őrzi magyar szavát és hitét,
Mert otthon hagyta a szerető szívét.

 Az őrségben virrasztunk, soha nem alszunk,
Mert a Hazánk büszke őrei mi vagyunk!
Halállal dacolunk, énekelve meghalunk,
De magyar földet idegennek nem hagyunk!

-------------
A halott utolsó gondolata...

Meztelenül jöttünk a világra,
Valaki mégis megmosdatott.
Fájdalmas volt az érkezésem,
Gyenge esetlen volt a testem,
Semmit sem hoztam magammal.
Egész életemben önző voltam,
Irigy gyűlölködő és büszke,
És most megint ott vagyok,
Ahonnan egyszer elindultam.
Semmit sem viszek magammal,
Megint gyenge lett újra a testem.
Milyen fájdalmas a távozásom.
Valaki még utoljára megmos,
Nincs büszkeség, nincs önzés.
Meztelenül távozom e világból.


Az iskola egy őrült hadszíntér

Tanár diák, az osztályban viaskodik,
Együtt haladnak, egymást mardosva,
Egymást nevelve és egymást tanítva.
Iskolák falai között a tudás rejtőzik,
A padok között az értelem virágzik.
A bölcs tanár, iránytűként, utat mutat,
A türelmetlen diák, mint a sas, követi.
A gondolatok kincsek, melyeket átad,
De újabb és újabb ismeretekre vágynak.
A katedra színpadán a színész a tanár,
A néző a padokban ülő kíváncsi diák.
A vizsga után a diákból lesz a színész,
Aki az élet színpadán játssza főszerepét.


Itt az este


Végre itt van  az este a lefekvés ideje
Elfogyott a dolgos embernek az ereje
Nyugovóra térünk lefekszünk végre
Csendes álom száll a fáradt szemére.
Pihentessük testünk a holnapi munkára
Segítse életünket az Istennek áldása.


Néma bú

Addig menj haza, amíg mehetsz,
Amíg élnek, amíg még van kihez, 
Amíg van hova, amíg van kiért,
Amíg nem kérdezik meg miért?

Amíg szeretteid élnek és remélnek,
Amíg miattad aggódnak és félnek,
Amíg mosollyal és csókkal várnak,
Szótlanul ölelő karjaikba zárnak.

Amíg a szívüket szélesre tátják,
Szerető fiukat türelmesen várják.
Addig menj haza, míg hazavárnak,
Amíg vállán sírhatsz Édesanyádnak.



Őrangyal

Kell még egy esély, és kell még a remény
Kell még egy mosoly, az élet oly kemény
Kell egy zsebkendő, mellyel áldás érkezik
Amivel letörli arcát, aki régen könnyezik
Kell egy őrangyal aki meghallja a hívást
Kell egy nyitott fül, ami meghallja a sírást
Kinek dalát a szél messze messze fújja
A szeretetét mindenkinek két kézzel ossza
A szívet az örömtől soha meg nem fossza


Szerelmi csalódás

Ha fáj akkor is tanulj meg nevetni
Hogy soha senki ne lásson szenvedni
Nem kell a szerelmet örökre temetni,
Ha igazán akarsz, újra tudsz szeretni!
Nem kell a világ előtt keménykedni 
De titokban azért illik reménykedni.


Pusztul a föld

A gyárkémények fekete koromja száll,
A sok-sok szeméttől a föld fullad már.
A vizek telis-tele vannak műanyaggal,
Az erdő-mező szennyezve sok kacattal.
Szennyezett, mérgezett a patak, a völgy,
Ezt aligha bírja már a fáradt, öreg föld.
Gyógyítsd meg a földet, nyílhasson virág,
Mert így lesz a föld tiszta, és illatos a világ.



Reggeli ébresztő

Szeretnék én most, verset írni néked,
Nem nagy művet, inkább csak szépet.
Mint bimbózó szép virág a lelkem,
Vígan szól szívem hárfáján a versem.

Lágyan a lélekharang zúg magában,
Tündökölő énekhang hallik szavában.
A szélhárfa is zenél, vidáman lelkemen,
Szerelmem csókja, szunnyad a keblemen.

Boldogok lehetünk, hogy újra itt a reggel,
Mosolygós szerelmem, velem együtt kel fel.
Szerelmes ágyunkban tündérszép az álom,
Édes szép angyalom, már a reggelt várom.

Megjöttem Édesanyám! 

Néma csend és gyász lengi be a házat,
A szívemet lelkemet megöli a bánat.
Pedig szerető fiáért a szívét is kitárta,
Hazajöttem hozzá, de hát már hiába.
 
Csonkig égett gyertya az üres asztalon,
Remeg a hangom, fáj a szívem nagyon.
A sejtelmes néma csend, a házat uralja,
Szívemet a bánat, a kaput rozsda marja.

Valahol ott van, csendben egy sarokban,
Mintha újra érezném őt, ölelő karomban.
Mintha a hangját hallanám, a szobában
Tudom, Édesanyám ott ül bent magában.

A sötét falon, a repedt vén tükör takarva,
A szívem összetörve, száz apró darabra.
Mellette nyitva volt a zsoltáros könyve,
Értem minden este, azt áztatta könnye.

Nyugdíjasok napjai

A hétköznapok unalmasak,
A napok gyorsan elmúlnak. 
Józanul látom a világot,
Már kevés amit kívánok.

Könnyes szép pillanatok,
Nem bánom a tegnapot.
Télen a hó, ősszel a szél,
Tavaszi eső, a nyári fény.

Apró álom, újra ébredés,
Nekem az élet tévedés.
Tudok örülni a csendnek,
Nem hiányzom a szemnek.

A sötétnek  és a fénynek,
A csúnyának és a szépnek.
Értem mit suttognak a fák,
Meddig alkudnak a kofák.


Fűzfapoéta vagyok?

Lelkemből árad a vidám dal,
Szép versem nyílik a virággal.
Szívemből édes szavak nyílnak, 
Suttogó ajkak, szerelemre hívnak. 


Fáknak, embereknek virágnak,
Így születik  a zene a világnak.
Furcsa versem rossz és rímtelen,
Most született meg, így hirtelen.

Csepűrágó olcsó hatásvadász,
Vásári mutatványos komédiás.
Vígan vetem papírra e sorokat,
Az olvasóra bízva a  sorsomat.

2024. április 4., csütörtök

A kecske a szegény ember tehene

Mióta foglalkozik Tamás bácsi kecske neveléssel? Amióta megnősültem. Sok vót a puja, kellett a tej, legelő vót, hát vettem két kisgidát, így kezdődött. Este-reggel kecskefejés 1-2 liter kecskénként naponta. A kecske tenyésztéséhez férőhely kell, kifutó, etető, itató, nem úgy van az ahogy mások képzelik. Vettem később egy bakot a két ünőt felpátoztattam. Később elcsérltem a bakot egy másikra vérfrissités miatt. A kecskét a bakhoz üzekedéskor, ivarzáskor kell vinni. A kecske féléves korában ivarérett, a 8–10 hónapos nősténykecskét már tenyésztésbe vehetjük, de jó kivárni, hogy tenyészéretté fejlődjön, azaz a 1–1,5 évet.  A 30–35 kg-nál könnyebb gödölyét fedeztetni nem szabad. A korai fedeztetés és a vemhesség károsítja az anyai szervezetet. A tenyésztésben 6–8 éves korig, kifogástalan termelés esetén 10–12 éves korig maradhat. A háztájiban az anyakecskék 8–9 éves korukban is magas tejhozammal bírnak. Az üzekedés, ivarzás a legtöbb kecskénél ősszel, szeptemberben-novemberben zajlik, ritkábban tavasszal. Az üzekedés tartama 1,5–3 nap. Ivarzáskor a kecske nyugtalan, társait ugrálja, gyakran és hosszan mekeg, és a farkát csóválja, a nemi szerv is megváltozik, a péra duzzadt, vörös, nyálkás. A tejelő kecske tejtermelése ivarzáskor elapad. Legélénkebb az ivarzás a második napon, ekkor kell termékenyíteni. Sikertelen termékenyítés esetén a kecske 2–4 hét múlva újból üzekedik. A vemhes kecske jó minőségű és megfelelő mennyiségű takarmányt és nyalósót kapjon. Kerüljük a rothadt gumós- és gyökértakarmányok, a penészes széna, a dohos abrak etetését és a túl hideg víz itatását, mert elvetélhet. A tejelő anyakecskét az ellés előtt 3–4 héttel elapasztjuk. A kecskék többségénél a tejtermelés egy-két hónappal az ellés előtt meg is szűnik. Az ellésre jó felkészülni, különösen ha egyidejűleg több vemhes kecskénk is van. A várható ellést jelzi a leereszkedett has, az üres horpaszok, a besüppedt far, a pérából kilógó nyálka, a telt tőgy és a nyugtalanság. Az ellés rendszerint problémák nélkül 1–3 óra alatt lezajlik. Az újszülöttek tömege 2,5–3 kg, ikerelléskor kisebb. Az ellést követő 5–7 napon keresztül az anyakecske és a kiskecskék is fokozott ápolásra szorulnak. A kiskecskék keresik az anyjuk tőgyét, szaladgálnak, és az anyjukat mindenhová követik. Gyorsan nőnek, egyévesen elérik a teljes nagyságot. A kiskecskék felnevelése sok tejbe kerül, ezért érdemes mérlegelni, hogy mennyi gidát vagy gödölyét neveljünk. A gyenge és az előhasi kecskegidát két-három hetes korukban adjuk el levágásra. Felnevelésre csak olyan utódot válasszunk, melynek a származása megfelelő, éa javítani fogja az állományunk minőségét. Ha gödölyét nevelünk, akkor 8–10 hetes koráig hagyjuk szopni, kezdetben naponta 8–10 alkalommal. Kéthetes kortól kezdve csökkentsük aszoptatások számát, eleinte öt, majd négy, három alkalomra. Így rendszerességére szoktatjuk a gödölyét, és a tőgyet is kíméljük. A kettes-hármas ikreket pótítatni kell. A gidákat 3 hetes kortól hozzá kell szoktatni a szilárd takarmányhoz: eleinte jó minőségű szénát, majd abrakot kapjanak. Ha jól esznek, fokozatosan el lehet őket választani; a 8–10 hetes korban elválasztott gidák tömege12–16 kg. Választáskor kapjanak ízes abrakot (bármilyen dara, olajpogácsa vagy korpa kevés vízzel hígított tejjel), hogy a tejelvonást ne érezzék meg annyira.

A kecske az eredményes megtermékenyítés után 5 hónapra, vagyis 22 hétre ellik. Gyakori az ikerellés, de előfordul a hármas ellés is. A kecske kétszeri elletésére ritkán kerül sor, csak akkor, ha elvetélt, vagy ha ősszel meddő maradt. Gazdasági előnye a tavaszi ellésnek van, mert friss fejősen a kecske etetése olcsóbb, és a növendékek takarmányozása kora tavasztól késő őszig kisebb költséggel jár. A pecsenyegidák iránt is húsvét előtt van a legnagyobb kereslet.

A kecske pároztatása a háztájiban természetes úton vagy mesterséges termékenyítéssel történhet. Egy kecskebak általában száz nőstényre elegendő. Az inszemináció hatékonyabb, egy baktól vett ondó évente 400–3000 tenyészkecske termékenyítésre is elég, s az sem mellékes, hogy a tenyésztő mentesül a bakszagtól. Sok munkával jár. A kicsi gyerekek legeltetik egész nap. A kecske számára szükséges takarmányok között az első helyet foglalják el a kerti hulladékok, a konyhából  kikerülő növényi maradékok, gyomok, kerti gyümölcsök, bokrok fák lombja útszéli árkok, folyópartok, erdőszélek, füve. Egy anyakecske a ház körüli mellékterméken kívül évente  csupán 100-150 kb abrakot és 200-300 kg szénát igényel. Trágyagyűjtés, szinttartós önitató. Kecskeistállót kell készíteni, aminek a felső szintje a takarmánytároló, könnyű a szénát behordani és aztán  csak le kell dobni az etetőbe. Nekem csak 1600m2 legelőm vót. A kecske nem szereti huzatot, nem szereti az esőt. Mihelyt pár csepp eső esik, rohan haza, nem szereti a trágyás almot se. Ha nincs rendesen bealmolva alája, képes inkább egész éjszaka ácsorogni. A takarmányozásra megint csak kényes. Ha szénát kap, olyan rondán eszik, hogy egy csomó takarmányt  kihúzkod, és akkor már nem eszi meg, elpocsékolódik. Ha a vizébe egy tyúk beletrottyant, ő már nem iszik Tehát az istálló kialakításánál tekintettel kellett lennünk a kecskék jól szellőző, jól zárható és egy fedett kifutó A kecskét lehet etetni szénarácsból, vagy a földön kialakított etetőből.  A falra szerelt, vagy esetleg lábakon álló szénarács a kecskék etetésének leggazdaságtalanabb formája.  Miközben kihúzkodják a szénát, rengeteg lehullik belőle a földre, amelyre rögvest rálépnek, ezt követően  már nem eszik meg.  Reggel és este fejni kell, naponta többször etetni vagy legeltetni az állatot.  Ha együtt él a család a nagyszülőkkel, az ő segítségük mindenképpen jól jön a feladathoz.  Ne tartson kecskét, aki nem bírja a folyamatos, szűnni nem akaró mekegést!  Ez az ivarzásnál, a gidák elválasztásánál gyakori. Ha kettő vagy több kecskét tartunk, azok rivalizálnak  egymással, hogy eldöntsék, ki a „góré”. Mindez azzal jár, hogy gyakran az ólat is szétverik maguk körül.  A kecske szeret úgy legelni, hogy mindenbe is belekap. Elég egy óvatlan pillanat, és nagy kárt tehetnek  a szőlőben, a faiskolában vagy a veteményeskertben. Egy régi mondás szerint a kecske olyan állat, amely  ha gyufát kapna, még gyújtogatna is. Ha viszont a fent említett negatívumokat el tudjuk viselni, kordában tudjuk tartani, és ráadásul a kecsketejet is szeretjük, akkor a kecske nekünk való állat. Kis teste révén kevés eledellel is beéri. Egy jószágnak a téli időszakra 50 kiskocka bála széna is elegendő. Emellett naponta 0,5 liter szemes terményt és korpát fogyaszt el.  Jól hasznosítja a konyhai zöldségmaradékot. Nem igényel nagy istállót. Viszont a kecskeól legyen nyáron árnyékos, egész évben pedig szélvédett helyen. Mint már említettük, teje rendkívül egészséges. Egy kifejlett anyaállat akár 4 liter tejet is adhat, de 2 litert mindenképpen ad naponta. Ezt a mennyiséget nem nehéz kezelni, éppen kielégíti egy család igényeit.  Jó, ha rendelkezünk legelőterülettel, ugyanis a kecske számára ez a legtermészetesebb.  Ha ez nem lehetséges, akkor kaszálóról hordjunk be jószágunknak naponta friss füvet.  Figyeljünk az állat féregtelenítésére, a kecske körme folyamatosan nő, mivel a vadonban lekopott a  köveken, viszont házi körülmények között ez nem lehetséges. Időnként éles ollóval vágjuk le az elhalt  körömréteget, ügyelve arra, hogy ne sértsük fel az eleven részt.  Az őszi időszakban legyünk különösen figyelmesek, hiszen a kecskék ekkor ivarzanak.  Ha a gazda nem figyel a jelekre, akkor nem születnek gidák a következő éven, és a tejhozam is jelentősen  visszaesik. Vannak csendesen és hangosan ivarzó kecskék. A hangos ivarzást szűnni nem akaró mekegés, gyakori vizelés, étvágytalanság, farokcsóválás kíséri.  A csendes ivarzásnak hasonló jelei vannak, csupán a mekegés marad el. Jó, ha már előre tudjuk, honnan  szerzünk bakkecskét, hiszen sok faluban már nem is tartanak bakot jellegzetes szaga miatt. Amikor ideköltöztünk, a fal mellé nagyon praktikus fa etetőrácsot készítettünk.  Ez a megoldás azért jó, mert kissé macerás a kecskéknek hozzájutniuk a szénához. Felül be kell dugniuk  a fejüket. Csak ott tudják, mert alul túl szűk. Ahhoz, hogy elérjék a szénát, le kell hajolniuk. Ebből is jóval kevesebbet pocsékolnak, mint egy szénarácsból.  Hátránya, hogy ha túl sűrűn vannak a rudak, akkor nehezen dugják be a fejüket, ha pedig túl ritkán,  akkor mindig van egy-két kisebb termetű bepréseli magát A másik fontos szempont a fejőállás  2X6-os fejőállásunk van, ahová két külön istállórészből tudnak kijönni . Először sokat töprengtünk azon, vajon hogy fogjuk megoldani, hogy a fejüket a befogószerkezetbe  egymás után tegyék be, ne maradjon üres állás. Gondozás, ápolás, sajtkészítés, hústermékek A gyakorlat azt mutatja, hogy a kecskék értelmi képessége épp olyan változó, mint az embereké. Van, amelyik perdül-fordul és már be is áll az üresen hagyott helyre, a másikat pedig húzni-vonni is  alig lehet, kontrázik és pislog nagy riadtan. Fajták; alpesi jellegű kecskéket tartunk,   jól bírják a legelést, nyájban tartást.A tejelőképességük elég változó, napi átlagban 1-3 liter közt van,  jellemzően 2 liter körül. Általában 8 hónapig tart a tejelési időszak. műtrágya permetszer tilos a füvet. A kecske nagyon okos állat, ugyanakkor önfejű is. Ha a gazda nem elég határozott, gyorsan a fejére nő! Az oregánó vagy szurokfű féregtelenít a takarmányba lehet keverni. A bütyök, a húzogató és a marok Hiába ültünk ugyanis a négylábú kisszékkel, tiszta vödörrel, némi extra abrakkal  és felkészült lélekkel a kecske mellé, az mindig odébb táncolt, így az első napokban egy cseppnyi tejet  sem sikerült kinyerni a tőgyéből. Jobban jártunk volna, ha készítünk egy fejőállást, vagy előtte gyakoroljuk  a kézmozdulatokat, így ugyanis az első kísérleteink csúfos kudarcot vallottak: a kecske eltáncolt, hol  a vödröt borítva fel, hol majdnem minket. Vemhesség felismerése mit ne tegyünk az ellés idején, hogyan bánjunk a gidákkal, miként lehet azokat az elválasztás után tejpótló tápszerrel  nevelni. S persze ott vannak még az egyéb teendők, a takarmányozástól kezdve egészen a körmölésig. Etetni minden nap kell, de arra már több elmélet is létezik, hogy a kaszálók és legelők növényei, a gabonafélék, az ágak és lombok milyen arányban szerepeljenek az étrendben, s az sem mindegy, hogy gidát vagy épp ellés előtt álló anyakecskét táplálunk.Ha a kecskék a táplálékukat szabadon választhatják meg, akkor legelési idejük harmadrészét levelek, zsenge hajtások, sarjak, cserjék és ágak evésére fordítják, a lágyszárúak közül a pillangós virágúakat és a füveket keresik, s szívesen fogyasztják a sok csersavat tartalmazó  növényeket, amelyeket a többi állat rendszerint elutasít – derül ki a könyvből. A kecskék egészségének védelme, betegségtüneteik felismerése, azok kezelése fontos és nagyon részletesen  kidolgozott fejezet, a külső és belső élősködőkön át a felfúvódáson keresztül az akár emberre is  átterjedhető brucellózisig mutatva be ezek előfordulásait. Néhány szakasz a kiadványban az eredeti  kiadásnak megfelelően kifejezetten a németországi adottságokra reflektál, például emígy: „A kecskék friss  vagy mélyhűtött spermával végzett mesterséges termékenyítése. Megesznek majd minden „zöldhulladékot” a banánhéjtól a tuja lemetszett ága-bogáig, hangját alig hallani, aztán, ha eljő az ideje, szépen megtermékenyül, és öt hónap múlva, mint a nagykönyvben, ellik nekünk két-három aranyos kis kecskét. Később ontja magából a tejet, csak győzzük a gomolyát meg az érlelt sajtokat gyártani. A gödölye a lány kecske neve, a hím a bak, a kicsi a gida, az anyakecske ha sok akkor nyáj. Olyan területek, mint a meredek kopárok, ugarok meg sem kottyannak neki. Nagy területet bejár, mozgásigénye is óriási. A kecske a testtömeghez viszonyított tejtermelésben az élen áll. Húsa megfelel a korszerű konyha követelményeinek. Szőre illetve bőre ipari nyersanyag. Még a trágyája is értékes.Ha nincs mód legeltetésre, takarmányozása is megoldható. Napi 2-3 kg szárazanyagot igényelTéli időszakban létfenntartásra1-1,5 kg réti széna, 0,5-1 kg takarmányszalma és 2 kg takarmányrépa adagolása elegendő. Mivel a kecske a tejjel biztosan nem terjeszti a TBC kórokozóját. A kecsketejül nem leszel beteg. A caff, ürü, vagy cáp a herélt kecske neve, azért heréljük hogy ne legyen büdös a husa ha levágjuk. A korcs – nem fajtatiszta szülőktől származó, vagy keverék. A basztard vagy fattyú ismeretlen származásút jelent. A hibrid – céltudatos keresztezésből származó egyed A buga vagy suta  a szarvatlan kecske neve. A görögök és a törökök jók ebben. A bezoár kecske a vadkecske. A parlagi, őzszinü és a fehérfajta magyar fajta. A gyapjas kecskéket a bundájáért tartják. Nem háziasítható akár a macskák. A kecskék megjelenése, köztük mérete, színe, és más jellemzői fajtára jellemzők. Törpe fajtáknál, mint a Boer, a nőstények testsúlya 20–27 kg, a nagytestű fajtáknál a bakok akár a 140 kg-ot is elérhetik.[9] A fajtákon belül leszármazási ágakra is jellemzőek a méretek. Az afrikai pigmeus törpekecske vállmagassága 41–58 cm.[10] Felnőttkori testméretét a fajta mellett az elérhető tápanyag mennyisége is befolyásolja. Növendék korban a tápanyagnak 10–14% fehérjét és elegendő kalóriát kell tartalmaznia, hogy elérje a genetikája szerinti testméretet.[11] A nagytestű fajták 36–42, kisebb testű fajták 18–24 hónap alatt érik el felnőttkori méretüket A kecskék kíváncsiak. Ügyesen másznak fel mindenre, amit találnak; egyensúlyérzékük kiváló. Az egyedüli kérődző faj, ami képes fára mászni. Tesztelik a kerítést és a zárakat, a megtalált gyengeségeket kihasználják és megszöknek. Ha egyszer sikerült kijutniuk, akkor máskor is kimennek, egészen addig, amíg nem változtatják meg az elzárás módját. Társaik figyelik egymást, és eltanulják egymástól, hogyan hagyhatják ott a karámot. Kíváncsiságuk miatt környezetükben mindent megvizsgálnak felső ajkukkal és nyelvükkel, és megrágcsálnak, gyakran meg is esznek. Nyájösztönük gyengébb, mint a juhoké, és nem csoportosulnak úgy, mint azok. Ha háborítatlanul legelnek, akkor eltávolodnak egymástól, még a kiskecskék is különhúzódnak. A behatolókkal szembefordulnak, különösen a bakok, megküzdenek még az emberrel is kecskék is képesek kapcsolatot teremteni, összetett módon kommunikálni, és megvan a maguk intelligenciája. A kecske három-tizenöt hónapos korában válik ivaréretté, fajtától és tápláltságtól függően. A nőstényt gyakran nem vonják tenyésztésbe, amíg testsúlya el nem éri a fajtától elvárt testtömeg legalább 70%-át. Legelőn tartott nyájakban ez az elkülönítés nem mindig vihető véghez. Az üzekedés kezdetét a nappalok rövidülése jelzi, így rendszerint szeptember-november hónapokra esik és néha májusban is jelentkezik. Előfordul, hogy a szezonnyitó ivarzás már augusztusban jelentkezik. Trópusi területeken az ivarzás nem szezonális, az év során bármelyik hónapban fogamzóképes a nőstény. Ezeken a területeken inkább az elérhető táplálék mennyiségén múlik az ivarzás beindulása A ciklus 21 napos, és egy-két napig tart. Az ivarzás gyakori mekegésükön és farkcsóválásukon észlelhető. Ha van a közelben bak, akkor a közelében tartózkodik. Étvágya és tejtermelése visszaeshet. Ha akaratát nem engedik teljesülni, úgy könnyen beteg lesz. A bak az év minden idejében nemzőképes és a legjobb korban – amely 2–8 év között van – egy bak 100 nőstényre elegendő. Mérsékelt égövben a nőstények üzekedésével párhuzamosan a szarvasbőgéshez hasonló állapotba kerülnek, amit nagyobb harciasság, az étvágy csökkenése és a nőstények iránti fokozott érdeklődés jellemez. A bak felhúzott ajakkal szimatol, és levizeli mellső lábait és fejét. A bak szagához hozzájárulnak a szarvtői mirigyek váladéka. Vannak nőstények, amelyek nem párzanak szagtalanított bakkal. Tenyésztőknek elérhető a mesterséges megtermékenyítés is, amihez sok különböző vérvonalból lehet választani.A vemhesség ideje 143-157 nap. Az anyakecske a párzás utáni 21–22. héten 1, 2, vagy 3 és csak kivételesen 4, vagy 5 gidát ellik. Leggyakoribb az ikerszülés, de egy vagy három utód sem ritka. Közvetlenül szülés előtt az anya horpasza beesik. A tejtermelés függ az anya fajtájától, genetikájától, korától, étkezéstől, az elfogyasztott vízmennyiségtől. Tejelő fajták össztermelése 680–1810 kg egy 305 napos tejelési szakasz alatt. Egy jól termelő anya napi 3 liter tejet termel a tejelési szezonban. Előhasi anyák kevesebbet adnak, kivételesen jó anyák akár napi 7 liter tejet is termelnek. A laktáció végén az anyát szárazra állítják, vagy magától áll szárazra, tipikusan újabb párzás után. Újabb párzás nélkül az anya 305 napon túl is fejhető. A nem tejcélú fajták (törpe, hús, gyapjú) csak annyi tejet termelnek, hogy utódaikat ellássák azok elválasztásáig.



2024. április 3., szerda

Bolond lesz az urad felesége

Emlékül hagyom a világnak könyveimet, amik mint óriási gombolyagok, ha kibontod, elgurul az emlékezés fonala és a múlt lassan megelevenedik. A paraszt emberek életét mentalitását, viselkedési attitüdjeit a szociológia, a szociálantropológia, az etnográfia, etnológia, demográfia is kutatja. Én nem kutatom csak kikapok belőle egy egy szeletet hogy láthassuk szépségét és összetettségét. Az implicit premisszákat leírom de a konklúzió az olvasó feladata. 

Mariska néni meséje

Olyan sokan vótunk hogy mán az asztalho se fértünk. Öregapám vót a gazda. Ű parancsolt, míg csak meg nem hótt. Amit mondott, annak úgy kellett lennie. Nem beszélt neki senki vissza. Ű mondta meg, hogy ki, hol és mit dolgozzon aznap. én ismerem a a paraszt élet ezer csínját- bínját, Az alvásnál vót még csak zsúfoltság. A közös étkezések emlékét eleveníti fel.  Az öreggazda képviselte a családot a különféle hivatalos ügyekben; ő birtokolta a vagyont Amit kereset valaki azt, apámuram kezibe adta. Oda kellett adni, mert másképpen elmúlt vóna a világ. Az emlékezet szerint étkezéskor az asztalfőn, az ajtóval szemben foglalt helyet (jobbján és balján az őt követő legidősebb testvérek, bárkit megbüntethetett(eccer láttam hogy a felnőtt apámat nyakonvágta mert csúnyán beszélt az asztalnál"nem vagy te kocsis hogy úgy beszilj") és nyilvánosan megfedhetett („Nagyapám szeretett a kemence tetején ülni. Egy vessző volt a kezében, s ha valamelyik gyerek nem jól cselekedett, hát odasuhintott neki.”), sőt a legfiatalabb menyecske a lábát is megmosta, igaz, ez nem „közvetlen”, hanem az előző generációktól áthagyományozódó ismeret.  („Édesanyám mesélte, hogy mikor ő menyecske volt, akkor még a lábukat is meg kellett mosni az öregeknek.”) E rítusok közé tartozott, hogy a gyerekek hosszú haját fésülgették és tetvészték, míg a gazdával való kommunikációban, az átélt helyzetekben ugyancsak az egyoldalúság, az alázat és a szorongás  idéződik fel: „A gazdától félt a menyecske. Lesütöttük a szemünket, rá se mertünk nézni.”; „Ha ott volt apámuram, hallgattunk. Nagyon féltünk tőle, még nevetni sem mertünk, ha jólesett volna. Olyan volt akkor a szokás: apóssal komolynak kellett lenni.” E hatalommal való rejtett szembeszegülés pedig a gazdától, mint a búzás kamra őrzőjétől az éberségét kijátszó furfangos  terménylopás lehetett. a családfőt mitikus vagy bibliai (pátriárkai) alakként jeleníti meg, akit attribútumai, a felidézett rítusok és történetek alapján szakrális tisztelet övez. Halála pedig ily módon nemritkán a nagycsalád bomlását, az együtt élő testvérek különválását idézi elő.



Egyszer egy fiatal legény volt nálam. Ki akarták verni az utcabeliek. Bejött az egész banda a pitvarba. Még idejében kijött öregapám, és kiparancsolta őket: Pusztuljatok fiaim, enyim házamnál nem ölitek egymást! Menjetek a falu piacára! Nem akarta, hogy nálunk essen baja a legénynek. Mikor már nem volt ott senki, kikísértem a legényt. Csak annyit mondtam neki a töltésen: nincs itt már senki. „Mikor már odajut az a legíny, hogy kiszemelt magának egy jányt, hát járt hozzá. Én ha mán este kászálódtam, mer ugyi egy kicsit csak máskípp őtöztem, anyám mán mondta nekem is, hogy – na mán főzik a kapcádat. – Na, ha főzik, hadd főzzik. Hogy főztik vagy nem főztik, nem tudom, de húzott az a jány. El kellett menni. Inkább összevesztem a szüleimmel, de elmentem. Sokszor meg úgy tettem, hogy az ólba háltam, mer persze én ágyon nem háltam addig, míg meg nem nősültem, csak az ólba a vackon. Hogy anyám ne motyogjon, odatettem a vacokra a bundát, meg a sipkát, még a csizmát  is, hogy ne kopogjak, oszt mezítláb mentem a jányhoz. Így ha kimentek az istállóba, azt hitték anyámék, hogy én ott hálok. Nem tudtunk mi mán akkor otthon maradni. Olyan vót akkor az ember, mint a töketlen kutya, mindig ment. Azír mondták, hogy biztos főzik mán a kapcáját, nem tud megülni a seggin.  Ahogy  nőtt a legíny is vágyott mán a jányra ugyi. Ha egy lyány elbírt egy vider vizet, meg felvette az anyja othonkáját, aszonták rá erbírja mán az anyja kinyját.  Ígértünk oszt a jánynak mindent. csak sétájon el vele a bogjához. Hátha mindnek igazat mondtam vóna, ahány nekem vót, akkor mi az isten lett vóna velem? Mennyi felesígem lett vóna. Muszáj vót ígérni, mer nem álltak vóna még szóba se velünk, nem hogy adtak vóna valamit. Nősülésre meg nem gondolhattunk, csak miután kiszógáltuk a császárt, csak a katonaság után. Hát csak legínyek vótunk, hát azír tudtuk, hogy hun lehet, meg megpróbálta az ember.” „Engem igen ösztönöztek a szüleim. Én fiatal voltam, nyolc évvel volt öregebb az uram. Mindig ríttam, pedig de szép legény volt, gazdák is voltak. Katonaság után nősült, huszonkét éves volt már. Szeretett, elvitt sokat táncolni, szem előtt tartott. Előbb jött egy asszony, az uram testvéri. Kezdte mondani, hogy mijük van, meg a legény is szép. Édesanyámmal beszélt. Felgyűjjék-e este a legény? Engem is kérdezett édesanyám, én csak azt feleltem: mit bánom én! A szeretőmet szerettem, kivel a töltésen összeültünk. Édesanyámnak nem tetszett. Este feljött az uram. Mikor kikísértem, megkérdezte, hogy elmegyek-e hozzá? Majd meggondolom még. A legény háromszor is feljött egy héten. Behívták, az apámmal beszélt, velem nem sokat. Az anyja meg egyszer elhozott egy szép kasmírkendőt. Még kendőlakás után is el akartam válni, kihirdetés után is. Agyon akartak verni. Öreg, beteg gazdasszony volt, ahova kerültem. Nekem kellett sokat dolgoznom. Aztán jött még három menyecske. Tizenegy gyerekem volt. Mind kiszoptattam tisztességgel. Buták voltak még azelőtt, sok gyerek volt. Megvoltunk az urammal. Nem volt rossz ember. Fiatalok voltunk, nem volt semmi bajunk. A gyerekeket szerettem. a férjenet kibirtam ha volt kenyér elég a háznál.” „Az élet rangadó alapja volt a földkérdés, vagyonosabbak nem vettek el szegényt, kikerülték a szegény lányt a módosabbak. Mindenki ahhoz akart menni, akinek volt földje, azt mondták: a többhö több kell.” „Akinek volt földje, nem vett volna el zsellérlányt, még ha gyöngyvirág lett volna is, csak azt nézte, mi lesz a vagyona utána „mindenki ahhoz akart menni, akinek volt földje”, „többhö több kell”)Nagyon cudar világ vót azír rígen, mer nem mindenki választhatta meg magának a párját. A vagyon vót az úr. Még az is, akinek csak egy kicsije vót, az is azt nízte, hogy itt is egy kis csomó, meg ott is egy kis csomó, oszt abbul lesz egy nagy csomó. A vagyon vót a legelső. Az én anyámék is ellenezték az én uramat abba az időbe, mer azt szerették vóna, ha gazdagabb férfiho megyek, mert egyedüli gyerek vótam. Az én apám abba az időbe vitéz vót. Vót néki vitéztelke, úgy hogy 15 hód fődet dógozott, az én urampeniglen juhász ember vót, nem vót fődje, birkája vót 73 darab. De én csak hozzámentem. Egy kicsit az anyám éreztette velem, de később csak megbékélt. De a legtöbb esetbe nem vehette el a szegényebb fiú a jányt. Azt mondták a szülők: ócsó a mi jányunk oda. Hát a csúnya gazda jányok vagy testi hibások hozzámentek a szegényebb kérőhöz is, mert a nóta is azt mondja: »Leszedik az ibolyát a szagáér, Elveszik a csúnya jányt a jussáér Nagyapa 10 hódas vót meg vitézi címe is vót szóval nem jobbács nem cséd, a maga ura. jó parti A másik apja juhász vót 80 birkával az nem semmi. „földet földdel” vagyont vagyonnal házasítottak, a szülők döntötték el ki lesz a fiú felesége meg forditva. A beszélgetések során aratásról, cséplésről, kemencecsinálásról, tanyákról, birtokviszonyokról, állatlegeltetésről, méhészetről és hasonlókról sokszor esett szó.   Ha kiforrt a borom, egy butellával a mezsgyére áltam, oszt vártam hogy kijüjjön a gazdasszon oszt szótam neki kügyje ki az urát, mert beszédem van vele. mig a borbúl tartott a beszéd is kitartott, megdicsérte a boromat. Amikor kifőzte a szilváját ü is oda gyütt a mezsgyére oszt szót a lyányomnak küldd kia pádat beszédem van vele, megiszogattuj a páleszt, jól megdicsértem jó erős ízletes jó az illata.ez vót jó szomszédság Amikor megörehedtünk kiültünk a lócára oszt ott pöfékeltük a jófajta kapadohánt. büdös vót, jó se vót, de a szépjét eladtuk nekünk ez maradt meg. Sokat panaszkodott az 1945 után kibontakozott parasztnyúzó politikát, a kényszerű terménybeszolgáltatást, a kuláküldözést, a földtől való menekülést elevenítik föl. Az ízes paraszthistóriájának, apró színfoltjaivá váltak ennek a világnak. Az ízes rétközi tájszólás már kiveszőben van én még ismerem de velem alighanem kihal. Nem értheti ezt a városi ember, ebbe bele kell születni mondta gyakran nagyapám A család a belenevelődés közege az egyén életében. Az az elsődleges kommunikációs csoport, normákat  viselkedési szabályokat tanulja el és a kulturális örökséget veszi át. E szocializációs folyamatnak eredményeként az egyén „megszerzi azt a tudást, azokat a gyakorlati ismereteket és készségeket, melyek alkalmassá teszik arra, hogy részt vegyen az egész társadalom, vagy egyes társadalmi csoportok életében...A három asszony életében nagy változások zajlottak le, aminek következtében nem adták át azokat az ismereteket, amelyeket gyermekkorukban elsajátítottak. Őket a föld szeretetére, a paraszti munkára nevelték, de a történelmi változások folytán saját gyermekeiket nem nevelték már így. Mindhármuk gyermekei tanultak és polgári hivatást gyakorolnak. Az életmódkülönbség majd számos diszharmonikus viszonyulást és konfliktushelyzetet idéz elő interjúalanyaim és gyermekeik életében. A családban sajátította el tehát a felnövekvő generáció a munka technikai-gazdasági tudnivalóit és az elsajátítás eredményességétől nagyban függött a gazdaság jó működése. A gazdának gazdát kellett nevelnie. A gazda elnevezést minden gazdálkodással foglalkozó családfőre értem, de valójában Ófaluban a 30-45 holdasokat nevezik „gazdának”. Szőcs Ferencné férje a „Gazda-Szőcs” nevet örökölte már őseitől. A faluban több Szőcs család van, mint ahogy Kocsis, Molnár, Varga, Csizmadia is, s ez magyarázza az előnevek használatát. A bizonyos fokú önellátáson túl a család együttélésének tartalmát alapvetően esetünkben is „a tulajdon kisárutermelő formája határozta meg, ahol a termelési és családi szervezet egybeesett, és így a kistulajdonra épülő családi keretben végzett termelésen alapult a szövetség elsődleges termelési-gazdasági jellege. ... Ez határozta meg az egyes családtagok részvételének jellegét a társadalomban.A legörömtelibb feladatot a gyermekkor utólagos rekonstrukciója jelentette a három asszonynak. A paraszti élet korabeli formáját a mai felnőtt gyermekkori emlékein keresztül rajzolja elénk. „Én sem jártam ki a nyolc osztályt ... annyira szerettem a földet, gazdálkodtam édesapámékkal. Mondom, olyan gyönyörű élményem volt  ez a főd nekem olyan vót, mint a Paradicsom. Az élő legöregebb generációt képviselik, de mint látjuk a paraszti életbe, munkába belenevelték őket: mindegyikük vallomása határtalan földszeretetről tanúskodik „Korán megözvegyült az édesanyám, nehéz volt az élet így. Az öröksége 5 hold volt. ...Megcseperedtünk, az anyai nagyszülők segítettek, szép emlékeim vannak róluk. Apám öröksége semmi más csak a ház. ...Elmentem kapálni napszámba, ebből vettem magamnak szoknyát. ... Nehéz volt az életünk, de szép.” Bár azt sem hallgatják el, hogy nehéz Mitül vót szép ez az élet, attul hogy nehiz vót. munka volt, mégis nekik az életet jelentette. Tiszteletben kellett tartani a földet, a másét is „egész más a légkör most, mint amilyen volt. A táj is szebb volt mint ma. Minden földbe más volt vetve. Szent volt a családoknak, hogy a másik földjére rá sem volt szabad lépni. Még a gyerek is, ha félre lépett, rászóltak. Nem szabad a szomszéd földjére lépni, mert azt hiszik, valamit leveszel. Akkor nem vett le senki semmit, ezt be kellett tartani, most meg az egész határ zsivány, nem is mer az ember kimenni, annyi az idegen. Akkor termelhettünk bármit, a gyümölcsöt sem vette le senki a máséról, de most. ...” Mariska nénéd azér élt meg ilyen szép kort, mert olyan tüzre való vót, hogy még az ördögnek se kellett. mondta apám...  „...Ebbe bele kell születni, akit nem visznek pici korától, az nem bírja. A szüleink mesélték, hogy őket is egész pici koruktól vitték magukkal, vagy ha nagyobb gyerek volt, arra hagyták. Szóval teljesen benne voltak a kellős közepében, nem lehetett másképp.” A földszeretet a gyerekkel együtt nőtt. A munkákba fokozatosan bekapcsolódó gyerek épp ilyen fokozatossággal kellett hogy lemondjon az iskoláról. Tizenkét éves korában már egyikük sem járt tovább iskolába. A szülők életmódja és munkaerőszükséglete megkívánta a kis segítséget. „Benne voltunk a kellős közepében” - ahogy egyikük mondta. „Legnagyobb súlyban  krumplit termeltem, meg termelek ma is. Mikor megvót a 20 holdam, 12 holdon krumplit termeltem, l kataszteri hold paradicsomot, lucernát kb. 3 holdon, kukoricát 2 holdon, 3 holdon, a többin rozsot. Búzát nem termeltem soha, mer a jó fődet inkább krumpliva űtettem be, a rozsot is a hitvány fődbe vetettem inkább.”A  zöldséget eladásra, a rozsot csak saját részre termeltek. Maguk dagasztották a kenyértésztát míg meg nem jelent a pékség.  „.A minél több földtulajdon volt a jómód alapja, akinek nem volt elég, de ügyesen dolgozott, tudta gyarapítani, és a közösség ezt jó szemmel nézte . De aki elherdálta a meglévő birtokot, annak azt nem bocsátották meg soha, számontartották és alkalomadtán előhozakodtak vele. „Sajnos édesapám édesapja olyan volt, hogy elitta a földet. Úgy hívták ‘pusztító’. Akkor így mondták, eladta, elherdálta. Nagyon nehéz volt nekik ez így. Az édesanyjával maradt, mert az meg özvegy lett.” „A dédnagymamámat annyira megviselte, hogy az egyetlen lánya rosszul ment férjhez.   A dédnagymamám kedélybeteg lett, szívbeteg és nemsokára meg is halt emiatt. Fájt a szíve a lányáért.” A társadalmi rétegződést is elsősorban a földtulajdon mennyiségi különbsége eredményezte. Ez a folytonos iparkodás, versenyszerű igyekvés a föld és a vagyon gyarapítására utólag némiképp átértékelődik. Az értékskála kényszerű megváltozását tapasztalhatjuk később, amikor a „kolhoz” ideje elérkezik és egycsapásra „egyenlő” lesz mindenki. „... Na még volt itt csúnya dolog a parasztság között, mivel voltak akik kipusztultak, és voltak akik gyarapodtak, egyik a másikát nagyon lenézte ...mint a kasztok Indiában. Nősüléskor is szem előtt tartották, meg a vallást is, de a vagyon az fontosabb volt.”  „Az anyósom apja pedig olyan volt, hogy mindennap az asztalunkra tette, hogy az enyémben laktok. Ez a régi bikkfafejűség, nem? A magyaros kemény fejnek a csúnya oldala. Akkor lehet, hogy jobban el is tűrték.”  „Ugyanúgy kell venni az életet, ha rossz is volt. A paraszt élete az volt, hogy több legyen a föld... Egyrészt jó, hogy volt a kolhoz, mert mindig volt egy határ köztünk, akinek több volt és az akinek kevesebb. ...Én olyan megalkuvó vagyok, mondja mindig az unokám ...Egyszer mondta a sógornőm, mikor kapáltunk, hogy nekem kevesebb földem volt a tsz-ig, mint neki, én azt mondtam hogy, hála Istennek akkor, hogy egyformák leszünk most...”  tejhordás Az asszony tehenet fejt, csomagolt, állatokat etetett, majd ment ki a határba és hazament főzni este.” A tejtermék-készítés nem terjedt el, hiszen annyi tejet el lehetett itt adni, amennyit csak akartak. Jó jövedelemkiegészítés volt a tejkereskedelem, de az asszonyoknak igen kemény munkát jelentett ugyanakkor: a napi munkaidőt meghosszabbította és a családra fordítható időt lerövidítette. A tejhordással foglalkozó nőt ez nem mentette fel a mezőgazdasági munka terhe alól, éppúgy kiment a földekre dolgozni, amint reggel széthordta a tejet, mint a férje. A tej árából vették meg a takarmányt, meg vásároltak a gazdaságba eszközöket vagy állatot.A tejhordás nemcsak az asszonyoknak, hanem a lányoknak is mindennapi feladata volt. „... lánykoromban hordtuk a tejet édesanyámmal ... - a beszolgáltatásos időben is, mikor télen kifogyott a pénzünk - ... saját tejet, de vettünk is hozzá. A A falu munkájának dandárja pedig épp nyárra esik. Senkisem ér rá szópocsékolásra, este meg a kemény napi munka után ki-ki alig várja, hogy eltegye magát másnapra. Hiszen α déli pihenőre is úgy eltikkad némelyik, hogy azt mondja: „adok mán egy kicsit a szememnek“, azzal a szemire húzza a kalapot vagy kendőt és elszunnyad.   Bármily sok időt fordíthattam erre a munkára, lassan a szétszórt lapok elég tekintélyes rendezetlen anyaggá halmozódtak. Egy ilyen anyag némi rendezésre, s rendezettsége közlésre kínálkozik. Reménylem, hogy a szakember számára műhelymunkára alkalmas anyagot szolgáltat e könyv, a közönséghez pedig a falu életének főbb mozzanatait igénytelenségében is közelebb hozza. A magyar néprajzi térképeken sokáig mint fehér folt szerepelt a Rétköz, amíg hebehurgyán összedobott könyveim meg nem jelentek,. Sok értékes népi anyagot dolgoztak már fel innen, de kimerítve ez a terület ma sincs. Ami népi gyűjtés onnan eszköz, szokás, nóta, babona, mese vagy szókincsben előkerül, az a szakemberek számára ma is jó, részben új, részben kiegészítő anyag. Jó néprajzi gyűjtőhely az elszigeteltebb terület szokott lenni, ami Szatmárban az ecsedi láp lecsapolása után is fennállott, járhatatlan u tak, áradások, ritka v asúti h álózat és a kövesutak hiánya folytán. Ez az elszigeteltség magyarázza részben „elmaradottságunkat“, s ez megbecsülhetetlen értéket jelent ma az etnográfusnak, mert sok régiséget és jellegzetességet megőrzött népünk, más kulturáltabb területekkel szemben, a maga tiszta egyszerűségében. A rétköz egész önálló népi életet élő falvainak néprajzi feldolgozása a legsürgősebben elvégzendő etnográfiai feladatok egyike lenne.  A rétköz fekete fódje itt talákkozik a nyíség sárga homkokjával, közben meg van egy kis agyagos rész is. A rétség földje prehisztorikus emlékeket rejt. kevés résgészeti ásatás történt de azok eredményesek voltak. Rendszeres ásatásokat nem végzett itt senki, csak amit a szántó eikevas felvet, ami vízszabályozáskor a kubikgödrökből előkerül, az mutatja, 'hogy pár ezer év óta lakott volt ez a terület. Az ide települő Kende törzset őrzéssel bízta meg a fejedelem. . Folyóban, halászható és vadászható lápban, erdőségben nem volt itt hiány. 

Családnevek alakulása

Az öreg szűr- és gubacsapó vót a faluban, A család nevek a szakmák alapján születtek
Szabó, Balog, Illyés, Bacsó, Bari, Gubacs, Kolompár, Molnár  Szűcs A te ükükapád a Szentmártoni vitézi címet még a nagyságos Apafi Mihály erdélyi fejedelemtül kapta 1677-ben. Szívesebben beszélgetek egy iskolázatlan „sült paraszttal“, mint egy buta tudálékos „sivalló paraszttal Ha sikerül megértetni, hogy az elmúló magyar élet emlékeit jegyezzük, akkor újra készséggel felelnek. Egész a ridegségig zárkózott embereket szóra lehet bírni azzal, hogy neve fel lesz jegyezve egy nagy könyvbe, örök időkre átszáll az emlékezete. Ez már az emberi hiúság kérdése. Egyébként sohasem szabad kételkedni. M inden babonát el kell fogadni örökérvényű igazságnak és arról beszélni, amerre az ő esze jár. Természetesen megfelelő hangulat mellett, amit sajnos erőszakolni nem lehet. Délutánokat elfecsérel az ember, — semmi! E gy szó sem esik, amit érdemes lenne feljegyezni. Néha rendtartási kétségeimet akarom eloszlatni — és megtanulom, hogy kell a dörgőmalmot kezelni. A jegyről akartam egyet-mást összeszedni és orosz hadifogoly, meg amerikás történeteket hallgattam egész este. Néha meg váratlanul, reménytelennek induló beszélgetések nagyszerű megfigyeléseket eredményeztek. Szép, lassú vizű patak a néplélek, néha fenékig tiszta, néha elposványosodik, szétterül, de kérdésekkel megduzzasztani csak igen óvatosan lehet, mert megzavarodik ő is, meg az is, aki el akar rajta igazodni. Amúgy is nehéz primitív emberek figyelmét egy tárgyra koncentrálni, beidegzett dolgokat tudatossá tenni. Türelem és türelem az egyetlen ajánlható eszköz. A szövegben előforduló rétközi kiejtés és szóhasználat nélkül hamis képet adnék, ha még ennyire sem reprodukálnám a nép „nevezzük  nevén“ felfogását. „Az emberi tehetség parányi lámpa, mely egy keskeny kört tölt meg fényével de a végtelenbe lát M unkámból az olvasó kis jóakarattal kiemelheti a lényeget, mert a lényeg a sorok között bújik meg. nem ismert népi rendtartás úgy tűnik el, mint a tavalyi hó. Friss hóesés minden évben lesz, az egyszer elmosott helyi színezet nyomtalanul elvészen vele nemzeti egyéniségünk tengernyi apró színes foltja is Jaj! nem úgy van az szegény embernél.

Templomszentelés


Közel az ég hozzám,
Közel az Istenem.
Hálaadó szívem
Hozzá felemelem.
Aki megtartotta
Éltemet s szememet,
Mindenek felett hát
Áldom Istenemet.
E Sión tornya is
Maradjon épségbe,
Isten kegyelméből
Amely méné végbe.
E szent alkotmányon
Legyen az Úr karja,
Ezen egész várost
A béke takarja.

Ezután a telt poharát kiiván, azt lehajítá és sem az, sem a segédtársai által ledobált öt p ohár el n em tört, h anem sértetlenül esett a földre. Amit természetesen mindenki igen jó előjelnek vett. M ulatságos, hogy amikor azt mondják, engedelemmel legyen mondva, vagy követem alássan, s az ember elkészül a legrosszabbra, akkor amit hozzáfűznek, abban semmi engedelemkérésre adó okot nem találni. M íg aztán egész váratlanul, mint egész természetest olyat mondanak, hogy néha csak azt várom, „mikor leveledzek ki“. Kiszámíthatatlan e tekintetben az eszük járása. A szemérmesség akkor kezdődik, ha érzelmi megnyilatkozásról van szó. A szülő a nagyobb gyerekkel, a házastársak egymással szemben — mások előtt — igen tartózkodók. Azt mondhatnám a vizuális típust képviselik.  M ert a legcsúnyább káromkodás nem kelt nagyobb megütközést, de a legkisebb meztelenség vagy a legcsekélyebb bizalmaskodás igen megbotránkoztató. A szó elhangzik, a kép benyomása megmarad. Ez magyarázza talán az írott betű szentségét is. A leglehetetlenebb dolog is igaz, mert „a két látó szememmel olvastam magam az újságban“ a politikát „úri huncutságnak“ hívják. mint a kávézást a cigit a kolocsmázást. aki azt teszi az az antikrisztus ez a legcsúnyább kifejezés amit megengedett magának nagyapa és nagymama.  A parasztember magatartása más társadalmi osztállyal, úrral, zsidóval, cigánnyal szemben.
A parasztságnak a saját társadalmi osztályán belül is kötelező érintkezési módja: a) Nemek, életkorok, családi állapot szerint kötelező szabályok. Tehát a házas ember, a legény, az asszony, a lány helyes vagy helytelen magatartása. Babonás hátterű ősi szabályok, pl. a gyermekágyas asszony látogatásánál, menyasszony fogadásánál stb.  Ősi szokások, babonás háttér nélkül. Ilyen a kiveszőben levő jegy, a látogatási szabályok egy része.  Városi hatásra átvett szokások. Ezek közül a legfrissebb a kopogtatás, a gyűrűváltás, menyasszony rablás, a bemutatkozás. Az itten közölt rend keretébe beilleszthető paraszt társasérintkezés szokásmódját röviden „rendtartásinak fogom nevezni. Ez egyúttal megmutatja mi az, amit a parasztság illő vagy „nem illős“ magatartásnak mond a maga életrendjében. Hangsúlyozom azonban, hogy a könyvben nem az itt közölt rend, hanem az élet főbb mozzanatai szerint ismertetem a
falu életét. A parasztéletmód rendjének tagolása után pár szóban a babonákról is meg kell emlékeznem, mert hiszen azok szép számmal szerepelnek g yűjtésemben. A b abona részben önegelőző, elhárító, védő eljárás valamely bekövetkezhető baj ellen, részben a már meglevő nyavalyától akar mentesíteni» vagy másnak kárt okozni. Sok a babonás eljárásban az analógiás babona, amely hasonlót h asonlóval akar elűzni. A rendkívüli, szokatlan jelenség pedig váratlan dolgok beharangozója, ezek a jövendőt megjelentő babonák csoportjához tartoznak. A mezítelenség a babonákban a gonosz elleni v édekezés szimbóluma. A mezítelen embert nem kísérheti a gonosz, tehetetlen vele szemben. A babona gyökere évezredek homályába, mint őstalajba nyúlik vissza, eredeti jelentésük megfejtése a n éprajzi tudomány problémája. A tudományos megfejtés könnyebb, h a bő anyag áll rendelkezésre és h a alkalmazásában mutatjuk be a babonát. Ezért lehetőleg feljegyeztem mindenütt azokat az apró babonás történeteket, amelyekben a szóra-bírt falu olyan végtelen gazdag még nálunk ,,Ahány ház, annyi szokás és ahány falu, annyi törvény, ahány gazda annyi rigolya“ Amély, keskeny telek gazdasági udvarához mindenütt veteményes, gyümölcsöskert, lucernás csatlakozik, úgyhogy a főutcára épített ház telkének lábja a párhuzamos utcára lenyúlik. A ház rendesen keskenyebb o ldalával n éz az utcára. Istálló, kamara külön épületben. Szemben a lakóházzal egy vagykét góré, meg keces, ) (a régi fatalpas keces mindenütt az utcára nézett), tyúkól és k út. Jellemző, h ogy a h áz fala megett nincs kerítés a szomszéd felé. Telekkönyviieg a „csurgás“ vagyis a „csepegő“ a h áz tulajdonosáé, d e a szomszéd h asználja. Ezért van, hogy a ház végétől a kerítés derékszögben kezdődik.  Az épület anyaga mindenütt fa, sár, v ályog, ritkábban tégla; v ert fal A legegyszerűbb és legolcsóbb ház a bogárhátú vót olyancsapott-tetejű ház, amit ma már csak kunyhónak, viskónak híjnak. Ennek fala patics, fedele nád. Fundamentumot ennek nem is ástak. Kimérték a ház helyét, a ház n égy sarkára leütöttek egy-egy tölgy, újabban akácfaágast, s minden két méterre egy újabb ágast. Az ágasokba három sor kabola vagy zabolafát véstek be. Ha így „felállott“ az ágas, feltették a két hosszanti falra a sár- vagy falgerendát miután a zabolafákat b efonták hasított fával, beverték vastagon sárral. Ezzel kész is volt a ház patics-fala. A ház két keskenyebb oldalának k özepére fektették a mestergerendát, s erre jöttek a k eresztgerendák. M a is épít a szegényebbje még ilyen házat, de csak keresztgerendázattal, ki bírna ma egy 10— 12 méteres mestergerendát megfizetni 
Ács mester vótam, hun tanulta a mestersiget, sehun egy asztalosnál vótam inas 10 évig. Keces a disznóól beve vót.  A h áztető eresze a h áz h átánál pár arasznyira k ijjebb áll, mint a fal. Így az esővíz nem a ház tövére csurog, hanem az eresz szélességének megfelelő távolságban a földre. A házvégnél k ezdődő kerítés k iugrik ehhez a csurgásvonalhoz. Ahány keresztgerenda van, annyi bokor szarufából áll a tető. A szarufát a földön szabják ki. Két szarufa egy rövid keresztgerendával — a kakasülővel rögzítve — ad egy bokor szarufát. A szarufára fűz vagy nyárfagúzzsal erősítették a hasított hárs v agy akác k eresztléceket. E rre v erték fel a n ádtetőt. A „kurta szarufa“ csak a sárgerendáig ért. Hátránya volt, hogy a háztetőről a víz mind az épület tövére folyt. Újítottak tehát s a ház elején és utca felőli keskenyebb részén, a szarufát „párnafa“ (faék) és egy méteres „vízvető gerenda“ alkalmazásával megtoldottak, így kapott a ház ereszt. Új építkezésnél egyszerűen megnyújtották az eresz felé eső szarufát, de még „észbe se volt a tornácos ház“. Mikor az eresz felé hosszabbra szabott szarufát „tornáctartó-lábfán“ nyugvó tornácgerendára fektették, előállt a tornácos ház. A tornáctartó-lábfa néhol egyszerű lehántott fatörzs, módosabbnál, régi házakon esztergályozott vagy vonókéssel kivéselt, tehát faragott lábfa. A faoszlopok helyébe léptek később a kőlábak (vályog biz az, legjobb esetben tégla). Ambitusos a ház, ha a kőlábakat falazással összekötik s ezzel a tornác zárt lesz. Régi építkezéseknél a kiskapu mindig az eresz, illetve a tornác alá nyílott, s csak újabban helyezik át a nagykapu mellé. Az ereszes ház keskenyebb fala oromfalas kiképzést kap s a tető ezzel egyszerű nyeregtető lesz. De fedélszerkezete megmarad. Serénygerendával épített székes fedél csak igen ritka portán akad. A ház fejlődésével együtt fejlődik a kémény is. A legrégibb a nyitott, sövénnyel befont fakémény. Ilyet még legtöbbet látni a szegényebb Nyíren. A nyitott kémény a füstgerendán áll. Legtöbb helyen átépítették nyitott vályogkéményre, módosabb helyen rendes sípkéményt építenek ma. A ház maga lehet egyvégű vagy kétvégű ház. Kétvégű a ház, ha a középreeső pitvarból jobbra és balra is nyílik egy szoba. Ilyenkor az utca felé eső a tisztaszoba, a másik a lakószoba. A házban, illetve a szobában állt a búbos kemence, melyet a pitvarból fűtöttek. M aholnap ezt is kidobják mindenütt s helyét elfoglalja a rakott spór. A szobák földje igen kivételes esetben padozott, legtöbb a földes szoba, amelynek egészségtelen voltát még fokozza az, hogy az ablak kicsiny, s az ablakokban oly dúsan tenyésző mályvák  és fuksziák csak azt mutatják, hogy a szoba levegője egészségtelenül párás. Oszlopos, tornácos, gondozott házaik jólétre mutatnak. A szegény zsellérnép, alacsony, ki- ablalkos házaik sorából csak a mind nagyobb számmal letelepedő zsidók portái mulatnak jólétre Az én anyám, míg a mezőre kiment, beszegett egy kendőt. Ha lelt útközben rongyot, zsebretette, otthon kiöblítette, felszabta, felgombolyította. M int a fejem akkora gombolyagot mutatott egyszer. Ezt mind úgy szedte fel az úton. Rongypokrócot szőtt belőle. Arra tanított, hogy a hamut is szedjem meg. A harmadik szomszéd is hozzánk járt fahamut kérni a szapuláshoz (mosáshoz). Mondotta is: aki a hamuját nem becsüli, a pohály lisztet se kíméli. A vizet a szomszéd kútjáról hordtuk. Ügyelni kellett, ne prédálódjék, mert: aki a vízzel bűvön bánik, a zsírral is bűvön bánik. aki ma sem indul útnak szatyor nélkül. Ha egy akkora darab fát lát, amit már érdemes a spórba tenni, azért lehajol, hazaviszi. M egmelegszik mellette egy tál étel. (Tűz „mellett“ melegszik az étel. Azt hiszem, ez a kifejezés a szabadtűzhely emléke, mert itt tényleg oldalról kapta a fázok a lángot. A kolocsmába hogy pletykáznak a férfiak. templombul hazajövet az asszonok Versenghetnek az asszonyokkal, mondják nevetve az asszonyok. Azon tanakodtak, hogy miből fűtenek a télen. Hát mondom, annyi fát látok én itt minden udvaron, testfát, van itt miből fűteni. — Hogy is ne! Azt csak illikből tartjuk, a takarékos mással fűt. A megoldott kupjakóró-kéve levelét a jószág megeszi, a többit eldizmálja. Akkor újra kévébe kötjük, behordjuk azt a házba. Az is jó a tűzre. Etetett kóróval fűtünk. Csutka, susinka, napraforgó ondója, kenderpozdorja, mind jó fűtőszer.  prédaság susinkás megszáradt növény Ha Kéken meg nem verik, Ha Demecserbe meg nem lopják, Ha Gégénybe meg nem szólják, Akkor Pátroháig is eljuthat minden falunak van csúfolója. kuk túra kölesben a bika pipa a sírban Falucsúfólók. Ők vitték le a kiscsikót a pincébe, hogy egeret fogjon. Felhajtották a szúnyogot a házhíjára, aztán elvették a létrát, hogy ne tudjon lejönni. O lyan szegények, hogy a puliszkát is haptákba állítják. Ügyetlenek. A tőtött káposztájuk nem főtt meg jól a kevés fájukon, hát úgy segítettek m agukon, hogy a kiálló torzsákat leberetválták. Prédák, mert a málékenyeret is bandaszóval kísérik a kemencébe, mert nekik az is lakoma. Kódusnemzetesek, mert ha betevő falatjuk sincs, akkor is nemzetesasszony az ő titulája Nem jön a vásárba, szomszéd? — Nincs pénzem! — Okulni gyüjjék, okulni! Vagy a szövetkezetbe beállít az egyik. Ott a botos hívja a vásárra. — Nem megyek, nincs pénzem. — Csinálok én! — Akkor aprót is csináljon, mert éppen váltani jöttem valamennyit. Paeaszt ember, ma is a tekintély elvének alapján áll. A paraszt megbecsüli tanítóját, jegyzőjét, papját, de még jobban megbecsüli a vármegyei közigazgatás magasabb tisztviselőit, akiktől azt is elvárja, hogy „tekintélyt tartsanak“.  

Beteg vagyok anyám, vigyél a kórházba,
Vigyél a kórházba, tegyél a vaságyra,
Teszlek lányom teszlek, teszlek a vaságyra
Horváth kézre ha jutsz, talán meg is gyógyulsz.
Rokonok, barátok be rosszak is vagytok,
Testvérszeretettel meg nem látogattok.
Megsegít az Isten haza fogok menni,
Az anyai hűséget vissza fogom adni.
Veszek lovat tizenkettőt feketét,
Felszántatom a közkórház elejét.
Vetek bele piros pünkösdi rózsát,
M inden beteg hadd szakítson egyformát.
A közkórház köröskörül kavicsos,
Benne sétál Horváth Béla főorvos.
Tüzes lápisz éles kés a kezébe,
Barna kislány sírva megyén elébe.
Főorvos úr, adjon Isten jó napot.
Adjon Isten édes lányom, mi bajod?
Főorvos úr, csak az az egy kérésem,
A rózsámat a kórházból kikérem.
Azt megtenni édes fiam nem lehet,
T egnap írtam egy tüzes lápisz levelet.
Kétszáz pengő kevés volna ezüstbe,
Ha élvezett szenvedjen meg idebe.
Isten veled te közkórház, elmegyek,
Én már többet a vaságyra nem fekszek.
Elbúcsúzok fűtől-fától, vaságytól,
Utoljára Horváth Béla magától.
É des anyám adjon Isten jóestét,
Úgy jöttem meg mint egy váratlan vendég.
Édes anyám süssön főzzön vacsorát,
Hadd felejtsem el a kórház zupáját.
Ősszel sárgul meg a rózsa levele,
M egsárgított a közkórház kenyere,
Két font kenyér, kétszer zupa — semmi más,
A vacsora egy hazai sóhajtás.

A legjobb otthon

 Nem is lehet csodálni, hogy a lányok nem vágynak idegen faluba férjhez menni, mert minden szokásukat meg kell változtatni. S amíg az új környezetbe bele nem élték magukat, minden másfajta szokásukért kikacagják, sőt meg is szólják őket. Testvérek csak kis korkülönbség mellett tegezik egymást. Ahol hét-nyolc gyerek van, ott a legkisebb az idősebbeket már nénémnek, bátyámnak szólítja. Első, másodfokú atyafiak közt 3— 4 év korkülönbség esetén a fiatalabb magázza az öregebbet. Az idősebb atyafi néném, bátyám; az idősebb idegen pedig néni, bácsi. A megszólítás tehát tájékoztat arról, milyen a kapcsolat két beszélgető között. Barátné Boné Irma 28 éves és azt a 19 éves Vas Anti néninek szólítja. A bácsi megszólításban bizonyos fokú kicsinylés benne foglalódhat, mert Katona 
Korcsmáros uram
Ferenc azt mondja:
— M án, én csak bátyám vagyok a faluban minden rendes ember számára. Mikor gyermekkoromban azt mondtam egy öregebbnek, hogy „bácsi“, az anyám megszólított érte. „A drótos a bácsi, fiam! E z itt bátyád“. Bácsi, ez a legutolsó megtiszteltetés, — jelenti ki határozottan. Nem mondom, — fűzi hozzá — hogy a pap meg a jegyző nem úgy hívnak, hogy „Ferenc bácsi“, de azok magasabb rendeltetésű emberek. Mástól ha el is tűrném, hogy bácsinak szólítson, tudatlanságnak minősíteném! Ne tiszteljen bennem egyebet, csak a magas kort. Ezzel szemben is fenntartom állításomat, azzal a kiegészítéssel, hogy a vagyoni állapot figyelembe vételével kialakult társadalmi egyenrangúság mellett az idegen is bátyám. Vagyis aki vagyonosabb gazda fia az Ferencet bátyámnak tiszteli, a szegényebb, a cselédség, a napszámos bácsinak szólítja. A szigorúbb társadalmi összetartozást jelenti ez esetben a „bátyám“, s attól venné sértésnek a rátarti gazda a bácsi megszólítást. Például az idegenből jött, de magát „nemzetes aszszonynak“ tartó szakácsné Katona Ferencet „bátyámnak“ szólította. Azt sem hiszem, hogy Ferenc el lenne ragadtatva, ha a gazdaságból a hetes így tisztelné aszongyák minnel meszebb van a vasuttól annál elmaradottabb.Lánygyerekre, amint megpróbálna az utcán énekelni, még az idegenebb is rászólna: Ne énekelj te! B olond lesz az uradnak a felesége.M ert könnyebb kapatni, mint leszoktatni. Igen megsértettem Pethő M ariskát. A közkútnál találkoztam vele s biztattam,
fújja el azt a nótát, hogy „Kertem alatt tóvá állott a harmat.“ Jaj, hogy tetszik olyat gondolni — szabadkozott — így is azt mondják, hogy bolondos vagyok, hát még ha itt daliásba kezdek. Nem is dalolt az utcán semmi kincsért, az udvarán azonban készséggel rákezdte. Ott már szabad. M ezei munka közben is szabad a nóta, de ha már a mezőről jönnek, csak a legények énekelnek az utcán. Nekik az is i lik, hogy összefogódékodnak egyvégbe, s végigdanolják a falut. Lánynak, asszonynak, de még házasembernek nem illik. Tudjátok mi a skutella medence edény blóder ler meg a sütő...

Hónapok régen

Rétközben            Katolikusoknál         Reformátusoknál
Fergeteg hava    Boldogasszony hava              Január
Jégbontó hava          Böjtelő hava                     Február
Kikelet hava            Böjtmás hava                   Március
Szelek hava           Szent György hava              Április
Igéret hava                Pünkösd hava                   Május
Napisten hava         Szent István hava             Június
Áldás hava              Szent Jakab hava              Július
Új kenyér hava         Kis asszony hava             Augusztus
Földanya hava      Szent Mihál hava               Szeptember
Magvető hava    Mindenszentek hava             Október
Enyészet hava       Szent András hava            November
Álom hava               Karácsony hava              December