A siketség a hangérzékelés részleges vagy teljes hiányát jelenti. A nagyothallás eltérő mértékű minden embernél és gyakran a beszéden is érződik, különösen prelingvális nagyothallás esetén. A hozzáértők sokszor már a beszéd alapján képesek megbecsülni a halláskárosodás típusát és mértékét. A gyerekek nyelvi készségei gyakran rosszabbak, mint ahogy azt koruk alapján várni lehet, ezért fejlesztésre szorulnak.A hallássérültek lehetnek nagyothallók, valamint a siketek. A hallássérültek többsége rendelkezik hallókészülékkel kihasználható hallásmaradvánnyal. A siket emberek csak a legmélyebb hangokat és a vibrációt érzékelik, a beszédet egyáltalán nem. A beszédelsajátítás kisgyermekkorban nagyrészt a hallás révén megy végbe, a hallássérülteknél nehezített a beszédmegértés és a beszéd kialakulása. Nyelvi nehézségeik miatt hátrányba kerülhetnek az emberekkel való kommunikáció során. Számukra esetenként nem elegendő a speciális technikai segédeszközök használata, hanem éppen a nyelvi nehézségek miatt a személyi segítők bevonása is indokolt. Fontos hangsúlyozni, hogy a hallássérülés következményes jelenségei elsősorban a beszédfunkciókra terjednek ki, s nem érintik az intelligenciát, az értelmi képességeket! A hallássérültek köznapi kommunikációja hangos beszédben, egy csoportnál jelnyelven is történhet. Az utóbbinak az egymás közötti érintkezésben vizuális túlsúlya miatt a súlyos fokú hallássérültek számára meghatározó szerepe van. Az alapvetően jó szájról olvasókat, s a jelnyelven általában nem kommunikálókat ún. orális tolmács segítheti, aki a beszélő mondanivalóját jól artikulálva, halkan ismétli meg, ill. saját hangját "kölcsönözve", megismétli a hallássérült személy által, nehezebben érthető módon mondottakat. Szervesen nem kapcsolódik a hallássérültek körébe a mutizmus (némaság, hangadási képtelenség), azonban a hallássérülteket segítő jeltolmács nyújthat számukra is megfelelő megoldást a kommunikációhoz. Egy PDA segítségével és egy felolvasó szoftverrel, a néma ember is képes közölni információkat. A PDA-ba bevitt szöveget felolvassa a szoftver olyan illúziót keltve mintha maga a sérült mondaná.
A Könyvtárakban alkalmazott indukciós hurok egy hangerősítő rendszer, melyben szükség van adóra, vevőre és magára a hurokra. Jelerősítő tulajdonképpen bármi lehet: mikrofon a beszélő vagy más erősíteni kívánt zajforrás, bármilyen audio-eszköz a rádiótól egy mozi hangrendszerén át a mobiltelefonig. A hurokrendszer rádiófrekvenciás jeleket bocsát ki. A hurkon belül, a hozzá kapcsolt jelerősítő hatására elektromágneses mező jön létre. Ha a vevő ebben a térben van, akkor képes közvetlenül a kierősítésre szánt hangot venni. Ideális esetben, új épület építésénél, felújításnál a falban, padlózatban elhelyezhető. Elméletileg legjobb magassága az ülő ember fülmagassága (itt van a hallókészülék), gyakorlatban a padló és ettől felfelé maximum 2 méter. Kész, üzemelő helyiségeknél az utólagos megoldást mindig a helyi lehetőségek figyelembevételével lehet megvalósítani. Alap eset, ha esztétikailag is elfogadható, egy vékony fehér műanyag csatorna utólagos felszerelése a könyvtárban. Nagy térben termeknél, pl. előadóterem megfontolandó, hogy csak a terem egy részében kerüljön kiépítésre a hurok. Ezen területet, piktogrammal megjelölve lehet tudatni a nagyothallókkal, hogy hol érvényesül a hurok hatása. Ez a hatás legerősebb a hurkon belül, de kifelé is érvényesül, távolodva a huroktól egyre gyengébben. Ez egyben bizonyos korlátot is jelent, nem lehet közvetlenül egymás mellett, felett, két behurkozott terem. Ez a távolság átgondolt telepítéssel biztosítható. A legfontosabb tájékoztatni a lehetőségekről,párbeszédet folytatni és meghallgatni ezeket az embereket. A hallássérült személyeknek akkor lehetnek nehézségeik, amikor a közlekedési eszközökön hangos bemondón keresztül tájékoztatják az utasokat. Ha felismerjük a siket embert, mert megkülönböztetõ jelzéssel rendelkezik, tájékoztassuk a hallottakról. A siket és nagyothalló személyek rendszerint lemondanak a hallható információkról. Így többnyire nem tudnak a menetrendi, díjszabási és a közlekedési szabályok változásairól. A hallók
által észlelt információk csak késve és rendkívül hiányosan érkeznek el hozzájuk. Ilyen esetekben legyünk különösen figyelmesek irántuk.
2011. november 7., hétfő
Hogyan segítsük a gyengénlátókat a könyvtárban?
A gyengénlátás az enyhe látásromlástól a teljes vakságig terjedhet.
A fehér bot jelzi, hogy a személy vak vagy erősen csökkentlátó. Ez utóbbi esetben homályosan egy köd fátyolon át látja környezetét. Csökkentlátóknál a fehér bot használata a látási viszonyoktól is függhet. A vakember a következő lépés előtt kitapintja a talajt, hogy az esetleges akadályokról ily módon információt szerezhessen. A látószervi fogyatékosság teljesen vagy részlegesen megfoszt a környezet vizuális információitól. Mindannyian tudjuk, hogy nem elég segíteni, hanem pontosan ismernünk kell, hogy mikor, milyen mértékben és hogyan nyújtsuk a segítséget ahhoz, hogy az valódi célját elérje. Ezenkívül mindig vegyük figyelembe a segített ember egyediségét, azaz abban segítsünk, amire õ kér bennünket, hiszen õ tudja, mire van szüksége. Természetesen felajánlhatjuk másban is a segítségünket, de ne vegyük sértésnek, ha visszautasítja, mert egyszerűen nincs rá szüksége.
A nem látó emberek nem külön világban élnek, hanem itt köztünk, a mi közös világunkban, még akkor is, ha életvitelüket kissé másképpen kell alakítaniuk. A látásnak rendkívül fontos szerepe van az ember életében, hiszen a tájékozódáshoz szükséges ingerek zömét a látás útján szerezzük. A látásunk adja a környezetünkből az információk 70-80%-át. A nem látó emberekkel folytatott beszélgetések során magunk is zavarban vagyunk, mit mondjunk, mit tegyünk, hogyan segítsük a tájékozódást, a közlekedést. A művelt kulturált ember a másik embernek úgy segít, hogy e közben tapintatos és nem hozza kellemetlen vagy megalázó helyzetbe. A látássérült emberek számára az egyik legnagyobb kihívást az önálló közlekedés jelenti. A fehérbot segítségével kitapintja a talajt, hogy az esetleges akadályokról információt szerezhessen. A vakvezető kutyák fogadására is lehetőséget kell biztosítani a könyvtárakban. Ezen túl, természetesen nélkülözhetetlen a segítőkész könyvtáros empátiája, emocionális érzékenysége, toleranciája, akik személyes segítséget nyújthatnak. A könyvtárakban a tájékozódást segítő eszközök: táblák, információs füzetek, vezetővonal, figyelmeztető jelzések fontos kiegészítő segítséget jelentenek. Sok még a tennivaló a könyvtárakban annak érdekében, hogy az esélyegyenlőség maradéktalanul megvalósuljon. Ha találkozunk a könyvtárban kísérő nélkül és láthatóan elbizonytalanodóan közlekedő látássérült emberrel, ne habozzon segítségét felkínálni! Kérdezze egyszerűen meg: Segíthetek Önnek? Igenlő válasz esetén vezesse a vak embert karjánál fogva, vagy hagyja, hogy Ő karoljon magába, vagy haladjon előtte egy lépéssel, de ne essen át a ló túlsó oldalára azzal, hogy közvetíti mit lát. Kérjük, ne lepődjön meg, ha a felajánlott segítséget nem veszik igénybe. Vannak vak emberek, akik szívesebben hagyatkoznak magukra, mint mások segítségére. A látássérültek többsége azonban szívesen fogadja a felkínált segítséget. Ajtón vagy hasonló szűk helyen történő áthaladáskor leghelyesebb, ha a látó ember elől halad. Ez esetben a vezetett megfelelő visszajelzést kap az előtte felmerülő esetleges akadályokról. A nem látó embert zavarja, ha mögötte mennek és instrukciókat osztogatnak. Segíteni csak annak szabad aki kéri, mert lehet zavaró és tolakodó is, a kéretlen segítség. A könyvtárban a lépcsőkön való közlekedésnél a kísérő mindig lassítson! Közvetlenül a le, illetve fellépésnél figyelmeztessük társunkat: Vigyázat, lépcső! Még egy lépcsőfok van! De feltétlenül tegye hozzá az irányt is (fel vagy le). Korláttal kiegészített lépcsőnél mindig irányítsuk a nem látó embert a korlát mellé. Azt közöljük hogy kb.hány lépcsőfok van, de az utolsó lépcsőfoknál figyelmeztessük, hogy ez az utolsó. Ha választani lehet lépcső és felvonó között, bízza azt a látássérült emberre. A hangoskodás és a zaj akadályozza a nem látó embert a környezeti jelek hangok kiszűrésében, ezért kerüljük a felesleges sok beszédet. Ha előtte haladunk célszerű a lábunkat (kicsit de nem durván) erősebben a talajhoz érinteni, mivel a hangjelzés irányadó. Gyakran egyszerre többen akarják ezt jó szándékúan tenni, és a vak ember ilyenkor nem tudja, hogy melyik segítőre figyeljen. Leszálláskor a teendő ugyanez, csak még a lépcsőfokok számát is mondja meg. Kezét helyezze a kapaszkodóra! Autóba beszálláskor a vak embert vezesse a nyitott kocsiajtó elé, és tegye kezét az ajtó felső peremére, ez alapján már tud tájékozódni.Amikor egy vak embernek ülőhelyet kínál, akkor a döntést bízza rá, hogy igénybe veszi-e azt vagy sem. Természetesen a tömegközlekedési eszközökön biztonságosabb, ha ül, mert például hirtelen fékezésnél érthetően nagyobb életveszélyben van, mint látó társai. Abban az esetben, amikor le akar ülni, nem elég közölni, hogy itt van egy szabad hely, ha nem mondjuk meg az irányt is, és ha lehet, fogjuk meg a könyökét és vezessük oda az ülőhelyhez. Amennyiben állni kíván, úgy tegyük kezét a megfelelő kapaszkodóra. Fogjuk meg könyökét, és vezessük oda az ülőhelyhez! Ha helyesen akar tájékoztatni, akkor mindig a vak ember helyzetéhez képest adja meg a keresett dolog vagy tárgy helyzetét. Például: - Lépjen pár lépést előre, forduljon picit jobbra és ott lesz a szék, az asztalon jobbra van a braille nyomtató, balra a scanner. Ha táskát hozott magával, jobb, ha hagyjuk hogy ő helyezze el maga mellet akár az asztalon vagy a lábánál. Hangról a vak emberek jól tudják azonosítani a hozzájuk szólót. Természetesen a felületesen ismert hang nem irányadó. Célszerű a köszönéssel egyidejűleg bemutatkozni: Jó napot kívánok, Szabó László vagyok. Jó ismeretség esetén is előfordulhat, hogy vak embertársa elbizonytalanodik: vajon ki beszél hozzám? Ne bántódjon meg! A zajok, melyek bennünket körülvesznek a könyvtárban a látássérült embert zavarják a dolgok felismerésében bizonytalanná teszik és akadályozhatják. Tanácsunk ez esetben is csak az, ha lehet mutatkozzon be. Jó emberi kapcsolatukat a zajok nem ronthatják meg!Sokszor megtörténik, hogy valaki a vak ember helyett annak kísérőjéhez fordul, még akkor is, ha a vakot érintő dologról van szó. Kisasszony, tud az Úr aláírni? Erre a megfelelő válasz: Kérdezze meg az Urat! Az ember hozzá van szokva ahhoz, hogy a szemébe néz annak, akihez szól és zavarba jön, ha ez a kapcsolatteremtési lehetőség hiányzik. Ha ismeri, ne féljen a vak embert a nevén szólítani! Amennyiben nem ismeri, érintse meg könnyedén a vállát vagy karját, ezzel tudatva vele, hogy hozzá beszél. Beszélgetésnél az odafordulásról se feledkezzen meg, mert a hang irányát vak embertársa pontosan érzékeli, így azt is, hogy Ön hozzá szól. Ha többféle zaj, hang észlelhető egyszerre, a nem látó ember nem tudja megállapítani, hogy beszélgetőpartnere ott van-e még, vagy sem. Ön akár elmegy, akár visszatér, ezt feltétlenül hozza a nem látó ember tudomására. Mert például ha Ön visszatér és nem szól egy szót sem, a nem látó ember ott fog ülni szótlanul abban a hitben, hogy Ön még nincs ott. Tartsa szem előtt, hogy a vak embernek mindig szóban kell válaszolni! Egy mosoly vagy fejbólintás számára nem jelent semmit. Amikor kölcsönzésnél a nem látó embernek szeretne segíteni, akkor nyugodtan adja a kezébe vagy tegye lehetővé, hogy azt megtapinthassa. Ezzel a lehetőséggel élve az alakjáról, nagyságáról, minőségéről elég jó képet tud alkotni magának. A számítógép használat tanításánál fontos, hogy mindent a tapintás és a hang nyelvén adjon át. A technikai fejlődésnek köszönhetően már sok országban fejlesztettek ki olyan olvasókészüléket, melyet a vak ember is tud használni. Ma még ezek a készülékek nem minden vak ember számára elérhetőek. Míg használatuk mindennapossá válhat, addig a vak ember a látó ember felolvasására van utalva. A pontírás, ami domború, ezáltal a vak ember kezével tudja kitapintani és a magnó csak részben jelent megoldást az írásos információk közvetítésére. Itt jegyezzük meg, hogy a "látó", azaz normál írást a vak emberek gyakran síkírásnak nevezik. Kellemetlen helyzetbe kerülhet, ha olyan levelet vagy valamilyen hivatalos papírt kell felolvasnia, ami vak embertársa személyes ügye. Ez esetben a tapintat és a titoktartás alapkövetelmény. Javasoljuk, hogy mielőtt kinyitna például egy levelet, nézze meg a feladót és mondja meg, ki az, és csak akkor olvassa fel a levél tartalmát, ha arra embertársa megkéri. Iratot, levelet sose bontson fel kifejezett engedély nélkül! A levelet, iratot ne úgy olvassa, mintha magának olvasná: (kaptam egy levelet.) hanem így: a levél ettől vagy attól jött és ez meg ez áll benne. Általános szövegek pl. újság, folyóirat felolvasásakor is érvényes a szabály: nem az a fontos, ami Önnek annak tűnik! E két dolog a látássérült emberek életében alapvető fontosságú. A következő szabályokat kell figyelembe venni: Minden holminak, tárgynak legyen meg a kijelölt helye, mindig ott legyen megtalálható. Ha Ön tiszteletben tartja e szabályokat, vak embertársa önálló életvitelét segíti! Az ajtók vagy teljesen nyitva, vagy teljesen zárva legyenek! Amerre a vak ember közlekedik, ne hagyjon elől tárgyakat! Az, hogy miért fontos pontosnak lennie, ha vak emberrel találkozik, kiderül a következő példából: Önnek találkozója van egy vak emberrel, és késik. Ahogy múlnak a percek, amit a várakozó óráknak vél, úgy lesz egyre bizonytalanabb, idegesebb a vak ember, kezd el azon gondolkozni, hogy Ő most vajon tényleg jó helyen vár-e Önre. Kísérő nélküli vak vendégnek a kiszolgáló személyzet különleges megkülönböztetett figyelmére van szüksége, kezdve a kabátja elhelyezésétől ülőhelye kiválasztásáig. Látó vendégeknél az a szokás, hogy intését vagy hívását kell várni. Egy vak vendég esetében kívánatos, sőt szükséges esetleges különleges speciális kívánságai felől érdeklődni.Az orvosok vak betegüket nevükön szólítva világosítsák fel betegségükről, a gyógymódok következményeiről és minden egyéb betegségükkel kapcsolatos kérdésről, akárcsak látó betegeiket. A nővérek gyógyszerosztáskor mindig pontosan mondják meg, milyen gyógyszert adnak, és milyen célból. Ne vegye el a kedvét, ha egyszer egy vak embernek segíteni akart, és Ő elutasította. Megeshet, hogy elutasítják, de ne felejtse el, minden ember más és más, és ő dönti el, milyen segítségre van szüksége. A vak emberek legtöbbször azonban hálásak minden kisebb-nagyobb segítségért és elfeledtetik Önnel az egyszeri rossz tapasztalatot. Magától értetődően ez a rövid tájékoztató nem törekedhetett teljességre. Nem is volt a célja, hanem inkább az, hogy ha legközelebb találkozik valakivel a "vakok világából" kevésbé érezze zavarban magát. De hadd jegyezzük meg, "vakok világa" nincs. Ők nem külön világban élnek, hanem itt köztünk, a mi közös világunkban, még akkor is, ha életvitelüket kissé másképpen kell alakítaniuk, mint látó embertársaiknak. Ha egyszer közelebbről megismerkedik velük, észre fogja venni, hogy látó ember és nem látó ember között legfeljebb csak külsőségekben vannak különbségek, eltérések. Kérjük, ha van rá alkalma, próbálja meg! A domború térképek, helyiségnév táblák, hangos irányító táblák, információs táblák komoly segítséget jelentenek a nem látó könyvtárlátogatók számára. A könyvtár belső kialakításakor fontos a gyengénlátók számára a jól észlelhető kontrasztos színek alkalmazása.(sötét/világos) Kerülendő a zöld/piros kombináció, amely a színtévesztők/színvakok számára nehezen értelmezhető. felület: matt, káprázásmentes kell hogy legyen. A tájékoztató kiírásoknál a helyes betűtípus megválasztása, a talp nélküli (Arial, Helvetica, Verdana, Gill...) használata ajánlatos, a helyes megvilágítás, természetes, esetleg mesterséges fénnyel kiegészítve a káprázásmentes látást segíti elő. A jól látható betűméret és betűmagasság (cm) és az észlelhetőségi távolság (m) x 1,5 (cm) (Beltéren min. 2,5cm, optimálisan 3,5-4cm, kültéren min. 5cm) A piktogramok funkcióra utaló, egyszerű, könnyen értelmezhető szimbólumok kell hogy legyenek. A könyvtárakban a közlekedési útvonal megjelölése mellett javasolt a vezetővonal tapinthatóvá tétele. A szociális helyiségek megközelíthetősége jelölése esetén törekedni kell a minél egyszerűbb értelmezhetőségre! A domború térképeket emeletenkénti felbontásban, több szintes épület esetén az emeleti térképet az adott szinten kell megjeleníteni, valamint ez esetben a földszinten ajánlott külön táblán a szintenkénti funkciókat felsorolásként megjeleníteni. Ezáltal a földszinti térkép a földszintre kerül, valamint támpontot kap a látogató a további szintek funkcióiról. Tájékozódás szempontjából előnyös, ha a szintek eltérő színnel vannak jelölve. A braille felirattal ellátott táblák a járófelülettől 1,2 méterre kell lenni, de a balesetek elkerülése végett kerüljük a Braille feliratos táblák ajtóra helyezését!A sík felületű táblák a járófelülettől 1,2-1,6 méter a megfelelő. A közlekedés biztonságossá tehető talajburkolati anyagok alkalmazásával. A felület ha sima vagy érdes, puha vagy kemény, kontrasztos, vagy hallhatóan kopogó, szintén elősegíti a biztonságosabb közlekedést. A vezetőcsík az eligazodást, az iránymutatást szolgálja, és egyben azt is jelzi, hogy a látássérült biztonságos helyen van. A nem-látássérültnek jelzi, hogy ne rakjon akadályokat a sávra. Anyagát tekintve: textil-, gumi, műgyanta, eltérő felületű és színű burkolati sáv, (stb.) is lehet, a csúszásmentesség, illetve a tisztíthatóság figyelembevételével. Kerülendő a puha, süppedő anyag, amely megnehezíti a kerekesszéket használók közlekedését. Optimális vastagsága: 0,5 cm, vagy kevesebb, azonban legfeljebb 2 cm vastagságú lehet, ami még leküzdhető akadályt jelent a közlekedésben. Szélességének meghatározásakor figyelembe kell venni a járófelület szélességét, valamint az alkalmazandó vezetővonal felületi tulajdonságait, 0,3 - 0,5 m szélesség javasolt. A vezetőcsíkok elején és végén (elágazások) figyelmeztető jelzéseket és választási pontokat ajánlatos elhelyezni. Figyelmeztető jelzésként funkcionálhat a vezetővonal megszakítása is, a vezetővonal kialakítását tekintve eltérő taktilis és vizuális jellemzőkkel bír maga a burkolat. A vezetővonal folytonosságába illeszthető, tőle jól elkülöníthető jelzése figyelmeztetik a járókelőt a várható:
• közlekedési változásra
• akadályra, veszélyre
• ajtónyitásra
• lépcsőre/rámpára (szintkülönbségre)
• elágazásra
Az akadályok észlelésére szolgáló figyelmeztető jelzés a veszélyforrás teljes szélességben kell legyen, a kikerülhetőség elkerülése érdekében.
A falból kiálló berendezési tárgyakat kerülni kell, amennyiben ez nem megoldott a talajtól mért 0,3m magasságban szükséges jelölni (korláttal), ez vonatkozik a megállító táblákra is. A papír alapú írott/nyomtatott dokumentum minden intézmény rendszerében alapvető fontosságú. Az egyenlő esélyű hozzáférés érdekében javasolt kivitelezés:
• Braille-írás
• Nagyított betűs írás
• Egyszerű fogalmazás
Kombinált írással javasolt kivitelezni, amely a nagyított betűs nyomtatást és a Braille-írást egyazon dokumentumban tünteti fel. (Látók és látássérültek számára egyaránt olvasható) Az egyszerű fogalmazás az értelmileg sérültek számára is megkönnyíti az értelmezést.A jelzések alapkövetelményei:
• informálás
• egyértelműség
• észlelhetőség
A jelzések követhetőek legyenek, azaz adott épületen belül azonos színű jelzések, azonos információt hordozzanak. Az ajtókeret színének jól el kell különülnie az ajtólaptól, valamint a faltól, a jól észlelhetőség végett.
• Üvegtáblás ajtók jelölése (1,5m)
• Kilincs jelölése
• Küszöb kialakítása nem ajánlott (meglévő maximum 2cm magasságú lehet)
Felvonók, liftek, csengők, számítástechnikai berendezések, automaták, stb.
• Kezelőgombok Braille-írással
• Hangos (beszélő) szoftver
• Figyelmeztető jelzés
A környezet megépítésénél, átalakításánál komplex módon, minden fogyatékossági csoport igényeit figyelembe véve kell eljárni. Az akadálymentesített környezet egyenlő esélyű hozzáféréséről akkor beszélhetünk, ha mindenki számára igénybe vehetőek, értelmezhetők, érzékelhetők, biztonságosak. Az építményben található valamennyi közösségi funkció, illetve az ott nyújtott valamennyi szolgáltatás mindenki számára elérhető. Figyelembe kell venni minden minőségileg más, a normálistól eltérő testi és/vagy mozgási, érzékszervi hiányosságot az akadálymentesítés során, ami mozgásukban korlátozottak (kézsérültek, mankóval/bottal, vagy kerekesszékkel közlekedő személyek) Infokommunikációs akadálymentesítés: látásukban-,hallásukban-,beszédben jelentkezhet.A látássérülés, mint fogyatékosság az enyhe látásromlástól egészen a teljes vakságig terjed, így ez egy átfogó kifejezés. A látás segíti az embert a térbeli tájékozódásban, a helyváltoztatásban, távolságbecslésben, részletek, színek, formák, kontrasztok, tárgyak megkülönböztetésében. A tapasztalatgyűjtésben is igen nagy szerepe van, befolyásolja a viselkedés alakulását is. Megállapíthatjuk, hogy a látástól függ a társadalmi beilleszkedés akadálymentessége. A látássérült emberek számára az egyik legnagyobb kihívást az önálló közlekedés jelenti, melyhez vannak segítő eszközök. Tájékozódásukhoz, információszerzésükhöz, valamint biztonságuk érdekében esetenként személyi segítő bevonása indokolt!Tágabb értelembe, ebbe a csoportba sorolhatóak a színtévesztők, illetve színvakok, számukra az információk színkontrasztjainak kiválasztása bír jelentőséggel a tájékozódásban.
A fehér bot jelzi, hogy a személy vak vagy erősen csökkentlátó. Ez utóbbi esetben homályosan egy köd fátyolon át látja környezetét. Csökkentlátóknál a fehér bot használata a látási viszonyoktól is függhet. A vakember a következő lépés előtt kitapintja a talajt, hogy az esetleges akadályokról ily módon információt szerezhessen. A látószervi fogyatékosság teljesen vagy részlegesen megfoszt a környezet vizuális információitól. Mindannyian tudjuk, hogy nem elég segíteni, hanem pontosan ismernünk kell, hogy mikor, milyen mértékben és hogyan nyújtsuk a segítséget ahhoz, hogy az valódi célját elérje. Ezenkívül mindig vegyük figyelembe a segített ember egyediségét, azaz abban segítsünk, amire õ kér bennünket, hiszen õ tudja, mire van szüksége. Természetesen felajánlhatjuk másban is a segítségünket, de ne vegyük sértésnek, ha visszautasítja, mert egyszerűen nincs rá szüksége.
A nem látó emberek nem külön világban élnek, hanem itt köztünk, a mi közös világunkban, még akkor is, ha életvitelüket kissé másképpen kell alakítaniuk. A látásnak rendkívül fontos szerepe van az ember életében, hiszen a tájékozódáshoz szükséges ingerek zömét a látás útján szerezzük. A látásunk adja a környezetünkből az információk 70-80%-át. A nem látó emberekkel folytatott beszélgetések során magunk is zavarban vagyunk, mit mondjunk, mit tegyünk, hogyan segítsük a tájékozódást, a közlekedést. A művelt kulturált ember a másik embernek úgy segít, hogy e közben tapintatos és nem hozza kellemetlen vagy megalázó helyzetbe. A látássérült emberek számára az egyik legnagyobb kihívást az önálló közlekedés jelenti. A fehérbot segítségével kitapintja a talajt, hogy az esetleges akadályokról információt szerezhessen. A vakvezető kutyák fogadására is lehetőséget kell biztosítani a könyvtárakban. Ezen túl, természetesen nélkülözhetetlen a segítőkész könyvtáros empátiája, emocionális érzékenysége, toleranciája, akik személyes segítséget nyújthatnak. A könyvtárakban a tájékozódást segítő eszközök: táblák, információs füzetek, vezetővonal, figyelmeztető jelzések fontos kiegészítő segítséget jelentenek. Sok még a tennivaló a könyvtárakban annak érdekében, hogy az esélyegyenlőség maradéktalanul megvalósuljon. Ha találkozunk a könyvtárban kísérő nélkül és láthatóan elbizonytalanodóan közlekedő látássérült emberrel, ne habozzon segítségét felkínálni! Kérdezze egyszerűen meg: Segíthetek Önnek? Igenlő válasz esetén vezesse a vak embert karjánál fogva, vagy hagyja, hogy Ő karoljon magába, vagy haladjon előtte egy lépéssel, de ne essen át a ló túlsó oldalára azzal, hogy közvetíti mit lát. Kérjük, ne lepődjön meg, ha a felajánlott segítséget nem veszik igénybe. Vannak vak emberek, akik szívesebben hagyatkoznak magukra, mint mások segítségére. A látássérültek többsége azonban szívesen fogadja a felkínált segítséget. Ajtón vagy hasonló szűk helyen történő áthaladáskor leghelyesebb, ha a látó ember elől halad. Ez esetben a vezetett megfelelő visszajelzést kap az előtte felmerülő esetleges akadályokról. A nem látó embert zavarja, ha mögötte mennek és instrukciókat osztogatnak. Segíteni csak annak szabad aki kéri, mert lehet zavaró és tolakodó is, a kéretlen segítség. A könyvtárban a lépcsőkön való közlekedésnél a kísérő mindig lassítson! Közvetlenül a le, illetve fellépésnél figyelmeztessük társunkat: Vigyázat, lépcső! Még egy lépcsőfok van! De feltétlenül tegye hozzá az irányt is (fel vagy le). Korláttal kiegészített lépcsőnél mindig irányítsuk a nem látó embert a korlát mellé. Azt közöljük hogy kb.hány lépcsőfok van, de az utolsó lépcsőfoknál figyelmeztessük, hogy ez az utolsó. Ha választani lehet lépcső és felvonó között, bízza azt a látássérült emberre. A hangoskodás és a zaj akadályozza a nem látó embert a környezeti jelek hangok kiszűrésében, ezért kerüljük a felesleges sok beszédet. Ha előtte haladunk célszerű a lábunkat (kicsit de nem durván) erősebben a talajhoz érinteni, mivel a hangjelzés irányadó. Gyakran egyszerre többen akarják ezt jó szándékúan tenni, és a vak ember ilyenkor nem tudja, hogy melyik segítőre figyeljen. Leszálláskor a teendő ugyanez, csak még a lépcsőfokok számát is mondja meg. Kezét helyezze a kapaszkodóra! Autóba beszálláskor a vak embert vezesse a nyitott kocsiajtó elé, és tegye kezét az ajtó felső peremére, ez alapján már tud tájékozódni.Amikor egy vak embernek ülőhelyet kínál, akkor a döntést bízza rá, hogy igénybe veszi-e azt vagy sem. Természetesen a tömegközlekedési eszközökön biztonságosabb, ha ül, mert például hirtelen fékezésnél érthetően nagyobb életveszélyben van, mint látó társai. Abban az esetben, amikor le akar ülni, nem elég közölni, hogy itt van egy szabad hely, ha nem mondjuk meg az irányt is, és ha lehet, fogjuk meg a könyökét és vezessük oda az ülőhelyhez. Amennyiben állni kíván, úgy tegyük kezét a megfelelő kapaszkodóra. Fogjuk meg könyökét, és vezessük oda az ülőhelyhez! Ha helyesen akar tájékoztatni, akkor mindig a vak ember helyzetéhez képest adja meg a keresett dolog vagy tárgy helyzetét. Például: - Lépjen pár lépést előre, forduljon picit jobbra és ott lesz a szék, az asztalon jobbra van a braille nyomtató, balra a scanner. Ha táskát hozott magával, jobb, ha hagyjuk hogy ő helyezze el maga mellet akár az asztalon vagy a lábánál. Hangról a vak emberek jól tudják azonosítani a hozzájuk szólót. Természetesen a felületesen ismert hang nem irányadó. Célszerű a köszönéssel egyidejűleg bemutatkozni: Jó napot kívánok, Szabó László vagyok. Jó ismeretség esetén is előfordulhat, hogy vak embertársa elbizonytalanodik: vajon ki beszél hozzám? Ne bántódjon meg! A zajok, melyek bennünket körülvesznek a könyvtárban a látássérült embert zavarják a dolgok felismerésében bizonytalanná teszik és akadályozhatják. Tanácsunk ez esetben is csak az, ha lehet mutatkozzon be. Jó emberi kapcsolatukat a zajok nem ronthatják meg!Sokszor megtörténik, hogy valaki a vak ember helyett annak kísérőjéhez fordul, még akkor is, ha a vakot érintő dologról van szó. Kisasszony, tud az Úr aláírni? Erre a megfelelő válasz: Kérdezze meg az Urat! Az ember hozzá van szokva ahhoz, hogy a szemébe néz annak, akihez szól és zavarba jön, ha ez a kapcsolatteremtési lehetőség hiányzik. Ha ismeri, ne féljen a vak embert a nevén szólítani! Amennyiben nem ismeri, érintse meg könnyedén a vállát vagy karját, ezzel tudatva vele, hogy hozzá beszél. Beszélgetésnél az odafordulásról se feledkezzen meg, mert a hang irányát vak embertársa pontosan érzékeli, így azt is, hogy Ön hozzá szól. Ha többféle zaj, hang észlelhető egyszerre, a nem látó ember nem tudja megállapítani, hogy beszélgetőpartnere ott van-e még, vagy sem. Ön akár elmegy, akár visszatér, ezt feltétlenül hozza a nem látó ember tudomására. Mert például ha Ön visszatér és nem szól egy szót sem, a nem látó ember ott fog ülni szótlanul abban a hitben, hogy Ön még nincs ott. Tartsa szem előtt, hogy a vak embernek mindig szóban kell válaszolni! Egy mosoly vagy fejbólintás számára nem jelent semmit. Amikor kölcsönzésnél a nem látó embernek szeretne segíteni, akkor nyugodtan adja a kezébe vagy tegye lehetővé, hogy azt megtapinthassa. Ezzel a lehetőséggel élve az alakjáról, nagyságáról, minőségéről elég jó képet tud alkotni magának. A számítógép használat tanításánál fontos, hogy mindent a tapintás és a hang nyelvén adjon át. A technikai fejlődésnek köszönhetően már sok országban fejlesztettek ki olyan olvasókészüléket, melyet a vak ember is tud használni. Ma még ezek a készülékek nem minden vak ember számára elérhetőek. Míg használatuk mindennapossá válhat, addig a vak ember a látó ember felolvasására van utalva. A pontírás, ami domború, ezáltal a vak ember kezével tudja kitapintani és a magnó csak részben jelent megoldást az írásos információk közvetítésére. Itt jegyezzük meg, hogy a "látó", azaz normál írást a vak emberek gyakran síkírásnak nevezik. Kellemetlen helyzetbe kerülhet, ha olyan levelet vagy valamilyen hivatalos papírt kell felolvasnia, ami vak embertársa személyes ügye. Ez esetben a tapintat és a titoktartás alapkövetelmény. Javasoljuk, hogy mielőtt kinyitna például egy levelet, nézze meg a feladót és mondja meg, ki az, és csak akkor olvassa fel a levél tartalmát, ha arra embertársa megkéri. Iratot, levelet sose bontson fel kifejezett engedély nélkül! A levelet, iratot ne úgy olvassa, mintha magának olvasná: (kaptam egy levelet.) hanem így: a levél ettől vagy attól jött és ez meg ez áll benne. Általános szövegek pl. újság, folyóirat felolvasásakor is érvényes a szabály: nem az a fontos, ami Önnek annak tűnik! E két dolog a látássérült emberek életében alapvető fontosságú. A következő szabályokat kell figyelembe venni: Minden holminak, tárgynak legyen meg a kijelölt helye, mindig ott legyen megtalálható. Ha Ön tiszteletben tartja e szabályokat, vak embertársa önálló életvitelét segíti! Az ajtók vagy teljesen nyitva, vagy teljesen zárva legyenek! Amerre a vak ember közlekedik, ne hagyjon elől tárgyakat! Az, hogy miért fontos pontosnak lennie, ha vak emberrel találkozik, kiderül a következő példából: Önnek találkozója van egy vak emberrel, és késik. Ahogy múlnak a percek, amit a várakozó óráknak vél, úgy lesz egyre bizonytalanabb, idegesebb a vak ember, kezd el azon gondolkozni, hogy Ő most vajon tényleg jó helyen vár-e Önre. Kísérő nélküli vak vendégnek a kiszolgáló személyzet különleges megkülönböztetett figyelmére van szüksége, kezdve a kabátja elhelyezésétől ülőhelye kiválasztásáig. Látó vendégeknél az a szokás, hogy intését vagy hívását kell várni. Egy vak vendég esetében kívánatos, sőt szükséges esetleges különleges speciális kívánságai felől érdeklődni.Az orvosok vak betegüket nevükön szólítva világosítsák fel betegségükről, a gyógymódok következményeiről és minden egyéb betegségükkel kapcsolatos kérdésről, akárcsak látó betegeiket. A nővérek gyógyszerosztáskor mindig pontosan mondják meg, milyen gyógyszert adnak, és milyen célból. Ne vegye el a kedvét, ha egyszer egy vak embernek segíteni akart, és Ő elutasította. Megeshet, hogy elutasítják, de ne felejtse el, minden ember más és más, és ő dönti el, milyen segítségre van szüksége. A vak emberek legtöbbször azonban hálásak minden kisebb-nagyobb segítségért és elfeledtetik Önnel az egyszeri rossz tapasztalatot. Magától értetődően ez a rövid tájékoztató nem törekedhetett teljességre. Nem is volt a célja, hanem inkább az, hogy ha legközelebb találkozik valakivel a "vakok világából" kevésbé érezze zavarban magát. De hadd jegyezzük meg, "vakok világa" nincs. Ők nem külön világban élnek, hanem itt köztünk, a mi közös világunkban, még akkor is, ha életvitelüket kissé másképpen kell alakítaniuk, mint látó embertársaiknak. Ha egyszer közelebbről megismerkedik velük, észre fogja venni, hogy látó ember és nem látó ember között legfeljebb csak külsőségekben vannak különbségek, eltérések. Kérjük, ha van rá alkalma, próbálja meg! A domború térképek, helyiségnév táblák, hangos irányító táblák, információs táblák komoly segítséget jelentenek a nem látó könyvtárlátogatók számára. A könyvtár belső kialakításakor fontos a gyengénlátók számára a jól észlelhető kontrasztos színek alkalmazása.(sötét/világos) Kerülendő a zöld/piros kombináció, amely a színtévesztők/színvakok számára nehezen értelmezhető. felület: matt, káprázásmentes kell hogy legyen. A tájékoztató kiírásoknál a helyes betűtípus megválasztása, a talp nélküli (Arial, Helvetica, Verdana, Gill...) használata ajánlatos, a helyes megvilágítás, természetes, esetleg mesterséges fénnyel kiegészítve a káprázásmentes látást segíti elő. A jól látható betűméret és betűmagasság (cm) és az észlelhetőségi távolság (m) x 1,5 (cm) (Beltéren min. 2,5cm, optimálisan 3,5-4cm, kültéren min. 5cm) A piktogramok funkcióra utaló, egyszerű, könnyen értelmezhető szimbólumok kell hogy legyenek. A könyvtárakban a közlekedési útvonal megjelölése mellett javasolt a vezetővonal tapinthatóvá tétele. A szociális helyiségek megközelíthetősége jelölése esetén törekedni kell a minél egyszerűbb értelmezhetőségre! A domború térképeket emeletenkénti felbontásban, több szintes épület esetén az emeleti térképet az adott szinten kell megjeleníteni, valamint ez esetben a földszinten ajánlott külön táblán a szintenkénti funkciókat felsorolásként megjeleníteni. Ezáltal a földszinti térkép a földszintre kerül, valamint támpontot kap a látogató a további szintek funkcióiról. Tájékozódás szempontjából előnyös, ha a szintek eltérő színnel vannak jelölve. A braille felirattal ellátott táblák a járófelülettől 1,2 méterre kell lenni, de a balesetek elkerülése végett kerüljük a Braille feliratos táblák ajtóra helyezését!A sík felületű táblák a járófelülettől 1,2-1,6 méter a megfelelő. A közlekedés biztonságossá tehető talajburkolati anyagok alkalmazásával. A felület ha sima vagy érdes, puha vagy kemény, kontrasztos, vagy hallhatóan kopogó, szintén elősegíti a biztonságosabb közlekedést. A vezetőcsík az eligazodást, az iránymutatást szolgálja, és egyben azt is jelzi, hogy a látássérült biztonságos helyen van. A nem-látássérültnek jelzi, hogy ne rakjon akadályokat a sávra. Anyagát tekintve: textil-, gumi, műgyanta, eltérő felületű és színű burkolati sáv, (stb.) is lehet, a csúszásmentesség, illetve a tisztíthatóság figyelembevételével. Kerülendő a puha, süppedő anyag, amely megnehezíti a kerekesszéket használók közlekedését. Optimális vastagsága: 0,5 cm, vagy kevesebb, azonban legfeljebb 2 cm vastagságú lehet, ami még leküzdhető akadályt jelent a közlekedésben. Szélességének meghatározásakor figyelembe kell venni a járófelület szélességét, valamint az alkalmazandó vezetővonal felületi tulajdonságait, 0,3 - 0,5 m szélesség javasolt. A vezetőcsíkok elején és végén (elágazások) figyelmeztető jelzéseket és választási pontokat ajánlatos elhelyezni. Figyelmeztető jelzésként funkcionálhat a vezetővonal megszakítása is, a vezetővonal kialakítását tekintve eltérő taktilis és vizuális jellemzőkkel bír maga a burkolat. A vezetővonal folytonosságába illeszthető, tőle jól elkülöníthető jelzése figyelmeztetik a járókelőt a várható:
• közlekedési változásra
• akadályra, veszélyre
• ajtónyitásra
• lépcsőre/rámpára (szintkülönbségre)
• elágazásra
Az akadályok észlelésére szolgáló figyelmeztető jelzés a veszélyforrás teljes szélességben kell legyen, a kikerülhetőség elkerülése érdekében.
A falból kiálló berendezési tárgyakat kerülni kell, amennyiben ez nem megoldott a talajtól mért 0,3m magasságban szükséges jelölni (korláttal), ez vonatkozik a megállító táblákra is. A papír alapú írott/nyomtatott dokumentum minden intézmény rendszerében alapvető fontosságú. Az egyenlő esélyű hozzáférés érdekében javasolt kivitelezés:
• Braille-írás
• Nagyított betűs írás
• Egyszerű fogalmazás
Kombinált írással javasolt kivitelezni, amely a nagyított betűs nyomtatást és a Braille-írást egyazon dokumentumban tünteti fel. (Látók és látássérültek számára egyaránt olvasható) Az egyszerű fogalmazás az értelmileg sérültek számára is megkönnyíti az értelmezést.A jelzések alapkövetelményei:
• informálás
• egyértelműség
• észlelhetőség
A jelzések követhetőek legyenek, azaz adott épületen belül azonos színű jelzések, azonos információt hordozzanak. Az ajtókeret színének jól el kell különülnie az ajtólaptól, valamint a faltól, a jól észlelhetőség végett.
• Üvegtáblás ajtók jelölése (1,5m)
• Kilincs jelölése
• Küszöb kialakítása nem ajánlott (meglévő maximum 2cm magasságú lehet)
Felvonók, liftek, csengők, számítástechnikai berendezések, automaták, stb.
• Kezelőgombok Braille-írással
• Hangos (beszélő) szoftver
• Figyelmeztető jelzés
A környezet megépítésénél, átalakításánál komplex módon, minden fogyatékossági csoport igényeit figyelembe véve kell eljárni. Az akadálymentesített környezet egyenlő esélyű hozzáféréséről akkor beszélhetünk, ha mindenki számára igénybe vehetőek, értelmezhetők, érzékelhetők, biztonságosak. Az építményben található valamennyi közösségi funkció, illetve az ott nyújtott valamennyi szolgáltatás mindenki számára elérhető. Figyelembe kell venni minden minőségileg más, a normálistól eltérő testi és/vagy mozgási, érzékszervi hiányosságot az akadálymentesítés során, ami mozgásukban korlátozottak (kézsérültek, mankóval/bottal, vagy kerekesszékkel közlekedő személyek) Infokommunikációs akadálymentesítés: látásukban-,hallásukban-,beszédben jelentkezhet.A látássérülés, mint fogyatékosság az enyhe látásromlástól egészen a teljes vakságig terjed, így ez egy átfogó kifejezés. A látás segíti az embert a térbeli tájékozódásban, a helyváltoztatásban, távolságbecslésben, részletek, színek, formák, kontrasztok, tárgyak megkülönböztetésében. A tapasztalatgyűjtésben is igen nagy szerepe van, befolyásolja a viselkedés alakulását is. Megállapíthatjuk, hogy a látástól függ a társadalmi beilleszkedés akadálymentessége. A látássérült emberek számára az egyik legnagyobb kihívást az önálló közlekedés jelenti, melyhez vannak segítő eszközök. Tájékozódásukhoz, információszerzésükhöz, valamint biztonságuk érdekében esetenként személyi segítő bevonása indokolt!Tágabb értelembe, ebbe a csoportba sorolhatóak a színtévesztők, illetve színvakok, számukra az információk színkontrasztjainak kiválasztása bír jelentőséggel a tájékozódásban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)