„Nem csak a húszéveseké a világháló”

„Nem csak a húszéveseké a világháló”

Az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve alkalmából „Nem csak a húszéveseké a világháló” néven a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár számítógép használói tanfolyamot szervezett a nyugdíjasok számára. Több mint egy évtizedes hagyománya van már könyvtárunkban a hátrányos helyzetű emberek számára indított tanfolyamoknak. A program célja, hogy megtanítsa az idősebb korosztály tagjait a digitális írástudásra, a számítógép használatára, és az Internet használatára. A hallgatók öt alkalommal, esetenként négy-négy órában ismerkedhetnek meg a számítógép rejtelmeivel. A megismert lehetőségek segítségével képesek lesznek hasznos és érdekes információkat önállóan megkeresni, illetve távoli ismerőseikkel e-mail vagy chat segítségével kapcsolatot tartani barátokkal rokonokkal, a fontosabb közérdekű információkat megtudni, mint közlekedés, e-ügyintézés, egészségügy, e-könyv, közélet, kultúra, szórakozás.  A hallgatók digitális oktatóanyagokat kapnak e-mailen, oktatófilm és e-könyv formájában. A képzés gyakorlatorientált, minden résztvevő saját gépen ismerkedhet meg az internet világával, az internetes ügyintézéssel. Gyorsuló világunkban az információáramlás sebessége is többszörösére nőtt a néhány évvel ezelőttiekhez képest. A számítástechnikai ismeret az általános műveltség része, sőt már létszükséglet mindenki számára.  A számítógép- és internethasználatot gátló kognitív akadályokat az embereknek kell leküzdeniük: motiváció hiány, információhiány, érdektelenség, félelem, szorongás és akkor még a korosztályra jellemző korlátokról nem is beszéltünk. Fontos feladat az igények felkeltése és a megfelelő tájékoztatás a motiváció erősítése és a képzettség fejlesztése, a tanulás ösztönzése. A lakosság ezen rétegeinek a szemléletformálása, az érdeklődés felkeltése, a bizalom erősítése, valamint a tudás- és információátadás elősegítése. A sikerélmény elősegíti az új ismeretek befogadását. Könyvtárunkban több mint egy évtizede azon fáradozunk, hogy ingyenes tanfolyamokon segítsük elő a hátrányos helyzetű emberek esélyegyenlőségét a munkahely szerzés a tanulás a szórakozás a kommunikáció az elektronikus ügyintézés és az élet más területén. Fokozatosan nő az e-közigazgatás, e-önkormányzatok szerepe. Az új lehetőségek a hagyományos tanulást is átalakítják, egyre terjed az e-learning, ami lehetőséget biztosít arra, hogy mindenki otthonában, saját maga által megszabott időben tanuljon. A társadalmi, gazdasági, termelési rendszerek egyre nagyobb mértékben igényelték az információ és a kommunikáció tudatos átalakítását, integrálását a társadalmi életbe. A követelményrendszer változásának megfelelően az informatika, jelentős fejlődésen ment keresztül. Az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják. hogy komoly igény van vagy lenne ilyen és ehhez hasonló tanfolyamokra ahol a digitális írástudás megismerésére nyílik lehetőség a hátrányos helyzetű emberek számára, ami nem más mint a tradicionális műveltség és az informatikai műveltség egy sajátos szintézise. Több társadalmi csoportnak is szüksége lenne az információszerzési képesség fejlesztésére. Az egyik ilyen csoport a munkanélküliek, akik ezen ismeretek birtokában könnyebben kapnak állást, képesek ingyen képezni magukat az interneten található anyagok segítségével. A másik csoportba azok a középkorú dolgozók tartoznak akik még nem vettek részt informatikai oktatásban, gondolok itt 40-év felettiekre, akik szintén szeretnék kihasználni a digitális írástudás előnyeit. Fontos társadalmi csoportnak tartom a romákat is akik a szegregációból a tanulás révén képesek lesznek kitörni, leküzdve a kulturális szakadékokat, a sztereotípiákat az előítéleteket. A számítástechnikai ismeretek révén nagyobb eséllyel vehetnek részt a munkaerőpiacon, az oktatásban a társadalmi életben is. Célunk olyan átfogó és releváns ismeretanyag közvetítése melynek révén a résztvevők magabiztosan és sikeresen képesek eligazodni az információszerzés útvesztőiben. A program elsősorban a hátrányos helyzetű, gazdaságilag elmaradott tér­sé­gekre, valamint a szociálisan hátrányos helyzetű társadalmi csoportokra összpontosít. A kiépített infrastruktúrális hálózat és az erre épülő szolgáltatási rendszer(digitalis közigazgatás) megvalósításával a program javítja a vidéki területek versenyképességét, és hatékonyan csökkenti a digitális írástudatlanságot. A hátrányos helyzetű emberek részéről nagy igény van hasonló tanfolyamok indítására.

Az internet reneszánsza

Az Internet egy olyan új globális társadalmi jelenség, ami információt terjeszt közvetít, kapcsolatot teremt az elidegenedett emberek között, tér, idő, határok és identitás megkötése nélkül, a talmi ideák világában egy kétségbeesett mentőövet nyújtva a kommunikációhoz és a közösséghez tartozáshoz. Út irány és lehetőség a kulturális függetlenség eléréséhez. A számítástechnika fejlődésével az egyén nagy sebességgel, hatékonyan és olcsón képes szöveget vagy képet esetleg hangot továbbítani a világ bármely pontjára pár másodperc alatt. Új távlatokat teremtett a kultúraterjesztés számára, az értékek átadására, a közösség teremtésre.  A számítástechnika forradalmasította a médiát, az írott sajtót éppúgy mint, a rádiózást és a televíziózást és a telekommunikációt. Az új technikai eszközök elterjedése forradalmasította a telefonálási szokásokat. A televízió ötvözve az Internet által nyújtható lehetőségekkel olyan hatalmat ad a kiválasztottaknak amivel a tömegre vagy a potenciális fogyasztókra gyakorolt hatása óriási. A társadalom információ-felvételi képessége korlátozott, ezért célzottan direct módon szennyezik és formálják a személyiségünket. Napjainkra a legértékesebb dologgá vált az információ, amit a lehető leggyorsabban el kell juttatni a célba, mert rettenetesen gyorsan elavul. A pragmatikai szintű információk cselekvésre ösztönöznek. Itt már nem  az emberek egymás közti kommunikációjáról beszélünk, hanem a tömeg szuggesszióról és az információszerzésről. Ahogy a hálózat információtartalma és résztvevőinek száma nő, úgy válik az internet egy virtuális világgá, ahol az értékek mellett a virtuális szemét egyre csak nő. A tudatos közvélemény formálása révén nincs többé választása az egyénnek, mert megmérgezik a kommersz trendeket,  az emberek azt hiszik, hogy van valami választási lehetőségük abban, hogy mit olvasnak a nyomtatott kiadványokban vagy, hogy mit néznek a tévében, valójában az eszközöket birtoklók határozzák meg a közízlést. A tolakotó erőszakos spamok eljuttatásához push módszert alkalmaznak, ami autokratikus módon axiómává változtatja a kétes hírt is, így. szinte hipnotizálják, behálózzák hogy passzívan elfogadja mások véleményét arról, hogy mit fontos tudnia. Mindkét esetben világos, hogy ha csak kevés embernek van hatalma az információ felett, akkor ezek nem képviselhetik jól a társadalom egészének értékeit. Bár az internet lehetőséget biztosít elvben az információ pull módszerű megszerzéséhez. A push önkényhez a pull káoszhoz vezet. Az Internet  nagyfokú nyilvánosságot biztosít, interaktív elérés lehetőségét és kétirányú tájékoztatást. A kényelmes tömegkommunikáció pusztítja a kreativitást és kiöli belőlünk az egyéniséget és nem leszünk mások mint passzív fogyasztók. A tömegkommunikációs piac fejlődése hozzájárul az Internet mértéktelen és indokolatlan aszimetrikus és dinamikus fejlődéséhez. A könyv és könyvtár az interneten található, ezért nem mennek el a könyvtárba, mert azt hiszik az interneten minden fellelhető. Az e-könvek letölthetők könnyen elérhetők. A  távoktatás révén nem kell bejárni az iskolába, a távmunka révén nem kell bejárni a munkahelyre. Megszámlálhatatlan előnye van a világhálónak. Az internet teret nyitott a virtuális könyvtáraknak, ahol  e-könyvek formájában tárolják az információt. Az internet tehát lehet amennyire hasznos annyira káros is, ha szenvedélybetegséggé növi ki magát, tönkre teszi az egyént és a hozzá kapcsolódó családot. Az internet a technika és az alkalmazások fejlődésének következtében egyre nagyobb szerephez jut mindennapi életünkben, és szakmai munkánkban is. A internet és a web mint technológia és mint információhalmaz az 1990-es megszületése óta egyre jobban teret hódít a mindennapokban, és egyre látványosabb megjelenést tesz lehetővé, egyre több funkcióval bővülnek lehetőségei. Az információk áramlása soha nem látott méreteket ölt. Hatására egyszerre megváltoznak a tájékoztatási rendszerek, a kereskedelem, a jogrendszer és a szociális kapcsolatok. Azok, akik alábecsülik a jelentőségét és nem használják ki a lehetőségeit, lemaradnak. A web segítségével bárki kiléphet a nyilvánosság elé. Kiválóan alkalmas bemutatkozásra, termékek, szolgáltatások reklámozására, vásárlásra (webáruházban), információk kérdőíves összegyűjtésére, banki szolgáltatások igénybevételére stb.  A szöveges tartalmak leírására alkalmas kezdetleges leíró jelölő nyelvek még a számítógépek megjelenése előtt kidolgozásra kerültek. A jelölő nyelv olyan mesterséges nyelv, melynek segítségével az információ tartalma és szerkezete jelölhető és leírható. A hatvanas évektől kezdve pedig a dokumentumok számítógépes formázott tárolására és megjelenítésére már használtak jelölő nyelveket. A webdokumentumok nyelvének első nemzetközi szabványa az SGML, az IBM által kifejlesztett GML nyelv alapján a nyolcvanas évek elejétől került kidolgozása. Az SGML és a később ennek alapján kidolgozott XML az  általános jelölő nyelvek csoportjába tartoznak. Ezeknek csak a jelölésre használható elemei és a szintaktikájuk meghatározott, szemantikájuk viszont csak a konkrét alkalmazásaikban meghatározott.   A HTML hosszú ideig kiváló nyelv volt a weboldalak leírásához és az általános tartalmak kódolására ma is jól megfelel. Az utóbbi években azonban az elektronikus kereskedelem mind nagyobb térhódítása következtében jelentkező speciális igények kielégítésére a HTML nyelv már nem alkalmas. Hogy miért is? Mert elavult a technikája és biztonságtechnikai szempontból nagyon sebezhető. Arról nincs szó, hogy a HTML lapok nem fejlődtek, hiszen folyamatosan újabb módszereket alkalmaztak a tökéletesítésére. Ez a folyamat újabb nyelveket is eredményezett, melyek alapelemeikben és módszereikben nem jelentősen térnek el, viszont célirányultságukban jelent ős különbséget mutatnak.   Az XML megjelenésével újabb korszak jött el. Az XML nyelvet nagyobb mennyiségű  adat elektronikus továbbítására fejlesztették ki. Ez egy olyan leíró nyelv, melyben a jelölésre  használt címkék szabadon definiálhatók és szemantikai értelmet adnak a dokumentumban foglaltaknak. Itt magunk definiálhatunk szinte mindent. A XML jelentős változást jelent, mivel túllép a jelölő nyelvek korábbi problémáin: az SGML túlzott komplexitásán és a HTML megjelenítés orientáltságán.   Ezek után a HTML nyelvet „összegyúrták” az XML nyelvvel, ebből alakult ki az XHTML, amely bővíthető hyperszöveg lapleíró nyelv. Ezt a fájlt könnyebb feldolgozni, és a böngésző program csak akkor jeleníti meg lapunkat, ha az a fájl hibátlan, azaz megfelel a nyelvet leíró szabványnak. Ellenkező esetben hibaüzenet jelenik meg képernyőnkön. Ebből következik, hogy a szerkesztőnek nagyon oda kell figyelni a szintaxisra és a lap felépítésére. Minden esetben érdemes validálni.  Az interaktivitás érdekében a nyelvi eszközök fejlesztése a dinamikus oldalakra fektette a hangsúlyt. További jelölő nyelveket alkalmaztak a webprogramozók, mint a DHTML-t és benne a Javascriptet. Mellettük egyre többen kezdték el alkalmazni a HTMLhez kidolgozott stíluslapokat a megjelenés leírására és a lapok designjának emelésére. Fontos szempontot kellett itt figyelembe venni: a látogató elkápráztatása. A dinamikus és funkcionálisan teljes weblap manapság egy sikeres vállalkozás alapja. Marketing szempontból is figyelembe kell vennünk ezeket a nyelveket, mivel az a célokat is teljesítő honlap, amely könnyen elérhető és sok látogatója van. E szempontokat fontos egy webszerkesztőnek  figyelembe vennie. Az aprólékos tervezés, a finomítások stb. mind-mind kiemelt feladat, de legfontosabb tényező a folyamatos frissítés lehetőségének biztosítása.  Az oldal tervezése során elsőként a célokat kell megfogalmazni és hozzárendelni a közlendő tartalmakat és a funkciókat, amelyeket biztosítani szeretnénk a látogató számára. A tartalom rendezése után alakitható ki az oldalak rendszere és a navigációs strukt úra. Meg kell tervezni a formai elemeket, és az interaktivitást biztosító funkciókat is. Figy elemmel kell lenni az akadálymentesítési követelményekre. A kódolás során a szabványosságra kell törekedeni a böngészőfüggetlen megjelenítés érdekében.  A mai szerkesztőprogramok sok támogatást adnak a készítő számára. Nem kell már ezernyi kódot megjegyezni, hogy egy oldalt létrehozzunk. A mai tervezőprogramok az „alkotás” lehetőségét nyújtják számunkra egyszerű módszerekkel. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kell tudnunk a generált kód jelentését. Kiemelt szempont, hogy ismerjük a nyelvek  leírását, szintaxisát. A szerkesztő program csak segít a munkában, de az sem tudhat mindent. Fontos, hogy tisztában legyünk a tagekkel, szabályokkal, különben a megjelenítő  programunk, a browser nem nyújt majd olyan élményt a látogató számára, mint amit szerettünk volna. Egy rosszul felépített, nem a célnak megfelelő honlap kevesebb hasznot hoz, alkalmanként elriasztó lehet, sőt, többet árt, mint használ. Az a jó honlap, amely képes kielégíteni a megcélzott látogatói kör tartalmi, formai és kezelési igényeit, és képes megjeleníteni bármely browser, vagy legalábbis azok, amelyeket a legtöbb látogató használ.

 

Potenciális analfabétizmus Magyarországon

Az az ember, aki nem olvas könyvet, alig különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni A könyvekben található kiterjedt és mélyen magvas gondolatok milliónyi apró igazságból épültnek fel. A teremtő szándék, az ihlet, a fantázia elragadja a szerzőt, majd magával ragadja az olvasót, és mint egy tornádó tölcsére felkapja és távoli ismeretlen világokba repíti. A regény, a jó könyv nem csupán annyi, amennyit az író beleálmodott, az is benne van, amit az olvasó fantáziája felfedez benne. Az igazán értékes könyveket, ha újra és újra elolvassuk, mindig egy kissé más kincseket találunk benne; mintha valaki titokban még írt volna hozzá az éjszaka. A könyv olyan, mint a partitúra a zenész számára, beavatatlannak csak hangjegyek, mint ahogy a könyv is csak betűk sokasága, és a tartalom rejtve marad a felszínes szemlélő előtt, viszont megmutatja kincseit annak, aki kíváncsian és fogékonyan tekint bele. Sajnos, sokan nem hallják ezt a zenét. "Bölccsé és vitézzé formál az olvasás, mert nagyon is más ízt, titkosabb tanítást találtak benne..." Minden könyv más, pedig mindegyikben nagyjából ugyanazok a szavak vannak, csak más sorrendben, és a szerzők mégis újra meg újra rengeteg mindent el tudnak mondani általuk. Az olvasás tehát bensőséges kapcsolat, akár az érzelmes ölelés, ami meghitt és intim: elzár a külvilágtól, nem létezik idő és tér számunkra, ha elragad bennünket a fantázia. Nagyapám mondta annak idején az alvó, a szeretkező és az olvasó embert nem illik zavarni. A könyv halhatatlanná teszi a szerzőt, a szereplőket, és amíg olvassuk, talán minket is. De legyünk óvatosak, mert a csupán információkra éhes ember mindent összeolvas, fel akarja falni az egész világot, és egész vallást építhet fel magának a könyvekből, ha tévutakra viszik az áltudományos okoskodások.

„Timeo hominem unius libri”, vagyis: „félek az egykönyvű embertől”. Azaz a félművelttől. Aki sokat és értőn olvas, az a könyvekben talált kincseket adaptálja, és mint kulturális tőkét használja egy életen át. Ahhoz hogy önállóan tudjon gondolkozni és következtetni, az embernek meg kell ismernie mások gondolkodását, gondolatait és következtetéseit.

Tévedés azt hinni, hogy az olvasóvá nevelés az iskolában vagy az óvodában kezdődik. Aki a mese- és beszélgetés-hiánnyal érkezik az óvodákba, abból majdnem bizonyosan nem-olvasó gyerek, nem-olvasó felnőtt lesz. Az ember életét a születését követő húsz évben alakítja ki, és ez kihat az egész életére. Így aztán nem mindegy, hogy irodalom vagy „iroda lom”, amit a kezünkbe veszünk vagy a gyerekeink kezébe adunk. Az olvasóvá nevelés első számú felelőse ugyanis maga a szülő, aki elsősorban nem azzal serkentheti olvasásra gyermekét, nem azzal segítheti a folyamatot, hogy példát mutat az olvasás és a könyvek szeretetére, tiszteletére, hanem azzal, hogy már nagyon korán mesél és felébreszti a gyermeki fantáziát, majd sokáig ébren tartja a könyvek által.

Vannak egyszer használatos könyvek, az ember elolvassa őket, talán még tetszik is neki, élvezi, de érzi, hogy nem fogja elolvasni újra. És vannak az időtálló könyvek, amelyeket érdemes otthonunkban tartani, birtokolni. Az ilyenfajta csukott könyvben ugyan betűk vannak, de amint kinyitjuk, mint ezernyi pillangó repülnek szerteszét belőle, és egy világ elevenedik meg előttünk képzeletünk szárnyán szállva. Ismeretlen emberek és világok tűnnek fel, amik a második oldaltól már ismerősökké és ismertekké válnak. A jó könyvet arról ismerjük meg, hogy akárhányszor olvassuk, mindig más világba vezet bennünket. Persze végül sokkal jobb könyv van az ember agyában, mint amit annak idején papírra vetett az író. A fantázia olyan, mint a metronóm csak el kell indítani és a zene szárnyalni kezd. Mennyi tudás, ismeret, bölcsesség és érzelem bújik meg a sorok között! Egy könyv nem képes gyökeresen megváltoztatni az ember életét, de elegendő mennyiségű és minőségű könyv már képes alakítani és formálni a személyiséget. Minden könyv tágítja az ismereteinket arról a világról, amelyben élünk, amelyben őseink élhettek, vagy amelyikben szeretnénk élni. Nagyon jó azoknak, akik lelki szemeikkel látják is azt, amit olvasnak. A könyvben szabadon szárnyalhat a mi fantáziánk is, ezért a könyvben az olvasó a „filmrendező”, a műértelmező, adaptáló, továbbgondoló befogadó. Inkább legyek szegény egy könyvekkel teli házikóban, mint könyvek nélkül éljek egy palotában. Mert aki nélkülözi az olvasás örömét, az talán nem is él igazán.

Mondd meg, mit olvasol, és megmondom, ki vagy. Mert az ember személyiségét elárulja az, amit, amiket olvas. Aki csak olvas, de nem tudja mit olvasott, nem nagyon különbözik az analfabétától. A divatos könyvek gyakran talmi ideákat közvetítenek még akkor is, ha közismert szerző írta. A könyvben található önmagáért való, öncélúan ábrázolt történetnek nincs értéke, sem tartós hatása. Ilyenkor nem érezzük a benne megbúvó magvas gondolatokat. Az író és az olvasó egymásnak adják életerejüket, gondolataikat, érzelmeiket, fantáziájukat. Előfordul, hogy az író fantáziája szegényesebb, mint az olvasóé. Az olvasó azonosul és helyet cserél a szereplővel. Erre mondják, hogy „beleéli magát” a történetbe.

Az olvasott emberben - magától a könyvtől -- nincs semmi eredeti, mindent, amit tud, a könyvekből tudja, ám ez maga a műveltség. A műveltség nagymértékben alakítja a lélek érzékenységét. A szenzibilis emberek minden adandó alkalmat megragadnak, hogy elmenekülhessenek a fantázia világába, ahol a hősök mindig győzedelmeskednek, szabadságot és reményt találnak a sorok között. A könyvekből tanuljuk meg a könyörületet, az empátiát, a kedvességet, a becsületet és a tisztességet. Morális korlátokat építünk, ezáltal válunk emberré, emberivé és igazán szabaddá. A könyv különös hatalom, amely világrészek és évszázadok kapuit nyitja tágra, de levezethet a lélek belső világába is.

Az igazán jó könyv nem a könyvespolcon található, hanem az olvasólámpa mellett az asztalon vagy az éjjeliszekrényen, kézügyben. Az olvasás áthidalja az idő, a tér és az ismeretségi kör közötti szakadékot. Az olvasás az egyik leghatékonyabb formája a személyiségfejlesztésnek, ugyanakkor ambivalens, sőt „skizofrén” állapot, mert olvasás közben magadhoz beszélsz, vagy a szerzővel vitatkozol, és ebben a hatékony párbeszédben van alkalmad elgondolkozni az olvasottakon. Ahhoz, hogy igazán jó könyvet írjon valaki - ha éppen nem ösztönös zseni --, tapasztalt és olvasott, vagyis művelt embernek kell lennie, és jó, ha emellett emocionálisan érzékeny és empatikus.

A könyv egyik nemzedék végrendelete a másik számára, a tapasztalt öreg tanácsa az életbe lépő fiatalságnak. Egy jó történet olyan, mint egy különálló kis világ, a könyv pedig lehetővé teszi, hogy akkor léphessünk be az ajtaján, amikor csak kedvünk tartja. Ha egyszer átéltük, már soha, senki nem veheti el tőlünk. A szavak rövid időre szólnak a könyv egy egész életre.

Talán tiltani kellene az olvasást, ahhoz hogy elterjedjen? Az írás-olvasás képességének romló szintje egyre kevésbé teszi lehetővé az új információk befogadását és az új tudás megszerzését, feldolgozását és gyarapítását. A kulturális értékek felismerésére való hajlandóság, a közművelődés színvonala egyre kevésbé alkalmas arra, hogy használható eszköze legyen az egyén fejlődésének. Az ismeretszerzés létszükséglet, újra és újra megjelenik a munkában és az élet más területein. De az információszerzés, az információ birtoklása önmagában nem elegendő. A műveletlenek, a funkcionális analfabéták nem képesek a józan ítéletre, nem képesek felmérni és megoldani problémáikat. Így képtelenek megvalósítani bizonyos célokat, mert nem rendelkeznek azokkal a műveltségi tartalékokkal, amik lehetőséget adnak a továbblépésre.

Az olvasás társadalmi célja - tudjuk --- a közművelődés színvonalának fejlesztése és a kulturális értékek adaptálása a köztudatba. Évtizedek óta csökken az olvasásra fordított idő, és nő a nehezen olvasók és funkcionális analfabéták száma. A közművelődés színvonalának fejlesztése, az ismeretek megszerzése és a kulturált szórakozás meghatározó eszköze minden bizonnyal az olvasás marad. A kulturális értékek, normák közvetítése és az olvasásra való motiválás minden nemzedék számára a modern társadalmakban stratégiai jelentőséggel bír. Az olvasóközpontú olvasásfejlesztés lényege az olvasásra való ösztönzés, éspedig aktív könyvtárosi közreműködéssel, ami az olvasás megszerettetése mellett a felvilágosítás és tájékoztatás révén történik. A könyvtárba látogatók nem csupán megismerhetik a könyvtárosok segítségével az olvasás által megnyíló lehetőségeket, de a jó könyvtáros lehetővé teszi az olvasók számára, hogy azok egymással is megoszthassák olvasmányélményeiket, tapasztalataikat. Az olvasás megszerettetésében fontos szerepet kapnak a család mellett az óvodák, az iskolák, a könyvtárak. A szülő, az óvónő, a tanár, a könyvtáros, közös erővel küzd a gyermek személyiségének fejlődéséért. A divat teremtette ideák mentális tévutakra vihetik a fiatalokat, de a szépirodalom etikai normái egészséges értékrendet formálnak személyiségükben. Az olvasás és a tanulás révén olyan lehetőségek nyílnak meg előttük, amelyek egész életüket, életminőségüket jelentős mértékben befolyásolja. Felnőtt korban az olvasott ember elhelyezkedése sokkal egyszerűbb, mert könnyebben tud kommunikálni és szocializálódni. Egészséges felnőtt csak egészséges gyerekből lesz; hasznos tagja a társadalomnak csak akkor lehet, ha felépíti saját kulturális értékrendjét.

Az olvasás társadalmilag hátrányos helyzetben komoly erőfeszítést jelent. Minden gyerek hátrányos helyzetű, aki nem tud együtt haladni hasonló korú társaival. Nem csak a szociális értelemben vett szegénység jelent hátrányos helyzetet, vannak személyiségük rendellenes fejlődése következtében hátrányosak is, mert aszociális szülők nevelik őket, akik ingerszegény környezetben élnek vagy szellemi életüket sivárság jellemzi. Ahhoz, hogy az olvasás mindennapi feladattá és szokássá váljon és tartalmas igényes szórakozást nyújtson a társadalom minden tagja számára, meg kell teremtenünk az egyenlő esélyt a könyvtárhasználatban is. A hátrányos helyzetű emberek számára a könyvtáraink használata, a könyvtárak megközelíthetősége és a könyvtárban való közlekedés és a tájékozódás komoly nehézségekbe ütközik. Ugyanakkor számos törekvésről tudunk az esélyegyenlőség megteremtésére. A nem látó emberek számára például a felolvasó szoftverek segítségével lehetőség nyílik az e-könyvek tartalmának megismerésére, illetve ma már számos hangos könyvhöz juthatnak. A hátrányos helyzetű gyermekek számára a könyvtár művelődési esélyeik, az életben való boldogulásuk, érvényesülésük nélkülözhetetlen eszköze. Az olvasás a normális élet része, csak akkor adaptálódik az egyén életvitelébe, ha már a családban megkapja azt a mintát és indíttatást, ami természetes életszükségletként és nem kényszerként a szórakozás és a kikapcsolódás eszközévé emeli az olvasást. A szülő képes megszerettetni a gyermekkel a könyvet. Az együttes olvasás, a könyv tartalmának megbeszélése vagy családi programként a könyvtár meglátogatása elősegíti az olvasóvá válást. A könyvek tudatos kiválasztása, a helyes szelektálás fontos az igényes és esztétikus olvasáskultúra elterjesztéséhez. Ha otthon ellenőrizetlenül a tévé vagy a számítógép előtt felejtjük a gyereket, könnyen rabjává válik, elfásul, és elveszíti érdeklődését a való világ iránt. A részletekbe menően pontos digitális (virtuális) valóság elnyomja a fantáziát, amit a csak könyv képes igazán fejleszteni, mivel csak a szöveg tartalmát kapja belőle az olvasó, minden mást neki kell elképzelni, kiszínezni és értelmezni, főként a tanult minták révén. A gyermek fejlődésének előmozdítása az ismeretekkel és élményekkel való gazdagítása nagyrészt az olvasás révén valósítható meg. Beszédkészségének, szókészletének fejlesztése, az olvasás iránti érdeklődés felkeltése, életben tartása, fejlesztése a rendszeres olvasásra való rászoktatással és az iskolára való felkészítéssel vagy akár saját könyvtár létrehozásával a gyerek számára, motivációt, indíttatást jelenthet az egész életére. A szülői minták, a szülők olvasottsága, kulturális státusza vagy a család viszonyulása általában véve az olvasáshoz, meghatározó. A szülők kompetenciája az olvasóvá nevelésben - nem lehet elégszer elmondani -- alapvetően fontos.

Az olvasói szokások felmérésével képet kaphatunk arról, miket, milyen témákat, milyen szerzőket olvasnak legszívesebben, vagy milyen céllal, esetleg hogyan illeszkedik életükbe az olvasás, milyen emóciókat vált ki belőlük az olvasás, örömteli vagy kényszer számukra ez a tevékenység. Ha a hasonló témákban olvasókat összehozzuk egymással, akár író-olvasó találkozókon, olvasókörök szervezésével, ahol megoszthatják élményeiket és tapasztalataikat, esetleg ismereteiket, ezzel örömtelibbé és vonzóbbá tesszük számunkra az olvasást. Minden korosztályt más és más módon lehet megérinteni, megszólítani és megnyerni az olvasás örömének, mivel egyedi sajátosságaik, érdeklődési körük, és speciális igényeik eltérőek. Olyan témákat kell keresni, ami leköti a gyereket, érdekli, talán még kutatni is kész érte. A könyvtáros figyelemfelkeltése és tájékoztatása, empátiája, emocionális érzékenysége és toleranciája pozitív hatást gyakorol a könyvtárlátogatóra, de helytelen magatartása esetleg örökre elkedvetlenítheti a látogatót, akár el is fordulhat általunk az olvasástól. A hagyományos olvasás kultuszának megőrzése és fenntartása sok erőfeszítést kíván a könyvtáros társadalomtól. Az olvasóvá nevelés gyermekkorban kezdődik, ezért a közkönyvtárak a világ szinte minden országában különös figyelmet fordítanak a család intézményére. A könyvtárosok önmagukban nem oldhatják meg az olvasóvá nevelés feladatait, de olvasóvá nevelés könyvtárak nélkül elképzelhetetlen.

A könyvtárba érkező látogatóknak, már a bejáratnál találkozniuk kell a könyvtárosok ajánlásával, akár egy plazmatévén is lehet sugározni folyamatosan az információkat. Ezzel párhuzamosan a könyvtár weboldalán biztosítani kell az információhoz jutás feltételeit.. A webes felületen, fórumokon lehetőséget kapnak az olvasók a véleményük és tapasztalataik megosztására. A könyvtárakban ki kell alakítani olyan tereket, zugokat, ahol beszélgethetnek egymással a hasonló érdeklődésű látogatók. A fiókkönyvtárakban a kirakatokba helyezett új könyvek figyelemfelkeltők, vonzzák a tekintet és talán behozzák a téma iránt érdeklődő kíváncsi embereket. Ugyanez a helyzet az asztalokon hagyott könyvekkel: amit valakik már elolvastak, az mások számára is érdeklődésre tarthat számot. Fontos lehet a frissen visszahozott könyveket egy helyen tartani, ahol a kíváncsi látogatók szabadon böngészhetnek köztük. A könyvtárak részvételével nyaranta olvasótáborokat lehet szervezni, ahol a természettel harmóniában és a könyvek segítségével ismerkednek meg a gyerekek a környező világ összefüggéseivel, mégpedig vonzó módon, játékos formában. A gyermekkönyvtárban családi hétvégéket tarthatunk, ahol szülő és gyerek együtt játszva és versengve mutathatta, meg, hogy képes felkutatni a könyvek között az információt, a tudást, a műveltséget.

Az olvasás hatása az oktatásban nap mint nap tetten érhető. Az új ismeretek befogadása aktív olvasás nélkül elképzelhetetlen. A kritikus gondolkodást és a tájékozódást, a szókincsfejlesztést és kifejezőképességet, lényegkiemelő készséget segíthetjük elő, ha az olvasást már gyermekkorban megszerettetjük. A gyermek majd felnőttként képessé válik asszociálni, szintetizálni és saját morális értékrendet alakítani ki az olvasott szépirodalmi művek alapján. A lexikális tudás révén az ismeretei megnőnek és ő maga egyre magabiztosabbá és határozottabbá válik. Ha megfelelően vetettük el az olvasás magvát, a gyerekek szívesen búvárkodnak a könyvtárban, sokat segít az órákra való felkészülésben, a gyűjtőmunka révén folyamatosan gyarapodik ismeretük, a könyv- és könyvtárhasználat elsajátítása révén előnyre tesznek szert kevésbé érdeklődő társaival szemben. Gyorsan megjelenik a kritikus gondolkodás és az együttes gondolkodás képessége azokban a gyerekekben, akik sokat olvasnak. Az olvasás révén képessé válnak az önálló ismeretgyűjtésre és a talált információk komplex feldolgozására. Sokszor nem is a probléma megfogalmazása, hanem a probléma helyes megközelítése a döntő, amely rendszerint az értő olvasáson alapul. Minél több könyvvel ismerkednek meg, annál több összefüggést vesznek észre, majd a siker révén még szorosabbá válik kapcsolatuk a könyvekkel és az olvasással. Akik már gyermekkorban kis kutatókká váltak, azok felfedezik az olvasás örömét, ráébrednek arra, hogy a tudás elmélyítéséhez sokat kell olvasni, tudni kell az ismeretek sokaságából szelektálni, csak a fontos és lényeges információkat elraktározni. Azzal hogy már gyermekkorban megtanulják az évek során a kritikus gondolkodást, megtanulnak korrekten vitatkozni, érvelni, azzal nemcsak a tudásuk, műveltségük gyarapodik, hanem magabiztosabbak is lesznek.

Az olvasás ráébreszt az anyanyelv finomságaira, ráadásul - visszahatóan -- felkeltheti az olvasás iránti vágyat. Egy sajátos szenvedély alakul ki, az információ- és könyvéhség, ami jótékonyan hat az egyén fejlődésére, és már régen nem a kényszer irányítja az olvasását. Manapság - mondják -- kevés az idő ezért a gyors információszerzést, illetve a rövidebb olvasmányokat preferálják, az olvasók. Az olvasási intenzitás és elmélyültség csökkenése negatívan hat az olvasási kompetenciára, valamint a szövegértés színvonalára is. Olvasni gondolkodás nélkül értelmetlen dolog, gondolkodni olvasás révén szerzett ismeretek nélkül szinte lehetetlen. Könyv vagy film? Ez itt a nagy kérdés.Először mindenképpen a könyvet érdemes elolvasni, és csak utána érdemes megnézni a filmet! Mialatt a könyvet olvasod és belefelejtkezel minden másba, a karakterek a saját képzeleted, fantáziád szerint elevenednek meg előtted. Ha utána nézed meg a filmet, ráadásul csodálkozhatsz is , hogy mennyire máshogy képzelted el az adott karaktereket. Ha viszont előbb nézed meg a filmet, később a könyv olvasása során a filmben látott alakok jelennek majd meg lelki szemeid előtt. Így nincs mit a fantáziádra hagyni! Szerintem a könyvek és a filmek is zseniálisak, de a könyvben jobban a saját képzelőerődre vagy hagyatkozva, szabadon szárnyalhat a fantáziád. Az már a te döntésed, hogy azért szeretnéd megnézni a filmet, mert könyvben is nagyon tetszett, vagy csak azért, mert kíváncsi vagy arra, hogyan jelenítik meg a színészek a szereplőket. A könyv olyan, mint a gomba, amilyen jóízű, tápláló az egyik, épp úgy valóságos émelygő méreg a másik... mondta Mikszáth

A közművelődés dramaturgiája, hogy arra a releváns feladatra kell fókuszálnunk, hogyan mentsük át a műveltséget a jövő nemzedék számára? A papír konvencionális tárolóeszköz, ami ab aeterno évezredeken átívelő hidat teremtett a múlt és jelen között, és most akkora paradigmaváltás történt, hogy a zsebünkben megbújó médiumok több információt képesek tárolni, mint egy konvencionális könyvtár. Az internet a szemantikus web megjelenésével forradalmasítani fogja az információhoz jutás kaotikus sokszínűségét.

Absolute, a klasszikus műveltséget birtokló polihisztorok egyeduralma a semmibe vész, mert térben és időben összezsugorodik a világ és a felhalmozott tudás segítségével az információs éhség gyorsabban csillapítható. De vajon, meg lesz az igény a XXI. század emberében az évezredes műveltség megőrzésére és lesznek-e kiművelt polihisztorok, vagy az az abszurd helyzet alakul ki, hogy sötét abisszuszba sülyed a világ, ahol dekadens abderita ablepszia uralja a földet?

Hogyan öltözködjön a könyvtáros?

Minden művelt és kulturált embernek illene ismerni a megjelenés és a viselkedés konvencionális szabályait. Ezeket a családból kellene hozni, de ahol a szülőkből is hiányoztak ott nem várhatunk sokat. A viselkedés kultúra az öltözködés kultúra együttesen alkotja a személyiséget. Az öltözékünk állandó darabjai illetve a fehérnemű viseletének szabályai közismertek, mégis foglalkoznunk kell a témával, mivel a könyvtáros társadalom anyagi és erkölcsi elismerése vagy el nem ismerése miatt nem az a társadalmi réteg alkotja ezt a kultúrális közeget. Megoldást jelent az etikai kódex, de csak akkor ér valamit ha be is tartják.

Sajnos a diplomák száma nincs egyenesarányban a műveltségi szinttel. A nyári meleg miatt a szellős ruhákban érzik jól magukat a könyvtárosok, de az öltözködési stílushoz akkor is ragaszkodni kell.A fehérnemű, legyen naponta váltott, frissen mosott, ne látsszon feltűnően, hogy van, vagy hogy nincs. A hajvisletnél fontos szabály a szolíd konzervativizmus, a férfiaknál a rövid rendezett haj.A jó ízlés szubjektív dolog, mint a stílus, de kerülendő a világos blúz alól kiabáló vagy harsogó fekete melltartó, vagy annak hiánya a testhez tapadó póló vagy pulóver alatt, a szűk szoknya alatt kirajzolódó idomok, a blúz alatt kikandikálló úszógumi, vagy férfiaknál a férfiing alól trikó hiányában áttetsző a mellkas szőrzet. Férfiaknak ajánlott az ing alatt atlétatrikót viselni a hirtelen hőmérséklet változásnál megóv a lehűléstől az utcáról bemenve a légkondicionált helyiségekbe, hidegben véd, hőségben felszívja az izzadságot, esztétikusabb, mint a gombok között kikandikáló testszőrzet. A harisnya viselete könyvtárban erősen ajánlott, a színe, mintája ne legyen feltűnő, tekintetet terelő harsány. A testszínű harisnya minden alkalomra megfelel, de lehet finom színárnyalatú vagy fekete a ruha és a cipő színével harmonizáló. A táska legyen szolid. A zokni simuljon bele a nadrág és a cipő színébe, ne legyen feltűnő. Olyan hosszú legyen, hogy leüléskor a feljebb csúszó nadrágból se kandikáljon ki a lábszár. Pamut zokni viselete ajánlatos, mert a szintetikus anyagú egészségtelen, befülled benne a láb. Vastag, színes vagy fehér zokni nem illik a szövetnadrághoz, bőrcipőbe csak sportcipőhöz vegyük fel. Bőrcipőt ajánlatos hordani, mert a műbőr nem egészséges, nem elegáns. Protokolláris megjelenésnél a fűzős cipő illendő, ami nem tévesztendő össze a csatos, makkos, bebújós mokaszinnel Vékony bőrtalpú cipő illik az öltönyhöz, szövetnadrághoz, a vastag bőr vagy gumitalp semmikép sem! Edzőcipőt ne vegyünk fel szövetnadrághoz! Kerüljük a világos színű cipő használatát, ez szabadidős viselet. A nyakkendő a zakó és az ing színéhez, mintájához alkalmazkodik: vagy elütő színű, vagy harmonizálniuk kell. Mosolyt ébreszt az emberekben a mintás zakóhoz, csíkos inghez felvett pöttyös nyakkendő, vagy az össze nem illő színek alkalmazása. Előfordul, hogy a divat újításaként megjelennek meghökkentést célzó összeállítások, de a könyvtáros öltözéke mindig konzervativizmust kell hogy sugalljon. A magánéletében, szabad idejében viselje örömmel az, akinek ez tetszik. A könyvtárban maradjon a klasszikusan finom, nem provokatív változatoknál. A zsebkendő - elegáns ember esetében, a protokollban kötelezően – textilből készül. Mindig frissen vasalt, összehajtogatott, hogy a zakó jobb belső zsebében elférjen. A nadrág zsebébe gyűrt kipúposodó zsebkendő rendetlenségre utal. Diszkréten elfordulva használjuk, s tesszük el. Mások előtt kiteríteni és összehajtogatni nem illik. A papír zsebkendő a mindennapi életben praktikus, de használat után mihamarabb dobjuk ki, mert zsebre vágni, s újra elővenni nem illik. Ergó - a sikeres ember alapruhatára az alábbiakból álljon: Férfiaknak hagyományos stílusú, jó szabású, közepesen vastag, nem gyűrődő anyagból készült szürke vagy sötétkék öltöny – nappalra - ugyanilyen anyagból készült fekete öltöny – alkalomra - három ing: egy fehér, egy világoskék, egy vékony csíkos - három nyakkendő: diszkrét mintás gesztenyebarna, a fehér inghez, finom mintás szürke vagy sötétkék (a világoskék inghez), egyszínű a vékony csíkos inghez - a kabát lehetőleg szövet legyen- sötétkék vagy szürke vagy fekete - három pár cipő - mindig ragyogóan tiszta! - bőrből készült, vékony bőrtalpú (fűzős): egy sötétbarna, egy fekete naponta váltva - szellőztetve, s egy fekete – alkalomra - a zokni fekete és sötétszürke, magas szárú nem látszik ki a lábszár. A táska lehetőleg fekete bőr aktatáska, a divatos ún. diplomatatáska kerülendő, mert közönséges. A derékszíj a cipővel azonos színű, stílusa az öltönnyel egyezik - az öltöny mellett viselhető eltérő színű nadrág és zakó is a fehér ing mellett hordható bármilyen pasztellszínű halvány ing, valamint szolidan csíkos ing - egyszínű  nyakkendővel  a zsebek mindig legyenek üresek és a zakóhoz nadrághoz simulóak.A gondosan kiválasztott fekete bőr pénztárca, irattárca, szemüveg és szemüvegtok, toll, esernyő, kozmetikumok dezodor, arcvíz stb. a táskában ahelyük. A jólöltözöttség szerves része a nadrágszára  ne „harmonikázzon" a cipőn, de a zokni se látsszon ki alóla.   Nem megengedett a farmer, a garbó, a pulóver, a kötött mellény, a kívül hordott ing, a bőrzakó és bőrnyakkendő, a fehér, a színes, a vastag zokni, a dzseki, anorák, edzőcipő. A hölgyek alapruhatára lehetőleg nem gyűrődő, közepesen vastag anyagból, jó szabású kosztüm: sötétkék vagy szürke nappalra, s egy sötétebb alkalmi. A két kosztüm kabátja blézerként változatosságot nyújt, ha elütő színű szoknyához vesszik fel. Három blúz: egy fehér, egy színes, egy alkalmi - három pulóver vékony szálú, a kosztüm alá, ízlés szerinti színben - kabát lehetőleg szövet nem erős rikító színű. A cipő legyen zárt félmagas sarkú itt a fémsarok nem megfelelő, kényelmes cipő hétköznapra, váltva, s egy fekete alkalomra  A táska: egy közepes méretű nappalra lehetőleg a cipő színével egyezzen, s egy kis táska alkalomra, a fehér táska sötét, fekete ruhához természetesen kerülendő A harisnya: a ruha és cipő színéhez alkalmazkodjon, ne legyen feltűnő, mintás. Fontos a cipő, a táska, az öv azonos bőrből készüljön, egyszínű legyen; - azonos színű, anyagú sál esetleg szolíd kendő és díszzsebkendő változatossá teheti az öltözéket a blúz anyagával, színével egyező díszzsebkendő is előnyösen „feldobja* " az „unalmas" kosztümöt; - a bizsu szintén „öltöztet", de nagy mennyiségben lerontja a finom, elegáns megjelenést; - a túl sok ékszer dicsekvésnek hat, nem ízléses az utánzat viselése nem tanácsos: nem rokonszenves ami hamis, kerülendő a csilingelő fülbevaló, a sok karkötő, a strassz, a bokalánc, a műanyag bizsu; - a nadrág viselését korábban kategorikusan ellenezte a protokoll., ma már - praktikussága miatt - engedékenyebben tekintenek viseletére- indokolt lehet egészségügyi okokból, hidegre érzékeny nőknél, s előfordulhat, hogy egy csinos hölgynek épp a lábait előnyös jól szabott szövetnadrágba rejteni; nyugodtan viseljen nadrágot, aki abban érzi magát csinosnak; kerülje a testre feszülő fazont, a nadrághoz feltétlenül viseljen blézert vagy csípőig érő tunikát esetleg munkaköpenyt. Vissza-tetszést kelt az emberekben  a papucs, ami nem takarja a sarkat, a farmer és a gyűrt anyagokból készült ruha, szoknya, nadrág, a mélyen kivágott blúz és ruha, a kézzel kötött vastag pulóver, kerülendő a testre feszülő ruházat, a miniszoknya. Felháborodást kelt aki kihívóan öltözködik, női mivoltát hangsúlyozza. Ez az alapruhatár szolid, komoly megjelenést biztosít a hivatalos életben.Nincs rajta semmi megjegyezni való, ami érzelmeket, irigységet vagy rosszallást ébreszthet. Nem a ruhára fognak figyelni, hanem rád!Az előzőekben leírt alapruhatárat az évek folyamán bővíteni kell. Megszívlelendő, hogy akinek csak kevés ruhára telik, kerülje az erős, hangsúlyos kiabáló rikító színű és feltűnő fazonú öltözéket kosztüm és kabát esetén, mert a második felvételnél már azt a benyomást kelti, hogy mindig ugyanazt viseli. Egy sötétkék vagy fekete ruha a nap 24 órájában viselhető, attól függően lesz a délelőtti ruhából délután, majd alkalmi, hogy milyen kiegészítőt veszünk fel hozzá (pl. a hivatalban munka után levehető a patenttal ráerősített, elütő színű, anyagú gallér, kézelő, délutánra egy elegáns kendő a vállon! estére egy szép ékszer (vagy bizsu) együttes, avagy levehető a felsőrész! amely alatt egy top van. A gazdag ruhatárat helyettesítheti a fantázia. Fontos szabály, hogy a hivatali megjelenés, az öltözködés nem magánügy. A protokolláris öltözéket jogosan követeli meg munkatársaitól minden hivatal. Az ott dolgozó ezzel is tanúsítja azonosulását a hivatal arculatával, a kapcsolattartásban részt- -vevők iránti tiszteletét, saját igényességét, hogy jó megjelenésével méltán képviselje munkáltatóját, illetve hazáját. : A megjelenés az alkalomhoz igazodik, melynek ünnepélyessége szempontjából megkülönböztetünk- informális, - félünnepélyes (semi-formal), - ünnepélyes alkalmakat (formai). A férfiaknak:- öltöny (tavasszal, nyáron világosabb árnyalatú lehet, télen sötétebb színű,de soha nem fekete)- fehér és pasztellszínű (világos, halvány színű) ingek diszkrét mintásnyakkendővel, csíkos inghez egyszínű nyakkendő illik- fekete és sötétbarna fűzős cipő ami az öltöny színéhez igazodik mig nőknek: lehet kosztüm, melyhez blúz, pulóver viselendő, kiskosztüm amikor nincs blúz alatta, szoknya-blúz-blézer, klasszikus, egyszerű szabású ruha egybeszabott vagy kétrészes zárt cipő, mely a táskával, övvel azonos színű diszkrét harisnya az elegáns öltözék feltétlen tartozéka. Félünnepélyes alkalom (semi-formal) nappal, illetve szabadban való megjelenéskor (pl. szoboravatáson, kiállítás megnyitásán, esküvőn,  viselendő öltözék, míg férfiaknak sötét öltöny (sötétkék, vas szürke, sötétbarna)- fehér ing és diszkrét mintás nyakkendő- fekete fűzős bőrcipő vékony bőrtalppal (sötétbarna öltönyhöz felvehető mélybarna cipő is)Nőknek: kosztüm, mely blúzzal viselhető, vagy kiskosztüm vagy egybeszabott ruha (a rikító színek kerülendők)- a cipő jó minőségű (bőr), félmagas sarkú, a táskával egyező, azonos bőrből készült. Ünnepélyes alkalom (formai)Esti rendezvényen (pl. színházi, operaelőadáson, koncerten, filmpremieren,díszvacsorán, viselendő öltözék.Férfiaknak fekete öltöny,  fehér ing szürke, illetve sötét tónusú, diszkrét mintás nyakkendő  fekete cipő.Nőknél  karcsúsít:  hosszában futó szabásvonal; puha, közepesen vastag anyag; sötétebb színárnyalatok;  hosszú, keskeny ruhaujj;  a testet lazán követő ruha; hosszanti mintázat, díszítés;  hosszú V alakú kivágás, díszítés,paszpól; egysoros, mélyen gombolódó blézer.  Erősít keresztben szabott ruha vastag, sprőd anyag világos, rikító színek, nagy minták széles öv szoknyába betűrt blúz keresztminta; ráncos-, rakott-, hólos-,pliszírozott szoknya; zsebek a mellen, csípőn• testre feszülő ruha.Testalkatunk szerint öltözködjünk!nők Testalkat; Előnyös kerek arc, rövid nyak V alakú vagy ovális kivágás nem feltűnő harisnya,hosszú szoknya; mintás, feltűnő színű harisnya;rövid, szűk szoknya, magas sarkú cipőblúzon fodor, masni,hajtás, zseb mellben erős hosszanti szabás, esetleg széles öv szűk, rövid, bő, ráncos szoknya lapos forma  blúzon fodor, masni,hajtás, zseb keresztben szabott bő ruha, bő felső;' bő szoknya; övvel' hangsúlyozott karcsú deréktestre feszülő fazonok,anyagok egyenes ruha, laza derék,kifelé futó szoknya,' a kívül viselt blúz,' pulóver lazán kövesse a testet gallér, nyakban sál,lánc, gyöngy  rövid derék, széles csípő. A férfiak öltözködéseinél  számít a testalkat egy átlagos  bármilyen fazont viselhet magas vékony  hosszú zakó, kabát; egyszínű vagy kockás anyagok bővebb nadrágszár; háromgombos zakó vagy kétsoros gombolás; öves kabát rövid zakó; csíkos minta szűk nadrág alacsony  hosszú, csíkos anyag egyszínű vagy apró mintás anyag; rövid zakó; a kabát térdig érjen kockás anyag'íj hasas testalkat  bő nadrágszár hajtóka nélkül; egysoros gombolású zakó,keskeny fazonnal; a kabáton bevágott zseb testhez simuló póló; szűk szárú nadrág; rövid derék  egygombos zakó,mélyebb gombolás nadrágtartóval rögzített nadrág; alul ráncos nadrágszár; csípőre csúsztatott nadrágderék hosszú derék  magasan gombolt zakó; övvel rögzített nadrág csapott váll. Az etikett tehát a társadalmi érintkezés ünnepélyes, ceremoniális, udvariassági formáinak és normáinak szabályozott rendszere. A protokoll: a társasági illemszabályokra, etikettre épül rá. Vállalati protokoll különböző belföldi intézmények, szervezetek protokolláris feladataival foglalkozik. Hivatalos programok protokolláris szervezése, reprezentációkészítése, tárgyalóterem lefoglalása, kínálás stb. Az etikett és a protokoll alkalmazásának jelentősége. A kulturált embernek ismerni és alkalmazni kell az etikett szabályait. Segíti az emberek közötti kapcsolattartást, erősíti az interkulturális kommunikációt. A protokoll a hivatalos, közéleti,  kapcsolattartás ünnepélyességét emeli. A viselkedéskultúra szintjét meghatározza, hogy mikor szükséges az illem, az etikett vagy a protokoll szabályainak az ismerete, alkalmazása. (Nem mindenütt szabad vagy illő ugyanaz a dolog!)Az illem, az etikett, protokoll formai és tartalmi vonatkozásai. Az etikett, protokoll a formai jegyeken kívül tartalmi vonatkozással is bír. Pl. Egy emberöltözete - formai jegy, de viselőjének motivációi az öltözék kiválasztásánál (miért viseli,alkalomra stb. már tartalmi vonatkozás. Az etikett, protokoll formai oldala, hogy a kulturált ember képes uralkodni gondolatain, hangerején, testtartásán, rossz szokásain.A kulturált ember: nem provokálja a feltűnést nem dühöng, ordít, nem káromkodik nem nyúlik el a széken, nem ül fel az asztalra nem rágja a körmét, mások előtt nem tisztítja azt. Nincs visszataszítóbb látvány amikor a könyvtárba érkező olvasó miniszoknyás könyvtárosokat lát, amint ülnek a ruhatár asztalon vagy a kölcsönzőpulton széttett lábban. Az a könyvtáros aki hangjával beszédstílusával, megjelenésével, öltözködésével feltűnést kell és felhívja magára a figyelmet, nem erre a pályára való. A gyermekkorban szocializálódott ember a családi mintákat adoptálja és kialakítja a viselkedés és a megjelenés rá illő szabályait. Az egyén értékét meghatározza, megjelenése, viselkedése és műveltsége. Fontos az emocionális érzékenység az empátia és a tolerancia. Jelenleg a könyvtáros társadalom 60%-a nem képes megfelelni az írott és íratlan szabályoknak. A mosoly a kedvesség a figyelmesség és az udvariasság és a tapintat, ezek határozzák meg a jó könyvtáros cselekedeteit és megítélést. Sosem hangoskodunk sosem vitatkozunk az olvasóval, megértőek vagyunk az olvasónak mindig igaza van, a szabályokat viszont be kell tartanunk, amit kedvesen és együtt érzően hozunk az olvasó tudomására, kerülve a bántó kioktató stílust. Arckifejezésünk mindig alkalmazkodik az olvasóhoz, ha szomorú, akkor a szolid szerény kedves mosoly, ha jó kedvű a barátságos nyílt mosoly alkalmazandó. A közszolgálat valóban szolgálatot jelent, aki nem képes a szerény alázatra, nem való könyvtárosnak. A nagyképűség és a büszkeség, az önimádat és az önelégültség a könyvtáros vesztét okozhatja. A tudás és az ismeret a nagyokat szerénnyé teszi, a kicsiket fennhéjázóvá és önelégültté. A könyvtáros ne a szépségével akarjon rokonszenvet kivívni hanem az emberségével. Minden ember másképpen fogalmazza meg elvárásait, attól függően milyen elképzelése van a könyvtáros személyéről. A tradicionális értékek helyébe lépett a felgyorsult világ által konstruált új sajátos értékrend, de a könyvtárakban a megszokott kötelességtudatot és a figyelmességet keresik ma is az olvasók. Az általánosan elvárt könyvtárosi erények meghatározása nem egyszerű feladat. A huszonegyedik század könyvtárosa konzervatív, mert védi és őrzi az utókor számára a múlt kincseit, ugyanakkor liberális, mert a kor vívmányait használja a szolgáltatás színvonalának emelésére. A könyvtáros olyan összetett személyiség, aki információtechnikai ismeretekkel bír és ugyanakkor a hagyományos klasszikus műveltséggel is rendelkezik. Ez persze nem azt jelenti, hogy aki nem polihisztor az nem lehet jó könyvtáros. Egy kis odafigyeléssel, egy kis kedvességgel, egy kis tisztelettel, egy kis udvariassággal, az apró hiányosságokat észre sem vesszük mi olvasók. Az a könyvtári dolgozó, aki nem képes szolgálni, kiszolgálni az olvasót, sohasem lesz hivatástudattal rendelkező szakember, megmarad egy abderita machiavellista waste people. Az organikus műveltséggel bíró könyvtáros teheti jobbá a szellemi és erkölcsi műveltség által a világot. Hogyan segíthetünk többet az olvasónak? - Az olvasó tekintete elárulja, hogy segítségre szorul. A bizonytalan közlekedés a polcok között, az elgondolkodó tanácstalan tekintet, gesztusok, mimikák, sok-sok apró jel, aminek felismerésére nyitottnak kell lennie a könyvtárosnak. Milyen képességekkel kell rendelkezni ahhoz, hogy felismerjük ezeket az apró néha jelentéktelen jeleket? Az állandó figyelem és kontroll, ami diszkrét és nem tolakodó, a szemkontaktus, segít ezeknek a segélykiáltásoknak a felismerésében. A segítőszándék puszta léte is pozitív hatással van az olvasóra, anélkül hogy eredményes-e vagy sem. A PR. tevékenység célja az együttműködési készség kinyilvánítása és az olvasói elégedettség elérése, ami független az eredménytől. Milyen a jó könyvtáros? Feltétlenül szolidáris azzal a személlyel, aki belép a könyvtárába, állhatatosság jellemzi és kitartás a feladat megoldása során. Kellően empatikus és toleráns, humánus és emocionálisan érzékeny, jól tájékozott és felkészült, ugyanakkor konstruktív és kooperatív. Természetesen nagyon fontos a közvetítés módja és technikájának ismerete, biztonságos kezelése. A jó kapcsolatteremtő képesség és a jó kommunikáció sokat segíthet az olvasó megértésében. Nagy hangsúlyt kell kapnia a belső kontrollnak, a tudatosságnak és nem utolsósorban az önuralomnak. Ha a viselkedésünk és a testbeszédünk ellentmondásba kerül, az megingathatja bizalmat, ezért fontos az őszinteség és a jóakarat, mert ha barátságos az olvasókkal, kitartó és állhatatos a felmerülő akadályok leküzdésében és persze a becsületesség jellemzi minden cselekedetét (nem csak a könyvtárban), könnyen elnyerheti az olvasó bizalmát és megbecsülését. Az egyenlő bánásmóddal és ha tisztességesen bánik mindenkivel, kortól nemtől és hovatartozástól függetlenül, és indulatmentesség jellemzi minden megnyilvánulását, tehát nem lehet kihozni a sodrából, a feladat megoldása terén rugalmasság jellemzi, akkor sokat tett azért, hogy az olvasók elfogadják személyét. Aki képes stresszhelyzetekben is higgadtan gondolkodni és cselekedni, annak nyert ügye van. A jó könyvtáros rendelkezik megfelelő belső kontrollal, amit vagy a családi mintákból hozott magával vagy később tanult meg. Ismeri képességeit és gyengéit. Tisztában van korlátaival és lehetőségeivel. Kialakít egy olyan kommunikációs stratégiát, aminek segítségével az olvasó partnernek tekinti a probléma megoldásában. Felvállalja cselekedeteinek ódiumát. Szerény véleményt nyilváníthat, ha igényt tart rá az olvasó, de csak akkor és úgy, hogy azzal nem sérti mások érzéseit érdekeit. Nem erőltethetjük rá az olvasóra saját akaratunkat, de ajánlásainkkal segíthetjük a bizonytalan olvasót a helyes döntés meghozatalában. A jó könyvtáros figyelmet szentel az olvasónak, meghallgatja kívánságait és tiszteletben tartja érzéseit. Előítéletektől mentesen törekszik megérteni az olvasó koncepcióját. Igyekszik a lehető legérthetőbben megfogalmazni kérdéseit és válaszait. „… őszintén az ő szintjén…” Erős benne a társadalmi felelősség érzet. A könyvtáros öltözködése, modora, megjelenése egész személyisége visszafogott és konzervatív benyomást kell hogy sugalljon az olvasó felé. Ne legyen túl alázatos, de ne legyen hivalkodó sem. Az arany középút megtalálása nehéz feladat, de egymásnak segíthetnek a könyvtárosok abban, hogy őszintén felhívják a figyelmét a kollégának arra, hogy ez a rövidnadrág ide nem illik, ez a blúz túl kihívó, a festett hosszú műköröm és az óriási szempillák, visszatetszést keltenek az olvasókban. Az igény felkeltése és felismertetése az első lépés a megismerés felé, ezért optimizmust pozitív szemléletet és reményt kell sugallnia a könyvtáros minden megnyilvánulásának. Az értékközpontúság és az eredményesség alapja a helyes munkamorál, a kapcsolatteremtő képesség és az udvariasság. Az önzetlen és kedves könyvtáros megbízhatósága bizalmat ébreszt az olvasóban, aki szívesen tér vissza és keresi újra azt az embert, aki neki olyan kedvesen segített. Az olvasók multikulturális sokfélesége miatt minden olvasót másképpen kell megközelíteni, más módon lehet megnyerni a bizalmát, más módon lehet vele szót érteni. Nincsenek problémás olvasók csak hibás kommunikáció. A személyiségjegyek és az idegrendszeri különbségek figyelembevételével a helyes taktika kiválasztásával, mindenkivel lehet kommunikálni, csak meg kell találni az utat az együttműködésre. A reprezentatív felmérések igazolják, hogy nem a tökéletes és eszményi helyzetben élők teszik ki a könyvtárba látogatók jelentős részét, hanem a rászorulók, akik valamilyen hátrányt szeretnének leküzdeni és a könyvtárosban látják a reményt. Ezt a reményt bizalommá kell erősíteni és a szolgáltatás színvonalának legjobb kihasználásával segíteni. Ha egy könyvtáros túl hosszú időt tölt el ügyfélszolgálatban 5-10 év meg van az esélye arra, hogy fásul vagy kiég és nem képes azt az ügyfélközpontú figyelmességet biztosítani, amit az olvasó elvár. Ezt megelőzendő célszerű a könyvtárosokat az ügyfélszolgálaton cserélni, a belefáradt kollégákat belső például feldolgozó munkára beosztani, ami elősegíti a regenerálódását és feltöltődését, hogy később újult erővel képes legyen újra az ügyfelekkel bánni. A verbális kommunikáció során az olvasó megerősítése és a megértő hozzáállás elősegíti a toleráns viselkedést. Lehetőség szerint kerülni kell a nem a nincs szó használatát és minden negatív töltéssel ellátott kifejezést. Az olvasó által elhangzottak elfogadása elismerése és megerősítése esetleg megdicsérése, mind-mind ennek a kapcsolatnak az elmélyítését szolgálja. Minden olvasóval el kell beszélgetni, ami lehet, hogy csupán egy banális kérdés, de ez a gesztus segít lebontani az olvasó és a könyvtáros közötti falat, amit két idegen ember találkozása emel. Az olvasó érdeklődési köre, vagy az hogy miket olvas az intim szféra része, ne akarjunk megtudni olyan dolgokat, amiket az olvasó magától meg nem oszt velünk. Ne feledjük, hogy a könyvtár az olvasóért van és nem a könyvtárosért. A diplomák száma nincs egyenesarányban a műveltségi szinttel. Ne feledjük a könyvtár annyit ér, amennyire olvasóinak hasznára van!

Egy kis matematika a gyengébbek kedvéért:

Megjelenés+Öltözködés+Viselkedés+Komunikácó+Normák+Szabályok+Illemtan+Kultúra=Műveltség

Milyen legyen a XXI. század könyvtárosa?

 Annyian próbáltak már erre a kérdése választ találni. Minden ember másképpen fogalmazza meg elvárásait, attól függően milyen elképzelése van a könyvtáros személyéről. A tradicionális értékek helyébe lépett a felgyorsult világ által konstruált új sajátos értékrend, de a könyvtárakban a megszokott kötelességtudatot és a figyelmességet keresik ma is az olvasók. Az általánosan elvárt könyvtárosi erények meghatározása nem egyszerű feladat.  

     A huszonegyedik század könyvtárosa konzervatív, mert védi és őrzi az utókor számára a múlt kincseit, ugyanakkor liberális, mert a kor vívmányait használja a szolgáltatás színvonalának emelésére. A könyvtáros olyan összetett személyiség, aki információtechnikai ismeretekkel bír és ugyanakkor a hagyományos klasszikus műveltséggel is rendelkezik. Ez persze nem azt jelenti, hogy aki nem polihisztor az nem lehet jó könyvtáros. Egy kis odafigyeléssel, egy kis kedvességgel, egy kis tisztelettel, egy kis udvariassággal, az apró hiányosságokat észre sem vesszük mi olvasók. Az a könyvtári dolgozó, aki nem képes szolgálni, kiszolgálni az olvasót, sohasem lesz hivatástudattal rendelkező szakember, csak egy abderita machiavellista waste people. Az organikus műveltséggel bíró könyvtáros teheti jobbá a szellemi és erkölcsi műveltsége által a világot.

     Hogyan segíthetünk többet az olvasónak? - Az olvasó tekintete gyakran elárulja, hogy segítségre szorul. A bizonytalan közlekedés a polcok között, az elgondolkodó tanácstalan tekintet, gesztusok, mimikák, testbeszéd, sok-sok apró jel, aminek felismerésére nyitottnak kell lennie a könyvtárosnak. Milyen képességekkel kell rendelkezni ahhoz, hogy felismerjük ezeket az apró néha jelentéktelen jeleket? Az állandó figyelem és kontroll, ami diszkrét és nem tolakodó, a szemkontaktus, segít ezeknek a segélykiáltásoknak a felismerésében. A segítőszándék puszta léte is pozitív hatással van az olvasóra, anélkül hogy eredményes-e vagy sem. A PR. tevékenység célja az együttműködési készség kinyilvánítása és az olvasói elégedettség elérése, ami független az eredménytől.

     De akkor milyen is a jó könyvtáros? - Feltétlenül szolidáris azzal a személlyel, aki belép a könyvtárába, állhatatosság jellemzi és kitartás a feladat megoldása során. Kellően empatikus és toleráns, humánus és emocionálisan érzékeny, jól tájékozott és felkészült, ugyanakkor konstruktív és kooperatív. Ezek olyan ideák, amik évszázadok óta jelen vannak a tradicionális társadalmakban. Természetesen nagyon fontos a közvetítés módja és technikájának ismerete, biztonságos kezelése. A jó kapcsolatteremtő képesség és a jó kommunikáció sokat segíthet az olvasó megértésében. Nagy hangsúlyt kell kapnia a belső kontrollnak, a tudatosságnak és nem utolsósorban az önuralomnak. Ha a viselkedésünk és a testbeszédünk ellentmondásba kerül, az megingathatja bizalmat, ezért fontos az őszinteség és a jóakarat, mert ha barátságos az olvasókkal, kitartó és állhatatos a felmerülő akadályok leküzdésében és persze a becsületesség jellemzi minden cselekedetét (nem csak a könyvtárban), könnyen elnyerheti az olvasó bizalmát és megbecsülését. Az egyenlő bánásmóddal és ha tisztességesen bánik mindenkivel, kortól nemtől és hovatartozástól függetlenül, és indulatmentesség jellemzi minden megnyilvánulását, tehát nem lehet kihozni a sodrából, a feladat megoldása terén rugalmasság jellemzi, akkor sokat tett azért, hogy az olvasók elfogadják személyét.

      Aki képes stresszhelyzetekben is higgadtan gondolkodni és cselekedni, annak nyert ügye van. A jó könyvtáros rendelkezik megfelelő belső kontrollal, amit vagy a családi mintákból hozott magával vagy később tanult meg. Ismeri képességeit és gyengéit. Tisztában van korlátaival és lehetőségeivel. Kialakít egy olyan kommunikációs stratégiát, aminek segítségével az olvasó partnernek tekinti a probléma megoldásában. Felvállalja cselekedeteinek ódiumát. Szerény véleményt nyilváníthat, ha igényt tart rá az olvasó, de csak akkor és úgy, hogy azzal nem sérti mások érzéseit érdekeit. Nem erőltethetjük rá az olvasóra saját akaratunkat, de ajánlásainkkal segíthetjük a bizonytalan olvasót a helyes döntés meghozatalában. A jó könyvtáros figyelmet szentel az olvasónak, meghallgatja kívánságait és tiszteletben tartja érzéseit. Előítéletektől mentesen törekszik megérteni az olvasó koncepcióját. Igyekszik a lehető legérthetőbben megfogalmazni kérdéseit és válaszait.

     „… őszintén az ő szintjén…” -  Erős benne a társadalmi felelősség érzet. A könyvtáros öltözködése, modora, megjelenése egész személyisége visszafogott és konzervatív benyomást kell hogy sugalljon az olvasó felé. Ne legyen túl alázatos, de ne legyen hivalkodó sem. Az arany középút megtalálása nehéz feladat, de egymásnak segíthetnek a könyvtárosok abban, hogy őszintén felhívják a figyelmét a kollégának arra, hogy ez a rövidnadrág ide nem illik, ez a blúz túl kihívó, a festett hosszú műköröm és az óriási szempillák, visszatetszést keltenek az olvasókban. Az igény felkeltése és felismertetése az első lépés a megismerés felé, ezért optimizmust pozitív szemléletet és reményt kell sugallnia a könyvtáros minden megnyilvánulásának. Az értékközpontúság és az eredményesség alapja a helyes munkamorál, a kapcsolatteremtő képesség és az udvariasság. Az önzetlen és kedves könyvtáros megbízhatósága bizalmat ébreszt az olvasóban, aki szívesen tér vissza és keresi újra azt az embert, aki neki olyan kedvesen segített. Az olvasók multikulturális sokfélesége miatt minden olvasót másképpen kell megközelíteni, más módon lehet megnyerni a bizalmát, más módon lehet vele szót érteni. A személyiségjegyek és az idegrendszeri különbségek figyelembevételével a helyes taktika kiválasztásával, mindenkivel lehet kommunikálni, csak meg kell találni az utat az együttműködésre. A reprezentatív felmérések igazolják, hogy nem a tökéletes és eszményi helyzetben élők teszik ki a könyvtárba látogatók jelentős részét, hanem a rászorulók, akik valamilyen hátrányt szeretnének leküzdeni és a könyvtárosban látják a reményt és a lehetőséget. Ezt a reményt bizalommá kell erősíteni és a szolgáltatás színvonalának legjobb kihasználásával segíteni.

     Ha egy könyvtáros túl hosszú időt tölt el ügyfélszolgálatban 5-10 év meg van az esélye arra, hogy fásul vagy kiég és nem képes azt az ügyfélközpontú figyelmességet biztosítani, amit az olvasó elvár. Ezt megelőzendő célszerű a könyvtárosokat az ügyfélszolgálaton cserélni, a belefáradt kollégákat belső például feldolgozó munkára beosztani, ami elősegíti a regenerálódását és feltöltődését, hogy később újult erővel képes legyen újra az ügyfelekkel bánni. A verbális kommunikáció során az olvasó megerősítése és a megértő hozzáállás elősegíti a toleráns viselkedést. Lehetőség szerint kerülni kell a nem a nincs szó használatát és minden negatív töltéssel ellátott kifejezést. Az olvasó által elhangzottak elfogadása elismerése és megerősítése esetleg megdicsérése, mind-mind ennek a kapcsolatnak az elmélyítését szolgálja. Minden olvasóval el kell beszélgetni, ami lehet, hogy csupán egy banális kérdés, de ez a gesztus segít lebontani az olvasó és a könyvtáros közötti falat, amit két idegen ember találkozása emel.

      A jó könyvtáros kondiciói között jelentős helyet kap a tapintat és a diszkréció. Az olvasó érdeklődési köre, vagy az hogy milyen téma foglalkoztatja, miket olvas az intim szférája része, ne akarjunk megtudni olyan dolgokat, amiket az olvasó magától nem óhajt megosztani velünk. Nincsenek problémás olvasók csak nem megfelelő kommunikáció. Ne feledjük, hogy a könyvtár az olvasóért van és nem a könyvtárosért…