Azt kevesen tudják, hogy nemcsak az asztali - Linux
alapú - operációs rendszerek rendelkeznek hatékony grafikus és terminálos
kezelőfelülettel is a tabletek. A szintén Linux alapokon futó Android is adminisztrálható
lokális és távoli terminálemulátorok segítségével egyaránt, amivel mélyen
belenyúlhatunk a rendszerbe.
Az Android Linux alapú operációs rendszer: tehát Linux
kernel (rendszermag) töltődik be indításkor a memóriába (a RAM-ba). A boot.img
lemezképfájl tartalmazza a bootloader nevű partíción a normál
rendszerindításkor inicializált kernelt (ugyanis pl. a Clockworkmod recovery is
tartalmaz egy egyszerűsített kernelt; a kernel mérete Android esetén néhány MB.Aki már felrakta a recoveryt a tabletre, a
recovery indításakor láthatott egy fekete képernyőn megjelenő A N D R O I D . . .szöveget (fejjel lefelé); a recovery kernele éppen ekkor
töltődik be.További érdekességek:- normál boot (elérése: a Power gomb nyomva tartása a splash
kép megjelenéséig): legelőször a splash partíción található bitképet látjuk,
ezután/közben a bootloader partícióról betöltődik a kernel (plusz a ramdiszk)
és a firmware egy része, ezután felcsatolódnak a system, userdata, cache stb.
partíciók csak olvashatóan, és elindul a grafikus felület.- recovery boot (elérése: Power gomb + hangerő MÍNUSZ gomb
nyomva tartása a splash kép eltűnéséig): szintén a splash tartalmát látjuk,
majd a recovery partícióról betöltődik egy speciális, "csökkentett
tudású" kernel, majd betöltődik a recovery menüje is (ha felraktuk a
Clockwork-öt; egyébként 3 betűt látunk (FTM-mód), és semmi különöset nem tudunk
csinálni PC-s diagnosztikai program nélkül).- bootloader mód (elérése: Power gomb + hangerő PLUSZ gomb
nyomva tartása ~ 10 másodpercig): ekkor a splash után látszólag megáll a
rendszer, ugyanis nem töltődik be a kernel. Ekkor PC-ről ADB-n keresztül olyan
diagnosztikai beavatkozásokat hajthatunk végre, amelyeket futó (betöltött)
rendszer alatt nagyrészt csak root jogkörrel tudnánk végrehajtani. Ebben az
üzemmódban a telefon keres a fájlrendszerben a /mnt/sdcard/image helyen mbn
fájlokat: ezekkel alacsony szintű műveletek automatizálhatók (pl.
partícióátméretezés, partíciók tartalmának flashelése (felírása, azaz EEPROM-ba
programozása), boot, recovery csere stb.) Az eljárás neve: Total Phone Transfer
(TPT), csodazip-nek hívják a zipet, amely
tartalmazza az image mappát, ami tartalma (mbn és img fájlok) az előbb említett
helyre írható, ha low-level módosításokat szeretnénk végrehajtani (módosított
verziói: csudazip, csudazip2).Figyelem! A low-level (TPT) beavatkozások különös
körültekintést, figyelmet kívánnak: ugyanis elképzelhető (ha a felhasználó nem
követi PONTOSAN a leírásokat), hogy a készülék a végfelhasználó számára
visszafordíthatatlanul károsodik, helyreállítása csak szakszervízben
lehetséges! TPT beavatkozás előtt a szkriptek (image.rar) md5 hasheinek
kiszámítása, összevetése a fájlokat publikáló által közzétett
ellenőrzőösszeggel kritikus fontosságú!A rendszerhéj és hogyan beszélgessünk veleAz ún. parancsértelmező (ha elindítjuk) egy burkot (shell;
rendszerhéj, héj) formál a rendszermag (kernel) körül: rajta keresztül
közvetlenül (alacsony szinten) parancsokat adhatunk ki a rendszermag számára.Miért is jó ez nekünk? A shell segítségével közvetlenül
kommunikálhatunk a kernellel, sok műveletet egyszerűbben/gyorsabban
végrehajthatunk a parancssorban, mint a grafikus felületen; sőt sok --
jellemzően alacsony szintű -- művelet (pl. partíciók teljes adattartalmának
kiolvasása ("dump"), illetve felülírása (bekapcsolt rendszeren)
kizárólag a shellen keresztül -- parancsok kiadásával -- hajtható végre.
Továbbá készíthetünk shell szkripteket, amelyek futtatásával összetett, sokszor
időigényes, ismétlődő műveletsorokat automatizálhatunk. A parancssor használata
először kissé nehézkesnek tűnhet, azonban tanulás, gyakorlás után
természetesnek fog tűnni.A legtöbb androidos okostelefon az ash shellt
(parancsértelmező) tartalmazza. Az asztali Linux disztribúciókban
alapértelmezés szerint általában a bash-t találjuk. A bash és az ash igen sok
hasonlóságot mutat: tekinthetünk az ash-ra, mint a bash kisebb tudású
változatára, amely kis méret- és alacsony erőforrásigénye miatt hordozható (és
egyéb beágyazott) eszközök számára ideális. Természetesen a "tudása"
is szerényebb a bash-hoz képest. Azonban a legtöbb parancs (főleg az
egyszerűbbek) működik mindkét shellben.Ezen leírás nem titkolt célja az, hogy a Linux terminál
használatának alapjait az átlagos felhasználó is megismerhesse; mivel igen nagy
átfedés van egy asztali Linux rendszeren futó bash shell és egy Android
telefonon futó ash shellen futtatott parancsok között, főleg az alapvető (pl.
fájlmanipuláló) parancsokat illetően. Ha valaki az egyik shell-lel már megismerkedett,
nem fog neki gondot okozni a másik használata sem.A parancsok lehetnek belsők vagy külsők. A belső parancsok
szorosan a shellhez tartoznak, azok szerves részei (konkrétan a shell binárisa
fut, ha meghívjuk őket). Ezzel szemben a külső parancsok nem mások, mint az
adott architektúrára (esetünkben: armv61) portolt futtatható programok
(programforrásból az adott CPU-nk számára "megemészthető" formátumra
fordított bináris, közvetlenül végrehajtható kódok, persze maga a shell is egy
ilyen programkód). A formátumuk a jelen esetben ELF (ez hasonló a windowsos exe
fogalmához, linuxos rendszereken még az a.out végrehajtható formátum is
elterjedt).Megjegyzés: az Android több architektúrára elérhető (pl.
arm, x86 stb). Tehát akár asztali PC-n is natívan (és/vagy virtuális gépen)
futtatható az x86-os verziója. Fontos megjegyezni, hogy az APK kiterjesztésű
Android programok nem platform-specifikusak (lásd a Java alapokat)!A két kategória (belső, külső parancs) között a valóságban
nincs éles határvonal. Például az Android esetében a legtöbb "külső"
parancs egy univerzális bináris programra (busybox a neve) mutató
"parancsikon" (szaknyelven: szimbolikus link). A busybox ideális
korlátozott erőforrású (hordozható) rendszerek számára, mivel alacsony az
erőforrásigénye -- így igen sok beágyazott (embedded) Linux rendszer szerves
része, működésük gyakran elképzelhetetlen nélküle, ahogyan sok rootolt appé is.
Ami "asztali" terminálokon belső parancs, sokszor beágyazott
eszközökben, így a telefonunkban is külső parancs. Ez nem meglepő, hiszen az
asztali shell kisebb tudású, lebutított testvére kerül gyakran a hordozható
készülékek ROM-jába -- a hiányzó funkcionalitás opcionális külső programokkal
(pl. busybox) modulárisan pótolható. Épp annyi funkció adható hozzá, ami
mindenképpen szükséges, ezáltal a ROM mennyisége minimalizálható, nem kell
felesleges adatokat tárolni. A következőkben ismertetek belső és külső parancsokat,
amelyeket beírhatunk közvetlenül a telefonba (Terminal Emulator szükséges, a
Play Store-ból ingyenesen letölthető); vagy ha PC közelben vagyunk, USB, vagy
Wifi kapcsolaton keresztül elküldhetünk parancsokat a telefonnak Windows/Linux
operációs rendszer alól is. Természetesen az utóbbi megoldás sokkal
kényelmesebb a PC billentyűzete miatt. Ez utóbbi esetben is választhatunk, hogy
az ADB (Android Debug Bridge) egy funkcióján keresztül férünk hozzá a
készülékünk shelljéhez (USB vagy Wifi (lásd az ADB Wireless ingyenes programot
a Play Store-ban) szükséges), vagy esetleg egy SSH (Secure SHell) szervert
telepítünk a telefonra, és PC-ről (LAN-on belül) SSH-n csatlakozunk a
telefonunk SSH szerveréhez, ami hozzáférést biztosít a telefonunk shelljéhez
is, többek között.Ekkor az SSHDroid nevű programot kell telepítenünk,
ingyenesen elérhető a Play Store-ból: a dropbear nevű SSH és SFTP szerver
démont tartalmazza, aminek igen alacsony az erőforrásigénye (az SSH-hoz Wifi
szükséges!). Természetesen az ADB és az SSHDroid is lehetővé teszi számunkra,
hogy a telefonunk tetszőleges partíciójára (beleértve az SD-kártyát is)
fájlokat írjunk PC-ről, illetve azokról fájlokat PC-re másoljunk (az SSHDroid
az SFTP és/vagy SCP révén biztosítja ezt). Sőt az SSHDroid esetén egy másik
telefonról is másolhatunk oda-vissza fájlokat a készülékünkre/(ről). Figyeljünk
arra, hogy mindig van egy "szerver", amin az SSH démon fut, és egy kliens,
amin pl. az SSH terminálja fut; persze a szerepek megcserélhetők, ha mindkét
készüléken van SSH szerver démon illetve SSH kliens, azaz ügyfélprogram is. Az
SSH használata esetén a PC-n kliensnek Windows esetén a PuTTY ajánlott, a
legtöbb Linux disztribúció pedig tartalmazza az OpenSSH kliensét.Az SSH előnye (most fájlkezelésnél SFTP), hogy egyszerűen
manipulálhatjuk a telefon összes fájlját PC-n keresztül egy intézőszerű
nézetben a WinSCP windowsos SFTP/SCP kliens segítségével. Továbbá SSH-n
keresztül akár egy földrajzilag távoli gépről is küldhetünk parancsokat a
telefonunkra, természetesen megfelelő beállítások után. Sőt, akár egy
földrajzilag távol lévő mobil eszközről (pl. Android okostelefonról) is
küldhetünk fájlokat a telefonunkra, persze mindkét irányba is (természetesen a
shell (paranccsor) is használható távolról). Az SSH hátránya, hogy kezdők
számára nem biztos, hogy jó választás, mivel kicsit több szakértelmet kíván a
konfigurálása, mint az ADB-é.
- PC-n szeretnénk parancsokat bevinni és az ADB-t
választjuk, telepítsük a szükséges drivereket (Linuxnál a drivereket a kernel
már tartalmazza) és adb szoftvert a PC-re, -- és csatlakoztassuk a telefont
USB-n (az usb debugging mode legyen aktív a telefonon!), vagy telepítsük az ADB
Wireless apk-t (lásd a Play Store-ban), és csatlakozzunk wifin keresztül
(természetesen az adb démonjának az utóbbi esetben is futnia kell a PC-n). - PC-n szeretnénk dolgozni és az SSH-t választjuk,
telepítsük az SSHDroid alkalmazást a Play Store-ból, és PC-re a PuTTY-ot
töltsük le, vagy Linux alatt virtuális terminálban adjuk ki az
ssh -l root -p port_száma telefon_lan_ip_címe
parancsot (az SSH kizárólag wifin keresztül működik).
A kapcsolat típusa szerint összefoglalva tehát:
- Közvetlenül a telefonon szeretnék dolgozni -> Terminal
Emulator (lokális);
- USB-n szeretnék dolgozni -> ADB shell (lokális);
- Wifin szeretném elküldeni a parancsokat a telefonnak ->
ADB Wireless (lokális) VAGY SSHDroid (akár távolról is elérhető).Felhívnám a figyelmet, hogy mindegyik módszer lokális (tehát
nálunk kell lenni a telefonnak), kivéve az SSH, ami -- megfelelő konfiguráció
(router, tűzfal, portbeállítások stb.) után -- távoli PC-ről (vagy Android
telefonról) (természetesen megfelelő autentikációt -- jelszó vagy publikus
kulcs azonosítás -- követően) is működik.Fontos! El kell kerülnünk, hogy a telefon (mély) standby
módba lépjen, miközben a parancsértelmezőnek PC-n keresztül küldünk
parancsokat. Ugye USB-kapcsolat esetén a telefon általában töltődik, így akkor
nem kerül standby-ba. Viszont a wifi esetében a standby-ba kerüléskor
megszakadhat a vezeték nélküli kapcsolat, főleg, ha egy ideig azt nem
használjuk (energiatakarékosság miatt a driver kikapcsolja a wifi rádiót); ezt
megelőzendő csatlakoztassuk a gyári adapterrel az elektromos hálózathoz a
telefont! Így egy csapásra két-három legyet ütünk:
1. nem fog megszakadni a wifi a shell használata közben,
2. a
wifi által felvett többletenergia rögtön pótlásra kerül, így nem merül a
telefonunk.
3. Mivel a töltés az elektromos hálózatról zajlik, az
gyorsabb, mint a PC-s töltés, továbbá egyenletesebb is, ami hozzájárulhat az
akkumulátorunk élettartamának növeléséhez.
Fontos megjegyezni, hogy a parancsok döntő részének
futtatásához rootolt rendszer szükséges (a főzött/custom romok szinte kivétel
nélkül ilyenek): ugyanis a legtöbb parancs (program) futtatásához
rendszergazdai (root user) jogok szükségesek. A "rootolt" rendszeren
bármiféle jelszó megadása nélkül, szabadon hozzáférhetünk az eredetileg zárolt
rendszergazdai (root) felhasználói fiókhoz, tehát adminisztrátori jogkörrel
tevékenykedhetünk a rendszeren. Tehát bármit megcsinálhatunk (akár
kitörölhetünk rendszerfájlokat is, ami megbéníthatja a telefon működését),
ezért nagy felelősséggel jár: a stock/gyári romokban nem véletlenül nem
férhetünk hozzá alapértelmezés szerint a root jogkörhöz.
Miután elindítottuk a parancsértelmezőt (pl. PC-n adjuk ki a
következő parancsot a Windows parancssorban:
adb shell
vagy indítsuk el a Terminal Emulator appot), szinte azonnal
megjelenik a prompt, jelezve, hogy a Linux rendszer (pontosabban az ash
interaktív rendszerhéj) készen áll a parancsaink fogadására, ami természetesen
a telefonon fut. A prompt utolsó karaktere először $ jel. Ez jelzi, hogy normál
(nem root) userként vagyunk bejelentkezve (pontosabban az app vagy
szolgáltatás, ami a virtuális terminált biztosítja nekünk). A legtöbb
parancshoz viszont root-nak kell lennünk, ezért indítsunk el egy újabb
(gyermek, child) héjat, amiben már rootként tekint ránk a rendszer: ehhez írjuk
be az su (switch user: null, azaz semmi argumentummal rootra vált) parancsot!
Ekkor a következő sorban, megjelenik egy # jel (akkor és csak akkor, ha rootolt
a készülékünk!): ez a root prompt (a normál user elindított tehát egy újabb
parancsértelmezőt a munkamenetében). Ekkor természetesen a Super User program
megkérdezi, hogy rendszergazdai jogkörrel tevékenykedhet-e a Terminal Emulator
nevű program (az adb root hozzáférése sokszor alapértelmezés szerint
engedélyezett, ha nem, általában a Beállítások appban megadhatjuk neki); ezt
most engedélyezzük, hiszen ezt mi kezdeményeztük. Kilépni a munkamenetekből a
logout vagy exit parancsokkal, vagy Ctrl+D billentyűkombinációval tudunk.
Alapvető parancsok, avagy Bash gyorstalpaló
- pwd (print working directory: az aktuális mappa elérési
útjának/útvonalának kiírása),
- ls (list: az aktuális mappa tartalmának rövid listázása),
- ls -l ( = ls --long (POSIX konvenció, beágyazott
eszközökön nem mindig támogatott): hosszú, bővített mappalistázás),
- ls -a ( = ls --all (POSIX konvenció): rejtett fájlokat is
kilistáz, amelyek neve .-tal kezdődik, ide tartozik az aktuális mappa . és az
egy szinttel feljebbi mappa .. jele is).
A parancsok kapcsolói kombinálhatók: ls -l -a = ls -a -l =
ls -al = ls -la (a kapcsolók összevonása az egyszerűbb/kisebb shellekben nem
mindig lehetséges).
A parancsot és a kapcsoló(ka)t (opció(ka)t) és/vagy
argumentumot (a parancs tárgyát) mindig min. egy szóközzel válasszuk el
egymástól. Ha a parancs paraméterei nem összefüggőek (tehát van benne szóköz,
pl. mivel olyan fájlnév, amiben van szóköz), akkor érdemes az argumentumot
", illetve ' jelek közé rakni. cd (change directory) paranccsal válthatunk
mappát: pl. egy szinttel feljebb lépés: cd .. Fontos a parancs és argumentuma
közötti szóköz; DOS-ban ez nem volt fontos, nem tökéletes a másolat...
Elemezzük egy kicsit az ls -l parancs kimenetét!
-rw-r--r-- 1 angler angler 0 febr 10 18:53 regularis_fajl
Minden sor egy 10 karakterből álló sorozattal kezdődik. Az
első helyen álló "d" betű azt jelenti, hogy könyvtárról (directory)
van szó, a - jel pedig (reguláris, egyszerű, szabványos) fájlra utal. (Időnként
más is előfordul ott, de az kevésbé lényeges, most azzal nem foglalkozunk.) A
következő 3 karakter a tulajdonos (user) engedélyeit kódolja. Az utána
következő három a fájl/könyvtár csoportjának (group), az utolsó három pedig
mindenki másnak (other) a jogosultságait írja le. A fájl tulajdonosát a harmadik
oszlopból olvashatjuk ki, a tulajdonos csoportot pedig a negyedikből. (A
csoportoknak a mindennapi életben elég kevés szerepe van, de bizonyos esetekben
nagyon praktikusak lehetnek.)
Egy fájl esetén az "r" az olvasásengedélyt
(readable), a "w" az írási engedélyt (writable), "x" pedig
a végrehajtási engedélyt (executable) jelenti (a Linux rendszerekben tehát
nincsenek .exe fájlok (meg kiterjesztések sincsenek, pontosabban nem
szükségesek a rendszer számára, ellentétben a Windows-zal), itt ettől az
engedélytől függ, hogy futtathatjuk-e az elméletileg végrehajtható típusú
fájlt/szkriptet, vagy sem).
Könyvtárak esetén egy kicsit bonyolultabb a helyzet. Itt az
"r" azt jelenti, hogy a könyvtár tartalma kilistázható
(readable=listázhatóság). A "w" azt, hogy a könyvtárban írási
engedényünk van. Míg "x" jelentése most nem az, hogy futtatható
(mivel ez az attribútum ilyen formában könyvtárra nem értelmes), hanem az, hogy
hozzáférhetünk a könyvtár fájlaihoz (tipp a megjegyzéshez: X-ray, azaz röntgen
sugár módjára beleláthatunk a fájlok belsejébe, azaz olvashatjuk őket).
Tehát pl. az r-- engedélynél látjuk a könyvtár tartalmát, ki
is tudjuk listázni, de a benne szereplő dologhoz egy ujjal sem nyúlhatunk. Nem
is olvashatjuk a fájlokat. A --x engedélynél pedig nem listázhatjuk ki a
könyvtár tartalmát, tehát nem nézhetünk bele a könyvtárba, de ha mégis tudjuk,
hogy milyen fájl van ott, akkor azt használhatjuk (olvashatjuk, futtathatjuk).
Ha egy könyvtárra nincs írási jogunk, akkor nem tudunk
semmit módosítani a könyvtáron belül, még akkor sem, ha pl. egy ottani fájlra
lenne írási engedélyünk (hasonlat: hiába van érvényes belépőnk egy múzeumba,
mikor az adott országba, ahol a múzeum van nem léphetünk be). Tehát vigyázat, a
"w" engedély felülírja a fájlok írhatósági engedélyét. Ez azt is
jelenti, hogy ha a könyvtárnak van "w" engedélye, de egy benne levő
fájlnak nincs, akkor is lehet törölni (mivel a törlés is írás). A törlés előtt
azonban (általában) megkérdez minket a rendszer, hogy biztosak vagyunk-e a
szándékunkban.
Az ls -l parancs kimenetében a második oszlopban egy szám
áll. Fájloknál ez mindig 1 (definíció szerint), könyvtáraknál pedig annyi,
ahány alkönyvtára van a könyvtárnak. Mivel a "." és a ".."
szimbólumokat is számolja, ez üres könyvtár esetén is 2. (Ezeket az ls nem
listázza ki, mert rejtett könyvtáraknak számítanak, mint minden .-tal kezdődő
könyvtár. Hasonlóan, a .-tal kezdődő fájlok a rejtett fájlok. A -a (--all,
minden) opcióval (kapcsolóval) ezeket is láthatjuk). Itt már érezhetjük, hogy
semmi lényegi külsönbség nincs a fájlok és könyvtárak között, mivel a
könyvtárak (és még sok minden más) speciális fájlok, de a lényeg, hogy fájlok.
Az 5. oszlopban a fájl mérete szerepel. Könyvtárak esetén
általában egy konstans számot kapunk, nem azt, hogy mekkora a könyvtár tartalma
(szerk.: a könyvtáraknál ez a logikai blokkmérettől és az alkönyvtárak számától
is függ, létezik maximális érték). Utána a fájl(/könyvtár) utolsó módosításának
dátuma szerepel.
Másolni a cp (copy) paranccsal, áthelyezni/átnevezni mv
(move) paranccsal (argumentumaik (2 db): 1.: mit, 2.: hova), törölni rm
(remove) paranccsal tudunk fájlokat. A fájlok (a parancsok
argumentumában/argumentumaiban) hivatkozhatók abszolút vagy relatív elérési
úttal. Az abszolút elérési út mindig a kályhától, a fájlrendszer gyökerétől,
azaz a /-től indul. Figyelem! Itt nincs backslash (csak a Microsoftnál)! A
relatív pedig az adott munkakönyvtártól indul (pl. a két szinttel fentebbi
mappa relatív elérési útja: "../.." (DOS-ban erre volt
"..." is...). Üres könyvtár létrehozható, illetve törölhető rendre az
mkdir illetve az rmdir parancsokkal. A törlés Linux rendszereken végleges!
Tényleg!
Az echo paranccsal a standard outputra (általában a kijelző,
stdout) írhatunk ki szöveget. Ha a kimenetet átirányítjuk (> operátor, ami
egy parancs), akkor szöveges fájlt hozhatunk létre a munkakönyvtárunkban. Pl.
echo 'Hello World!' > proba. Szöveges fájl végéhez hozzáfűzhető szöveg a
>> operátorral. Szöveges (ASCII) fájlok tartalma megtekinthető a cat
(concatenate, konkatenáció szép magyar szóval) paranccsal (is). Egyszerű szöveg
szerkesztésére használható a vi vagy a nano szerkesztő program. A nano-t nem
minden rom tartalmazza (figyelem: a futtatásához megfelelő kernel szükséges a
szükséges függvénykönyvtárak miatt!).
Figyelem! A Linux rendszerek megkülönböztetik a kis- és
nagybetűket (case-sensitive)!
A szabad memória (RAM) kapacitás megtekinthető a free
paranccsal. A szabad háttértár kapacitás (ROM + SD-kártya) megtekinthető a df
paranccsal (partíciókra lebontva). A legfontosabb partíciók a bootloader,
system, userdata, cache (kevésbé fontosak: persist, misc, splash). A mount
paranccsal megtekinthetők a fájlrendszerünkhöz különböző csatolási pontokban
mountolt (felcsatolt) partíciók (köztük az SD-kártya is).
Kis kitérő a partíciókról, avagy mi hol van
- a bootloader partíció tartalmazza a feltelepített rom zip
fájljában, a gyökérben található boot.img fájl tartalmát (kernel+ramdiszk);
- a system partíció tartalmazza a feltelepített rom zipjében
található system mappa teljes tartalmát (csatolási pont: /system).
- a userdata partíció alapértelmezés szerint általában üres,
a rendszer berendezi magának: a felhasználói adatok (apk, stb) kerülnek ide
(csatolási pont: /data).
- a cache partíció átmeneti információkat tárol (a futtatott
programok írhatják elsősorban).
- a splash partíció tartalmazza az indításkor, a kernel
bootja előtt/közben megjelenő bitképet, amely mérete jól definiált (nem
tévesztendő össze a /system/media/bootanimation.zip opcionális bootanimációval,
amely később jelenik meg, és animált általában!).
- ezeken túl van számos virtuális rendszerpartíció (pl. dev,
root, persist stb), sőt alkalmazások is létrehozhatnak maguknak pl. az
SD-kártyán.
Partíció leválasztható (pl. eltávolításhoz,
hibaellenőrzéshez) a fájlrendszerről az umount paranccsal (nem elírás). A
rendszerpartíciók általában csak olvashatóként (r/o, read/only) vannak
mountolva. Tartalmuk módosításához szükséges az újramountolásuk írhatóként
(r/w, read/write):
mount -o remount,rw /dev/block/mtdblock5 /system
VAGY adb remount a PC-n. A megfelelő módosítások után
mountoljuk r/o-ként a partíciót, tehát:
mount -o remount,ro /dev/block/mtdblock5 /system
VAGY adb remount a PC-n, feltéve, ha az 5. mtdblock eszköz
tartalmazza (mount-tal ellenőrizhetjük) a rendszerpartíciót (system). Figyelem!
A rendszermappák tartalmának módosítása könnyedén használhatatlan rendszerhez,
illetve adatvesztéshez vezethet! A fentebb tárgyalt parancsok futtatása (a
fájlműveletek gyakorlása/tesztfájlok létrehozása előtt érdemes az alapértelmezett
"/" (gyökér) munkakönyvtárból az SD-kártyára lépni (ehhez parancs: cd
/mnt/sdcard vagy cd /sdcard (az utóbbi szimbolikus link az előzőre)). Ha
pendriveként csatlakoztatva van a telefon PC-hez, akkor a telefon
fájlrendszerén keresztül az SD-kártyához nem férhetünk hozzá (mivel ekkor át
van adva kizárólagosan a PC fájlrendszerének, egyszerre csak egy eszköz
használhatja).
Megjegyzés: ha telefonunkat USB-n csatlakoztatjuk PC-hez,
akkor alapértelmezés szerint (ha a tárolás/storage módot kiválasztjuk) a telefon
fájlrendszeréről lecsatolódik automatikusan az SD-kártya, majd a PC operációs
rendszere azt automatikusan felcsatolja a saját fájlrendszeréhez. Ezután PC-ről
szabványos USB Mass Storage interfészen keresztül látjuk az SD-kártyát. Fontos,
ha befejeztük a munkát, akkor mindig leválasszuk (Hardver biztonságos
eltávolítása.../umount+sync/eject) a PC operációs rendszerében az SD-kártyához
társított meghajtót. Ha ezt elmulasztjuk, akkor könnyedén írási/olvasási
problémákkal, sőt ezen keresztül hibás rom frissítéssel találkozhatunk! A
biztonságos eltávolítás azért fontos, mivel a rendszer írási gyorsítótárakat
használ az általános rendszerteljesítmény (válaszidők) optimalizálásához: azaz,
nem íródnak rögtön a fizikai lemezre a módosítások: előfordulhat, hogy az
SD-kártyára ténylegesen sok adat az eltávolítási engedélyt megelőző néhány
másodpercben kerül (disk flush)!
További hasznos parancsok
- uptime (az utolsó indítás óta eltelt idő + rendszer
erőforrás/rendelkezésre állási adatok. figyelem: a telefonos (arm-es)
terheltségi (load) adatok közvetelenül nem összehasonlíthatók az x86-os
architektúra hasonló adataival),
- ping (szerver pingelése, ICMP echo diagnosztikai speciális
csomagok küldése),
- wget (fájl(ok) letöltése szerverről),
- chmod (jogosultságok módosítása, pl. tegyük kizárólag a
tulajdonos számára futtathatóvá (executable) a "teszt" nevű
állományt: chmod u+x teszt),
- traceroute (útvonalkövetés egy szerverhez ICMP csomagok
segítségével),
- cal (naptár, pl. cal -y 2013),
- date (dátum, idő megjelenítése),
- uname -a (Linux kernel verzió (build dátum stb),
architektúra megjelenítése),
- du (disk usage, fájlok lemezen elfoglalt helyének
megtekintése),
- reboot (újraindítás),
- reboot recovery (újraindítás recovery üzemmódban)
- reboot bootloader (újraindítás bootloader üzemmódban),
- ether-wake (magic packet küldése távoli PC
felébresztéséhez),
- whoami (melyik felhasználóként vagyunk bejelentkezve),
- diff <1._fájl> <2._fájl> (2 fájl tartalmának
összehasonlítása),
- touch (üres fájl létrehozása adott névvel, illetve már
létező fájl argumentum esetén az utolsó módosításnak a jelenlegi dátum/időre
állítása),
- chown (change owner, fájl tulajdonosának megváltoztatása),
- top (az éppen futó processzek (folyamatok) megjelenítése,
valós időben frissül, kilépés q billentyűvel),
- wc (szöveges fájl sorainak, szavainak, karaktereinek
megszámolása),
- dmesg, logcat (diagnosztikai információk megjelenítése;
fájlba kiírhatjuk: pl. dmesg > ; kereshetünk benne: dmesg | grep , ahol a
"|" karakter egy virtuális csővezeték (tee): a dmesg kimenete azon
keresztül átfolyik a grep bemenetébe),
- ash, sh, esetleg bash (újabb shell indítása a jelenlegi
shellen belül),
- find (fájl keresése),
- grep (a parancsnak irányított szövegben szó keresése),
- ssh -l -p (ha telepítve van a dropbear ssh és sftp szerver
és kliens, továbbá szerepel az ssh binárisra (a /data partíción van) mutató
szimbolikus link valamelyik, a PATH nevű környezeti változóban szereplő
könyvtárban. Lásd:
echo $PATH
akkor ssh kapcsolat kezdeményezése egy ssh szerverrel,
- tty (az aktuálisan aktív termináleszköz (teletype) nevének
megjelenítése),
- reset (a kijelző letakarítása, alaphelyzetbe állítása),
- sort (adatok rendezése különböző szempontok szerint),
- head / tail (szöveges fájl elejének / végének megjelenítése),
- ln -s (szimbolikus link (~parancsikon) létrehozása egy
fájlhoz)
- zip, unzip, gzip, gunzip (fájlok tömörítése, archívum
kicsomagolása)
- flash_image (lemezképfájl (img fájl) kiírása partícióra
pl. boot, recovery; használatával PC kapcsolat nélkül (tehát driverek nélkül,
USB-kábel nélkül) flashelhető recovery a telefonra; pl.
flash_image recovery /sdcard/recovery.img
parancs az SD-kártya gyökerében lévő recovery.img-vel
felülírja a recovery partíció jelenlegi tartalmát)
- md5sum, sha1sum az argumentumként megadott fájlok MD5-,
illetve SHA1-ellenőrzőösszegének (hash)kiszámítása
- dd alacsonyszintű, közvetlenül a kernel által vezényelt
írás/olvasás, pl.
dd -bs=4M if=forrás of=cél
- kill a megadott azonosítószámú folyamat (Process
IDentifier, PID) "kilövése" a memóriából, -9 opcióval feltétel
nélküli leállítás
- lsmod a betöltött kernelmodulok (kernel object, .ko
fájlok) listázása
- insmod/modprobe kernelmodul betöltése a kernelbe
- rmmod kernelmodul eltávolítása a memóriából (a kernelből)
- history a korábban beírt parancsok (általában a legutolsó 500, a FEL/LE billentyűkkel
is lépkedhetünk közöttük)
Figyelem! A legtöbb parancs számos kapcsolóval rendelkezik,
azokkal a parancsok működése finomhangolható. Itt -- hely hiányában -- a
legtöbb parancsnál nem szerepelnek a kapcsolóik! Nagyon sok információt
megtudhatunk a parancsokról a man program segítségével (man ). A man általában
beágyazott eszközökön nem található meg érthető okok miatt, ezért PC-hez
forduljunk a használatához.
Jelenleg közel 50 parancs szerepel ezen leírásban (ne
feldjük, hogy a többségük paraméterezhető, lásd a man lapjaikat): láthatjuk,
hogy a parancsértelmező révén sok, változatos, sokszor érdekes műveletet
végrehajthatunk, gyakran igen elegánsan. Természetesen a parancsok listájának
közel sincs itt vége, igyekszem bővíteni azokat (az Android specifikus
parancsokra fókuszálva).
Mivel néhány parancs nem megfelelő használata révén
használhatatlanná tehetjük a rendszerünket (a csodazippel ZTE Blade-nél azért
szinte mindig visszaállítható a gyári állapot), illetve személyes adataink
elveszhetnek, ezért kénytelen vagyok közzétenni a következő üzenetet:
Friss kimutatás szerint a Google Linux alapú mobil operációs
rendszerére, az Androidra készítik a legtöbb kártevőt. Sajnos ez a szám
hónapról hónapra nő, melyek hátterében egyrészt a népszerűség, másrészről a
profillopás áll. Pontos számok nem ismertek, de a Google szeptemberben tett
nyilatkozata szerint a napi új aktiválások száma már bőven túllépi az egy
milliót. Hatalmas számok ezek, főleg ha figyelembe vesszük, hogy alig több mint
négy év telt el az indulása óta.
Ezek alapján kijelenthető, hogy az Android közel olyan
népszerű a mobileszközök terén, mint a Windows a számítógépek terén. Így akarva
akaratlanul is szembesülünk azzal a ténnyel, hogy vannak személyek, akik az
adatainkat szeretnék megszerezni. Ennek érdekében egyre több vírus és
kémprogram íródik, melyekről sokszor az átlag felhasználó mit sem vesz észre.
Az F-Secure finn biztonsági szolgáltatásokat nyújtó cég
rendszeresen tesz közzé riportokat a különböző platformokat érintő
sebezhetőségekkel kapcsolatban. A Google platformját érintő legfrissebb
jelentésében kimutatásokkal támasztják alá, hogy fent említett okok miatt nagyon
is „megéri” a kártevők fejlesztése.
A harmadik negyedévről készült riportban látható, hogy az
ismert kártevők száma átlépte az 50 000-et is, valamint hogy az összes
mobilplatformot figyelembe véve messze itt van jelen a legtöbb vírus. A 2011-es
évhez képest is nőtt ez a szám, hiszen az akkori 65%-hoz képest a 2012-es első
három negyedévben már 66,8% a megoszlás az Android kárára.
A legjellemzőbb a profilok adatainak megszerzése, röviden
profillopás. Az alkalmazásokba rejtett kártékony programkódok segítségével,
megszerezhetik e-mail vagy közösségi fiókjaink jelszavait, de sokkal nagyobb
problémát jelenthet, ha céges információkhoz jutnak hozzá.
Mindez azért is aggasztó, mivel ez év elején a Google
bemutatta a Bouncer-t, mely azt a cél szolgálja, hogy a Play Store-ba
feltöltött applikációkat ellenőrizze, ezzel csökkentve a veszélyeztetettséget.
Sajnos ennek ellenére mindig marad egy-egy kiskapu, amely utat nyit a
kártevőknek. Az egyik ilyen például, az ismeretlen forrásokból feltelepített
programok, de a crackelt applikációk esetében sem biztos, hogy az illető csak
segíteni akar a felhasználókon.
Egyesek abban a tévhitben élnek, hogy a Linux egy
kihalófélben levő operációs rendszer, és nem éri meg rá még vírus sem
fejleszteni. A fenti cikk ennek az ellenkezőjét bizonyítja, hiszen az Android
is egy Linux disztribúció és a támadóknak nagyon is megéri foglalkozni a
témával, bár az androidos vírusozhatóság nem a Linux hiányosságából fakad. Én
mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy ne halmozza tele sem a desktopját,
sem az okostelefonját fölösleges és ismeretlen programokkal. Csak azokat
telepítse amikre tényleg szüksége van, és egy-egy újabb program esetén olvassa
el alaposan más felhasználók véleményét, ugyanis mindennél kényesebb az adatok
biztonsága, és ahogy láthatjuk a telefonjainkon sem vagyunk biztonságban. Erre
egyre több cikk is felhívja a figyelmünket itt az Androbiten is.
A gép hátulján lévő reset gombbal magát a hardvert indítod
újra, az OS úgy marad, ahogy hagytad. Az Android eredeti állapotba helyezéséhez
pedig a Factory date reset-et kell használnod.
képernyőjelszó:
Resetelés a hangerő fel + home gomb + bekapcsoló gomb nyomva
tartásával történhet. Elindul a tablet, de nem a megszokott módon. Ki kell
választani a menüből (hang le ill fel nyomogatásával lehet lépkedni) a wipe
data/factory reset menüpontot. el kell fogadni, ezután töröl mindent és a gyári
beállítások jelennek meg., ha a hangerő le fel és a power nem működik kérni kell segítséget a supporttól.
Az akkumulátor, töltésről:
- [70w] USB-ről is tölthető a tab, annak ellenére, hogy a
szoftver kisütést ír
- érdemes üresjáratban tölteni a hálózatról a tabot, ezzel
az akksi élettartama kevésbé csökken; lehetőleg kerüljük az aktív használat
közbeni töltést, ez nagyon intenzív melegedéshez vezethet
- ne várjuk meg, míg a tab teljesen lemerül, ugyanis a Li
Pol akksik nem szeretnek teljesen lemerülni (valójában nem is merülnek le
teljesen, már előbb kikapcsolnak, azonban már ekkor is nagyon alacsony a
töltöttségük)
- tároláshoz az optimális töltöttség a ~ 80%
- nem érdemes túltölteni sem, ezt sem szereti az akksi -
viszont erre van hatékony beépített védelem; ellenben a túlmerülés ellen a tab
kevésbé hatékonyan tud védekezni
- nem kell formázni az akksit, akármikor tölthetjük,
memóriaeffektus nem lép fel
- az akksi "formázása" többet árt, mint használ
- [70w] a gyors töltéshez 2 A leadására képes táp
szükséges
- [70w] érdemes csökkenteni a tab kijelzőjének fényerejét
(automatikusan erre nem kerül sor), és letiltani a kijelző képének automatikus
forgatását, ezáltal extra akksiidőhöz juthatunk
- [70w] a tab lítium (pontosabban Li Fe) akksival
rendelkezik, a gyári kapacitása 3200 mAh, a névleges feszültsége 3.7 V, a
tárolható max. energia 11.84 Wh
- az akksit nem kell kalibrálni, azonban az automatikus
szoftveres kalibráció érdekében érdemes teljesen feltölteni rom csere/frissítés
előtt; a batterystats.bin kalibrációs fájl törlésével nem lehet extra
akksiidőhöz jutni
- a nem használt USB perifériákat húzzuk ki a tabletből,
ugyanis ezek üresjáratban is számottevő áramot (akár 100 mA-t!) felvehetnek;
célszerű magát az USB-OTG adapter-kábelt is kihúzni, ezzel is további energiát
megtakaríthatunk
- További tippek energia megtakarításához: tiltsuk le a
Szinkronizálást; a Hálózati hely szolgáltatást; ha lehet, használjunk GPS-t
helyette, az úgyis sokkal pontosabb; sőt, még letiltani sem kell a GPS-t,
amikor nem használjuk, ugyanis az akkor nem fogyaszt; tiltsuk le a nem használt
gyári appokat; távolítsuk el a szükségtelen utólag telepített appokat. 3G
helyett használjunk 2G-t, ha nincs szükség gyors internetelérésre (pl. alvó
módban). Tiltsuk le a mobil adatforgalmat és általában minden szolgáltatást
(pl. wifi), ha nincs szükségünk rájuk.
Persze nagyon sok esetben a legtöbb energia csak a kernel
cseréjével takarítható meg (illetve a gyári appok frissítésével). A nem
hivatalos kernel és/vagy rom frissítéshez root szükséges.
Ramos tablet lítium alapú akkumulátora.Ne merítsük le teljesen, ne formázzuk!
USB, OTG, perifériák
- a gyári OTG kábelre csatlakoztatható USB hub, ezáltal
egyszerre több perifériát csatlakoztathatsz (az összesített áramfelvételük nem
haladhatja meg a 0.5 A-t, ha nem használunk külső árambetáplálást az
Y-kábellel. Ha gyári Y-kábellel (és gyári 2 A-os töltővel) csatlakoztatjuk a
perifériákat, akkor akár ~ 2 A
is lehet a max. összesített fogyasztásuk).
- csatlakoztatható USB eszközök: billentyűzet, egér (HID-es
is, wireless is), pendrive, HDD (SATA, IDE, átalakítóval), játékvezérlő, hub,
3G modemek (szinte az összes működik külön appal)
- [70w] jelenleg nem működik: bluetooth, DVB-T tuner,
hangkártya, Ethernet vezérlő (kernel támogatás szükséges)
- ha csatlakoztatod a gyári OTG kábelt, rendelkezésedre áll
egy 5 V-os táp (az USB csatlakozón keresztül)
- [70w] a külső USB tároló (egyelőre csak az első partíció)
biztonságosan leválasztható a Beállítások/Tárhely menüben
- a tab hoszt módba kerül, ha az USB ID pin csatlakozik a
GND pinhez. A hoszt módban a belső feszültségregulátorok aktiválódnak,
megjelenik az 5 V az USB kimeneten.
Az USB-OTG ("On The Go") mód működés közben.
A pendrive üresjáratban is akár 100 mA áramot felvehet,
ezért húzzuk ki az OTG-kábellel együtt, ha nem használjuk!
HDMI, analóg/digitális audio/video
- egy mini HDMI - HDMI kábellel csatlakoztathatod a tabot
digitális TV-khez, illetve monitorokhoz; a HDMI lehetővé teszi a digitális hang
átküldését is (digitális TV, digitális erősítő számára)
- ha nincs HDMI port a digitális monitorodon, akkor egy
passzív HDMI-DVI átalakítóval csatlakoztatható a tab (HDMI itt = DVI-D),
viszont ekkor a digitális hang nem fog átmenni (a sztereó analóg hangkimenetet
lehet ilyenkor használni); a male mini HDMI - male HDMI és a male HDMI - female
DVI passzív átalakítók csatlakoztatáshoz HDMI toldó szükséges VAGY egy female
HDMI - male DVI passzív adapter szükséges, ekkor nem kell toldó adapter,
viszont közvetlenül a digitális monitorhoz kell csatlakoztatni; ha a monitor
kábelét is szeretnénk használni az utóbbi esetben, akkor DVI toldó adapter
szükséges
- [70w] a fülhallgató csatlakozón a tab normál, fülhallgatók
meghajtására szánt analóg hangjelet ad ki (a szokásos magas impedancia szint
mellett), sztereóban; mikrofon nem csatlakoztatható, a mikrofonos headset
csatlakoztatható, de csak a fülhallgató része fog működni
- [70w] a tab nem ad ki analóg kompozit videojelet (régebbi,
analóg TV-hez nem csatlakoztatható); van digitális-analóg átalakító (DAC1) a
SoC-ban, csak nincs kivezetve
- [70w] a tab rendelkezik beépített mikrofonnal és monó
hangszóróval
- [70w] a tab VGA monitorhoz nem csatlakoztatható; van
digitális-analóg átalakító (DAC2) a SoC-ban, csak nincs kivezetve
- [70w] a tab képes hardveresen dekódolni H.264/MPEG-4
veszteségesen tömörített videofájlokat max. Level 4.1-ig, High Profile esetén.
Ezért képes minimális CPU terhelés mellett lejátszani a magyarországi
földfelszíni televíziósugárzás korábban rögzített digitális streamjét (576i és
1080i).
- [70w] a tab 720p (HD, 1280x720) és 1080p (Full HD,
1920x1080) sorkövető (progresszív) digitális videót képes kiadni HDMI-n;
digitális TV-n érdemes letiltani az élsimítást és MPEG zajcsökkentést a jobb
minőségű kép érdekében (Samsung LED TV-knél a tabot a HDMI (DVI) portra
csatlakoztatni és átnevezni a forrást DVI PC-re); a használt színtér a
szabványos sRGB, színmélység 24 bit (3x8 bit); a kiadott kép tartalmaz overscan
ablakot
- a HDMI kimenet esetében a képarány mindig 16:9 (=
1.777...), azaz valódi widescreen. A HD Ready digitális TV-k esetében a natív
1280x720p mód, míg a Full HD digitális TV-k esetén a natív 1920x1080p
használata adja a legjobb képminőséget.
- [70w] a tab digitális hangot (sztereó, max. 2 csatorna,
lineáris PCM) képes kiadni a HDMI csatlakozón
- [70w] kimenetek: analóg videó (kompozit): elméletileg igen
(a SoC generálja a beépített DAC1-gyel), a valóságban nem (nincs kivezetve),
analóg hang (sztereó, 2 csatorna, 2 PWM által generálva): igen; digitális videó
(HDMI: TMDS): igen, digitális hang (HDMI: TMDS; LPCM): igen (max. 2 csatorna)
HDMI csatlakozók.
Az "A" típusú csatlakozó (normál) a HDTV-re, a
"C" típusú (Mini) a tabletre csatlakozik. A "D" típusút
(Micro) ritkán alkalmazzák, az MHL-t (Mobile High-Definition Link) preferálják
helyette a gyártók.
Bootloader, recovery, firmware
- [70w] a tab újraindítható a Power gomb (nagyon) hosszú
lenyomásával (ez megfelel a Reset gomb megnyomásának)
- a tab operációs rendszere csak micro SD kártyával
frissíthető
- [70w] a recovery elindítható a Power + tetszőleges hangerő
gomb hosszú lenyomásával (kikapcsolt állapotban)
- a tab a recovery-ben nem töltődik
- [70w] a firmware csomag fájljai: u-boot-aml-ucl.bin:
bootloader; uImage: kernel; uImage_recovery: recovery kernel; update.zip:
kernel + Android operációs rendszer fájljai; factory_update_param.aml: script,
mely utasítja a recovery-t, hogy törölje a data partíciót (= factory reset) és
a media partíciót (flash, nand tároló, "belső SD" formázása), továbbá
a cache partíció is törlésre kerül és települ az "update.zip" az SD
gyökérkönyvtárából. Tehát ez tartalmazza az automatikus telepítés lépéseit
(script). Ha ezt a fájlt töröljük és így indítjuk a recovery-t, akkor megáll a
folyamat a recovery-ben (valójában el sem kezdődik :) ).
Teljesen felesleges és kockázatos is a bootloader és a
kernelképek újbóli felírása. Tehát a vonatkozó fájlokat (binárisokat +
legfőképp a scriptet) kihagyhatjuk. Azért is érdemes kihagyni a bootloader
felírását (ez csak automatikus telepítésnél történik meg!), mivel ha itt
megakad a folyamat, akkor a végfelhasználó számára véglegesen
"tönkremehet" a tab, csak szervizben, extrém esetben ott sem
javítható. Felesleges ezt a kockázatot vállalni, hiszen a bootloader nem változik.
Ellenben az update.zip telepítése nem kockázatos, hiszen ha esetleg megakad a
folyamat, mindig újrakezdhetjük, hiszen a recovery-t vagy a bootloadert nem
módosítottuk.
Csak az update.zip-et kell manuálisan a recovery-ből
telepíteni a "frissítéshez" (valójában persze teljesen új rendszert
kapunk). Az update.zip tartalma a kernelt tartalmazó boot nevű partícióra és az
operációs rendszer fájljait tartalmazó system nevű partícióra másolódik.
Az update.zip-et ne bontsuk ki, ezt a recovery-nek kell
megtennie helyettünk. :)
- [70w] A bootloader (u-boot-aml-ucl.bin) SoC specifikus
bináris, nem változik, ezért felesleges és kockázatos újraírni az eszközre
(erre csak automatikus telepítésnél kerül sor, ezért is ajánlott a manuális
telepítés!). A legtöbb hasonló eszköz "gyenge pontja" a bootloader,
hiszen ha ez megsérül, akkor nem képes az eszköz bootolni, noha minden hardver
megfelelően működik és az operációs rendszer is megtalálható. Hasonló a PC-k
CMOS/BIOS-ához és szoftveres bootloaderéhez (rendszertöltő). A ZTE Blade-nél a
TPT csomag tartalmaz bootloadereket, a Raspberry Pi-nál a rendszerkép FAT32
partícióján van. Mindegyikben közös, hogy bináris, erősen SoC specifikus fájl.
Bekapcsolás után legelőször a bootloader rutinjai futnak le.
Android 3e gyári recovery működés közben.
Sok gyakori szoftveres eredetű probléma megoldásához a
recovery-t kell használnunk.
Operációs rendszer, rootolás, appok
- screenshot készíthető az alapértelmezett tárhelyre a
hangerő le + a Power gomb egyszerre történő lenyomásával
- [70w] érdemes követni a tab topicját a Mobilarénán, és az
újabb operációs rendszer verziókat telepíteni (manuális telepítés,
wipe/formázás nélkül, ekkor minden személyes adat megmarad; csak az
update.zip-et kell telepíteni a recoveryben)
- [70w] a tab topicjából letölthető szoftverek hivatalosak,
gyáriak; a jelenlegi legfrissebb rendszer az ICS v1.2, azaz a 20120807-es build
- [70w] ha bugot tapasztalsz, az első az legyen, hogy
telepítsd a legfrissebb szoftvert (update.zip). Ha ezután is fennáll a
probléma, jelezd a tab topicjában!
- [70w] az új rom-ban a default tárhely a flash, azaz a
beépített NAND chip egy partíciója. Azonban egy kis csomag telepítésével a
default tárhely átállítható a micro SD kártyára. Van egy másik csomag, amivel
ez a módosítás visszaállítható, ezáltal elkerülhető csak emiatt a teljes rom
újratelepítése.
- [70w] a tab rootolható egy kis csomag telepítésével
(recovery-ből), ez hivatalos megoldás
- ne használj auto task killer appokat, helyette a
Beállítások/Alkalmazások menüben tiltsd le az általad nem használt gyári
appokat (így azok nem tudnak elindulni) és töröld a szükségtelen utólag
telepített appokat
- [70w] az ajánlott böngésző az Opera Mini/Mobile és a gyári
böngésző
- [70w] a gyári videolejátszó képes kihasználni a teljes
kijelzőt, azaz letakarni az alsó sávot
- [70w] szinte az összes probléma, ami miatt sok negatív
vélemény elhangzott kezdetben a készülékről, mind szoftveres eredetű, amit egy
egyszerű frissítés orvosol
- [70w] ha a legfrissebb szoftverrel problémákat
tapasztalsz, akkor a recovery-ben formázd/wipe-old a data és media partíciókat.
Figyelem! Minden személyes adat - beleértve az appok bináris kódját, azaz
apk-it és minden kapcsolódó adatukat (beállítások, adatbázisok, testreszabások,
stb.) és a felhasználói tároló tartalmát - elveszik. A data partíció
formázása/wipe-olása egyenértékű a factory reset-tel. Ha a probléma ezután is
fennáll, akkor jelezd a tab topicjában!
- [70w] a teljes 512 MiB RAM nem elérhető az appok (és a
felhasználó) számára, mivel a rendszer (részben a SoC, részben pedig a kernel)
egy részét kizárólagosan használja
- [70w] a tab tetszőleges dimenziójú (méretű) JPEG fájlokat
képes megnyitni
- [70w] a tab külön szoftver telepítése nélkül képes
megnyitni PDF fájlokat a gyári rendszerben megtalálható Document Viewer app
segítségével. Ez többnyire az elterjedt Office formátumokat is képes megnyitni,
azonban nem minden esetben
- [70w] Egyes, alapesetben nem elinduló játékok is működésre
bírhatók a Chainfire 3D használatával (root szükséges!). A Mali (GPU) módot kell
telepíteni. Ha ekkor sem indul, akkor megoldást jelenthet a /system/build.prop
fájl szerkesztése. Itt a készülék típusa, illetve egyéb, a kompatibilitást
befolyásoló változók átírhatók (root szükséges!). Ezután újra kell indítani a
tabot, a build.prop csak indulásnál kerül beolvasásra.
Hardver, szenzorok, gyakori problémák megoldásai
- [70w] a tab 3-tengelyű gyorsulásmérővel és szintén
3-tengelyű mágneses térerősségmérővel rendelkezik
- [70w] a touch panel (digitizer) max. 5 érintési pontot
érzékel, alapértelmezés szerint mindegyik érintési pont aktív
- [70w] a flash (belső "SD", NAND chip egy
felhasználói adatok tárolására szánt, media nevű partíciója) alapértelmezett
kapacitása 6.06 GiB. Ha újra van formázva (wipe) telepítés után, akkor 6.07
GiB.
- [70w] a tab támogatja az n-es wifit is (max. 150 Mbps)
- [70w] ha problémát tapasztalsz az érintőkijelzővel (pl.
ugrál az érintés helye) először várd meg, hogy lehűljön a tab, húzd ki a
hálózati töltőt. Ha ezután is problémát tapasztalsz az érintés érzékelésében,
akkor töröld a /data/calibrationtag fájlt (ehhez root szükséges!). Megoldást
jelenthet az USB-s töltés.
- [70w] ha problémát tapasztalsz a flash memória
működésében, akkor formázd/wipe-old a recovery-ben a media partíciót. Ha a
probléma ezután is fennáll, akkor jelezd a tab topicjában!
- [70w] ha nem sikerül mountolni egy flash tárolót a
bekapcsoláskor (ikon kintmarad az értesítési sávon) és/vagy nagyon lassan
válaszol a gép, formázd/wipe-old a data és/vagy media partíciókat a
recovery-ben. Figyelem! A formázással a személyes adatok és appok elvesznek! Ha
a probléma ezután is fennáll, akkor jelezd a tab topicjában!
- [70w] ha problémát tapasztalsz a wifi működésében, akkor
indítsd újra a tabot, majd próbáld újra. Ha a probléma ezután is fennáll, akkor
jelezd a tab topicjában!
- [70w] sok, elsőre megmagyarázhatatlan hiba egyes
komponensek túlmelegedésére vezethető vissza: ez elkerülhető, ha nem töltjük a
tabot hálózatról aktív használat közben. UPDATE: az USB-s töltés megoldást
jelenthet. Az akksi hálózati töltése, kisütése, aktív wifi mind-mind számottevő
hőt generál, ha egyszerre történnek, akkor a hőmennyiség összeadódik és
negatívan befolyásolhatja egyes komponensek működését (pl. digitizer)
- [70w] Ha a micro SD kártya magától leválasztásra kerül
és/vagy nem csatolható, először formázd a kártyát FAT16/FAT32 (vfat)
fájlrendszerre.
- [70w] a kijelző TFT-LCD (RGB), felbontása 1024x600, a
videojel sorkövető (progresszív)
- [70w] a kijelző képaránya nem 16:9 (= 1.777...), csak
ahhoz nagyon közeli. 1024x576 esetén 16:9 a képarány (SD, PAL, widescreen
mode). 1024x600 esetén 128:75 (= 1.70666...) a képarány; ez viszonylag sajátos
képarány, 7"-os netbookok körében viszonylag elterjedt
- [70w] a RAM nem bővíthető (512 MiB), ellenben a háttértár
kapacitása (6.06 GiB) növelhető micro SD kártya (kompatibilis: SD, SDHC)
és/vagy pendrive/HDD csatlakoztatásával; az 1.8"-nál nagyobb HDD-k esetén
általában szükséges csatlakoztatni a tab gyári töltőjét az Y-kábelhez; ha a
HDD/HDD-USB-adapter rendelkezik saját táppal, akkor azt kell használni
- a tabhoz egyidejűleg USB-s billentyűzet és egér
csatlakoztatható + HDMI-n, vagy DVI-D-n digitális monitor (ekkor általában az
analóg hangkimenetet + külön hangszórókat kell használnunk)/TV (általában a TV
fogadja HDMI-n a sztereó LPCM hangot + az integrált hangszórókat használja).
RDP appon keresztül egy távoli PC-t ez esetben úgy használhatunk, mintha ott
ülnénk előtte.
- az analóg hangkimenet (négyszög) jelét valószínűleg 2
független SoC-ba integrált PWM (impulzusszélesség-modulátor) egység állítja elő
(négyszögjel-generátorok, változtatható kitöltési tényezővel, alacsony
teljesítményűek). A beépített mikrofon jelét pedig szintén a SoC-ba integrált
ADC (Analóg-Digitális Konverter) egység mintavételezi és digitalizálja
(feszültséget mér). Valószínűleg csak egyetlen egy ADC egység van beépítve,
mivel külső mikrofon/forrás nem csatlakoztatható.
- a HDMI TMDS jelének (digitális videó, digitális hang)
előállítására sokszor cél IC-t használnak a SoC mellett, részben ezzel is
tehermentesítve a rendszerchipet
- az USB 2.0 kliens és hoszt vezérlő természetesen a SoC-ba
van integrálva
- [70w] általában 2 DRAM chipet (jelen esetben DDR3)
használnak (egyenként 2 Gbit-esek) + szintén 2 NAND flash chipet (egyenként 32
Gbit-esek); a memóriavezérlő és a NAND vezérlő (flash+micro SD) szintén a
SoC-ba vannak integrálva; a belső ~ 8 GiB NAND memóriából ~ 2 GB az operációs
rendszer adatait tartalmazó partíciók számára van fenntartva
- [70w] a tab SoC-ának MMC vezérlője az SD és SDHC
szabványokat támogatja, ezért max. 32 GiB kapacitású micro SD kártya
használható
Egy Ramos tablet belső részei.
Jól látható a kijelző, az akksi, az alaplapon pedig a NAND,
DRAM, SoC, HDMI, wifi, audió, kijelző vezérlő chipek és mikrokontrollerek,
hangszórók és a feszültségregulátor fokozatok.
DRAM memória chip tablet alaplapján.
NAND flash memória chip tablet alaplapján.
Hálózat, internetkapcsolat
- [70w] A tabban nincs 3G/UMTS modem. Azonban egyes modellek
csatlakoztathatók OTG-kábellel. A támogatott modelleket lásd a tab Mobilaréna
topicjának 1. hozzászólásában. UPDATE: szinte minden USB-s 3G modem támogatott,
lásd a PPP Widget appot a Play Store-ban!
- Androidos mobilokról GPRS/EDGE/3G/UMTS/HSDPA/HSUPA/HSPA/HSPA+
egyszerűen megosztható a tab-nak wifin keresztül.
- 3G modem használata esetén győződjünk meg, hogy a
/system/build.prop fájlban engedélyezve van a tab telefon funkciójának és a
mobilhálózaton keresztüli adatforgalmazás támogatása (az utóbbit a Beállítások/Vezeték
nélküli hálózatok menüben is ellenőrizzük). A konfigurációs fájl módosítása
után újraindítás szükséges! Fontos, hogy a kernel felismerje és egy (vagy több)
ttyUSB eszközfájlt társítson a modemünkhöz (lásd: dmesg, logcat). Fontos, hogy
fusson a rild démon (ellenőrzés: ps, top parancsokkal). Továbbá ismernünk kell
a csatlakozáshoz a szolgáltatónk APN-jét és azt is, hogy a modemünk melyik
eszközfájlon keresztül preferálja a kommunikációt a kernellel. Ezeket az
adatokat a PPP Widget appnak kell megadnunk (az utóbbit jó esetben
automatikusan képes kiolvasni). A SoC által nem támogatott modem esetén az
APN-t minden esetben a PPP Widget appban kell beállítanunk.
3G/HSDPA kapcsolat késleltetésének, le-, illetve feltöltési
sebességének mérése a Speedtest.net appal.
A PPP Widget ingyenes app segítségével tetszőleges USB-s 3G
modemet használhatunk USB-OTG/hoszt módot támogató tablettel az internethez
csatlakozáshoz.
