A BIOS-t olykor összekeverik a CMOSszal – a CMOS
valójában a BIOS beállításainak tárolásához használt memóriachip
gyártási technológiája. A BIOS beállításai a legtöbb hardveregységen nem
változtathatók.
Az alaplap azonban egy olyan kitűntetett alkatrész, amelynek
bonyolultsága és sokirányú feladatai miatt szükség van a
beállíthatóságra. Az alaplapi BIOS-nak még egy feladata van: az
operációs rendszert betöltő lemezterület, az úgynevezett boot record
programjának kiolvasása és futtatása az operációs rendszert hordozó
háttértárolóról. A rendszerindító háttértár kiválasztása csak egy a
beállítások közül, melyeket most bemutatunk. A számítógép bekapcsolása
után elsőként a videovezérlő BIOS-a jelentkezik be, ez teljesen
független a többi alkatrésztől.Kis idő elteltével meglátjuk az alaplapi
BIOS kiírásait, ezek elárulják a BIOS gyártóját, típusát, gyártási
idejét és verziószámát. Ezt követheti a többi bővítőkártya - például a
SCSI vezérlő - bejelentkezése. Ha nem nyomjuk meg a BIOS
beállító-programjába (BIOS Setup) irányító gombot (ez általában a
[Del]), akkor megkezdődik az alaplaphoz csatolt alkatrészek
inicializálása (alaphelyzetbe állítása), és lefut néhány egyszerű
ellenőrzés a POST (Power On Self Test - indításkori önteszt) keretében.
BIOS Setup
Ha lenyomtuk a belépéshez szükséges gombot, egy menübe jutunk, amely
gyártótól függően más-más kinézetű lehet. Általában a billentyűzetet
kell használnunk, de például az AMI egyik BIOS-a egérrel kezelhető,
ablakos kialakítású. Nézzük, mit rejtenek a menük! (Az itt tárgyalt
menüpontok a legelterjedtebb Award BIOS-ból származnak. Más gyártók
termékeinél kisebb-nagyobb eltérések lehetnek ehhez képest, valamint
hiányozhatnak egyes beállítási lehetőségek.)
A menüpontok beállításai általában számok, vagy egy „kétállású kapcsoló”
állapotainak egyike (például enabled/disabled - engedélyezve/tiltva). A
menüpontokat tematikus oldalakra osztva tárja elénk a BIOS
beállítóprogramja.
Standard CMOS Setup: az alaplaphoz kapcsolt
lemezmeghajtók és a rendszeridő beállításai. Ide tartozik továbbá az a
kapcsoló, amellyel eldönthetjük, hogy billentyűzet nélkül is bootolhat
(elindulhat) a gép vagy sem.
| Date and Time: |
itt adható meg a pontos dátum és idő. |
| Hard Disks: |
az itt szereplő adatokat általában megtaláljuk a merevlemez címkéjén. |
| Size: |
a lemez mérete. A BIOS számolja ki a következő paraméterek alapján:
Cylinders - a cilinderek (az egymás felett levő lemeztányérok vagy
-korongok adathordozó sávjainak) száma; Heads - az író-/olvasófejek
száma; Sectors - a sávonkénti szektorok száma. |
| Write PreComp: |
a régi merevlemezek az összes sávon (körkörös adattároló gyűrűn)
ugyanannyi szektort hordoztak, így azok hossza különböző volt. A
beállítás az összeegyeztetéshez kellett. Ez a mai meghajtóknál
automatikus, beállításával fölösleges foglalkozni. |
| Landing zone: |
az automatikus parkolás (író-/olvasófejek külső, nem használt sávra
állítása) funkcióval nem rendelkező meghajtók parkolási helyének
meghatározása. Mai meghajtókon nincs jelentősége. |
A merevlemezek beállításánál még mindig találkozhatunk a Table nevű
meghajtó-adatbázissal, amely nagyjából ötven régebbi. 10-120 Mbyte-os
merevlemez beállításait írja le. A sorszámok végigpörgetése után
megtaláljuk a User-type és az Auto beállítást. Előbbi a kézi
paraméterezést, utóbbi a bootolás előtti automatikus felismerést teszi
lehetővé. Az automatikus felismerés lassítja a gép indulását, de van egy
automatikus felismerést végző menüpont (Auto Detect Hard Disks) a
Setupban, ahol az előbbi paramétereket beállítja a BIOS.
| Floppy Drive A: |
a kábel végére csatlakoztatott floppymeghajtó kapacitása. |
| Floppy Drive B: |
a kábel közepére csatlakoztatott floppymeghajtó kapacitása. |
Floppy Mode 3
Support: |
a Japánban használatos floppymeghajtók 1,2 Mbyte-ot tárolnak a 3,5
colos lemezeken. Az ilyen típusú meghajtók használatához kell
engedélyezni ezt az opciót. |
| Primary Display: |
az elsődleges videokártya típusa; ma már mindig VGA. |
| Landing zone: |
az automatikus parkolás (író-/olvasófejek külső, nem használt sávra
állítása) funkcióval nem rendelkező meghajtók parkolási helyének
meghatározása. Mai meghajtókon nincs jelentősége. |
| Keyboard: |
a BIOS utasítása a billentyűzet ellenőrzésére. |
| Halt On: |
milyen hibáknál álljon le a bootolás. |
BIOS Features Setup: ez a leglátványosabb hatást kiváltó általános beállítások menüje.
| Virus Waming: |
figyelje-e a BIOS a merevlemez bootszektorának változását (ami
vírustevékenységre utaló jel). Ha engedélyezzük, az ilyen kísérletkor a
számítógép le fog állni. |
| Quick Power On Self Test: |
engedélyezése egyszerűsíti és lerövidíti az öntesztet. |
| Swap Floppy Drives: |
a floppymeghajtók kábelre való feIfűzésének sorrendje eldönti a
betűjeleket (A:/B:) is. Ezzel a beállítással logikailag meg lehet
cserélni őket. |
| Typematic Rate Programming: |
a billentyűzeten lenyomott gomb ismétlésének késleltetése és ismétlési sebessége. Az operációs rendszerből is beállíthatjuk. |
| Above 1 MB Memory Test: |
a bekapcsolás utáni memóriaellenőrzés kiterjesztése az 1 Mbyte
fölötti tartományra. Ugyanez megtörténik az operációs rendszer töltése
közben is, tehát itt csak fölösleges időhúzás. |
| Boot Up NumLock Status: |
a [Num Lock] gomb állapota a gép bekapcsolása után. |
| Floppy Drive Seek: |
a floppymeghajtók ellenőrzése. Idegesítő és fölösleges a lemezek
felpörgetése, érdemes kikapcsolni. Megjegyzendő, hogy néhány régebbi
típusú 5,25"-os meghajtó inicializálásához szükséges. |
| Boot Sequence: |
itt adható meg az operációs rendszert hordozó lemez. Lehet floppy, CD vagy valamelyik merevlemez. |
External/Internal
Cache Memory: |
az alaplapon/processzorban levő memóriacache (gyorsítótár) ki/bekapcsolása. A legnagyobb sebességhez engedélyezzük mindkettőt. |
| Fast Gate A20 Option: |
a HMA (High Memory Area), vagyis az extended (kibővített) memória
első 64 Kbyte-jának elérését gyorsítja. Engedélyezzük a nagyobb
teljesítmény érdekében. |
| Security Option: |
eldönthetjük, hogy a beállított jelszót csak a Setuphoz, vagy minden induláskor kérje-e a rendszer. |
OS/2 Onboard
Memory > 64M: |
OS/2 operációs rendszert használva engedélyeznünk kell a 64 Mbyte fölötti memóriaterület használatához. |
| System BIOS Cacheable: |
az alaplapi BIOS gyorsítótárazása annak gyorsabb elérése érdekében. |
Video ROM BIOS Shadow, C8000-CBFFF-től
DC000-DCFFF-ig, esetleg a
fölötti területekre is kiterjedő Shadow: |
a videokártya BIOS-ának, valamint a többi
slotban ülő bővítőkártyák BIOS-ainak átmásolása a rendszermemóriába azok
gyorsabb elérése érdekében. |
Chipset Features Setup: a memória/chipkészlet időzítési beállításai.
Figyelem! A memória hibás beállítása váratlan és alattomos rendszerleállást, ezáltal adatvesztést okozhat!
Automatic
Configuration: |
ezt engedélyezve a BIOS biztosan jó paraméterekkel vezérli a
memóriát akkor is, ha ez nem a leggyorsabb üzemmód. Amennyiben van SPD
chip az SD modulon, akkor annak az utasításai érvényesülnek. |
| Slow Refresh: |
a dinamikus memória frissítési ciklusának ritkítására engedélyezzük
ezt a beállítást - ekkor a rendszer sebessége nagyobb, áramfelvétele
kisebb lesz. |
Read/Write
Wait States: |
a CPU és a memória sebességkülönbsége miatt várakozóciklusokat kell
beépíteni a memóriát író, illetve olvasó műveletekbe. Minél kevesebb
ilyen ciklust állítunk be, annál gyorsabbak lesznek ezek a műveletek. |
AT Bus Clock
Selection: |
a rendszer alap-órajelének és az ISA/VESA slotokban levő
bővítőkártyák órajelének aránya. Érdemes olyan magas órajelet
beállítani, amin még megbízhatóan működnek ezek a kártyák. |
8 bit/ 16 bit
I/O Recovery Time: |
a 8, illetve 16 bites ISA kártyák várakozóciklusainak száma. Minél
kevesebb ilyen ciklust állítunk be, annál gyorsabbak lesznek ezek a
kártyák. |
| Video BIOS Cacheable: |
engedélyezésekor a videóvezérlő BIOS-át gyorsítótáron keresztül, vagyis gyorsabban kezeli a rendszer. |
Integrated Peripherals: az alaplapi vezérlők letiltása/engedélyezése és üzemmódjai.
| Onboard FDD Controller: |
a floppyvezérlő engedélyezése/tiltása. |
Onboard Serial
Port 1/2: |
a soros portok engedélyezése/tiltása, illetve logikai címének és sorszámának beállítása. A COM 1 címe 3F8h, a COM2 címe 2F8h. |
| Onboard Parallel Port: |
a párhuzamos port engedélyezése/tiltása, illetve logikai címének és sorszámainak beállítása. Az LPT1 címe 378h. |
| Parallel Port Mode: |
választhatunk a normál egyirányú, a kétirányú gyors, illetve még gyorsabb (EPP, illetve ECP) üzemmód között. |
| ECP DMA Select: |
az ECP beállítású párhuzamos port DMA-t (Direct Memory Access -
közvetlen memória-hozzáférés) használ a legnagyobb sebesség eléréséhez,
ennek sorszámát kell itt beállítanunk. Alapbeállítása 3, ez általában jó
is. |
| UART2 Use Infrared: |
ha alaplapunk infravörös portját használni szeretnénk, engedélyezzük ezt a funkciót. Ekkor a COM2 már nem fog működni |
| Onboard PCI IDE Enable: |
az alaplapi IDE vezérlők engedélyezése. |
| IDE1, 2, stb. Ultra DMA Mode: |
az IDE merevlemezek Ultra DMA módjának meghatározása. Érdemes Autora
állítani, ekkor a merevlemez a Iehetséges legnagyobb sebességgel fog
működni. Megjegyzendő, hogy egyes régebbi típusú winyók hazudnak a PIO
és UDMA módjaikat illetően, így auto beállítás mellett gondok lehetnek
velük |
Power Management Setup: az energiagazdálkodás és a működési felügyelet beállításai.
| Power Management: |
a BIOS többféle gyárilag beállított lehetőséget (köztük kézi beállítást is) felkínál. Ezek közül választhatunk itt. |
| Video Off After: |
kiválaszthatjuk, hogy melyik mélységű energiatakarékos funkció bekapcsolásakor sötétüljön el a monitor. |
| Video Off Option: |
milyen szintű legyen a monitor kikapcsolása. A mai új monitorok ismerik a DPMS szabványt, tehát állítsuk be ezt. |
Power Management
Controlled by APM: |
az energiagazdálkodás vezérlése az APM (Advanced Power Management)
szabvány szerint. A mai operációs rendszerek ezt támogatják, így érdemes
onnan beállítani az alább felsorolt jellemzőket. |
HDD Power Down -
Doze/Standby/Suspend
Mode: |
azon visszaszámlálók beállítása, melyek nullára futásakor az adott
esemény (merevlemez kikapcsolása, órajel különböző mértékű csökkentése,
ventilátorok kikapcsolása) megtörténik. A visszaszámlálás a felhasználói
beavatkozások (billentyűnyomások, egérmozgás stb.) megszűnésével indul. |
| PWR Button < 4 Secs: |
mi történjen, ha az ATX előlapi főkapcsolóját 4 másodpercnél
kevesebb ideig tartjuk nyomva: csak standby, vagy teljes kikapcsolás. |
| Power Up On Modem Act: |
telefonhívásra a modem bekapcsolja-e a gépet. Egyes BIOS-oknál ilyenkor a modem által használt megszakítást is meg kell adni. |
| AC PWR Loss Restart: |
az ATX gép újrainduljon-e vagy maradjon kikapcsolva, ha a hálózati feszültség megszűnik, majd visszaáll. |
| Automatic Power Up: |
előre megadott időpontban induljon el a gép. |
Fan
speed/
Temperature/Voltage: |
amennyiben Ignore-t választunk, a kritikus értékeket figyelmen kívül
hagyja a BIOS, egyébként kijelzi a ventillátorok fordulatszámát, a
hőmérsékleteket és a feszültségeket, s ha bármelyik átlépi a
határértéket, figyelmeztet (csipogás), csökkenti az órajelet, vagy
leállítja a gépet. |
PNP and PCI Setup: a megszakítások és a közvetlen memória-hozzáférés beállításai.
| PNP OS Installed: |
amennyiben Windows 9x-et használunk, nagyon fontos, hogy be legyen
kapcsolva, ugyanis ez teszi lehetővé az alábbi paraméterek állítgatását
az operációs rendszernek: |
| Slot IRQ: |
megadhatjuk mindegyik PCI slotnál, hogy a benne ülő kártya milyen
megszakítást használjon. Az automatikus beállítás általában jó, ezen
csak akkor kell változtatni, ha valamelyik kártya csak egyféle
beállítással működik. |
| IRQ/DMA Used By ISA: |
ha nem PCI vagy PnP (plug & play) ISA kártya van gépünkben, le
kell neki foglalnunk a rajta hardveresen beállított IRQ/DMA-t, hogy azt a
rendszer ne akarja másnak kiosztani. |
Load Setup Defaults: az alapbeállítások betöltése a
Standard CMOS Setup oldal kivételével. Reménytelenül összekuszált
beállítások, vagy a CMOS-beli beállítások törlődése esetén ez a végső
mentsvár.
User/Supervisor Password: jelszó a géphez, illetve a BIOS Setuphoz való hozzáféréshez. A jelszókérés üres jelszó megadásával tiltható le.
Auto Detect Hard Disks: a csatlakoztatott merevlemezek adatainak automatikus beírása. Cikkünk elején már volt róla szó.
Low Levet Formatting: ma már viszonylag ritka menüpont, a merevlemezek alacsony szintű formázását teszi lehetővé.
Ha van ilyen a BIOS-unkban, vigyázzunk vele: az új merevlemezeknél ez a
meghajtó belső hibatáblázatának felülírását is jelenti, ami után örökre
használhatatlanná válhat az egység!
Quit With/Without Saving: kilépés a beállítások elmentésével, illetve anélkül; majd a gép újraindítása.
Az új alaplapok egy részénél a Setupból lehet állítani a processzor
működési paramétereit is. Ha nem indul a gép a helytelen beállítások
miatt, nem kell megijednünk - ekkor az alapbeállításokkal fog elindulni a
következő próbálkozáskor. Vagy sem...
A BIOS frissítése
Az új alaplapokon a BIOS program flash memóriában tárolódik, így
bármikor átírható. Ez lehetővé leszi új BIOS beírását, így hibajavítást
és új alkatrészek támogatását is. Érdemes időnként megtekinteni az
alaplap gyártójának Web-oldalait, hogy nincs-e újabb letölthető BIOS.
Ehhez meg kell néznünk BIOS-unknak a gép bekapcsolásakor kiíródó dátumát
és verziószámát.
A gyártónál általában megtaláljuk az új fejlesztéseket a régiekhez
képest, és ez alapján eldönthetjük, szükségünk van-e a frissítésre. Ha
úgy döntünk, hogy igen, töltsük le az új programot, az újraírót
(AWDFLASH.EXE vagy hasonló), majd készítsünk egy bootolható foppyt (SYS
A: vagy FORMAT A: /S). Erre másoljuk rá (természetesen kicsomagolás
után) az új BIOS-t tartalmazó fájlt, valamint az íróprogramot, és
indítsuk el róla a gépet. Egyes alaplapokon egy jumpert is át kell
állítanunk az írás engedélyezéséhez.
A DOS bejelentkezése után indítsuk el az íróprogramot, majd adjuk meg az
új BIOS-fájl nevét, valamint az ekkor a floppyra kerülő előző BIOS-t
tároló fájl nevét.
Ha sikeres volt az írás, indítsuk újra a gépet. Ha nem, akkor az előbb
elmentett régi BIOS-t írjuk vissza. Fontos, hogy hibás írás után ne
reseteljük a gépet, mert valószínűleg nem fog újraindulni.
Az írást addig kell újból megkísérelni, amíg sikeres nem lesz. Ehhez
esetleg le kell töltenünk egy másik BIOS-t egy másik számítógéppel. Ha a
hibás BIOS miatt nem indul az alaplap, vigyük szervizbe, s mondjuk el
mi történt.
Ha ismerősünknek hasonló gépe van, akkor kérjük el a BIOS-memóriát,
indítsuk el vele a gépünket, majd üzem közben (!) kicserélve a két IC-t,
kíséreljük meg újra az írást. Remélhetőleg ekkor már sikeresen
fejeződik be a művelet.
Intelligens memóriák
A 100 MHz-es alapórajelű rendszerek Achilles-sarka a
memória-alrendszer. Ahhoz, hogy számítógépünk megbízhatóan működjön,
olyan memóriamodulokat kell használnunk, amelyek képesek ezen a
frekvencián is adatot szolgáltatni. Ehhez azonban nem elég, ha 10 ns
feliratú memória-áramkörök vannak a modulon. A 100 MHz-es modulok terén
ugyan kezd valamiféle rend kialakulni, de hogy az általunk használt
modul megbízhatóan működik-e, csak kipróbálás után lehet eldönteni.
Ebben az esetben a kipróbálás azt jelenti, hogy hosszú időn keresztül
használjuk számítógépünket az új modullal, és lehetőleg intenzív
memóriahasználatot igénylő alkalmazásokat futtatunk. Még az ilyen alapos
tesztelésnél is számolnunk kell azonban azzal, hogy a melegedésből,
időzítési problémákból eredő hibákat sok esetben csak hetek, hónapok
múltával vehetjük észre.
A 100 MHz-et is támogató rendszerekben használatos modulok kizárólag SPD
áramkörrel felszerelve készülnek. Az SPD (Serfal Presence Detect)
egység egy 8 kivezetéses EEPROM chip, amely a DIMM modul méretét,
sebességét, feszültségi adatait, illetve a sor- és oszlopcímeket,
valamint a memóriachipés a modulgyártó adatait tárolja. Az egyéb
kiegészítő adatokkal együtt összesen több mint 40 paraméter található
meg az SPD-ben.
Amikor a POST során a BIOS beolvassa ezeket a paramétereket,
automatikusan beállítja a BIOS Setup Chipset Features Setup oldalán
található értékeket a legnagyobb biztonság és teljesítmény elérése
érdekében.
Az SPD-ben lévő adatok ismerete nélkül a BIOS és a gép használója is
csak megközelítőleg tudja beállítani a memória paramétereit, aminek
következtében kisebb lesz a teljesítmény és nagyobbak a hibalehetőségek.
Az SPD használata a régebbi EDO-RAM-nál nem volt ennyire fontos,
ugyanis a memória a kisebb sebesség miatt kevésbé volt érzékeny a
beállításokra. Az SDRAM-ok azonban legalább kétszer olyan gyorsan
működnek, mint az EDORAM-ok, ezért kevésbé hibatűrőek.
Az alternatív alaplapi vezérlő áramkörök mellett természetesen az Intet
chipkészletei is támogatják az SPD használatát - de a BX chipkészletű
alaplapokhoz szinte kötelező SPD-s memóriát használni.
A paradigmaváltás eredménye lett az UEFI. A régi hagyományos BIOS az újabb és újabb beépített kódrészek miatt bonyolulttá, rosszul szervezetté, néhol hibás részeket tartalmazó kóddá vált.
Mindeközben például a merevlemezek tárolókapacitása lassan meghaladja az eredeti BIOS implementáció megalkotásakor elképzelhetetlennek tűnő 2 TB-ot, aminél nagyobb méretű HDD-ről a BIOS nem képes rendszert indítani. Elkerülhetetlenül szükségessé vált tehát a BIOS utódjának megalkotása. Az Intel által kifejlesztett, és Extensible Firmware Interface-nek, röviden EFI-nek elnevezett új rendszer továbbfejlesztése 2005 óta a vezető technológiai vállalatok (többek között az AMD, Apple, Dell, HP, IBM, Intel, Lenovo, Microsoft) által létrehozott Unified EFI Forum nevű szövetség specifikációi alapján történik, UEFI név alatt.
Az UEFI legfontosabb előnyei a BIOS-szal szemben:
– Hordozhatóság.
Míg a BIOS az x64-es gépeken is csak x86 módban fut és más architektúrákat nem támogat, addig az UEFI az x86, x64, Itanium, ARM processzorokon is natív módon fut.
– Az új eszközök támogatása.
Az UEFI 2,2 TB-nál nagyobb meghajtók, akár 128 elsődleges merevlemez partíció és több, mint 17,2 milliárd GB méretű memória kezelését is támogatja.
– Gyorsaság
. Az UEFI gyorsabb rendszerindítást és hibernálásból való visszatérést tesz lehetővé.
– Modularitás.
A moduláris felépítésből adódóan az UEFI egyes részeinek frissítésekor nem szükséges a teljes tartalmat lecserélni.
– Fokozott biztonság
Az UEFI fokozottan védi a számítógépet a rosszindulatú kódok ellen azáltal, hogy a rendszerindítás folyamatát felügyeli és csak megbízható kód indulását engedélyezi. Ezzel a technológiával kiküszöböli a bootkit típusú támadásokat. Mindezen előnyök mellett a jelenleg forgalomban lévő UEFI firmware-ek kivétel nélkül tartalmaznak egy, a BIOS-szal való kompatibilitást megvalósító modult (Compatibility Support Module, CSM), ezért az UEFI-vel szállított PC-ken is lehetőség van olyan, régebbi operációs rendszerek használatára, amelyek nem támogatják az UEFI-t.
Az UEFI specifikáció része – a BIOS által támogatott MasterBoot Record (MBR) helyett – a GUID Partition Table (GPT) partícionálás. Erre azért volt szükség, mert az MBR legfeljebb 4 partíciót kezel egy merevlemezen, míg a mai felhasználói követelményeknek ez már nem minden esetben felel meg. MBR partícionálás esetén a partíciós információk (maximum 4 partíció adatai számára van hely) a Master Boot Record területre kerülnek. A BIOS itt tárolja azt a kódot is, amelyik elindítja az operációs rendszer boot-olásának folyamatát. GPT partícionálás esetén a merevlemez első szektora a BIOS-szal való kompatibilitás érdekében egy Master Boot Record számára van lefoglalva, azonban az UEFI nem használja ezt a területet. Ebből nem csupán az következik, hogy az UEFI máshonnan olvassa ki a merevlemez partícionálásának adatait, hanem az is, hogy az operációs rendszer boot-olásához nem egy rögzített helyen (MBR) található kódot használ. Ehelyett az UEFI boot manager rutint használ, ami arra szolgál, hogy az operációs rendszer betöltő programját indítsa el. Az operációs rendszer betöltő (OS loader) program egyszerűen a fájlrendszerben tárolódik (a kiterjesztése .efi), ezért például egy UEFI bootolásra alkalmas DVD vagy USB kulcs elkészítésekor elegendő a szükséges mappákat, állományokat egyszerűen átmásolni az eszközre, nincs szükség a MBR megfelelő elhelyezésére is alkalmas speciális programok használatára! A telepítő média kialakításánál figyelembe kell venni, hogy az UEFI csak FAT12, FAT16 és FAT32 típusú fájlrendszereket támogat.
A 64 bites UEFI kizárólag 64 bites OS loader programot tud kezelni, ezért a 32 bites operációs rendszerek betöltése egy UEFI-s számítógépre nem lehetséges. Az UEFI egyik hasznos (ki-bekapcsolható) biztonsági funkciója a Secure Boot. Ez a szolgáltatása boot folyamat során ellenőriz betöltés előtt minden állományt és kizárólag olyan OS loadert, valamint eszközmeghajtót (driver) enged betöltődni, amely digitális aláírással rendelkezik.
Ezáltal a Secure Boot funkció megakadályozza rosszindulatú kódoknak a számítógép indulásakor történő betöltődését. Az ilyen, úgynevezett rootkit-ek azért rendkívül veszélyesek, mert a fertőzött számítógépen a boot folyamat során hajtják végre rosszindulatú akcióikat és elrejtik magukat az operációs rendszer, illetve a vírusvédelmi programok ellen. Az UEFI Secure Boot funkciója teljesen kizárja az ilyen típusú támadásokat, mivel még a kód lefutása előtt felismeri a fertőzött állományt és nem engedi azt betöltődni.
A fentiek alapján bátran állíthatjuk, hogy az UEFI elterjedése a piacra kerülő számítógépeken úgy a rendszerépítők, mint a felhasználók számára kedvező változásokat hoz megbízhatóság, használhatóság, rendelkezésre állás és biztonság szempontjából is.
Az UEFI és a Windows Az UEFI-ről, az új számítógépek egy részén a BIOS-helyett található firmware-ről több ismertető, cikk is található a szaksajtóban, interneten.
Ebben a cikkben azt ismertetjük, hogy a rendszerépítőknek az UEFI-s számítógépeken történő Windows telepítéskor mire kell figyelniük, milyen problémákkal találkozhatnak, és azokat hogyan küszöbölhetik ki.
A Microsoft az UEFI támogatást a Windows Vista SP1 verzióba építette be először. A jelenleg az UEFI-t támogató Microsoft operációs rendszerek:
Windows8
Windows7
Windows Vista (SP1)
Windows Server 2012
Windows Server 2008 R2
Windows Server 2008
Az UEFI megvalósítása az x86-os számítógépeken 64 bites, ezért csak az imént felsorolt operációs rendszereknek csak a 64 bites változata támogatja. (Az ARM processzoros mobil eszközökön az EUFI 32 bites megvalósítása található). Az előzőkből máris adódik az első kérdés: 32 bites Windows operációs rendszert nem lehet telepíteni UEFI-s számítógépre? Nos, ilyen probléma nincs, ugyanis az UEFI-ben található egy BIOS kompatibilitást megvalósító modul, a CSM. A számítógép felhasználója az UEFI-hez ugyanúgy hozzáférhet az eszköz bekapcsolása után, mint a régebbi gépek esetében a BIOS -hoz és a rendelkezésre álló beállítási lehetőségeket használhatja. Ily módon bekapcsolhatja a BIOS kompatibilitást és ekkor már tudja telepíteni a 32 bites operációs rendszert. Nagyon fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy az ilyen módon telepített gépen ezután nem szabad kikapcsolni a BIOS kompatibilitást, mert UEFI módban a számítógép nem fog boot-olni!
Természetesen egy másik, UEFI-t támogató operációs rendszer telepítése előtt mindenképpen érdemes kikapcsolni a BIOS kompatibilitást, hogy az UEFI által nyújtott előnyöket a felhasználó az új operációs rendszer használata során kihasználhassa. Az UEFI-t ismertetőben írtunk arról, hogy az UEFI másfajta partícionálást valósít meg a számítógépeken, mint a BIOS. A Windows telepítő a telepítés során elvégzi a megfelelő
partícionálást, a telepítést végző rendszerépítőnek csupán arról kell gondoskodnia, hogy a nem megfelelő partícionálást (tehát UEFI-s telepítés esetén az MBR-típusú, BIOS-kompatíbilis telepítés esetén a GUID típusú partíciókat) törölje. Amennyiben a telepítés során ezt a műveletet nem végezzük el, a telepítő hibaüzenetet fog adni! Ugyanez a helyzet akkor is, ha egy UEFI-vel (tehát GUID partícióra) telepített operációs rendszerrel ellátott számítógépen teljes újratelepítésre (clean install) van szükség. A telepítő ugyanis a GUID partíciók közül egyikre sem tudja telepíteni az operációs rendszert. A legegyszerűbb megoldás ekkor a telepítő által kínált lemezműveletek segítségével a partíciókat törölni. Arra azonban ügyelni kell, hogy ilyen esetben a telepítés után nem található majd a merevlemezen Windows.old mappa a korábbi telepítésmappáival és állományaival!
A Microsoft a Windows 8 fejlesztésekor messzemenőkig kihasználta az UEFI adta lehetőségeket, így az UEFI-vel telepített Windows8 számítógépeken a boot folyamat gyorsabb, és a Secure Boot funkció kihasználásával biztonságosabb is. A másik újdonság, hogy az UEFI kulcs-érték párok tárolására vonatkozó képességét kihasználva, a márkás számítógépre a gyártók által előtelepített Windows 8 operációs rendszerek termékkulcsa nem a számítógépre ragasztott COA matricán található, hanem az UEFI memóriájában eltárolva. Ez a megoldás rendkívül előnyös a szoftverkalózkodás visszaszorítása ellen is, de a felhasználók a termékkulcs elvesztése ellen is védve vannak, ugyanis az operációs rendszer újratelepítésekor a telepítő automatikusan az UEFI memóriájából olvassa ki a termékkulcsot, nincs szükség annak manuális megadására. Ugyanakkor azonban ez az előny problémává válhat abban az esetben, ha a számítógépre egy másik operációs rendszer telepítése válik szükségessé. A telepítési folyamat során ugyanis alapesetben a termékkulcs az UEFI-ből kerül kiolvasásra és mivel ez a termékkulcs nem a telepítendő operációs rendszerhez tartozik, így a telepítés hibaüzenettel megáll.
A probléma elhárításához tudni kell, hogy a telepítő a termékkulcsot elsősorban egy úgynevezett válaszfájlból (unattended állomány, EI.CFG vagy PID.TXT) olvassa ki, másodsorban az UEFI memóriájából és harmadsorban a termékkód megadására szolgáló ablakból. Alapesetben a telepítő média nem tartalmaz megfelelően beállított válaszfájlt, ez azonban megváltoztatható és így az UEFI-ben tárolt termékkulcs a telepítés során figyelmen kívül lesz hagyva. A legegyszerűbb megoldás egy megfelelő tartalommal rendelkező,
EI.CFG nevű állományt létrehozni a telepítő média sources mappájában, ezáltal elérve azt, hogy a telepítő ne az UEFI-ben tárolt termékkulcsot vegye figyelembe. Az EI.CFG használatával a telepítő média univerzálissá tehető abban az értelemben, hogy a telepítés során megadhatóvá
válik a telepítésre kerülő kiadás is. Az EI.CFG állomány tartalma a következő kell, hogy legyen:
[EditionID]
[Channel]
OEM
[VL]
0
Az [EditionID] sor után következő sorban megadható a telepítendő Windows 8 kiadás (pl. Windows 8 Pro), de ha ez a sor üresen marad, akkor a telepítés során manuálisan választható ki a megfelelő kiadás. A [Channel] sor után következő sorban OEM licenc esetén az „OEM” egyébként a „Retail” szövegnek kell szerepelnie. A [VL] után következő sorban az „1” karakter szerepel mennyiségi licenc esetén, egyébként pedig a „0” karakter.
Mivel a telepítő média tartalmát módosítani szükséges, ezért érdemes a telepítéshez USB kulcsot használni, ez gyorsabb telepítést tesz lehetővé, illetve a DVD meghajtóval nem rendelkező eszközökön is alkalmazható telepítésre. Az UEFI az NTFS formátumot nem támogatja, ezért – amennyiben szükséges – az USB kulcsot FAT32-re kell formázni. Ezek után viszont elegendő az eredeti telepítő DVD mappáit és állományait egyszerűen átmásolni és ezután létrehozni az EI.CFG állományt.
A Windows 8 telepítési lehetőségek körüljárása után néhány gondolat erejéig még foglalkoznunk kell a Windows 7 telepítésével kapcsolatos kérdésekkel. Az OEM Windows 8 Pro licenc rendelkezik a downgrade joggal, azaz a felhasználónak lehetősége van az előtelepített operációs rendszer helyett a Windows 7 telepítésére és használatára.
Bár a Windows 7 támogatja az UEFI-t, a telepítés UEFI módban több nehézséget, problémát okozhat, ezért lényegesen egyszerűbb az UEFI-s számítógépen a BIOS kompatibilitást beállítani és így, hagyományos módon telepíteni a Windows 7-et. Másfelől viszont, így le kell mondani az UEFI által nyújtott előnyökről. UEFI módban történő telepítés esetén fontos tudnivaló, hogy a Windows 7 nem támogatja a
Secure Boot-ot, tehát ezt a telepítés megkezdése előtt az UEFI kezelőfelület ének használatával ki kell kapcsolni.
A Windows 7 64 bites változatának telepítő DVD-je támogatja mind az UEFI-s mind a BIOS módú telepítést. A számítógépen azonban be kell állítani, hogy UEFI módú telepítés lesz végrehajtva. Ennek beállítása – az UEFI kezelőfelültének használatával – számítógép modellenként különböző módon történhet, a szükséges információk az eszköz dokumentációjában, vagy a gyártó weboldalán találhatók.
A telepítés során a merevlemez partícionálását meg kell szüntetni, amennyiben az MBR alapú. GPT partícionálás esetén a Primary elnevezésű partíciót kell megjelölni az operációs rendszer telepítésére. Amennyiben a telepítő hibaüzenetet ad, hogy erre a partícióra nem lehet telepíteni, a „Tovább” gombra kattintva a telepítési folyamat rendben tovább fog haladni.
UEFI boot-os Windows 7 telepítő USB kulcs elkészítésekor mindenképpen FAT32-re formázott USB kulcsot kell használni. A WINDOWS 7 64 bit telepítő DVD-jének teljes tartalmát az USB kulcsra kell másolni (nem használható a Microsoft USB/DVD Tool alkalmazás, mert az újraformázza az USB eszközt NTFS-re, ezt a formátumot azonban az UEFI nem támogatja), majd ezután az USB kulcs tartalmán némi változtatást kell elvégezni. Először is a efimicrosoft mappa tartalmát (azaz a boot mappát és annak teljes tartalmát) át kell másolni a efi mappába (tehát a mappa hierarchiában eggyel feljebbre), majd ezek után a efiboot mappába be kell másolni a bootmgfw.efi állományt bootx64.efi-re átnevezve. A
bootmgfw.efi állomány a telepítő DVD-n nem található meg külön állományként. Egy Windows 7 64 bites operációs rendszert futtató számítógépen a WindowsBootEFI mappában található meg, illetve a teleptő DVD sources mappájában található install.wim állományból, azt egy erre alkalmas programmal mountolva ki lehet nyerni. A fentiek szerint elkészített USB kulcsról UEFI módban boot-olható a számítógép és telepíthető a Windows 7.
Hiba jelzések
Gondolom már sokan belefutottak abba, hogy valamilyen oknál fogva a gép induláskor elkezdett prüttyögni ahelyett, hogy rendesen felállt volna a rendszer és fogalmatok sem volt, hogy mit fütyörészik. Na most ezen próbálok segíteni jelen posztban. Előre szólok, hogy ez a leírás nem rövid, bár nem szükséges mind elolvasni csak, ami nektek szükséges.
A lényeg a továbbra kattintva tekinthető meg.
Award BIOS
Manapság talán a legnépszerűbb BIOS a gyártók közt. A hibakódjai nem bonyolultak, ha lehet, akkor inkább megpróbál a képernyőn keresztül tájékoztatást adni a hibáról.
1 rövid sípszó: minden rendben.
1 hosszú sípszó: memóriahiba. - Az első memóriabankban talált hibát a rendszer. Ha szerencsénk van, akkor csak nem érintkezik tökéletesen a modul. Rosszabb esetben az egyik chip hibás a modulon, de az alaplap hibája is okozhatja.
1 hosszú 2 rövid sípszó, 1 hosszú 3 rövid sípszó: videokártya hiba - A BIOS nem tudja elérni a videokártyát. Elképzelhető, hogy a kártya nem csatlakozik megfelelően a slot-ba, rosszabb esetben a memóriája hibás. Esetleg alaplapi hiba is okozhatja, de nem ez a jellemző.
Folyamatos sípolás: memória vagy videokártya probléma - A legjellemzőbb a memóriahiba ebben az esetben. Tipikusan akkor fordul elő, ha a rendszer nem talál memóriát. Lehet, hogy az egyetlen modul meghibásodott vagy nincs a helyén, vagy nincs elegendő mennyiségű modul beszerelve. (pl. csak egy db 32 bites modul egy Pentium 1-es gépben) Az alaplap hibája ritkán okoz ilyen hibaüzenetet, de természetesen előfordulhat.
AMI BIOS
A másik ismert és széles körben használt BIOS gyártó, az American Megatrends Inc. (AMI)
Szerencsére nem sűrűn változtatgatják a hibajelzéseiket, így szinte mindegy, hogy egy mai, vagy egy tíz éves AMIBIOS sípol nekünk.
1 rövid sípszó: DRAM frissítési hiba - A rendszer nem tudja frissíteni a memóriát, így annak tartalma elveszik. Jellemzően memóriahibára utal, de az alaplap is okozhatja.
2 rövid sípszó: paritáshiba - Tipikusan a memória hibájára utal, ritkábban az alaplap is lehet hibás.
3 rövid sípszó: hiba az első 64K RAM-ban - Ez a hiba is jellemzően memóriahiba. Az első bankban levő memóriamodul hibás, vagy nem érintkezik megfelelően, így a memória első 64KB-os szegmensében hiba keletkezik. Ritkábban ugyan, de az alaplap hibája is okozhatja.
4 rövid sípszó: rendszer timer hiba - Ezt a hibát egyértelműen az alaplap hibája okozza.
5 rövid sípszó: processzorhiba - A processzor esetleg az alaplap okozza.
6 rövid sípszó: billentyűzet-vezérlő vagy A20 kapu hiba - Okozhatja a billentyűzet vagy a billentyűzet-vezérlő hibája, amely egyben a magas memória (HMA) elérésére szolgáló A20 kaput is vezérli.
7 rövid sípszó: virtuális mód hiba - A processzor vagy az alaplap hibája okozhatja.
8 rövid sípszó: videómemória hiba - A BIOS nem tudta írni vagy olvasni a videokártya memóriáját. Okozhatja a videokártya vagy az alaplap hibája. Mivel ez nem végzetes hiba, a boot folyamat ettől akár folytatódhat is.
9 rövid sípszó: ROM BIOS checksum hiba - A BIOS programot tartalmazó ROM hibáját jelzi.
10 rövid sípszó: CMOS checksum hiba - A beállításokat tartalmazó CMOS memóriában talált hibát a rendszer. A hibát az alaplap okozhatja.
11 rövid sípszó: cache memória hiba - Hibás a másodszintű cache memória. Amennyiben nem az alaplapra vagy a processzorba integrált cache-ről van szó, megpróbálhatjuk megmozgatni a chip-et, a BIOS-ból letiltani a használatát, esetleg ha ez sem segít, eltávolítani.
Folyamatos sípolás: memória vagy videokártya probléma - A legjellemzőbb a memóriahiba ebben az esetben. Tipikusan akkor fordul elő, ha a rendszer nem talál memóriát. Lehet, hogy az egyetlen modul meghibásodott vagy nincs a helyén, vagy nincs elegendő mennyiségű modul beszerelve. (pl. csak egy db 32 bites modul egy Pentium 1-es gépben). Az alaplap hibája ritkán okoz ilyen hibaüzenetet, de természetesen előfordulhat.
1 hosszú, 3 rövid sípszó: memória hiba - Jellemzően egy nem megfelelően behelyezett memóriamodul okozza.
1 hosszú, 8 rövid sípszó: videokártya hiba - A videokártya resetelése megoldhatja a problémát.
Phoenix BIOS
A Phoenix hibakódjai a legbonyolultabbak, kiváltképp az újabb BIOS verzióiknál. Minden POST funkciónak megvan a saját kódja, ezáltal nagyon részletes információt ad a hiba jellegéről (cserébe jó bonyolultan). A hibakódok tekintetében a Phoenix BIOS-okat két csoportra bonthatjuk. Az újabbak 4.x verziójúak, és 1994 vagy az utáni kiadásúak, illetve az ezt megelőző régebbi verziókra.
Phoenix BIOS v 1.x, 2.x, 3.x
Ezek a BIOS-ok jellemzően 286-os, 386-os és 486-os gépekben találhatóak. A hibakódokat hármas blokkokra osztották sípszó - szünet - sípszó - szünet - sípszó formátumban.
1-1-2: CPU / alaplap hiba
1-1-3: CMOS írási / olvasási hiba - Valószínűleg az alaplap hibás.
1-1-4: BIOS ROM checksum hiba - A BIOS chip vagy az alaplap hibája.
1-2-1: timer hiba - Valószínűleg alaplaphiba.
1-2-2: DMA inicializációs hiba.
1-2-3: DMA lapregiszter írási/olvasási hiba.
1-3-1: memória frissítési hiba
1-3-2: hiba a RAM első 64KB-os szegmensében, adatvezeték hiba.
1-3-3: hiba a RAM első 64KB-os szegmensében, paritásvezeték hiba.
1-3-4: hiba a RAM első 64KB-os szegmensében, címvezeték hiba.
1-4-1: RAM címvezeték hiba.
1-4-2: RAM paritáshiba.
1-4-3: timer hiba. - Az alaplap hibájára utal.
1-4-4: NMI port hiba. - Az alaplap hibájára utal.
2-1-1: hiba a RAM első 64KB-os szegmensében - A RAM vagy az adatvezeték (bit #0) hibája.
2-1-2: hiba a RAM első 64KB-os szegmensében - A RAM vagy az adatvezeték (bit #1) hibája.
2-1-3: hiba a RAM első 64KB-os szegmensében - A RAM vagy az adatvezeték (bit #2) hibája.
2-1-4: hiba a RAM első 64KB-os szegmensében - A RAM vagy az adatvezeték (bit #3) hibája.
2-2-1: hiba a RAM első 64KB-os szegmensében - A RAM vagy az adatvezeték (bit #4) hibája.
2-2-2: hiba a RAM első 64KB-os szegmensében - A RAM vagy az adatvezeték (bit #5) hibája.
2-2-3: hiba a RAM első 64KB-os szegmensében - A RAM vagy az adatvezeték (bit #6) hibája.
2-2-4: hiba a RAM első 64KB-os szegmensében - A RAM vagy az adatvezeték (bit #7) hibája.
2-3-1: hiba a RAM első 64KB-os szegmensében - A RAM vagy az adatvezeték (bit #8) hibája.
2-3-2: hiba a RAM első 64KB-os szegmensében - A RAM vagy az adatvezeték (bit #9) hibája.
2-3-3: hiba a RAM első 64KB-os szegmensében - A RAM vagy az adatvezeték (bit #A) hibája.
2-3-4: hiba a RAM első 64KB-os szegmensében - A RAM vagy az adatvezeték (bit #B) hibája.
2-4-1: hiba a RAM első 64KB-os szegmensében - A RAM vagy az adatvezeték (bit #C) hibája.
2-4-2: hiba a RAM első 64KB-os szegmensében - A RAM vagy az adatvezeték (bit #D) hibája.
2-4-3: hiba a RAM első 64KB-os szegmensében - A RAM vagy az adatvezeték (bit #E) hibája.
2-4-4: hiba a RAM első 64KB-os szegmensében - A RAM vagy az adatvezeték (bit #F) hibája.
3-1-1: Master DMA regiszter hiba - Az alaplap hibája.
3-1-2: Slave DMA regiszter hiba - Az alaplap hibája.
3-1-3: Master megszakításvezérlő hiba, vagy IRQ vonal hiba - Az alaplap, vagy egy kártya hibája okozhatja.
3-1-4: Slave megszakításvezérlő hiba, vagy IRQ vonal hiba - Az alaplap, vagy egy kártya hibája okozhatja.
3-2-2: Megszakításvezérlő hiba.
3-2-3: FENNTARTVA
3-2-4: Billentyűzetvezérlő / A20 kapu vezérő hiba.
3-3-1: CMOS elem hiba.
3-3-2: CMOS beállítási hiba - Érvénytelen beállítást tartalmazó CMOS.
3-3-3: FENNTARTVA
3-3-4: videokártya memória hiba - Hibás a videokártya vagy a videokártya RAM-ja.
3-4-1: videokártya inicializálási hiba - Hibás a videokártya vagy a videokártya RAM-ja.
3-4-2: videokártya inicializálási hiba - Hibás a videokártya vagy a videokártya RAM-ja.
4-2-1: timer hiba
4-2-2: a chipset vagy más belső komponens hibája - Alaplaphiba.
4-2-3: az A20 kapu hibája - Alaplaphiba.
4-2-4: IRQ hiba - Az IRQ vezérlő vagy egy kártya hibája.
4-3-1: RAM hiba - Hiba az első MB feletti EMS területen.
4-3-3: timer hiba - Az alaplap hibája.
4-3-4: Real Time CLock (RTC) hiba - Az RTC chip vagy az alaplap hibája.
4-4-1: a soros port hibája - I/O bus hiba.
4-4-2: a párhuzamos port hibája I/O bus hiba.
4-4-3: Matematikai társprocesszor hiba Hibás alaplap vagy processzor.
9-2-1: inkompatibilis videokártya
Phoenix BIOS v 4.x
Jellemzően az 1994 után gyártott pentium és magasabb kategóriás alaplapokban fordulnak elő ezek a verziójú BIOS-ok. A hibakódokat itt négyes blokkokra osztották.
1-1-1-3 (02h): valós mód hiba - A processzor vagy az alaplap hibája.
1-1-2-1 (04h): CPU típus hibája.
1-1-2-3 (06h): chipset vagy egyéb alaplapi komponens hibája.
1-1-3-1 (08h): chipset regiszter inicializációs hiba.
1-1-3-3 (0Ah): CPU regiszter inicializációs hiba.
1-1-4-1 (0Ch): másodszintű cache inicializációs hiba.
1-1-4-3 (0Eh): I/O hiba.
1-2-1-1 (10h): Power Management hiba.
1-2-2-1 (14h): Billentyűzetvezérlő hiba.
1-2-2-3 (16h): BIOS ROM checksum hiba.
1-2-3-1 (18h): 8254 timer inicializációs hiba.
1-2-3-3 (1Ah): 8237 DMA vezérlő hiba.
1-2-4-1 (1Ch): IRQ vezérlő hiba.
1-3-1-1 (20h): DRAM frissítési hiba.
1-3-1-3 (22h): 8742 billentyűzetvezérlő hiba.
1-3-3-3 (2Ah): Hiba a RAM első 512KB-os területén.
1-3-4-1 (2Ch): Hiba a RAM első 512KB-os területén - (adatvezeték hibája)
1-3-4-3 (2Eh): Hiba a RAM első 512KB-os területén.
1-4-2-1 (34h): CMOS RAM olvasási/írási hiba.
2-1-3-1 (48h): grafikus konfiguráció összehasonlítása a CMOS-ban tárolt adatokkal
2-1-3-2 (49h): PCI bus és PCI eszközök inicializálási hibája.
2-1-3-3 (4Ah): videokártya (kártyák) hibája.
2-2-1-3 (52h): Billentyűzet hiba.
2-2-3-1 (58h): IRQ hiba.
2-2-4-1 (5Ch): RAM hiba az 512KB - 640KB tartományban.
2-4-2-1 (74h): Real Time Clock (RTC) hiba.
2-4-2-3 (76h): Billentyűzet hiba.
4-2-1-1 (D0h): IRQ hiba.
4-2-1-3 (D2h): IRQ hiba.
4-2-2-1 (D4h): IRQ hiba.
4-2-4-3 (DEh): Billentyűzetvezérlő hiba.
Az eredeti IBM hibakódok
Végezetül egy kis történelmi visszatekintés. Valószínűleg nem sokunknak lesz rá szüksége.
1 rövid sípszó: minden rendben.
2 rövid sípszó: hiba, hibakód a képernyőn.
Nincs sípszó: alaplap vagy tápellátás hiba. (vagy kikötöttük a speakert)
Folyamatos sípszó: alaplap, tápellátás, vagy billentyűzet hiba.
Ismétlődő rövid sípszó: tápellátás vagy alaplap hiba.
1 hosszú, 1 rövid sípszó: alaplaphiba.
1 hosszú, 2 rövid sípszó: videokártya hiba (MDA, CGA)
1 hosszú, 3 rövid sípszó: videokártya hiba (EGA)
3 hosszú sípszó: 3270 billentyűzet kártyahibája
