Digitális multiméter használata számítástechnikai műszerészek és villanyszerelők számára 9. osztály

FIGYELEM! 10A fölött nincs védelem, az eszköz tönkre megy!

A gyakorlatban olyan digitális multiméterekterjedtek el, amelyek egyen- és váltakozó feszültségek, egyen- és váltakozó áramot és ellenállást is mérni lehet. A multiméterek többsége folytonosság- vizsgálatra (zárlatvizsgálatra) használható funkcióval is rendelkezik. A digitális elven működő mérőműszerek nem csak az alaptartományokban és nem csupán villamos mennyiség mérésére használatosak, hanem méréshatár-kiterjesztéssel és különféle átalakítókkal más villamos és egyéb

mennyiségek mérésére is alkalmassá tehetők. Bizonyos multiméter tipusoknála dióda szimbólummal jelzett funkció félvezetők (P_N átmenet) vizsgálatára esetenként tranzisztor vizsgálatára alkalmas funkciót is tartalmaznak. 

Mindig a legmagasabb értéket állítjuk be és fokozatosan haladunk a kisebb felé a mérés során!

Minden alapvető mérési funkcióval rendelkezik.

Mérhető vele ellenállás/ szakadás, hálózati feszültség, akkummulátor feszültsége, vagy akár a töltés ellenőrzése, merülő félben lévő elemeinek ellenőrzése.

Negatív fekete a COM a pozitív a piros, a fölötte levő kettő közül

Biztonságos használat

• Először ellenőrizze próbaméréssel a multiméter működését.

• Mindig a nagyobb méréstartományban kezdje, majd utána kapcsoljon át (a mért

értéktől függően) eggyel kisebbe. Viseljen megfelelő védőkesztyűt (pl.: szigetelő

kesztyűt), ha a mérési pont mellett feszültség alatti, megérinthető részek vannak.

https://www.youtube.com/watch?v=9mAOxH7El50

Jellemzők:

- DC feszültségmérés: 200mV/2000mV/20V/200V/500V

- AC feszülségmérés: 200V/500V

- DC árammérés: 2000uA/20mA/200mA/5A

- ellenállás mérés: 200/2000/20k/200K/2000K

- tranzisztor hFE mérés

- dióda- és szakadásvizsgálat

- 3 1/2 digites LCD kijelző

Tartozékok:

- használati útmutató

- mérőzsinór szett

- 1db 9V 6F22 tip. Elem

- 1 db biztosíték (500mA/250 V)

Vigyázat! Sérülésveszély! A multiméter rendeltetésellenes használata sérülésekhez, balesethez vezethet.

FIGYELMEZTETÉS!

Áramütés veszélye!

Sérülések a mérőérzékelőn, a mérőérzékelő vezetékén áramütéshez vezethetnek.

− Ellenőrizze, nem láthatók-e a multiméteren károsodások.

Ne vegye használatba a multimétert, ha például a mérőérzékelő, a mérőérzékelő vezeték

szigetelése sérült.

Mérés folyamata

Egyenáram feszültség mérése COM és VΩmA  DCV  200m-nél 1,5 V mérhetünk vele (200m-100000mV=100V)

Egyenáram áramerősség mérése COM és VΩmA  DCA  200m-nél 2,2 A mérhetünk vele (200µ-10A)

Váltóáram feszültség mérése ACV (200V-750V)

Ellenállás mérése COM és VΩmA  (200Ω-2000kΩ=2MΩ)      UF[mV]/IF=1,5 mA

Dióda mérése    és szakadás mérése

Ellenállásmérésre kapcsolod a műszered. Ohm. Ω

Ha nulla, vagy közel nulla az érték, akkor nincs szakadás.

Ha végtelen vagy nagyon nagy érték, akkor szakadt.

Ha csak egy feszültségmérőd van és nem multimétered, létrehozol egy áramkört, igy: A kérdéses vezeték, egy ceruzaelem negatív pólusa, az elem pozitív pólusához a fesz. mérő pozitív mérővezetékét, a negatív mérővezetéket pedig a vezeték másik végéhez csatlakoztatod és már kész is az áramkör és mutatni fogja az elem feszültségét. A vezetéket a mérés ideje alatt meghúzod, hajlítgatod, ha a műszer egyáltalán nem mutat semmit a vezeték szakadt, vagy ha ez a mozgatás, húzgálás hatására következne be, szintén szakadás van a szigetelt vezetékben. Megfelelő gyakorlattal a szakadás helyét is meg lehet határozni.

Tranzisztor erősítési tényező mérése hFE NPN PNP foglalat (-3V és 10µA)                  hFE/IB=10 µA, UCE=3.2V bipoláris tranzisztor teszter

https://www.petervis.com/electronics%20guides/DT830B/DT830B.gif

Működés feltétele 9V elem és biztosíték 500mA/250 V!

Anyagi károk veszélye! A multiméter a szakszerűtlen kezelés miatt károsodhat. − Vegye ki az elemeket a multiméterből, ha lemerültek, vagy ha hosszabb ideig nem használja a multimétert. Ezáltal elkerülhető az elemek kifolyása miatt bekövetkező esetleges károk. − Ne tegye ki az elemeket szélsőséges hatásoknak, ne tegye például fűtőtestre vagy ahol közvetlen napsugárzás éri. Erősebb kifolyás veszély! − Behelyezés előtt tisztítsa meg az elem és a készülék érintkezőit. − A használt elemeket mindig egyszerre cserélje. − Csak azonos típusú elemeket tegyen bele, különböző típusú vagy használt és új elemet vegyesen ne használjon. − A multiméter tisztításához éles, karcoló vagy súroló hatású tisztítószereket semmi esetre se használjon. Összekarcolhatják ugyanis a felületet. Soha ne merítse a multimétert vízbe vagy más folyadékba.

http://www.holdpeak.hu/letolt/manualhu/HOLDPEAK%20830L%20HU.pdf

A föld alatt vezetett kábeleknél a szigetelés sérülése, elöregedése következtében földelődés, más néven földzárlat jöhet létre. Feltételezve, hogy a két vezeték közül csak az egyiknél következett be földelődés, és a hibás rész szigetelési ellenállása csak tört része a másiknak, a kábel földelődésének helye annak feltárása nélkül megállapítható.

A földelődés helyének megkeresése, Murray-híd

Murray-híd

Feszültségmentes állapotban meg lehet állapítani, a vezetékpár melyik ága sérült. Kijelölik a vezetékpárnak egy olyan szakaszát, ahol az egyik vezeték szigetelése ép, ez a szakasz a hálózatról le van választva, és a szakasz mindkét vége szabadon hozzáférhető. A vezetékszakasz egyik végét nagyon kis ellenállással összekötjük (rövidrezárjuk). Meghatározzuk a vezetékpár teljes L hosszát. A vezetékpár másik végére rákötjük az R1 és R2 változtatható értékű ellenállásokat, melyek másik végeit közösítjük. A vezetékvégek és az ellenállások közös pontjaira feszültséget kapcsolunk. Az ellenállások közösített pontja és a föld közé galvanométert kötünk. Így tulajdonképpen egy Wheatstone-hídat alakítva ki. A hidat az R1 és R2 ellenállások változtatásával kiegyenlítjük. Feltételezve, hogy a földzárlat L1 távolságra van a mérőponttól (az R1 ellenállással összekötött pont), annak r1 ellenállása van. A földelési ponttól a másik mérőpontig pedig L2 hosszúságú, és r2 ellenállást képvisel. Mivel a vezetékpár hossza L, az L2 vezetékszakasz hossza L2 = 2×L-L1 Ebből következően

R1/R2 = r1/r2

ha a vezetékek anyaga, hőmérséklete, keresztmetszete azonos, akkor

R1/R2 = L1/L2 behelyettesítve R1/R2=L1/(2×L-L1) és L1=L×2×R1/(R1+R2)

Ha a két vezeték keresztmetszete, vagy anyaga nem azonos, még egy méréssel meghatározzuk az adott vezetékpár teljes ellenállását. Mivel R = r1+r2 ennek ismeretében az első mérés adataiból kiszámítható az r1 és r2 értéke, és ebből a távolságok.

Zárlat helyének keresése

Zárlati hely keresésének vázlata

A vezetékpár zárlatának megkereséséhez az egyik vezeték két végére egy feszültségmérőt kötünk egy mérővezeték használatával. A vezetékpár két (azonos oldali végére sorbakötünk egy feszültségforrást, egy ampermérőt, és egy változtatható ellenállást. A változtatható ellenállással beállítunk egy olyan értéket, hogy mindkét műszer kiértékelhető eredményt mutasson. Mivel az ampermérő köre a B zárlati ponton keresztül záródik, az áram és feszültség egyidejű mérésével meghatározhatjuk az egyik ér A-B darabjának ellenállását (R). A hosszúság számítható az A-B = L = q×σ×R/2 egyenletből, ahol L méterben, q mm2-ben és R Ω-ban helyettesítendő, σ a fajlagos vezetőképesség m/mm2Ω-ban.

Kedvencem ez az elektromos feszültség-érzékelő érzékelő teszter érintésmentes toll. Ha  a kábelben van áram függetlenül attól hogy fogyasztó van-e rá csatlakoztatva sipolással jelzi nekem.

                                                    Mellesleg csak 500 forintba került.

Egy szakadás helyének keresése

Egy kábelben az ér szakadásának helyét elektromos kapacitás mérésével lehet megkeresni. Az érnek a védő fémburkolathoz és az ahhoz kötött többi érhez képest van kapacitása. A kábelvég hozzáférhető részén megmérjük a szakadt ér és a fémburkolat között a kapacitását váltakozóáramú hidas kapcsolásban. A szakadás helye x távolságra van a mérés helyétől, és Cx kapacitás mérhető. Mivel ismert az ép kábelér L hosszúsága, és a CL kapacitása a fémburkolathoz, és az ahhoz kötött többi érhez képest. Ha a kábel szerkezete egész hosszában azonos, akkor

x/L = Cx/CL és x = L×Cx/CL.

Ha a kábel mindkét vége hozzáférhető, megmérjük a szakadt ér másik felének is a kapacitását (CL-x) a burkolathoz. Feltételezve, hogy Cx+CL-x = CL, így a keresett távolság

x = L×Cx/CL = L×Cx/(Cx+CL-x)

Szakadás meghatározása egyszerűen

 Egyik oldalról méred, X pf, másik oldalról méred, Y pf. Ha a kettő egyforma, nincs szakadás. Ha véletlenül mégis és egyforma az érték, pontosan középen van a szakadás. Eltérés esetén a kapacitások arányában találod meg a szakadást.

Pl. 45 pF - 90 pF, akkor 1/3 - 2/3.

Lehet kapacitásméréssel vagy a reflexiós elven történő hibamegállapítás!

Tegyük fel hogy van egy 1km hosszú érpárod, és az A ér meg van szakadva, a B pedig jó. Ha a vezeték kezdő oldalán egy kapacitásmérővel 40nF-ot a túlsó oldalán pedig 60nF-ot mérsz a két ér között akkor a szakadás helye 400m-re található a kezdő végétől.

Képzelj el egy földalatti, pár km hosszú kábelt... Ha elszakad ( pl. munkagép elvágta az erdő-mező közepén!), vagy szigetelési hiba miatt beázik,akkor nem biztos, hogy megéri kiásni, kiszedni a kábelt és újat lefektetni! Sokszor érdemes megkeresni a hiba helyét és a szakadást javítani! Erre negyon jó megoldás a korábban leírt kapacitásméréssel vagy a reflexiós elven történő hibamegállapítás!

Nézzünk egy egyszerű példát, tegyük fel hogy egy három fázisú hosszabbító  szakadt, ha a kábelre rátekersz vagy húsz menet zománcozott réz huzalt de lazán és a két vége közzé bekötsz egy glimm lámpát.A vezetékre egyesével rákötöd a fázist.A glim lámpának világítania kell mert úgy működik mint egy áram váltó trafó.Majd szépen végig húzod a vezetéket a tekercsben és ahol kialszik a glimm lámpa ott a szakadás.Ha nem alszik ki akkor átkötöm a következő vezetékre a fázist és megismétlem a műveletet.

Veszek egy vezetéket, a bemenetére ráadok egy keskeny négyszögimpulzust. Ha a vezeték vége nincs illesztve lezárva, akkor visszaverődik a végéről. A kiadott jel és a visszavert jel közötti időeltérés a hiba helyétől és a vezetéken lévő jelterjedési sebességtől függ. 10-20 m-es távolság emlékeim szerint detektálható nem "csúcstechnikájú" műszerekkel ( előtte a terjedési sebesség meghatározása miatt szükség van egy etalon hosszúságú kábelre vagy jó érpárra. A 4szögjel visszaverődési sebességből kiszámolni a hosszot egyszerű.

Néha a problémát egy fázisceruzával is meg lehet oldani! Néha elég a fejünket használni, elég egy kis leleményesség. Ha háromeres hálózati hosszabbítóról van szó, akkor egyszerűen rákötsz a másik végére agy asztali lámpát, és meghajtogatod a kábelt és ott szikrázik ahol a szakadás van  A a fázisceruzára ami érintkezés nélkül is világít, vagy lehet összerakni mérőhidat is erre a célra (alapvetően az is a kapacitáskülönbségen alapul).

A szakadt érre a fázis a többire 0 a túlsó végén a szakadtat átkötni egy égővel a nullára .Ezután a fázisceruzát csak végighúzod a kábel oldalán. A glimmes megoldás olcsóbb ,de ez a ceruza egyébként is jó szolgálatot tesz ,mivel kéznél van inkább ezt ajánlom. A rekurzív bináris keresést is említhetném de félek ezt már nem értik meg.

A fapados módszer volt sokáig az impulzus visszaverődés mérés. Impulzus generátorra ráteszel egy oszcilloszkópot, arra pedig a kábelvéget. Keskeny kb. 1 MHz -es impulussal, 150 ohmos impedanciával meghajtod, és megméred a két impulzus közti időkülönbséget, amiből számolhatod a visszaverődés távolságát.

(ha nincs rajta a kábel a generátor + szkópon, egy impulzust látsz, ha ráteszed a kábelt, kettőt. Addíg állítgasd a frekvenciát, amíg a két impulzus jól elkülönülten látszik)

Impulzus generátort összerakhatsz 555 -ből, vagy TTL, CMOS IC -kből. Egy astabil, és egy monostabil áramkörből.

Folytonosságvizsgálló

A kábel szakadás helyét nagy pontossággal egy kapacitív Wheastone híddal lehet remekül meghatározni.  A méréshez kell egy hangfrekis generátor, a híd egyik ágában egy potméter, annak a csúszkája egy nagyimpedanciás fejhallgató egyik kivezetésére, a másik ágára pedig a szakadt ér két vége került és egy nem szakadt ér pedig a fejhallgató másik kivezetésére.

Jegyzet:

http://www.ultima.hu/downloads/download.php?file=../data/downloads/24/Az_elektromos_aram_mint_tuzokozo.pdf

Védővezető folytonosságának ellenőrzése próbalámpás módszerrel

Az MSZ 4851-1:1988 szabvány 4.2.1. pontja szerint rögzítetten szerelt védővezető folytonosság-vizsgálatát közvetlenül földelt rendszerű hálózat esetén a földhöz képest maximálisan Um = 250 V névleges feszültséggel, Im=20 és 60 mA közötti mérőáramértékkel kell elvégezni. Törpefeszültségű mérési módszer használata esetén a vizsgálóáram értéke 5 és 10 A között legyen. A próbalámpás vizsgálati módszer lényege, hogy a megfelelő értékű vizsgálóáramot két, egymással sorba kötött, 15-25 W-os névleges teljesítményű izzóval hozzuk létre. Ezeket először a fázis- és a nullavezető, majd a fázis- és a védővezető közé kapcsoljuk, majd a lámpák kigyújtásával ellenőrizzük az adott védővezető állapotát. A védővezető folytonosnak tekinthető, ha az izzók mindkét kapcsolási elrendezés esetén megközelítőleg azonos fényerősséggel világítanak. Ennél a mérésnél fontos, hogy „hagyományos” izzót használjunk (amik beszerzése manapság egyre nehezebb feladat), mert energiatakarékos fényforrás esetén például előfordulhat, hogy a bemelegedési idő miatt hamis következtetésre jutunk a védővezető folytonosságával kapcsolatban. Továbbá LED-es fényforrás, glimmlámpa sem használható, mert szintén félrevezethetnek.

1. kép: próbalámpás vizsgálati módszer

Védővezető folytonosságának ellenőrzése feszültségméréssel

A vonatkozó MSZ 4851-1:1988 szabvány 4.2.2. pontja szerint a védővezető állapotának műszeres ellenőrzése elvégezhető voltmérő segítségével, a fázisvezető és a védővezető közötti feszültségérték mérésével. A védővezető folytonosnak tekinthető, ha a voltmérővel a mérőpontok között gyakorlatilag a fázisfeszültséget mérjük. A mérés kialakításánál figyelembe kell vennünk az ellenőrzésre vonatkozó általános előírások között szereplő mérőáram-értéket (Im=20…60 mA), melyet a voltmérővel páhuzamosan kapcsolt, megfelelő értékű sönttel hozunk létre. A mérőellenállás értékének meghatározásakor az adott rendszer fázisfeszültségét, maximálisan Um=250 V-ot kell figyelembe venni. A megengedett mérőáramok és a fázisfeszültség értékeiből meghatározható a voltmérő és a sönt eredő ellenállása (230 V fázisfeszültség esetén az értéke 3,8…11,5 kOhm). A voltmérő belső ellenállása adott (le kell olvasni a műszer adattáblájáról), már „csak” a sönt ellenállását kell kiszámítani a következő képlet alapján:

Re = (Rb×Rs)/(Rb+Rs)

ahol Re az eredő ellenállás, Rb a voltmérő belső ellenállása, Rs a sönt ellenállása.

Védővezető folytonosságának ellenőrzése belső áramforrású ohmmérővel

A vizsgálandó védővezető fizikai paramétereinek (anyag, hossz, keresztmetszet) ismeretében számítással meghatározható az adott védővezető ellenállásértéke. Az MSZ 4851-1:1988 szabvány 4.2.4. pontja engedélyezi a védővezető folytonosság-ellenőrzését ellenállásmérő műszer alkalmazásával. Digitális műszerrel szemben támasztott követelmény, hogy legalább 0,1 Ohm-os felbontással rendelkezzen. Analóg műszer esetén a legkisebb leolvasható skálaértéke legyen legalább 0,1 Ohm, és a megfelelő pontosság és a mérendő ellenállás várhatóan alacsony értéke miatt végkitérése ne haladja meg az 5 Ohm-os értéket. A módszer hátránya, hogy a vizsgálatra vonatkozó követelmények betartása mellett a védővezető állapotának ellenőrzése csak szakaszosan megoldható. A védővezető szakaszos vizsgálata nem okoz gondot a vizsgálati jegyzőkönyv elkészítése szempontjából, hiszen ha két pont közötti védővezető-szakasz részegységenként folytonos, és az egyes részegységek is egymással, akkor egyben is folytonosnak tekinthető. Az eddigi módszereknél kényelmesebb és praktikusabb, ha a vizsgálathoz érintésvédelmi műszert alkalmazunk, ahol a mérést egy gombnyomással el tudjuk végezni.

Védővezető folytonosságának ellenőrzése célműszerrel

Az MSZ EN 61557-4:2007 vonatkozó előírásai szerint a védő- és potenciálkiegyenlítő vezetők folytonosságvizsgálatát erre alkalmas célműszerrel kell elvégezni, a vizsgálandó vezető ellenállásértékének meghatározásával . A szabvány a mérés elvégzéséhez maximálisan 24 V-os mérőjelet határoz meg 1 Ohm-os ellenállásérték esetén, legalább ±200 mA-es mérőáramérték mellett. A mérést a vonatkozó követelmények szerint váltott polaritással kell elvégezni. Abban az esetben, ha a mérőműszer nem teszi meg automatikusan a polaritásváltást mérés közben, akkor ezt a mérő személynek kell elvégeznie a mérővezetékek felcserélésével és a mérés megismétlésével (illetve van még egy lehetőség, mikor a műszeren egy gombnyomással lehet a mérőáram polaritását váltani). A vonatkozó szabványok a védővezetőt folytonosnak tekintik, amennyiben a mért ellenállásérték kisebb, mint 2 Ohm. Amennyiben a védővezető hossza miatt ez a határérték nem teljesíthető, lehetőségünk van a védővezető ellenállásértékének kiszámítására a hossz, a keresztmetszet és a védővezető anyagának ismeretében:

RPE = ρ×(l/A)

ahol ρ a fajlagos ellenállás, Ω×(mm2/m)

Jellemző értékei: vörösréz 1/56, alumínium ⅓5, vas 1/10

Abban az esetben, ha a mért ellenállásérték nem mutat 10%-nál nagyobb eltérést a számított értékhez képest, a védővezető folytonosnak tekinthető. Ennél a vizsgálati módszernél két mérővezetéket használunk, egyik végüket a műszerünkhöz, a másikakat pedig a mérendő védővezető két végpontjához csatlakoztatjuk. Ezután a mérés már indítható is lenne, azonban ne feledjük, a mérendő ellenállásérték általában igen kicsi (Rmért < 2 Ohm), nagysága akár a mérővezetékünk ellenállásával összemérhető. (Különösen igaz ez azokban az esetekben, amikor akár több 10 méter mérővezetéket is használunk a mérendő védővezetők hossza miatt.) A mérés elvéből adódóan a mérővezetékek ellenállását is belemérjük a védővezető ellenállásába, vagyis a mért érték a védővezető és a mérővezetékeink ellenállásának összege, nem pedig az, amit mérni szerettünk volna. Ezt elkerülendő, a mérővezetékeink ellenállásának értékét le kell vonni a mért értékből, ezt a műszerek elvégzik helyettünk, amennyiben a mérővezetékeket „kinullázuk”, másnéven „kompenzáljuk” a műszerben a mérést megelőzően . Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy a műszerhez csatlakoztatott mérővezetékeinket öszszezárjuk, és megnyomjuk a műszeren a megfelelő gombot (komp., cal., zero stb.). Ezt követően a műszer minden méréskor automatikusan ki fogja vonni a mért értékből a mérővezetékek ellenállását, a kijelzőn már csak a végeredményt mutatva a felhasználónak. Az esetek többségében a műszerek a kompenzálás értékét még kikapcsolás esetén sem felejtik el. A mérővezetékek változtatása esetén a kompenzálást azonban újra el kell végezni, hiszen nincs két egyforma ellenállásértékű mérővezeték. Nagy kiterjedésű villamos berendezések esetén, ha a mérővezeték hossza nem elegendő, a védővezetőhálózat részegységekre bontható, amely részegységek mérését önállóan el lehet végezni.

Nyárigyakorlat 11B 2.

Tervezett tematika!

1. Html szintaktikája
2. Html szerkezete
3. Oldalleíró nyelvek fajtái
4. Index html tartalmi elemei
5. Html oldal meghatározó tag-jei
6. Weboldal tipográfia
7. Dinamikus és statikus weblapok közötti alapvető különbségek
8. Képek szerkesztése és beillesztése
9. Szöveg beillesztése és formázása
10. Hyperlink alkalmazási lehetőségei és típusai
11. Táblázat beillesztése és formázása
12. Meta-adatok alkalmazása
13. Attribútumok típusai
14. Attribútumok alkalmazása
15. CSS létrehozása és alkalmazási lehetőségei
16. CSS tartalmi elemei
17. CSS megadása a headben
18. CSS szintaktikája és szemantikája
19. Html szintaktikai és szemantikai szabályok
20. Stíluslapok alkalmazási lehetőségei
21. Stíluselemek azonosítása, csoportositása
22. Táblázatok beillesztése és formázása
23. Átlátszó, futószöveg, mozgóképek alkalmazása
24. Űrlapok készítése és formázása
25. Háttér beállítási lehetőségei
26. Térkép funkció szerkezete képben
27. Keretek létrehozása, formázása és alkalmazása
28. Adatbeviteli mezők és listák létrehozása és formázása
29. Keresőoptimalizálás jelentősége (SOE)
30. Webkiszolgáló a sajátgépen (XAMPP)
31. Adatbázisok, táblák létrehozása, adatok bevitele MySQL kezelővel
32. Adatbáziskezelés SQL parancsok segítségével (CREATE DATABASE

Gyakorlati foglalkozás!

http://people.inf.elte.hu/csa/html/alapok.htm

KARAKTERKÓDOLÁS BEÁLLÍTÁSA
A stíluslapfájl legelső sorába ajánlott a karakterkódolásra vonatkozó információt írni. Itt is az UTF-8 kódolást ajánlom, mint a HTML esetében. Ekkor így kell kezdődnie a stíluslapnak:

@charset "utf-8";
KIJELÖLŐK, TULAJDONSÁGOK, ÉRTÉKEK
Ezután az egész stíluslap nem más, mint kijelölők (selector) és meghatározásblokkok (declaration) felsorolása. A meghatározás két részből áll: tulajdonságból (property) és értékből (value).

@charset "utf-8";

h1 {
    color: red;
}
Ebben az egyszerű stíluslapban a h1 címke a kijelölő (selector), a color: red; sor pedig a meghatározás, ezen belül a color a tulajdonság (property), a red pedig ennek a tulajdonságnak az értéke (value). Általánosan:

@charset "utf-8";

kijelölő {
    tulajdonság1: érték1;
    tulajdonság2: érték2;
    tulajdonság3: érték3;
    ...
}
A tulajdonság megnevezése után kettőspontot ( : ) kell írnunk, majd következik az érték, ami után pontosvesszőt ( ; ) kell tennünk.

A kijelölő egy címkét jelöl ki a HTML dokumentumban, és erre a kijelölt címkére vonatkozik a formázása.

CSS KOMMENTEK
HTML megjegyzést vagy kommentet a <!-- és a --> jelek közé írhatunk. CSS-ben pedig a /* és a */ jelek közé. Egy megjegyzés több sort is átfoghat. A megjegyzéseket nem veszi figyelembe a böngésző, semmilyen hatással nincsenek a kinézetre, két dolgot szolgálnak:

Hosszabb stíluslapokhoz érdemes megjegyzéseket írni a megfelelő helyre, hogy ha később elővesszük, akkor tudjuk, mit miért írtunk. Ez főleg akkor fontos, ha nem csak magunknak készítjük a stíluslapot, hanem másnak is meg kell értenie.
Teszteléskor hasznosnak fogjuk találni a megjegyzést. Ideiglenesen megjegyzések közé tehetünk kódrészleteket, amikre éppen nincs szükség.
@charset "utf-8";

/*Ez egy megjegyzés.*/

h1, h2, h3 {
    color: red; /*Ez egy megjegyzés.*/
}/*Ez
egy
többsoros megjegyzés.*/
STÍLUSLAP BEÁGYAZÁSA
Az elkészült stíluslap bármennyi HTML oldalhoz használható egyidejűleg. Viszont ahhoz, hogy a stíluslap hatással legyen rá, össze kell kötni a HTML fájlt és a stíluslapot. Ezt háromféleképpen tehetjük meg:

1. Külső stíluslapok
Ha egy HTML fájlra alkalmazni kívánunk egy stíluslapot, akkor a fejrészbe (<head>...</head>) kell írni a következőt, ha a két fájl azonos mappában van:

<head>
<link href="stiluslapneve.css" rel="stylesheet" type="text/css">
</head>
A rel és a type attribútumnak mindig ez kell hogy legyen az értéke, ha stíluslapot ágyazunk be, a href-nek pedig a stíluslap elérési útvonalát kell tartalmaznia a HTML fájlhoz képest. Ez a leggyakrabban alkalmazott megoldás a stíluslapok beágyazására, ezt a sort minden weboldalunk kódjába bemásolhatjuk a href-nek a megfelelő értéket adva.

2. Belső stíluslapok
Olyan stílusok megadásakor érdemes használni ezt a módszert, aminél tudjuk, hogy csak egyetlen weboldalhoz fogjuk felhasználni. Ugyanis ha egy stíluslapot már kettő, vagy több weboldalhoz is felhasználunk, akkor ajánlott külön stíluslapban tárolni őket, és a fenti 1. módszerrel társítani a weboldalhoz. A <head>...</head> részbe kell beírni a stíluslapot a <style>...</style> címkék közé.

<head>
<style type="text/css">
h1 {
    color: red;
    text-align: center;
}

h2 {
    color: blue;
    text-decoration: underline;
    margin-bottom: 1em;
}
</style>
</head>
3. Szövegközi stílusok
A style attribútumot bármelyik címkén belül használhatjuk. Ezt akkor érdemes használni, ha egy stílus csak egyszer, vagy nagyon kevésszer fordul elő a weboldalon, és ezért nem akarjuk külön kiírni a külső stíluslapban.

Ha mondjuk alkalmaztuk a fenti egyszerű stíluslapot az oldalunkra, és minden címsor piros lett és középre igazított, de mi egyetlen címsornál azt szeretnénk, ha mégis kék és jobbra igazított lenne, akkor ezt így adhatjuk meg a kívánt címsornál (a szövegközi stílus felülbírálja az összes többi stílust, erről később szó lesz):

<h1 style="color: blue; text-align: right;">

<html>
<head>
A HTML 4.01-ben definiált fejrész-elemek bármelyike, tetszőleges sorrendben és tetszőleges számú előfordulással, kivéve a base és a title elemeket, melyek csak egyszer fordulhatnak elő. A title az egyetlen olyan gyermekelem a head-elemben, amely szükségszerűen megjelenik.
</head>
<body>
Legalább egy blokk-elemnek vagy egy script elemnek kell itt szerepelni, (de akármennyi lehet), olyan sorrendben, amely értelemszerűen a dokumentum felépítését és elrendezését követi. Az ins és a del elemek használata is megengedett a body elemben, abban az esetben, ha blokkszintű elemként használjuk őket. Megengedett blokkelemek még:
bekezdés/paragraph (p),
fejezetcím/heading (h1…h6),
idézetblokk/block quotation (blockquote),
számozott lista/ordered list (ol),
számozatlan lista/unordered list (ul),
definíciólista/definition list (dl),
szakasz/division (div),
script-tiltás/no script support (noscript),
űrlap/form (form),
táblázat/table (table),
mezőhalmaz/fieldset (fieldset) és a
cím/address (address).
A többi HTML-elem használata a body elemen belül nem megengedett / helytelen / érvénytelen.
</body>
</html>

Webkiszolgáló a sajátgépen

A felhasználó, ahhoz hogy a munkaállomásán képes legyen tesztelni az általa elkészített dinamikus weboldalt, célszerű egy alkalmazást futtatni, amit XAMPP-nak neveznek. A XAMPP  egy szabad és nyílt forrású platformfüggetlen webszerver-szoftvercsomag, amelynek legfőbb alkotóelemei az Apache webszerver, a MySQL adatbázis-kezelő, valamint a PHP és a Perl programozási nyelvek értelmezői (végrehajtó rendszerei). Ez a szoftvercsomag egy integrált rendszert alkot, amely webes alkalmazások készítését, tesztelését és futtatását célozza, és ehhez egy csomagban minden szükséges összetevőt tartalmaz. A rendszer egyik nagy előnye az összehangolt elemek könnyű telepíthetősége.


A név magyarázata

A XAMPP egy betűszó ill. rövidítés, betűi a következő kifejezésekből származnak:

X – eredeti olvasatban az angol cross-platform szót helyettesíti, amely a platformfüggetlenséget jelenti
Apache webszerver
MariaDB adatbázis-kezelő (korábban MySQL)
PHP szerveroldali szkriptnyelv
Perl általános célú szkriptnyelv

Követelmények és jellemzők

A XAMPP egyetlen tömörített (zip, tar, 7z vagy exe formátumú) állományba van csomagolva, telepítéséhez mindössze ezt a fájlt kell letölteni és futtatni. A telepítés elvégzi az alapbeállításokat, azokon csak nagyon keveset vagy éppen semmit nem kell változtatni, ezután a rendszer készen áll a webszerver és a mintaalkalmazások futtatására. A XAMPP-csomagot rendszeresen frissítik, így az mindig az Apache, MariaDB, PHP és Perl legújabb változatát tartalmazza, valamint más kiegészítőket is, mint pl. az OpenSSL és a phpMyAdmin. Verziószáma a csomagban található PHP-értelmező verziójával egyezik meg (jelenleg az 5.5.x, 5.6.x és 7.0.x PHP-verziókhoz egyaránt elérhető különálló csomag).

A XAMPP-csomag több példányban is telepíthető a gazdagépre, a különálló telepítések képesek önmagukban, a többi csomag megzavarása nélkül működni, ráadásul az installált példányok egyszerűen átmásolhatók egy másik gépre.

A szoftver három változatban is elérhető: teljes, általános és kisméretű csomagok léteznek.

Használata

Hivatalosan a XAMPP tervezői az eszközt egy fejlesztőrendszernek szánták, amellyel a web-tervezők és programozók internetes kapcsolat nélkül fejleszthetik és tesztelhetik alkalmazásaikat. Ennek érdekében több fontos biztonsági funkció alapértelmezésben ki van kapcsolva a csomagban,[3] ennek ellenére a XAMPP szoftvert valódi webes szolgáltatóként is használják. A csomag egy külön eszközt tartalmaz a legfontosabb részek jelszavas védelmének beállítására.[4]

A XAMPP többféle adatbázis-kezelő használatát is támogatja, ilyenek pl. a MySQL és az SQLite és mások.

A XAMPP telepítése után a helyi gép (a localhost) hálózati gépként is hozzáférhetővé válik, pl. FTP kliensprogrammal elérhető. Alkalmazható pl. FileZilla fájlkezelő, telepíthetők tartalomkezelő rendszerek, mint a WordPress vagy a Joomla!. A localhost közvetlenül is kezelhető egyes HTML vagy általános szövegszerkesztőkből, az FTP protokoll használatával.

Az alapbeállítás szerinti FTP felhasználónév a „newuser”, jelszava „wampp”. Az alapbeállítás szerinti MySQL felhasználónév a „root”, jelszó nélkül.

Összetevők

XAMPP for Windows 5.6.19:[5]

Apache 2.4.17
MariaDB 10.1.10
PHP 5.6.19
phpMyAdmin 4.5.1
OpenSSL 1.0.2
XAMPP Control Panel 3.2.2
Webalizer 2.23-04
Mercury Mail Transport System 4.63
FileZilla FTP Server 0.9.41
Tomcat 7.0.56 (mod_proxy_ajp konnektorral)
Strawberry Perl 7.0.56 Portable
XAMPP 5.6.19 for Linux:[5]

A mai óra témája; Értekezés a dimenzióról

Kedves diákok, a dimenziónak kiterjedése van, ilyen a pont, a vonal, a sík, a tér, majd ezt kiegészíti az idő, ami egy eltolása és ismétlődése az előző dimenziónak. Minden időpillanatban történik valami körülöttünk, némi elmozdulás változás, az előző pillanathoz képest, ergó minden dimenzió előállítható az előző dimenzió többszöröseként. A vektorok a mátrixok és a fraktálok segítik a megértést. A felfedezés mindig szabad gondolkodást követel, ahol az emberi ismeret és a fantázia el kell hogy rugaszkodjon az ismert axiómáktól. A beszűkített emberi tudat egysíkúan működik és gondolkodik, nem képes elvonatkoztatni a tradicionális ismeretektől, ami gátat vet a dimenziók felismerésére törekvő agy számára. A hipotézisekre épülő tudat, falakat emel, amik megakadályozzák a racionális gondolkodást. A dimenziók egymásban létező egymást átfedő létvalóságok, amelyek külön nem választhatók, nem lineárisak, megértéséhez a fraktálelméletet hívtam segítségül. Persze elméletemmel felrúgom a XXI. századi tótumfaktumok botcsinálta 26 dimenziós bozonikus húrelméletét, de pont annyira   megalapozott az enyém mint az övék, csak ők az akadémia elismert tagjai. Aki feltételezésekre és előre definiált axiómákra alapozza a hipotéziét, az nekem ne beszéljen sarlatánságról.  Az egyetlen probléma az elméletükkel, hogy a bozonikus húrelméletben, a szuper-húr elméletben, illetve az M-elméletben sincs metrikus bizonyosság. Ezek a kísérletek a természet törvényeinek egységes leírására, eleve kudarcra vannak ítélve. Hiába a Cern handron ütköztetőjében végzett kíséletek csaj újabb kérdéseket vetnek fel. Még a gravitáció kérdése is nyitott maradt. Bizonyos helyeken a bolygók méretét figyelembe véve, indokolatlanul alacsonyak a mért értékek, ergó nincs exponenciális kapcsolat a méret és gravitáció között. Az ember lehet csak olyan hypokrita, hogy olyan törvényszerűségeket talált ki, ami a világegyetemben nem is létezik, mint a merőleges vagy a párhuzamos. Mi vezetett idáig az érzelem a képzelet és az alkotó fantázia. Az apró elemi részecskék kvantumszinten történő érdekes viselkedéséből következtetni a gravitációs erőterek gyengeségére badarság. A p-bránok száma számunkra ismeretlen marad örökre. Mielőtt megkövezne bárki, a vélemény nyilvánítás szabadságára hívnám fel a figyelmét. Tessék lehet vitatkozni a témáról. Ez felhívás keringőre. Ahogy mondani szokták, erre varrjál gombot.  Vagyis, a 0. Dimenzió: Pont

Kitalált, relatív pozíció mely arra hivatott, hogy meghatározza helyzetünket. A pont dimenziója tehát valóságban nem létezik.

1. Dimenzió: Vonal ( hosszúság )

Két nulldimenziós pontot összekötünk, így jött létre az első egydimenziós alkotásunk melynek nincs szélessége és mélysége. Bármely két pontot összekötve készíthetünk egydimenziós ábrát.

2. Dimenzió: Sík ( szélesség )

Úgy keletkezett, hogy két egydimenziós vonalat metszettünk egymással.

Ebben a dimenzióban minden csak szélességgel és hosszúsággal létezik. Geometriában sokat foglalkoztunk ezzel, nem bonyolítom.

Kétdimenziós lényként a 3D-s térből mindössze egy szélesség és hosszúság vetületet érzékelünk, úgy képzeljük el, mintha kivágtunk volna egy szeletet valamiből, amelynek nincs mélysége (magassága).

3. Dimenzió: Tér ( mélység )

Erről is mindenki hallott, szemünk által ilyen minőségben képzeljük magunk elé a világot. Keletkezéséhez a síkot oly módon görbítjük, hogy annak egy pontjából átjárást biztosíthatunk egy másikba. Ez az átjárási szakasz adja meg a mélységet, a harmadik dimenziót.

Képzeljünk el egy papírlapot, ez lesz a 2D. A rá rajzolt alakzatok legyenek mind kettő dimenziósak, csak szélességgel és hosszúsággal megáldva.

Ha a lap két szélét megfogjuk, egymáshoz érintjük, kvázi csövet formálunk a síkból, akkor a rajta levő ábrák torzulnak, a síkunk görbül és létrehozunk átjárást a sík két pontja között.

Képzeljük el, hogy rajzolt autónk a lap egyik széléről a másik felé tart. Ha már csövet formál síkunk, akkor a lap széléhez érve autónk annak másik végére kerül.

Szélesség és hosszúság ismeretében ebből az autónk mit sem érez.

Ezt a folyamatot úgy értük el, hogy a felette levő dimenziónak megfelelően görbítettünk.

A következő egy nagyobb ugrás..

A 4. Dimenzió egy vonal, ami összeköti az univerzum jelenlegi állapotát egy későbbi állapottal.

Tehát az világegyetem kezdetét a végével összekötő vonal.

Képzeljük el az összes létező hatodik dimenziós idősíkját univerzumunknak és egyszerűsítésképp rögzítsük ezt a pozíciót és lehetőség-halmazt pontban.

Mindegyik esemény a Nagy Bummtól a világunk végéig végtelen lehetőséget ad egy időegyenes-élet rendszert festeni.

Az egyszerűség kedvéért ezt pontként képzeljük el, a bonyolultsága miatt pedig végtelennek nevezzük.4. Dimenzió: Idő ( időhossz )

A lehetséges negyedik dimenziót úgy képezzük, hogy saját térbeli pozíciónk rögzítjük, majd tetszőleges idő múlva ismét rögzítjük. Az így keletkezett két pozíció közti összeköttetés alkotja a negyedik dimenziót.

Ha látnánk magunkat 4D-ben, akkor egy kígyószerű alakzatsorozatot látnánk, amiben mozgásunk különböző pillanatait vélnénk felfedezni.

Ez az alakzatsor a negyedik dimenzió, mely azt fejezi ki, hogy mennyi ideig végzünk valamit.

Tehát itt az idő nem pontba vetített időpontot jelent, hanem egy bizonyos folyamat hosszúságát időben.

Mivel mi 3D-ben látunk, így számunkra ez a dimenzió is csak egy szélesség, hosszúság és mélység mértékre vetített képben jelenik meg.

Tehát mi csupán a kiragadott momentumok vetületét érzékeljük, mint képkockákat. Az ezeket összekötő filmet pedig nem.

És hogy miért kígyószerű, nem pedig egyenes?

Vegyük elő a 2D - 3D példánkat. Képzeljünk magunk elé egy papírlapot, amit csőszerűre görbítünk. Azon kétdimenziós autónkban haladjunk a lap egyik végétől a másikig. Számunkra ez az út úgy tűnik, hogy egyenes, hisz ebben a két dimenzióban csak szélességet és hosszúságot érzékelünk, azonban a papírlapot a harmadik dimenzió köré görbítettük és látjuk, hogy csőszerű alakot formál.

Vegyük a 3D - 4D példáját. Számunkra a negyedik dimenzió ( az idő ) nem létezik, nem látjuk. Ha áttekintjük a mai napunkat, akkor minden képkocka után jön a következő, egyenes vonalban, azonban mindez a negyedik dimenziós tengely köré görbült, melyből - mint ahogy autóként a papírlapon - semmit nem érzünk.

Így képezzük az ötödik, hatodik és hetedik dimenziókat.

Egyszerűsítés kedvéért: a harmadik dimenziós test pozícióját rögzítjük egy pontban, majd ezt később is rögzítjük. A két pontot összekötő szakasz jelöli a negyedik dimenziót.

Az idő nem dimenzió és nem sík, az egy "szakasz", mely összeköt két pozíciót.

5. Dimenzió: Alternatív pozícióik ( ego-alternatív valóság )

Az ötödik dimenziót saját döntéseink, lehetőségei alapján képezzük a négydimenziósból.

Az idő fölé görbített dimenzióban kiragadunk két döntéshelyzetet és ezek felől más irányba képezünk dimenzió alatti mozgást - tehát negyedik dimenzió irányában megváltoztatjuk, elforgatjuk azokat, így létrejön egy alternatíva két mozzanat között.

A kvantum fizika kimondja, hogy a szubatomi részecskét, melyek a világunkat alkotják hullámok, melyeket a megfigyelő csupán a figyelés tényével változtat.

Tehát a magunkról most rajzolni kívánt ábránk olyan hullámokból áll össze, melyeket saját lehetőségeink befolyásolnak, így megalkotjuk az ötödik dimenziónkat.

Egyszerűsítve: előzőleg két háromdimenziós pont összekötése adta a negyedik, idő dimenziót. Ennek a dimenziónak egy pontját egy másik háromdimenziós pozícióval (ponttal) összekötve megalkotjuk az eredeti pozíció egy idő menti alternatíváját, az ötödik dimenziót. A rajzolt pont-összekötések pedig kb Descartes-féle koordináta rendszert alkotnak.

6. Dimenzió: Alternatívákból átjárás

Maradjunk az előző példánál. Ha a saját döntéseinket nézzük, görbíthetjük az ötödik dimenziót a pozícióink alapján, viszont nem készíthetünk újat, ami nem kapcsolódik saját megunkhoz.

Az 5D-s lény csak saját és közbenjátszói megfigyelései alapján tudja a világot megváltoztatni a hullámok mentén, nem lát más szubatomi hullám-görbületet és nem is tudja azokat befolyásolni. Tehát csak abba tudsz belenyúlni, ami a saját döntésed, saját élményed.

Ahhoz, hogy elérjünk egy teljesen más állapotba, mondjuk mi akarjuk feltalálni a szubatomi részecskéket, létre kell hoznunk a hatodik dimenziót.

Ezt úgy érhetjük el, hogy görbítjük az időt addig a pontig, amit meg szeretnék változtatni, majd megváltoztatjuk a döntésünket és visszaegyenesítjük dimenziónkat az idő mentén.

Azaz: időben nagy lépést vissza, esemény megváltoztat, időben sokat előre.

Ezt egyszerűbben is elvégezhetjük:

együk az előzőben rajzolt ötdimenziós ábránkat ( formában vmi ilyesmi: \| , ahol a szakaszok végét jelentik a négydimenziós alternatív pozíciók ). Ahhoz , hogy az egyik alternatívából átjussunk a másikba, görbítenünk kell a hatodik dimenzió mentén, azaz átjárást biztosítunk két ötdimenziós pozíció között. Ez az átjárhatóság jelenti a hatodik dimenziót.

7. Dimenzió: Több fajta végtelen, több világ

Tehát a hetedik dimenzióban a mi világunk és rendszerünk egy pont, mely az összes Nagy Bumm-tól a világunk végéig mutat.

De hogy lehet ebben a dimenzióban elképzelni másik világot?

Azokat a törvényeket kell megváltoztatnunk, melyek létrehozták a univerzumunkat: pl a fizika törvényeit, a végtelent, a nagy bummot, a gravitációt,...

Az így alkotott másik világ is egy pont lesz a hetedik dimenzióban.

 A két "végtelent", világot összekötő vonal pedig a 7. dimenzió első ábrázolása. Az egyik végtelenből egy görbén bármikor ugorhatunk a másik világ végtelenjébe.

Egyszerűsítve: A hatodik dimenzióban minden létező alternatívát összesűrítünk és pozícióját rögzítjük egy pontba ( végtelennel jelöljük ). Képezünk egy másik végtelent és rögzítjük a pozícióját egy pontba, majd összekötjük őket. Tehát a hetedik dimenzió egy vonal, mely összeköt alternatív hatodik dimenziókat..

Ha ezt elforgatjuk ( mint tettük az 1D-2D-nél ) létrehozzuk a

8. Dimenzió: Hetedik dimenziók metszéspontja

A fentit tovább követve egy koordináta-rendszer szerűt kapunk. Ennek egyik pontján a mi világunk ( szélesség mérése,pl x tengely ), másik pontján egy teljesen más világ ( hosszúság mérése, pl y tengely  ) .

Ebben a rendszerben bármely pontot át tudjuk mozgatni úgy a 7. dimenzióban, hogy azt a felette levő 8. dimenzió síkján mozgatva az a pozíció az egyik pozíciójából a másikba kerül.

Egyszerűbben elképzelve:

Az előzőkben létrejött vonalat úgy, mint az egy- és kétdimenziósnál tettük, elforgatjuk vagy más szóval egy tetszőleges pontjából kiindúlva más irányban indítunk hetedik dimenziós vonalat.

Ne felejtsük, hogy ezeket a végpontokat még mindig "végtelennek" nevezzük és pontokként kezeljük, de óriási egységet képviselnek: a világunk összes létező törvényeinek és alakítójának összes alternatíváját képviselik.

9. Dimenzió: Átjárás a 8. pozíciói közt

Ahogy eddig oly sokszor tettük, a következő dimenziót úgy képezzük, hogy görbítjük azt oly mód, hogy tetszőleges két pontjából átjárást biztosítsunk egymásba.

Ez a görbítés adja a kilencedik dimenziót.

Egyszerűsítve: Ahogy 2D-3D transzformációnál tettük, rendszerünk két pontját görbítjük a következő dimenzió mentén, így átjárást biztosítottunk ez a két pont között: megadtuk a lehetőségét annak, hogy az egyik pozícióban levő egy másikban jelenjen meg az összeköttetés révén. Ez a szakasz alkotta a következő dimenziót.

Tehát a 9. dimenzió tartalmazza az összes világ-alternatívákat, akár ahol nincs gravitáció, nincs Nagy Bumm, nincsenek bolygók, akár egy teljesen más világ alakult ki. Ezekből az alternatívákból rengeteg lehet, melyek közt az átjárást ( két ilyen "végtelen" világ-pozíció összeköttetését ) jelenti a 9. dimenzió.

 Mi a következő ugrás?

Ha eddig megfigyeltük a dimenziók képezését, akkor a következőre juthattunk:

dimenzionális pozíciót rögzítettük, pontot képeztünk belőle ( pont )

kerestünk egy eltérő pozíciót ( pont )

összekötöttük őket ( vonal )

metszettük egy másikkal ( két vonal metszése )

görbítettük, hogy átjárást biztosítsunk ( görbítés a köv dimenzió mentén )

És kezdtük elölről, tehát rögzíttük az így kapott dimenziót egy pontban, stb.

Eljutottunk a 9. dimenzióba, ahol az összes létező világ-alternatívát az összes létező élet-egyenest rögzíttük és görbítettük úgy, hogy bármely pontja közt átjárást biztosítsunk.

Következő lépésként ezt a pozíciót egy pontba kéne rögzítenünk és aszerint elképzelnünk, majd keresnünk kellene egy másik ilyen pontot, amivel összekötve vonalat tudunk alkotni...

De itt a probléma! Hogyan tudunk elképzelni valamit, ami az összes világegyetem születési elképzelésünkön kívül van?

10. Dimenzió: Pont

Húr-elmélet szerint fizikusaink azt mondják, hogy világunkat szuperhúrok vibrálása alkotja, ez mozgatja és alkotja a szubatomi részecskéket a tizedik dimenzióban és ugyanez hozza létre a többi pontot, a többi világot. Ezek a pontok tehát "egymáson" vannak.

Ne feledjük, hogy ezek a pontok teljes alternatív világokat adnak, alternatív univerzumokat! Nem "csupán" olyanokat, melyben mi gazdagok, szomszédaink pedig szegények, hanem olyanokat mely szerint a dinoszauruszok nem haltak ki, nem is a Földön létezünk és nincs gravitáció vagy épp nem ismert a mágnesesség. Olyanokat, melyekben nem igazak a földi axiómák, vagy épp teljesen más formában létezik élet. Minél jobban belemélyedek annál zavarosabb és ellentmondásosabb, pedig a relativitást még nem is kavartam bele, de nem is kell, mert így is annyi paradoxont szül, amitől sántit az egész áltudományos zagyvaság.  A szubatomikus Planck-skála szintjén azonban majdnem az összes fizikai folyamat időszimmetrikus (azaz az egyenletek, melyek leírják ezeket a folyamatokat, nem függenek az idő irányától), ez azonban nem jelenti azt, hogy a szubatomikus részecskék képesek az időben visszafelé haladni. A húrelmélet és más hasonló nézetek azt állítják, hogy a térnek, melyben élünk, valójában sokkal több dimenziója létezik (a legtöbben 10, 11 vagy 26 dimenziót tételeznek fel), de az univerzum kiterjedése a plusz dimenziókban szubatomikus méretű. Remélem érthető volt minden.