Személyi állomány rendszeresített katonai szolgálati fegyverei

CZ P-07

CZ P-09

https://www.youtube.com/watch?v=7HNJ5zm5RCk&t=348s

CZ SCORPION EVO 3

https://www.youtube.com/watch?v=GTJ95abu2pk

Amiről nem beszél senki, avagy miért nem vették fel az EU-ba Ukrajnát?

A nemzetiségek jogainak megkurtitása miatt!

Ukrajna oktatáspolitikájának irányait, illetve az állami oktatáspolitikai kisebbségi

vonatkozásait számos dokumentum fogalmazza meg:

–Ukrajna Alkotmánya (1996);

–Ukrajna oktatási törvénye (1991);

–Ukrajna törvénye az iskola előtti nevelésről (2001);

–Ukrajna törvénye az általános középfokú oktatásról (1999);

–Ukrajna törvénye a szakoktatásról (1998);

–Ukrajna törvénye a felsőoktatásról (2002);3

–Az oktatás fejlesztésének nemzeti doktrínája (1992);

–Ukrajna törvénye az Ukrán SZSZK nyelveiről (1989);

–Ukrajna törvénye a nemzetiségi kisebbségekről (1992);

–Két- vagy többoldalú államközi egyezmények és szerződések;

–Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről (az ukrajnai

ratifikáció éve 1997);

–A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája (a ratifikáció

éve 2003).

A kisebbségi oktatás vonatkozásában a fenti dokumentumok elemzése alapján az alábbi főbb oktatáspolitikai irányvonalak és célok fedezhetők fel:

 – a minőségi oktatáshoz való egyenlő hozzáférés lehetőségének biztosítása Ukrajna valamennyi állampolgára számára, nemzetiségtől, nemtől, társadalmi vagy etnikai származástól, vallástól vagy anyanyelvtől függetlenül; 

– a nemzeti kisebbségek oktatási igényeinek kielégítése és az etnikai kisebbségek kultúrájának fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtése; 

– a nyílt polgári társadalom és a nemzetiségek közötti kapcsolatok értékeinek közvetítése;

 Az oktatási törvények megtalálhatók Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma

honlapján:                       http://www.mon.gov.ua

– a nemzetiségek közötti egyenlőség eszméjének tudatosítása, az egy

más iránti tolerancia és tisztelet atmoszférájának megteremtése;

– a multikulturális Ukrajna értékeinek, illetve az ukrajnai kisebbségek

nemzeti történelme és kultúrája sajátosságainak tanulmányozása;

– a központi minisztériumi szabványoknak és követelményeknek meg-

- felelő színvonalú oktatás biztosítása a nemzetiségi tannyelvű iskolákban is.

Az állam oktatáspolitikájában központi helyet foglal el az oktatás nyelvének és a nyelvoktatásnak a kérdése. Ukrajnában a kisebbségek vonatkozásában a nyelv- és oktatáspolitika legfontosabb megfogalmazott céljai és feladatai a következők:

– az államnyelv (az ukrán) elsajátítása az ország valamennyi állampolgára által;

– az anyanyelven való tanulás vagy az anyanyelv tanulása jogának biztosítása;

– legalább egy világnyelv elsajátítása.

Az oktatási és nyelvpolitika említett keretein belül az egész oktatási folyamat része a nyelvi kultúra, a nyelvi tolerancia kialakítása és fejlesztése, a kulturális, nyelvi és etnikai sokszínűség iránti tiszteletre nevelés. Ukrajna Alkotmányának 53. cikkelye szerint „A nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok számára a törvénynek megfelelően szavatolják azt a jogot, hogy anyanyelvükön tanuljanak vagy tanulják anyanyelvüket az állami és a helyhatósági tanintézetekben vagy a nemzeti kulturális társaságok

közreműködésével”. 1999. december 14-én az Alkotmánybíróság határozatban értelmezte az

Alkotmány 10., nyelvekről szóló cikkelyét.  Az Állásfoglalás érinti az oktatás nyelvének problémáját is. A dokumentum szerint Ukrajnában az óvodai nevelés, az általános középfokú oktatás, a szakképzés és a felsőoktatás nyelve az ukrán; az Alkotmány 53. cikkelye, valamint az ország más törvényei értelmében az állami és nem állami oktatási intézményekben az államnyelv mellett az oktatási folyamatban használható és oktatható a kisebbség nyelve is. Ukrajna törvénye a nemzetiségi kisebbségekről az Alkotmányhoz hasonlóan fogalmaz a kisebbségek oktatásáról: „Az állam minden nemzetiségi kisebbség számára garantálja a nemzeti-kulturális autonómiához való jogot: az anyanyelv használatát és az anyanyelvi oktatást vagy az anyanyelv tanulását az állami oktatási intézményekben, illetve a nemzetiségi kulturális szövetségeken keresztül, továbbá a nemzetiségi kulturális hagyományok fejlesztését, a nemzeti jelképek használatát, a nemzeti ünnepek méltatását, a saját vallás gyakorlását, az irodalmi, művészeti, tömegtájékoztatási eszközök iránti igények kielégítését, nemzetiségi kulturális és oktatási intézmények létrehozását, valamint minden más tevékenységet, amely nem mond ellent a hatályos törvényeknek” (6. cikkely). 

 Az Állásfoglalást lásd: http://www.minelres.lv/NationalLegislation/Ukraine/

Ukraine_ConstCourtLanguage_Ukrainian

Ukrajna nyelvtörvényének 25–29. cikkelye szabályozza közvetlenül az oktatás nyelvét. A 25. cikkely értelmében az oktatás nyelvének megválasztása elidegeníthetetlen jog; az állam garantálja az anyanyelvi oktatáshoz való jogot. A 26. cikkely az óvodai nevelés nyelveként az ukránt nevezi meg, de megjegyzi, hogy azokon a területen, ahol a kisebbségek kompakt tömbben élnek, létrehozhatók olyan óvodák, illetve óvodai csoportok, ahol a nevelés nyelve a kisebbségi nyelv. A 27. cikkely szerint az iskolai oktatás nyelve az ukrán. Azokon a területen, ahol a kisebbségek kompakt tömbben élnek, létrehozhatók olyan iskolák, illetve iskolai osztályok, ahol az oktatás nyelve a kisebbségi nyelv. Ezen iskolákban / osztályokban is kötelező az államnyelv oktatása. A szakmunkásképző és felsőoktatási intézmények oktatási nyelvét a 28. cikkely határozza meg. Az oktatás nyelveként ez a cikkely is az ukránt

nevezi meg, ám a fent említett feltételek fennállása esetén lehetőséget teremt arra, hogy az ukrán mellett a kisebbségek nyelve is az oktatás nyelve legyen. Továbbá lehetőséget nyújt arra is a törvény, hogy a nemzetiségi kádereket képző szakokon olyan csoportokat hozzanak létre, ahol az oktatás nyelve a

kisebbségi nyelv. Az ukrán nyelv oktatását ezen csoportokban is biztosítani kell. A 29. cikkely a felvételi vizsgák nyelvét szabályozza. Az oktatásról szóló törvények mindegyikében található az oktatás nyelvére vonatkozó rész. Mindegyik dokumentum szerint Ukrajnában az oktatás nyelvét az Alkotmány és a nyelvtörvény határozza meg. Az oktatás fejlesztésének nemzeti doktrínája című dokumentum szerint Ukrajnában biztosított a nemzetiségi kisebbségek oktatási igényeinek anyanyelven történő kielégítése, kultúrájuk megőrzése és fejlesztése, valamint támogatása és védelme az állam által. 

A belső jogszabályok mellett Ukrajna számos állammal kötött két- vagy többoldalú egyezményeket a kisebbségek jogállásáról, s ezekben az oktatási jogokról is szó esik. Ilyen egyezmény van érvényben Ukrajna és Magyarország, Románia, Belarusz, Lengyelország, Üzbegisztán, Németország stb. között.5

Az államközi egyezmények mellett Ukrajna a kisebbségek oktatási jogainak szabályozása során figyelembe veszi a nemzeti kisebbségek oktatási jogairól szóló hágai ajánlásokat, az Ukrajna által 1997-ben ratifikált Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről című dokumentumot, valamint az Ukrajna által 2003-ban ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját. 

A Keretegyezmény alkalmazásáról írott beszámolójában Ukrajna a kisebbségek oktatási jogai kapcsán érdekes módon többször is hangsúlyozza az államnyelv elsajátításának szükségességét, azonban a kisebbségek nyelvén történő oktatás kapcsán mindössze ennyit jegyez meg: „Ukrajnában a nemzeti

kisebbségek oktatása a kisebbség anyanyelvén és államnyelven, ukránul folyik. Az államnyelv állandó kötelező tantárgy Ukrajna egész területén valamennyi oktatási intézményben.  http://portal.rada.gov.ua

A nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok számára a törvénynek megfelelően szavatolják azt a jogot, hogy anyanyelvükön tanuljanak vagy tanulják anyanyelvüket az állami és a helyhatósági tanintézetekben vagy a nemzeti kulturális társaságok közreműködésével. Az oktatás nyelvét minden konkrét esetben a végrehajtó hatalom helyi szervei határozzák meg, figyelembe véve a szülők vagy a gyámok kéréseit.” (Second Report of Ukraine on Observation of the Framework Convention

for the Protection of National Minorities, p 44). A Karta ukrajnai ratifikációjáról szóló törvény 6  alapján a dokumentum hatálya 13 ukrajnai kisebbségi nyelvre terjed ki. A Kartáról szóló törvényben a

Karta 8. cikkelyéből (Oktatás) az alábbi részeket vállalta Ukrajna: 1. pont a (iii), b (iv), c (iv), e (iii), f (iii), g, h, i alpontjai, valamint a 2. pont (lásd Beregszászi–Csernicskó 2004). Ha alaposan elemezzük ezeket a pontokat, kiderül, hogy Ukrajna minimálisan kötelezte el magát a kisebbségi oktatás terén.

Nemzetiségek;

Ukrán 37 millió

Orosz  12 millió

Lengyel 0,5 millió

Belorusz 0,5 millió

Moldáv 0,5 millió

Magyar  0,5 millió

Román  0,5 millió

Szlovák 

Német

Cigány 

Bolgár

Krími tatár

Zsidó 

Örmény 

Görög

Tatár 

Azerbajdzsán 

Grúz

Gagauz 

Koreai 

Üzbég 

Csuvas 

Szenzorok alkalmazása a vezérlés során

A mérőműszerek a vizsgált környezeti jellemzők érzékelésére, értékének mérésére és a mérési eredmények megjelenítésére, rögzítésére és/vagy továbbítására alkalmas technikai eszközök. Egy mérőműszer lehetséges összetevői közé ennek megfelelően a következők tartozhatnak: érzékelő szerv, információátalakító szerv, információ megjelenítő szerv, információrögzítő szerv és információtovábbító szerv.

Az érzékelők (szenzorok) a mérőműszerek alapvető elemét képezik, amelyek a környezet valamely állapotjellemzőjét további felhasználásra alkalmas jellé alakítják át. Az érzékelők kimeneti jele az érzékelt környezeti jellemző olyan leképezése, amely megfelelő pontossággal reprezentálja az eredeti jellemző értékét és annak változását, így képes azt az ismeretszerzési folyamatban helyettesíteni. A környezeti jellemző és a kimeneti jel  közötti összefüggést az érzékelő típusától függő természeti törvény, vagy törvényszerűség határozza meg. Az érzékelők az emberi érzékszervekhez hasonlóan meghatározott érzékenységgel, felbontóképességgel, megbízhatósággal és méréshatárral rendelkeznek és az általuk érzékelt állapotjellemzők (mennyiségek) alapján a következő főbb csoportokba sorolhatók: mechanikai, akusztikai, termikai, optikai, elektromos, mágneses, radiológiai, illetve kémiai és biológiai érzékelők. Az érzékelők működésmódjuk alapján lehetnek passzívak és aktívak.

A passzív érzékelők a környezetre lényeges hatást nem gyakorolnak, a kimenő jelet a környezeti hatásra bennük végbemenő változások, folyamatok révén hozzák létre. Az aktív érzékelők működése a környezettel történő kölcsönhatásra épül, ezek a környezetre meghatározott hatást gyakorolnak, majd az ennek következtében fellépő válaszhatást érzékelik, használják fel. Az egyszerű mérőműszerek az érzékelő által előállított jelből átalakítás, feldolgozás útján állítják elő és jelenítik meg a mérési eredményt. Ebből következően

az érzékelők kimenő jele napjainkban már az esetek túlnyomó többségében a további jelfeldolgozás szempontjából kedvező tulajdonságokkal rendelkező elektromos  (általában elektronikus) jel, de lehet pneumatikus, hidraulikus, optikai, vagy mechanikus jel is. Információs szempontból tehát már az egyszerű mérőműszerek is három információs tevékenységtípust – (meg)szerzés, átalakítás, megjelenítés – megvalósítanak.

A jelátvitel és jelrögzítés eszközeinek és módszereinek megjelenésével a méréstechnika eszköztára is kibővült, megjelentek a távmérő eszközök és a mérési adatgyűjtő eszközök. A távmérés esetében az érzékelő szerv, illetve a központi elhelyezésű megjelenítő, feldolgozó vagy rögzítő szerv szerkezetileg függetlenek, egymástól nagyobb távolságra vannak és távközlési csatorna segítségével kapcsolódnak egymáshoz. A mérési adatgyűjtés a mérési eredmények (ritkábban az ezeket hordozó jelek) tárolása későbbi megjelenítés, vagy további feldolgozás céljából. A mérési adatgyűjtő eszközök általában automatizáltan, emberi beavatkozás nélkül működnek és egy, vagy több környezeti jellemző értékét rögzítik. A korszerű mérő- és érzékelő eszközök összetevői között a technológiai fejlődés következtében fokozatosan megjelentek és általánossá váltak a más jellegű információtechnológiai eszközökben is felhasznált – feldolgozó, tároló, megjelenítő és továbbító – elemek. A digitális jelfeldolgozás elterjedését gyorsan követte, előbb kiegészítette, majd egyre inkább felváltotta a számítástechnikai eszközök hardver elemeire épülő adatfeldolgozás. A hagyományos műszertechnikai technológiára épülő mérőeszközök helyébe így napjainkra már olyan eszközök lépnek, amelyek lényegében speciális perifériákkal – analóg-digitális átalakítóval kiegészített érzékelőkkel és szükség esetén speciális megjelenítő (kijelző) eszközökkel – rendelkező általános célú számítógépek. Mindez lehetővé teszi a mérőeszközök funkcionalitásának szoftver úton történő megvalósítását, ebből következően könnyű bővítését, továbbfejlesztését, vagy a mérési feladathoz történő igazítását. A hagyományos irányítástechnikai eszközök között először a manuális irányítást segítő, majd azt részben, vagy egészében felváltó vezérlőberendezések jelentek meg. A legegyszerűbb eszközök közé az olyan kezelőelemek tartoztak, amelyek a kezelői beavatkozásokat alakították át a vezérelt rendszer által felhasználható jellé. Ezeket a programvezérlés megjelenése követte, amelynél a vezérlőberendezés egy kezelői beavatkozás következményeként – előre meghatározott program szerint – konkrét beavatkozások sorozatát valósítja meg. A technikai fejlődés során a programvezérlés kezdeti formáit a számjegyvezérlés, majd a számítógépes vezérlés követte. A fentiek alapján a  vezérlőberendezések alapvető összetevői közé a kezelőszerv, a beavatkozó szerv, illetve az esetleges programot kezelő (beolvasó, tároló, feldolgozó, stb.) szerv tartozik. A kezelőszerv és a beavatkozó szerv szerkezeti elkülönítése és a távközlés nyújtotta lehetőségek felhasználása vezetett a távirányítás (távvezérlés) megjelenéséhez, amelynél a kezelő személyzetnek módja van akár jelentős távolságban, vagy veszélyes környezetben lévő berendezés, rendszer irányítására is. A szabályozástechnikai eszközök működése a szabályozott jellemző mérésén, az így kialakított ellenőrző jelnek a megadott alapjellel történő összehasonlításán, ennek eredményeként egy rendelkező jel, majd ebből a végrehajtó és végül a beavatkozó jel kialakításán alapul. Ennek megfelelően a szabályozórendszerek legfontosabb összetevői közé az érzékelő-, az alapjelképző, a különbségképző, a végrehajtó és a beavatkozó szerv tartozik. A hagyományos szabályozórendszerekben ezek a funkcionális egységek mechanikus, majd elektromechanikus összetevők voltak, melyeket napjainkra (a speciális alkalmazásoktól eltekintve) felváltottak a számítástechnikai megvalósítások. A számítógépes folyamatszabályozás a múlt század utolsó évtizedeitől kezdődően a bonyolult folyamatok szabályozásának alapvető eszközévé vált, de napjainkban már az egyedi eszközökben jelentkező szabályozási feladatok megoldása során is kiemelt szerepet töltenek be a mikroprocesszoros szabályozóegységek. Mindkét megoldás alapvető jellemzője, hogy a funkció természetéből következően speciális jellegű érzékelő és beavatkozó, illetve kezelő szerveken (elemeken) kívül a szabályozórendszer minden további összetevőjét a számítástechnikai és híradástechnikai eszközök, részegységek képezik. Sőt a "hagyományos" megvalósítást a kezelőszervek esetében is egyre inkább felváltják a számítógépes megoldások: a képernyős kijelzők és a szintén képernyőn megjelenő és működtethető kezelőelemek (nyomógombok, kapcsolók, beállító elemek, stb.). A fegyverirányítási eszközök az irányítástechnika egyik speciális, katonai alkalmazási részterületét képviselik. Ezek között jelentős szerepet játszanak a tüzérség tűzvezető eszközei, illetve a repülőerők fegyverzet célzórendszerei. Az előbbiek a felderítő és helymeghatározó (bemérő) eszközökkel együtt napjainkban már az automatizált tűzvezetési rendszerek részét alkotják. A fegyverirányítási eszközök másik nagy csoportját az irányított rakéták, pilótanélküli repülőeszközök, irányított bombák és torpedók célba vezetésére szolgáló irányító rendszerek alkotják, amelyek főbb típusai közé az autonóm irányításon alapuló fedélzeti programberendezések, a távolabbról érkező parancsjelekkel vezérelt távirányítási rendszerek, valamint a céltárgy érzékelésén5 alapuló önirányító rendszerek tartoznak. A irányítástechnika más alkalmazásaihoz hasonlóan a felsorolt eszköztípusok esetében is érvényesül a korszerű információtechnológia megjelenésének, elterjedésének, sőt uralkodóvá válásának tendenciája.  A gyakorlást támogató eszközök, gyakorlóberendezések lényegüket tekintve működő modellek, amelyek rendeltetése a gyakorláshoz szükséges, a valóságosat helyettesítő körülmények biztosítása. Első nagy csoportjukat a különböző eszközök, berendezések működtetésének, kezelésének begyakorlását segítő szimulációs eszközök, szimulátorok képezik. Ezek kezdetben elsősorban mechanikus berendezések voltak, mára azonban e területen is előtérbe kerültek a működést sokrétűbben és valósághűbben modellező számítógépvezérlésű szimulátorok, vagy más szempontból nézve speciális részegységekkel kiegészített számítógépes megvalósítások. Kezdettől fogva a számítástechnika által biztosított lehetőségekre épülnek viszont a második csoportba tartozó eszközök, amelyek bonyolult tevékenységek, tevékenységrendszerek – pld. a katonai műveletek – körülményeit, környezetét modellezik a gyakorlás szempontjából megfelelő részletességgel és pontossággal. Ezek az eszközök ma már egyre inkább az úgynevezett virtuális valóság lehetőségét teremtik meg. 

https://www.mkl.mke.org.hu/images/Dokumentumtar/2013/2013_03.pdf

Publikus felhő 13/B

A publikus vagy nyilvános felhő a külső szolgáltatók által a nyilvános interneten kínált, bárki által hozzáférhető lehetőségeket kínál. Persze akár ingyenesen vagy fizetősen használható vagy megvásárolható számítástechnikai szolgáltatások halmazaként definiálható. A szolgáltatások lehetnek ingyenesek vagy igény szerinti díjszabásúak, ahol az ügyfelek csak a ténylegesen felhasznált processzorciklusokért, tárhelyért vagy sávszélességért fizetnek. A magánfelhőkkel ellentétben a nyilvános felhők révén a cégek megspórolhatják a helyszíni hardveres és alkalmazásinfrastruktúra tetemes beszerzési, üzemeltetési és fenntartási költségét – a rendszer minden felügyeleti és fenntartási feladatáért a felhőszolgáltató felel. A nyilvános felhő gyorsabban üzembe helyezhető, mint a helyszíni infrastruktúra, és szinte végtelenül skálázható platformot kínál. A felhőt a cég összes dolgozója ugyanazzal az alkalmazással érheti el bármelyik irodából vagy telephelyről, tetszése szerinti eszközről, ha van internetkapcsolata. Bár a nyilvánosfelhő-alapú környezeteket biztonsági szempontból sok kritika éri, egy jól implementált nyilvános felhő ugyanolyan biztonságos lehet, mint a leghatékonyabban felügyelt magánfelhő-implementáció, amennyiben a szolgáltató megfelelő biztonsági eszközöket használ, például behatolásérzékelő és -megelőző (IDP) rendszereket.

Emulálunk, szimulálunk és modellezünk!

Emuláció: Adott környezetet, működést utánzó technológia.

Szimuláció: Egy folyamatot annak fizikai vagy számítógépes modelljén vizsgálunk.

Modellezés; A célja valamilyen jármű kicsinyített, de működőképes másának megépítése, nem makett készítés. 

A szimuláció többnyire nyilván való a felhasználó számára is, az emulációra ez nem mindig jellemző.

Célunk a világ jelenségeinek megismerése.

Hol használjuk?

meteorológiában

szociológia

energetikai rendszerek

csillagászat

geológia

élettudományok

oktatás

A szimulációról

Miért készítünk szimulációt

Tesztelés céljából

mert

 veszélyes

 túl lassú vagy gyors

túl összetett

túl drága

csak az eredmény látható

az eredmény sem látható

etikai akadályok miatt

csak egy példány létezik

a feltételek nem állíthatók be pontosan

sokszor kellene ismételni

Modellek; Természeti, gazdasági vagy társadalmi rendszer viselkedését leíró matematikai összefüggések.

A modellalkotás valódi célja, hogy olyan információkat szerezzünk az adott rendszerről, amit eddig nem ismertünk.

Megismerés; Kísérleti körülmények között megfigyeljük a változásokat.

A modell mint rendszer

A rendszer változói

A rendszerváltozók leírják a következőket:

rendszerállapot

környezetre gyakorolt hatása

Zárt rendszer

Csak állapotváltozói vannak. Nincs bemeneti vagy kimeneti adata.

Nyílt rendszer

Ha vannak be és kimeneti változók.

Autonóm rendszer

Nincsenek bemeneti változói, a külvilág nincs rá hatással. Akkor szokás ilyen modellt készíteni, ha elhanyagolhatók a külső hatások.

Emlékezet nélküli rendszer

Nincs állapotváltozója.

A kimenet szerint

determinisztikus modell - a bemenet meghatározza a kimenetet

sztochasztikus modell - csak a bemenet csak a kimenet lehetséges halmazát adja meg

A modellek csoportosítása

A modellezés tárgya

A modellezett rendszer jellege szerint:

kémiai

fizikai

biológia

társadalmi

gazdasági

stb.

Megvalósult modell

ha elkészült a modell: anyagi modell

ha nem ölt testet: gondolati modell

A változók értékkészlete alapján

diszkrét

folytonos

kevert állapotú

Időfüggőség alapján

időfüggő

diszkrét

folytonos idejű

időfüggetlen

Determinisztikus modellek matematikai leírása

differenciálegyenletek

egyenletrendszerek közelítő megoldása

Sztochasztikus modellek matematikai eszközei

valószínűség-számítás és a matematikai statisztika

A sztochasztikus folyamat, vagy más néven véletlenszerű folyamat, 

Ennek az ellentéte a determinisztikus folyamat, ahol a folyamatot leíró változók nem véletlenszerűen változnak...

Ismertebb sztochasztikus folyamatok:

Véletlenszerű mozgás (bolyongás)

Pillangóhatás (elmélet)

Brown-mozgás

Markov-lánc

Poisson-folyamat

Gauss-folyamat

Közlekedési modellek

Genetikai modellek

Anyagkifáradási modellek

Tőzsdei folyamatok

Árfolyam változások

Vérnyomás

Szélhullám

Időjárás

Milyen volt 200 éve a Rétköz

A Rétköz, alacsony öntésterület, hamar megtalálta az utat ide a Tisza.. E táj nagy része vízi üledékekkel és hordalékokkal borított jelenkori ártér, amelyből helyenként homokos térszínek emelkednek ki. A vidék éghajlata mérsékeltövi kontinentális jellegű, az Alföld átlagánál kissé hűvösebb és csapadékosabb. A mélyebben fekvő területeken réti talajok, illetve ártéri erdőtalajok alakultak ki; egyes helyeken (elsősorban a víz elvezetése, a talaj szárazodása miatt) felszíni sókiválás volt tapasztalható. A szárazabb homokvidékeken homokos váztalajok is képződtek. Az árterek. illetve a buckaközök kedvező vízellátású talajain  gyep- és erdőtársulások lettek: a vízjárta részeken mocsarak, nedves rétek, nedves legelők, a sós területeken szikesek alakultak ki és puhafa-ligetek, az ármentes magasabb térszíneken keményfaligetek, gyertyános kocsányos tölgyesek stb. A száraz buckatetőkön ritkás jellegű homoki gyepek, többnyire homoki legelők lettek.  A felszíni formák létrejöttében nagy szerepe volt még a szélnek, amely a jégkorszakban tömérdek üledéket halmozott fel. A környék arculatához tartoznak még a természetes folyamatban lefűződött vagy mesterségesen levágott folyószakaszok, a morotvák is. A vidék növényzetének elrendeződését, összetételét elsősorban a víz mozgása, illetve a talajok vízellátása határozza meg. A morotvákban, tocsogókban rendkívül gazdag vízinövényzet tenyészik: a vízben hínártársulások, mocsarak, a parti zónában magassásosok stb. A rendszeresen elöntött területek jellegzetes gyeptársulásai az ecsetpázsitos mocsárrétek, illetve rontott származékaik, a nedves le-gelők. A gyakrabban és tartósabban elöntött alacsonyabb térszínek elterjedt fás társulásai a bokorfüzesek, a fűzligetek, míg a magasabban fekvő részeken a tölgykőris-szil ligetek, a gyertyános kocsányos tölgyesek jellemzők. Sajnos a természetes erdők többségét kiirtották, helyükre legtöbbször tájidegen fafajokat: aká-cot, erdeifenyőt, feketediót, vöröstölgyet, különböző nemesnyárakat telepítettek. A homokvidékek eredeti növényzetét szintén tönkretette az ember. A buckaközökben eredetileg nedves rétek, a száraz buckatetők kisavanyodott váztalajain pedig ezüst-perjés homokpusztagyepek éltek. Helyüket ma nedves legelők, száraz homoki legelők, illetve szántók foglalják el. A Rétköz zömmel sík terület; a felszínből csak itt-ott emelkedik ki egy-egy lapos homokdomb. Belvizeit csatornák vezetik le, talaja a tenyészidőszak nagyobb részében szárazodó. Területének jelentős része művelés alatt áll; gyepjeit kaszálják vagy legeltetik. Eredeti mocsárrétjei nagyrészt átalakultak nedves legelőkké. A víz elvezetése, a talaj szárazodása miatt sok helyen megindult a felszíni sókiválás: az iszapos, agyagos talajokon  szikesek alakultak ki.