A Rétség titkai

A Rétséget mamár Rétköznek nevezik, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik  máig feltáratlan tája, a Tisza felső szakaszának szabolcsi mélyártere. Helyi neve Rétség volt, amin elsősorban a Tisza közelében fekvő leginkább mocsaras területet értették. A láp növényzetét nagyrészt nád, sás, gyékény alkotja, mely növényeknek erős, jól sarjadó és rhizómákat növesztő gyökérzete van. Ez a gyökérrendszer az évről évre termelődő és elszáradó növényi részeket megköti és behálózza, egy vízen lebegő, korhadó növénytakarót hozva létre. Ilyen módon a vízben lebegő szerves és ásványi eredetű tápanyagokat előbb növényi anyagokká, majd lebegő, korhadó, lassan érő úszóláp-talajjá, lebegő tőzeggé alakítja a gyökérzet, és hosszú időre kivonja a tápanyag-körforgásból. A lebegő gyepszőnyeg gyökérrendszere nem rögzül a folyó medréhez, így a növényszőnyeg egészen nagy darabja is megváltoztathatja helyét a víz áramlási viszonyainak módosulása miatt. Mivel az úszólápok növényzete képes megkötni a vízben oldott tápanyagot, víztisztító szerepe is jelentős. Amennyiben azonban túl sok szennyező anyag és lebegő, ülepedő hordalék és iszap kerül a vízbe, fennáll a veszélye annak, hogy az úszólápok gyökérzete a meder aljához rögzül, és az iszapba, majd a mederfenék kavicsos agyagjához rögzülve végleg lehorgonyozza az úszó növénytakarót. Ilyenkor az úszólápot jellemző természetes folyamatok módosulnak, és a rögzült növénytömegben különböző rothadási folyamatok indulhatnak el. A kavicszátony belső felén részben még úszó, részben azonban már lehorgonyzott, mederfenékhez rögzülő úszólápdarabok találhatók. Ezeknek gyökérzete vastag iszaprétegbe ágyazódik, a nádasban látható csónakázó utakban a vízmélység nem több fél méternél. Az eredeti úszólápok növényzetének nagyobb részét elsősorban nád alkotja. Amennyiben az úszóláp lehorgonyoz a mederhez és feliszapolódása is elkezdődik, csökken a vízborítás mélysége. Ilyenkor előtör a gyékény, és hosszabb idő alatt fokozatosan háttérbe szorítja a nádat. A feltöltődés előrehaladottabb fázisában lévő, iszaposabb területeken már zsombékosok is láthatók, amelyek szilárdabb talajt sejtetnek, mint a nádasok, de ez nincs így. A zsombékok között mély, rothadó iszapréteg található, csak becsülhető mélységgel, amely nem bírna megtartani egy embert, azonban a nádi élőlényeknek, fiókáikat itt nevelő fészkelő madaraknak pont ezért nyújt biztonságos élőhelyet. A láprétek olyan fátlan növénytársulások, amelyek gyökérszintjében a gyakori vízelöntés miatt reduktív körülmények alakulnak ki. A lápoktól főleg abban különböznek, hogy növényzetük uralkodó fajai nem a tőzegmohák, hanem különböző palkafélék, így a láprétek alatt sástőzeg képződik. Mikroklímájuk a szokásosnál általában hűvösebb és kiegyenlítettebb, így a Kárpát-medencében számos jégkorszaki maradványfajnak nyújtanak utolsó menedéket. Az ún. "lábas" fák: a fatő, a gyökértő és a törzs alsó részére mohás bevonat települ sással, páfránnyal. Jellemző fajai: enyves éger , magyar kőris , magas kőris , hamvas fűz , kutyabenge , nyúlánk sás, szálkás pajzsika , tőzegpáfrány . A rendszerint 50–70 cm-es, ritkán cserélődő víz nyár végére leapad, ilyenkor látszik, hogy a kiszélesedett tövű fák a gyökérzetükön("lábas égerek"). A mocsár növényekkel sűrűn benőtt állóvíz, amelyet néhol egybefüggő, mozdulatlan víztükör borít. Sík vidéken, a felszín teknőszerű mélyedéseiben keletkezik, amelyekben a csapadékvíz meggyűlik, és sem lefolyni, sem a vízzáró talajba beszivárogni nem tud. Az alföldek és a széles folyóvölgyek, különösen a kis esésű torkolati szakaszok jellegzetes állóvize.Néhol éles határt vonni a tó és a mocsár közt alig lehet, a tavak szélein gyakoriak a mocsarak, amelyeknek a kiterjedése a tó vízállásával változik. Hasonlóképpen a szabályozatlan folyók vize is mocsarakat hozhat létre. Leginkább a folyók deltavidékét lepi el a víz, mely sós, ha a tenger dagálya visszaduzzasztja, és édes, ha csak a folyó árvizéből táplálkozik. Az Alföldön a folyók szabályozása előtt igen nagy területeket borítottak el a mocsarak, melyeket mezőgazdasági célokból, az ökológiai szempontok mellőzésével jórészt lecsapoltak. A sekély mocsarat gyakran teljesen belepi a növényzet.Ugyancsak folyamatos a mocsár és a láp átmenete, amit jelez, hogy a népnyelvben mindkettőt berek, turjány, hany és örjeg néven is említik. A „mocsár” szó a köznyelvben általában jelent mindenféle kiterjedt, állandó nyílt víztükör nélküli vizenyős területet (így a lápokat is). Tudományos jelentése ennél szűkebb: a geobotanikában a láp olyan vizes élőhely, ahol tőzeg képződik és rakódik le. A mocsárban nem képződik tőzeg — vagy ha igen, az rendszeresen el is bomlik. A köznyelv gyakran mocsárnak nevez mindenféle olyan vizenyős területet, (így a lápokat is), amelyben nincs kiterjedt, összefüggő, állandó nyílt víztükör.  Nehéz elképzelni, hogy a jégkorszak végén a Rétköz felszínét is a nyírségihez hasonló délceg buckák uralták. Ezt követően azonban a terület (a Bodrogközzel együtt) környezetéhez képest jelentősen (15-25 méterrel) süllyedni kezdett. Ennek következtében jelent meg a területen a Tisza, amely kanyargózó mozgásával a magasabb felszíneket letarolta, szigetekké tagolta, az alacsonyabbakat pedig a hegyekből hozott hatalmas mennyiségű hordalékával töltötte fel. Így alakult ki az a hatalmas medence, mely ma a Rétköz központi részét alkotja. Bár az egykori megsüllyedt buckák emlékeként a felszín máig enyhén hullámos, komolyabb homokhegyek csak a tájegység peremi részein (a déli, Nyírség felőli oldalon, és északon, Dombrád és Döge között) találhatók. Sokan úgy képzelik, hogy a Tisza, (a szabályozások előtt) a Rétközt mint egy lavórt feltöltötte, elmocsarasította, majd a tokaji kapu irányában távozott. Korántsem így működött a dolog. Az enyhén hullámos felszínű medencébe a folyó vize több kisebb, sajátos hálózatba szerveződő mederrel rendelkező ágon, éren (Szebecse, Kis-Tisza, stb.) át érkezett, fokozatosan töltve fel az itt található tavakat, lápokat, réteket, ám szárazon hagyva a kisebb kiemelkedéseket. Apadáskor aztán ugyanezek a medrek vezették vissza a fölös vizeket a Tiszába. Sőt, a Nyírség felől, a buckavölgyek időszakos „folyásaiban” érkező vizek is ezeken át távoztak a területről. Ebben az időszakban még kiterjedt erdőségek, úszólápok, nádasok, zsombékosok, és sekély tavak uralták a tájat. A Rétköz ősi vízivilága tehát egy bonyolult, de jól szabályozott ökoszisztémába szerveződött. Olyanba, amibe az ember is jól be tudott illeszkedni. Az Alföld ártéri régióiban - így a Rétközben is - a zabolátlan áradások, a pusztító vizek, a levegőt is mérgező visszamaradó posványok szinte élhetetlenné tették a tájat. Vajon mi az oka annak mégis, hogy régészeti kutatások alapján a kőkorszak óta gyakorlatilag minden megjelenő nép, kultúra (így a honfoglaló magyarok is) legnagyobb előszeretettel az ártereken telepedett meg? Valószínűleg nem ők tévedtek. A közelmúlt kutatásai arra utalnak, hogy őseink tudatosan, okszerű finom beavatkozásokon alapuló tájhasználattal termékennyé és lakhatóvá tették a nem is olyan szeszélyes folyók árterét. E szerint a koncepció szerint az úgynevezett ártéri-, vagy fokgazdálkodás a Kárpát-medence nagy síksági folyói mentén általánosan elterjedt volt a középkorban. Ennek elve - nagyon leegyszerűsítve - az volt, hogy az ártér természetes ereit, medreit, laposait (illetve magát a folyót) ásott erekkel (ún. fokokkal) kapcsolták össze, így kormányozva a vizek folyását áradás és apadás idején. A víz ezáltal szabályozottan, kiegyenlített módon jutott az ártér különböző térszínű részeibe, s a visszavezetés is a megfelelő időben és mértékben történt. A fokok működtetése, valamint az alkalmazkodó tájgazdálkodás révén biztosították, hogy a vizek egy-egy területen csak a szükséges időszakban és mennyiségben legyenek jelen. A települések, szántók szárazon maradtak, a kaszálók, legelők, gyümölcsösök, erdők rövidebb idejű megtermékenyítő elöntést kaptak, a nádasokban és a halak ívását szolgáló tavakban pedig huzamosabban megmaradhatott a víz. Különösen hatékony és fenntartható gazdálkodást jelentett ez a halászat terén. A további ártéri haszonvételek (csíkászat, méhészet, sulyomszedés, nádvágás, nadály- és teknősbékafogás, stb.) a hagyományos mezőgazdálkodás mellett kiegyensúlyozott megélhetést nyújthattak az itt lakóknak. Sokan hajlamosak egyfajta földi paradicsomnak tekinteni ezt az időszakot. Meglehet, ez túlzás, és sok a kérdőjel a fokgazdálkodás valós jelentőségével kapcsolatban, mégis biztosak lehetünk abban, hogy őseink nem véletlenül szerettek az ártereken megtelepedni. A nagyfokú együttműködésen, a rétek és vizek közös használatán, a jobbágyság jelentős önállóságán alapuló ártéri gazdálkodás szükségszerűen tűnt el az egyre mohóbb nemesség XVIII. századi „öntudatra ébredésével”, a jobbágyság terheinek növelésével, A Rétköz mentén a Tisza ma is mozgásban van: építi és bontja partjait. A vízben még szép számmal élnek olyan ritka, érzékeny bennszülött halfajok, mint a fokozottan védett magyar és német bucó. A folyamatosan épülő, lassan vándorló és feltöltődő homokpadokon a füzes-nyaras galériaerdők spontán módon születnek újjá, míg a meredek szakadópartok számos ritka élőlény, köztük a hungarikumnak számító tiszavirág, vagy a világszerte megritkult partifecske jelentős állományai számára nyújtanak otthont. A még megmaradt vadregényes füzesek, nyarasok idős állományaiban költ a fekete gólya és a nagy fülemüle. A szórványosan előforduló tölgyeskőrises-gyertyános erdőfoltok azoknak a rengetegeknek a leszármazottai, melyek még a XVIII. század végén is nagy kiterjedésben borították a Rétköz területét. Az erdők és a rétek védett ékessége a nyári tőzike és az ősszel virágzó tiszaparti margitvirág. A hullámtér változatosságához és természetes működéséhez nélkülözhetetlenek a halak ívásában is jelentős szerepet játszó tündérrózsás-sulymos holtágak, és a nyárra kiszáradó sekély tavacskák. Az alkalmazkodó tájhasználat hírmondói a hullámtéri gyümölcsösök. Vidékünkön főként almát, diót, körtét, szilvát termesztenek az áradások által rendszeresen megtermékenyített, kiegyenlített klímájú területen. A sajnos egyre inkább elhanyagolt „dzsungelgyümölcsösökben” sokfelé találkozhatunk elfeledett tájfajták idős, egészséges példányaival. A Rétköz valaha hazánk egyik legnagyobb lápvidéke volt. A tartós vízborításban a nád, sás, gyékény szerves anyagai nem bomlanak le, hanem vastag tőzegrétegként halmozódnak fel. Az így keletkező láp sokszor a víz tetejére emelkedik: ezeken az úszólápokon egykor legeltetés és kaszálás is folyt. A Rétközben nem egyszer előfordult, hogy a lápon legelésző gulyát átfújta a szél a szomszéd falu határába! Mára alig pár száz hektárnyi hírmondója maradt az egykori lápoknak, úszó változatukkal pedig csak egyetlen helyen találkozhatunk. Pedig a lápi tőzeg a légköri szén-dioxid egyik legfontosabb megkötője (a most kibányászott kőszénmezők is lápi körülmények között képződtek évmilliókkal ezelőtt), így fontos tényezője a klímaegyensúlynak. A Rétköz lecsapolása után kiszáradó, levegőre jutott tőzegből sok ezer év megkötött szén-dioxidja jutott a légkörbe, és sokfelé ma is rendszeresen leégetik a területeket. Emellett a lápok a talajvíz természetes tárolói, befogadói. A tőzeges talajú lápmedencék szivacsos tőzegrétegükben nagy mennyiségű vizet raktároznak el, s száraz időben mérséklik környezetük víz- és párahiányát. De a lápok élővilága is igazán egyedülálló. Hatalmas élményt nyújtanak az emberes méretű zsombékosok, „rakottyával”, füzesekkel tarkított nádas-gyékényesek (régi

elnevezéssel: a cseret). Számos ritka, védett fajunk kizárólag a tartós vízborítású lápokban él. Közéjük tartozik a fehér virágú hínárszőnyeget alkotó békaliliom, a kúszó tövű lápi csalán, a zsombékokra föltekergőző mocsári lednek. A legháborítatlanabb lápok belseje pedig olyan ritka madarak menedéke és fészkelőhelye, mint a fokozottan védett vörösgém. S vajon mi maradt a Rétköz területét egykor behálózó erekből, a Tisza vizét elosztó mellékágakból? Sajnos igen kevés: a Szebecse, Sebesdek, Zovány, Járat, Csenger, KisTisza úgy eltűntek, hogy szinte még a nevük is feledésbe merült. A legtöbb mederszakasz megsemmisült, legfeljebb a szántók kisebb árkai jelzik az egykori folyás helyét. Sajátos módon az egykori erek világából a tájegység legnagyobb belvízelvezető „műtárgya”, a Belfőcsatorna őrizte meg a legtöbbet. Ezt a csatornát az 1860-as években ásták meg, azonban - szerencsénkre - néhol kilométeres, máshol pár száz méteres szakaszon a Kis-Tisza és a Szebecse természetes medrét vették igénybe. Ezeken a természetes kanyargósságukról megismerhető helyeken csodálatos módon az élővilág is sokat megőrzött ősi arculatából: nyárra a sárga vízitök, a védett (s egykor a rétközi ember mindennapi étkezésében is fontos szerepet játszó) sulyom, a tüskés levelű kolokán, a békatutaj, a nyílfű, s számos más, a láptavi hínárnövényzetet idéző ritkaság lepi el a felszínt. Ezek a szakaszok remek búvóhelyet jelentenek a mocsári teknős és a vidra számára, a madarak közül pedig a vízitök kiterülő levelein taposó vízityúkfélékkel találkozhatunk nagy tömegben. Jobb sorsra érdemes holt medrek többfelé is akadnak. Többnyire keskeny nádas sávként kanyarognak rétek, rosszabb esetben a szántók mélyedéseiben. Mint zöld folyosók, jelentős szerepük lehet, s nem egy esetben bizonyos szakaszaik önmagukban is értékes, ritka élőhelyeknek (hínarasok, fűzlápok) adnak otthont A Rétköz nevét adó „rét” szavunk egykor vízzel borított nádas, lápos rengeteget jelentett. Mára a tájegység neve új értelmet nyert. A Rétköz legjellemzőbb élőhelyei ugyanis a füzes ligetekkel tarkított füves-sásos legelők, kaszálók: a mai értelemben vett rétek. Jelenleg több ezer hektárt borítanak ezek a tavasszal sekély vízzel borított, nyárra kiszáradó területek. Az ármentesítést megelőző időkben hasonló élőhelyek biztosították a Rétközben a megélhetés egyik fő forrását, a szarvasmarha- és lótenyésztést. Az akkori ridegebb tartáshoz alkalmazkodott fajták jól hasznosították a savanyúfüvű, lápos, zsombékos, nádas foltokkal tarkított réteket. Ez a területhasznosítás biztosította és biztosítja a mai napig a Rétköz három védett orchideafajának fennmaradását is. Közülük leggyakoribb a - kizárólag a Kárpát-medencében élő - pompás kosbor, de egy-egy helyen a hússzínű ujjaskosbor illetve a mocsári nőszőfű is fellelhető. A Rétköz különleges sajátossága, hogy - alföldi viszonyok között meglepő módon - hegyvidéki elterjedésű növények is élnek a réteken. Ilyen faj az erdeikáka, a védett bánsági sás és az óriási termetű mocsári csorbóka. A vadon élő állatfajok közül ezeken a réteken keresi élelmét a minden településen fészket rakó fehér gólya. Mára az országos tendenciának megfelelően a Rétközben is egyre kevesebb a jószág, s a jelenlegi kényesebb fajták számára sem igazán kedvezőek az itteni feltételek. Amennyiben növekszik az igény a szívósabb hazai fajtákból előállított minőségi élelmiszerre, úgy a jövőbe irányuló befektetés lehet a Rétköz természeti értékekben gazdag legelőinek, kaszálóinak megőrzése Az Alföld sajátos (tőlünk nyugatra már elő sem forduló) természetes élőhelyei a szikesek. Olyan területeken alakulnak ki, ahol a talajvíz sajátos mozgása és a nagyfokú párologtatás miatt a sók felhalmozódnak a talaj felső rétegében. A szikeseken igen különleges és gazdag élővilág fordul elő (gondoljunk csak a Hortobágyra!), ezért hazánkban ma minden szikes tó védett területnek minősül. A szikesek a ritka élőhelyek közé tartoznak a Rétközben, mégis érthetetlen módon - hisz művelésre nem alkalmasak - gyakran esnek beszántás áldozatává. Főként a Nyírséghez közeli, nyugati-déli peremterületeken fordulnak elő szikes tavak, rétek, legelők. A jellemző tavaszi vízborítás után az ilyen területek legsósabb részei nyárra „kivirágoznak”, azaz felszínre kerül a fehér sziksó. A vonuló madarak - elsősorban tavasszal - előszeretettel keresik fel a tocsogós felszíneket. Az itt élő különleges növények között említendő az aprócska egérfarkfű, a megyénkben csak a rétközi szikesekről ismert árpasás, illetve a kárpát-medencei bennszülött sziki őszirózsa. Őseink nagyra becsülték a szikes tavakat. 1772-ben így nyilatkoztak a helybeli jobbágyok: „Itató vizek bővségesen vannak, mégpedig oly sós tók is találtatnak, melyek mía az marhának só nem kívántatik”. Nyáron a kiszáradt mederből a sziksót összesöpörték, és szappant főztek belőle. A természeti és kulturális örökség sokszor nem választható el egymástól. Ennek legékesebb példái a kunhalmok. A Kárpát-medencében, valamint a tőlünk keletre eső eurázsiai sztyeppéken a történelem előtti időkben (Kr. e. 2-3000 éve) élő lovas népek sajátos mementókat hagytak maguk után. Temetkezési szokásaiknak megfelelően a sír fölé (kivált magas rangú elhunytak esetében) szabályos földhalmot emeltek. Ennek magassága több esetben meghaladta a tíz métert, átmérője akár 100 méter is lehetett. Ezeket a sírhalmokat - szaknyelven kurgánokat - hazai szóhasználatban némileg félrevezetően kunhalomnak hívjuk. A Nagyalföldön történeti adatokon alapuló becslések szerint több tízezer lehetett belőlük; mára sajnos csupán néhány ezret ismerünk. Az elmúlt évezredek (de főként az utolsó száz év) többségüket elpusztította. A ma ismert kunhalmok többsége - jóllehet a törvény kivétel nélkül természetvédelmi oltalmat biztosít számukra - is csupán néhány méter magas, a folyamatos szántás, elhordás miatt alig felismerhető. A Rétköz területén (a tájegység nyugati felén) tucatnyi kurgán található. Közéjük tartozik hazánk egyik legszebb, legépebb kurgánja, a 12 méter magas ibrányi Fekete-halom, melynek régészeti feltárását a megye nemzetközi hírű polihisztora, Jósa András kezdte meg. Különlegessége, hogy egy olyan védett növény - a macskahere - él rajta, amely a Rétközben egyetlen más helyen sem található meg. Sajnos a többi kunhalmunk rosszabb állapotban van, de például a közeli Balota-halom, vagy a vasmegyeri Apáti-hegy nevű (valaha Árpád-kori templomnak is helyt adó) kurgán szintén jelentős tájképi élményt nyújt.  A Rétközben nem is oly régen még kiterjedt erdőségek voltak. A XVIII. század végén az itt  lakók még nagy tölgyes, kőrises, sziles, gyertyános erdőkről számoltak be. Mára hírmondó sem maradt ezekből, csupán a hullámtér őriz néhány kis foltot belőlük. Bár a belvízzel érintett területek sok helyen alkalmasak volnának őshonos fafajú erdőtelepítésre napjainkban is, ilyesmivel mégis ritkán találkozni. Az ármentesített területen a fás növényzetet (a telepített tájidegen ültetvények: akácosok, hibrid nyarasok mellett) a réteken, legelőkön, lápokban, útszéleken, árokparton álló füzek és nyarak jelentik. Szerencsére ezekből még elég sok van, s nem egy tiszteletet érdemlő korú és méretű példányt is találunk közöttük. A legnagyobb faóriások suhanc korukban minden bizonnyal még látták a „régi Rétközt”, a vizek világát. A Rétköz fűzfái, nyárfái nem csupán a szemnek szépek. Az idős fák odvai, lombkoronájuk ága-boga sok madárnak, kisemlősnek ad otthont. Árnyékuk a legelő jószágnak és gazdájuknak is enyhet ad. Éppen ezért fájó, hogy egyre többet vágnak ki közülük, s pótlásukról csak ritkán gondoskodnak. A cserjés-bokros növényzet sok helyen felüti fejét. A nedves, lápos területeken legjellemzőbb a rekettyefűz (a „rakottya”), amely gömbölyded, hamvaszöld bokorcsoportjaival a rétközi táj egyik jellemző eleme. Az ártéri méhészetben jelentős szerepe volt, mert barkáit szívesen látogatják a méhek, s vastag vesszőit kas fonására használták. Őstermészetről a Rétközben ma már sehol sem beszélhetünk, mégis jól felismerhetők azok az élőhelyek, amelyek a táj valódi arculatát őrzik. Mellettük azonban nagy arányban találhatók olyan területek is, ahol az erőteljesebb emberi beavatkozás miatt lényegesen szegényesebb, a táj eredeti jellegzetességeit sokkal kevésbé tükröző életközösséget találunk. Ilyenek a mesterségesen létrehozott halastavak, víztározók élőhelyei. A térség legnagyobb vízteste, a belvízvédelmi és horgászati célokat szolgáló Rétközi-tó helyén húsz éve még nagy kiterjedésű láp volt. Most a mesterségesen szabályozott mennyiségű, olykor szennyezéssel is terhelt víztestben ugyan élnek védett fajok (sulyom, vidra), és az eldugott öblökben a madárvilág is jelentős, sok évtized kell még a természeteshez közel álló biológiai sokféleség kialakulásához. A szegényes élőhelyek közé tartozik a Rétköz másodlagosan újjáéledt mocsarainak egy része is. Nagy kiterjedésben találunk ugyanis olyan nádasokat, melyek helyén akár még 5-10 éve is szántóföld díszlett. A nagy költséggel létrehozott alagcsöves lecsapolórendszer, a szivattyúk, árkok, átereszek működtetése és karbantartása egyre kevésbé éri meg a gazdálkodóknak. Néhány év alatt ezeket a helyeket újra birtokba veszi a víz és az élővilág. A parlag-mocsarakon azonban csak szegényes nádasok jönnek létre. Ennek ellenére ezek jelentőségét így sem szabad alábecsülni, hiszen sokfelé ezek a természet utolsó megmaradt szigetei. Ha hagyjuk érvényesülni a természetes folyamatokat, idővel gazdag madárvilág alakul ki a másodlagos mocsarakban, védett növényeink közül pedig a bennszülött kisfészkű aszat talál otthonra ezeken a területeken Jelenleg a természeti erőforrások túlzott használata jellemző a Rétközben, de már láthatók ennek korlátai. Az elmúlt másfél évszázad - érthető - küzdelme a kenyértermő földért, s a ma sem könnyű megélhetés kényszerei a táj lételemét adó víz egyoldalú és túlzott elvezetését eredményezték. Újabb fenyegetést jelentenek a klímaváltozással járó időjárási szélsőségek, a rekordokat döntő árhullámok, és az agresszíven terjedő tájidegen gyomok (az Amerikából származó magas aranyvessző és a gyalogakác több száz hektáron hódít a réteken, parlagokon, erdőtelepítésekben). Meggyőződésünk, hogy a természeti erőforrásokkal - mindenekelőtt a vízzel - való okszerűbb, fenntartható gazdálkodás együttesen szolgálná mind az itt élő emberek jólétét, mind a természeti értékek fennmaradását. Sokhelyütt már ma sincs elegendő gazdasági erőforrás a belvízelvezető rendszerek fenntartására: egyre többfelé tapasztalható a visszamocsarasodás, az egykori tófenekek, lápok művelésének felhagyása. A természet védelme a Rétközben tehát nem öncél, hanem szükségszerűség és egyben új lehetőség. Milyen előrelépési irányok vázolhatók fel ennek szellemében? ! A tájegység természeti kincsei lehetőséget nyújthatnak munkahelyteremtő, megélhetést segítő ökoturisztikai fejlesztésekre. Természeti területek helyi védetté nyilvánításával (ami a települési önkormányzatok jogköre) növelhető a település vonzereje. ! Bizonyos természeti területek, vizes élőhelyek fenntartására (különösen védett, és Natura 2000-es területeken) támogatások vehetők igénybe. ! A helyi adottságokra épülő, a természeti erőforrásokkal összhangban levő (bio)gazdálkodással tájjellegű és minőségi, újabb piaci szegmenst kihasználó termékeket lehet előállítani. ! Belvizes területeken a szántóművelésnek ésszerű alternatívája az őshonos fafajú erdőtelepítés, amely hosszú távú gazdálkodásra és megélhetésre nyújt lehetőséget.

Lásd még; http://szabolaszloistvan.blogspot.com/2022/06/a-tisza-volt-az-ur.html

Növények szaporítása

Sarjképzés

Egyes növényeink természetes szaporodási módja a sarjképzés. Attól függően, hogy a sarj hol jelenik meg, gyökér-, illetve tősarjról beszélünk. A tősarj a gyökérnyak rügyeiből tör elő, amely idővel gyökereket fejleszt, illetve azon is rügyek jelennek meg. Az anyanövény tövét kibontva a gyökerekkel rendelkező tősarjak eltávolíthatók, és eltelepíthetők, belőlük teljes értékű növény fejlődik. Többek között ily módon szaporítható a málna. A málna gyökérsarjakat is fejleszt, de ezek továbbnevelésre kevésbé alkalmasak. Erősen sarjadó gyökérzettel rendelkezik azonban a mogyoró, a cseresznye és a meggy. Sarjaik alanynevelésre alkalmasak, amelyekre megerősödés után a nemest szemezhetjük. Leválasztásuk lombhullás után történhet. A mesterséges gyökereztetés a növény különböző részeit meggyökereztetjük. 

Bujtás

Bujtásról beszélünk abban az esetben, ha már meggyökeresedett vesszőt vágunk le az anyanövényről. Az így leválasztott utód tovább nevelhető. 

Közönséges bujtás: 

Az anyanövény nyugalmi állapotában végezzük. Érett vesszőt ívelünk le az eredésével ellenkező irányban egy 30-40 cm mély árokba úgy, hogy a vessző 2-3 jól fejlett rügye a talajfelszín felett maradjon. A vesszőt szükség esetén az árokban kampóval rögzítjük, az árkot morzsalékos földdel betemetjük. A közönséges bujtás szaporulata kicsi, egy bujtott vesszőből csak egy utódot lehet előállítani. 

Fektetett bujtás: 

az anyatelep sorirányába egy vagy két erős vesszőt fektetünk a talajra, és vízszintes helyzetben rögzítjük. A talaj felszínén karókhoz erősített dróthuzalt vezetünk és ehhez kötözzük a lefektetett vesszőket. 

Feltöltéses bujtás:

 az anyanövényeket minden évben erős metszéssel visszavágjuk úgy, hogy erőteljes hajtásokat képezzenek a következő évben. Amikor a hajtások elérték a 20-30 cm-es magasságot, akkor ezeket porhanyós földdel egyharmad magasságig feltöltjük. A vegetáció folyamán a feltöltést még 2-3 alkalommal meg kell ismételnünk. A bakhátat ősszel, a fagyok beállta előtt bontjuk le, a meggyökeresedett hajtásokat levágjuk az anyanövényről. A legelterjedtebb bujtásmód a faiskolákban. Előnye a nagy szaporulat és a gépesíthetőség. 

Sugaras bujtás: 

a fektetéses bujtás változata azzal a különbséggel, hogy minden irányba fektetünk vesszőket. Nyugalmi állapotban a gyökereztetésre szánt vesszőt teljes hosszában lehajlítjuk, egy kb. 10 cm-es mély árokba fektetjük, kampókkal rögzítjük, majd betemetjük. Tavasszal a vesszőn lévő rügyek kihajtanak, a fejlődő hajtások áttörnek a talajon. Amikor elérik a 10-15 cm-es magasságot, a hajtásokat földdel a kétharmad részükig feltöltjük, amit a vegetáció folyamán még 2-3 alkalommal megismétlünk. Lombhullás után levágjuk a meggyökeresedett vesszőket az anyanövényről és feldaraboljuk annyi részre, ahány saját gyökérrel rendelkező vessző fejlődött rajta. A ribiszkét, köszmétét és a mogyorót lehet így szaporítani. 

Dugványozás

Dugványozáskor az anyanövény különböző szerveit (hajtás-, vessző-, vagy gyökérrész) az anyanövényről való leválasztás után gyökereztetjük meg. A leválasztott szárrész fejlettsége alapján zöld, félfás és fás, a leválasztás módja szerint egyszerű, szakított és kalapácsos dugványokat különböztethetünk meg. A legáltalánosabban használt dugvány az egyszerű dugvány. Azonban azoknál a növényeknél, melyek nehezebben gyökeresednek, szakított vagy kalapácsos dugványszedési módot használunk. 

Gyökérdugványozás

Gyökérdugványozással a gyökérsarjakat hozó és a gyökerükön járulékos rügyeket fejlesztő gyümölcsfajok szaporíthatók (pl. málna, szeder, birs). A dugványozás ideje a fagyok beállta előtt ősszel van. A legjobb minőségű dugványok ceruza és ujjnyi vastagság közöttiek. A gyökérdugvány alapjául szolgáló gyökérzetet 5-10 cm-es darabokra vágjuk úgy, hogy az alapi részen ferde, a csúcsi részen merőleges metszlapot vágunk, így később ezt nem tudjuk összekeverni. A kész dugványokat a tél folyamán, fagymentes helyen nyirkos, nedves, tőzeges homokban tároljuk és tavasszal fektetve vagy ferdén 4-5 cm-es mélységbe dugványozzuk. 

Fásdugványozás 

A fás dugványozás nagyon egyszerű szaporítási mód, különleges berendezést nem igényel. Fás dugványozással szaporítják a ribiszkefajtákat és egyes gyümölcsfa alanyokat (myrobalan, birs). A dugványszedés időszaka lombhullástól az első fagyok beálltáig tart, de a fagytűrő fajokat, fajtákat még januárban is lehet szedni. Szedés után a dugványanyagot kötegeljük, címkézzük, nyirkos homokba vermeljük, és a felhasználásig tároljuk. A dugványok méretre vágása a szedés után közvetlenül vagy a tél folyamán történik, de az eredés szempontjából előnyösebb az azonnali feldolgozás. A fásdugványok hossza általában 15-30 cm közötti, így egy jól fejlett vesszőből 2-3 dugvány is készíthető. A fás dugványok dugványozására sor kerülhet ősszel, legkésőbb október végéig (hogy legyen idő a gyökeresedés megindulására), és tavasszal, amikor a talaj felső rétegei már elérték a 100C-ot. 

Félfás dugványozás

A félfás dugványozáshoz szintén leveles hajtásokat szedünk július-augusztusban, amikor a hajtás alsó része már megfásodott, nehezen hajlítható. A zöld-, vagy hajtásdugvánnyal történő szaporításra (a nevéből adódóan) a vegetációs idő alatt a növény hajtásait használjuk fel. A zölddugványozás lényegesen nagyobb szakmai és technikai felkészültséget követel meg, mint a gyökér- vagy a fásdugványozás. 

Hajtásdugványozás

A hajtásdugványozást hazánkban általában a május vége és július vége közötti időszakban végezzük, mert ekkor a legmegfelelőbb a hajtások fejlettsége és gyökeresedési hajlama. Általában késsel vágjuk a dugványokat, amelyekből 25-30 cm-es darabokat készítünk úgy, hogy az alsó metszlap közvetlenül egy nódusz alatt legyen (talpalás). A zölddugványokban a tartalék tápanyag nem elegendő a begyökeresedéshez, szükség van a levélfelületre, ezért a felső leveleket - bekurtítva - meghagyjuk, az alsó leveleket pedig eltávolítjuk. A nehezebben gyökeresedő fajtáknál a gyökérképződés elősegítése érdekében különböző serkentő hormonokat is használunk. 

Gyökereztető közeg

Gyökereztető közegként mosott folyami homokot, tőzeget vagy ezek keverékét használjuk. A gyökérzet nélküli levélfelület miatt (párologtatás) a dugványkészítés legkritikusabb időszaka a dugványozás és a begyökeresedés közötti időszak. A dugványok idő előtti kiszáradását és pusztulását csak akkor tudjuk elkerülni, ha olyan berendezést alkalmazunk, ahol a gyökérképződés ideje alatt biztosítani tudjuk a 95-98%-os relatív páratartalmat, az árnyékolást és az állandó vízutánpótlást lombpermetezés formájában. 

 

Tőosztás

Tőosztáskor az anyanövényt nyugalmi állapotban annyi részre daraboljuk, ahány gyökeres szárrésszel rendelkezik. E szaporítási mód a hazai faiskolai termesztésben nem elterjedt, használata elsősorban a házi kertekben ajánlható. 

Az összenövesztéses ivartalan szaporítás vagy más néven az oltványkészítés a leggyakoribb szaporítási mód, mely alapvetően kétféle lehet: szemzés vagy oltás. 

Szemzés

Az egyrügyes, vegetációban végzett héj alá oltást (lásd az oltásnál) nevezzük szemzésnek. Ezzel az oltásmóddal ejtjük a legkisebb sebet, mégis itt a legteljesebb az érintkezés. A nemes fajta legkisebb részét, azaz az egyetlen hajtásrügyet, az úgynevezett szemet használjuk fel "oltóvesszőként". 

A szemzés ideje akkor van, amikor az alany héja könnyen elválik a fás résztől, a hajtáson pedig már érett szemek vannak. Ez hazánkban az április közepétől szeptember közepéig tartó időszak. A szemzést végezhetjük az alanynak a földdel egy szintbe eső részén, tehát gyökérnyakba vagy feljebb, a koronahajtásokon. A készítés idejétől és a kihajtás módjától függően kétféle szemzés különböztethető meg: hajtó- és alvószemzés. 

Hajtószemzés

A hajtószemzés kora tavasszal, vagy május-júniusban végezhető a veremben lévő oltóvesszőkről, illetve az anyanövényen már beérett hajtásokról szedett szemekkel. A készítés évében még kihajtanak, de ha hajtásaik nem érnek be tökéletesen, akkor könnyen elfagyhatnak. Elterjedtebb az alvószemzés. 

Alvószemzés

Alvószemzéskor még az ősz folyamán összeforr a nemes az alannyal, de a nemes rügy csak a következő év tavaszán indul fejlődésnek. A készítés ideje július második felétől szeptember elejéig tart. A szemek egészséges, jól fejlett hajtásokról, úgynevezett szemzőhajtásokról származnak. A leveleket kb. 10 mm-es levélnyél meghagyásával távolítjuk el. Általában a hajtás középső harmadában lévő szemek a legjobbak. Lényeges a szemzőhajtások kiszáradástól való védelme, ezért szemzésig hűvös, nyirkos helyen tartsuk ezeket. A szemzésnek több formája létezik, ezek a következők: - T-szemzés, - Ablakos szemzés - Szemlapozás - Chip-szemzés. 

 

T-szemzés

T alakú bemetszést készítünk az alanyon úgy, hogy egy borotvaéles szemzőkéssel egy vízszintes és egy függőleges vágást ejtünk. A két vágás találkozási pontján a kérget a vágás mindkét oldalán kissé alányúlva megemeljük, és az így keletkező nyílásba az előre elkészített szempajzsot becsúsztatjuk. Feltétele, hogy az alany "adja a héját". 

Idősebb fák tavaszi átoltása - márc. v. - ápr. k

2. Csemeték hajtószemzése - ápr. e. - jún. k.

3. Ribiszke, köszméte, szőlő zöldoltása - jún. e. - júl. k.

4. Gyümölcsfák nyári alvószemzése - aug. e. - szept. e.

5. Csemeték téli kézbenoltása - dec. v. - márc. e.

Eszközök;

a, b, – oltókések (egyenes, hosszú penge – szemzésre és oltásra is alkalmas)

c, d, – szemzőkések (íves, rövid penge – általában szemzésekhez jó)

e – kacor (metszőkés), csapra vágáshoz, metszlap letisztázáshoz átoltásnál

A Rétköz (b)irodalma

A Zempléntől délre és Szabolcstól északra volt egy hatalmas tenger, és végeláthatatlan lápvidék, melynek terjedelme századokig ismeretlen volt a világ előtt. Az öreg Tisza vette birodalmába a katlanszerű tájat még a magyarok bejövetele előtt, és azóta is bitorolja igazolják ezt az ős homoktorlaszok, mikre földvárak épültek a tatárjárás előtt. Ha egy-egy lápvártöredékről körülnéz a vándor, nádasok ingoványos rétek feküsznek közöttök,távolabb kákás dágványok, zsombékok csigatörmeléknek, fűlepte részein , s meleg porondjában teknősök rakják le féltőn tojásaikat. Az ilványos repedékeiben rohadt nedv szivárog, lombos árnyban tartják a nyír-, nyár- és égerfák, melyeknek lábait buja habokkal takarja be a réti nefelejcs. A nád rejtekében csikvarsák vannak a zsombékfészkek közt a gyékény buzogánya éktelenkedik. A nyilt vizen a béka-lencse tömött pázsítja lebeg a tószin alatt,  bokros tátrány, nyulánk hajszállábú hinár, vagy hízott vizi indák szőnek hálót a víz alatt.  A viz birodalma, a szél és madarak csúszó-mászókkal részvéttel köszöntik a félénk vendéget, s míg az remegve fut az ingatag habon nád- s buzgány pehelyt, száraz őszi levélt, port és fűmagokat hordogat rá a szél, csúszó-mászók rakják az új honra tojásaikat, s a vízi madarak serege reá költ. Az itteni lápvidéki népek cseretnek nevezik ezt a mostoha vidéket. Náddal benőtt helyet jelentett régen a cse-ret kifjezés. Sás- és kákatövek szövik össze a vizfelszinét. A rejtelmes vizivilág, a nád rengetegje fájdalmáról susog, szálló harmatával még az ég is megsiratja, s hajnalra könnyéből gyöngykoszorút fűz reá. A Koldbárdon hajdan véradó vezérek őrzék e határon szilaj barmaikat. E terület úra volt régen Deme (vezér) cser (éje),  úgy éltek itt a szegény emberek mint az ég madarai. Vetés nélkül táplálkozik, mint a vízi madár. S e magára hagyott nép mégis életben maradt. Ha estve búcsút vesz a merengő vándor e világtól, alíg várja majd a reggelt hogy újra gyönyörködhessen ebben a mesebeli világban. Sok könyv és tanulmány illetve útleirás született a Rétközről. Sokféle képpen nevezték, volt nagyrét, nagyláp rétség, rétköz, de ember emlékezet óta a vizek birodalma volt, és a Tisza mentén elterülő nagyobb kiterjedésű vízjárta mocsaras, lápos, füves területet értettek rajta. Ahol a települések a rétek, mocsarak környezetéből kiemelkedő magaslatokon, dombokon jöttek létre. A kistáj részben vagy egészben 30 település (7 város, 23 közepes nagyságú község) határát foglalja magába A Rétköz tengerszint feletti magassága 94-103 méter között változik, 100 méter fölé csak a keleti, déli és a nyugati határvonalak mentén emelkedik a homokbuckás felszín. A legmagasabb pontja Szabolcsveresmartnál a 127,8 m Messzelátó-hegy, tájképileg a Rétköz legszebb része.

A Rétköz nagyrésze ártéri síkság holtmedrekkel, öntésképződményekkel, tőzeges síkláppal, löszös homokhátakkal, illetve futóhomokos hordalékkúpokkal. A tektonikai mozgások, és a folyók munkája és a szél meg az erózió alakította ilyenné. Aa Bereg-szatmári síkság, a Bodrogköz és a Rétköz területe erőteljes süllyedés eredménye.  A legtöbb agyag-, iszap-, homoküledék a folyó mentén felhalmozódott, s ennek következtében folyóhátak képződtek. A Tisza medre kevésbé volt állandó, a folyó gyakran feltöltötte medrét, s emiatt szeszélyesen változtatta futási irányát. Erről az elhagyott folyómedrek tanúskodnak, amelyek 10-15 kilométeres sávban fordulnak elő. A Tisza elfoglalta ugyan az új medrét, de árvizeivel évről-évre hatalmas víztömeget juttatott a Rétköz területére, nagy mennyiségű iszapot, agyagot és homokot rakott le.  A vízgyűjtő medencévé alakult Rétköz nagyrésze elmocsarasodott, elláposodott A láposodáshoz az is hozzájárult, hogy a folyó mellett fokozatosan épülő folyóhátak között rossz lefolyású területek alakultak ki, mivel a homokhátak megakadályozták az áradások után a vizek visszaáramlását a mederbe. A Tisza ismétlődő áradásai, a rossz lefolyási viszonyok csak növelték és állandósították a vízzel borított területeket. Az elöntések alól csak a homok-szigetek mentesültek, amelyeken az ember ősidők óta megtelepedett.

A Rétköz ősidők óta a XIX. század közepéig őrizte az ősi táj képét. Kuthy Lajos Hazai rejtelmek című munkájában egy óriási tengervíznek nevezi. A roppant nádasok gazdag növényzetben díszlenek, mint annyi zöld tartomány." Ő az utolsó szemtanú egyike, az ősi táj képét, pontos megfigyeléseit írói képességei jóvoltából az utókorra hagyta. Kiss Lajos A Rétköz c. tanulmányában" ezt olvashatjuk: „A Rétköz ... Hajdan 30, most részben, vagy egészben 28 község határát foglalja magába ez a mélyen fekvő terület, mely a Tisza évenkénti elöntésének helye volt, hova nemcsak a Tisza öntötte évezredek óta áradó vizét, de ide folyt a közel 50 méterrel magasabban fekvő Nyírség csapadékvize is hét völgyületen, miket még a talajvíz is táplált. Ez a sok víz annyira elárasztotta ezt a 142 444 holdnyi lapályt, hogy abból csak a többnyire a széleken keletkezett köz-ségek belterülete és határainak kisebb-nagyobb szigetei látszanak ki. A többi egy nagy láp, azaz náddal, kákával, gyékénnyel, sással benőtt lassan mozgó víz, helyi néven rétség. Feneketlen mélységnek tartották ezt az óriási ősrétet. ... Nyáron, ha itt-ott visszahúzódott, elapadt a víz, tavasszal ismét kicsapott, a Rétköz olyan lett, mint a tenger. ... A vizeket mérföldekre kiterjedő nádrengetegek választották el egymástól, hellyel-közzel erdőkkel, bokrokkal tarkítva. A szárazföld az ún. szigetek egyharmadát sem tették ki a roppant rét birodalmának. Jókai Mór is írt a Demecseri vándorló szigetekről, a Török világ Magyarországon című regényében; "Hát mikor az én demecseri legelőm mellé odahajt a szél egy úszó lápot, s szépen megnő rajta a fű, s mikor már megnőtt, akkor megint elfújja a szél a túlsó partra..."   Kuthy Lajos: Hazai rejtelmek című munkájában; ...akármerre mentünk, csak nádat és vizet láthattunk, meg az eget." „A rétségben csak az idevaló pákász nép ismerte a járáskelést, más ember halálfia lett ha ide bemerészkedett. A katonaszökevényeknek, meg a betyároknak itt volt biztos búvóhelyük. ... Száraz lábbal ritkán lehetett járni, még nagy szárazságban is.

Csolnakon közlekedtek a csillogó vízű ereken és más vízi utakon. ... Árvízkor a lakodalmas menet is csol-nakokban húzódott egyik faluból a másikba, így vitték a keresztelendőket a templomba, sőt még a halottakat is nyugvóhelyére. Érthető így a csónak formáju fejfa is." A rétközi ember a Tisza áradásakor 60-70 kilométerre is elcsónakázott, leggyakrabban Hegyaljáig, sőt le Szegedig szállíthatta az árulnivalóit. A mai ember el sem tudja képzelni, milyen élet volt itt. Hihetetlennek látszik manapság, hogy ilyen mostoha környezetben éltek emberek. Édesapám azt mondta egyszer; nem volt időnk siránkozni olyan sok volt a tennivaló, vagyis nem vettek tudomást a környező világról, élték a hétköznapokat. A mocsárból szigetként kiemelkedő települések lakóinak életét a mostoha környezet szabta meg. A szántóföld nagyon kevés volt, csupán a tavak, mocsarak között kisebb elszigetelt homokhátakat, maradékgerinceket, valamint a Nyírség területéről félszigetszerűen benyúló homokbuckákat, homokhátakat művelték. A rét és a legelő viszont jelentős területeket foglalt el, ezért az állattartás nagyobb szerepet játszott, mint a földművelés, s ezen kívül a halászat, vadászat is megélhetési forrást jelentett. Nyomokban fellelhetők ma is a mélyebb területeken a Rétközi táj utolsó nyomai.

Forrás; KUTHY LAJOS; HAZAI REJTELMEK, MÁSODIK KÖTET, XXVIII., (A besztereczi lápvidék.)  https://mek.oszk.hu/07500/07552/html/02.htm

 

Nem csak a medve, a medvehagyma is lehet halálos!

A hosszú élet titka, egy 90 éves Rétközi parasztember elmondása alapján! Annyi mindenről beszélt remélem nem felejtettem el semmit.

1932-ben születtem trágyahordáskor.  Sokat dógoztam pulyaként, meg mán emberként is, de én mindég szegény vótam. A szegénység leleményessé teszi a parasztot oszt megtanítja az embert, hogy maradjon életben, a szűk esztendőbe is. Kinn éltünk mink mindég a tanyán, ott nem vót villany csak petróleum. Én csak azt mondom, aki nem ért a növényekhöz, annak nem  hosszú lesz az élete, hanem tán még rövidebb, ezt tartsuk észben! „Fűben, fában az orvosság” mondták ükapáink, és ennek megfelelően tudatosan táplálékként is fogyasztották a növényeket. Hát így éltünk mink a tanyán. Öregapám sokat ment a juhászokkal vándorlegelőkre, ahun másoktul sokat hallot a növényekrül. Nem tudtak a pásztorok se írni se olvasni, de se éhen se szomjan nem haltak sehunse. Mindenre kitanáltak valamit, a legyengült, szopni nem tudó csecsemőt csalánnal etették, a pásztorok fogaik, szájuk tisztítása, fertőtlenítése végett rágták az útifű levelét vagy a fák megszilárdult nedvét, a mézgát, a gyantát. Útifű aprított levelével gyógyvajat kevertek  étvágygerjesztőként ezerjófű levelet rágtak. A mérgező növényeket kis mennyiségben hashajtónak adták.  A kálmos, tárnics és kömény fűszerezésű pálinka egyben emésztést serkentő is vót. Persze gyógyításra is használták a bodzafajok, somfajok terméséből, ill. fenyőrügyből és fiatal fenyőtobozból készült szirupot, lekvárt, de másbul is csináltak lekvárt csipkebogyó, galagonya- és kökény bodza, nehéz lenne mindent felsorolni. A földi bodza neve csete vót, a csipkebogyót hecsedlinek” híjták. A fenyőből pálinkát főztek, a juharszirup közismert, kálmos likör fűszer vót, vadgesztenye kávépótló, a harmatfű saláta, a medvehagyma kolbászba főzelékbe, turbolya levesfűszer vót, még a bojtorjánt is meghámozva megették.  A fehérüröm meg a szagosmüge, kömény pálinka és bor fűszer vót. A vadcseresznye, vadmeggy, som, erdei szamóca pálinka finom vót. A galagonyábul még lekvárt is főztek.A tormábul, labodábul, rákányécbül, vizitorma, macskatövis levest. Apám a hadifogságban is ezt ette, az élte túl a fogságot, aki ezeknek az ösmereteknek a birtokában vót. A lelkemre kötötte, hogy tanuljam meg. Vigyázni kell a növényekkel, mert a népszerű, és lassan a kiirtás szélére juttatott medvehagyma leveleinek összekeverése  a gyöngyvirág leveleivel, már számos halálos mérgezést okozott, ami figyelmeztető példa kell, hogy legyen mindenkinek – mert ahogy öregapám mondta, nem csak a medve, a medvehagyma is lehet halálos! 100 éve még ükapáink idejiben az ínséges időkben fontos, máskor csak kiegészítő volt, a vadon élő növények felhasználása étkezésre, kenyér sütéshez, ha nem vót elég liszt, zöldségek, gyümölcsök, saláták mellé, fűszerezésre, valamint ital alapanyagok és ízesítők helyett. Imádkoztunk, oszt amit Isten adott, megettük. A rétközi emberek mindent megettek ami nem volt mérgező, az egykori mocsárvilágában jellemző, vadászó-halászó-gyűjtögető „pákász” életmódot folytattunk, persze nem hagyománytiszteletből, inkább kényszerbül.

A háborúk alatt saját felhasználásra vagy eladásra gyűjtöttek vad növényeket. A vadgyümölcsök, a nektártartalmú virágok, nyersen ehető vadzöldségek, édesgyökerek alkalmi csemegézése a pásztorok és a gyerekek körében maradt fenn legtovább. A zöld növényi részeket, leggyakrabban a fiatal tavaszi hajtást vagy a fiatal leveleket nyersen, salátának készítik, vagy levest, szószt főznek belőle. Mindig mondta öregapám, amikor a krompét gyomláltuk, hogy ez is ehető, ez is finom, ezt így ezt úgy kell elkészíteni, vagy amikor a tengerit, vagy a szőlőt kapáltuk, hogy ez finom porcsin, ez disznóparéj, ez laboda, ez meg a tyúkhúr, ez meg a. porkolvar fű, még szőlőlevélbe is tőtöttük gerslit. Így neveltek bennünket az életre szüleink.

A medvehagyma levelei dörzsölésre jellegzetes, fokhagymához hasonló illatot eresztenek, a gyöngyvirágéi azonban nem. Mégis egy-két évente előfordul mérgezés, akár végzetes is. 

A gyöngyvirágban lévő  kardiális glikozid halálos szívritmus zavart okoz!

Nézzük, ha a szűkség úgy hozta, milyen növényekből készültek dédapáink vacsorái;

Csicsóka

Gumójának a burgonyánál 5-6-szor nagyobb rosttartalma gátolja az egyéb szénhidrátok és hizlaló  tápanyagok felszívódását, fokozza laktató hatását, és meggátolja a székrekedés kialakulását. Gumói főleg inulint tartalmaznak, keményítőt csak csekély mennyiségben.

Disznóparéj

A disznóparéj vagy laboda pulykakása, libatop, néven ismert, fiatal levelei és megőrölt magja ehető. Paraj libatop (Chenopodium bonus-henricus); Fehér libatop (Chenopodium album)Erős karógyökeréből dúsan elágazó dudvaszáron fejlődő levelei többnyire hosszú nyelűek, ép szélűek vagy alig karéjosak. A levelek színi és fonáki résén fehér szőrök találhatók. Virágzata gomolyos füzéres fürt. Mindkettő gyakori egyéves gyomnövénye kertjeinknek. Fiatal hajtásait spárga módjára párolva készíthetjük el. Leveleit pedig főzelékként hasznosíthatjuk. A fiatal hajtások íze a spárgához hasonlít. Van ahun a paraj libatopot sötétben nevelik, hogy hajtásait halványítsák.  Sárga spenótnak nevezik. A és C vitaminban gazdag növények, melyeknek magjaiból régen házilag lisztet készítettek.  A növényt ezért a szegény ember spárgájának is nevezik. Háromszög alakú leveleit augusztus végéig gyűjtik és a spenóthoz hasonlóan készítik el. Ma már többnyire vadon előforduló gyomnövény. Sokfelé a virágait is fogyasztják. Egyetlen mérgező Amaranthus-fajt sem ismerünk, de a levelek oxálsavat tartalmaznak, és nitrátban gazdag talaj esetén nitrátokat is, így forrás után a főzővizet le kell önteni róla

Lóhere

 

A három részre tagolt jellegzetes levelű növények felhasználásuk azonos. A leveleket virágzás előtt gyűjtik. Leveleik főzelék- és saláta alapanyagok, virágaikkal pedig szinte bármilyen ételt díszíthetünk. Virágát, termését szárítva és megőrölve fűszerként használhatjuk. Kenyérsütéshez liszthez keverhetjük, illetve rizs, burgonya garnírung tetejére szórhatjuk.  A vörös- és fehér here virágai erre nyersen is alkalmasak, a százszorszép bimbóit előbb fűszeres ecetben áztassuk. Az enyhén vanília illatú szárított levélőrleménnyel süteményeket ízesíthetünk.

 Kerek repkény 

A fiatal levelekkel burgonyás ételeket fűszerezhetünk (petrezselymes burgonya módjára például), de főzelékek adalékául is szolgálhat. Túróhoz, vagy fűszervajhoz keverve is kellemes ízű. Sörkészítésnél a komlót helyettesítették vele a régi időkben. Virágaival bólékat színezhetünk.

Kövér porcsin 

Elágazó, terülő, tekeredő szára vöröses, húsos és finoman szőrözött. Az apró levelek tojásdadok, papillaszőrösek. A sárga virágok kettesével, hármasával állnak a kocsányon. Apró tokterméseiből kihulló magvait elveti.Szárazabb területeken is találkozhatunk ezzel a húsos levelű, gyomként is előforduló növénnyel. Magas C-vitamin tartalma miatt régen skorbut ellen használták. Az eddigiekhez hasonló felhasználási lehetőségeken túl savanyúságként (ecetes felöntőlével), vagy borban is eltehető télire. Egyiptomban és Szudánban nemesített változatait kerti növényként termesztik, Nyugat-Európában pedig vadon begyűjtik, majd friss saláta alapanyagként hozzák forgalomba. A palánta egészét fogyasztják, a gyökérzet kivételével. Az idősebb növényeket párolva főleg Spanyolországban fogyasztják. Omlettben különösen szeretem. A francia bonne femme levesbe sóskával együtt kerül. A török saláta, hivatalos nevén termesztett porcsin (Portulaca oleracea var. sativa), nálunk alig ismert kultúrnövény. A jövő tápláléknövényének tekintik. 

https://cookpad.com/hu/kereses/porcsin

Közönséges cickafark 

A cickafark gyöktörzse tarackszerűen fejlődik, több szárat fejlesztve. Levelei tőben dúsan, szárain elszórtan találhatók, szárnyatlan többszörösen szeldeltek. legelőkön, utak mentén, parlagon gyakori. Virágai sátorozó bugában állnak.  Díszváltozatát szárazvirágként használják a virágkötők. Gyógyteája közismert, de fiatal levelei nyersen is finomak, illóolaj tartalmuk miatt aromások. Levelei kissé kesernyések, salátakeverékekben fogyasztható. Túró és vaj fűszerezésére javasolható. vagy salátákba tehetők. Az idővel kesernyéssé váló levelek később is ehetők szószokhoz, sültekhez, levesekhez. Likőrkészítéshez is alkalmazzák. Fogyasztása pattanásos bőrűeknek kifejezetten ajánlott

Közönséges tyúkhúr 

Közismert ez az apró kerek levelű, talajon elterülő gyomnövény.  Oldalágai minden csomónál legyökereznek. Kora tavasztól késő őszig, gyakran még az enyhe téli napokon is virágzik. Fehér virágai hosszú, vékony kocsányokon fejlődnek a levelek hónaljában. Az egész föld feletti rész alkalmas konyhai felhasználásra, nyersen salátának, főzelékként, vagy levesben is jól érvényesül picit kesernyés íze. Nagy előnye, hogy egy évben több generációja is zöldell (efemer növény), így még októberben is találunk zsenge egyedeket.

Kerti laboda 

A kerti laboda (Atriplex hortensis) a disznóparéjfélék (Amaranthaceae) családján belül a libatopformák (Chenopodioideae) alcsaládjába tartozó növényfaj, mely korábban kedvelt tápláléknövény volta ma már sokfelé gyomnövényként előforduló laboda hajdan általánosan elterjedt főzeléknövény volt. Már a rómaiak is fogyasztották, a középkorban kiváltképp kedvelték. Spenót helyett termeszthető, és hasonlóképpen készíthető. A sóskával keverve enyhíti a savanyú ízt.

Közönséges bojtorján 

Nálunk bogáncsnak nevezik. Friss hajtása zöldségként használható, elkészíthető főzeléknek, bár csak kevés helyen használják fel erre. Japánban, Koreában népszerű. Leveleit és hámozott zsenge szárát, nyersen és főzve, hámozott gyökerét főzve is fogyaszthatjuk. Levele kesernyés ezért a fogyasztás előtt legalább kétszer öntsük le róla a főzővizet, s tegyük fel főzni friss vízben, amivel a kesernyésség csökkenthető. 

Lándzsás útifű 

Rétek, utak mentén, legelőkön, parlagokon élnek. Zsenge levelei ill.  feldolgozás nélkül is, az idősebbek az erek eltávolítása (szálkátlanítása) után kerülhetnek az asztalra. Saláta, főzelék alapanyag. Palacsintatésztában kisütve, más növényekkel keverve levesbe, salátába ajánlható. A nagy útifű zsenge hajtásainak íze a spárgáéra emlékeztetnek. Néhány percig serpeynőben párolva fogyasztható. Konyhai lehetőségeken túlmenően préselt nedve köhögéscsillapító.  Magvaik is ehetőek, de nehezen gyűjthetők.

Madársóska! 

Apró, lóherére emlékeztető növények, fehér vagy sárga virágokkal. Zöld és bordó levelű fajai is megtalálhatók nálunk. Csak tőlevelei vannak. A lóhereszerű, rajzolatos levelek összetettek, négy levélkéjűek, a levélkék szív alakúak, szélesek, ék vállúak. Nyár végén, ősz elején sárga torkú, rózsaszín virágokat hoz. A virágok ernyőszerű virágzatban állnak.A bordó levelű fajok nagyon mostoha körülményeket is elviselnek, így betonrepedésekből is, tetőcserepek közül (ahol egy kis avart talál) gyakorta kinőnek. Levelét rágcsálva a kirándulók, hegymászók kedvelt frissítője. Savanykás ízű levelét fűszerezésre, ízesítésre használhatjuk, de csak kis mennyiségben, hiszen oxálsavtartalma miatt amellett hogy íze intenzív, nagy adagban káros lehet. Leveleivel salátát díszíthetünk.

Mezei vadsóska 

Hosszúkás, nyíl alakú levelei jellegzetesek. Leginkább hegyvidékeken, valamint vizek partján, nedves élőhelyeken terem. Eső után szedett levelei kellemesen sóska ízűek.  Tavasztól késő őszig gyűjthető.  Leveles hajtásvégek ehetők. leveleinek magas oxálsav csak mértékkel fogyasztható, keveset használjunk belőle, inkább csak fűszerezésre. Főtt leveleinek íze jól illik burgonyás ételekhez, vagy lencsefőzelékhez, de omlettbe is keverhetjük. Tejfölös mártásba téve húsételekhez is fogyasztható

Nagy csalán 

Egész Európában elterjedt növény, szinte bárhol megtaláljuk. Leveleit és fiatal hajtásait kesztyűvel célszerű gyűjteni, mivel a rajta található csalánszőrökön keresztül hangyasavat juttat a bőr alá, ami először kellemetlen égő, majd hosszú ideig viszkető érzést okoz. Felhasználás előtt ezért dobjuk forrásban lévő vízbe az alapanyagot fél percre. Elkészíthető főzeléknek magában vagy más zöldségekkel együtt, de levesekbe vagy salátákba is tehetjük. Régen sört is főztek belőle, és gyógyteája ma is fontos alkotórésze a vértisztító és veseműködést serkentő teakeverékeknek.

Nyírvíz

A viricselés, a fák csapolása is elterjedt nálunk,  frissen fogyasztották a nyír (Betula pendula), csertölgy (Quercus cerris), gyertyán (Carpinus betulus), szilek (Ulmus spp.), és a hegyi juhar (A. pseudoplatanus) nedvét, de a bükk (Fagussylvatica) és a dió (Juglans regia) csapolásáról is meséltek a régi öregek. Fontos jövedelmi forrást is jelentett a nyírvíz gyűjtése. Vándor árusok hordószám hordták eladni a környező nagyvárosokba. 

Ahol volt nyírfa, ott azt, kora tavasszal csapolták a gyerekek fogyasztották nedvét csemegeként, ill. ecetet és sört főztek vagy bort erjesztettek belőle. A csapolást fúróval végezték, nádat, bodzaágat vagy csalánszárat használtak a nedv kicsurgatásához, vagy kiszívásához. A tisztavízben szegény vidékeken a csapolt fák nedve volt a pásztorok egyetlen folyadékforrása. A csertölgy nedvét kora tavasztól a fagy beálltáig itták. A pásztorok bodzacsőből készült állandó csapokkal látták el a legjobb nedvet adó csertölgyeket. A csapot használat után légmentesen lezárták. A legjobb csapos fák nedve olyan volt, mint „a jó barna sör”, habzott is. Az ilyen fákhoz akár 20 évig is visszajártak. A bodzacső-csap az évek során belenőtt a fa törzsébe. Csertölgyet a fagy okozta repedéseken lehetett megcsapolni, ha ügyesen végezték, sugárban ömlött a fa nedve. A nyírfa nedvét, a nyírvizet hűsítő, üdítő italként itták elsősorban, de étvágygerjesztő hatásúnak is tartották. Használták gyógyító és szépítőszerként is, különösen szeplő ellen ill. tejoltásra is a sajtkészítésnél. A csertölgy levét az ükapáink szívesebben itták, mint a vizet, mert segítette a zsíros ételek emésztését, persze tejoltó galaj (Galium verum) mellett madársóskát (Oxalis sp.) is használtak tejoltásra.

Pokolvarfű 

 Drogja a hederae terrestris herba, hatóanyagai diterpének és  iridoidok, szaponin, glechomin, kolin, gyanta, viasz (föld feletti rész), menton, szeszkviterpének, rozmaringsav, flavonoidok. Légzési és emésztőszervi problémákra használták fel elsősorban, lovaknál és állatoknál mérgezést figyeltek meg. Köhögés (krónikus hörghurut), valamint gyökerének nedvét sebek gyógyításakor alkalmazzák (a levél zúzódásra és gyulladt sebre is használható). A népgyógyászatban epe-, vese-, hasnyálmirigy, máj-, gyomor-, és légzőszervi megbetegedések ellen is alkalmazták, enyhe nyugtató hatása igazolt. Köptető tulajdonsága a pemetefűhöz hasonlítható, de gyengébb.Étvágyjavító és étvágyhozó növényként tartották számon. Legyengült, leromlott állapot esetén kitűnően beválik, ha ebéd és vacsora előtt félórával kerek repkény teát iszik a beteg. Forrázzunk le egy csapott vagy tetézett kávéskanálnyi repkényfüvet egy-másfél deci vízzel. Légcsőhurut, tüdő-, májbetegségek, étvágytalanság, hasmenés, vérszegénység, láz, száj- és sebgyulladás gyógyszereként ismert.

Teája gyomorsavhiányból (hypaciditas) eredő gyomor-, bélzavarok esetén éppúgy, mint gyomor- és bélhurut, májzavarok során gyors tünetcsökkenést, végül gyógyulást hoz.”

Vérhányásnál is is kitűnőnek bizonyul, fövenyesedésnél is használták.

Bőrkeményedésnél borogatásnak használták a megfőzött vagy forrázott levelét.

Zsenge leveleit salátának ették, fiatal leveleinek csípős íze van, a leveleket egykor sörkészítéshez használták, megdörzsölve a leveleket enyhíthetik a fejfájást. Noha dokumentált mérgezési eset nincs, nem szabad nagyobb mennyiségben fogyasztani salátának leveleit. Leforrázva elveszíti kesernyés ízét. Enyhén szedatív hatású.

Pásztortáska 

Tőlevélrózsás, alapi levelei lándzsásak, a levélszél fogazott, a felső levelek ép szélűek. A fehér virágok laza fürtökben állnak. Kozmopolita növény lévén nem kell sokáig keressük környezetünkben, mire ráakadunk. Leveleivel salátát fűszerezhetünk. A fiatal levelek borsóízűek, leveseket, spenótszerű mártások ízesítésére alkalmasak. A fiatal virágos hajtások nyersen és párolva is fogyaszthatók. Virágos, leveles hajtását gyűjtik a nyári hónapokban. szárított magvai és terméstokja pedig őrölve bors helyett használhatók levesek húsok ízesítésére.

Százszorszép 

Fészekvirágzatú, középen a sárga csöves-, szélén a fehér nyelves virágokkal. Szőrözött, kanál alakú levelei tőlevélrózsában állnak. Levelei enyhén savanykásak, fogyaszthatók, salátához keverhetők. Az enyhén vanília illatú szárított levélőrleménnyel sütemények is ízesíthetők. virágaikkal pedig szinte bármilyen ételt díszíthető. Virágát, termését szárítva és megőrölve fűszerként lehet használni. Fűszerként a kenyérsütéshez liszthez keverhető. Ha a virágbimbókat előbb fűszeres ecetben áztattad, rizs, burgonya garnírung tetejére szórhatod őket.

Torma

Évelő lágyszárú növény, a keresztesvirágú növények közé tartozik,  jól tűri a hideget. A gyökerét egész évben gyűjthetjük. ( Édesapám tanította, hogy ha kiástuk a gyökeret és a levélzet alatt 2 ujjnyira elvágjuk, a felső részt visszarakhatjuk a földbe, hamarosan meggyökeresedik újra. Általában így járok el, és valóban 1 év múlva újra van mit kiásni! ) Vadon is előfordul, de a kiskertek és nagykertek állandó lakójává is válhat. Szeret elszaporodni, ez is jelzi, hogy szükségünk van rá! C vitamin forrás! E mellett tartalmaz más vitaminokat, Káliumot, Nátriumot, Magnéziumot, Kalciumot, más ásványi anyagokat, Flavont, Mustárolajat, Szinigrint, Glikozidokat. A tormában lévő glukozinolát erősíti a májat, a méregtelenítő folyamatban. Az illinoisi egyetem kutatásai szerint ez az anyag felelős azért, hogy ne növekedjen tovább a meglévő daganat. A tormában 10x annyi van belőle, mint a felkapott brokkoliban (én is szeretem a brokkolit), ők meg rokonok, mindkettő keresztesvirágú. A megelőzésben és gyógyításban is jelentős szerepe van. Erősíti az immunrendszert, fertőtlenítő hatása közismert, gyulladáscsökkentő. Meglepő és elgondolkodtató, hogy vírus és baktériumölő hatása 10-12 órán át tart!!! Vérbőséget okozó hatása miatt, számos betegség esetén hatásos. Nem csak a légutakat tisztítja, hanem segíti a gyógyulást megfázás, nátha, köhögés, bronchitis, asztma, mandulagyulladás, orrmelléküreg-gyulladása esetén. Csillapítja a lázat, izzasztó, vizelethajtó hatású. Enyhíti a hólyag-, és vesegyulladást. Reuma, köszvény, isiász, izomfájdalmak esetén is hatásos. Magas rosttartalma a bélcsatorna tisztítására alkalmas pl. székrekedés. Bélféregűző hatása ismert. Bevethetjük étvágytalanság, rossz emésztés, puffadás esetén. Idegnyugtató, megszünteti a fejfájást, fogfájást. “A mustárhoz hasonlóan tisztítja az agyvelőt” írta róla Lippai János 1664-ben. Enyhíti a rovarcsípés fájdalmát. Fogfájás esetén tegyünk tormát a fájó részre, hagyjuk ott és menjünk orvoshoz. Rovarcsípés esetén, kenjük be egy szelet vagy reszelt tormával a fájó, égő felületet.

 

Vad cikória 

Kék fészkes virágait mindenki ismeri. Elágazó hajtású, tejnedvet termelő növény. Magas szárán júliustól szeptemberig virágzó kék szirmai feltűnőek a parlagokon, legelőkön, mezőkön. A cikória őse. Tavasszal gyűjtött leveleit kesernyés íze miatt sokan nem kedvelik. ősszel, tél elején begyűjtött gyökeréből szárítás, pörkölés, és őrlés után pótkávé készíthető, zsenge levelei pedig főzelékként vagy párolva fogyaszthatók. Ha begyűjtünk pár gyökeret és cserépben sötét helyen meghajtatjuk, halványított levelei nyersen is jó ízűek.

Amitől pedig óvakodj egész életedben azok a következők;

Mérgezők

Aranyeső, angyaltrombita, beléndek, begónia, boróka, dohány, pipacs, farkasalma, fagyal, bürök, gyöngyvirág, feketehunyor, kecskerágó, krumpli levele, kikerics, szarkaláb, kökörcsin, körömvirág, kövérke, leander, maszlag, ricinus, sisakvirág, tőzegrozmaring, ciklámen, csillagfürt, kankalin, klívia, konkoly, mandula, medvetalp, nadragulya, mikulásvirág, zsurló, tuja, őszikikerics, gyűszűvirág, hunyor, szarkaláb, szömörce, tiszafa, vadgesztenye.

1. Leander

Nem sokan tudják, hogy az egyik leggyakoribb szobanövény, a leander (Nerium oleander) minden része erősen mérgező, fogyasztása gyomorpanaszokat, szívbántalmakat, de akár idegrendszeri károsodást is okozhat.

2. Ciklámen

A kedvelt szobaciklámennek (Cyclamen persicum) a virága és szára enyhén mérgező, a szervezetbe jutva hasi-, és gyomorpanaszokat idéz elő. A ciklámen gumója viszont már erősen toxikus (cyclamin glükozidot tartalmaz) mely komolyabb rosszullétet, görcsöket, légzési nehézségeket okozhat.

3. Szobai kankalin

A szobaciklámennel rokonságban álló szobai kankalin (Primula obconica) színes virágai miatt kedvelt, elvben akár a gyermekszoba vidám dísze is lehetne, mégse engedjük a kicsiket a közelébe, ugyanis a növény tejnedve bőrpírt, viszketést, de akár hólyagos kiütéseket is okozhat, ha pedig valaki lenyeli, heveny hasmenés lesz a "jutalma".

4. Buzogányvirág

Szintén népszerű lakásdísz a buzogányvirág (Diffenbachia) melynek nedve a száj nyálkahártyáját izgatja, kellemetlen tüneteket előidézve.

5. Könnyezőpálma

Nagyobb szobák, tágasabb terek, és sokszor a hivatalok várótermeinek megszokott dekorációja a terebélyes könnyező pálma (Monstera deliciosa) melynek termése magas oxálsav tartalmú, lenyelve roppant kellemetlen tüneteket eredményez. Levelei és gyökere is mérgezőek, allergiás tüneteket idéznek elő, háziállatokra akár végzetesek is lehetnek.

Érdekesség, hogy a filodendron életében egyszer hozott virágai is mérgezőek, az emberi bőrrel érintkezve irritációt okoznak, így a ritka virágokat ne bolygassuk közelről.

6. Begónia

A begónia fajok levelei és hajtásai enyhén mérgezőek.

7. Korallbokor

A mutatós korallbokor (Solanum capsicastrum) emberre alig veszélyes, ám virágai és színes bogyói komoly mérgezést idézhetnek elő háziállatoknál.

8. Fikusz fajok

A fikusz fajok tejnedve is káros, a szervezetbe jutva könnyebb esetben gyomorbántalmat, súlyosabb mérgezésnél fulladást is okozhat.

9. Anyósnyelv

Az anyósnyelv (Sansaveria) roppant közkedvelt, igénytelen és könnyen tartható fajta, ráadásul kimondottan retrós növény, ezért nagyon gyakori vendég lakásokban, társasházi folyosókon, lépcsőházakban, vagy várótermekben. Levelei azonban problémát okozhatnak, megrágásuk, elfogyasztásuk hasmenéshez, gyomorégéshez vezethet.

10. Mikulásvirág

Bár a karácsony még picit odébb van, azért nem haszontalan a mikulásvirágot (Euphorbia pulcherrima) is szóba hozni, ez a kedves, piros növény ugyanis már az érintést is irritációval torolja meg (gondozásához gumikesztyűt szoktak ajánlani!), virága lenyelve pedig heveny hányást idéz elő.

Könnyen összetéveszthető mérges gombák;

büdös őzlábgomba

kerti susulyka

karbolszagú csiperke 

húsbarnás őzlábgomba

hússzinű tölcsérgomba

fenolszagú csiperke

foltos susulyka

fehér pereszke

mezei tölcsérgomba

nagydög gomba

réti tölcsérgomba

rőt áltrifla

selymes döggomba

selymes susulyka

szappanszagu peresznye

tintaszagu csiperke

Viaszfehér tölcsérgomba

csengettyűgomba

Kövér porcsin ételek

A bácsi sosem járt iskolába, se írni se olvasni nem tud, mégis annyi bölcsesség szorult bele, amit máig irigylek. Az itt elhangzottak néprajzi, szociológiai és etnobotanikai vonatkozásai is fontos adalékként szolgálnak a rétköz emberének pontosabb megismeréséhez. Pár növényhez hozzá írtam utólag a latin nevét a könnyebb megkülönböztetés végett.  A pozsgás növényeket, más néven szukkulenseket leginkább azért neveljük a kertben és cserepekben, hogy gyönyörködjünk bennük, gondoljunk csak a kövirózsára vagy a varjúhájra. Íme, egy vadon növő pozsgás, amit mi magunk is termeszthetünk, majd el is fogyaszthatunk. A kövér porcsin dicsérete. Közép-Európában zöldell a kövér porcsin, latin nevén Portulaca Oleracea. Ha a nevéről nem is ugrik be, a látványról mindenképp, a kerekded, illetve hosszúkás levelű növény nagy túlélő. Könnyen megkapaszkodik vékony talajon is, és igazán mostoha körülményeket is kibír. Ha vadon terem, laposan, kiterjedten burjánzik; termesztett formájában magasabbra nő. Ha magunk vetjük el a magjait, bízhatunk a sikeres termesztésben, különösebb gondozást nem igényel.A kövér porcsin az emberi kultúrákban mintegy 4000 éve megbecsült növény. Ma már az is bizonyított, hogy nem érdemtelenül: az Omega-3 zsírsavakban leggazdagabb növényként tartjuk számon a kövér porcsint, sokan táplálékkiegészítőként szedik a létfontosságú zsírsavakat tartalmazó készítményeket. Több más vitamin és nyomelem mellett kalciumot, káliumot, magnéziumot és foszfort is tartalmaz, Európában a középkor óta sebgyógyító és vízhajtó hatása miatt is termesztették, továbbá a zöld levelek elrágásával kezelhetjük a fogínyvérzést.Gyógyító hatásai mellett emberi fogyasztásra is alkalmas tehát ez a növény, nyersen és főzve is. Elsősorban friss, nyári salátákban, zöld pesztókban, levesekben és főzelékekben lehet főszereplő. Különösebben karakteres aromára ne számítsunk, visszafogott, enyhén savanykás ízű, jól fűszerezhető alapanyag. Emlékeztethet a zsenge sóska ízére. Éppúgy finom levest, mártást főzhetünk belőle, akár a sóskából, és zöldsaláták friss, roppanós alapanyaga is lehet. Két recept következik, ha szedtünk kövér porcsint, és szívesen megkóstolnánk.

Fetás porcsinsaláta meleg lencsével

Egy igazi superfood saláta, amely hús nélkül is kiváló fehérjeforrás a lencsének és fetának köszönhetően. Köretként is bevethetjük frissensültek mellé!

Hozzávalók:

4 marék kövér porcsin

50 g barna lencse

100 g feta sajt

100 g koktélparadicsom

1 nagy fej salottahagyma (ennek híján vöröshagyma)

2 gerezd fokhagyma

2 mokkáskanál mustár

2 evőkanál olívaolaj

Ízlés szerint só, bors

Salátaöntet: 3 evőkanál citromlé, 6 evőkanál olívaolaj, a fél fej salottahagyma aprítva, csipet só és cukor, friss vagy szárított zöldfűszerek

Elkészítése:

A lencsét 2-3 órás (nem egész éjszakás) előáztatás után többször átöblítjük. A hagyma felét és a fokhagymát megpucoljuk, apróra vágjuk, majd olajon megfuttatjuk, és ráöntjük a lencsét.

Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a mustárt, és fedő alatt puhára pároljuk.

Közben a porcsint átöblítjük, és leveleire bontjuk. A nagy fej salotta megmaradt felét vékony szeletekre vágjuk, a rétegeket szétszedjük, és a porcsinra szórjuk, a megmosott és felezett/negyedelt koktélparadicsomokkal.

A végén a fetasajtot kézzel a friss, könnyed, nyári salátára morzsoljuk.

Porcsinkrémleves recept

Krémlevesek ideális alapanyaga is a porcsin. Ha szeretnénk hagyományos, sűrűbb levest kapni, főzhetünk bele krumplit vagy kukoricakeményítőt is adhatunk hozzá. Készíthetjük azonban könnyeden, nyáriasan is, mint az alábbi receptben.

Hozzávalók:

0,5 kg kövér porcsin

5 dl alaplé vagy ízfokozómentes ételízesítővel felfőzött lé

1 közepes vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

2 dl tejföl

2 evőkanál étolaj

Ízlés szerint só, bors, lestyán

Elkészítése:

Az olajon futtassuk meg a megtisztított, apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát.

Adjuk hozzá a megmosott, leveleire bontott porcsint és a fűszereket.

https://www.bhg.com/gardening/vegetable/edible-garden-weeds/

Kedvencem a csicsóka köret rántott nagy özlábgombával.

https://elsastyle.decorexpro.com/hu/topinambur-7-retseptov-prigotovleniya/

Papsajt

https://frisshirek.hu/hirek/ai-cikkek/2024/06/14/Izletes_es_egeszseges_etelek_gyomnovenyekbol_Zsanett_konyhajaban

Naspolya

A hidegtűrő naspolya egy kevéssé ismert gyümölcs, talán azért, mert csak az első fagyok beköszöntével kezdi meg hódító útját. Kiváló lekvárnak, zselének, likőrnek, de ízletes sós ételekben is. Az első naspolyámat réges-régen, egy banános dobozban találtam. Költözködéshez vittem haza a zöldségestől, és az aljában a két karton közt ott volt három darab valami. Elsőre ijesztőnek is tűnt, mert addig nem láttam még közelről ilyet, csak könyvekből ismertem. Tudtam, hogy ha megcsípte a dér, akkor lesz jó. December volt, gondoltam, már elvégezhette vele a fagy azt, amit kellett, így hát megpróbáltam megenni. Nem mondom, hogy az első próbálkozásra a szívembe lopta volna magát, a második már jobban sikerült. Évekkel később egy kis naspolyacsemete költözött a kertbe, addigra megtanultam, miben jó ez a furcsa gyümölcs. 

Érdemes fogyasztani, ugyanis főleg C-vitamint, pektint és tanninokat tartalmaz. Fogyasztása segíti az emésztést és enyhíti a belső gyulladásokat, például a belekben és a hólyagban. Míg a naspolyát a középkorban gyógyító tulajdonságairól ismerték, mára szinte feledésbe merült. A teljesen kifejlett, érett naspolyát a héján lévő barnás foltokról és a termés alján lévő száraz virágmaradványokról ismerhetjük fel.

Naspolya sósan: naspolyaszalsza

Hozzávalók

25-30 dkg érett naspolya

5-6 koktélparadicsom

2 szál zöldhagyma

2 evőkanál olívaolaj

1 kicsi chilipaprika

1 lime

1 kiskanál méz

só

esetleg 2-3 szál friss korianderzöld

Elkészítés

A naspolyákat kettévágjuk és egy nagyobb lyukú szitán átnyomkodjuk. Az így kapott sűrű gyümölcshúshoz adjuk az apróra vágott hagymát, paradicsomot és a chilit. Belefacsarjuk a lime levét, kevés mézzel és olívaolajjal elkeverjük, megsózzuk. Aki szereti, néhány szál korianderzöldet is apríthat bele, majd jól záródó edénybe töltve egy éjszakára pihenni tesszük a hűtőbe. Ropogtatnivalók mellé mártogatónak, szendvicsekhez, sültek mellé igazán izgalmas társítás. Megmutatja benne a naspolya a másik arcát!

https://egy.hu/receptek

https://egy.hu/gasztro/kulonc-gyumolcs-barna-csuhaban-receptek-a-nagyszeru-naspolyahoz-114106

Ehető és gyógyító pozsgás növények

Bár a szukkulens, azaz szárukban, vagy levelükben vizet raktározó növényekről elsőre nem a gyógyítás jut eszünkbe, ám számos fajuk rendelkezik gyógyhatással. A kaktuszok között is vannak ilyenek, sőt étkezési célra alkalmas fajok is, de a legismertebb pozsgás gyógynövények mégis a kövirózsa és az aloé, varjúháj, porcsin, de még a rózsa virág szirmok is ehetők. 

Érdekek a világban

Chemicals in our nutrition, their dietary intake and health risks. With the advance of technology, globalization and urbanization humans are gradually turning their natural environment into an artificial one. More and more foreign substances from the environment as well as via the food chain are finding their way into our bodies. Despite the advances in medical science, the incidence rate of allergic, gastroin testinal, metabolic, tumorous and cardiovascular diseases is growing rapidly. This article offers a non-exhaustive overview of the toxic components found in our nutrition and the factors influencing food safety in the 21st century. If we could provide the right amount and quality of food and exercise to our bodies – not too much or too little – then we were on the safest way to good health. 

Koronavírus

A túlnépesedés a jóléti társadalom rákfenéje, ami a korai halálozással is csökkenthető. Ha a nyugdíj előtt halnak meg az emberek, akkor a befizetett járulék marad az államkasszában. Nézzük a korona vírust, ami több mint 40.000 nyugdíjas életébe került, az kb 6-8 milliárd forint bennmaradt pénzt jelent az államnak. Tiszta haszon. Az országoknak a legnagyobb terhet az eltartottak jelentik, gyerekek(18%), betegek(10-12%) öregek(10-15%), munkanélküliek(4-5%) közmunkások.(2%) Mindössze 4,7 millió foglalkoztatott van állítólag. A képlet egyszerű toljuk ki a nyugdíjkorhatárt kevesebben élik meg, több pénz marad a kasszában. Sajnos erre már Hitler is rájött és megszabadult a homokzsákoktól, amik csak terhet jelentettek a német jóléti társadalomra. Ahogy figyelem a társadalmi változásokat egyre több analógiát vélek felfedezni, a Göbelszi propaganda a Hitleri ideológia kapcsán. Szélsőjobboldali párt jelentős számban van a parlamentben, az uralkodó párt is jobboldali és a társadalom egyre érzéketlenebb a kiszolgáltatott lakosság felé. Kórházat építünk Tumbuktuban, sportpályát a Krakatau tetején, ingyen ajándékozzuk el a milliárdokért vásárolt vakcinákat lélegeztetőgépeket, humanitárius segítséget nyújtunk olyankoknak akik szembeköpnek bennünket, de nem törődünk a magyar polgárokkal. Közel 2 millióan élnek nyomorban 50.000 Ft alatt hazánkban. 

Halálozás

Évente több mint 140.000 ember hal meg hazánkban, Az alzheimer(demencia)- és a parkinson-kór(paralizis) konzerválja a magatehetetlen embert, akár évekre, a rák és a copd lassan elfogyasztja a beteget. 32.000 rákban, 32.000 szívbetegségben, 40.000 dohányzás következményében,12000 agyi sztókban, 5400 COPD tüdőbetegségben, 4000 májzsugorban az alkoholtól, 1.700 lesz öngyilkos(suicid), covidban 9.000 fő és balesetben  800-an abból 20 gyermek.

Élelmiszerhamisítás

Mindennapi életünkben az élelmiszereknek és az étkezésnek kiemelten fontos szerepe van. A multik úgy érzik, az egyetlen módja annak, hogy a világ visszanyerje egyensúlyát az, ha kevesebb ember élne a világon. Bizonyos biológiai anyagok akkor válnak élelmiszerré, ha emberi étvágyat elégítenek ki. Élelmiszernek nevezünk minden olyan terméket, anyagot, amelyek feldolgozott, részben feldolgozott vagy feldolgozatlan formában kerülnek emberi fogyasztásra. Az élelmiszerek közé tartozik az élelmiszerekben előforduló víz is, továbbá azok az anyagok, amelyeket az előállítás, feldolgozás, illetve kezelés során szándékosan a termékhez adnak. Az élelmiszerek származása szerint megkülönböztetünk ásványi, növényi és állati eredetűeket, feldolgozottság alapján lehetnek nyers, feldolgozatlan vagy feldolgozott élelmiszerek, élettani hatásuk szerint csoportosíthatjuk alaptápanyagokra (fehérje, zsír, szénhidrát) és védőtápanyagokra (vitaminok, ásványi anyagok). Az élelmiszerek nélkülözhetetlenek az emberi életben, táplálkozással kerülnek a szervezetünkbe. Ismert tény, hogy az életmódbeli tényezők, mozgás, táplálkozás szerepet játszanak mind a születéskor várható hosszabb élettartam alakulásában, mind pedig a különböző megbetegedések megelőzésében.  

Népességszabályozás;

Milyen módon és milyen áron szabályozzák a lakosság számát?

A világ népessége valóban olyan arányban növekszik amiről tudomásunk van? 

Lehetséges, hogy ezeket a számokat manipulálják?

Mit tud a lakosság arról, hogy az embereket a világon mérgezik?

Azt mondják nekünk, hogy a világon most 7 milliárdan élnek. 

Elfogadható ez az adat, valós? Tudjuk, hogy a fejlett országok népessége csökkenő tendenciát mutat.

Nézd meg az abortusz statisztikákat az egész világon, és végezd el a számításokat. Ez egy újabb manipuláció lenne programok és cselekvési tervek érvényesítésére?  A globális multinacionális vállalatok tudomást sem akarnak arról szerezni, hogy milyen összetevők vannak az ételben amit eszünk. A génkezelt élelmiszerek fogyasztása megváltoztatja az ember DNS-ét, ami változásokhoz vezet az egész biológiai rendszer egységén belül.A génmanipulált élelmiszerekre rá sem írják, hogy azok génkezeltek. A címkén egyáltalán nem szerepel semmi erre utaló jel vagy írás.

Génmódosítás

Mindent összevetve, a génmódosított növények kudarcot jelentenek a föld élelmezése szempontjából, sőt mi több, emberek és állatok számára mérgezőek. Nem csupán fenyegetik a világ élelmiszer-ellátását, hanem valóban toxikusak környezetünkre és az emberekre nézve. Összesen annyi legitim céljuk van a mezőgazdaságban, hogy általuk néhány multinacionális vállalat az élelmiszerek ellenőrzését a saját maga fennhatósága alá vonja. A térfogatnövelőkkel elérik hogy drágábban jutunk hozzá kevesebb egészséges élelmiszerhez. 

Betiltott rovarírtók;

Deildrin

Klórdán

DDT

Dioxin

Endrin

Furán

Heptachlar

Hexachlorbenzin

Mirex

Poliklórozott bifenilek

Toxofén peszticid

Globális felmelegedés

Lényegében az történik, hogy van egy csomó felhalmozódó méreganyag a környezetünkben, és már-már olyan mennyiségben, hogy a testünk eljut a meddőség vagy a gyorsabban bekövetkező halál állapotába.

Ami jelenleg történik az az, hogy az atmoszférát telepermetezik alumínium-oxiddal, stroncium-oxiddal és bárium-oxiddal – ezek a vegyi anyagok megsemmisítik a természetes növényi életet és a tápanyagban gazdag talajokat a földön azért, hogy a globális elitcsoport a génmanipulált élelmiszerek termesztését tudja előtérbe helyezni. A vásárlók nem tudják, hogy az élelmiszert besugározzák, a gazdálkodók nem tudják, miért kell az állatokat törvény szerint beoltatni, az oltást adó orvosok nem tudják mi van a testünkbe  befecskendezett oltóanyagokban. Csupán egy pár orvost érdekel mi lehet bennük. Meglepő lenne, ha a politikusok végre törődnének azzal, hogy részletesen tudomást szerezzenek arról, hogy pontosan mi is folyik a világon. Gyakran a pénz válik olyan komponenssé, amely az igazságot a nyilvánosság nagy része elől rejtve tartja. Az orvosok bizonyára nem tudják, hogy a kitalált gyógymód sokkal veszélyesebb, mint maga a fertőzés. Arra is van bizonyíték, hogy a legújabb járványokat emberek alkották.

Nézz utána;

A Novartis (a világ legnagyobb gyógyszeripari vállalata, több mint 53 billió USD bevétellel) a bűnös. Amerikai “tudósok” a US Army Institute of Pathology nevű intézetben szövetkeztek össze arra, hogy létrehozzanak egy “újszerű influenza” vírust 2009-ben, hogy a megbetegedések sora sugárutat teremtsen a Novartis vakcinák értékesítéséhez. A “sertés influenza”: olyan rekombináns vírus, amely A-törzs madárinfluenzából (H5N1), sertésinfluenzából (H1N1) és emberi influenzából áll (H3N2) – ez ugyanaz az összetevő, amely milliókat ölt meg 1918-ban. A 2009-es sertésinfluenza, amit madárinfluenzának is nevezhetünk a H5N1 (madárinfluenza) és a H1N1 (sertés influenza) rekombinánsa. 

Népbetegség lett a COPD

A krónikus hörghurut  nyilvánvalóan az emberiség történetét végigkísérő, és sok problémát okozó betegség volt, hiszen mind a hajlamosító tényezők, mind a kórokozók végig jelen voltak, ehhez bejönnek az allergén anyagok, így a hörghurut szövődményei is halálhoz vezetnek. Ez a tüdőben lévő légutak tartós beszűkülésével járó kórkép. Ez a fajta károsodás visszafordíthatatlan, a tüdő szerkezetének visszaállítására nincs lehetőség. Világszerte az egyik legfőbb halálok. Magyarországon több mint 5000 új esetet regisztrálnak. Sajnos ezek az esetek már mind előrehaladott stádiumba vannak, mert a COPD akkor okoz olyan súlyos tüneteket, mely a mindennapi életben problémát okoznak és mellyel az érintettek tüdőgyógyász szakorvoshoz fordulnak. Elsősorban a dohányzó populációt érinti, de más krónikus tüdőbetegeknél is előfordul. A betegség megjelenésétől egy hosszú haldoklás következik, ami akár 20-30 évig is eltart.