"A míveletlen föld csak gazt terem... "

Az emberi fantázia sekélyes, nem képes felsorolni mindazt, a szennyet ami van a világon. Nem leszek ebben a csípős hangú glosszában toleráns, decens és patetikus, nem fogok superlativusokban áradozni. Szégyellem magam helyettetek, miattatok mert, az emberek műveletlenek, nem olvasnak nem tanulnak és nem is tudnak semmit, csoda hogy életben tudnak maradni ennyire ostobán. Csak azt becsülik meg amiért megszenvednek. Akkor ismerik fel az értéket, amikor már elveszítették. Tönkre teszik az egészségüket szándékosan kábítószereznek, bagóznak, isznak, a bagósok szétszórják a csikket, a vonat ablakon autó ablakon elegánsan vagányul és hanyagul fricskálják ki az égő csikkeket a búzamezőre, az alkoholisták szétdobálják az üvegeket az utcákon, a turisták a petpalackokat a természetben, környezetszennyezés, mocsok, szemét, a falvakban városokban erdőkben, folyókban, utakon, hegyeken. Nincs egy tenyérnyi hely a világon, ahova emigrálhatnék. Uborkafára felkapaszkodott, szociopaták, gátlástalanul sikkasztó politikusok a parlamentben, a műveletlen emberek a médiában; Észbontók, Gáspár Győző, Gáspár Zsolt, Fekete Pákót, a Mónika show, valóvilág, Zámbó család, gyogyósok mindenütt. A magyarok külföldre járnak lopni. Hazugságokkal etetik a buta embereket, akik mindent bevesznek. Megy a parasztvakítás mindenütt, mindent elhisznek mert buták.  Az ország a bűnözők paradicsoma. Úgy terelik a választókat az urnához mint a birkákat. Vírusokat eresztenek szabadjára, militarizmus, fegyverkezés, háborúkat robbantanak ki, milliók halnak meg feleslegesen és értelmetlenül. Idegengyűlölet és fajgyűlölet, népuszítás embertelenség és gyalázat jellemzi a világot. Ez már Auginász istállója. Nincs együttérzés, könyörületesség, emberség, nincs kegyelem és emberség, csak erőszak, kínzás, őrjöngés, düh, közöny, kegyetlenség és durvaság. Horribile dictu, anyák megölik gyermekeiket. Folyik a szervkereskedelem, a gyerekkereskedelem, a szadizmus a mazoizmus, zoofilia, nekrofilia, vérfertőzés és Isten tudja még mennyiféle perverzió. Nem tudnak helyesen írni, beszélni, viselkedni, élni. Hová vezethet, ha elveszítjük nyelvünk egyediségét eredetiségét, "tisztaságát, de legfőképpen a szellemiségét, a lelkét?" Ijesztő mértékű hülyülés tapasztalható a népesség körében, hazugságok kiszolgáltatottság kizsákmányolás, korrupció, kiárusított ország, eladósodás, infláció. Agymorzsoló tv-műsorokkal butítják a tömegeket. Új emberi faj jött létre a stultus homo. Elveszett a költészet és az irodalom, a logika és a ratio, a ritmus és a harmónia, a szépség és az esztétika. Amelyik nép nem ismeri múltját, annak nincs jövője. Fásultság, letargia életunt üveges tekintet, érzések és érzelmek nélküli arc. A magyart züllés butulás szellemi leépülés jellemzi. Szellemi mélységek és magasságok, kulturális szakadékok, és tériszony. Persze nem ismersz magadra, nem fogod akceptálni, arra gondolsz másokra jellemző amit írok. Nem fogok canossát járni a cikk miatt. Az ember önmagát devalválta ilyenné. Globális felmelegedés, sáskainvázió, szárasság, tájfunok, földrengések, cunamik, mészárlások népirtás mindenütt. Erdők égnek, fajok pusztulnak ki. Sziszifuszi küzdelem, Pirruszi győzelemmel. Merre tart a világ? quo vadis? Állítsátok meg a földet le akarok szállni róla.  Nincs vis maior, az apokalipszis után jöhet a tabula rasa. Talán értelmes lények népesítik be majd a földet.

Java SpringBoot keretrendszer lényege

A Spring Boot meghatározásához a magyarázatnak a Javával kell kezdődnie, amely az alkalmazásfejlesztés egyik legnépszerűbb és leggyakrabban használt fejlesztési nyelve és számítási platformja. A fejlesztők világszerte a Java megismerésével kezdik a kódolási ismereteiket. A Java rugalmas és felhasználóbarát, számos alkalmazás fejlesztőjének kedvence – legyen szó akár közösségi médiáról, webről, játékalkalmazásokról, akár hálózatkezelésről vagy nagyvállalati alkalmazásokról.

Bár a Java könnyen használható és könnyebben tanulható más nyelvekhez képest, a Java-alkalmazások létrehozásának, hibakeresésének és telepítésének bonyolultsága szédítő magasságokba emelkedett. Ennek oka, hogy a modern fejlesztőknek exponenciálisan növekvő számú változóval kell szembenéznie webalkalmazások vagy mobilalkalmazások fejlesztésekor az olyan elterjedt modern technológiák esetében, mint a zene streamelés vagy a mobilfizetés. Az alapvető üzletági alkalmazásokat író fejlesztőknek mostanra már több kódtárral, beépülő modullal, hibanaplózással és kódtárak kezelésével, webszolgáltatásokkal és különböző nyelvekkel (például C#, Java, HTML stb.) kell foglalkozniuk. Érthető módon kielégíthetetlen a Java-alkalmazások fejlesztését leegyszerűsítő eszközök iránti igény, hiszen ezzel időt és pénzt spórolnak a fejlesztők.

Adja meg az alkalmazás-keretrendszereket – az előre írt kód nagy törzsét, amelyet a fejlesztők az igényeiknek megfelelően használhatnak és hozzáadhatnak a saját kódjukhoz. Ezek a keretrendszerek szinte bármely esetben csökkenteni tudják a fejlesztő terhelését – akár mobil- és webalkalmazásokat fejlesztenek, akár asztali számítógépekkel és API-kkal dolgoznak. A keretrendszerek az alkalmazások létrehozását gyorsabbá, egyszerűbbé és biztonságosabbá teszik azáltal, hogy újrafelhasználható kódot és eszközöket biztosítanak egy szoftverfejlesztési projekt különböző elemeinek összekapcsolásához.

Így jön szóba a Spring: A Spring egy nyílt forráskódú projekt, amely leegyszerűsített, moduláris megközelítést biztosít az alkalmazások Javás létrehozásához. A Spring-projektek családja 2003-ban indult el válaszként a korai Java-fejlesztés bonyolultságára, támogatást nyújtva a Java-alkalmazások fejlesztéséhez. Maga a Spring név általában az alkalmazás keretrendszerére, esetleg a projektek vagy modulok teljes csoportjára utal. A Spring Boot a Spring-keretrendszer kiterjesztéseként elkészült egyik modul.

Most, hogy már ismerjük a Spring-keretrendszer, a Spring Boot és Java együttes működését, itt a Spring Boot definíciója – az eszköz, amely leegyszerűsíti és felgyorsítja a webalkalmazások és mikroszolgáltatások fejlesztését a Java-keretrendszerben, a Springben.

Mivel a programnyelv és/vagy a platformja Java, néha „Java Spring Boot”, „Java Spring-keretrendszer” vagy „Spring Boot keretrendszer” néven is említik. Mivel azonban vannak más, külső Java-keretrendszerek, például a Play and Hibernate, pontosabb, ha a „Spring” és a „Spring Boot” nevet használjuk.

A Spring keretrendszer több önálló modulból épül fel, amelyek az alábbi szolgáltatásokat nyújtják a fejlesztők számára:

Inversion of control konténer: a Java objektumok életciklusának kezelése és az alkalmazás-komponensek testreszabása.

Aspektus orientált programozási paradigma követésének lehetősége.

Adatelérés: lehetőség van relációs adatbázis-kezelő rendszerek JDBC segítségével történő elérésre, és objektum-relációs leképzések, NoSQL integrálására.

Tranzakciókezelés: többféle tranzakció kezelő API-t tartalmaz.

Modell-nézet-vezérlő szabvány: egy HTTP- és servlet alapú keretrendszer segítségével valósítható meg, amelyet arra fejlesztettek ki, hogy bővíthetők és személyre szabhatóak legyenek a webszolgáltatások

Távoli eljáráshívás kezelő keretrendszer: biztosítja a RPC alapú, hálózaton keresztül történő Java objektum importokat és exportokat. További támogatást nyújt a RMI, a CORBA és HTTP alapú protokollok használatára, beleértve a webszolgáltatásokat (SOAP) is.

Kötegelési eljárás támogatása.

Azonosítás és azonosságkezelés: biztonsági folyamatok konfigurálása, melyet a Spring projekthez tartozó, Spring Security alprojekt tesz lehetővé a különféle protokollok és módszerek biztosításával.

Üzenetkezelés: a JMS API-n keresztül történő általános üzenetkezelés továbbfejlesztése érhető el.

Tesztelés: segítséget nyújt a unit- és az integrációs teszt írására.

Példák; http://faragocsaba.hu/spring

Kezdő lépések a standard dialektusokkal 5 perc alatt

Ez az útmutató átvezet néhány legfontosabb fogalmakon, amelyeket tudnod kell a Standard vagy SpringStandard dialektusban írt Thymeleaf sablon megértéséhez. Nem helyettesíti az oktatóanyagokat – amelyek sokkal átfogóbbak –, de eleget tanít a technológia átéléséhez.

Szabványos dialektusok?

A Thymeleaf nagyon-nagyon bővíthető, és lehetővé teszi saját sablonattribútum-készletek (vagy akár címkék) meghatározását a kívánt névvel, kiértékelve a kívánt szintaxisban kívánt kifejezéseket, és alkalmazva a kívánt logikát. Ez inkább egy sablonmotor-keretrendszer .

Mindazonáltal a dobozból egy szabványos dialektusnak nevezett ( Standard és SpringStandard néven ) található, amelyek meghatározzák a funkciókat, amelyek a legtöbb esetben elegendőek. Meghatározhatja, hogy ezeket a szabványos dialektusokat mikor használják egy sablonban, mert az thelőtaggal kezdődő attribútumokat fog tartalmazni, például <span th:text="...">.

Ne feledje, hogy a Standard és a SpringStandard dialektusok majdnem azonosak, kivéve, hogy a SpringStandard speciális funkciókat tartalmaz a Spring MVC alkalmazásokba való integráláshoz (például a Spring Expression Language használatát a kifejezések kiértékeléséhez az OGNL helyett ).

Azt is meg kell jegyezni, hogy általában a standard dialektusok jellemzőire hivatkozunk, amikor a Thymeleafről beszélünk anélkül, hogy konkrétabbak lennénk.

Szabványos kifejezés szintaxis

A legtöbb Thymeleaf attribútum lehetővé teszi, hogy értékeit kifejezésekként vagy kifejezésekként állítsák be, amelyeket szabványos kifejezéseknek nevezünk a használatuk miatt használt dialektusok miatt. Ezeknek öt típusa lehet:

${...}: Változó kifejezések.

*{...}: Kijelölési kifejezések.

#{...}: Üzenet (i18n) kifejezések.

@{...}: Link (URL) kifejezések.

~{...}: Töredékes kifejezések.

Változó kifejezések

A változókifejezések OGNL-kifejezések – vagy Spring EL, ha a Thymeleaf-et a Spring-szel integrálja – a kontextusváltozókon hajtódnak végre – a Spring szakzsargonban modellattribútumoknak is nevezik . Így néznek ki:

${session.user.name}

És megtalálja őket attribútumértékként vagy azok részeként, az attribútumtól függően:

<span th:text="${book.author.name}">

A fenti kifejezés egyenértékű (az OGNL-ben és a SpringEL-ben is) a következővel:

((Book)context.getVariable("book")).getAuthor().getName()

De találhatunk változó kifejezéseket olyan forgatókönyvekben, amelyek nem csak kimenetet tartalmaznak , hanem összetettebb feldolgozást is, például feltételes feltételeket , iterációt …

<li th:each="book : ${books}">

Itt ${books}kiválasztja a bookskontextusból meghívott változót, és ciklusban használandó iterablekéntth:each értékeli ki .

Kiválasztási kifejezések

A kijelölési kifejezések olyanok, mint a változókifejezések, azzal a különbséggel, hogy a teljes kontextusváltozó-leképezés helyett egy korábban kiválasztott objektumon kerülnek végrehajtásra. Így néznek ki:

*{customer.name}

Az objektumot, amelyen működnek, egy th:objectattribútum határozza meg:

<div th:object="${book}">

  ...

  <span th:text="*{title}">...</span>

  ...

</div>

Tehát ez egyenértékű lenne:

{

  // th:object="${book}"

  final Book selection = (Book) context.getVariable("book");

  // th:text="*{title}"

  output(selection.getTitle());

}

Üzenet (i18n) kifejezések

Az üzenetkifejezések (amelyeket gyakran szövegkihelyezésnek , nemzetközivé tételnek vagy i18n -nek neveznek ) lehetővé teszik számunkra, hogy lekérjük a terület-specifikus üzeneteket külső forrásokból ( .propertiesfájlokból), kulccsal hivatkozva rájuk, és (opcionálisan) paraméterkészletet alkalmazva.

A tavaszi alkalmazásokban ez automatikusan integrálódik a Spring MessageSourcemechanizmusába.

#{main.title}

#{message.entrycreated(${entryId})}

Megtalálhatja őket az alábbi sablonokban:

<table>

  ...

  <th th:text="#{header.address.city}">...</th>

  <th th:text="#{header.address.country}">...</th>

  ...

</table>

Vegye figyelembe, hogy változókifejezéseket használhat az üzenetkifejezéseken belül , ha azt szeretné, hogy az üzenet kulcsát egy kontextusváltozó értéke határozza meg, vagy változókat kíván paraméterként megadni:

#{${config.adminWelcomeKey}(${session.user.name})}

Link (URL) kifejezések

A hivatkozáskifejezések célja URL-ek létrehozása, valamint hasznos kontextus- és munkamenet-információk hozzáadása (ezt a folyamatot általában URL-újraírásnak nevezik ).

Tehát a webszerver környezetében telepített /myappwebalkalmazások esetében a következő kifejezések:

<a th:href="@{/order/list}">...</a>

Valami ilyesmire lehetne konvertálni:

<a href="/myapp/order/list">...</a>

Vagy akár ez is, ha meg kell tartanunk a munkameneteket, és a cookie-k nincsenek engedélyezve (vagy a szerver még nem tudja):

<a href="/myapp/order/list;jsessionid=23fa31abd41ea093">...</a>

Az URL-ek paramétereket is felvehetnek:

<a th:href="@{/order/details(id=${orderId},type=${orderType})}">...</a>

Valami ilyesmit eredményez:

<!-- Note ampersands (&) should be HTML-escaped in tag attributes... -->

<a href="/myapp/order/details?id=23&amp;type=online">...</a>

A linkkifejezések lehetnek relatívak, ebben az esetben nem lesz alkalmazáskontextus az URL előtagjaként:

<a th:href="@{../documents/report}">...</a>

Szintén szerverrelatív (ismét nem kell előtagot adni az alkalmazáskontextusnak):

<a th:href="@{~/contents/main}">...</a>

És protokoll-relatív (mint az abszolút URL-ek, de a böngésző ugyanazt a HTTP vagy HTTPS protokollt fogja használni, mint a megjelenített oldalon):

<a th:href="@{//static.mycompany.com/res/initial}">...</a>

És természetesen a linkkifejezések abszolútak lehetnek:

<a th:href="@{http://www.mycompany.com/main}">...</a>

De várjunk csak, egy abszolút (vagy protokoll-relatív) URL-ben… milyen értéket ad hozzá a Thymeleaf Link Expression? egyszerű: válaszszűrők által meghatározott URL-újraírás lehetősége : Servlet alapú webalkalmazásokban minden kiírt URL-hez (környezet-relatív, relatív, abszolút…) A Thymeleaf mindig meghívja a HttpServletResponse.encodeUrl(...)mechanizmust az URL megjelenítése előtt. Ez azt jelenti, hogy egy szűrő személyre szabott URL-átírást végezhet az alkalmazás számára az HttpServletResponseobjektum becsomagolásával (egy általánosan használt mechanizmus).

Töredékes kifejezések

A töredékkifejezések egyszerű módszert jelentenek a jelölés töredékeinek ábrázolására és mozgatására a sablonok között. Ezeknek a kifejezéseknek köszönhetően a töredékek replikálhatók, argumentumként továbbíthatók más sablonokhoz stb.

A leggyakrabban használt fragmentum beszúrása a th:insertvagy használatával th:replace:

<div th:insert="~{commons :: main}">...</div>

De bárhol használhatók, mint bármely más változó:

<div th:with="frag=~{footer :: #main/text()}">

  <p th:insert="${frag}">

</div>

A töredékkifejezéseknek lehetnek argumentumai:

Literálok és műveletek

Jó csomó típusú literál és művelet áll rendelkezésre:

Szó szerint:

Szöveg literálok: 'one text', 'Another one!',…

Számliterálok: 0, 34, 3.0, 12.3,…

Logikai literálok: true,false

Null szó szerinti érték:null

Szó szerinti tokenek: one, sometext, main,…

Szöveges műveletek:

Karakterlánc összefűzése:+

Szó szerinti helyettesítések:|The name is ${name}|

Aritmetikai műveletek:

Bináris operátorok: +, -, *, /,%

Mínusz jel (egyetlen operátor):-

Logikai műveletek:

Bináris operátorok: and,or

Logikai negáció (unáris operátor): !,not

Összehasonlítások és egyenlőség:

Összehasonlítók: >, <, >=, <=( gt, lt, ge, le)

Egyenlőségi operátorok: ==, !=( eq, ne)

Feltételes operátorok:

Ha akkor:(if) ? (then)

Ha-akkor-másként:(if) ? (then) : (else)

Alapértelmezett:(value) ?: (defaultvalue)

Kifejezés előfeldolgozása

Egy utolsó dolog, amit tudni kell a kifejezésekről, hogy van valami, amit kifejezés-előfeldolgozásnak neveznek , és között van megadva __, és így néz ki:

#{selection.__${sel.code}__}

Amit ott látunk, az egy változó kifejezés ( ${sel.code}), amely először végrehajtásra kerül, és amely eredmény – mondjuk „ ALL” – a valódi kifejezés részeként lesz használva, amelyet ezután végre kell hajtani, ebben az esetben egy nemzetköziesítési kifejezést (ami keresse meg az üzenetet a kulccsal selection.ALL).

Néhány alapvető tulajdonság

Vessünk egy pillantást a Standard Dialektus néhány legalapvetőbb tulajdonságára. Kezdve a -val th:text, amely csak a címke törzsét helyettesíti (figyelje meg ismét a prototípus-készítési képességeket):

<p th:text="#{msg.welcome}">Welcome everyone!</p>

Most th:each, amely annyiszor ismétli meg azt az elemet, amelyben van, ahányszor a kifejezése által visszaadott tömb vagy lista megadja, és létrehoz egy belső változót is az iterációs elemhez, amelynek szintaxisa megegyezik a Java foreach kifejezésével:

<li th:each="book : ${books}" th:text="${book.title}">En las Orillas del Sar</li>

Végül a Thymeleaf számos thattribútumot tartalmaz adott XHTML és HTML5 attribútumokhoz, amelyek csak kiértékelik a kifejezéseiket, és beállítják az attribútumok értékét az eredményükhöz. Nevük az általuk beállított attribútumok nevét utánozza:

<form th:action="@{/createOrder}">

<input type="button" th:value="#{form.submit}" />

<a th:href="@{/admin/users}">

Thymeleaf alkalmazás

A Thymeleaf egy Java könyvtár. Ez egy XML/XHTML/HTML5 sablonmotor, amely képes egy sor átalakítást alkalmazni a sablonfájlokra az alkalmazások által előállított adatok és/vagy szövegek megjelenítése érdekében. Az XHTML/HTML5 webes alkalmazásokban való kiszolgálására alkalmasabb, de bármilyen XML fájlt képes feldolgozni, legyen az webes vagy önálló alkalmazásokban. A Thymeleaf fő célja, hogy elegáns és jól formált sablonokat biztosítson. Ennek elérése érdekében XML-címkéken és attribútumokon alapul, amelyek meghatározzák az előre meghatározott logika végrehajtását a DOM-on (Document Object Model) ahelyett, hogy ezt a logikát kifejezetten kódként írnák be a sablonon belül.

Architektúrája lehetővé teszi a sablonok gyors feldolgozását, az elemzett fájlok intelligens gyorsítótárazására támaszkodva annak érdekében, hogy a végrehajtás során a lehető legkevesebb I/O műveletet használja fel.

És végül, de nem utolsósorban, a Thymeleaf-et a kezdetektől az XML és a webes szabványok figyelembevételével tervezték, lehetővé téve, hogy teljes mértékben érvényesítő sablonokat hozzon létre, ha erre szükség van.

Oktatási anyag; https://www.thymeleaf.org/doc/tutorials/2.1/usingthymeleaf.html

A Node.js alapjai

A Node.js-t méretezhető hálózati alkalmazások létrehozására tervezték,  aszinkron eseményvezérelt JavaScript-futási környezetként. Ez ellentétben áll a manapság elterjedtebb párhuzamossági modellel, amelyben operációs rendszer szálakat alkalmaznak. A szál alapú hálózatkezelés viszonylag nem hatékony és nagyon nehezen használható. Ezenkívül a Node.js felhasználói mentesek attól, hogy a folyamat holtpontra zárják, mivel nincsenek zárolások. A Node.js-ben szinte egyetlen funkció sem hajt végre I/O-t közvetlenül, így a folyamat soha nem blokkol, kivéve, ha az I/O-t a Node.js szabványos könyvtárának szinkron módszereivel hajtják végre. Mivel semmi sem blokkol, a méretezhető rendszereket nagyon ésszerű Node.js-ben fejleszteni. A Node.js egy kicsit tovább viszi az eseménymodellt. Az eseményhurkot futásidejű konstrukcióként jeleníti meg , nem pedig könyvtárként. Más rendszerekben mindig van egy blokkoló hívás az eseményhurok elindításához. A viselkedést általában a szkript elején visszahívások határozzák meg, a végén pedig egy blokkoló hívás, például a kiszolgáló elindítása történik EventMachine::run(). A Node.js-ben nincs ilyen start-the-event-loop hívás. A Node.js egyszerűen belép az eseményhurokba a bemeneti parancsfájl végrehajtása után. A Node.js kilép az eseményhurokból, ha nincs több végrehajtandó visszahívás. Ez a viselkedés olyan, mint a böngésző JavaScript – az eseményhurok el van rejtve a felhasználó elől.

A HTTP első osztályú állampolgár a Node.js-ben, amelyet a streamelés és az alacsony késleltetés figyelembevételével terveztek. Ez teszi a Node.js-t alkalmassá webkönyvtár vagy keretrendszer alapításához.

A Node.js szálak nélküli tervezése nem jelenti azt, hogy nem tudja kihasználni a környezet több magját. Az API segítségével gyermekfolyamatokat lehet létrehozni child_process.fork(), és úgy tervezték, hogy könnyen kommunikálhassanak velük. Ugyanerre az interfészre épül a clustermodul, amely lehetővé teszi a socketek megosztását a folyamatok között, hogy lehetővé tegye a terheléselosztást a magokon.

 A következő „hello world” példában sok kapcsolat kezelhető egyidejűleg. Minden csatlakozáskor a visszahívás elindul, de ha nincs mit tenni, a Node.js aludni fog.

const http = require('http');

const hostname = '127.0.0.1';

const port = 3000;

const server = http.createServer((req, res) => {

  res.statusCode = 200;

  res.setHeader('Content-Type', 'text/plain');

  res.end('Hello World');

});

server.listen(port, hostname, () => {

  console.log(`Server running at http://${hostname}:${port}/`);

});

A "REST API" lényege

A RESTful API egy olyan alkalmazásprogram-interfész ( API ) architekturális stílusa, amely HTTP-kéréseket használ az adatok eléréséhez és felhasználásához. Ezek az adatok használhatók GET, PUT, POST és DELETE adattípusok beszerzésére, ami az erőforrásokkal kapcsolatos műveletek olvasására, frissítésére, létrehozására és törlésére vonatkozik.

A webhely API-ja olyan kód , amely lehetővé teszi, hogy két szoftverprogram kommunikáljon egymással. Az API leírja a megfelelő módot a fejlesztő számára, hogy olyan programot írjon, amely szolgáltatásokat kér egy operációs rendszertől vagy más alkalmazástól.

A RESTful API – más néven RESTful webszolgáltatás vagy REST API – a reprezentációs állapotátvitelen ( REST ) ​​alapul, amely a webszolgáltatások fejlesztése során gyakran használt kommunikációs stílus és megközelítés .

A REST technológiát általában előnyben részesítik más hasonló technológiákkal szemben. Ez általában azért van így, mert a REST kevesebb sávszélességet használ , így alkalmasabb a hatékony internethasználatra. A RESTful API-k olyan programozási nyelvekkel is létrehozhatók, mint a JavaScript vagy a Python.

A böngészők által használt REST az internet nyelvének tekinthető. A felhő használatának növekedésével a felhőalapú fogyasztók API-kat használnak a webszolgáltatásokhoz való hozzáférés feltárására és megszervezésére. A REST logikus választás olyan API-k létrehozásához, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy rugalmasan csatlakozzanak felhőszolgáltatásokhoz , kezeljék és interakcióba lépjenek az elosztott környezetben. A RESTful API-kat olyan webhelyek használják, mint az Amazon, a Google, a LinkedIn és a Twitter.

Hogyan működnek?

A RESTful API lebontja a tranzakciót , és kis modulok sorozatát hozza létre. Mindegyik modul a tranzakció mögöttes részével foglalkozik. Ez a modularitás nagy rugalmasságot biztosít a fejlesztőknek, de kihívást jelenthet a fejlesztők számára a REST API megtervezése a semmiből. Jelenleg több cég kínál modelleket a fejlesztők számára; az Amazon S3 , a Cloud Data Management Interface ( CDMI ) és az OpenStack Swift által biztosított modellek a legnépszerűbbek.

A RESTful API parancsokat használ az erőforrások beszerzéséhez. Az erőforrás bármely adott időbélyegzőnél fennálló állapotát erőforrás-reprezentációnak nevezzük. A RESTful API az RFC 2616 protokoll által meghatározott meglévő HTTP-módszereket használja, mint például:

GET egy erőforrás lekéréséhez;

PUT az erőforrás állapotának megváltoztatásához vagy frissítéséhez, amely lehet objektum, fájl vagy blokk;

POST az erőforrás létrehozásához; és

TÖRLÉS az eltávolításhoz.

A REST segítségével a hálózati összetevők olyan erőforrások, amelyekhez a felhasználó hozzáférést kér – mint egy fekete doboz, amelynek megvalósítási részletei nem egyértelműek. Minden hívás hontalan; a RESTful szolgáltatás semmit nem tarthat meg a végrehajtások között.

A REST API által támogatott adatformátumok a következők:

alkalmazás/json

Application/xml

application/x-wbe+xml

application/x-www-form-urlencoded

többrészes/forma-adatok

Felhasználások

Mivel a hívások állapot nélküliek , a REST hasznos a felhőalkalmazásokban. Az állapot nélküli összetevők szabadon áthelyezhetők, ha valami meghibásodik, és méretezhetők a terhelés változásaihoz. Ennek az az oka, hogy bármely kérés az összetevő bármely példányához irányítható; semmi sem menthető el, amire a következő tranzakciónak emlékeznie kell. Ez a REST-et előnyösebbé teszi webes használatra. A RESTful modell a felhőszolgáltatásokban is hasznos, mert a szolgáltatáshoz API-n keresztüli kötés az URL dekódolásának szabályozása kérdése. A felhőalapú számítástechnika és a mikroszolgáltatások szinte biztos, hogy a RESTful API-tervezést szabják meg a jövőben.

Fontos az egységes felület (UI) használata . Az erőforrásoknak egyedileg azonosíthatónak kell lenniük egyetlen URL-címen keresztül, és csak a hálózati protokoll mögöttes metódusaival, például a DELETE, PUT és GET HTTP-vel lehet manipulálni.

Kliens-szerver alapú . A kliens és a szerver között világosan el kell határolni. A felhasználói felület és a kérések összegyűjtése az ügyfél tartománya. Az adathozzáférés, a terheléskezelés és a biztonság a szerver tartománya. A kliens és a szerver laza összekapcsolása lehetővé teszi, hogy mindegyiket egymástól függetlenül fejlesszük és javítsuk.

Állam nélküli műveletek . Minden kliens-szerver műveletnek állapotmentesnek kell lennie, és minden szükséges állapotkezelésnek az ügyfélen kell történnie, nem a kiszolgálón.

RESTful erőforrás gyorsítótárazás . Minden erőforrásnak lehetővé kell tennie a gyorsítótárazást, hacsak nincs kifejezetten jelezve, hogy a gyorsítótárazás nem lehetséges.

Réteges rendszer . A REST több kiszolgálórétegből álló architektúrát tesz lehetővé.

Kód igény szerint . A szerverek legtöbbször az erőforrások statikus reprezentációit küldik vissza XML vagy JSON formátumban . Szükség esetén azonban a szerverek futtatható kódot küldhetnek a kliensnek.

Biztonság -- aminek számos szempontot kell szem előtt tartania, beleértve a következők használatát:

HTTPS; ismeretlen IP-címekről és tartományokról való hozzáférés blokkolása;

URL-ek érvényesítése; váratlanul nagy rakomány blokkolása;

naplózási kérések; és kudarcok kivizsgálása.

Hitelesítés -- használjon olyan általános hitelesítési módszereket, mint például az alapszintű HTTP hitelesítés (amely base64 kódolású felhasználónév:jelszó karakterláncot tesz lehetővé), API-kulcsok, JSON-webtokenek és egyéb hozzáférési jogkivonatok. Az OAuth 2.0 például jó hozzáférés-szabályozáshoz .

Kérések és adatok – a kérések több adatot és metaadatot tartalmazhatnak a szükségesnél, vagy több kérelemre lehet szükség az összes adat megszerzéséhez. Az API-k ehhez igazíthatók.

API tesztelés -- hosszú folyamat lehet a beállítás és a futtatás. A folyamat minden része lehet hosszú vagy kihívást jelentő. A tesztelést a Curl segédprogrammal a parancssorban is el lehet végezni. A tesztelési folyamat kihívást jelentő részei a következők:

Kezdeti beállítás

Sémafrissítések _

Tesztparaméter-kombinációk

Sequence API-hívások

Érvényesítse a tesztparamétereket

Rendszerintegráció

Határozza meg a hibakódokat és üzeneteket.

A hibakódoknál inkább a szabványos HTTP hibakódok használata az általános gyakorlat. Ezeket gyakrabban ismerik fel az ügyfelek és a fejlesztők.

Előfordulhat, hogy a hibakezelés nem tudja megkülönböztetni, hogy a válasz sikeres-e vagy sem, a törzs elemzésén vagy a hibaellenőrzésen kívül.

REST kontra SZAPPAN

A REST és a Simple Object Access Protocol (SOAP) különböző módszereket kínál a webszolgáltatások meghívására. A REST egy építészeti stílus, míg a SOAP egy szabványos kommunikációs protokoll specifikációt határoz meg az XML-alapú üzenetváltáshoz. A REST alkalmazások használhatják a SOAP-ot.

A RESTful webszolgáltatások állapot nélküliek. A REST-alapú megvalósítás egyszerű a SOAP-hoz képest, de a felhasználóknak meg kell érteniük a kontextust és a továbbított tartalmat, mivel nincs szabványos szabálykészlet a REST webszolgáltatási felület leírására. A REST szolgáltatások hasznosak a korlátozott profilú eszközökön, például a mobilokon, és könnyen integrálhatók a meglévő webhelyekkel.

A SOAP kevesebb vízvezeték-kódot igényel – vagyis alacsony szintű, infrastrukturális kódot, amely összeköti a fő kódmodulokat –, mint a REST szolgáltatások tervezése. A Web Services Description Language közös szabálykészletet ír le az üzenetek, összerendelések, műveletek és a szolgáltatás helyének meghatározásához. A SOAP webszolgáltatások hasznosak az aszinkron feldolgozáshoz és meghíváshoz.

A fejlesztők magukévá teszik a RESTful API-kat, és ezek segítségével bővítik webhelyeiket és alkalmazásaikat. Ma a REST API-kat tekintik az "internet gerincének".

Nyílvános hazugságok

Ne hidd el amit a média sugall...  Rengeteg természetgyógyász önjelölt sarlatán prédikál természetes antibiotikumokról, amit természetesen csak ő tud és egy titkos recept szerint készít és csak nála lehet megvásárolni, persze méreg drágán, a homeopátiáról nem is beszélve. Sajnos a bulvármédia ezeket felkapja és terjeszti. Valójában a belső szervezetre ható természetes antibiotikum nem létezik. Amik vannak csak külsőleg használható oldatok kenőcsök, vagy öblögetők, amik a szájüregben fertőtlenítenek. A természetben fellelhető gombák nem alkalmasak belsőleg bakteriális fertőzések gyógyítására, bár külsőleg a bőrünkön számos mikrobát elpusztítanak. Nem a gyógynövények gyulladáscsökkentő szerepét vonom kétségbe, hanem a felelőtlen laikus tanulatlan emberek okoskodását kérdőjelezem meg. Ha kilépsz az udvarra, a megoldás a földön hever, csak a tudás hiányzik, hogy felismerd a sok hasznos gyógynövényt, ami ingyen van, csak le kell hajolni érte, nem is beszélve az ehető gyomnövényekről, csicsóka, tyúkhúr, százszorszép, pitypang, útifű, porcsin, vöröshere, libatop repkény csalán, pásztortáska, madársóska stb. A favoritok a fokhagyma, méz, gyömbér, szegfűszeg, oregánó, cékla, aranygyökér, borbolya felveszi a harcot számos baktériumtörzzsel, de nem csodaszer. Vannak persze benne olyan alkaloidok amiket használnak a farmakológiában, Tinktúrákat, teákat, tablettákat gyártanak, de kivonásuk bonyolult kémiai folyamat eredménye, mint a berberine, berbamine, tannin, almaecet, torma, paprika, glükóz, fruktóz, pektin és vitaminok, mikroelemek. Az emberi testben a gombák által termelt alkaloidok és baktériumok örök harca folyik.

A demecseri pásztorok

Forró nyári estén ha megállok a vályogvetőnél  előttem a hatalmas rét, ami el tudná nyelni az egész világot ha akarná. A látóhatár a kárpátok büszke bérce, mintha óriások állnának őrt a távolban. A lágy Kassai szél füstöt és nyárson sült szalonna illatát sodorja felém, amottan  a bokroshídon túl apró pici rubinként pislogó pásztortűz fénye töri meg az éj sötétjét, az emberek alakja és hangja a homályba vész, csak a finom illat csapja meg az orromat.. A Demecseri juhászok körbeülik a tüzet, amit fa hijján gyakran árvaganéval táplálnak, ami a juhok kiszáradt ürüléke. Az öreg bacsó akinek zsebében metszőkés, csípőolló (emaszkulátor) és borotválókés meg varró tű meg cérna mindég vót, ő vót a számadó, történeteket mesélt a fiataloknak, ezzel múlatva az időt, míg el nem álmosodnak a többiek, egész éjjel fenn marad az öreg, őrzi a tüzet és a nyájat, majd alszik nappal, ha többiek már felkeltek, hosszú tajtékpipájával pöfékel néha néha, közben csipegetnek a sült szalonnából a bakóból előkerül néhány vereshagyma is meg a kűsó, no meg egy kis borocska hogy színesítse a lakomát és könnyítse az elalvást.  Ahogy lemegy a tűzokádó nap a sötét éj lágy hűs takarót terít a kitikkadt tájra, a komondorok és a pulik kinyújtott nyelvvel lihegve hűtik magukat így pihennek, türelmesen várnak sorukra, jóllakottan pihen a nyáj is, a sok fürtös, hosszú fedőszőrű racka is megpihen a hideg földön és végre megpihennek a fáradt pásztorok is a fűre terített subájukon, gondosan kezük ügyében tartva a hosszú támaszkodó kosfejes kampós botot, amit hívtak birkafogó botnak is. A nyári és téli legelők közti vándorlás meghatározta életüket, ha elfogy a legelő elvándorolnak a nyájjal messzi dús legelőkre, olyankor fedél nélkül még a telet is a pusztán töltötték ha kell. Hónapokig nem látják a családot, de ez adja a megélhetést, tejet, húst, faggyút, bőrt, prémet, gyapjút, kenyeret. Nagy úr a muszáj szokták mondani az öregek. A rét vagy puszta kopár rideg és kietlen zord, hol a fagy hol a tűző nap gyötri a pásztorokat kitéve őket az időjárás kénye kedvének, ez a sorsuk, szélben esőben is menni kell, nem beszélve a nyájat tizedelő farkasokról a rablókról, martalócokról. A nomád vagy szilaj életformát nehezen viseli az ember és az állat is, aki nyájával a végtelennek látszó pusztán ide-oda vándorol, messzi szeretteitől. Sokat tanultak a vándorlás során, megismertek olyan életformákat amik megkönnyítették hétköznapjaikat. Ismerték az ehető növényeket, és a gyógyító teákat. Többnyire Szent György napjától Szent mihály napjáig vótak kint az állatok.  Büszkék voltak a juhászok a munkájukra, azt mondta nagyapám olyan büszke, hogy szaros bottal nem lehet felütni az orrát. Azt énekelték; „A juhásznak jól megy dolga, egyik dombról a másikra terelgeti nyáját, fújja furulyáját bú nélkül éli világát.” Akinek apja juhász vót, az hamar kisbojtár lett már 10-12 évesen így korán véget ért a gyerekkoruk.  Ahogy megtanultak írni-olvasni, meg számolni kemény munkára fogták őket. Korán keltek, segítettek az állatok őrzésében, tisztán tartásában itatásában, megtanították nekik a mesterség minden csínját-bínját. A kisbojtárok pásztorcsaládba születtek, ez az élet számukra természetes és elfogadott volt. Ha a pásztorokról szólunk, nem feledkezhetünk el hűséges segítőikről a pulikutyákról. Egy jó puli kincset ért a pásztornak. Már kölyökkorában szeretettel bánt vele, elkezdte a tanítását, amit a puli meg is szolgált, lelkesen terelte a nyájat, és ragaszkodott a gazdájához. Az őrzésért felelős komondort is tanították, nyakába vastag szegekkel ellátott övet raktak a farkasok ellen. Ha zápor zivatar volt azt mondták ítéletidő van, ”Isten markában” vagyunk. Először a megvadult állatokat kellett megzabolázni, összeterelni, csak azután gondolhattak magukra. Az időjárás-változást meg tudták jósolni az állatok hangulatából, a felhők szinéből, a madarak viselkedéséből.  Fekete kalapjuk 5cm-es karimával, hatalmas subával, ami 4 juhbőrből készült és télen meleg volt nyáron hűsített, esőben-sárban kifelé fordítva hordták. Sokféle készült belüle. Ez vót a derék alj az asztal, a dikón takaró, az esőkabát, az árnyat adó sátor. Ünnepi alkalmakra cifra szűrt készíttetek magunknak, a gallér két alsó sarkára posztóból kerek formájú úgynevezett „csücsköt” varrtak: esős időben így alakították át csuklyává. Fehér vászonból, majd gyolcsból varrt bő gatyát és inget viseltek. Minden juhásznak két fehér és két zsíros gatya tartozott a ruhatárához. Az utóbbit hamuval és faggyúval kenték, hogy az eső ne áztassa át. Ezt főleg piszkos munkához hordták. Nagyméretű ezüstgombokkal bőven kivarrt lajbit (mellényt) viseltek, e fölé mándlit (kabátot) húztak. A juhászok nadrágja (rajthuzli) bőrből vagy posztóból készült, térden alul bővült, sárgaréz gombok díszítették; az alsó szárát ki is lehetett gombolni. Hegyes orrú és magas sarkú pásztorcsizmát viseltek lábbeliként. Magas tetejű kalapjuk jellegzetes formájú volt, zsírozták, hogy ne ázzon be, a régi süvegre emlékeztetett. Itt is használták a szűrt, amelyek rövidebb fajtáját szűrdolmánynak nevezték. A ködmön díszes rövid bunda volt templomba vették fel. A juhászok értettek a gyógyításhoz meg a műtéthez is. Körmözés, kergeség gyógyítása trepanációval, kasztrálás vagy ivartalanítás eredménye vót az ürükos. Keresztanyám is dolgozott a juhászokkal a tsz.-ben, még ő is körmözött.

Hírös vándorjuhász volt Juhász István 220 juhval vándorolt.

Táncok; briccses nadrág, gyakrabban fekete posztóból, hosszú fekete bőr csizma, mellény, fehér ing

A 7-es ügyosztály

A szigorúan titkos különleges iroda „Service 7”-nek hívták, célja a hazaárulók diszkrét likvidálása. 1963 közepén kezdte meg működését, és 1972-ig legalább 10 ügyben vett részt olyan bolgárok ellen, akik 1989 előtt Olaszországba, Nagy-Britanniába, Dániába, Nyugat-Németországba, Törökországba, Franciaországba, Etiópiába, Svédországba és Svájcba szöktek meg.

Fedőnevek és álnevek; The Black”, „Lackey”, „Trautor”, „X”, „Hamlet”, „Betrayer”, „Blind Man”, „Ox” és „Widower”.Mavrov, Lalej, Doncsev, Liberto, Nyik, Vol, Piccadilly, 

A hírszerzés az árulást nem tudja megbocsátani. Kicsi ez a bolygó ahhoz hogy el tudjon rejtőzni rajta valaki.

Célszemélyek(8) Markov, Papandreu,  Blago Slavenov, Traycho Belopopski, Vladimir Kosztov

A kivégzésre a parancsot adta  ; Angel Solakov, Vlado Todorov tábornok, Diko Dikov, Atanasz Szemerdzsiev, Nanka Szerkedzsieva, Todor Zsivkov , Petko Kovachev főezredes, Dimo Stankov ezredes

1967-re az iodának már 39  specialista ügynöke volt. („ostri meropriatia”)

 Egyik megbizatás Blago Slavenov ellen volt, aki a 40-es évek végén Olaszországba szökött. A művelet Libretto kódnév alatt zajlott. Kudarccal végződött. Egy olasz barátja felhívta, és megkérte, hogy fordítson, és segítsen a Triesztben tartózkodó bolgár hajó legénységének megoldani a hajójukkal kapcsolatos mechanikai problémát. Slavenov kételkedett ebben a történetben, és nem volt hajlandó felszállni a hajóra. Biztos volt benne, hogy ez egy jól előkészített csapda. A másik célpontja Traycho Belopopski volt – a Bolgár Hírszerzés Első Igazgatóságának volt tiszte, aki az 1960-as évek elején az Egyesült Királyságba szökött, és 1964-ben halálra ítélték. Még mérgezett szalámival is próbálkoztak.

Másik megbizatás Georgi Markov bolgár író, publicista kivégzése 1978 Londonban esernyővel. Hazatérőben a londoni Waterloo hídnál akart felszállni a buszra. Már alkonyodott, s a megállónál, mint minden este, nagy tömeg várt. Georgi Markov hirtelen úgy érezte, hogy valami fájdalmasan megcsípi a combját. Gyorsan megfordult és egy esernyős férfit látott, aki elnézést kért és tovább sietett a tömegben. Néhány órával azután, hogy hazaérkezett, Markov köhögni és hányni kezdett, erős lázrohamai voltak. Hamarosan vért köpött, a mentők kórházba szállították, ahol a kiszáradás és heveny gyomorrontás tünetei mutatkoztak rajta. Három nappal később, 1978. szeptember 11-én Markov meghalt, de előzőleg még volt ideje elmesélni a rendőröknek esetét az esernyős emberrel a buszmegállóban. Combjában az orvosok másfél milliméter átmérőjű üreges golyócskát találtak, amely a jelek szerint 450 mikrogramm ricint tartalmazott. Ez hatszorosa annak a halálos adagnak, amely egy közepes termetű személy megöléséhez szükséges. Noha hivatalosan sohasem azonosították a mérget, Georgi Markov tünetei megegyeznek a ricin által kiváltott szimptómákkal. Azóta a "bolgár esernyő" fogalommá vált, általános vélemény szerint az ismert emigránst a bolgár titkosszolgálat gyilkolta meg ezzel a módszerrel.

1974 nyara. Ibiza volt az esemény helyszíne, akkoriban még laza hippi, fenyves sziget volt, de most a napfényes, klubkedvelő britek kedvenc úti célja.

 Abban az évben háromszor buliztam Ibizán, főként azért, mert viszonyba keveredtem egy orosz disszidenssel, Ramonnal, egy motoros bajnokkal, aki hazájából disszidált, Párizsba költözött, és Münchenben a Rádió újságírójaként dolgozott. Szabad Európa, vagy a Szabadság Rádió akkori nevén. Ez egy amerikai finanszírozású állomás volt, amely naponta sugárzott azokban az országokban, ahol betiltották a szabad sajtót. Később elmondta, hogy elege lett Münchenből, és úgy döntött, hogy DJ lesz Ibizán. Egy miniszoknyás, húsz év körüli titkárnő számára Ramon lenyűgöző és szexi volt, ha kissé titokzatos is.

Georgi Markov sírt, ha szülőföldjéről beszélt, arról a helyről, ahová soha nem térhet vissza. Londonba visszatérve találkoztam Ramon néhány vasfüggöny disszidens barátjával – ragaszkodott hozzá, hogy keressem meg őket, különösen Anne-t, a Szabad Európa Rádió londoni irodájának bájos adminisztrátorát. Anne-ről kiderült, hogy a londoni székhelyű kelet-európai száműzöttek egy kis csoportjának epicentrumában áll, akik mindenüket kockára tettek azért, hogy az Egyesült Királyságba meneküljenek. Nagyon örült, amikor felhívtam, hogy „Szia” Ramontól, és meghívtam egy bulira a St John's Wood otthonába. A partin találkoztam ezekkel a disszidátorokkal. Egy-kettő elmesélte a történetét: például Oleg orosz filmrendező megfordult a West Enden. Besétált a Savile Row-i rendőrségre. Mivel nem tudott angolul, valahogy tudatta, ki ő. „Leültettek és teát adtak” – mondta. Ekkor tudtam, hogy rendben leszek. Oleg után egy másik disszidenssel mutatkoztam be, simán csábítóan. Valóban pusztítóan vonzó. Általában nem szerettem az idősebb férfiakat, de ő kivételes volt, udvarias kelet-európai bájjal. Georgi Markovnak hívták. A BBC World Service újságírója először Olaszországba, majd az 1960-as évek végén Nagy-Britanniába menekült szülőhazájából, Bulgáriából. Londonban a Szabadság Rádión keresztül sugárzott a vasfüggöny mögötti országokba, köztük Bulgáriába. Örültem, amikor Georgi ebédre kért. Aztán azt javasolta, hogy vacsorázzunk egy szombaton Londonban.

Utána visszamentünk a lakásába Claphamba. Aznap este nem mentem el. nem akartam. Ő csábító volt, én pedig olyan lány voltam, aki élvezte az akkori „élj a pillanatnak” filozófiáját. Ezzel a férfival lefeküdni nem volt nagy baj. Mégsem hittem egy szót sem azokból a történetekből, amelyeket elmondott nekem – hogyan akarták a bulgáriai hatóságok a halálát, mert adásai felfedték az igazságot az országról és az azt irányító emberekről. „Azt mondom az embereknek, hogy mi történik Bulgáriában, hogy tudják, kik is valójában a vezetőik, a korrupciójukat, a hazugságukat” – mondta nekem. „De a vezetők dühösek rám. Meg akarnak ölni. Egy nap azért jönnek ide, hogy megöljenek.”

Nem voltam különösebben járatos a hidegháborús politikában, bár nagyon izgalmas volt ez a disszidálós cucc, nagyon bátor volt, kétségbeesetten egy másik ország karjaiba rohanva, mert a sajátod olyan szörnyű volt. Ám az ötlet, hogy valaki – sőt bárki – meg akarja ölni bármelyiket ezek közül az elbűvölő férfiak közül, akikkel találkoztam, és egyikük sem tűnt számomra távolról sem kémszerűnek, annyira távolinak tűnt, és túl azon, amit tudni véltem az ilyen dolgokról, nevettem rajta. valamiféle James Bond-fantáziaként. Megölni ezt a jóképű férfit, aki most a jó öreg BBC-nek dolgozik? Milyen nevetséges, gondoltam. Csak próbált lenyűgözni – okoskodtam utólag. Ki akarna megölni egy újságírót itt, a koszos, régi dél-Londonban? Csak egy újabb módja annak, hogy megfűszerezze a létezését. Georgival ezután párszor beszélgettünk telefonon, homályos terveket szőttünk a találkozásra, de túl mozgalmas volt az életem, és nem találkoztam vele.

Nem tudtam, hogy a következő évben megnősült és családot alapított. 1976 tavaszára összepakoltam a csomagjaimat, elbúcsúztam a Fleet Street-től, és új életre indultam az ausztráliai Sydney-ben. Elfelejtettem Ramont, Georgit és a dezertőr kört. Amikor Georgi halála másnapján, 1978. szeptember 11-én a történet világszerte elterjedt, én is ugyanúgy elborzadtam, mint mindenki más. Szeptember 7-én egy buszmegállóban állt a BBC felé, a Bush House-ban, amikor éles fájdalmat érzett a combja hátsó részén. Körülnézett, és látta, hogy egy férfi felvesz egy esernyőt, majd figyelte, amint a férfi taxiba száll. Négy nappal később Georgi meghalt, 49 évesen egy londoni kórházban, megmérgezve a ricinnel, egy olyan toxinnal, amelynek nincs ismert ellenszere, és amely az esernyő hegye által a vádlijába ágyazott apró fémszemcsékbe került. meg voltam döbbenve. Georgi mégsem sodort nekem egy fonalat. A bolgárok valóban a halálát akarták, és végül találtak egy bérgyilkost, aki elvégezte halálos munkájukat. Georgi örökre elhallgatott. Amikor utána igazán belegondoltam, rájöttem, hogy egészen ártatlanul vonzottak ezekhez az emberekhez, mert olyan kíváncsi lány voltam, aki mindenkiről, mindenről tudni akart. Soha nem jutott eszembe, hogy az életük, miután végleg elhagyták a vasfüggönyt és a kommunizmust, veszélyes volt, és bizonyos kompromisszumokkal járt. Bizonyos értelemben mindannyian elválaszthatatlanul beleragadtak az EastWest kémjátékba, egyszerűen azért, amit tettek. Soha nem is kérdeztem, hogy Anne, aki olyan kifinomult és barátságos, miért fogadott be a világába. Szocializálódtunk, és addig tartottuk a kapcsolatot, amíg 1976-ban Ausztráliába nem indultam. Soha többé nem hallottam felőle. És mégis… Dolgoztam egy országos újságnál, töprengtem később. Akkor még nem voltam újságíró, de Anne hihetetlenül szívesen találkozott újságíró barátaimmal. Ugyanúgy, ahogy Ramon is, aki szintén eltűnt az életemből, azért, hogy kapcsolatba lépjek vele Londonban. Kérdés nélkül elfogadtam az egészet, de talán túl naiv voltam ahhoz, hogy tovább nézzem. És még amikor ezek közül az emberek közül az egyik azt mondta nekem, hogy az életét veszélyeztetik a londoni adásai, figyelmen kívül hagytam, elutasítottam Georgi Markov világának valóságát. 40 évvel ezelőtti halála volt az első alkalom, hogy valaki valaha is ismerte ezt a fajta kegyetlen merényletet Nagy-Britannia utcáin. Tragikus módon azonban nem ez volt az utolsó… Az árulók korán halnak, életük végéig vadásznak rájuk kerül amibe kerül ez elvikérdés. A paranoja az állandó rettegés, alkoholizmushoz, drogfüggőséghez és depresszióhoz vezet, ami vagy szívinfarktust okoz vagy jön az öngyilkosság vagy ha mégse, akkor jövünk mi egy idegméreggel és vége a célszemélynek. Nem túl biztató perspektíva, a példákat tanítják a hírszerző iskolában elrettentésül.

Ma is történik ilyen leszámolás ukrajnában, az ukrán titkosszolgálat, az SBU letartóztatta, majd kivégezte Denisz Kirejevet, a kormány ifjabb tagja, banki szakértő, aki korábban több vezető pozíciót is betöltött ukrán magán- és állami bankoknál. Az SBU állítólag bizonyítékokkal rendelkezett Kirejev árulásáról, többek között telefonbeszélgetésekkel. A férfi információkat szivárogtatott ki Oroszországnak. Kirejev részt vett a Belaruszban, Gomel városában február 28-án tartott orosz-ukrán tárgyalások első fordulóján. Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SBU) emberei lelőtték az orosz-ukrán tárgyalódelegáció egyik tagját, amikor megpróbálták őrizetbe venni ellenállt a letartóztatásnak állítólag. Az őrizetbe vételkor véletlenül lőtték le a férfit, nyilatkozta a sajtóreferens. Vannak még véletlen balesetek! Kirejev bankár volt, 2010 és 2014 között az Oschadbank első alelnöke volt, Volt két társa véletlenül őket is lelőtték, így nem tudják elmondani a legfelső politikai hatalomban kihez vezettek a szálak. Az oroszok a halálosztagot mercadernek nevezik! Ramón Mercader a (NKVD)szovjet hírszerzés bérgyilkosa volt, Jean Morgan Vandendrain álnéven, aki Sztálin utasítására 1940-ben meggyilkolta a mexikói emigrációban élő bolsevik vezetőt, az ukrán Lev Trockijt egy 7cm-es jégcsákánnyal. 1960. május 6-án szabadult. Mexikóból Kubába vitték, majd gőzhajóval a Szovjetunióba szállították, ahol a Szovjetunió Hőse címet a Lenin-rend kitüntetésével és az Aranycsillag éremmel tüntették ki. A mercaser szó a kivégzőbrigád szinonimája...Az emberek a vélt veszélytől való félelmükben képesek valós veszélyt zúdítani magukra...(Trockij)

, 

A Trianoni paktummal lengyel kézre került területek

 584 négyzetkilométer lakossága pedig akkoriban huszonötezer fő volt, ebből 1000 fő magyar. Egykor Árva és Szepes vármegyéhez tartozó területekre, valamint Trencsén vármegye néhány településére a lengyelek már 1918-ban bejelentették az igényüket.  A szepesi részre az évszázadokon át fennálló elzálogosítás, Árva vármegye egy részére pedig az ott élő lengyelül beszélő lakosság miatt. Az utóbbi területen lakók 93%-a vallotta magát lengyelnek az 1910-es népszámláláson. Ugyanakkor a Szepesség érintett részén ez az arány - akárcsak a magyar lakosságé - egy százalék körül mozgott. Ebből is látszik, hogy Lengyelországnak sem a tiszta nemzetállam létrehozása volt a célja, csak egyszerűen az újbóli létezés. Az 1920-ban megszületett, hat ország területeiből összeragasztott lengyel állam lakosságának mindössze 69%-a volt lengyel. Az antant által erőltettet népszavazás - a terület hovatartozásáról - végül nem lett megtartva. 1920-ban pedig ha nem is az egész vármegyét, de kétszer tizenhárom települést megkaptak. Árva vármegye tekintetében ezt a döntést módosították 1924-ben, létrehozva a ma is létező határt. Persze nem a Kárpát-medencéről beszélnénk, ha nem cserélt volna később még többször gazdát a terület egésze vagy egy része. 1938-ban több, stratégiailag fontos települést szereznek meg a lengyelek, mikor a németek a Szudéta-vidéket, a Magyar Királyság pedig a Felvidék déli részét. Egy évre rá a létrejött első önálló szlovák állam azután nem csak ezt a három települést, de a fent említett többit is visszaszerzi, újra meghúzva az 1918 előtti határt. Végül 1945-ben (vagy ha úgy tetszik az 1947-es párizsi békével) minden visszaállt az 1924-es állapotra. Alsólipnica 17. század elején alapították Żywiec környékéről érkezett telepesek. A trianoni békeszerződésig Magyarországhoz Árva vármegye tartozott. Árva vármegye (lengyelül: Orawa) közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság felvidéki részében. A vármegye területének nagyobbik fele ma Szlovákia, míg kisebbik fele Lengyelország része. 1918 után Lengyelország a Nowy Targtól nyugatra és keletre fekvő egykor Árva és Szepes vármegyéhez tartozó területre, valamint Trecsén vármegye néhány településére bejelentette igényét. A szepesi részre az évszázadokon át fenálló elzálogosítás, Árva vármegye egy részére peddig az ott élő lengyelül beszélő lakosság miatt. Itt a lakók 93%-a vallotta magát lengyelnek az 1910-es népszámláláson. A határvita 1920-ban átmenetileg tizenhárom község (Alsózubrica, Bukovinapodszkle, Chizsne, Felsőlipnica, Felsőzubrica, Harkabúz, Hladovka, Jablonka, Oravka, Pekelnik, Szárnya és Szuchahora) Lengyelországhoz csatolásával jutott nyugvópontra. 1924-ben került sor a cseh-lengyel külön megállapodásra, melynek alapján Csehszlovákia visszakapta Hladovkát és Szuchahorát, cserébe visszont Alsólipnicát átengedte Lengyelországnak. Ezzel a Magyar Királyságtól 589 km területet csatoltak el 25.000 fős lakossággal, amelyből közel 1000 fő magyar volt. A második világháborúban a németek, a szlovákok és a szovjetek Lengyelország területelét felosztották. 1939.10.21-28 között Szlovákia bekebelezte az 1920-1924-ben az antant által Lengyelországnak ajándékozott és a történeti Magyarország részét képező területeket. Végül 1945-ben minden visszaállt az 1924-es állapotra. A Lengyelországhoz került réssz 1975-ig a Krakkói vajdasághoz, ezután 1998-ig az Újszandeci vajdasághoz tartozott, azóta pedig a Kis-lengyelországi vajdaság része. Így született a klasszikus vicc; Született magyar emberként a Magyar Királyságban az Osztrák császárság uralma alatt Répásfalun, sorkatona volt Csehszlovákiában Répásfalun, házasodott Szlovákiában Répásfalun, elhalálozott Lengyelországban Répásfalun.