A demokrácia szégyenfoltja a választás

A demokrácia szégyenfoltja a választás hazánkban. A falu az ország kicsinyített reprezentációja. A szavazatok száma függ a megszólított társadalmi réteg méretétől. Országosan a szavazókból nyugdíjasok 3 millió szavazatot, a dolgozó emberek 2 millió szavazatot, a romák 1 millió szavazatot jelentenek. A művelt emberek a tanulók a tanárok nem számítanak. Nem érdemes az értelmes embereket megszólítani, mert kevesen vannak, kis szavazatot adnak, nem csaphatók be, nem vezethetők félre, a befektetés nem térül meg, tehát kidobott pénz. Érdemes viszont elsorvasztani a közoktatást, bezárni a közkönyvtárakat, hiszen a tanulatlan tájékozatlan emberek szavazatát könnyebb kicsalni, egyszerűbb őket megtéveszteni manipulálni. Nálunk már 2 millió szavazattal is lehet választást nyerni. Ez falusi viszonylatban persze más, de a számadatok tükrében kell kialakítani a korteshadjárat súlypontját. A célközönség a a nagy létszámú könnyen befolyásolható átlag választópolgár, aki hisz, ha az ő szintjén beszélsz vele. Úgy kell színlelned, hogy tetteid természetesnek tűnjenek! A jelölt arckifejezését, tekintetét és beszédét mindazok gondolkodásához és akaratához kell alakítania és alkalmaznia, akikkel találkozik. – Legyen az egész városra, minden testületre, körzetre és szomszédságra kiterjedő koncepció! – Vetélytársaidat figyeltesd látványosan, hogy folyamatosan nyomás alatt legyenek és érezzék a lelki terrort. A megjelenésed legyen puritán és a választóknak tetsző, de hatalmas feltűnést keltsen, ezáltal elterjedjen, kontrasztként a vetélytársaid életmódját megbélyegző kijelentésekkel spékeld meg! –Az uborkafára felkapaszkodó zsiványnak, reményt keltő és együtt érzőnek kell látszania, becsületesnek és nem hatalomvágyónak! Általában 20 család bitorolja évtizedek óta a falukban a hatalmat. A zsiványság apáról fiúra száll. A pártkatonákból pufajkás, a pufajkásból káder, a káderből KISZ titkár, a KISZ titkárból párttitkár, a párttitkárból tanácstag, a tanácstagból önkormányzati képviselő, az önkormányzati képviselőből polgármester, és így tovább a kupola csúcsáig. Persze ha meghal az apa, a fia örökli a faluban a képviselőséget. Valahol sántít ez a demokrácia, mert jelenleg is sok dilettáns sügér akarata érvényesül, akik nem értik a körülöttük zajló világot sem. A választás lényege, hogy megbízunk valakit, hogy helyettünk döntsön, de nem vagyunk elég tájékozottak, hogy felelősséggel voksoljunk. A demokratikus felhatalmazáson túl a szakértelmen kell alapulnia a kormányzásnak.  A dilemma az, hogy a kettő egymással antagonisztikus ellentétben áll. Amíg a demokrácia az állampolgárok egyenlőségét feltételezi, addig a szakértelem esetében elkerülhetetlen egyfajta egyenlőtlenség. Ezzel szemben a szakértelem nyilvánvalóan nem egyenlő mértékben oszlik el az emberek között, a szakértelmen alapuló döntéshozatal pedig azt jelenti, hogy azok hozzák meg a döntést, akik rendelkeznek a szükséges kompetenciákkal , ami nagy valószínűséggel sok érintett kizárását vonja maga után. Ha tehát egy döntéshozatal során egyszerre akarjuk érvényesíteni a demokratikus részvétel elvét és a szakértelem követelményét, akkor azok elég nagy valószínűséggel fognak összeütközésbe kerülni egymással. A laikus szavazata kiüti az akadémikus szavazatát és ezáltal hozzá nemértő megfelelő ismeretekkel nem rendelkező személy kerülhet döntési pozícióba, hol itt a szakértelem? Ha kiválogatjuk a szakértőket és azok közül választunk, az egy előrelépés lenne, de mi magunk nem vagyunk elég felkészültek megint hibát követünk el. A demokráciát csak szakértők közötti szavazás révén lehet érvényesíteni, így biztos szakértők kerülnek a döntéshozásba. Amíg egy májkrémért lehet vásárolni szavazatot, addig ez nem több mint becstelen színjáték, a demokrácia pedig csak porhintés. A parlament is tele van alúl(fél) művelt dilettánsokkal, akiket  néhány kiló krumpliért választottak meg. Az igazi demokráciában szabadon választhatunk a szakértők közül, de ki választja ki a szakértőket?, és ki választja ki a szavazati joggal bírókat? Milyen értelmi szinttel kell rendelkeznie azoknak akik szavazati jogukat gyakorolhatják? Hogy képes kellő felelősséggel és szakértelemmel szavazni egy ország jövőjét meghatározó gazdasági vagy oktatási törvény esetén?  Itt bárki lehet polgármester, lehetsz sírásó, sofőr, bűnöző, még érettségi sem kell hozzá. Ma már tudjuk, hogy egy hordó virágos borral és 8 általánossal is választást lehet nyerni. A parlamentben vanak KISZ KB titkárok, hegesztők lakatosok, üzletkötők, kertészek, geográfusok, óvónő, élelmezésvezető, mentős, könyvtáros,  Moszkvában és Szentpéterváron pártfőiskolán tanult káderek, magyar pártiskolában végzett álközgazdászok, renegát tanítók  bukott tanárok, hamis diplomások hamis érettségizők, hamis nyelvvizsgák, csalók szélhámosok, minden ami kell, ez aztán igazán Auginász istállója.  A kórházak  állapota az egészségügy repzetációja, mint ahogy az iskolák állapota a közoktatásról alkot képet. Akkor ki képviseli a tanárok érdekeit? Senki! A parlamentben ülő pályaelhagyó pedagógusoknak nem érdeke a hivatástudatból kitartó tanárok anyagi megbecsülése. A szakadék túl nagy és nekem tériszonyom van...

John von Neumann was a Hungarian-American mathematician...

John von Neumann  was a Hungarian-American mathematician, He was regarded as having perhaps the widest coverage of any mathematician of his time and was said to be "the last representative of the great mathematicians who were equally at home in both pure and applied mathematics". He integrated pure and applied sciences.

Von Neumann made major contributions to many fields, including mathematics (foundations of mathematics, measure theory, functional analysis, ergodic theory, group theory, lattice theory, representation theory, operator algebras, matrix theory, geometry, and numerical analysis), physics (quantum mechanics, hydrodynamics, ballistics, nuclear physics and quantum statistical mechanics), economics (game theory and general equilibrium theory), computing (Von Neumann architecture, linear programming, numerical meteorology, scientific computing, self-replicating machines, stochastic computing), and statistics. He was a pioneer of the application of operator theory to quantum mechanics in the development of functional analysis, and a key figure in the development of game theory and the concepts of cellular automata, the universal constructor and the digital computer.

Von Neumann published over 150 papers in his life: about 60 in pure mathematics, 60 in applied mathematics, 20 in physics, and the remainder on special mathematical subjects or non-mathematical ones. His last work, an unfinished manuscript written while he was dying in hospital, was later published in book form as The Computer and the Brain.

His analysis of the structure of self-replication preceded the discovery of the structure of DNA. In a shortlist of facts about his life he submitted to the National Academy of Sciences, he wrote, "The part of my work I consider most essential is that on quantum mechanics, which developed in Göttingen in 1926, and subsequently in Berlin in 1927–1929. Also, my work on various forms of operator theory, Berlin 1930 and Princeton 1935–1939; on the ergodic theorem, Princeton, 1931–1932."

During World War II, von Neumann worked on the Manhattan Project with theoretical physicist Edward Teller, mathematician Stanislaw Ulam and others, problem-solving key steps in the nuclear physics involved in thermonuclear reactions and the hydrogen bomb. He developed the mathematical models behind the explosive lenses used in the implosion-type nuclear weapon and coined the term "kiloton" (of TNT) as a measure of the explosive force generated. During this time and after the war, he consulted for a vast number of organizations including the Office of Scientific Research and Development, the Army's Ballistic Research Laboratory, the Armed Forces Special Weapons Project and the Oak Ridge National Laboratory. At the peak of his influence in the 1950s he was the chairman for a number of critical U.S. Department of Defense committees including the Nuclear Weapons Panel of the Air Force Scientific Advisory Board and the ICBM Scientific Advisory Committee as well as a member of the influential U.S. Atomic Energy Commission. He played a key role alongside Bernard Schriever and Trevor Gardner in contributing to the design and development of the United States' first ICBM programs. During this time he was considered the nation's foremost expert on nuclear weaponry and the leading defense scientist at the Pentagon. As a Hungarian émigré, concerned that the Soviets would achieve nuclear superiority, he designed and promoted the policy of mutually assured destruction to limit the arms race.

In honor of his achievements and contributions to the modern world, he was named in 1999 the Financial Times Person of the Century, as a representative of the century's characteristic ideal that the power of the mind could shape the physical world, and of the "intellectual brilliance and human savagery" that defined the 20th century.