Az Én Nagyapám

Nagyapám egy különleges ember volt, aki élete során hihetetlen tapasztalatokat gyűjtött és olyan értékeket hozott át a családjába, amelyeket sosem felejtünk el. Ő egyike volt azoknak az embereknek, akiknek az élettörténete nem csupán egyéni, hanem az egész család számára inspiráló példát jelentett, tanulságokat és értékeket, amelyeket tőle kaptam, és azt, hogyan hatott rám és a családomra. Nagyapám túlélte a tanácsköztársaságot, az első világháborút, a második világháborút, az ellenforradalmat. Nehéz élete volt, kevés jó jutott neki az életből, mégsem panaszkodott soha. Elfogadta a körülötte lévő világot olyannak amilyen. Olyan időszakban született, amikor a technológia és a társadalmi struktúra jelentős változásokon ment keresztül. Paraszt családból származott, és életét kemény fizikai munkában élte le. Az egyik legfontosabb tanulság, amit nagyapámtól tanultam, az a kemény munka értékének megbecsülése. Mindig elkötelezett volt a munkája iránt. Az ő szorgalma és elszántsága inspirált engem is arra, hogy sosem adjam fel a harcot, bármilyen nehézséggel is találkozom az életben. Nagyapám emellett olyan értékeket is közvetített, mint az alázat és az önfegyelem, türelem és megbocsátás. Soha nem volt hivalkodó vagy önhitt, hanem mindig alázatosan és tisztelettel viselkedett másokkal. Az önfegyelem példáját mutatta meg nekem, hiszen mindig mértékletes volt az élvezetekkel és gondosan gazdálkodott az erőforrásaival. Az élet nem csak munkából állt nagyapám számára. Ő egy igazi természetkedvelő volt, és a szabadban eltöltött időt mindig fontosnak tartotta. Gyakran mesélt nekünk gyerekkoráról, a Vártanyáról, az ott élő emberekről, a hétköznapjaikról, az örömökről és a bánatokról. Arra nevelt, hogy becsüljük meg a munkát és értékeljük annak gyümölcsét. Ez az értékrend segített nekem az élet egyensúlyának megtalálásában, hogy ne csak a munkára koncentráljak, hanem éljem az életet és élvezzem az apró örömöket is. Egy másik fontos tanulság, amit nagyapámtól kaptam, az a család értékének megbecsülése. Mindig fontosnak tartotta az összetartást és a családi kötelékeket. A családi összejövetelek mindig vidám események voltak nála, és az értékeink és hagyományaink átadása mindig fontos volt számára. Nagyapám élete során sok nehézséggel is szembe kellett néznie, de sosem adta fel. Az ő kitartása és rugalmassága példaértékű volt számomra. Nagyapám emellett egy rendkívül szorgalmas és eltökélt ember volt. Élete során sokféle munkát végzett, és sosem félt a kemény fizikai munkától. Az ő kitartása és munkabírása mindig inspirált engem, és megtanította, hogy nincs olyan cél, amit ne érhetünk el, ha keményen dolgozunk érte. A család mindig az első helyen számított nagyapám számára. Ő volt az a személy, aki mindig összehozta a családot ünnepeken és eseményeken. Ő tanította meg nekem a család fontosságát és azt, hogy mindig támogassuk egymást a nehéz időkben. Nagyapám emellett egy rendkívül szorgalmas és eltökélt ember volt. Élete során sokféle munkát végzett, és sosem félt a kemény fizikai munkától. Az ő kitartása és munkabírása mindig inspirált engem, és megtanította, hogy nincs olyan cél, amit ne érhetünk el, ha keményen dolgozunk érte.   Még a nehéz időkben is megtalálta a módját annak, hogy mosolyogjon és pozitív legyen. Sajnos, nagyapám már nincs velünk, de örökké emlékezetünkben él és az életünk része marad. Az ő életútja és tanulságai meghatározóak voltak számomra, és mindig hálás leszek érte. Az egyik legmeghatározóbb tanulság, amit nagyapámtól tanultam, az a hála és az egyszerű értékek megbecsülése. Ő sosem panaszkodott az élet nehézségei miatt, hanem mindig hálás volt azokért a dolgokért, amikkel rendelkezett. Ő tanította meg nekem, hogy az igazi gazdagság nem anyagi javakban, hanem a családi szeretetben, az egészségben és az egyszerű örömökben rejlik Az ő példáját követve próbálok minden nap jobb ember lenni, és továbbadni azokat az értékeket és tanulságokat, amelyeket tőle kaptam. Tőle tanultam meg a legfontosabb dolgokat: az egyszerű értékek megbecsülését, a hála fontosságát, a család szeretetét és a kemény munka értékét. Az ő öröksége tovább él bennem és a családomban, és mindig emlékezni fogok rá mint egy különleges emberre, aki mélyen befolyásolta az életemet. Nagyapám egy életre szóló tanítómester volt, és hálás vagyok neki mindenért, amit tőle kaptam. Nagyapám egy igazi hős volt az én szememben, a hétköznapok hőse, és az ő emléke örökké velünk marad…

 

 

Rejtvény!

A rejtvény neveket tartalmaz, a megfejtés 3 uralkodó neve! A színes négyzetekben azonos betűk vannak! 100-as IQ fölött már megfejthető!

Ezek a mai fiatalok...

Politikafóbiások, lázadók, beszólnak, fejlett igazságérzettel rendelkeznek, nem képesek szocializálódni, reményt vesztettek és pesszimisták, idegesek, feszültek, fá¬sultak. „Ezek a mai fiatalok”, hangzik már ezer éve a szlogen, ami ezeréves stigmákat hordoz. A sztereotípiákat könnyen húzza rá az idősebb generáció a fiatalokra, de mi különbek vagyunk náluk? Különbek voltunk az ő korukban? Amikor mi voltunk fiatalok, köztünk is voltak udvariasak és kevésbé udvariasak. Az alkohol és a cigaretta, amitől nagymenőnek, felnőttnek érzik magukat, de hát ezeket is tőlünk látják. Szilvási Lajos írta egyszer; a mai fiatalok egyéniségek akarnak lenni, de csak csordában tudnak létezni. Minden fiatal tartozni akar valahová, családhoz vagy társasághoz, csak rajta múlik melyiket választja. – Verőfényes szép reggelre ébredünk, csiripelnek a madarak, szeretet és melegség hatja át a világot. Indulok dolgozni, sorstársaimmal reggel felülök a buszra, mindenki az első ajtón száll fel, de néhány renegát, akik nem tisztelnek semmiféle konvenciót vagy szabályt, csak azért is a középső ajtón akarnak berontani, nem törődve azokkal, akik szabályosan ott szeretnének leszállni. Nem várják meg, amíg leszállnak az utasok, erővel, könyökölve törnek utat maguknak, pedig ők már hatvanon túl, igazán szocializálódhattak volna. Alacsony, kövérkés néni tör utat magának, egyik kezében egy csokor virág, a másikban egy gurulós bevásárlótáska, amit szarkasztikusán szoktak a fiatalok birodalmi lépegetőnek, nyugger terminátornak nevezni. Az eső besározta a buszmegállót, a guruló szatyor kerekei a rátapadt sártól már nem forognak jól, de ez mit sem zavarja a hölgyet, aki csak könyököl kitartóan az általa kinézett ülés felé. Közben több idősebb utas is nehezményezi, hogy miért nem engedi leszállni a többieket, de ő pislogásra sem méltatja az embereket. Néhány jól öltözött utas lábán áthúzza a sáros kerekű kocsiját, a többieknek a csokor virággal igyekszik megszaggatni a ruházatát. A munkába siető emberek tiszta ruházata és cipője áldozatul esik a hölgy önzésének. Mire a busz végére ér, sikerül közel harminc ember idegeit felborzolnia, de elkésik, mert egy másik idős hölgy elfoglalja az általa kiszemelt helyet, aki a másik ajtón szállt fel. Szemrehányóan néz az ülő utasokra és dühösen csattan fel egyikükre azzal, hogy ő két helyet foglal el. Az utas türelmesen beljebb ül és átadja neki a helyet, de a hölgy még mindig nem elégedett, mert ő bizony az ablak mellett akar ülni, a jobb kilátás miatt. Az utas nyel egyet és végérvényesen feláll, otthagyja mind a két helyet a hölgynek. A hölgy továbbra sem elégedett, most a vele szemben ülőkhöz fordul ellentmondást nem tűrő hangon; ezek a helyek nekem nem jók, üljenek át oda, mert ő az útiránynak háttal nem ül le. Sikerül ezzel a másik két utast is felállítania és most már négy hely áll rendelkezésé¬re, és úgy utazhat, mint egy hercegnő a hintóban. Senki sem ül le hozzá a zsúfolt buszon, inkább állnak az utasok, mintsem, hogy lelki közösséget vállaljanak vele. Vannak, akik fej rázással jelzik nemtetszésüket, vannak akik mosolyukat kezük mögé rejtik el, mások diszkréten az ablak felé fordulnak, – nem véve tudomást a történtekről. Mindenki szégyenkezik, a fiatalok és a nem fiatalok is. A hölgy végtelen nagylelkűségében ajánlgatja a másik három helyet, de senki sem akar már leülni. Az ötven éves buszsofőr is beleszól a mikrofonba némi cinizmussal, ha már átrendezte a buszon az ülésrendet, nem akar az én helyemre ülni, innen sokkal jobb a kilátás. óriási nevetés tör ki, megtapsolják a buszsofőrt. A hölgy kikéri magának, ne szemtelenkedjen, mert őt koránál fogva megilleti a megfelelő színvonalú szolgáltatás. Miért, a többieket nem? – kérdezi a sofőr, pedig ők még fizettek is érte. Most már az idősebb utasok is tapsolnak, ezzel jelezve egyetértésüket, de a hölgy közli, feljelenti a tiszteletlen viselkedése miatt. A következő megállónál dúlva-fúlva leszáll a buszról. Amikor a fiatalokat kritizáljuk, miért nem gondolunk bele, hogy mi sem járunk előttük túl szép példával. A buszon utazó fiatalok felnőttként viselkedtek, akik előtt szégyelltük a történteket.

A földművelés szépsége

Sokat kell dolgoznunk. Az élet patináját az elvégzett munka csiszolja fényesre. Az élet legszebb pillanatai azok, amikor megküzdünk a kihívásokkal. Augusztus 20.-a van, megérett a nem tudom szilva, nagyon fúj a szél, le kell szedni, amíg le nem veri a fáról. Minden kornak megvannak az uralkodó eszméi, divatos talmi ideái. Mi olyan korban élünk, ahol a tudás bűn, a munka szégyen, és akik nem tanultak azoknak sérti legjobban a büszkeségét. Ingyen tízórai, ingyen ebéd, ingyen uzsonna az iskolákban a gyerekeiknek, ingyen ebéd az önkormányzattól, ingyen iskolaszer, ingyen gyógyszer, igazuk van, minek dolgozzanak érte, ha ingyen is megkapják. Közmunkások sepregetést imitálnak a hivatal előtt. Mi többdiplomásként dolgozunk helyettük a munkahelyen, és a földeken is, hogy az élősködőknek legyen miből lumpolni. Csak panaszkodnak, hogy nincs munka, de amikor van, akkor csak kifogásokat keresnek, hogy miért nem jönnek dolgozni. Inkább nélkülöznek, és várják a segélyt. Ez a mai magyar valóság. Megint elérkezett a szilvaszedés ideje. 39 fok van árnyékban. A rekkenő augusztusi hőség próbára teszi az erőnket és a kitartásunkat. Az emberek repülőnapra, falunapra mennek mulatni, este tűzijátékot néznek, isznak, esznek, dorbézolnak, de vajon miből, ha nem dolgoznak? míg mi hajnal négytől este kilencig húzzuk az igát, hogy a sok here megélhessen. Próbálunk némi enyhülést keresni a fák árnyékában, a pillanatnyi szellőben, ami alig lebbenti meg a fák ágait, ami nem volt több mint egy felrebbenő galamb szárnycsapása. Mire a vizet a kúttól beviszem a fák közé, már meleg élvezhetetlen és nem oltja a szomjat. A széltől lehullott szilvát összeszedjük a fa alól és kihúzzuk a fóliát és lerázzuk a szilvát a fáról. A rigmus szerint; a szilvaszedéshez meg kell alázkodni az embernek, vagyis csak térden csúszva lehet dolgozni, mert nincs több hely az ágak alatt. Ami fennmarad azt egy hosszú azsaggal verjük le. A nap végére a fájdalomtól leszakad a karunk. A levert szilvát még csúszdázzuk és megmossuk, csak ágak és levelek nélkül tisztán használhatók fel. Csak az egészséges ép szilvát szedjük (fel) le, abból lesz a kóser pálinka. A többször átfőzetett és finomított pálinkát eperfahordóban érleljük, így végül egy finom selymes szilvapálinkát kapunk. Otthon van aszaló is és persze főzünk belőle lekvárt is, de ez mind sok munkát jelent. A lekvárhoz kimagvazzuk a szilvát, újra megmossuk, és még egyszer átválogatjuk. Amikor meg akarják venni a lekvárt vagy az aszalt gyümölcsöt drágállják az árát, de nem jönnek el napszámba dolgozni, hogy megismerjék, mennyi munka van vele. A szilvalekvár főzése is hajnaltól késő estik tart, a nap végére olyan fáradt az ember, hogy már éjszaka aludni sem bír. Az aszalóhoz vesszőből fonott széles kosarakat használunk, amibe csak a legnagyobb szilvák kerülnek. Persze ezeket a fákat egész évben gondozni kell, sok munka van vele. Ősszel megtrágyázni, Tavasszal a földjét tárcsázni, permetezni, a tövét felkapálni és fűnyírózni a fa alját szedés előtt. Amikor az ember megvesz egy hintaágyat vagy egy árnyékolót az erkélyre, mindenki irigykedve mondja, honnan van ennek rá pénze? De amikor dolgozni megyek, amíg a többiek csak lumpolnak, akkor nem gondolnak rá, hogy most keresi meg az árát. Gyerekkoromban azt mondták szüleim, tanulj fiam, ne kelljen a földet túrnod, mert a föld nehezen adja vissza a belé fektetett munka gyümölcsét. Én tanultam, mégis azok élősködnek rajtam, akik nem. Az élet legcsodásabb ajándékai általában viszontagságokba csomagolva érkeznek. Sajnálom azokat az embereket, akik kerülik az élet nehéz pillanatait, mert ők nem élnek igazán, túl sok időt veszítenek a kikerüléssel. Ezek az emberek unatkoznak, néznek ki a fejükből, lődörögnek céltalanul mint egy zombi. A dolgozó embernek sosem hosszú az élet, mert nem ér rá unatkozni. Scott Jurek ultramaraton futó írta, hogy a nehézségek legyőzése maga az élet. Aki az életben helyt akar állni, annak meg kell küzdenie a nehézségekkel. Az emberek szeretik a gyors, egyszerű megoldásokat, azokat, amelyek belátható időn belül hoznak eredményt, amelyekért semmit sem kell tenniük. Hálás vagyok Istennek, hogy nem tartozom közéjük.

A Demecseri református orgona mennyei hangja

Nem könnyű szavakba önteni azt a varázslatos harmóniát, amit hallhatunk a templomban. Így jártam én is, 15 éves voltam hét közben a gimnáziumba tanultam, de minden vasárnap a református templomba jártam. A mi templomunk elég puritán volt, télen nagyon hideg volt, de nyáron kellemes volt, mert falai felfogták a meleget. Az előző kántor, aki a harangozó lánya volt egyetemre ment, Kemenesi Tibor tiszteletes Úr, az Istentiszteleten kiprédikálta hogy új kántort keres a templomba. Amikor meghallottam, felcsillant a két szemem, és otthon elmeséltem szüleimnek, akik nagyon meglepődtek. Szép de igen nehéz hivatás, nem gyereknek való mondta Édesapám, de én kitartottam elhatározásom mellett. Mindig vonzódtam a zenéhez, volt egy kis harmónikám, azt nyúztam naphosszat, de az orgona hangja a szívemig hatolt, nagyon vágytam rá, hogy megtanuljak rajta játszani. Több jelentkező is volt erre a megtisztelő feladatra, de az elhatározásukhoz a kitartásuk nem volt elég. Isten segítségével, lassan megtanultam játszani, bár eleinte csak suszterbasszusban, de később, mikor már átláttam az összefüggéseket egyre kifinomultabban és árnyaltabban játszottam. Az orgona elég régi volt és nem volt felhangolva szerintem már évtizedek óta, de nekem akkor is földöntúli volt az a harmónia amit ki lehetett csalni belőle. A kántorizálás persze több, mint eljátszani egy zsoltárt, meg van a liturgiája az istentiszteletnek, amit szintén meg kellet tanulnom. A koráll tartalmazta az énekek és zsoltárok kottáit, külön a bal és a jobb kéz által lefogható billentyűket és a lábpedál játékát. Nem volt könnyű összehangolni a kezek és a lábak munkáját. A mi orgonánk aerophon típusú levegővel megszólaltatott hangszer volt, amit elektromos áram működtetett. A parókián volt egy faragott ütött kopott öreg harmónium, azon gyakoroltam délutánonként, amit lábban kellet taposni, amitől estére olyan izomlázam volt, hogy alig bírtam haza biciklizni. A templomi orgona végén is voltak a taposók, vagy fújtatók, amiket akkor használtak, ha nem volt áram. A játszó asztal a játszó szekrénnyel egybe volt építve. A sípok a szélládán mögöttem helyezkedtek el, amik horganyzott orgonalemezből készültek. Régi ütött kopott manuálja meg volt sárgulva már a napsütéstől. A manuál 4,5 oktávos volt és ehhez jött még a két oktáv a pedálokban. A billentyűket a szélládával a traktúra kötötte össze, amin a kántor foglalt helyet. A fújtató csatornát és a szélládát a szélcsatorna kötötte össze, ami olyan volt mint egy kovácsfújtató régen. Mögöttem a korpus hatalmas volt és széles, alacsony voltam nem is látszottam ki belőle csak a hangokból lehetett következtetni, hogy alighanem ül ott valaki. Az orgonaszekrény rezonanciája felerősítette a sípok hangját. A prospekt sípok olyan hosszúak voltak hogy majdnem a plafonig értek. A klaviatúra fölött voltak a regiszterek. Más orgonákon több manuál található ezen csak egy volt. A lábfújtató deszkából volt és bőrrel volt összekötve és amikor ráléptünk levegőt préseltünk a szélcsatornába. Nekem elektromos ventilátor biztosította a megfelelő légnyomást, aminek visszaáramlását egy beépített fojtószelep volt hivatott megakadályozni. A játék során fontos az összhangzás, amit regiszterek segítségével oldottam meg. Bár nem volt felhangolva az orgona, mégis csodálatos harmóniát lehetett teremteni, ha kellő gonddal válogattam össze hangokat. A billentyűrekeszes ládánál a regiszterek hatására jól a összeolvad, és pontosan egymáshoz hangolódnak a tercek. Minden egyes hang tehát tiszta hangolású és hangszínben egységes. A hallgató a három egyidejűleg megadott hangot világosan felismerheti. A játék folyamán az összes szólam tisztán és érthetően hallatszik. Akusztikai szempontból az elektromos traktúra tisztább polifonikus hangzást biztosít. Az orgonán az egyes sípsorok saját hangszínén túl különböző hangszíneket úgy tudunk előállítani, hogy különböző magasságú felhangokat kapcsolunk az alaphanghoz. Tulajdonképpen mesterségesen állítunk elő különféle hangszíneket. Egy orgonista így nemcsak a kész alapregiszterekkel tud más-más hangot megszólaltatni, hanem a felhangok keverésével is, mint a kvintregiszterek, tercek és szeptimek, a nónák segítenek. Az orgonán található kopulál segítségével a manuál regiszterei a pedálon is megszólaltathatók, azonos hangfekvésben vagy oktávnyi eltolódással is. természetesen egy kapcsolóval valamennyi regiszter és kopula egyszerre iktatható be, amikor is az orgona maximális hangerővel szól, ilyenkor még a szomszéd utcán is hallani lehetett az orgona földöntúli hangját, míg a ;Pleno; segítségével az összes regisztert ki lehetett kapcsolni, a kopulák nélkül. A templom akusztikája kiváló volt, a felerősített és visszaverődött hangok megtöltötték a hajót és a kupolát. Amikor, nagyon ritkán a tiszteletes úr megajándékozott egy kis Bach muzsikával, szégyenkeztem, hogy milyen messze is vagyok a nagyoktól. 30 éve nem jártam, abban a templomban, talán már meg sincs az a régi orgona, persze, aki egyszer beleszerelmesedik az orgona polifonikus földöntúli hangjába, az egy életen át rabja lesz, mert ő a hangszerek királynője...

Tanulj fiam, hogy könnyebb életed legyen mint nekem volt....

Az iskola más volt, az értékek mások voltak, az emberek mások voltak, az élet más volt. Mindannyian magunkban hordozzuk iskolánk hangulatát. Az épületet, a kaput, melyen annyiszor átléptünk, tanáraink–diáktársaink emlékét. Sok olyan ember tanulta ebben az iskolában az abc-t, az egyszeregyet, akik ma anyukák, apukák, nagymamák, nagypapák, netán dédszülők. Volt aki orvos lett, volt aki pap, én középiskolai tanár lettem, és szembesülnöm kellett a mai ifjúság viselkedésével. Ha a tanár nyakon vág egy gyereket, mert az tiszteletlenül beszélt vele, akkor szadistának bélyegzik, ha megsimogatja a buksiját a jól felelő gyereknek, akkor pedofil, mindenféle bélyeget nyomnak rá csak a tisztelet hiányzik a szülők és a gyerekek és a társadalom részéről. Amikor én jártam iskolába, még tisztelet és erkölcsi megbecsülés illette meg a tanárokat, az oktatásnak nagyobb értéke volt és mi még megbecsültük, hogy az a tanár bejött az órára tanítani, a jogainknál fontosabbak voltak a kötelezettségeink, szüleink és tanáraink iránti tisztelet. Ha csúnyán írtunk kaptunk egy körmöst, ha rosszul viselkedtünk, kaptunk egy nyakast, szüleink azt mondták a tanítóbácsinak, nyugodtan vágja nyakon a gyereket, ha nem fogad szót. Ha rosszalkodtunk az iskolában és otthon megtudták a szüleink még otthon is kaptunk egy alapos verést. A faluban az orvos, a pap és a tanár volt az értelmiség, minden szülő azt szerette volna, ha gyereke orvos, pap, vagy tanár lesz. Akkor még a tanárnak volt tekintélye a diák pedig tudta, hogy hol a helye. Mindenki megsüvegelte a tanítót, ha találkozott vele az utcán. Sokat köszönhetek tanáraimnak, mert megtanítottak, írni és olvasni, számolni és gondolkodni, becsülni a munkát és tisztelni a dolgozó embereket. Megismertették velem a szépet és a jót, a becsületességet és a mások iránti tiszteletet. Az osztály harmada cigány volt és nem tettünk különbséget egymás között, sem a diákok, sem a tanárok nem voltak kirekesztőek. Akkoriban kötelező volt az iskolaköpeny, ami egyenlőséget sugallt, eltakarta, hogy egyikünk – másikunk kicsit szegényebb anyagi körülmények között élt. A tornacipő orra ki volt vágva mindenkinek, mindenki szegény volt és mégis mérhetetlenül gazdag. Generációk nőttek fel egy liberális oktatáspolitikának köszönhetően, így a mai felnőttek és gyerekek csak az árát tudják a dolgoknak, de nem ismerik az értékét. Ha a másiknak nem volt tízóraija, elfeleztük vele. Szegényebbek voltunk az biztos, de fegyelmezettebbek is és talán a szívünk is nagyobb volt. Kopott összefirkált padok, középen a kalamáris tartó lyuk, a plajbász, a penna vagy a kalamáris, rozoga székek, öreg tanári asztal, a tábla kockás és vonalas volt és fekete, a kréta fehér, szorzótábla, abakusz, katedra, ami egy dobogó volt azon állt a tanár ócska asztala és rozoga széke, ennyi volt az iskola eszközkészlete, de a tanárok szeretete és fantáziája, mégis megtöltötte minden jóval a fejünket, ami az élethez kell. Az iskolatáska tartalma fa-tolltartó, ceruzák, radír, füzetek és könyvek kékbe öltöztetve, órarend, vonalzók, körző, mártós toll, tinta, itatós, korongok, ecsetek vízfesték, gyúrma, piros tubusos technokol rapid ragasztó, és uzsonna, egészségügyi csomag, tornafelszerelés, ellenőrzőkönyv. A templom mellett volt az iskola, pontosabban a paplak mellett, olajos hajópadlója volt, cserépkályhával fűtötték fel az osztályokat. Az egyik templomnál ;kéki józska;, a másiknál ;csuta; koldult minden nap. Karizmatikus tanárok tanítottak minket a munkára és az életre. Hatalmas szakadék húzódik a két iskolarendszer között térben és időben, gondolkodásban és szemléletben. Elképesztő fejlődésen ment át az oktatás az elmúlt évtizedekben, hogy hova tart az más kérdés. A tízórai kakaó volt egy kiflivel. Pajtást olvastunk és kék kisdobosok voltunk. Gyűjtöttük, az iskolai takarékbélyegeket. A tornacipő kék volt, a kis gatya fekete, és hozzá fehér atléta. Úttörőként, piros nyakkendő és síp, majd ifjú gárda egyenruha.

A tanítóbácsi folyton arra emlékeztetett, hogy egyenes háttal üljünk az asztalnál, a csípőnket nyomjuk hátra, a könyökünket támasszuk meg a padon, így egyrészt rendesebben kapunk levegőt tanulás közben, másrészt nem kapunk gerincferdülést, akkoriban kötelező volt az órán a hátunk mögött összekulcsolt kézzel ülni, ami szintén az egyenes testtartás miatt volt fontos. Volt gyakorlati óra, ahol a kertészkedést tanultuk meg. A gyerekek fegyelmezetten ültek a padsorokban, és odaadó figyelemmel hallgatják a tanárt. Akkoriban már a puszta közbeszólás is rendbontásnak, fegyelmezetlenségnek számított. Mit akartunk mi gyerekek? Azt, hogy hagyjanak minket játszani. Mit akartak az akkori szülők? A szülők szerették volna, hogy a gyerekünk boldoguljon az életben, hogy olyan, munkája legyen, amit szívesen csinál, hogy rendes ember váljon belőle. Ezt az antagonisztikus ellentmondást, csak szelíd erőszakkal lehetett orvosolni. Mi nem tudhattuk még akkor, hogy mi az, ami a mi épülésünket szolgálja, de szüleink, akik megtapasztalták a saját bőrükön, hogy milyen az, ha nem tanul az ember, görcsösen ragaszkodtak ahhoz hogy tanuljunk. ;Tanulj fiam, hogy könnyebb életed legyen mint nekem volt; gyakran hangzott el ez a mondat otthon. Felnőttként rájön az ember, arra, hogy szülei bölcs tanácsokkal látták el, és hálás érte, hogy erőltették a tanulást, mert most azért könnyebb az élete.

A tyúk régies elnevezése. Tik tojta a tikmonyt.

tyúktojás népi neve, melyet a tik tojik.

Tiknyó

Sihederek gúnyos becézése a népnyelvben.

Röcsög

A recseg, recsegés szavak népies kiejtése.

Szuszék

Más nevén ácsolt láda. Nem összekeverendő a tulipános ládával.Már a Honfoglalás korában ismert és használt tárgyunk, mely funkcióját tekintve kisbútor, és ácsolással készült (ragasztás, szegelés nélkül). Elsősorban nászajándéknak szánt használati tárgy, melyet különböző módokon díszítettek (faragták, vésték, festették). Színezése természetes anyagokkal, festőnövényekkel történt.

Pruszlik

Női parasztviselet része, felsőruházatként. Ujjatlan, a mellkas védelmére szolgált, a mai mellények őse.

Téka

Tárolásra szolgáló bútordarab, rendszerint keskeny ajtóval, illetve rácsos díszítéssel.

Létezett falba süllyesztett és lábakon álló változata is. Ma a polcrendszerrel ellátott videó/DVD kölcsönzők általános neve.

Dézsma

A jobbágyok terményeiből, állataiból az egyház felé fizetett hányad, tized a dézsma.

Lőcsláb

Szekerek alkatrészeként szolgál, két oldalról támasztja meg a szekeret, így a súlyeloszlás kedvezőbb.

Franc

A szifilisz népies elnevezése.

Áristom

Zárka, fogház, melyben a kisebb büntetéseket töltötték le.

Pellengér

Szégyenfa, mely a renitensek megszégyenítésére, büntetésére használt eszköz volt. Egy kődobogón elhelyezett kőoszlopról van szó, melyhez az elítélteket kikötözték.

Acskó

A zacskó népies elnevezése.

Agáci

Az akácfa népies elnevezése, melynek virága az agacsi.

Ampa

Zománcos vízhordó-víztároló vödör.

Bagla

A boglya népies neve, mely eredetileg mértékegység volt. Megkülönböztettek mezei boglyát, téli boglyát és császári boglyát.

Bászli

Gátlásos és félszeg, bátortalan emberek gúnyos jelzője.

Bille

Kisfiúk nemi szervének népies megnevezése.

Botlófűz

Körbenyírt fűzfa népies neve.

Cseter

Sár, dagonya népies elnevezése.

Bugyigás

Csöcsös korsó, cserépedény, melyhez népi szólásmondás is kapcsolódik: akkora csöcse legyen a jányodnak, mint a bugyigás korsó.

Csurgó

Eresz, lefolyó, elfolyó, leginkább árokpart, mely a belvizet elvezeti.

Cunna

Női nemi szerv népies, játékos elnevezése.

Csicsóka

Gumós növény, melyet a szegények krumplijaként is emlegettek. Kiváló vércukorszint stabilizáló, ecetes csemegeként is fogyasztható.

Csikmák

Főtt tészta, mely nevét a csíkokra vágott kinézetéről és a paraszti kertekben is elérhető mákról kaphatta nevét.

Csoffadnyi

Fonnyadni, hervadozni, kókadozni.

Csök

Fatuskó, mely ellenáll a baltának, csak forgácsolódik. Innen ered a csökönyös szavunk is.

Csömíny

Darázs népies neve.

Csömőcsing

A szemölcs népies neve.

Fíreg

Baromfiakat lefojtó, bennük kárt tevő állatok gyűjtőneve (menyét, patkány, stb.)

Csunna

A női nemi szerv népies, játékos elnevezése.

Csuri

Csiri-csuri, régi szőlőfajtánk rövidített elnevezése.

Csuszkorányi

Csúszkálás, mely a dédapáink, dédanyáink gyerekkorában is kedvelt játék volt a kemény teleken.

Csúz

Mai szóhasználatban is a reumatikus megbetegedések egyik neve.

Csünt

Egy alom legkisebb malacának a népies neve.

Dilló

Bolondok gúnyneve a népies szóhasználatban.

Dörgécse

Acerina cernua, azaz egy halfajtának az egyik népies elnevezése. Ld. még dörgicse, disznóhal, durbincs, stb.

Dunnyog

Dünnyög, morog az orra alá.

Düddő

Együgyű, kevéstudású emberre mondják népiesen.

Facsanak

Fából faragott pohár népies elnevezése.

Farka píz

Ürgeöntéskor az ürge levágott farkával számoltak el, amiért pénzt kaptak az öntők.

Fejbísznyi

Fejbeverni.

Fézsódéros

Féloldalas tárgyak határozószója.

Kurumpú

A krumpli, kolompér népies tájnyelvi megnevezése.

Firhang

A függöny szavunk, németből átvett megfelelője, mely ma is sok helyütt használatos.

Gaborgya

Hebehurgya, hirtelen haragú, hirtelen felindulásból cselekvő ember megnevezése.

Gaborgyálkodik

Hirtelen haragú ember dühbe jön és meggondolatlanul cselekszik.

Gerzemice

Egytálétel, de lángos és csalamádé megnevezése is, a tájnyelvtől függően.

Gögyöleg

Tájnyelvi kifejezés a folyókanyarra.

Gyaszmat

Hibás, rossz darab megnevezése a népnyelvben.

Gyürke

Máshol sercli, a kenyér végének játékos megnevezése.

Gyűszmíkel

Nem találja a helyét, jön-megy zaklatottan.

Hetlekotla

Zavaros, érthetetlen beszédre használja a népnyelv ezt a kifejezést.

Hömbölgő

Népies megnevezése a hengernek, henger alakú szerszámnak. Nem összetévesztendő a hőbörgővel, mely a zajos, szitkozódó ember jelzője.

Hőröget

Más szóval hőbörög, azaz lármát csapva próbálja bizonyítani az igazát.

Hurimál

Másutt hurcol, huzigál, húzgál, azaz megpróbál odébb vinni.

Iskátula

Gyufás skatulya, kisméretű doboz megnevezése a népnyelvben.

Kahittyul

Megfázott és köhög, köhécsel, krahácsol.

Kákics

A gyermekláncfű, pitypang neve, egyben régi, magyar településnevünk is.

Kákabílű

Másként: egyszálbélű, a végletekig sovány emberek gúnyneve.

Kákórágó

Másik ember, vagy embercsoport csúfolására használatos népnyelvi kifejezés.

Kalótya

Zavaros, érthetetlen beszédű ember.

Kalótyál

Zavarosan, hadoválva beszél valamiről, melynek értelme nincs.

Kese-pisa

Színéről, hőfokáról elnevezett, ihatatlan sör.

Kupica

Folyadék, leginkább szilvapálinka mértékegysége. Ma is használatos kifejezés.

Kutrica

Ól, disznóól megnevezése a népnyelvben.

Kútyul

Iszik, megissza a magáét. Nem összetévesztendő a kutyul, elkótyavetyél kifejezéssel, mely valaminek az elvesztését jelöli.

Kübli

Másként köbli, mely a bilit, wc-t jelöli a népnyelvben.

Lajbi

Női mellényke vagy férfiaknak, posztóból készült kabát megnevezése.

Mamusz

Birkabőrrel bélelt házicipő.

Lésza

Korabeli, alkalmanként használt heverő, vagy gyermekágy, később istállóbútor néhány vastagabb faágból és gyékényfonatból elkészítve.

Löködni

Lökönnyi, lökdösni, azaz taszigálni valamit vagy valakit.

Megguzslat

Gúzsba köt valamit, vagy valakit.

Máglya

Farakás, melyet elégetnek. Korábban boszorkányok, elítéltek kivégzésének színhelye.

Míhe

Méhecske népnyelvi megnevezése.

Miling

Halászati kifejezés a népnyelvben, a hálóra mondják.

Muruggya

Elesett, gyámoltalan, bugyuta emberre mondja a népnyelv.

Múszul

Kisbaba és fogatlan dédanyja majszolgatja az ételt.

Ómárium

Máshol almárium, azaz üveges kisszekrény, bútordarab.

Öregkís

A nagykésre használt népnyelvi kifejezés.

Összehidor

Összekapar valamit.

Pattyog

Víz mentén, a partról a békák pattognak, ugrálnak a vízbe.

Poszra

Kákabélű, sovány, girhes, beteges ember.

Poszrul

Betegesen lefogy, ledoványodik.

Préssajt

Az elkészítés menetéről nevet kapott élelmiszer, azaz a disznósajt megnevezése népiesen.

Prucka

Felsőruházat elnevezése. Mellény.

Puffancs

Krumpliból készült étel, amely a sütéskori alakjáról kapta a nevét.

Puffog

Mérgeskedik, dühös valamiért, népiesen.

Rapsic

Más szóval rabsic, azaz orvvadászok, orvhalászok népies megnevezése.

Réce

Vadkácsa, vadkacsa-félék gyűjtőneve a népnyelvben.

Rékas

Mosatlan edény a népnyelvben, míg máshol "folyó", a mai Zagyvarékas egykori névadója.

Remísz

Veszélyes, erdős-mocsaras terület.

Rongyás

Rongyos-ócskás kereskedő, a mai másodkézbeli boltok népi elődje.

Rücset

Korpa, amiből mindig több volt, mint a tiszta, szitált lisztből.

Spapula

Takaró népies neve.

Srót

Kukorica- vagy búzadara, mellyel a szárnyasokat, vagy a jószágokat etették.

Stelázsi

Kamrában használatos polcos állvány, a különféle ételek, befőttek tárolására szolgál.

Szerha

A nádtető szélének megnevezése, ahová szívesen fészkelték be magukat a méhek és darazsak.

Szuktéros

Szűk, kinőtt holmi, melyet még sokáig viseltek a szegénysorú gyerekek.

Taffog

Mai szóhasználatban klaffog. Régen a sáros lábbal járkáló emberre mondták.

Tápli

Halászatban használatos emelőháló elnevezése.

Törek

Gabonafélék szalmája, töreke.

Tregács

Hosszú derekú talyiga megnevezése, más nevén még: tragacs.

Tuló

Tolikapa, tolókapa, mely a földeken végzett munka megkönnyítésére szolgáló, kerékkel ellátott kapa megnevezése a népnyelvben.

Ümög

Kézelő nélküli ing, melyet a férfiak viseltek.

Velagásznyi

Elfenekelni, elkalapálni, ellátni a baját.

Vérnyogó

Visító, valódi szavakat nem mondó, vagy eltorzító hangon kiabáló személy.

Vindű

Zsírosbödön, kácsazsíros bödön népi megnevezése.

Zsiba

Kisliba tájnyelvi megnevezése.

Tipródik

Tanácstalan, járkál fel-alá, gondolkodik, gondban van.

Ámbitus

Régies írásmóddal: ambitusos, ambitus. Parasztházak udvarra néző oldalán lévő házrész, mely oldalt zárt, fedett, és korláttal vagy korlát nélkül készült esővédelmi céllal.

Beli

Dajkaszó, melyet a gyermekek csitításakor használtak: csicsíjja, csicsíjja, beli, csíjja.

Cucaj

Állati bőrből készült mellény, bőrbekecs.

Eltirhul

Nemkívánatos személy valahonnan eltakarodik.

Fúrik

Másként: furik, talyiga. Oldal nélküli talicska egy kerékkel, egy támasztékkal, egy hosszú rakfelülettel és két tolókarral.

Garád

Nem a mai értelemben vett kerítés, melyet szúrós növényekből, gazból, szénából, trágyából, vagy ültetett, tüskés élőnövényből készült.

Lóca

Népi bútor. Karfás-háttámlás változata 2-3 személynek biztosít ülőfelületet, a támlátlan, keskeny változata a mai sörpad elődje.

Mocsolya

Mocsaras, vizes terület népies elnevezése.

Nagyéhetős

Nagyétkű, jó étvágyú ember vagy jószág.

Nyuszkán

Anyaszült meztelen, mezítelen lévő ember.

Oszten

Aztán, azután.

Pónnyus

Durva szövésű pokróc.

Studéroz

Elgondolkodik, gondolkozik valamin, megoldást keres.

Tüvisk

Tüske, tövis, valamilyen tüskés növényről, pl. akác, ördögszekér.

Bolynyík

Borzas, kócos, fésületlen haj jelzője.

Vajling

Vájling, vájdling, rendszerint zomácos, kétfüles tál. Később készült alumíniumból, újabban műanyagból.

Hokedli

Négylábú, támlátlan, térdmagasságig érő konyhai szék, néha beépített fiókkal.

Kredenc

Konyhaszekrény, amiben tányérokat, poharakat, tároltak a felső részben, edényeket, lábasokat, fazekakat az alsó részben, fiókjában az ekcájgot, azaz a kést, villát, kanalat.

Csónyik

Tölgyfából vagy fűzfából készült, kivájt vízi jármű.

Trotinét

Kétkerekű jármű, roller, később motor gúnyneve.

Vánkos

Vastagabb párna.

Cvetter

Pulóver.

Baszárka

Oldalról gombolható, birkabőrből készült mellény, kifordítva, azaz belül szőrös.

Varázsdob

Ünnepeken, jóslások alkalmával használatos egyfenekű dob.

Góré

Csöves kukorica számára készült építmény, függőlegesen álló akáclécekkel. Magyar találmány.

Kaszárnya

Katonai laktanya régies neve.

Lengemagyar

Bőgatya, bő szabású nadrág.

Napam

Anyós megnevezése.

Lajtorja

Létra népies megnevezése.

Findzsa

Kávéscsésze, teásbögre megnevezése a népnyelvben.

Sufnyi

Sufni. Udvari tároló építmény.

Pesze

Nagymamák megkülönböztetésére szolgáló jelző. Anya ágon lévő nagymamáé a pesze mama.

Csirkegomba

Kucsmagomba népi neve. Nem összetévesztendő a csiperkegombával.

Fosóka

Sárgaszilva, posóka. Ma is ültetik díszfaként, illetve falusi kertekben, útszéleken gyakori, savanykás ízű szilva.

Vadóca

Vadalmafa, vadalma tájnyelvi neve.

Egres

Köszméte, püszke, pöszméte - változatos nyelvi alakokban előforduló gyümölcsnevünk. Savanykás-édes kora nyári bogyósgyümölcsünk.

Borozda

A mai barázda szó korai megfelelője.

Bacso

Számadó juhász megnevezése, ma is gyakori családnév.

Fuszekli

Rövid harisnya, ami a boka fölött végződött és tartó tartotta.

Sárig

Sárga, homokszín megjelölésére szolgáló jelző.

Hajdunfün

Hajadonfőtt, azaz kalapnélküli, nem fél, hogy megfázik a feje.

Spájz

Élelmiszerek tárolására szolgáló kamra a házon belül.

Vindöly

Zsírosbödön tájnyelvi megfelelője.

Sulanca

Népi étel, krumplinudli.

Nászasszony

Gyermekünk anyósának megnevezése.

Nászom, nászuram

Gyermekünk apósának megnevezése.

Csimota

Óvodáskorú kisgyermek megnevezése a népnyelvben.

Öregbátyám

Idősebb férfirokon megnevezése.

Rétja

Létra tájnyelvi megnevezése.

Ciha

Párnahaj, ami erős vászonból készül, a toll megtartására szolgál.

Pulya

Kisgyermekek gyűjtőneve.

Paszuly

Bab népi neve. Másként: fuszulyka, paszulyka.

Svártli

Disznóöléskor készített húsétel kolbászhúsból és belsőségből.

Tutyi

Kéreg nélküli, kötött papucs neve a Dunántúlon. Ma a kapucnira használják inkább.

Sparhelt

Konyhai tűzhely, melynek vaslapján főztek, a lerben sütöttek. Fatüzeléses alkalmatosság.

Csuma

A szőlőkocsány, melyről a bogyót már leszedték, illetve használják a különböző gyümölcsök szárára is.

Angyalbögyörő

Tésztaétel, de használták a kisfiúk nemi szervének megnevezésére is.

Penna

Kihegyezett madártoll, melyet írásra használtak az írástudók.

Vecsernye

Esti imádság része.

Kulipintyó

Kicsi falusi, faluszéli házikó.

Latorkert

Kerítésféle, amit sűrűn egymás mellé levert karókból építettek.

Saroglya

Lécekből készített hordóeszköz, melyet két ember vitt.

Ipam

Após megnevezése.

Porkoláb

Várparancsnok vagy börtönparancsnok megnevezése.

Atyafiság

Szegről-végről rokon emberek megnevezése a családon belül, illetve megszólítás.

Csűrdöngölő

Székelyföldről átvett verbunk, táncforma.

Silinga

Gyékényből fonott kétfülű kosár, véka megnevezése másutt.

Cibere

Lekvár főzésekor az üst oldalára kiülő finom csemege. Másutt erjesztett gabonakészítmény, vagy gyümölcsleves.

Butella

Hosszú nyakú borospalack tájnyelvi megfelelője.

Kvaterkázik

Ünnepélyes étkezések, disznótor után leül a társaság borozgatni.

Abaposztó

Ruhaanyag.

Abajdóc

Szemetes, vagy rozzsal kevert búza neve.

Abálás

Húsfélék főzése, melynek során az idegen anyagok elválnak a hústól. Rendszerint disznóöléskor alkalmazott eljárás.

Abora

Négy oszlopon álló építmény, rendszerint zsupfedéllel, esetleg cseréppel. Ma hasonló kialakítású készgarázsokat kaphatunk.

Abroncsos háló

Mérést segítő eszköz a hal árusításakor.

Abroncs-párta

Gyöngyös párta a gazdag leányok esküvői fejdísze.

Abronyica

Vállon átvethető rúd, amit rendszerint vízhordás könnyítésére használtak.

Ágboglya

Fák lombja megszárítva, melyet takarmányozásra használtak.

Aggott tej

Aludttej, a mai kefir őse.

Aggszéna

Az első kaszálású fűből készült, szárított széna.

Ághegy

Halászati eszköz fából és hálóból készítve. A csónakból merítéssel tudják vele kifogni a halat.

Agos gyerek

Angolkóros gyerekek gúnyneve.

Ágszék

Más nevén tőkeszék. Esetenként ácsolt lábbakkal rendelkezett.

Nyoszolya

Friss házasok nászágya.

Superlat

Ajtóra akasztott függöny.

Ágyrajáró-szék

Gyalogszék, vagy tőkeszék másik megnevezése.

Fehérnép

Nők megnevezése. Valószínűleg a nők által általánosan viselt, fehér ruhaszínek miatt.

Ajtólék

Négyszögletes lék a jég alatti halászathoz.

Akadótörés

Halászatban használt eszköz, melyet májustól októberig használtak a halak fölfogására.

Kataszteri hold

Ekével egy nap alatt felszántható terület. Mai mértékegységben 5754,64 négyzetméter.

Akó

Borászatban használatos űrmérték, mely tájegységenként akár más űrtartalmat is jelenthetett.

Nőszik

Férfi fehérnépet kerülget.

Alakor

Egyszemű, igénytelen, egyre ritkábban előforduló búzafajtánk.

Alattság

Hajózásban használatos vékony kötél.

Alfelügyelő

Vásárbíróság vezetőjének segítője.

Álivánka

Kukoricadarából, tejjel készült édes sütemény.

Aljsövény

Vesszőből készült alj, szekérderék.

Álladzó

Széles karimájú kalapokba varrt megkötő, lovagláshoz.

Allatúra

Az újasszony hozomány, minden ingó és ingatlan vagyona, amivel a házasságba lép.

Allódium

Szabad birtok, mely hűbéri jogokkal nincs terhelve.

Állófa

Földbe ásott, lecsonkolt, magas fa, amire a juhász felállva, messzire ellátott.

Állóka

Állítóka. Kisméretű, korabeli "járóka", melybe a gyereket beleállították, így nem kóborolhatott el. Mozgástere az állóka asztal részére korlátozódott.

Herefujtó aranyka

Sárga, élősködő növény, mely a megtámadott növényt befonja, megöli.

Napszállat

Napnyugta népies megnevezése.

Almás suba

Félköríves vágású suba, melynek a hajtókája volt jellegzetes. Ünnepek idején használták.

Napszám

Ledolgozott napok alapján fizetett munka.

Alom

Gabonafélék szárából készült alj az állatok számára, különösen az istállóban lovaknak, de teheneknek, tyúkoknak, nyulaknak is.

Álomszíj

Kocsisok segédeszköze, melyet ráhurkoltak a szekérderékra, hogyha elbóbiskolnának, a lovak akkor se maradjanak vezetés nélkül.

Alsó eplény

Keresztfa a kocsin, mely a rögzítésre, csatlakoztatásra szolgált.

Ohé

Indulatszó, mely sirámot, panaszt fejez ki.

Packa

Testi fenyítés, a nyitott tenyérbe mért tenyeres ütés pálcával, vonalzóval.

Amulett

Függő, csüngő, dísz, rendszerint nyakbavalón.

Paréj

Házak körül, útszélen terjedő gyom, szárnyasok, disznók csemegéje.

Ángy

Fiútestvér felesége, vagy apai nagybácsi felesége.

Angyalcsinálás

Tiltott magzatelhajtás, rendszerint rossz körülmények között, tragikus végkifejlettel.

Angyalfia

Karácsonyi ajándék kisgyermekek számára.

Angyalok hintója

A Göncölszekér népi megfelelője.

Perzekutor

Csendbiztos, hivatalos ember, pandúr.

Anyám-asszony

Az anyós népi megnevezése.

Anyatárs

A nászasszony tájnyelvi megfelelője.

Apácatükör

Olyan tükör, melynek egy részére szentképet festettek.

Pörge

Felfelé kunkorodó bajusz.

Aprája

Dudázáskor egy-két ütemes hangsor ismételgetése.

Apróbarom

Disznó, kecske, juh összefoglaló neve a tájnyelvben.

Pöttöm

Kistermetű, aprócska, leginkább gyermekre használatos szó.

Árendás

Bérlő, rendszerint földet a tulajdonostól bérlő személy megnevezése.

Póka

A pulyka tájnyelvi megfelelője.

Árkány

Hurok, melyet a szarvasmarha két szarvára dobnak rá.

Róna

Széles, nyílt víztükör, nagy kiterjedésű állóvíz. Később a művelésre vagy legeltetésre alkalmas földterület megnevezése.

Ártány

Kiherélt disznó, célja, hogy ne legyen ?büdös, kanyiszagú? az állat húsa. Továbbtenyésztésre ezen okból alkalmatlanná válik.

Árvaatya

A mai gyám megfelelője, apai vonatkozásban.

Árvagané

Szarvasmarhák, tehenek trágyája, melyet a legelőn szedtek össze a gyerekek. Kemencében használták fel tüzelésre.

Aszalás

Gyümölcsök szárítási, tartósítási eljárása, mely történhetett tűző napon, vagy kemencében, esetleg udvari kemencében.

Aszatolás

Szúrós levelű, karós gyökérzetű gyom, az acat kivágása késsel, éles, acatoló szerszámmal.

Ászok

A hordók biztonságos tartását, tárolását biztosító talpgerenda.

Asztag

Kévébe (kívíbe) kötött gabona, melyet kazalban tároltak az udvaron.

Sublót

Alacsony, fiókos szekrény, mely hasonlít a mai komódokra.

Asztalruha

Vászonruha, melyet asztalra, asztalszékre terítettek terítőként.

Asztalszög

A paraszti szobák szent, és legtiszteltebb helye, ahol családi étkezéseket is bonyolítottak.

Aszú

Penészgomba érlelte, zamatos szőlőszemek, melyek különleges ízt adnak a bornak.

Átalvető

Lovasok által használt készség, melyet bőrből készítettek, zacskó formájú volt, és a nyereg előtt átvetették a lovon.

Áteresz

Árkok közötti hengeres, boltíves megoldás a túltelítődés megelőzésére és az elfolyás megkönnyítésére.

Atilla

Magyar nemesi és katonai, zsinóros kabát, mely csípőn alul ért.

Áttört bútor

Pásztorok által készített faragás tölgy és bükk bútorokon, melyek táblásan készültek.

Babona

A hiedelem, varázslás, bűbájoskodás szinonimájaként használatos.

Atyafiságos egyezmény

A szokásjog a rokonságban előnyt élvez a törvénnyel szemben, sokszor szembe ment vele, és vita, per nélkül zajlott le.

Vesszőparipa

Bugás nádfejet vettek a gyerekek a combjuk közé, azzal szaladgáltak.

Ablaktábla

Kívülről védi az ablakot és a házat a fénytől, betöréstől. Rendszerint fából, később vasból készült.

Bába

Szülést segítő nő, cédulás vagy parasztbábaként, aki a szülő és a gyermekágyas nő mellett is tevékenykedett.

Babvetés

Más szóval: bobolás. 41 szem bab és egy szita (varázsdob) segítségével történő jóslási módszer, melyet asszonyok és férfiak is egyaránt alkalmaztak.

Ablakjog

A szomszéd telkére néző ablak léte vagy nemléte a szokásjoghoz kapcsolódik. Általánosan elfogadott, hogy a házak ablaka az udvarra vagy az utcafrontra nézzen. Világosítási okokból előfordul, hogy kisablakot nyit a szomszédra néző oldalán a háznak a gazda, melyhez kikéri a szomszéd engedélyét.

Abrakos tarisznya

Vastag szövetből készült, felül nyitott tarisznya, akasztóval, melyet a lovak fejére húztak, megtöltve abrakkal.

Bagózás

Idős állatok a takarmányt nem tudják megrágni rendesen és kiesik a szájukból. Másutt: a dohánylevél rágására mondják.

Ácsmesterség

Fa és gerenda szerkezeteket épít mesteremberek megnevezése.

Bakacsin

Temetésen koporsófedésre használt, néha hímzett szövet, az elhunyt életkorához, társadalmi rangjához igazodó színben.

Bakarasz

A hüvelykujj és a mutatóujj kifeszített állapotában lévő távolsága ? mely minden embernél más hosszúságú, így nem etalon.

Baket

Mai neve: ételhordó. Zománcozott edény volt, melyet egymásra helyezve szállították az ételt.

Bakkusz-járás

Farsang idején, húshagyókedden a legények beöltöztek állati bőrökbe és végigjárták a házakat. Dolguk végeztével a kocsmában mulattak, és elfogyasztották a kapott adományokat.

Adoma

Epikus műfaj, mely vidám történet, csattanós véggel.

Bakszekér

Gyermekek játékszere, melyet husángokból és gyékényből készítettek.

Baksus

Szüreti mulatságok hordóra ültetett, huszárruhába bújtatott központi figurája Tokaj területén.

Bálgazda

Néhány markos legény volt a bálgazda, akik rendezték, szervezték, irányították a mulatságokat.

Balinháló

0,7x2 méteres, fonalból kötött kerítőháló, amit a halászok használtak.

Bálmos

Bivalytejről leszedett tejföllel készült népi étel.

Agyagmáz

Földfesték, mellyel a cserépedényeket díszítették.

Baraboly

Földimogyoró népies neve, egyben így hívják egy ernyős gyomnövényünket is magyarul, a Chaerophyllum temolumot.

Bárányjel

Juhászok segédeszköze, mellyel megjelölte az anyajuhot és a kisbirkát. Egy madzagon csüngő faragvány volt.

Barhent-szövő

Takácsok neve, akik madármintás szöveteket készítettek.

Méhes

Bekerített földterület, ahol a méheket tartották. Hasonló névvel illették az eresz alját is, ahová a kaptárokat helyezték.

Áldomás

Adásvétel lebonyolításakor, egyezség kötésekor, ünnepségen, különleges alkalmakkor egy pohárka szeszesitalt fogyaszottak.

Batár

Nagyméretű társzekér, mely a ládás szekérből alakult ki.

Borbíró

A kocsmai italkimérések ellenőrzője falun és városon egyaránt, aki köztisztviselőként szolgált.

Kocsmálás

Italkimérési jog, melyet a kocsmáknak adtak meg.

Bekáfolás

Befogadási rítus, amikor a nagyobb legények a kisebbeket rávették valamire, mellyel a felnőttségüket bizonyították - ezzel befogadták maguk közé.

Ajándékcsere

Szokásjog, mely az erkölcsi értékek fenntartását célozza. Valójában javak, jószágok cseréjekor adnak valamit egymásnak a felek, anélkül, hogy viszonzást várnának, mégis megteszik lelkiismereti okokból.

Bekerítés

Mágikus eljárás a rontást okozó tárgy vagy személy, esetleg szellem ártásának megfékezésére.

Béklyó

A lovak első lábaira csatolt vasbilincs, mely azt hivatott megakadályozni, hogy az állat elkóboroljon.

Komatál

Gyermekágyas asszonynak a gyermekágy ideje alatt vitt egy tál étel, mellyel a megerősödését kívánták gyorsítani.

Cafrang

Díszes nyeregtakaró, melyet a lovakra terítettek.

Cedele

Férfi felsőruházat, posztókabát, különböző dísszítéssel.

Cége

Víz lerekesztése a patakokban, folyókban, mely arra szolgált, hogy halat fogjanak vele.

Cemende

Romlott életet élő nők gúnyneve.

Census

Éves adó, melyet a jobbágyok fizettek a földesúrnak.

Cenzár

Üzleteket közvetítő személy, aki maga soha nem vett a jószágokból.

Cepők

Belső oldalán fűzős lábbeli, cipő, melyet a vargák készítettek.

Cibék

Egy hámszerű eszköz, melyet a léki halászok használtak a zsákmány kihúzására.

Cicege

Krumpliból készült köret, vagy önállóan, édesen és sósan is fogyasztható ételféleség.

Cigája

Hazánkban őshonos juhfajta elnevezése.

Cigula

Piros posztócsík, amit a szűrök díszítésére használtak.

Langalló

Kenyérsütéskor készítik, lángosféle, melyet fogyaszthatunk sósan, édesen és főtt ételekhez kenyér helyett.

Laska

Vékonyra nyújtott gyúrt tészta, melyet szikkadt állapotában felkockáznak, és megszárítva tárolnak. Főzés után édesen és sósan is fogyasztható.

Cinterem

Rendszerint templomkertben, védőfalakkal körülvett temető, melyben a lakosság is védelmet talált, ha ellenség közeledett.

Lazsnak

Lepel két szél vászonból megvarrva, melyet a tollpárnára kellett tenni, és ezzel védték a párnát a szennyeződéstől.

Légely

Folyadék (víz, bor, tej, stb.) szállítására használt dongás faedény.

Cirmozás

Bőrszalagokkal való díszítés ruhákon.

Kőre-leppencs

A palacsinta neve tájnyelvi kifejezéssel.

Cívis

Parasztszármazású, és még földművelésből élő, de feltörekvő, vagyonos népessége az alföldi mezővárosoknak.

Civitás

Királyi címadomány, mely a szabad királyi városoknak járt.

Levelensült

Rendszerint káposztalevélbe, esetleg dió vagy tölgylevélbe csavart, burkolt keletlen tésztaféleség, melyet megsütöttek.

Concivis

Szabad királyi városban, vagy mezővárosban polgárjogot nyert lakos.

Condra

Ványolt gyapjúposztó, mely női és férfiviselet is egyben.

Cuca

Kihegyezett, földbe szúrt bot a kaszálók határszéleinek kijelölésére.

Cucaj

Elöl vagy oldalt gombolható bőrmellény.

Cucorka

A pünkösdi kiskirálylány játékos megnevezése.

Cugjáró

Folyópartokon hol jobbról, hol balról kitaposott ösvény, ahol a hajóvontató lovakkal elfértek.

Csafring

Ma csigatésztának hívják, az ünnepi, vasárnapi tyúkhúslevesbe főzött tésztafélét.

Csámesz

Vagyonmentésre használt széles, lapos dereglye.

Mácsik

Lapos tésztaféle, melyet kifőzve ettek. Más néven: mákcsik.

Mádra

Belső női nemi szervek fájdalmas megbetegedésére használt tájnyelvi kifejezés.

Csatrangolás

Nagy kolompolást rendeztek a kiközösíteni kívánt személy háza előtt, akinek különféle bűnei lehettek: gyászév letelte előtt összeállt valakivel, nem a faluból választott párt, nem adták ki a házasodó hozományát, megcsalta férjét, feleségét valaki.

Csécs

Gyermekbetegség, a kanyaró népi megnevezése.

Cselke

Kihegyezett, leszúrt, csonkolt ágas karó, amire a szénát felrakták, és azon szárították boglyában.

Magló

Ivarérett kandisznó, mely szaporításra alkalmassá vált.

Csép

Gabonaszemek kiverésére használt eszköz.

Csabaíre

Varázslatos szernek kikiáltott gyógynövény, mellyel Csaba királyfi gyógyította katonáit.

Majolika

Égetett kerámiaedény, melyet fehérre festettek, ezután színes mintákkal látták el.

Csepű

A mai tűzzsonglőrség elődje, melyben a vándorszínészek a mutatványok során a kendert meggyújtották.

Csepűguba

Kenderkócból szőtt guba, melyet a téli hideg elleni védelemül öltöttek magukra. Szegényes viselet.

Cserény

Pásztorok számára készült, hordozható felépítmény, melynek csak oldalfala volt, teteje nem.

Cserepcsép

Kenderáztatáskor a két rúdra erősített, több sorban rakott kendert vízbe mártják és lenyomatják. A rúd maga a cserepcsép.

Málé

Kukoricalisztből készült édes tésztaféle, melyet reggelire fogyasztottak.

Cserge

Vastag, hosszú szőrű kocsitakaró vagy lópokróc.

Cséza

Bőrös kiskocsi, melyet két ló húzott, és amin három személy utazhatott a csomagjaikkal.

Miskárlás

A disznó oldalát éles késsel felvágva elvágják annak petevezetékeit, majd visszavarrják a sebet. Nem humánus eljárásmódja az ivartalanításnak.

Monyator

Fehér fordított bundás, fiatal pásztorlegény.

Csíkász

Csíkhal fogására specializálódott ember, aki csíkgát és csíkkas segítségével fogott csíkhalat csíktökben szállította haza a csíkverembe, illetve a vásárra.

Orda

Tejsavóból készült sajtféleség, melyet túróhoz hasonlatosan használnak. Nagy tápértékű, de romlékony ételféleség, melyet sóval, hűtve lehet tartósabbá tenni. Frissen fogyasztják.

Öhöm

Az öreglebbencs nevű tésztaétel másik neve, mely bográcsban is készíthető, ízletes, laktató.

Csillegő

Malmokban a kisgarat másik neve, mely az őrlendő anyag folyamatos ellátását biztosította.

Pacsa

Sátorszerű fejkendő, melyet bonyolult módon hajtogattak meg, felhelyezés előtt.

Csingerálás

Párosban járt, ritka cigánytánc, más néven cigánycsárdás.

Csirajozás

Böjtben járt leánykörtánc, párválasztós.

Csiripiszli

Más nevén csíramálé, mely csíráztatott gabonából készült, megsütve édes sütemény volt.

Csiszló

Lakodalomkor annak hajnalán a nyugovóra tért vendégeket felverik, a háziasszonyt korommal kenik be és ezért ajándékot kapnak

Pantalló

Hosszú, egyenes szárú férfinadrág. Aljára talpalót varrtak, így húzták csizmába.

Csobán

Hegyi pásztor megnevezése, később önállósult férfinév.

Csoklya

Emberi erővel húzott szánkó, amin tűzifát szállítottak.

Csoroszlya

Az ekevas elé felszerelt vágóél.

Virágoztatás

Gyümölcsfa ágak virágoztatása különböző névnapokra, ünnepekre: Luca, Borbála, András, Katalin, Húsvét és Karácsony

Csölle

Kisméretű malmot tartó csónak, melynek tompa orra volt.

Paszita

Nagyszabású keresztelői lakoma megnevezése.

Patvar

Heves vita, veszekedés, hangoskodás.

Pecó

12-24 db juh tartására alkalmas építmény.

Csöves

Rackajuh bundájából készült, földig érő gyermekbunda, bunda.

Csucsujgató

Álomba ringató, egyszerű, ismétlődő dallam, a csecsemők és kisgyermekek csitításához, altatásához.

Pekmez

A szőlőmustot besűrűsítik főzéssel, majd darabolt sütőtököt tesznek bele, és így fogyasztják.

Perceptor

A magisztrátus adóbeszedési teendőit a perceptorok látták el.

Denceszekér

A Göncölszekér csillagképünk népnyelvi megfelelője.

Dalladzó

Beakasztható evező, melyet a dereglyékhez használtak.

Dángubálás

A hajóhúzók kényszerpihenőjét nevezték így, melyet nemigen szerettek a vontató emberek.

Darázsolás

A ruhanemű érdekes módon történő ráncolása, mely mostanra ismét divatba jött.

Pereszlen

Két tenyér közt sodorgatott habarófa nyele.

Deberke

A túrósbödön, melyben a túrót tárolták másik elnevezése.

Delleng

A harang szó szinonimája, az eredete ismeretlen.

Derekas

Felsőruházat, mellényféleség megnevezése a népnyelvben.

Derenka

Leányok tánca a templom előtt.

Dalma

A töltött káposzta játékos, népi megnevezése.

Kulimász

A szekerek kerekére velő kenőcs, ma már inkább a koszos kisgyerekre mondják, hogy kulimászos.

Delelés

Déli pihenő pásztoroknak, földművelő parasztoknak, ebéd után.

Derc

Pépes krumplipüré, kisgyermekek eledele.

Digózás

Szikes talaj följavítása agyagos földdel.

Sterc

Pirított zsíros lisztpép, néha krumpli főzővizével engedik fel. Kedvelt ételféleség.

Diktás

Előéneklő, vagy hangadó, aki az éneklésnél megadja a kezdőhangot.

Dorozsba

Mai, ismertebb nevén vőfély, aki a lakodalmat szervezi, levezeti, egyes esetekben a vőlegény szócsöve is.

Dödölle

Tájjellegű, olcsó, laktató krumpli étel, melyet gyakran készítettek.

Kostökzacskó

Parasztemberek számára készült zacskó, amiben a pipadohányt tarthatták.

Dránica

Széles tetőfedő deszka, ami kevésbé volt tartós más fedeleknél, és szegeléssel erősítették az istálló tetejére.

Dranka

Mobilizálható, szétszedhető kerítés, amivel a juhokat gyorsan körbe lehetett keríteni.

Drusza

Azonos keresztnevű emberek szólítják így meg egymást.

Tökedény

A legkülönfélébb méretben és céllal szárították ki a tökféléket, és készítettek belőlük használati tárgyakat.

Stokláda

Elválasztókkal ellátott fedeles láda, amiben élelmiszert tároltak. A mai konyhaszekrények egyik elődje.

Strózsák

Erős vászon, melybe szalmát tömtek szolgált derékaljul.

Rongypokróc

Más néven, illetve más funkcióval rongyszőnyeg, melyet színes, elhasznált ruhák anyagából szőttek.

Süly

Csúnya betegségek gyűjtőneve a népnyelvben.

Ékrovás

Fafaragványok díszítőeleme.

Elhálás

A menyecske és az újember első éjszakájának, a nászéjszakának egyik népi neve.

Embervágó rét

Akkora kaszálórét, amekkorát egy ember átlagosan le tudott kaszálni egy nap alatt.

Embervásár

Emberek gyülekezete valamely területen, munkára várva, kiválasztás alapján.

Emlékfa

Történettel rendelkező, híres, nevezetes fa.

Fabocskor

Nádvágók facipője, másutt pléhbocskor készült, azt húzták a lábukra.

Egérütő

A mai egérfogónak megfelelő szerkezet, mellyel a rágcsálókat fogták meg.

Egysejtű ház

A ház szót használja a népnyelv a ház első és hátsó részére is, amit funkciójában különböztet meg egymástól. Ebből következően a ház nem volt úgy helyiségekre osztva, mint manapság, vagyis egyetlen általános funkcióval bírt.

Egyvér

Leginkább a testvérre használt kifejezés a tájnyelvben.

Élet

A búza népies megnevezése, utalva az élelmezésben betöltött szerepére.

Elekötő

Derékra kötött négyzet alakú textildarab, ami védi a ruhát a szennyeződéstől.

Életesház

A búza az "élet", az életesház pedig a kicsépelt búzaszemek tárolóhelye.

Sü

A sógor megnevezése tájnyelvben.

Szalados

Csíramálé, vagy kukoricalepény, édes gyerekcsemege.

Szapoly

Öblös lapát, amit a halászok használtak a ladikban összegyűlt víz kilapátolására.

Szárma

Töltött káposzta tájnyelvi kifejezéssel.

Fáncoló

Fafaragásokon díszítőmintázat.

Fardűlő

Olyan gyalogút neve, amelyet a parcellák hosszabbik oldalának találkozásán tapostak.

Vadházasság

Nem szertartásosan esküdött nő és férfi, hanem együtt éltek, mint a házasok. Elnéző volt velük szemben a nép, ha özvegyek, elváltak álltak így össze, és betartották a házassági elvárásokat. Ekkor a férfi a nő embere volt, a nő a férfi asszonya (nem férje és felesége). Megszégyenítés várt azokra a fiatal népekre, akik nem ilyen indokkal álltak össze.

Faroskas

Szekérkas, amiben csöves kukoricát hordtak a földekről haza a jószágoknak.

Faszamár

Büntetőeszköz, melyre ráültették az elítéltet vagy kiközösítettet, és a nép körbeállva csúfolta, ütlegelte.

Fatykó

Házasságon kívüli kapcsolatból születet gyerek, ahol az apa nem ismeri el apaságát, csak ha a bíróság erre kötelezi.

Fécikés

Kisfiúk neve, akiket magukkal vittek az idősebbek az erdőbe a kisebb fákat kivágni, vizet, élelmet hordani.

Szélütés

A mai szóval agyvérzésnek nevezett agyér-katasztrófa népies megnevezése. Ma is használatos.

Szilke

Mindkét felületén mázas cserépedény, amiben ételt hordtak, illetve ételt tároltak.

Ravaszfark

A vadszeder népies megnevezése, ízletes erdei gyümölcsünk.

Gádor

Földbe vájt, de padozattal rendelkező ház neve.

Gaggancs

Másfél méteres nyélen lévő horog, amivel a kazalból szénát téptek ki a jószágok részére.

Gajd

Ittas emberre használt népnyelvi kifejezés.

Szurgyé

A szalmazsák régies megnevezése, derékaljnak használták.

Galáris

Gyöngyfüzér, vagy gyöngysor, melyet népi ékszerként használtak.

Gamó

Olyan pásztorbot megnevezése, aminek a végére egy kampó volt erősítve.

Gánica

Daráslisztből és krumpliból készült népi ételféleség.

Gányó

Szegény, mint a templom egere, egy szóval.

Garaboly

A füles kosár másik megnevezése.

Garagulya

A vízhordó rúd népies megnevezése, más szóval még: cséklye.

Garicsa

A nyak és kézkaloda neve, amelybe az elítéltet zárták.

Szütű

A furulya népies megnevezése.

Garmada

Sokaságra használt népies megnevezés.

Tácsi

Korabeli hordozókendő, mely egy széles vászon volt, melyben vitték a csecsemőt a földekre az anyák.

Talpis

A fakorcsolya népies megnevezése.

Gegőzés

Torokhangon adott jelzés az alföldi pusztákon.

Tarhó

A joghurt, azaz egy tejtermék népies megnevezése.

Tátorján

Káposztafélékhez tartozó évelő gyomnövényünk, melynek vastag, húsos, édes ízű gyökerét fogyasztották.

Gereben

Kenderfésülésre használt nyeles faeszköz, sok szöggel.

Gereggye

Karókerítés, melyet vizekben építettek fel halászati eszközként, halfogás céljából.

Gerendely

Hosszgerenda megnevezése az ekén a népnyelvben.

Ostorhegy

Az ostor vége, melyet raffiából fontak.

Gerezna

Irha, melyet a prémes állatokról nyúztak le.

Golyva

A pajzsmirigy-túltengés népies megfelelőleje, mely ma is használatos.

Gombfa

Temetői sírjel, más néven kopjafa, síremlék.

Gombóta

Paraszti étel melyet reszelt tésztából készítettek.

Gordonyozás

Gyomtalanítás, gyomirtás, kapálás.

Gózsálás

Fiatal, még nem házas elhunytak temetőbe kísérése énekkel, verses énekkel, sirámokkal.

Göbe

A koca megnevezése a sertéstartásban, népnyelven.

Göböly

Vágásérett, hizlalt marha a népnyelvben.

Göföje

Lapított gömb alakú, kiszárított zsendicetúró.

Gömölye

Más nevén gomolyasajt, melyet a juhtej feldolgozásakor kaptak.

Görhe

Kukoricalisztből készült, piskótaszerű sütemény.

Gyalázka

Éles penge, vagy kaszadarab, melyet egy rúdra erősítve használtak nádaratáskor. Neve abból ered, hogy gyalázatosan nehéz volt vele dolgozni.

Guga

Nyak és fej találkozásánál kifejlődő elváltozások népies neve.

Guliba

A csárda népies neve, ahol a férfinép múlatta az időt.

Gurgulya

Gömbölyű cserépedény, melybe díszítőfestéket töltöttek és a felső részén található tollhegyen keresztül folyatva rajzoltak a kerámiára.

Guzsaly

A rostcsomó felkötésére használatos farúd, melyet gazdagon, faragott mintákkal díszítettek.

Gügyű

A házasságközvetítésre használt népnyelvi kifejezés, melyet az idősebbek végeztek.

Iglic

Szellemalak, aki éjjelente változik át. Szeretőjeként él a nővel, vagy férfival.

Igric

Énekmondó ember neve a középkorban.

Habda

Lábmelegítő harisnyaféleség, amit állatbőrből készítettek.

Haboknya

2-3 m hosszú, vörcsök nélküli, vesszőből készült varsa, melyet halászathoz használtak.

Hácsku

Kerítésekhez készített átjáró, amivel segítették az átjárást, de magát a kerítést nem bontották meg.

Hadigyerök

Idegen katona az apja az adott gyereknek.

Hándur

A tulipán, illetve a tulipánszerű motívumok népi megnevezése.

Idegágas

Mestergerendát tartó oszlop.

Hammas

Fából készült kád, amit a bőr cserzésekor használtak.

Hancsik

Kis földkupacokból álló határjel a földeken.

Hajakasztó

Kontyfésű, mellyel az asszonyok összeállították, illetve megbontották frizurájukat.

Hajnalfa

Májusfa a népnyelvben, melyet az eladósorban lévő lányok kapuja előtt állítottak fel a legények. A májusfát nyírfából készítették és gazdagon díszítették.

Haluska

A juhtúrós galuska nevű étel tájnyelvi megfelelője.

Nokkerli

A nokedli régies megnevezése a népnyelvben.

Öklelődik

Viaskodik, dulakodik egymással két személy.

Ördöngösség

Olyan cselekvés, ami mögött a természetfeletti hatalmakat sejtik, mint segítő erőt.

Öregbéres

A legidősebb béres, aki irányította a fiatalabbakat a munkákban.

Öröködik

Valami öröklés útján rászáll a hátrahagyottakra.

Őszít

Nagy gondot okoz, megbetegít, megöregít valami vagy valaki.

Palatábla

25x20-as palatábla, amelyet az iskolában használtak. Palavesszővel írtak rá.

Paniperda

Egy rendkívül huncut személyiségű gyermek megnevezése.

Parasztfogás

Nagy furfanggal kieszelt cslekedet.

Parasztész

Egyszerű gondolkodásmód, mely megfigyeléseken és következetes logikán alapszik.

Íróasszony

A hímzéseket megrajzoló asszony megnevezése.

Parasztbirtokos

Olyan parasztember, aki földbirtokkal rendelkezik.

Paraszthajszál

Egy kicsi rész, ami még hiányzik valaminek a megvalósulásához.

Islóg

Színes szalagdísz ünneplő ruhákon.

Istáp

Mankóbot, mellyel a nehézkes járást támogatták.

Istória

História, érdekes, mesélésre érdemes történet.

Iszák

Két részből álló tarisznya elnevezése.

Isztina

Juhlegelő azon része, ahol az esztenaház is áll.

Ízik

Állatok takarmányozásából megmaradt szármaradványok, melyet tüzelésre használtak fel a parasztemberek.

Jankli

Csípőn alul érő kabátféleség tájnyelvi megfelelője.

Jártatós

A csárdás másik megnevezése a népnyelvben.

Paroláz

Szívélyesen kezet fog valakivel.

Jégpatkó

Körmös patkó, melyet a jégen való közlekedésre használtak, cipőtalpra húzva.

Jugaló

Hegyes ültető karó, mellyel a dohánypalántákat ültették.

Kalamáris

A tintatartó népies neve.

Kalangya

Kévébe kötött, tarlón hagyott gabonacsomó.

Kádszúró

Köztisztség, viselője a bordézsma beszedésénél volt jelen.

Kajmó

Szalonnaakasztó fogas népies neve.

Kancsuka

Korbács, melyet vastag szíjból készítettek.

Kanta

Nyolc literes, cserép, fa vagy bádogkorsó, melyben bort tároltak hajdanán.

Kallás

Rázúduló vízsugárral a szövetanyag vízben avatása.

Testvérgyerek

Testvérek gyermekei, akiket ma első unokatestvéreknek nevezünk.

Tilinkó

60-80 cm hosszú furulya, vagy fűzfasíp, melyet a fűzfa héjából készítettek.

Toklyó

Az egy és két éves kor közötti juhok megnevezése a népnyelvben.

Ülcsik

Babaülőke faládából vagy fonott gyékényből, vesszőből.

Ürmös

Füvesbor vagy likőrbor, melyet fehér üröm felhasználásával készítettek.

Vackor

A vadkörte népies neve, mely elterjedt növény Alföld szerte.

Köpülés

Aludttej készítésekor a tetejét leszedik, és otthoni módszerrel, házilag vajat készítenek belőle.

Miért írok nektek...

Miért írok a sorok között?

Olyan populáris világban éltem, ahol, a tetoválás, a piercing, a cigaretta, az erőszak a trágár beszéd az alkohol és a drog volt a menő, ahol a művelt ember üldözött, ahol a vélemény csak akkor megengedett, ha kommersz, ahol könyvet olvasni ciki és a tudás bűn, ezért a sorok között bújik meg a vélemény és a részletekben a lényeg. Ez a világ harsogó magabiztos deklaratív értékrendet képvisel. A héják vijjogásától nem lehet hallani a galambok lágy turbékolását. A műveltségéből következik a szerénység a bizonytalanság és a csend. A műveltség az előző nemzedékek végrendelete, ami a könyvekben rejtőző hagyományos tudás, a múltból táplálkozik és a jövő felé mutató örökségünk. Ez magában foglalja a neveltetést és viselkedést és a természettudományos alapműveltséget, az olyan tudás, amely jelentős részben generációkkal a mi korunk előtt született meg, így a múltból örökölt hagyományos tudásnak tekinthető. A művelt embertől soha nem azt várjuk el, hogy a tudomány legfrissebb eredményeit ismerje, inkább azt, hogy tudja azokat az alapvető dolgokat, amelyek kiállták az idők próbáját. Olyan kanonikus tudás, amit az oktatás révén és a könyvtárak mélyén való kutakodással szerzünk meg. Kialakult keresztény értékrend, hagyományok, tradíciók és szokások formálják, viselkedésminták alkotják, amelyeket szociális státuszunk gyakran meghatároz. A műveltség tartalmát a humanista eszmék, a latin műveltség, a felvilágosodás, a reformáció a keresztény értékek történelem és a művészet és irodalom, viselkedési szabályok, írás olvasás fogalmazás beszéd alkotják. Így a műveltség már egy státusz kijelölő markerré válik, ami nem azonos a tájékozottsággal.

Milyen feltételei vannak az ilyen előrelátásnak?

Ezen a ponton különbséget kell tennünk tájékozottság és műveltség között. A nyitottság és a rugalmasság a perspektivikus gondolkodás előfeltétele a befogadásnak. A hagyomány és a liberalizmus nem paradoxon, de a tradíciók megóvnak a talmi ideáktól. A kollektív identitás kognitív ismeretei, normák értékek, nyelv és szemantika megalapozzák a tradicionális tudást, ezzel szolgálva az érzelmi összetartozást. A tradíció révén őseink tapasztalatait ismerve hozzuk meg döntéseinket. A tanulás révén nem szerezhető meg a műveltség, ahhoz még nagyon sokat kell olvasni szépirodalmat. A szellemi értékek összessége, amit egy közösség, társadalom története során kialakít, felhalmoz; a közösség életfelfogása, szokásai nem mindig válnak a műveltség részévé.

Hogyan leszünk műveltek?

Senki sem születik műveltnek, hanem a szocializáció egyes szintjei nyomán fokozatosan azzá válik (formális vagy informális keretek között elsajátítja). Minden esetben érdeklődést feltételez. Érdeklődést a világ történéseinek és alakító folyamatainak megismerése iránt. A szintje koronként, kultúránként és egyénenként eltérő. Személyekre és közösségekre egyaránt jellemző. A kollektív tudás egyfajta alapvető mértékének általános birtoklását jelenti. Gyakran szinonim kifejezése az \”általános műveltség\”, ami az adott társadalomban az adott korban, a közösségi életben való érvényesüléshez minimálisan elvárt ismeretek birtoklását jelenti: ez lehet készségbeli, képességbeli, személyiségbeli (pl. illemtudás), valamint lexikális műveltség. Az emberiség történetének előre haladtával a műveltség fogalma nem sokat változott, csak a jelentéstartalma, az általa megjelölt és felölelt ismeretanyag köre bővült, formálódott, alakult, illetve folyamatosan alakul. Ami ma természetesnek, \”alapvetőnek\” tűnik, az pár évvel, évtizeddel, évszázaddal korábban ismeretlen vagy elfogadhatatlan tartozéka volt a műveltségnek. A műveltségnek vannak állandó és változó elemei. Állandó elem például az adott társadalomban mindenkor érvényes együttélési szabályok, normák, viselkedési formák összességének az ismerete.

Ki vagyok én?

Kihalóban lévő irmag, utolsó mohikán. Régen polihisztornak nevezték az élet minden területén tájékozott művelt embert, már a ez a státusz feledésbe merült. A műveltség tehát egy korokon átívelő sztenderd a társadalomba való beilleszkedéshez, amelynek elemei folyamatosan alakulnak, de magvát tekintve (a legősibb közösségi együttélési normák ismerete) szinte változatlan. A műveltség tipikus jellemzője az akkumulálódás: tehát a benne foglalt ismeretanyagok egymásra épülnek, egymást kiegészítik, együtt képezik annak mindenkori jelentését és értelmezésének mikéntjét.

Miért írok?

A madár nem azért énekel, mert kérdezni akar vagy válaszolni, hanem azért, mert van egy eldalolni való éneke. Az élet arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk az utolsó lenne, mintha minden mondatunk után a halál tenné a pontot. Amikor írok, nem csak megosztom legféltettebb gondolataimat, de a kezemet nyújtom feléd és a szívemet tárom ki, és a lelkem egy féltett darabját felkínálom neked, hogy több legyen a tied. A könyvet nem az író írja, hanem az olvasó inspirálja alkotásra a szerzőt. Írni veszélyes, mert nem tudhatjuk, hogy gondolatainkat úgy értelmezik-e, mint ahogyan szeretnénk.

Írásaim bántóak?

Az őszinte gondolatok, mindig fájnak, mindig tapintatlanok, mindig megbántanak valakit, mindig felháborodik miatta az aki érintett. Nem szeretnék középszerű lenni, inkább írok magamnak vagy néhány igaz embernek, mint hogy a világnak írjak és eladjam a lelkem a népszerűségért, mint egy bértollnok. Az igazán mély, tartalmas írásokat meg sem értjük első olvasatra, csak amikor újra elővesszük, kikristályosodik belőle az író elrejtett gondolata. Nem kell ahhoz metafora, vagy hasonlat, hogy a sorok között megbújjon a titok. Sokan írnak a lelkiismeret nevében, lelkiismeretlenül, mert a tömeg azt várja. Az igazság elhallgatása lesz a bűnöd és hóhérod, a tiszta szíved a pártfogód Isten előtt, te döntesz, hogy bárd leszel vagy bértollnok. Ne feledd, szépen megírni csak azt lehet, ami fáj, vagy neked, vagy másoknak. Az írás a bölcs ember magányos tevékenysége, amit néha a hiúság szül. Aki szabadon olvas, megtalálhatja az igazi kincseket, amik gazdagítják a belső világát, lelkesítik és gondolkodásra késztetik, mert a gondolkodásra serkenteni képes írók a legveszélyesebbek a tömeget manipulálók számára. Nagy hatalma van az írónak, mert nem csak elűzi az unalmat, és a csüggedést; felvilágosít, felserkenti az erőtleneket, lecsillapítja a nyughatatlanokat, és mindenre megadja a választ, még arra is amire nem szabad, amit senki meg nem kérdezett, ezért a papírra vetett szó az emberiség leghatásosabb fegyvere.

Meddig tanuljunk?

Amikor tanulunk, ismeretre teszünk szert, de az ismeret még nem tudás, a tudás pedig még nem azonos a bölcsességgel. A népszerűség elé helyezni a tisztességet ebben van a nagy titok. A könyv a hűséges társ, a legjobb barát, és a csend. Tapasztalatom szerint egyszer mindenki eljut életében arra a pontra, amikor elgondolkodik azon, kik voltak az elődei, hol éltek, mivel foglalkoztak? Csak a felismerés időpontja különböző, ki nagyon korán, szinte már gyermekkorban foglalkozik a kérdéssel, vannak viszont szép számmal olyanok is, akik csak életük alkonyán. Horatius mondta; aki ír az nem hal meg, mert műve örökké megmarad és ezáltal halhatatlanná lészen… (Non omnis moriar, multaque pars mei. Vitabit Libitinam…)

Mi a célom az írással?

Az ember akkor kezd el megöregedni, ha reggel cél nélkül ébred és este remény nélkül fekszik le. Nem éltél igazán addig, amit nem tettél valakivel valami jót, amit az soha nem tud majd viszonozni…Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte. A sok kis jelentéktelen, egyszerű gesztus teszi elviselhetővé az életet. Egy mosoly, egy érintés, egy szó, kis kedvesség és törődés. Amilyen mértékben növekszik benned a szeretet, olyan mértékben növekszik szépséged, mert a szeretet a lélek szépsége. Adj egy esélyt az új napnak. Hagyd, hogy megmutassa neked a célodat, a feladatodat. Tudod, a reggelek éppen erre jók. Értelmet adnak az életnek a sötétség után. A hit erőt ad, Hiszek a napban, ha nem érzem melegét, hiszek a szívben ha nem érzem szeretetét, hiszek az Istenben, ha nem látom is..!

Az öregedés

     Az idősebb korral járó élettapasztalatok és életkörülmények változása miatt sokan érezhetik úgy, hogy elvesztették a célokat és a reményt az életükben. Az öregedés ugyanakkor lehetőséget is jelenthet arra, hogy az ember visszatekintsen az életére, megtalálja az új célokat és értelmet találjon az életben. Fontos az is, hogy a közösség, a család és a barátok támogassák az idősebb embereket ezen az úton, hogy továbbra is élvezhessék az életüket és megtalálják a boldogságot és a célokat minden korban. Az élet értéke sokféle formában nyilvánulhat meg, és az öregedés is lehet egy időszak a személyes fejlődésre és az élet élvezetére.  Az élet folyamatosan változik, és ahogy az ember idősebb lesz, új kihívások és lehetőségek merülhetnek fel. Az idősebb generációk tapasztalatai és bölcsessége nagy értékkel bírnak, és segíthetnek a fiatalabb generációknak az életük során. Könyveim írásaim szellemi végrendelet az utókor számára, megosztom ismereteimet tapasztalataimat a következő generáció számára.

Az én falum

Talán érti valaki, talán emlékszik még valaki, talán él még valaki…

Én ilyennek látom. Egy szelet múlt, ami örökségünk féltett gyöngyszeme. A szép új világ a nagyvárosok, mind a picike falvakból nőttek ki, lakói a falusiakból születtek, a múlt emlékei dicsősége és bizonyítéka a falvak mélyén lakozik, a régi vályogházakban, a frissen meszelt falakban, a poros utcákon, a nyikorgó templomajtón, a kopott padokon, a takaros udvaron, a disznóól szalmájának szagában, az istállóban illatozó szénában, a gémeskút büszke zsiráfnyakában, ez az igazi csoda, a vödör vizének csillogásában meglátni a fénylő napot és felfedezni újra világot. Ne csak nézz, láss is, tudom nem könnyű, felismerni az értéket az igazat és a tisztát de ha jól figyelsz a részletekre, észre veszed a fűben ciripelő tücsköt, a sötétben pislákoló szentjános bogarat, az apró ablakból kiszűrődő gyertyafényt. Amikor a rocskából kapod a tejet, a méhkasból a mézet, a kútból a vizet, édesapától a mesét, édesanyám kezéből a kenyeret. Nehéz szavakba önteni ezt az érzést, azt mondják a tudálékosok, hogy lokálpatrióta, szerintem csak egy álmodozó időutazó vagyok, akit egy régmúlt időből itt felejtettek, visszatértem mert nem lettem városi, de már ide sem tartozom, földönfutó lettem hazátlan árva, akit ide oda fúj az őszi szél, mint az ördögszekeret a homokbuckákon. Amikor itt éltem mindenki köszönt nekem, most hogy visszajöttem, csak néznek rám kérdőn, ki lehet ez az idegen. A temetőben már többen vannak akik ismernek, én is emlékszem minden sírhantra, minden benne nyugvó halottra. Valaha nevető szorgalmas emberek voltak, nem gondoltak a halálra, éltek békésen csendesen a faluban. Most minden házban idegenek laknak, nekem idegenek és én is idegen vagyok nekik. A diófán károgó varjú még a régi, talán ő ismer meg egyesül. A szomszédban álló vén eperfa szomorúan néz rám, megismer de már ő is a végét járja. Gyerekkoromban a diófa oldalába beütöttünk három szeget, azon másztunk fel a vastag törzsön, benőtte már a fa, de a három szegnek még jól látszik a rozsdás feje. Szemben az akácoszlopok a kerítésben még mindig élnek és minden tavasszal kihajtanak, hogy valaki levágja őket. Tulajdonképpen minden megmaradt, csak az emberek cserélődnek. Más kongatja a harangot, más prédikál a szószékről, mások hallgatják, más vágja le az akácágat. A régi bokros híd, öreg köveivel, száz éve már hogy szolgálja az itt lakó embereket. Az út melletti gödör a vályogvető volt 40 éve még, most kacsaúsztató. A templom oszlopaiba bevésett emberek monogramja több száz éve hirdeti, hogy itt jártam valaha. A temetőben a névtelen hősök megkopott sírja 75 év után is hirdeti, hogy éltek és meghaltak. Nagyapám több mint 100 éves vályogháza, ma is áll, vele szemben egy még régebbi ház, "Gubner Simon Szikvíz gyára" sajnos a táblát már leverték, de a ház már 4 emberöltő óta áll és hirdeti, hogy itt becsületes szorgalmas emberek laktak. Az emberiség története szorosan összefonódik a falvak és települések létrejöttével. A falu,  ahol az emberek nem csupán laknak, hanem közösséget alkotnak és életüket építik. A falvak olyan helyek, ahol a múlt, a jelen és a jövő találkoznak, és ahol az emberek megtalálják identitásukat és életük értelmét.  A falvak történelmi szerepe szinte felbecsülhetetlen. Az emberiség kezdeti időkben vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott, majd a mezőgazdaság megjelenésével születtek az első települések. Ezek a települések később váltak falukká, és az emberek itt kezdték megosztani a teret, az erőforrásokat és a munkát. A falvak lehetővé tették a mezőgazdaság fejlődését és az élelmiszertermelés növekedését, ami az emberiség számára alapvető volt a túléléshez és a civilizáció kialakulásához. Az élet a falvakban sokszínű és gazdag tapasztalatokat kínál. Itt él az agrárkultúra, az állattenyésztés és a kézművesség hagyománya, amelyek generációról generációra örökölődnek. A falvakban az emberek még mindig képesek közelebbi kapcsolatot kialakítani az évszakokkal, a természettel és az élelmiszerrel. A kis közösségekben az emberek ismerik egymást, és segítenek egymásnak a nehéz időkben. A falvak olyan helyek, ahol az emberi kapcsolatok és az emberiesség értékét még mindig nagyra becsülik. A falvak az identitás és a kultúra őrzői is. Sok faluban megőrződnek az ősi hagyományok, a helyi zene, a tánc és a kézművesség, amelyek az emberek identitását és kultúráját formálják. Az évszázadok során a falvakban kialakult hagyományok és néprajzi sajátosságok gazdag és sokszínű kulturális örökséget hoztak létre. A falvak a természetvédelem és a fenntarthatóság szempontjából is kulcsfontosságúak. Az itt élő emberek gyakran szoros kapcsolatban állnak a környezettel, és értik annak fontosságát. A fenntartható mezőgazdaság és az erőforrások hatékony felhasználása a falvakban elengedhetetlenek ahhoz, hogy az emberiség továbbra is fenntartható módon éljen a Földön. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a falvaknak is számos kihívással kell szembenézniük. A városokba való elvándorlás, az iparosodás és a globalizáció hatására sok falu népessége csökken, és az életminőség csökkenhet. Az infrastruktúra és a szolgáltatások hiánya problémákat okozhat. Az élet a falvakban gyakran nehezebb lehet, de a mezőgazdaság az élelmezés alapja. Az emberi közösség, a kultúra, a természet és a fenntarthatóság központi szerepet játszanak a falvakban. Ezek a helyek az élet bölcsőjévé válnak, ahol az emberek találkoznak a múlttal, élnek a jelenben és készülnek a jövőre. Az emberiség jövőjének megőrzése érdekében fontos, hogy megőrizzük és támogassuk a falvakat, mint az élet alapvető és értékes részét.

Ars poetika

     Az író, a publicista hitvallását, feladatát céljait és nézeteit a halál közeledtével kifejti, hogy az utókor megértse mi indította arra, hogy írjon. Megteszem hát én is, mert így kívánja a világ. Az élet arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot. Amikor írok, nem csak megosztom legféltettebb gondolataimat, de a kezemet nyújtom feléd és a szívemet tárom ki, és a lelkem egy féltett darabját felajánlom neked, hogy ezáltal több legyen a tied. Ha valaki író akar lenni, az első ötven évet olvasással kell töltenie, hogy elég bölcsességet összeszedjen a következő ötven évre ahhoz, hogy képes legyen szépen írni, és ezáltal műveltségre tanítani embertársait. Az olvasás által kulturális gazdaságot szerzünk amit aztán elajándékozunk boldog boldogtalannak önzetlenül. 

      A könyvet nem az író írja, hanem az olvasó inspirálja alkotásra a szerzőt. Nem vagyok bértollnok, nem tudok írni, ha érzéseim nem indítják el a gondolataimat. Számomra az ihletet az érzelmi töltet adja. Persze írni veszélyes, mert nem tudhatjuk, hogy gondolataimat úgy értelmezik-e, mint amilyen hangulatban születtek. Az őszinte gondolatok, mindig fájnak, mindig tapintatlanok, mindig megbántanak valakit, mindig felháborodik miatta az aki érintett. A könyvekbe nem menekül az ember, hanem mások gondolataira kíváncsi ezért bújja azokat. Inkább írok magamnak vagy néhány igaz embernek, mint hogy a világnak írjak és eladjam a lelkem a népszerűségért. Mindig szívvel szoktam írni, és mindig az ész segíti munkámat. A szív által keletkezett kifejezéseim gyakran zavarosak és pontatlanok, tökéletlenek, egyenetlenek, durvák lesznek, de az ész elrendezi a káoszt. 

   Az igazán tartalmas írásokat meg sem értjük első olvasatra, de amikor újra elővesszük, kikristályosodik belőle az író bölcsessége. Nem használok metaforákat, hasonlatokat, és mégis a sorok között írok. Sokan írnak a lelkiismeret nevében, lelkiismeretlenül, mert a tömeg azt várja. Az igazság elhallgatása lesz a bírád és hóhérod, a tiszta szíved a pártfogód Isten előtt, te döntesz, hogy bárd leszel vagy bértollnok. Ne feledd, szépen megírni csak azt lehet, ami fáj, vagy neked vagy másoknak. 

     Az írás a bölcs ember magányos tevékenysége, amit néha a hiúság szül. Aki szabadon olvas, megtalálhatja az igazi kincseket, amik gazdagítják a belső világát, lelkesítik és gondolkodásra késztetik, mert a gondolkodásra serkenteni képes írók a legveszélyesebbek a tömeget manipulálók számára. Nagy hatalma van az írónak, mert nem csak elűzi az unalmat, az egykedvűséget, a csüggedést; felvilágosít, felserkenti az erőtleneket, lecsillapítja a nyughatatlanokat, és mindenre megadja a választ, még arra is amire nem szabad, amit senki meg nem kérdezett, ezért a papírra vetett szó az emberiség leghatásosabb fegyvere. 

Miért írok a sorok között?

      Olyan populáris világban éltem, ahol, a tetoválás, a piercing, a cigaretta, az erőszak a trágár beszéd az alkohol és a drog volt a menő, ahol a művelt ember üldözött, ahol a vélemény csak akkor megengedett, ha kommersz, ahol könyvet olvasni ciki és a tudás bűn, ezért a sorok között bújik meg a vélemény és a részletekben a lényeg. Ez a világ harsogó magabiztos deklaratív értékrendet képvisel. A héják vijjogásától nem lehet hallani a galambok lágy turbékolását. A műveltségéből következik a szerénység a bizonytalanság és a csend. A műveltség az előző nemzedékek végrendelete, ami a könyvekben rejtőző hagyományos tudás, a múltból táplálkozik és a jövő felé mutató örökségünk. Ez magában foglalja a neveltetést és viselkedést és a természettudományos alapműveltséget, az olyan tudás, amely jelentős részben generációkkal a mi korunk előtt született meg, így a múltból örökölt hagyományos tudásnak tekinthető. A művelt embertől soha nem azt várjuk el, hogy a tudomány legfrissebb eredményeit ismerje, inkább azt, hogy tudja azokat az alapvető dolgokat, amelyek kiállták az idők próbáját. Olyan kanonikus tudás, amit az oktatás révén és a könyvtárak mélyén való kutakodással szerzünk meg. Kialakult keresztény értékrend, hagyományok, tradíciók és szokások formálják, viselkedésminták alkotják, amelyeket szociális státuszunk gyakran meghatároz. A műveltség tartalmát a humanista eszmék, a latin műveltség, a felvilágosodás, a reformáció a keresztény értékek történelem és a művészet és irodalom, viselkedési szabályok, írás olvasás fogalmazás beszéd alkotják. Így a műveltség már egy státusz kijelölő markerré válik, ami nem azonos a tájékozottsággal.

Milyen feltételei vannak az ilyen előrelátásnak?

    Ezen a ponton különbséget kell tennünk tájékozottság és műveltség között. A nyitottság és a rugalmasság a perspektivikus gondolkodás előfeltétele a befogadásnak. A hagyomány és a liberalizmus nem paradoxon, de a tradíciók megóvnak a talmi ideáktól. A kollektív identitás kognitív ismeretei, normák értékek, nyelv és szemantika megalapozzák a tradicionális tudást, ezzel szolgálva az érzelmi összetartozást. A tradíció révén őseink tapasztalatait ismerve hozzuk meg döntéseinket. A tanulás révén nem szerezhető meg a műveltség, ahhoz még nagyon sokat kell olvasni szépirodalmat. A szellemi értékek összessége, amit egy közösség, társadalom története során kialakít, felhalmoz; a közösség életfelfogása, szokásai nem mindig válnak a műveltség részévé.

Hogyan leszünk műveltek?

     Senki sem születik műveltnek, hanem a szocializáció egyes szintjei nyomán fokozatosan azzá válik (formális vagy informális keretek között elsajátítja). Minden esetben érdeklődést feltételez. Érdeklődést a világ történéseinek és alakító folyamatainak megismerése iránt. A szintje koronként, kultúránként és egyénenként eltérő. Személyekre és közösségekre egyaránt jellemző. A kollektív tudás egyfajta alapvető mértékének általános birtoklását jelenti. Gyakran szinonim kifejezése az \”általános műveltség\”, ami az adott társadalomban az adott korban, a közösségi életben való érvényesüléshez minimálisan elvárt ismeretek birtoklását jelenti: ez lehet készségbeli, képességbeli, személyiségbeli (pl. illemtudás), valamint lexikális műveltség. Az emberiség történetének előre haladtával a műveltség fogalma nem sokat változott, csak a jelentéstartalma, az általa megjelölt és felölelt ismeretanyag köre bővült, formálódott, alakult, illetve folyamatosan alakul. Ami ma természetesnek, \”alapvetőnek\” tűnik, az pár évvel, évtizeddel, évszázaddal korábban ismeretlen vagy elfogadhatatlan tartozéka volt a műveltségnek. A műveltségnek vannak állandó és változó elemei. Állandó elem például az adott társadalomban mindenkor érvényes együttélési szabályok, normák, viselkedési formák összességének az ismerete.

Ki vagyok én?

    Kihalóban lévő irmag, utolsó mohikán. Régen polihisztornak nevezték az élet minden területén tájékozott művelt embert, már a ez a státusz feledésbe merült. A műveltség tehát egy korokon átívelő sztenderd a társadalomba való beilleszkedéshez, amelynek elemei folyamatosan alakulnak, de magvát tekintve (a legősibb közösségi együttélési normák ismerete) szinte változatlan. A műveltség tipikus jellemzője az akkumulálódás: tehát a benne foglalt ismeretanyagok egymásra épülnek, egymást kiegészítik, együtt képezik annak mindenkori jelentését és értelmezésének mikéntjét.

Miért írok?

     A madár nem azért énekel, mert kérdezni akar vagy válaszolni, hanem azért, mert van egy eldalolni való éneke. Az élet arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk az utolsó lenne, mintha minden mondatunk után a halál tenné a pontot. Amikor írok, nem csak megosztom legféltettebb gondolataimat, de a kezemet nyújtom feléd és a szívemet tárom ki, és a lelkem egy féltett darabját felkínálom neked, hogy több legyen a tied. A könyvet nem az író írja, hanem az olvasó inspirálja alkotásra a szerzőt. Írni veszélyes, mert nem tudhatjuk, hogy gondolatainkat úgy értelmezik-e, mint ahogyan szeretnénk.

Írásaim bántóak?

     Az őszinte gondolatok, mindig fájnak, mindig tapintatlanok, mindig megbántanak valakit, mindig felháborodik miatta az aki érintett. Nem szeretnék középszerű lenni, inkább írok magamnak vagy néhány igaz embernek, mint hogy a világnak írjak és eladjam a lelkem a népszerűségért, mint egy bértollnok. Az igazán mély, tartalmas írásokat meg sem értjük első olvasatra, csak amikor újra elővesszük, kikristályosodik belőle az író elrejtett gondolata. Nem kell ahhoz metafora, vagy hasonlat, hogy a sorok között megbújjon a titok. Sokan írnak a lelkiismeret nevében, lelkiismeretlenül, mert a tömeg azt várja. Az igazság elhallgatása lesz a bűnöd és hóhérod, a tiszta szíved a pártfogód Isten előtt, te döntesz, hogy bárd leszel vagy bértollnok. Ne feledd, szépen megírni csak azt lehet, ami fáj, vagy neked, vagy másoknak. Az írás a bölcs ember magányos tevékenysége, amit néha a hiúság szül. Aki szabadon olvas, megtalálhatja az igazi kincseket, amik gazdagítják a belső világát, lelkesítik és gondolkodásra késztetik, mert a gondolkodásra serkenteni képes írók a legveszélyesebbek a tömeget manipulálók számára. Nagy hatalma van az írónak, mert nem csak elűzi az unalmat, és a csüggedést; felvilágosít, felserkenti az erőtleneket, lecsillapítja a nyughatatlanokat, és mindenre megadja a választ, még arra is amire nem szabad, amit senki meg nem kérdezett, ezért a papírra vetett szó az emberiség leghatásosabb fegyvere.

Meddig tanuljunk?

     Amikor tanulunk, ismeretre teszünk szert, de az ismeret még nem tudás, a tudás pedig még nem azonos a bölcsességgel. A népszerűség elé helyezni a tisztességet ebben van a nagy titok. A könyv a hűséges társ, a legjobb barát, és a csend. Tapasztalatom szerint egyszer mindenki eljut életében arra a pontra, amikor elgondolkodik azon, kik voltak az elődei, hol éltek, mivel foglalkoztak? Csak a felismerés időpontja különböző, ki nagyon korán, szinte már gyermekkorban foglalkozik a kérdéssel, vannak viszont szép számmal olyanok is, akik csak életük alkonyán. Horatius mondta; aki ír az nem hal meg, mert műve örökké megmarad és ezáltal halhatatlanná lészen… (Non omnis moriar, multaque pars mei. Vitabit Libitinam…) A halál igazságtalan, mert akkor jön el, amikor már mindent megtanultunk....

Mi a célom az írással?

Az ember akkor kezd el megöregedni, ha reggel cél nélkül ébred és este remény nélkül fekszik le. Nem éltél igazán addig, amit nem tettél valakivel valami jót, amit az soha nem tud majd viszonozni…Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte. A sok kis jelentéktelen, egyszerű gesztus teszi elviselhetővé az életet. Egy mosoly, egy érintés, egy szó, kis kedvesség és törődés. Amilyen mértékben növekszik benned a szeretet, olyan mértékben növekszik szépséged, mert a szeretet a lélek szépsége. Adj egy esélyt az új napnak. Hagyd, hogy megmutassa neked a célodat, a feladatodat. Tudod, a reggelek éppen erre jók. Értelmet adnak az életnek a sötétség után. A hit erőt ad, Hiszek a napban, ha nem érzem melegét, hiszek a szívben ha nem érzem szeretetét, hiszek az Istenben, ha nem látom is..!

Elfogyott a papír, kifogyott a tinta, elfogytak a gondolatok is...