Kedves Diákok!
A kollégiumi zenei klub, oktatási és szórakozási céllal jött létre. A hangszer használatot autodidakta módon, sajátíthatja el mindenki, akinek elég kitartása és türelme van. Az elméleti ismeretek az interneten felelhetők. Egyes kották szerzői jogvédelem alatt állnak, amiket oktatási célra fel szabad használni. A szolfézs magában foglalja a zeneelméletet, hallás utáni kotta írást, a kottaolvasást és az éneklést, és a hangközök és ritmusok helyes felismerésére és megszólaltatására. Hasznos prg. 
A zenei képességek fejlesztésének alapja, és minden hangszeres tanulmányokhoz elengedhetetlen. A zenetanulás elméleti alapjait foglalja magában, melyek közé tartozik a kottaolvasás, hangközök, akkordok és más alapvető fogalmak megértése. Lehetőleg saját hangszert használjunk, és ne adjuk oda másoknak, mert higiéniai okok miatt a fúvós hangszereknél nem szerencsés, ha a fúvókákat egymás után használják.
A moll és a dúr a két fő diatonikus hangnem, ahol a moll hangnem általában szomorkás, drámai hangvételű, míg a dúr inkább erőteljes és vidám. A dúr hangnem világos, tiszta érzéseket kelt, míg a moll sötét, komor jelleget hordoz. A két hangnem közötti különbség a skála harmadik hangjában rejlik, amely meghatározza a skála hangulatát és tonalitását. A dúr-moll hangrendszer legfontosabb hangzata három együtt szóló hangból (két egymásra épített tercből) áll. A hármashangzat alkotóelemei: alaphang, terc és kvint.
Tánczenében a dúr hármashangzatokat az alaphangjának nagybetűjével (pl. C), a mollt a mellé írt kis "m" betûvel (Cm) jelöljük. A terclépések összetétele szerint négyféle hármashangzat van: dúr (nagyterc-kisterc), moll (kisterc-nagyterc), szûkített (két kisterc) és bõvített (két nagyterc). Bõvített hármas egyetlen egy létezik: a harmonikus moll skála harmadik fokára épülő hangzat. Valamennyi hármashangzattípus a 12 kromatikus hang bármelyikére épülhet, és bármelyik hangja több oktávban is megszólalhat egyidejűleg. A hármashangzatnak két megfordítása létezik: a szextakkord és a kvartszextakkord.
Alapfogalmak; A tercelés, valamely dallamot egy terccel mélyebben énekelve v. hangszeren így játszva kísér, míg az akkord; vagy hangzat a hangsor több meghatározott fokának együttes megszólalását jelenti. Meghatározott két fok megszólalása úgynevezett üres akkordot, három foké hármashangzatot, négyé négyeshangzatot ad.
Előjegyzések;
Ütemmutatók szerepe!
Ütemnek nevezzük a kottában, amit két ütemvonal között látunk. Itt ebből a 2/4-es ütemre láttunk példát.
A kották vonalrendszere
Most összerakjuk őket
Szolmizáció
A zongora billentyűn
A törzshang körének figyelembevételével kétféle félhangot különböztetünk meg: diatonikus
és kromatikus félhangot („kromatikus” görög nyelvből képzett szó: színes, színező).
Diatonikus félhang: két olyan hang között jelentkezik, amely két különböző törzshang
köréhez tartozik.
e-f, h-c, c-desz, cisz-d, g-asz, b-cesz, asz-bébé stb.
Kromatikus félhang: ugyanazon törzshang köréhez tartozik.
c-cisz, e-esz, g-gisz, g-gesz, cisz-ciszisz, asz-aszasz, h-b stb.
Enharmonikus hangok: azok a hangok, amelyek írásban és hangnévben különböznek, de
hangzásban – legalábbis a zongorán és általában rögzített hangolású hangszereken megegyeznek.
(pl. cisz-desz, cesz-h, eisz-f, fisz-gesz, aisz-b, fesz-e, ciszisz-d, bébé-a stb.)
Oktáv szakaszok
Leggyakoribb kulcsok
A hangerősség (dinamika)
A hang erőssége a rezgés legnagyobb kitérésétől, kilengésétől (az amplitúdótól) függ. Minél
nagyobb a rezgés kilengése, annál erősebb a hang. A „dinamika” a görög dynamis szóból
származik, jelentése erő, hatalom.
A nagyon halk hangokat nem érzékeljük, a nagyon hangosak inkább fájdalmat okoznak. A
hangerőnek sokkal több árnyalatát érzékeljük közepes hangmagasságokban, mint a nagyon mély,
vagy a nagyon magas hangok közt.
A zenei gyakorlatban a hangerőre dinamikai jelekkel utalunk. Ezek mindig viszonylagos
hangerőt jeleznek. Abszolút forte vagy abszolút piano nincs. A különböző erősségű hangok között
átmenet is teremthető. Ezt írja elő pl. a crescendo, illetve a diminuendo vagy descrescendo.
A legfontosabb dinamikai jelek:
forte (röv.: f) = erősen
fortissimo (ff ) = nagyon erősen
mezzoforte (mf) = közepes erővel, félerősen
a mezzo (közép) a f és p közötti hangerőre utal.
fff= a lehető legnagyobb erővel
morendo = elhalóan
perdendosi = mintha a hang elveszne
piano (p) = halkan
pianissimo (pp) = nagyon halkan
mezzopiano (mp) = közepes p
ppp = a lehető legkisebb hangerővel
sotto voce = tompított, halk hangon
dolce = lágyan
Nem dinamikai jelek ugyan, de a felsoroltakkal nagyon gyakran kapcsolatosak s azok jelentését
némileg módosítják:
poco = kicsit, egy kissé, pl. poco f = kicsit erősen
più = több, meno = kevesebb (gondoljunk itt a plusz-mínuszra!), pl.: più f — több erővel,
meno p = kevesebb p, tehát: valamivel erősebben.
A dinamikai fokozatok áttekintését a következő összeállítás megkönnyíti:
ppp - pp - p -m p - mf - f - f f - fff
A crescendót, azaz a
hangerőnek lassú átmenetekkel való fokozását. A hangerőfokozat első szembeállítása abból állt,
hogy a hangszeres zenében ugyanazt a gondolatot halkabban (visszhangszerűen) megismételték
(esetleg egy oktávval magasabban). Ez az ún. echohatás. Valószínűleg az orgonák két manuálos
(billentyűzet) szerkezete vezette itt a zeneszerzőket, amennyiben az egyik manuálon játszott
dallammal szembeállították ugyanazt a második manuálon előadva. S ha ezután, esetleg még egy
halkabb echo következett, akkor elérkeztek az erőváltozásnak oly módjához, amikor az egyes
dinamikai fokok szakaszonként, lépcsőzetesen haladva álltak be. Ez az ún. teraszos dinamika. A
mai cresc.-hatás ezzel szemben azt eredményezi, hogy a hangerő lassú átmenetben, szinte
észrevétlenül megy át az egyik fokozatból a másikba.
A kétféle dinamika-hatást a következő ábra szemlélteti.
A hangszín
Az alaphanghoz csatlakozó felhangok mennyiségétől és erősségétől függ a hang színezete. A
húros hangszerek sokszínű hangzását a felhangok gazdagsága okozza. A fuvola hangja pl.
felhangokban szegényesebb, a kürté (mint általában a rézfúvós hangszereké) gazdagabb.
A hang színezetét befolyásolja a hangkeltés módja is. Ugyanaz a hegedűhúr pl. más-más
színezetű hangot ad, ha vonóval, vagy ha pengetéssel hozzuk rezgésbe.
Az alaphangnál magasabb felhangok szabályos hangmagasság-sorozatot (hangsort)
alkotnak. A nagy C hangmagassággal együtt pl. a következő felhangok szólalnak meg
(természetesen csak nagyon-nagyon halkan)
A hang időtartama
A hangforrás rezgésének kezdetétől annak megszűnéséig tart, vagyis a rezgések időbeli
kiterjedését értjük alatta. A hang időtartama a hangzás idejének hosszúságában valósul meg. A hang
időtartamán értjük azt az időt, amely a hang felcsendülésétől annak megszűnéséig tart. A hangok
időtartam-kombinációiból jön létre a ritmus, mely valójában a hangértékek időbeli tagolását jelenti.
Egyes hangértékek különböző tényezők függvényében (pl. szöveg) hangsúlyokat kapnak. Ha ezek
periodikusan ismétlődnek, akkor metrumról beszélünk. Ilyen esetben a metrum a zenemű
időmérőjeként is szolgál.
A ritmus
A ritmus a zene egyik ősforrása és elsődleges alkotóeleme. Az európai zene sok évszázados
történetében a harmónia, a dallam és más zenei alkotóelemek fejlődésével párhuzamosan fejlődött a
ritmus is. A zenei ritmus meghatározási kísérletei alapvetően két jelentésszint köré csoportosulnak A zenei ritmus összetevői és szervező elvei
A szűk (zenei) értelemben vett ritmusnak három alapvető összetevője van: hangérték,
hangsúly és tempó.
Amennyiben nincs más tényező (pl. szöveg), a hosszabb érték természetes hangsúly kap (mivel
hosszabb ideig szól), ezt nevezzük ritmus-hangsúlynak.
Idő és szünetértékek Egy hang egyenlő részekre osztva
Az idő, az alapérték és az időérték viszonya
A hangértékeket vagy csoportokat a hangsúlyok szervezik
A hangsúly egy vagy több érték kiemelését jelenti. Általánosságban elmondható, hogy a
különböző korok vagy stílusok ritmus-rendszereinek sajátosságai mindenekelőtt a hangsúlyozási
elvek állnak. Többféle hangsúly is létezik, mely hatással van a ritmus kialakítására,
megszervezésére: ritmus-hangsúly (a hosszabb érték hangsúlya), dallam-hangsúly (dallam-ív
csúcspontja, kiemelt hang), szöveg-hangsúly (súlyos szótag) stb.
A tempó
Tempó alatt általában a hangzó folyamatok lezajlási sebességét szokták érteni, vagyis a
ritmus (értékek és hangsúlyok) folyamatát, melyet egy referencia-időegység (sebességbeli tényező)
határoz meg az asztronómiai idő alapján (perc, másodperc). Úgy tűnhet, hogy a tempó
meghatározása teljes egészében az alkotótól függ, aki tetszés szerint előírhatja művének a tempóját.
A valóságban a tempó jóval mélyebb jelenség és összefügg a zenei ritmus másik két alapvető
összetevőjével: a hangértékkel és hangsúlyokkal.
A tempó valójában nem objektív, külső tényezője a ritmusnak, hanem annak belső
jellegéből, létmódjából fakad. A zenei tempó kialakulása évezredekkel megelőzi a metronóm
felfedezését és alkalmazását. A primitív zenekultúrák óta a különböző eseményekhez (temetés,
ünnep, rituálék) szolgáló kifejezések nekik megfelelő ritmus-rendszereket hoztak létre, melyek
magukban hordozták a folyamat lezajlási sebességét is.
A tempó, tehát a ritmus és általában a zenei folyamat belső kifejezéséből, jellegéből fakad.
A zeneművek éppen a tempó által nyerik el karakterüket. Vagyis a tempó adja meg a ritmus
feszültségi fokát, aktívabb vagy passzívabb jelenlétét
Hangkészlet
Valamely mű vagy műrészlet hangjainak magasság szerinti meghatározott összessége.
Pl. egy 
ig terjedő zenei téma hangkészlete hétfokú, a következő hétféle hangból áll:
ig terjedő zenei téma hangkészlete hétfokú, a következő hétféle hangból áll:
. Az oktávismétlődés a hangkészlet megállapítása szempontjából nem számít.
Állapítsuk meg egy-egy műzenei példa hangkészletét!
Hangrendszer
A zenei hangok egy oktávon belüli rendje, amelyet a hangok száma és hangközviszonyai
határoznak meg. A hangok száma szerint megkülönböztetünk kétfokú, három-, … tizenkettő, sőt
ott, ahol félhangnál kisebb távolságot is felhasználnak (a hindu zeneelmélet pl. 21-fokú
hangrendszert ismer) többfokú hangrendszereket. A különböző népzenei és műzenei alkotások
leggyakoribb hangrendszerei: ötfokú (pentaton), hétfokú (heptaton) és tizenkétfokú (dodekaton).
Állapítsuk meg egy-egy műzenei példa hangrendszerét!
Modus („hangfaj”)
Modus (latinul mérték, szabály, mód) szűkebb értelemben a görög eredetű majd a
középkorban elterjedt hétfokú hangsorok egy-egy tagja. Tágabb értelemben valamely
hangrendszerben előforduló, a záró hanghoz viszonyítható hangnemfajták, „hangfajok” jelölése.
Hangnem
Valamely modus abszolút magasság szerinti meghatározása (pl. C-dúr, esz-líd). Irányadó a
záró hang, illetve a záró harmónia.
Hangsor, skála
Valamely hangrendszer, modus, hangnem tagjainak emelkedő vagy ereszkedő sorba szedett
dallama.
A pentatónia
Az ötfokú hangrendszer. A pentaton moduszok
A magyar népzene ősi stílusú dalai ötfokúak. A pentatónia keleti rokon népeink zenéjében
még általánosabb, mint nálunk. Ötfokú népdalaink záróhangja rendszerint lá. Gyermekdalaink közt
dó-végű pentatónia is akad. Rokon népeink népzenéjében nem ritkák a szó-, ré-, és mi-végű
pentaton dallamok sem.
Az ötfokú hangrendszer hangsorában a szomszédos hangmagasságok egymástól nagy
szekund, illetve kis terc távolságra vannak. Egy-egy oktávszakaszra két kis terc és három nagy
szekund jut.
A pentaton rendszer mindegyik hangja lehet finális. Az ötfokú dallamok hangnemét ezek szerint
ötféle skálával ábrázolhatjuk:
A pentaton hangrendszer egy-egy hanggal meghatározott részét pentaton modusnak nevezzük. Az
ötféle ötfokú hangsor az öt pentaton modust ábrázolja.
A pentatónia öt hangja tiszta kvintek láncolatát alkotja.
A pentatónia hangközei
- kvintek, négy féle van: dó – szó, szó – ré, ré – lá, lá – mi. (leolvasható a kvintsorról)
- kvartok, négy féle van: mi – lá, lá – ré, ré – szó, szó – dó. (kvintsor visszafele)
- nagy szekundok és kis szeptimek: a kvintsor második szomszédjai. Ezekből háromféle van:
dó – re, re – mi, szó – lá.
- kis tercet és nagy szextet alkotnak a kvintlánc eggyel távolabbi hangjai, ilyenekből kettő
van: mi –szó, lá – dó.
- A kvintoszlop két szélső hangja nagy tercet, illetve kis szextet ad: dó –mi. Csak egy nagy
terc alkotható a pentaton rendszer hangjaiból, ezért a hangköz (iiletve megfordítása) a
pentatónia jellemző hangköze, karakterisztikonja.
A pentatónia előjegyzési rendje
Az alábbi táblázat a pentaton rendszernek lehetséges transzpozícióit mutatja be törzshangokból,
illetve egyszeresen módosított hangokból.
A diatónia
A hétfokú hangrendszer. A diatonikus moduszok
Az ötfokúságból hétfokúságba való átmenet útja (a magyar népzene új stílusú dalainak
többsége már diatonikus) az egyik lehetősége a diatonikus dallamok kialakulásának. Tudjuk, hogy
az ókori görögök tetrachordokból építették fel szintén hétfokú hangsoraikat.
Ismeretes, hogy a diatonikus moduszoknak görög nevük van. A ma használatos elnevezések
azonban nem azonos értelműek az ógörög elmélet hangsoraival. Ami pl. ma dór, az náluk fríg volt
stb. A nevek és fogalmak megcserélésében a középkori latin elméletírók ludasak. Az eltévesztés
oka ma már kideríthetetlen. A diatonikus hangsorok görög elnevezése a középkori zeneelmélet
értelmezésében terjedt el.
A diatonikus dallamvilág őshazája valószínűleg a Földközi-tenger vidéke. Az itt élő népek
sokféle zenéjéből ötvöződött a zenetörténet egyik leggazdagabb dallamkultúrája: a gregorián. Zenei
írásmódunk kialakulása a gregorián zene elterjedésével párhuzamos.
A hangközök rendszere
A hangközök (intervallumok) a hangmagasságok egymástól való távolságát mérik.
1. Általános akusztikai-zenei szempontból, a hangközök lehetnek:
a. egyszerűek és összetettek
- egyszerű a hangköz, ha nem lépi át az oktávot (szekund, terc, szeptim stb.)
- összetett, ha nagyobb, mint egy oktáv (nóna, decima, tredecima stb.)
b. a hangközök méretét a hangközt alkotó lépések száma határozza meg (5 – kvint stb.)
c. a hangközök minőségét az dönti el, hogy a lépések hány egész és hány diatonikus fél lépést
tartalmaznak.
- tiszták
o egyszerűek: prím, kvart, kvint, oktáv
o összetettek: undecima, duodecima, kvintdecima
- nagyok és kicsik
o egyszerűek: szekundok, tercek, szextek és szeptimek
o összetettek: nónák, decimák, tredecimák és kvartdecimák
- szűkítettek és bővítettek: az összes, kivéve a prím (nem lehet szűkített)
d. a hangközök megfordíthatók, ekkor a hangköz mérete és minősége is megváltozik (kivéve a
tiszta, úgy marad)
2. Sajátos, zenei szempontból, a hangközök lehetnek:
a. harmonikusak és melodikusak
- harmonikus: a két hang egyszerre szólal meg
- melodikus: a két hang egymás után szólal meg (lehet ereszkedő és emelkedő)
b. enharmonikusak
c. a hangközök lehetnek diatonikusak és kromatikusak
- diatonikus: a hangköz két hangja előfordul egy adott hangsorban
- kromatikus: a hangköz egyik vagy mindkét hangja alterálva (módosítva) fordul elő egy adott
hangsorban
d. lehetnek konszonánsak és disszonánsak
- a konszonancia két féle:
o tökéletes konszonancia: a tiszta hangközök
o tökéletlen konszonancia: tercek, szextek, decimák és tredecimák
- a disszonancia: szekundok, szeptimek, nónák és kvartdecimák, és az összes szűkített és
bővített hangköz.
Az akkordok
Tudjuk, hogy két különböző hangmagasság hangközt alkot. Azt is tudjuk, hogy több
egyidejűleg megszólaltatott hangköz akkordot ad. Az akkord hangjainak egymásutánjából dallam
formálódhat (akkordfelbontás, -törés, -figuráció stb.)
Az akkord szerkezetét hangközeiből magyarázzuk. A legegyszerűbb akkordok azonos
nagyságrendű hangközökből állnak. Így vannak szekund-, terc-, kvart- stb. építkezésű harmóniák.
Tercépítkezésű akkordok
A kapott dúr akkordnak tehát akusztikus alapja van. A diatónia terceiből, kis és nagy
tercekből négyféle szerkezetű hármashangzat építhető.
A hangközök rendszere
A hangközök (intervallumok) a hangmagasságok egymástól való távolságát mérik.
1. Általános akusztikai-zenei szempontból, a hangközök lehetnek:
a. egyszerűek és összetettek
- egyszerű a hangköz, ha nem lépi át az oktávot (szekund, terc, szeptim stb.)
- összetett, ha nagyobb, mint egy oktáv (nóna, decima, tredecima stb.)
b. a hangközök méretét a hangközt alkotó lépések száma határozza meg (5 – kvint stb.)
c. a hangközök minőségét az dönti el, hogy a lépések hány egész és hány diatonikus fél lépést
tartalmaznak.
- tiszták
o egyszerűek: prím, kvart, kvint, oktáv
o összetettek: undecima, duodecima, kvintdecima
- nagyok és kicsik
o egyszerűek: szekundok, tercek, szextek és szeptimek
o összetettek: nónák, decimák, tredecimák és kvartdecimák
- szűkítettek és bővítettek: az összes, kivéve a prím (nem lehet szűkített)
d. a hangközök megfordíthatók, ekkor a hangköz mérete és minősége is megváltozik (kivéve a
tiszta, úgy marad)
Ritmusképletek
Ahogyan a képen is láthatjuk, az előjegyzéseket violin- és basszuskulcsban egyaránt alkalmazzuk. Minden előjegyzéshez tartozik egy saját hangnem, melynek saját
egyedi neve van. A hangnemek elmélete olyan szabályok és struktúrák rendszere,
amely lehetővé teszi a hangok rendszerezését és megértését egy adott zenei műben. Tanuljuk meg az előjegyzéseket és a hozzájuk tartozó hangnemeket!
Dúr és moll hangnemek
Dúr hangnem
Fényesebb, vidámabb hangulatot sugall. A dúr skála egy adott alaphangtól indul, és
a következő lépéseket tartalmazza: egész hang, egész hang, félhang, egész hang,
egész hang, egész hang, félhang. Például a C-dúr skála: C–D–E–F–G–A–H–C.
Moll hangnem
Melankolikusabb, sötétebb hangulatú. A moll skálák több típusa is létezik: természetes moll, harmonikus moll, melodikus moll. A természetes moll skála lépései:
egész hang, félhang, egész hang, egész hang, félhang, egész hang, egész hang.
Például a természetes a-moll skála: A–H–C–D–E–F–G–A.
A kvintkör
A hármashangzatok és az alapakkordok
A hármashangzatok és az alapakkordok a nyugati zene elengedhetetlen elemei,
amelyek a dallamok, a harmóniák és a zenei kifejezés gerincét alkotják. Ezek az
építőelemek nélkülözhetetlenek a klasszikus zenében, a jazzben és a könnyűzenében, beleértve a rock-, a pop-, a blues-, a folk-, a népzenei és az egyéb műfajokat is.
Mi az a hármashangzat?
A hármashangzat (trichord) három különböző hangból álló akkord, amely az alapvető harmóniaképzés legelső lépése. A hármashangzatok egy adott skála adott
fokaira épülnek, és meghatározott hangközökön alapulnak. Ezek a hármashangzatok általában egy alaphangból, egy tercből és egy kvintből állnak.
A hármashangzatok és fordításaik
1. Dúr hármashangzat
2. Moll hármashangzat
3. Szűkített hármashangzat
4. Bővített hármashangzat
Ahogy a képen is láthatjuk, bármely dúr skála minden fokára építhető egy hármashangzat:
I. fok: dúr (tonika)
II. fok: moll (szubdomináns)
III. fok: moll (tonika, domináns)
IV. fok: dúr (szubdomináns)
V. fok: dúr (domináns)
VI. fok: moll (tonika, szubdomináns)
VII. fok: szűkített (domináns)
Dúr hármashangzat
A dúr hármashangzatot a leggyakrabban használt akkordként ismerjük a nyugati
zenében. A dúr akkord egy alaphangból, egy nagy tercből és egy tiszta kvintből
áll. Például a C-dúr hármashangzat a következő hangokból épül fel: C (alaphang),
E (nagy terc) és G (tiszt kvint).
A dúr akkord hangzása világos, erőteljes és pozitív, ezért gyakran használják
a popzenében is, mivel kellemes, vidám karaktert kölcsönöz a daloknak. Egy
példa a C-dúr akkord használatára: a The Beatles Let It Be című dala.
C-dúr hármashangzat:
Moll hármashangzat
A moll hármashangzat egy alaphangból, egy kis tercből és egy tiszta kvintből áll. Ez
az akkord sötétebb, melankolikusabb hangzást hoz létre. Például az a-moll akkord:
A (alaphang), C (kisterc) és E (kvint).
A moll akkordok gyakran használatosak olyan dalokban, amelyek érzelmesebb,
szomorúbb hangulatot kívánnak kifejezni. Példa erre a Radiohead Creep című dala,
amely a-moll akkordokat használ a fájdalmas, befelé forduló hangzás eléréséhez.
Alapállás
Az alapállás az, amikor a hármashangzat alaphangja (a skála alaphangja) van
a legalsó szólamban. Például a C-dúr hármashangzat alapállásban: C (alaphang),
E (terc), G (kvint). C-dúr alap: C – E – G.
Első fordítás (szext fordítás)
Az első fordítás akkor keletkezik, amikor az alaphangot a terc helyettesíti a legalsó
szólamban. Például a C-dúr akkord első fordítása: E (legalsó hang), G, C.
C-dúr szext fordítás: E – G – C
Ez a fordítás könnyedebb hangzást eredményez, és gyakran használják átmenetként az alapállás és más fordítások között.
Második fordítás (kvartszext fordítás)
A második fordítás során a kvint kerül a legalsó szólamba. A C-dúr akkord második
fordítása: G (legalsó hang), C, E.
C-dúr kvartszext fordítás: G – C – E
Ez a fordítás még nyitottabb hangzást ad az akkordnak, és általában akkor használatos, amikor erőteljes, stabil hatásra van szükség, különösen a harmóniai feloldásoknál.
A hetes akkordok (szeptimakkordok)
A hármashangzatokhoz képest a hetes (szeptim) akkordok felépítéséhez egy negyedik hangot is hozzáadunk az akkordhoz, amely az alaphanghoz képest a hetedik
fokon helyezkedik el. A hetes akkordok gazdagabb, teltebb hangzást nyújtanak.
Nézzük meg a négyeshangzatok létrejöttét a dúr és az összhangzatos moll
skálák egyes fokain:
KOTTÁK
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
