Isten
éltesse Szent Hubertusz legöregebb katonáját.
Szász Károly
1934-ben született Tarpán. A Tarpai kőfejtőben dolgozott már 12 évesen vízhordóként.
1948-tól mint kereskedelmi tanuló dolgozott az akkori Földműves Szövetkezetben,
a későbbi ÁFÉSZ-nél, ahonnan 1995-ben ment nyugdíjba. 60 éve járja a
természetet. A vadászok között életre szóló barátságok alakulnak ki,érthető
módon neki számtalan barátja van, de barátai közül sajnos többen már az örök
vadászmezőket járják. Már kora
gyermekkora óta rajongott a természetért, igazán az erdőn-mezőn érezte
szabadnak magát, már serdülő gyermekként mindig ott volt a hajtók között. Soha
nem hiányozhatott egyetlen egy hajtásról sem, alig várta, hogy betöltve a 18.
életévét végre levizsgázhasson és vadászként járhassa ő is a tarpai erdőket és mezőket.
A vadászat számára a természet szeretetét jelenti. Gyermekként erdész szeretett
volna lenni, de arra sajnos nem volt lehetősége. A vadász engedélyét 1952-ben
kapta meg amikor védetté nyilvánították a Tarpai-idős tölgyest. 1957-ben már a
vadásztársaság elnökévé választották, mint a legfiatalabb vadászt, ami óriási
megtiszteltetéssel de felelősséggel is járt számára, később az ellenőrző
bizottság elnökeként tevékenykedett tovább a vadásztársaságban. Hat hűséges
társa volt ezalatt a 60 év alatt, mindegyik vizsla. A ma is aktív vadász
mostani kutyája sem lehet más, mint egy magyar vizsla, amit vagy inkább akit
nagy becsben tart. 2011-ben a Vadásznapon egy szép fehér serleggel ismerték el
kollégái barátai és a Földművesek Vadásztársasága eddigi munkáját. A serlegen
ez olvasható:
„… mert a
vadász a természetért van és nem a természet ellen…
(Szász Károly)
közismert mondása a mai vadászok számára azt
jelenti a vadásznak védenie kell a természetet és nem pusztítani. Megfontolandók
ma is bölcs tanácsai. Egy kedves barátságos vendégszerető és természetszerető
embernek ismeri mindenki Karcsi bácsit. Ahogyan beszél és gondolkodik a
vadászati kultúráról, egy nyugodt kiegyensúlyozott bölcs emberre vall, aki
szereti a természetet és az állatokat, és felelősséget érez a környezetéért. Aki
egyszer találkozik vele, örök barátságot köt vele, ami magyarázható közvetlen
és őszinte szavaival, barátságos mosolygó szelíd tekintetével. Hat évtizednyi
vadászati tapasztalattal nem sokan büszkélkedhetnek, és mégis végtelen
szerénységgel éli hétköznapjait és dolgozik ma is keményen a fiatalokat
megszégyenítő erővel és kitartással. Kívánunk neki erőt és jó egészséget és
persze vadászszerencsét!
Ha az ember meghallja azt a szót hogy Tarpa, Esze Tamás, a tarpai szilva
pálinka és a szilvalekvár jut eszébe. Mi viszont azért jöttünk Tarpára,
hogy interjút készítsünk Szász Károllyal a Tarpai vadásztársaság
doyenjével, aki hat évtizede vadász ugyanabban a vadásztársaságban. A
barátságos vendégszerető vadász szívélyesen fogad bennünket. Finom
pálinkával és vörös borral kínál bennünket, nem tudunk ellenállni a
kísértésnek. A beszélgetés során lassan megnyílik az öreg vadász és
felidézi a régi emlékeket.
Mikor született és milyen gyermekkora volt Karcsi bácsi?
Édes fiam én 1934-ben születtem Tarpán, szegény voltam mint a faluban
minden becsületes ember. A Tarpai kőfejtőben voltam már 10 évesen
vízhordó, oda a hegytetőre hordtam fel a vizet az embereknek. Később a
kereskedelembe kerültem és ott is dolgoztam nyugdíjazásomig egy
munkahelyen az ÁFÉSZ-nél.
Hogy stílusos legyek: Mióta tetszik járni a Tarpai vadászösvényeket,
egyáltalán hogy lesz az emberből vadász, vagy arra születni kell?
Bizony már 60 éve járom a természetet, de azok akikkel kezdtem már
nincsenek, sajnos ők már az örök vadászmezőket járják. - Hát nem annak
születik az ember az biztos, de meghatározó a környezet amiben felnő. Én
már kora gyermekkora óta rajongtam a természetért, igazán az
erdőn-mezőn éreztem szabadnak magamat, már serdülő gyermekként mindig
ott voltam a hajtók között. Soha nem hiányozhattam egyetlen egy
hajtásról sem, alig vártam, hogy betölthessem a 18 évet és végre
levizsgázhassak és vadászként járhassam én is a tarpai erdőket és
mezőket.
Mi jelent az ön életében a vadászat,hobby vagy kedvtelés, szórakozás vagy szenvedély?
Mindegyikből egy kicsi, de inkább a természet szeretetét jelenti. Mindig
szerettem gyönyörködni a természet szépségében, legyen az növény vagy
állat, a kismadártól a szarvasig. Nehéz ezt szavakba önteni, soha nem is
kellett. Aki egyszer megismeri a természet titkait örökre rabja lesz.
Akikkel kezdtem az erőt járni már nem élnek. Ahogy öregszem a természet
kincseit most látom csak igazán, Ha csöndben maradunk akkor szép az erdő
igazán, a patak hangja a levelek susogása az erdő zúgása,
vagy a madarak éneke röppenése mindenütt. Kidőlt fák, száraz gallyak,
vagy éppen nemrég erre járt vadak lábnyoma. A szél sejtelmes moraja, a
fűben rejtőző vipera nesze, vagy a fák lombjai közt beömlő napsugarak
simogató melegsége. Itt megszűnik az idő létezni, a természet összeolvad
az emberrel. Aki nem ismeri a Tarpai természet titkait, az nehezen
értheti meg ezt az érzést. Annyira különleges és változatos az
állatvilág és a növényzet. Van itt európai vadmacska, szarvas,
vaddisznó, őz, nyuszt, vidra, nyest, mókus, vörösróka, mezei nyúl,
borz,keresztes vipera. A madár- és rovarvilága is különlegességeket
rejteget, fészkel itt holló, kabasólyom, kékvércse, gyurgyalag, gémek és
kócsagok, rétisas és halász sas, darázsölyv és békászó sas, bagoly és
vadász sólyom, vagy a ritka és veszélyeztetett jégmadár és a nagyon
ritka guvat. Az Alföldön egyedül itt lelhető fel a különleges
szemeslepke. A növényvilág is változatos vanak itt gyertyános-tölgyesek,
az Öreg tölgyesben 150 év körüli tölgyóriásokat is találhatunk. Amikor a
vadász engedélyemet szereztem 1952-ben, akkoriban nyilvánították
védetté a Tarpai-idős tölgyest. Se szeri se száma a különlegességeknek,
egy emberöltő is kevés ennyi természeti kincs meismerésére.
Mi volt a célja a vadászattal, vagy inkább úgy kérdezzem mit szeretett volna elérni vele, vagy inkább mi a hitvallása?
A hitvallás szó jó, a hivatástudat, a természet szeretet és a tenni
akarás ez motivált mindig. Nem az állatok mértéktelen gyilkolása volt a
célom, hanem az egyensúly fenntartása és az egészséges vérvonal
megőrzése. A lesemen sokat ültem és ülök ma is és gyönyörködöm a
közelben elvonuló állatok vonulását, hallgatom a madarak csiripelését, a
tücsök zenét, a szarvasok üzekedését, az őzek legelését a hegyoldalban
és még csak eszembe sem jutott soha, hogy ártsak bármelyiknek, ha csak
nem volt sérült, vagy valamilyen genetikai probléma nem indokolta a
kilövését az egészséges vérvonal megóvása érdekében,
Már az ritkaság hogy egy vadásztársaságban 60 évet eltölt egy vadász, de mikor lett a vadásztársaság elnöke?
1957-ben már a vadásztársaság elnökévé választottak, mint a legfiatalabb
vadászt, ami óriási megtiszteltetés és felelősség volt számomra.,
később az ellenőrző bizottságot elnökeként tevékenykedtem. A
vadgazdálkodás nehéz és felelősségteljes feladat, télen, amikor már nem
találtak elég táplálékot a vadak, kijártunk etetni, a vadásztársaság
földjén termett kukorica, ha nem volt elég vásárolni kellett. Sok
munkával és gonddal jár manapság a természetvédelem és a vadgazdálkodás.
Mik a jó vadász ismérvei, mitől lesz az ember jó vadász?
A jó vadász cselekedeit a természetért érzett felelősség irányítja. A
vadászat komplex és sokrétű tevékenység, amely a vadállomány
fenntartását és hasznosítását egyidejűleg és egymástól
elválaszthatatlanul igyekszünk biztosítani, fenntartva az egyensúlyt. A
vadászat egy sajátos különleges életforma egy önként vállalt felelősség
és teher. A vadászok megítélése kétértelmű, mert míg a vadászat modern
világunk egyik legellentmondásosabb tevékenysége, mivel sok állat
pusztult volna ki nélkülünk, vagy került volna végveszélybe a vadászok
áldozatos munkája, erőfeszítése nélkül.
Mit jelent Önnek a vadászat, hobby, szórakozás, élvezet, vagy netán státusszimbólum?
Talán egyiksem igazán. A vadászat komplex tevékenység, amely a
vadászható vadállomány fenntartását és hasznosítását egyidejűleg és
egymástól elválaszthatatlanul hivatott biztosítani. A vadász szemlélet
alapja tehát a természetért érzett teljes felelősség. A vadászat
ugyanakkor a kultúra egyik speciális megnyilvánulási formája is, melynek
a vallási szertartások kialakulásában éppúgy szerepe volt, mint a
művészetek létrejöttében. A vadászat ma is ezer szállal kötődik a
zenéhez, az irodalomhoz és a képzőművészetekhez, mert egyrészt ihleti
ezeket, másrészt folyamatosan a segítségüket kéri, hisz a vadászat végső
soron az élet és a halál csodás misztériuma, ami a művészetek segítsége
nélkül aligha lenne értelmezhető. A vadászat egy sajátos életforma és
önként vállalt felelősség, mely a vadász és a vad, a vadász és a
természet, valamint a vadászok és a nem vadászok sokszínű és bonyolult
kapcsolatrendszerének egészére kiterjed.
Mi a célja a vadászoknak és a vadászatnak?
A vadászat modern világunk egyik legellentmondásosabb tevékenysége, hisz
számos faj végveszélybe kerülne a vadászok erőfeszítése nélkül,
ugyanakkor az is tény, hogy a vadászat maga is a veszélyforrások egyike.
A vadászat tehát a társadalom számára egyszerre kényszer és engedmény,
melyet a jog engedélyez és az etika fogadtat el. Az igaz vadász nem csak
szereti és csodálja, de ismeri is a természetet. Folyamatos képzéssel
önképzéssel fejleszti természettudományos ismereteit, melyek nélkül nem
igazodhat el az erdők, mezők és vizek sokszínű és bonyolult
életközösségében. Ismeri és betartja a természet- és környezetvédelmi
előírásokat, törvényeket és rendeleteket. A vadfajok nemét, életkorát,
trófeaminőségét, egészségi állapotát minden vadásznak egyértelműen fel
kell ismerni, illetve el kell tudni bírálni. Ismeri , óvja és védi a
védelem alatt álló állatokat és növényeket. A vadászható fajok általános
leírását, magatartását, táplálkozását, szaporodásbiológiáját,
betegségeit különösképpen ismeri.
A vadász állatokat öl, ez pedig valahol a természeti értékek pusztítása, nincs ebben valami paradoxon?
Az ellentmondás csak akkor áll fenn, ha nem ismerjük valódi célját és
feladatrendszerét. Egyedeket ejt el, de a fajokat védi. Őrzi és védi az
erdők, mezők és vizek tisztaságát, lehetőségeihez képest mérten részt
vesz a szennyeződések és károk elhárításában. Vadgazdálkodási és
vadászati létesítményeket csak tájba illő módon, környezetbarát
kivitelben létesít. A vadászat sajátos eszközeivel - a vadállomány
létszámának szabályozása, illetve tervezett szinten való tartása útján -
, cselekvő módon részt vesz az erdők és más természeti értékek
védelmében.
Sokan gondolják úgy, hogy a vadászok ölik a vadállományt gátlástalanul, igaz ez?
A vadász szereti az állatokat, tiszteli az állatok méltóságát élethez
való jogát, ha kilő egy egyedet azt a faj megóvása érdekében teszi. Vad
kilövését gondos előkészület előzi meg. A vadász az adott vadászterület
vadgazdálkodási terveinek megfelelően, gondos és szakszerű kiválasztás
alapján, a helyszín és a körülmények alapos ismeretében ejti el a
kiszemelt vadat, ügyelve arra, hogy az állat szenvedését elkerülje
illetve lerövidítse, akár a kegyelemlövés haladéktalan megadásával. Az
elejtett vad szakszerű zsigerelése, nem csupán értékmentés, hanem
tiszteletadás, mert aki az életet tiszteli csak az tudja tisztelni a
halált is. A sebzett vad szakszerű és állhatatos felkutatása a jó vadász
lelkiismereti kötelessége. A megtalált sebzett vadat haladéktalanul meg
kell szabadítani fájdalmától.
Létezik még olyan, hogy vadász etika és erkölcs a modern korunkban?
Én remélem és hiszek benne, erkölcstelen és felelőtlen dolog etetőhelyen
vadászni, vagy húrkozni mérgeket kihelyezni. Sokat dolgozunk a
vadállomány védelmében, etetésében, természeti katasztrófák estén a
veszélyeztetett egyedek megmentésében. Mesterséges tenyésztéssel
hozzájárulunk a veszélyezetett fajok fennmaradásához, a ritkitással az
adott populációk minőségének javításához, a vadászati lehetőségek
bővítéséhez. Az állatoknak szenvedést sohasem okoznék, az állatkínzás
minden formáját elítéli és ha teheti, meg is akadályozza. Az igazi
vadász mindig ad esélyt a vadnak a menekülésre. A tisztesség neveltetés
kérdése, az emberség velünk születik. Becstelen vadász az aki búvó
nyúlra, felgallyazott vagy futó fácánra lő, vagy vízen úszó kacsára,
esetleg tarlón legelő libára.
Sosem bántunk malacos kocát, borjas tehenet, gidáit vezető sutát.
Sok állatot lőtt le életében?
Hatvan év nagy idő, de nem a mennyiség számít, az alantas ösztönöket
elnyomja a felelősség. A vadászélmény akkor is tökéletes, ha egyetlen
vadat sem ejtünk el, a társaság és a hangulat a lényeg, gyakran csak
azért megyünk ki hogy hallgassuk a dámszarvasok barcogását, vagy kiülünk
a lesre és gyönyörködünk a fejünk felett ék alakban repülő vadlibákban,
amint büszkén átúsznak a szürke égen. Az előkelő vadászhelyek és a
kedvezmények a vendégeket és idős vadászokat illetik, ezt kívánja a
tisztelet. A kompetencia-osztáskor sosem kérdőjeleztem meg a döntést,
mert amikor én voltam elnök a vadgazdálkodás eredményessége volt a cél
és most is a jószándékot feltételezem.
A vadászok őrzik a hagyományokat?
A vadászathoz hozzátartoznak az ünnepek is és a hagyományok is. Amikor
fiatal vadász voltam megismertettek azokkal a hagyományokkal vagy
ideákkal, ami a vadász igazi értékmérői. A természetet szerető, az
állatokat tisztelő, a vadászélményeket kincsként őrző vadászemberek
nemes értékmérője a nagylelkűség a vadak iránt. A vadászat végén a
teríték a vadak emléke előtti tisztelgés, mint ahogy a vadászkürt hangja
is a végső tiszteletadás eszköze. A vadászat életforma, emberformáló
tényező is, a természettel való együttélés a vadászati kultúra
meghatározója. A vadász felelősséggel műveli a vadgazdálkodást, és
megtartja az ünnepeket, Hubertus-mise, a vadásznap, a majális és a
vadászbál.
Vadászatkor is iszogatnak?
Egy kupicával megiszunk, de csak otthon, ha hazaértünk, miután a fegyver
bekerült a szekrénybe, mert morálisan nem elfogadható az
alkoholfogyasztás vadászat közben, és a vadászat mint mondtam, addig
tart amik a szekrénybe nem kerül a puska. Első a biztonság, mert az
elszalasztott lehetőség megismételhető, de kilőtt lövedék már nem
állítható meg. A vadásznak mindig józanul mérlegelve kell gondolkodnia
és döntenie a vadászat alatt, akár vadász akár hajtó felelőséggel
tartozunk egymás iránt és a környezet iránt. Mindig szem előtt
tartottam, hogy az elsődleges feladatunk a természetet megóvni az utókor
számára, mert a vadász a természetért van és nem a természet ellen…
Egy kedves barátságos vendégszerető és természetszerető embert
ismerhettünk meg Karcsi bácsi személyéven. Ahogyan beszél és gondolkodik
a vadászati kultúráról, az nem egy össze-vissza lövöldöző vadászra
jellemző, inkább egy olyan nyugodt kiegyensúlyozott bölcs emberre, aki
szereti a természetet és az állatokat, és felelősséget érez a
környezetéért. Egy pohárka testes vörös bor mellett beszélgethettünk
vele a hűs lugas alatt, mert hogy finom, jó bora is van az öreg
vadásznak, ami kell is az igazán jó beszélgetéshez. Egész idő alatt
olyan érzésem volt, minta már ezer éve ismerném, magyarázható ez
közvetlen és őszinte szavaival, barátságos mosolygó tekintetével és
azzal a hat évtizednyi vadászati tapasztalattal, amivel nem sokan
büszkélkedhetnek, és mégis végtelen szerénységgel osztotta meg velünk
ennek a mesebeli világnak a rejtett titkait. Isten éltesse Szent
Hubertusz legöregebb katonáját, Kedves egészségére!