Vadász portré

Isten éltesse Szent Hubertusz legöregebb katonáját.

Szász Károly 1934-ben született Tarpán. A Tarpai kőfejtőben dolgozott már 12 évesen vízhordóként. 1948-tól mint kereskedelmi tanuló dolgozott az akkori Földműves Szövetkezetben, a későbbi  ÁFÉSZ-nél, ahonnan 1995-ben ment nyugdíjba. 60 éve járja a természetet. A vadászok között életre szóló barátságok alakulnak ki,érthető módon neki számtalan barátja van, de barátai közül sajnos többen már az örök vadászmezőket járják.  Már kora gyermekkora óta rajongott a természetért, igazán az erdőn-mezőn érezte szabadnak magát, már serdülő gyermekként mindig ott volt a hajtók között. Soha nem hiányozhatott egyetlen egy hajtásról sem, alig várta, hogy betöltve a 18. életévét végre levizsgázhasson és vadászként járhassa ő is a tarpai erdőket és mezőket. A vadászat számára a természet szeretetét jelenti. Gyermekként erdész szeretett volna lenni, de arra sajnos nem volt lehetősége. A vadász engedélyét 1952-ben kapta meg amikor védetté nyilvánították a Tarpai-idős tölgyest. 1957-ben már a vadásztársaság elnökévé választották, mint a legfiatalabb vadászt, ami óriási megtiszteltetéssel de felelősséggel is járt számára, később az ellenőrző bizottság elnökeként tevékenykedett tovább a vadásztársaságban. Hat hűséges társa volt ezalatt a 60 év alatt, mindegyik vizsla. A ma is aktív vadász mostani kutyája sem lehet más, mint egy magyar vizsla, amit vagy inkább akit nagy becsben tart. 2011-ben a Vadásznapon egy szép fehér serleggel ismerték el kollégái barátai és a Földművesek Vadásztársasága eddigi munkáját. A serlegen ez olvasható:

„… mert a vadász a természetért van és nem a természet ellen…

 (Szász Károly)

közismert mondása a mai vadászok számára azt jelenti a vadásznak védenie kell a természetet és nem pusztítani. Megfontolandók ma is bölcs tanácsai. Egy kedves barátságos vendégszerető és természetszerető embernek ismeri mindenki Karcsi bácsit. Ahogyan beszél és gondolkodik a vadászati kultúráról, egy nyugodt kiegyensúlyozott bölcs emberre vall, aki szereti a természetet és az állatokat, és felelősséget érez a környezetéért. Aki egyszer találkozik vele, örök barátságot köt vele, ami magyarázható közvetlen és őszinte szavaival, barátságos mosolygó szelíd tekintetével. Hat évtizednyi vadászati tapasztalattal nem sokan büszkélkedhetnek, és mégis végtelen szerénységgel éli hétköznapjait és dolgozik ma is keményen a fiatalokat megszégyenítő erővel és kitartással. Kívánunk neki erőt és jó egészséget és persze vadászszerencsét!

Ha az ember meghallja azt a szót hogy Tarpa, Esze Tamás, a tarpai szilva pálinka és a szilvalekvár jut eszébe. Mi viszont azért jöttünk Tarpára, hogy interjút készítsünk Szász Károllyal a Tarpai vadásztársaság doyenjével, aki hat évtizede vadász ugyanabban a vadásztársaságban. A barátságos vendégszerető vadász szívélyesen fogad bennünket. Finom pálinkával és vörös borral kínál bennünket, nem tudunk ellenállni a kísértésnek. A beszélgetés során lassan megnyílik az öreg vadász és felidézi a régi emlékeket.


Mikor született és milyen gyermekkora volt Karcsi bácsi?
Édes fiam én 1934-ben születtem Tarpán, szegény voltam mint a faluban minden becsületes ember. A Tarpai kőfejtőben voltam már 10 évesen vízhordó, oda a hegytetőre hordtam fel a vizet az embereknek. Később a kereskedelembe kerültem és ott is dolgoztam nyugdíjazásomig egy munkahelyen az ÁFÉSZ-nél.

Hogy stílusos legyek: Mióta tetszik járni a Tarpai vadászösvényeket, egyáltalán hogy lesz az emberből vadász, vagy arra születni kell?
Bizony már 60 éve járom a természetet, de azok akikkel kezdtem már nincsenek, sajnos ők már az örök vadászmezőket járják. - Hát nem annak születik az ember az biztos, de meghatározó a környezet amiben felnő. Én már kora gyermekkora óta rajongtam a természetért, igazán az erdőn-mezőn éreztem szabadnak magamat, már serdülő gyermekként mindig ott voltam a hajtók között. Soha nem hiányozhattam egyetlen egy hajtásról sem, alig vártam, hogy betölthessem a 18 évet és végre levizsgázhassak és vadászként járhassam én is a tarpai erdőket és mezőket.

Mi jelent az ön életében a vadászat,hobby vagy kedvtelés, szórakozás vagy szenvedély?

Mindegyikből egy kicsi, de inkább a természet szeretetét jelenti. Mindig szerettem gyönyörködni a természet szépségében, legyen az növény vagy állat, a kismadártól a szarvasig. Nehéz ezt szavakba önteni, soha nem is kellett. Aki egyszer megismeri a természet titkait örökre rabja lesz. Akikkel kezdtem az erőt járni már nem élnek. Ahogy öregszem a természet kincseit most látom csak igazán, Ha csöndben maradunk akkor szép az erdő igazán, a patak hangja a levelek susogása az erdő zúgása,
vagy a madarak éneke röppenése mindenütt. Kidőlt fák, száraz gallyak, vagy éppen nemrég erre járt vadak lábnyoma. A szél sejtelmes moraja, a fűben rejtőző vipera nesze, vagy a fák lombjai közt beömlő napsugarak simogató melegsége. Itt megszűnik az idő létezni, a természet összeolvad az emberrel. Aki nem ismeri a Tarpai természet titkait, az nehezen értheti meg ezt az érzést. Annyira különleges és változatos az állatvilág és a növényzet. Van itt európai vadmacska, szarvas, vaddisznó, őz, nyuszt, vidra, nyest, mókus, vörösróka, mezei nyúl, borz,keresztes vipera. A madár- és rovarvilága is különlegességeket rejteget, fészkel itt holló, kabasólyom, kékvércse, gyurgyalag, gémek és kócsagok, rétisas és halász sas, darázsölyv és békászó sas, bagoly és vadász sólyom, vagy a ritka és veszélyeztetett jégmadár és a nagyon ritka guvat. Az Alföldön egyedül itt lelhető fel a különleges szemeslepke. A növényvilág is változatos vanak itt gyertyános-tölgyesek, az Öreg tölgyesben 150 év körüli tölgyóriásokat is találhatunk. Amikor a vadász engedélyemet szereztem 1952-ben, akkoriban nyilvánították védetté a Tarpai-idős tölgyest. Se szeri se száma a különlegességeknek, egy emberöltő is kevés ennyi természeti kincs meismerésére.

Mi volt a célja a vadászattal, vagy inkább úgy kérdezzem mit szeretett volna elérni vele, vagy inkább mi a hitvallása?
A hitvallás szó jó, a hivatástudat, a természet szeretet és a tenni akarás ez motivált mindig. Nem az állatok mértéktelen gyilkolása volt a célom, hanem az egyensúly fenntartása és az egészséges vérvonal megőrzése. A lesemen sokat ültem és ülök ma is és gyönyörködöm a közelben elvonuló állatok vonulását, hallgatom a madarak csiripelését, a tücsök zenét, a szarvasok üzekedését, az őzek legelését a hegyoldalban és még csak eszembe sem jutott soha, hogy ártsak bármelyiknek, ha csak nem volt sérült, vagy valamilyen genetikai probléma nem indokolta a kilövését az egészséges vérvonal megóvása érdekében,

Már az ritkaság hogy egy vadásztársaságban 60 évet eltölt egy vadász, de mikor lett a vadásztársaság elnöke?
1957-ben már a vadásztársaság elnökévé választottak, mint a legfiatalabb vadászt, ami óriási megtiszteltetés és felelősség volt számomra., később az ellenőrző bizottságot elnökeként tevékenykedtem. A vadgazdálkodás nehéz és felelősségteljes feladat, télen, amikor már nem találtak elég táplálékot a vadak, kijártunk etetni, a vadásztársaság földjén termett kukorica, ha nem volt elég vásárolni kellett. Sok munkával és gonddal jár manapság a természetvédelem és a vadgazdálkodás.

Mik a jó vadász ismérvei, mitől lesz az ember jó vadász?
A jó vadász cselekedeit a természetért érzett felelősség irányítja. A vadászat komplex és sokrétű tevékenység, amely a vadállomány fenntartását és hasznosítását egyidejűleg és egymástól elválaszthatatlanul igyekszünk biztosítani, fenntartva az egyensúlyt. A vadászat egy sajátos különleges életforma egy önként vállalt felelősség és teher. A vadászok megítélése kétértelmű, mert míg a vadászat modern világunk egyik legellentmondásosabb tevékenysége, mivel sok állat pusztult volna ki nélkülünk, vagy került volna végveszélybe a vadászok áldozatos munkája, erőfeszítése nélkül.

Mit jelent Önnek a vadászat, hobby, szórakozás, élvezet, vagy netán státusszimbólum?
Talán egyiksem igazán. A vadászat komplex tevékenység, amely a vadászható vadállomány fenntartását és hasznosítását egyidejűleg és egymástól elválaszthatatlanul hivatott biztosítani. A vadász szemlélet alapja tehát a természetért érzett teljes felelősség. A vadászat ugyanakkor a kultúra egyik speciális megnyilvánulási formája is, melynek a vallási szertartások kialakulásában éppúgy szerepe volt, mint a művészetek létrejöttében. A vadászat ma is ezer szállal kötődik a zenéhez, az irodalomhoz és a képzőművészetekhez, mert egyrészt ihleti ezeket, másrészt folyamatosan a segítségüket kéri, hisz a vadászat végső soron az élet és a halál csodás misztériuma, ami a művészetek segítsége nélkül aligha lenne értelmezhető. A vadászat egy sajátos életforma és önként vállalt felelősség, mely a vadász és a vad, a vadász és a természet, valamint a vadászok és a nem vadászok sokszínű és bonyolult kapcsolatrendszerének egészére kiterjed.

Mi a célja a vadászoknak és a vadászatnak?
A vadászat modern világunk egyik legellentmondásosabb tevékenysége, hisz számos faj végveszélybe kerülne a vadászok erőfeszítése nélkül, ugyanakkor az is tény, hogy a vadászat maga is a veszélyforrások egyike. A vadászat tehát a társadalom számára egyszerre kényszer és engedmény, melyet a jog engedélyez és az etika fogadtat el. Az igaz vadász nem csak szereti és csodálja, de ismeri is a természetet. Folyamatos képzéssel önképzéssel fejleszti természettudományos ismereteit, melyek nélkül nem igazodhat el az erdők, mezők és vizek sokszínű és bonyolult életközösségében. Ismeri és betartja a természet- és környezetvédelmi előírásokat, törvényeket és rendeleteket. A vadfajok nemét, életkorát, trófeaminőségét, egészségi állapotát minden vadásznak egyértelműen fel kell ismerni, illetve el kell tudni bírálni. Ismeri , óvja és védi a védelem alatt álló állatokat és növényeket. A vadászható fajok általános leírását, magatartását, táplálkozását, szaporodásbiológiáját, betegségeit különösképpen ismeri.

A vadász állatokat öl, ez pedig valahol a természeti értékek pusztítása, nincs ebben valami paradoxon?
Az ellentmondás csak akkor áll fenn, ha nem ismerjük valódi célját és feladatrendszerét. Egyedeket ejt el, de a fajokat védi. Őrzi és védi az erdők, mezők és vizek tisztaságát, lehetőségeihez képest mérten részt vesz a szennyeződések és károk elhárításában. Vadgazdálkodási és vadászati létesítményeket csak tájba illő módon, környezetbarát kivitelben létesít. A vadászat sajátos eszközeivel - a vadállomány létszámának szabályozása, illetve tervezett szinten való tartása útján - , cselekvő módon részt vesz az erdők és más természeti értékek védelmében.

Sokan gondolják úgy, hogy a vadászok ölik a vadállományt gátlástalanul, igaz ez?
A vadász szereti az állatokat, tiszteli az állatok méltóságát élethez való jogát, ha kilő egy egyedet azt a faj megóvása érdekében teszi. Vad kilövését gondos előkészület előzi meg. A vadász az adott vadászterület vadgazdálkodási terveinek megfelelően, gondos és szakszerű kiválasztás alapján, a helyszín és a körülmények alapos ismeretében ejti el a kiszemelt vadat, ügyelve arra, hogy az állat szenvedését elkerülje illetve lerövidítse, akár a kegyelemlövés haladéktalan megadásával. Az elejtett vad szakszerű zsigerelése, nem csupán értékmentés, hanem tiszteletadás, mert aki az életet tiszteli csak az tudja tisztelni a halált is. A sebzett vad szakszerű és állhatatos felkutatása a jó vadász lelkiismereti kötelessége. A megtalált sebzett vadat haladéktalanul meg kell szabadítani fájdalmától.

Létezik még olyan, hogy vadász etika és erkölcs a modern korunkban?
Én remélem és hiszek benne, erkölcstelen és felelőtlen dolog etetőhelyen vadászni, vagy húrkozni mérgeket kihelyezni. Sokat dolgozunk a vadállomány védelmében, etetésében, természeti katasztrófák estén a veszélyeztetett egyedek megmentésében. Mesterséges tenyésztéssel hozzájárulunk a veszélyezetett fajok fennmaradásához, a ritkitással az adott populációk minőségének javításához, a vadászati lehetőségek bővítéséhez. Az állatoknak szenvedést sohasem okoznék, az állatkínzás minden formáját elítéli és ha teheti, meg is akadályozza. Az igazi vadász mindig ad esélyt a vadnak a menekülésre. A tisztesség neveltetés kérdése, az emberség velünk születik. Becstelen vadász az aki búvó nyúlra, felgallyazott vagy futó fácánra lő, vagy vízen úszó kacsára, esetleg tarlón legelő libára.
Sosem bántunk malacos kocát, borjas tehenet, gidáit vezető sutát.

Sok állatot lőtt le életében?
Hatvan év nagy idő, de nem a mennyiség számít, az alantas ösztönöket elnyomja a felelősség. A vadászélmény akkor is tökéletes, ha egyetlen vadat sem ejtünk el, a társaság és a hangulat a lényeg, gyakran csak azért megyünk ki hogy hallgassuk a dámszarvasok barcogását, vagy kiülünk a lesre és gyönyörködünk a fejünk felett ék alakban repülő vadlibákban, amint büszkén átúsznak a szürke égen. Az előkelő vadászhelyek és a kedvezmények a vendégeket és idős vadászokat illetik, ezt kívánja a tisztelet. A kompetencia-osztáskor sosem kérdőjeleztem meg a döntést, mert amikor én voltam elnök a vadgazdálkodás eredményessége volt a cél és most is a jószándékot feltételezem.

A vadászok őrzik a hagyományokat?
A vadászathoz hozzátartoznak az ünnepek is és a hagyományok is. Amikor fiatal vadász voltam megismertettek azokkal a hagyományokkal vagy ideákkal, ami a vadász igazi értékmérői. A természetet szerető, az állatokat tisztelő, a vadászélményeket kincsként őrző vadászemberek nemes értékmérője a nagylelkűség a vadak iránt. A vadászat végén a teríték a vadak emléke előtti tisztelgés, mint ahogy a vadászkürt hangja is a végső tiszteletadás eszköze. A vadászat életforma, emberformáló tényező is, a természettel való együttélés a vadászati kultúra meghatározója. A vadász felelősséggel műveli a vadgazdálkodást, és megtartja az ünnepeket, Hubertus-mise, a vadásznap, a majális és a vadászbál.

Vadászatkor is iszogatnak?
Egy kupicával megiszunk, de csak otthon, ha hazaértünk, miután a fegyver bekerült a szekrénybe, mert morálisan nem elfogadható az alkoholfogyasztás vadászat közben, és a vadászat mint mondtam, addig tart amik a szekrénybe nem kerül a puska. Első a biztonság, mert az elszalasztott lehetőség megismételhető, de kilőtt lövedék már nem állítható meg. A vadásznak mindig józanul mérlegelve kell gondolkodnia és döntenie a vadászat alatt, akár vadász akár hajtó felelőséggel tartozunk egymás iránt és a környezet iránt. Mindig szem előtt tartottam, hogy az elsődleges feladatunk a természetet megóvni az utókor számára, mert a vadász a természetért van és nem a természet ellen…

Egy kedves barátságos vendégszerető és természetszerető embert ismerhettünk meg Karcsi bácsi személyéven. Ahogyan beszél és gondolkodik a vadászati kultúráról, az nem egy össze-vissza lövöldöző vadászra jellemző, inkább egy olyan nyugodt kiegyensúlyozott bölcs emberre, aki szereti a természetet és az állatokat, és felelősséget érez a környezetéért. Egy pohárka testes vörös bor mellett beszélgethettünk vele a hűs lugas alatt, mert hogy finom, jó bora is van az öreg vadásznak, ami kell is az igazán jó beszélgetéshez. Egész idő alatt olyan érzésem volt, minta már ezer éve ismerném, magyarázható ez közvetlen és őszinte szavaival, barátságos mosolygó tekintetével és azzal a hat évtizednyi vadászati tapasztalattal, amivel nem sokan büszkélkedhetnek, és mégis végtelen szerénységgel osztotta meg velünk ennek a mesebeli világnak a rejtett titkait. Isten éltesse Szent Hubertusz legöregebb katonáját, Kedves egészségére!