Leírom ezt a pár sort a blogomba, mert nem merek elaludni, amugyis éjjel jön a jó tanács, azaz aludni kell egyet a dolgokra. Elmondani úgyse lenne bátorságom nektek, ezért elrejtem a blog legmélyére. A betű nem tud elpirulni. Aki pirulni tud, az még nem elveszett ember. Hajnal 3 óra van, megint leállt a légzésem az ördög fojtogató kezeinek szorítására ébredtem, a gép nem engedte hogy elragadjon. Szerencsém volt, de a szerencse forgandó. Én szerencsés vagyok, mert nem az élet, hanem a jó élet az igazi érték. Nem az a lények milyen hosszú az életed, hanem az hogy meg tudod-e tölteni hasznos dolgokkal. A betegnek lassan múlik az idő, a mulatónak gyorsan. Beteg vagyok és öreg, csak tehetetlenül szemlélem kivülről az életemet, nem dolgozhatok tovább veletek az élet kegyetlen, fel kell állnom és el kell mennem innen, ez a sorsom. Dániel próféta mondja; Mene tekel ufárszim, (Megmérettél és könnyűnek találtattál) A szegénység sok dologra megtanított. Fájó lábaimnak ezek a legnehezebb lépések. Ép testben ép lélek, jaj de az én testem már rég nem ép. Ez nem búcsú, hanem egy szánalmasra sikeredett köszönet. Sokat tanultam tőletek. Hálás vagyok érte. Szegényes a szókincsem, hogy kifejezzem mindazt a nagyrabecsülést és tiszteletet ami érzek irántatok, csak szuperlativuszokban tudok fogalmazni, tudom kicsit érzelgős vagyok és patetikus, de nézzétek el ezt egy olyan öreg embernek, aki már megbékélt a világgal. A sors nem engedte meg, hogy saját gyermekem legyen, de kárpótolt helyette száz unokával, még ha rövid időre is. Mennyi tehetséget fedeztem fel, akik nélkülem talán sohasem törnek a felszínre. Sok gyereknek csaltam mosolyt az arcára, és ez kárpótol mindenért. Annyi szeretetet és tiszteletet kaptam tőletek, érdemtelenül, amit sohasem fogok tudni megszolgálni, vagy viszonozni. Nincs rosz gyerek csak alkalmatlan felnőtt. Tanítani és nevelni csak szeretettel és türelemmel lehet. A megpróbáltatás alkalom az erény gyakorlására. A balszerencsét nem siratni kell, hanem legyőzni. A fiatalság olyan betegség, amit az idő lassan gyógyít. Az emberek elitélik azt akit nem értenek meg, ezért magányosak a zsenik. Már régen nem köszönnek a diákok nekem. Ledöntött keresztnek nem emel kalapot senki. Tréfálkozni nehéz, hogyha az ember szomorú. Két baj közül a kisebbet kell választani, sajnos nekem nincs választásom. Az mondhat csak nemet, aki igent is mondhat. Emlékezz a mosolyra és a másik csillogó szemére, és ne feledd, mosolyogj azokra akik nem mosolyognak, mert nekik van a legnagyobb szükségük a mosolyodra. Össze-vissza csapongok, lesznek akik jót mulatnak a sorsomon, lesznek akik le akarnak húzni, de azok már rég, lentebb vannak. Inkább viselem a sértést, mint hogy én sértsek. Sokan fognak csúfolódni, a nyomoronc öreg emberen, aki már menni sem bír a lépcsőn, de ne feledjétek a gúnyolódás mindíg a kudarc beismerése, hiszen a kutyák ugatnak, de a karaván halad. Aki másokról gondoskodik, de magáról nem, az nem lehet gonosz. Ritkán sodor össze a szél ennyi jó embert. Ez az iskola Auginász istálója, de a kollégium egy sziget benne. Fortuna szekerén utazhattam egy életen át, elégedett vagyok. Őrizzétek meg ezt a tisztaságot, és a hiteteket, mert Isten akinek keresztet ad, annak erőt is ad, ahhoz hogy cipelje. A betegség imára tanít. Még ha rövid ideig is, de jó volt itt lenni veletek, mennyit nevettünk, főleg a saját tehetetlenségünkön. Megtiszteltetés volt veletek, együtt dolgozni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése