A gyermek nevelésének elsődleges szocializációs színtere a család. Az egyén társadalmi helyzetét a legtöbb kultúrában a család határozza meg, valamint a családból hozott minta befolyásolja. A társadalomba való beilleszkedés folyamatát nevezzük szocializációnak, melynek során a csecsemő identitással rendelkező személlyé, a társadalom tagjává válik a különböző társas interakciók révén. A gyermek a szocializáció során megismeri és elsajátítja az adott társadalomban szokásos viselkedést, annak szabályait.A családi színtérre a tagok nem egyszerűen belépnek, hanem a család reprodukálja magát és néha a tovább élő problémákat is.Régebbi korokban a házasságok a szülők által tervezetten, gazdasági, társadalmi szempontok figyelembe vételével jöttek létre. Vagyonegyesítés, társadalmi pozíciók megerősítése voltak a fő szempontok. A mai modern társadalmakban elsősorban érzelmi kapcsolaton alapulnak a házasságok. Az érzelmek változásával és a gazdasági kényszerhelyzetek gyakoriságának csökkenésével azonban gyakoribbá és elfogadottabbá válnak a különválások. Ezek komoly hatással vannak a családon belül élő gyermekekre. A család folyamatosan változik, részben a gazdasági, társadalmi átalakulások miatt, részben az emberi élet biológiai ritmusa miatt. A szocializációs funkciók is aszerint változnak, hogy a családi fejlődés melyik szakaszban tart.
A családi háttér, a szocializáció meghatározó a gyermek intézményes nevelése szempontjából is. A társadalmi különbségek még a gyermekek nyelvhasználatában is megmutatkoznak, valamint jelentőséggel bír, hogy a családban milyen gyakorisággal és intenzitással találkozik a gyermek az iskolai követelményeknek megfelelő magasabb műveltséggel: milyen könyvek találhatóak meg a háztartásban, milyen zene- és színműveket kedvel a család, milyen gyakran járnak kiállításra, múzeumba, de a különórák megválasztása is befolyásoló tényező.
Természetesen az örökletes tényezőket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Mivel azonban a genetikai adottságokon nem lehet változtatni, fontos társadalmi kérdés, hogy elősegíthető-e a hátrányos helyzetűek családon belüli nevelésének javítása. Véleményem szerint igen, az intézményes nevelés pozitívan befolyásolhatja a nehéz sorsú fiatalok integrálódását a társadalomba, elősegítheti tanulásukat, kultúrálódásukat, ezáltal megteremtve a lehetőséget az ő majdani családjukban végbemenő változásoknak, a társadalmi felemelkedésnek. Thomas Gordon szerint az elfogadás olyan, min a termékeny talaj, mely lehetővé teszi, hogy a kis mag olyan gyönyörű virággá fejlődjön, amilyenné belső lehetőségei csak engedik. A talaj kioldja a mag fejlődési képességét, de ez a képesség maga benne rejlik a magban. Csakúgy mint a magban, a gyerekben is tökéletesen benne rejlik a fejlődés képessége. Pusztán az elfogadás – mint termékeny talaj – képessé teszi őt belső lehetőségeinek megvalósítására. Talán igaza van, az ember egyedi, mással nem helyettesíthető individuum és szociális lény egyszerre. A gyermek, fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, az érés sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. E tényezők együttes hatásának következtében a gyermeknek sajátos, életkoronként és egyénenként változó szükségletei vannak. A személyiség szabad kibontakozásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezet szerepe meghatározó. Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó és ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakozására törekszik.” Biztosítva minden gyermek számára, hogy egyformán magas színvonalú és szeretetteljes nevelésben részesüljön, s meglévő hátrányai csökkenjenek. Nem ad helyet semmiféle előítélet kibontakozásának sem, de ha este visszakerül abba a szociális közegbe, akkor elfelejti mit tanult az iskolában. Mit tanulnak a mai gyerekek a felnőttektől? A hitelből teletömött pénztárcák, a pénzért vett diplomák, a megjátszott barátságok, a talmi csillogás többet ér a legtöbb embernek, mint a tiszta víz, a vegyszermentes élelem, és az igaz szó. S miközben a valódi értékek hitvány másolatával igyekeznek oly sokan jól lakatni a bélpoklos egójukat, a végletekig kiéheztetik a lelküket, és ezáltal a testüket is. Ilyen a korszellem, ezt diktálja a divat. Az emberek ma a trendeket követik, nem a szívüket. Kerülik a nehézségeket, és a fájdalmat. Kényelmesek, megalkuvóak, és hazudnak reggeltől estig. Úgy kerülgetik a valódi életfeladatukat, mint a harcmezőn rekedt katonák a taposóaknákat. Ha azt az időt, amit a látszat fenntartására pazarolnak el, a belső tartalom és a gerincnek nevezett vázszerkezet felépítésére fordítanák, igazi sikereket is elérhetnének. Igazi emberekkel is találkozhatnának, és valódi gondolatokat cserélhetnének azokkal, akik ebből a HITEL-telen látszatvilágból még ismerik a kiutat. De a percemberek korában, az számít, hogy meg tudsz-e újulni, hisz a divat szezonról fazonra változik. Épp ezért a divat DIKTÁTORAI félresöprik a hagyományokat, s nevetségessé teszik azokat az állandó értékeket, amelyeket az őseink az életüknél is jobban tiszteltek.
A családi háttér, a szocializáció meghatározó a gyermek intézményes nevelése szempontjából is. A társadalmi különbségek még a gyermekek nyelvhasználatában is megmutatkoznak, valamint jelentőséggel bír, hogy a családban milyen gyakorisággal és intenzitással találkozik a gyermek az iskolai követelményeknek megfelelő magasabb műveltséggel: milyen könyvek találhatóak meg a háztartásban, milyen zene- és színműveket kedvel a család, milyen gyakran járnak kiállításra, múzeumba, de a különórák megválasztása is befolyásoló tényező.
Természetesen az örökletes tényezőket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Mivel azonban a genetikai adottságokon nem lehet változtatni, fontos társadalmi kérdés, hogy elősegíthető-e a hátrányos helyzetűek családon belüli nevelésének javítása. Véleményem szerint igen, az intézményes nevelés pozitívan befolyásolhatja a nehéz sorsú fiatalok integrálódását a társadalomba, elősegítheti tanulásukat, kultúrálódásukat, ezáltal megteremtve a lehetőséget az ő majdani családjukban végbemenő változásoknak, a társadalmi felemelkedésnek. Thomas Gordon szerint az elfogadás olyan, min a termékeny talaj, mely lehetővé teszi, hogy a kis mag olyan gyönyörű virággá fejlődjön, amilyenné belső lehetőségei csak engedik. A talaj kioldja a mag fejlődési képességét, de ez a képesség maga benne rejlik a magban. Csakúgy mint a magban, a gyerekben is tökéletesen benne rejlik a fejlődés képessége. Pusztán az elfogadás – mint termékeny talaj – képessé teszi őt belső lehetőségeinek megvalósítására. Talán igaza van, az ember egyedi, mással nem helyettesíthető individuum és szociális lény egyszerre. A gyermek, fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, az érés sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. E tényezők együttes hatásának következtében a gyermeknek sajátos, életkoronként és egyénenként változó szükségletei vannak. A személyiség szabad kibontakozásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezet szerepe meghatározó. Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó és ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakozására törekszik.” Biztosítva minden gyermek számára, hogy egyformán magas színvonalú és szeretetteljes nevelésben részesüljön, s meglévő hátrányai csökkenjenek. Nem ad helyet semmiféle előítélet kibontakozásának sem, de ha este visszakerül abba a szociális közegbe, akkor elfelejti mit tanult az iskolában. Mit tanulnak a mai gyerekek a felnőttektől? A hitelből teletömött pénztárcák, a pénzért vett diplomák, a megjátszott barátságok, a talmi csillogás többet ér a legtöbb embernek, mint a tiszta víz, a vegyszermentes élelem, és az igaz szó. S miközben a valódi értékek hitvány másolatával igyekeznek oly sokan jól lakatni a bélpoklos egójukat, a végletekig kiéheztetik a lelküket, és ezáltal a testüket is. Ilyen a korszellem, ezt diktálja a divat. Az emberek ma a trendeket követik, nem a szívüket. Kerülik a nehézségeket, és a fájdalmat. Kényelmesek, megalkuvóak, és hazudnak reggeltől estig. Úgy kerülgetik a valódi életfeladatukat, mint a harcmezőn rekedt katonák a taposóaknákat. Ha azt az időt, amit a látszat fenntartására pazarolnak el, a belső tartalom és a gerincnek nevezett vázszerkezet felépítésére fordítanák, igazi sikereket is elérhetnének. Igazi emberekkel is találkozhatnának, és valódi gondolatokat cserélhetnének azokkal, akik ebből a HITEL-telen látszatvilágból még ismerik a kiutat. De a percemberek korában, az számít, hogy meg tudsz-e újulni, hisz a divat szezonról fazonra változik. Épp ezért a divat DIKTÁTORAI félresöprik a hagyományokat, s nevetségessé teszik azokat az állandó értékeket, amelyeket az őseink az életüknél is jobban tiszteltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése