A Python kódok készítéséhez, futtatásához két lehetőség áll előttünk:
· Telepíthetjük a Pythont a számítógépünkre. Ehhez látogassunk el a
https://www.python.org/downloads/ oldalra és válasszuk ki a számunkra megfelelő platformot és verziót. A tananyagban a Python 3.6. verzióját használjuk. (Megjegyzés: A 3.0
alatti verziók jelentős szintakszisbeli eltéréseket tartalmaznak.) Kódszerkesztőként használhatjuk
az Idle-t vagy akár a professzionális Visual Studio 2017-t is.
· Használhatunk on-line Python környezetet is pl. http://repl.it, amelynek sok előnye van,
hiszen regisztrált felhasználóként bármikor, bárhonnan elérhetjük az elkészített munkáinkat vagy akár meg is oszthatjuk azokat másokkal. Figyeljünk arra, hogy a repl.it oldalon a projekt létrehozásánál a Python (with turtle) lehetőséget válasszuk! A tananyagban olvasható kódok megtalálhatóak ezen az oldalon, a feladatok mellett megadott
linkeken.
Megjegyzés: Az online rendszerben az ékezetes betűk használata nem javallott, ezért a minta kódokban kerültük ezeket!
Applikáció
NetBeans – olyan környezetet a szoftverfejlesztés nyílt forráskódú. A szoftver támogatja a következő programozási nyelvek: Java, C, C + +, PHP, Python, JavaScript, stb NetBeans funkciókat tartalmazza az újraírás, profilalkotás, automatikus kiegészítést, színes szintaxis kiemelés és a meghatározott kód sablonokat. Szintén NetBeans egy fejlesztő számára a szükséges eszközöket, hogy professzionális, vállalati és mobil alkalmazások.
[] – egy nyitó és egy záró szögletes zárójel, listát lehet vele megadni.
{} – egy nyitó és egy záró kapcsos zárójel, szótárat lehet vele megadni.
abs() – megadja a zárójelben lévő szám abszolút értékét.
and – if vagy elif után, illetve a while-ciklus feltételei között szerepelhet, és azt lehet vele kikötni, hogy a két oldalán megadott két feltételnek egyszerre kell teljesülnie. Magyarul: és. append() – nem önálló parancs, hanem a lista adattípus tagfüggvénye. Magyarul: hozzáfűz. Listához tudunk vele új elemet hozzáfűzni. bool, bool() – Az első szó egy adattípus, a Boolean neve a Pythonban. A szó jelentése Bool-i, de magyarra “logikai” változóként fordítjuk. Értéke True (igaz), vagy False (hamis) lehet. A második egy függvény, ami logikai értékké alakítja azt, ami a zárójelben van. Ha lehet. A Boolean szó kiejtéséhez kattints!
break – arra való, hogy kilépjünk egy ciklusból, még mielőtt az végigfutna. Magyarul: megszakítás. close() – nem önálló parancs, hanem a fájl típus tagfüggvénye. Megnyitott fájl bezárására való. Magyarul: bezár.
count() – nem önálló parancs, hanem a lista adattípus tagfüggvénye. Magyarul: megszámol. Megmondja, hogy a zárójelben szereplő elem hányszor fordul elő a listában.
dict() – szótár létrehozására szolgál. A dictionary szóból származik, ami szótárat jelent. A dictionary szó kiejtéséhez kattints!
enumerate – a for-ciklusokban használható, ha egyszerre akarunk számlálós és bejárós ciklust. Magyarul körülbelül: számozott listába szed, felsorol.
def – függvényt lehet vele megadni, azaz definiálni. Nem is azt jelenti, hogy deaf, azaz süket, sem azt, hogy def, azaz klassz, hanem a define, magyarul: definiál szó rövidítése. Így ejtjük (mint a süketet), de valójában erről a szóról van szó.
elif – elágazáskor a további (az if-ág nem-teljesülése esetén még megvizsgálandó) feltételeket vezeti be. Az else és az if szó összevonásából született meg, ilyen angol szó nincs. Ha programkódot olvasol, akkor az elif olvasása “különben, ha”
else – elágazáskor az utolsó ágat vezeti be, amely akkor fut le, ha egyik korábbi ág feltétele sem teljesült. Magyarul: különben.
extend() – nem önálló parancs, hanem a lista adattípus tagfüggvénye. Magyarul: bővít. Egy listával bővíti az eredeti listát: az új listát a régi végére biggyeszti.
False – a bool adattípus egyik lehetséges értéke. Magyarul: hamis. Mindig nagy betűvel kezdjük.
float, float() – Az első szó egy adattípus, a floating point number, magyarul lebegőpontos szám típust jelzi. A második egy függvény, ami lebegőpontos számmá alakítja azt, ami a zárójelben van. Ha lehet.
{} – egy nyitó és egy záró kapcsos zárójel, szótárat lehet vele megadni.
abs() – megadja a zárójelben lévő szám abszolút értékét.
and – if vagy elif után, illetve a while-ciklus feltételei között szerepelhet, és azt lehet vele kikötni, hogy a két oldalán megadott két feltételnek egyszerre kell teljesülnie. Magyarul: és. append() – nem önálló parancs, hanem a lista adattípus tagfüggvénye. Magyarul: hozzáfűz. Listához tudunk vele új elemet hozzáfűzni. bool, bool() – Az első szó egy adattípus, a Boolean neve a Pythonban. A szó jelentése Bool-i, de magyarra “logikai” változóként fordítjuk. Értéke True (igaz), vagy False (hamis) lehet. A második egy függvény, ami logikai értékké alakítja azt, ami a zárójelben van. Ha lehet. A Boolean szó kiejtéséhez kattints!
break – arra való, hogy kilépjünk egy ciklusból, még mielőtt az végigfutna. Magyarul: megszakítás. close() – nem önálló parancs, hanem a fájl típus tagfüggvénye. Megnyitott fájl bezárására való. Magyarul: bezár.
count() – nem önálló parancs, hanem a lista adattípus tagfüggvénye. Magyarul: megszámol. Megmondja, hogy a zárójelben szereplő elem hányszor fordul elő a listában.
dict() – szótár létrehozására szolgál. A dictionary szóból származik, ami szótárat jelent. A dictionary szó kiejtéséhez kattints!
enumerate – a for-ciklusokban használható, ha egyszerre akarunk számlálós és bejárós ciklust. Magyarul körülbelül: számozott listába szed, felsorol.
def – függvényt lehet vele megadni, azaz definiálni. Nem is azt jelenti, hogy deaf, azaz süket, sem azt, hogy def, azaz klassz, hanem a define, magyarul: definiál szó rövidítése. Így ejtjük (mint a süketet), de valójában erről a szóról van szó.
elif – elágazáskor a további (az if-ág nem-teljesülése esetén még megvizsgálandó) feltételeket vezeti be. Az else és az if szó összevonásából született meg, ilyen angol szó nincs. Ha programkódot olvasol, akkor az elif olvasása “különben, ha”
else – elágazáskor az utolsó ágat vezeti be, amely akkor fut le, ha egyik korábbi ág feltétele sem teljesült. Magyarul: különben.
extend() – nem önálló parancs, hanem a lista adattípus tagfüggvénye. Magyarul: bővít. Egy listával bővíti az eredeti listát: az új listát a régi végére biggyeszti.
False – a bool adattípus egyik lehetséges értéke. Magyarul: hamis. Mindig nagy betűvel kezdjük.
float, float() – Az első szó egy adattípus, a floating point number, magyarul lebegőpontos szám típust jelzi. A második egy függvény, ami lebegőpontos számmá alakítja azt, ami a zárójelben van. Ha lehet.
for – a bejárós, vagy más néven for-ciklus első szava. Nem tudom jól lefordítani.
get() – nem önálló parancs, hanem a szótár adattípus tagfüggvénye. Magyarul: megszerez, megkap. A szótár kulcsához tartozó értéket lehet vele megtudni, de beállítható arra is, hogyha nincs ilyen kulcs, akkor adjon vissza általunk megadott értéket a kulcshoz tartozó érték helyett.
IDE – ez nem parancs, az integrált fejlesztői környezet (Integrated Development Environment) rövidítése. Tulajdonképpen egy kódszerkesztőprogram, pár egyéb képességgel. A Python saját IDE-je az IDLE, de sok más IDE is használható hozzá.
IDLE – ez nem parancs, hanem a Python fejlesztői környezetének neve. Van jelentése is, mert a készítők vicces kedvükben voltak. Magyarul: tétlen.
if – a programban a elágazás első feltételét vezeti be. Magyarul: ha.
index() – nem önálló parancs, hanem a lista adattípus tagfüggvénye. Visszaadja a zárójelben megadott elem első előfordulásának indexét a listában.
input() – választ vár a felhasználótól. A zárójelben elhelyezhetsz kérdést, hogy a felhasználó tudja, hogy mire kell válaszolnia. A választ érdemes változóban tárolni. Magyarul: bemenet, bemenő jel.
insert(hova, elem) – nem önálló parancs, hanem a lista adattípus tagfüggvénye. Magyarul: beszúr. Két paramétere van, a listába az új elem-et a lista “hova” helyére szúrja be.
int, int() – Az első szó egy adattípus, az integer, magyarul egész szám típust jelzi. A második egy függvény, ami egész számmá alakítja azt, ami a zárójelben van. Ha lehet. Az integer szó kiejtéséhez kattints!
import – modult tölthetünk be vele. Illik a program elején szerepeltetni.
items() – nem önálló parancs, hanem a szótár adattípus tagfüggvénye. Magyarul: dolgok, egy felsorolás elemei. A szótár kulcs-érték párjait adja vissza, hogy for-ral bejárhassuk őket.
list() – lista létrehozására szolgál. Magyarul: lista.
lower() – nem önálló parancs, hanem a string adattípus tagfüggvénye. A stringet kisbetűssé alakítja. Ha eddig is kisbetűs volt, nos, annyi baj legyen! A lower case magyarul kisbetűt jelent.
join() – nem önálló parancs, hanem a string adattípus tagfüggvénye. A zárójelben egy olyan bejárható objektumot, például listát adhatunk meg, ami további stringeket tartalmaz. A zárójelben lévő objektum stringejit úgy fűzi eggyé (azaz konkatenálja) a join, hogy közéjük az előtte szereplő stringet teszi. Például az ‘X’.join([‘alma’, ‘körte’, ‘szilva’]) eredménye almaXkörteXszilva. Magyarul: illeszt, összeforr, egybeköt, egyesít.
keys() – nem önálló parancs, hanem a szótár adattípus tagfüggvénye. Magyarul: kulcsok. A szótár kulcsait adja vissza, hogy for-ral bejárhassuk őket.
len() – megmondja, hogy hány elemű a zárójelben lévő lista, vagy azt, hogy hány karakteres a zárójelben lévő karakterlánc. A length, azaz hossz szóból származik, de ilyen angol szó nincs. A length szó kiejtéséhez kattints!
map, map() -Az első szó a map (magyarul: leképez) objektumtípust jelzi, a másik egy függvény, amivel map típusú objektumok elő. A függvény két paramétert vár: az első egy másik függvény neve, a második egy bejárható objektum, például lista. A map() függvény a megadott függvényt a lista minden elemére alkalmazza. Például a map(str, [1, 2, 3]) parancs az [1, 2, 3] lista minden egyes tagjára lefuttatja az str() függvényt.
max() – A zárójelben egy bejárható objektumot, például listát, vagy range-t adunk meg. A max() függvény megadja a bejárható objektumban lévő számok közül a legnagyobbat, ha karakterláncokat vizsgálunk, akkor az ábécérendben a leghátul állót.
min() – A zárójelben egy bejárható objektumot, például listát, vagy range-t adunk meg. A min() függvény megadja a bejárható objektumban lévő számok közül a legkisebbet, ha karakterláncokat vizsgálunk, akkor az ábécérendben a legelöl állót.
None – változónak adható értékül, ha semmilyen konkrét értéket nem akarunk a változóban tárolni, vagy az eddig benne tároltat óhajtjuk “kidobni”. Magyarul: semmi. Mindig nagy betűvel kezdjük.
open() – nem önálló parancs, hanem a fájl típus tagfüggvénye. Fájl megnyitására való. Magyarul: nyit.
or – if vagy elif után következhet, és azt lehet vele kikötni, hogy a megadott két feltétel közül elég, ha az egyik teljesül. Magyarul: vagy.
pop() -nem önálló parancs, hanem a lista és a szótár adattípus tagfüggvénye. Kiveszi a listából (szótárból) és visszaadja azt, ami a zárójelben van. Ha nem írunk semmit a listába, akkor a lista utolsó elemével teszi ugyanezt. Magyarul: kipattint, itt inkább kiugraszt.
print() – kiírja, ami a zárójelben van. Magyarul: nyomtasd.
random – ez nem parancs, hanem a véletlenszámok kezeléséhez szükséges modul neve.
random.choice() – a zárójelben megadott bejárható objektumból választ egyet. A choice szó jelentése magyarul: választás.
random.randint() – véletlen egész számot állíthatunk elő vele. Az alsó és a felső határt a zárójelben, vesszővel elválasztva adod meg.
random.sample() – a zárójelben megadott bejárható objektumból választ annyit, amennyit kérünk. A kiválasztottak között nem lesz ismétlődés. A sample szó jelentése magyarul: minta.
range, range() – Az első szó a range (magyarul: sorozat, konkrétan számsorozat) objektumtípust jelzi, a másik egy függvény, amivel range típusú objektumok, azaz számsorozatok állíthatók elő. Leggyakrabban for akármi in range(100) jellegű utasításban használjuk, a számlálós ciklus szimulálására.
read() – nem önálló parancs, hanem a fájl típus tagfüggvénye. Fájl tartalmának egyszerre, vagy pár karakterenként történő beolvasására való. Magyarul: olvas.
readline() – nem önálló parancs, hanem a fájl típus tagfüggvénye. Szövegfájl egy sorának beolvasására való. Magyarul: olvas sort.
readlines() – nem önálló parancs, hanem a fájl típus tagfüggvénye. Szövegfájl sorait olvashatod be egy listába, a lista egyes elemei a szövegfájl sorai lesznek. Magyarul: olvas sortokat.
remove() – nem önálló parancs, hanem a lista adattípus tagfüggvénye. Magyarul: eltávolít. A zárójelben megadott elem első előfordulását kiveszi a listából.
reversed() – a zárójelben megadott listát vagy karakterláncot megfordítva adja vissza. Magyarul: megfordítva, megfordítottan. A reverse szó kiejtéséhez kattints!
round(szám, tizedesjegy) – tizedesjegy pontosságra kerekíti a megadott számot. Magyarul: kerekít.
return – függvény visszatérési értékét lehet vele megadni. Magyarul: visszatér.
time.sleep() – a zárójelben megadott másodpercet vár a programod. Magyarul: alszik.
set() – halmaz létrahozására szolgál. Magyarul: halmaz.
sort() – nem önálló parancs, hanem a lista adattípus tagfüggvénye, és arra jó, hogy a listát helyben rendezze – azaz az a lista, amelyikre meghívod, rendezett lesz. Magyarul: rendez. Paraméterezését lásd a sorted() függvénynél.
sorted() – a zárójelben megadott listát rendezi, és új listát ad vissza, az eredetit nem bántja. A reverse=True megadásával lehetőséged van csökkenő sorrendet kérni, és kulcsfüggvényt is adhatsz meg, amivel úgy rendezel, ahogy jól esik – részletekért lásd a rendezős postot. Magyarul: rendezett, rendezve.
split() – nem önálló parancs, hanem a karakterlánc adattípus tagfüggvénye, és arra jó, hogy a zárójelben megadott határolókarakternél szétszedi a karakterláncot listává. Ha nem adunk meg semmit, akkor a whitespace karaktereknél hasít. Magyarul: hasít.
str, str() – Az első szó a string típust jelzi. A string szónak jó sok jelentése van, például madzagot is jelent, de nekünk jobb a füzér, informatikai szövegekben pedig karakterláncnak fordítandó. A legtöbb esetben jó, ha stringet olvasol, és szöveget gondolsz. A második szó egy függvény, ami szöveggé, karakterlánccá alakítja azt, ami a zárójelben van, ha lehet. A string szó kiejtéséhez kattints!
strip() – nem önálló parancs, hanem a karakterlánc adattípus tagfüggvénye. A karakterlánc elejéről és végéről lepusztítja a zárójelben megadott karaktereket. Ha nem adunk meg semmit, akkor a whitespace-karaktereket takarítja le, azaz a szóközt, tabulátort, soremelést, kocsivisszát. Magyarul: megfoszt, lemeztelenít. A whitespace magyarul fehér helyet jelent, de soha nem szoktuk lefordítani.
sum() – A zárójelben egy bejárható objektumot, például listát, vagy range-t adunk meg. A sum() függvény megadja a bejárható objektumban lévő számok összegét. Magyarul: összeg.
True – a bool adattípus egyik lehetséges értéke. Magyarul: igaz. Mindig nagy betűvel kezdjük.
update() – nem önálló parancs, hanem a szótár adattípus tagfüggvénye. Magyarul: frissít. Létező szótár értékeit frissíthetjük vele.
upper() – nem önálló parancs, hanem a karakterlánc adattípus tagfüggvénye. A karakterlánc NAGYBETŰS változatát adja vissza. Az upper case szó jelentése magyarul: nagybetű.
values() – nem önálló parancs, hanem a szótár adattípus tagfüggvénye. Magyarul: értékek. A szótár értékeit adja vissza, hogy for-ral bejárhassuk őket.
while – a róla elnevezett while-ciklus első szava. Addig ismétlődik a ciklus, amíg a while után megfogalmazott feltétel teljesül.
get() – nem önálló parancs, hanem a szótár adattípus tagfüggvénye. Magyarul: megszerez, megkap. A szótár kulcsához tartozó értéket lehet vele megtudni, de beállítható arra is, hogyha nincs ilyen kulcs, akkor adjon vissza általunk megadott értéket a kulcshoz tartozó érték helyett.
IDE – ez nem parancs, az integrált fejlesztői környezet (Integrated Development Environment) rövidítése. Tulajdonképpen egy kódszerkesztőprogram, pár egyéb képességgel. A Python saját IDE-je az IDLE, de sok más IDE is használható hozzá.
IDLE – ez nem parancs, hanem a Python fejlesztői környezetének neve. Van jelentése is, mert a készítők vicces kedvükben voltak. Magyarul: tétlen.
if – a programban a elágazás első feltételét vezeti be. Magyarul: ha.
index() – nem önálló parancs, hanem a lista adattípus tagfüggvénye. Visszaadja a zárójelben megadott elem első előfordulásának indexét a listában.
input() – választ vár a felhasználótól. A zárójelben elhelyezhetsz kérdést, hogy a felhasználó tudja, hogy mire kell válaszolnia. A választ érdemes változóban tárolni. Magyarul: bemenet, bemenő jel.
insert(hova, elem) – nem önálló parancs, hanem a lista adattípus tagfüggvénye. Magyarul: beszúr. Két paramétere van, a listába az új elem-et a lista “hova” helyére szúrja be.
int, int() – Az első szó egy adattípus, az integer, magyarul egész szám típust jelzi. A második egy függvény, ami egész számmá alakítja azt, ami a zárójelben van. Ha lehet. Az integer szó kiejtéséhez kattints!
import – modult tölthetünk be vele. Illik a program elején szerepeltetni.
items() – nem önálló parancs, hanem a szótár adattípus tagfüggvénye. Magyarul: dolgok, egy felsorolás elemei. A szótár kulcs-érték párjait adja vissza, hogy for-ral bejárhassuk őket.
list() – lista létrehozására szolgál. Magyarul: lista.
lower() – nem önálló parancs, hanem a string adattípus tagfüggvénye. A stringet kisbetűssé alakítja. Ha eddig is kisbetűs volt, nos, annyi baj legyen! A lower case magyarul kisbetűt jelent.
join() – nem önálló parancs, hanem a string adattípus tagfüggvénye. A zárójelben egy olyan bejárható objektumot, például listát adhatunk meg, ami további stringeket tartalmaz. A zárójelben lévő objektum stringejit úgy fűzi eggyé (azaz konkatenálja) a join, hogy közéjük az előtte szereplő stringet teszi. Például az ‘X’.join([‘alma’, ‘körte’, ‘szilva’]) eredménye almaXkörteXszilva. Magyarul: illeszt, összeforr, egybeköt, egyesít.
keys() – nem önálló parancs, hanem a szótár adattípus tagfüggvénye. Magyarul: kulcsok. A szótár kulcsait adja vissza, hogy for-ral bejárhassuk őket.
len() – megmondja, hogy hány elemű a zárójelben lévő lista, vagy azt, hogy hány karakteres a zárójelben lévő karakterlánc. A length, azaz hossz szóból származik, de ilyen angol szó nincs. A length szó kiejtéséhez kattints!
map, map() -Az első szó a map (magyarul: leképez) objektumtípust jelzi, a másik egy függvény, amivel map típusú objektumok elő. A függvény két paramétert vár: az első egy másik függvény neve, a második egy bejárható objektum, például lista. A map() függvény a megadott függvényt a lista minden elemére alkalmazza. Például a map(str, [1, 2, 3]) parancs az [1, 2, 3] lista minden egyes tagjára lefuttatja az str() függvényt.
max() – A zárójelben egy bejárható objektumot, például listát, vagy range-t adunk meg. A max() függvény megadja a bejárható objektumban lévő számok közül a legnagyobbat, ha karakterláncokat vizsgálunk, akkor az ábécérendben a leghátul állót.
min() – A zárójelben egy bejárható objektumot, például listát, vagy range-t adunk meg. A min() függvény megadja a bejárható objektumban lévő számok közül a legkisebbet, ha karakterláncokat vizsgálunk, akkor az ábécérendben a legelöl állót.
None – változónak adható értékül, ha semmilyen konkrét értéket nem akarunk a változóban tárolni, vagy az eddig benne tároltat óhajtjuk “kidobni”. Magyarul: semmi. Mindig nagy betűvel kezdjük.
open() – nem önálló parancs, hanem a fájl típus tagfüggvénye. Fájl megnyitására való. Magyarul: nyit.
or – if vagy elif után következhet, és azt lehet vele kikötni, hogy a megadott két feltétel közül elég, ha az egyik teljesül. Magyarul: vagy.
pop() -nem önálló parancs, hanem a lista és a szótár adattípus tagfüggvénye. Kiveszi a listából (szótárból) és visszaadja azt, ami a zárójelben van. Ha nem írunk semmit a listába, akkor a lista utolsó elemével teszi ugyanezt. Magyarul: kipattint, itt inkább kiugraszt.
print() – kiírja, ami a zárójelben van. Magyarul: nyomtasd.
random – ez nem parancs, hanem a véletlenszámok kezeléséhez szükséges modul neve.
random.choice() – a zárójelben megadott bejárható objektumból választ egyet. A choice szó jelentése magyarul: választás.
random.randint() – véletlen egész számot állíthatunk elő vele. Az alsó és a felső határt a zárójelben, vesszővel elválasztva adod meg.
random.sample() – a zárójelben megadott bejárható objektumból választ annyit, amennyit kérünk. A kiválasztottak között nem lesz ismétlődés. A sample szó jelentése magyarul: minta.
range, range() – Az első szó a range (magyarul: sorozat, konkrétan számsorozat) objektumtípust jelzi, a másik egy függvény, amivel range típusú objektumok, azaz számsorozatok állíthatók elő. Leggyakrabban for akármi in range(100) jellegű utasításban használjuk, a számlálós ciklus szimulálására.
read() – nem önálló parancs, hanem a fájl típus tagfüggvénye. Fájl tartalmának egyszerre, vagy pár karakterenként történő beolvasására való. Magyarul: olvas.
readline() – nem önálló parancs, hanem a fájl típus tagfüggvénye. Szövegfájl egy sorának beolvasására való. Magyarul: olvas sort.
readlines() – nem önálló parancs, hanem a fájl típus tagfüggvénye. Szövegfájl sorait olvashatod be egy listába, a lista egyes elemei a szövegfájl sorai lesznek. Magyarul: olvas sortokat.
remove() – nem önálló parancs, hanem a lista adattípus tagfüggvénye. Magyarul: eltávolít. A zárójelben megadott elem első előfordulását kiveszi a listából.
reversed() – a zárójelben megadott listát vagy karakterláncot megfordítva adja vissza. Magyarul: megfordítva, megfordítottan. A reverse szó kiejtéséhez kattints!
round(szám, tizedesjegy) – tizedesjegy pontosságra kerekíti a megadott számot. Magyarul: kerekít.
return – függvény visszatérési értékét lehet vele megadni. Magyarul: visszatér.
time.sleep() – a zárójelben megadott másodpercet vár a programod. Magyarul: alszik.
set() – halmaz létrahozására szolgál. Magyarul: halmaz.
sort() – nem önálló parancs, hanem a lista adattípus tagfüggvénye, és arra jó, hogy a listát helyben rendezze – azaz az a lista, amelyikre meghívod, rendezett lesz. Magyarul: rendez. Paraméterezését lásd a sorted() függvénynél.
sorted() – a zárójelben megadott listát rendezi, és új listát ad vissza, az eredetit nem bántja. A reverse=True megadásával lehetőséged van csökkenő sorrendet kérni, és kulcsfüggvényt is adhatsz meg, amivel úgy rendezel, ahogy jól esik – részletekért lásd a rendezős postot. Magyarul: rendezett, rendezve.
split() – nem önálló parancs, hanem a karakterlánc adattípus tagfüggvénye, és arra jó, hogy a zárójelben megadott határolókarakternél szétszedi a karakterláncot listává. Ha nem adunk meg semmit, akkor a whitespace karaktereknél hasít. Magyarul: hasít.
str, str() – Az első szó a string típust jelzi. A string szónak jó sok jelentése van, például madzagot is jelent, de nekünk jobb a füzér, informatikai szövegekben pedig karakterláncnak fordítandó. A legtöbb esetben jó, ha stringet olvasol, és szöveget gondolsz. A második szó egy függvény, ami szöveggé, karakterlánccá alakítja azt, ami a zárójelben van, ha lehet. A string szó kiejtéséhez kattints!
strip() – nem önálló parancs, hanem a karakterlánc adattípus tagfüggvénye. A karakterlánc elejéről és végéről lepusztítja a zárójelben megadott karaktereket. Ha nem adunk meg semmit, akkor a whitespace-karaktereket takarítja le, azaz a szóközt, tabulátort, soremelést, kocsivisszát. Magyarul: megfoszt, lemeztelenít. A whitespace magyarul fehér helyet jelent, de soha nem szoktuk lefordítani.
sum() – A zárójelben egy bejárható objektumot, például listát, vagy range-t adunk meg. A sum() függvény megadja a bejárható objektumban lévő számok összegét. Magyarul: összeg.
True – a bool adattípus egyik lehetséges értéke. Magyarul: igaz. Mindig nagy betűvel kezdjük.
update() – nem önálló parancs, hanem a szótár adattípus tagfüggvénye. Magyarul: frissít. Létező szótár értékeit frissíthetjük vele.
upper() – nem önálló parancs, hanem a karakterlánc adattípus tagfüggvénye. A karakterlánc NAGYBETŰS változatát adja vissza. Az upper case szó jelentése magyarul: nagybetű.
values() – nem önálló parancs, hanem a szótár adattípus tagfüggvénye. Magyarul: értékek. A szótár értékeit adja vissza, hogy for-ral bejárhassuk őket.
while – a róla elnevezett while-ciklus első szava. Addig ismétlődik a ciklus, amíg a while után megfogalmazott feltétel teljesül.
A munkakörnyezet kialakítása
A bal felső ablakban a python.exe futó környezete
Mellette jegyzettömbben a program
Az alsó ablakban pedig futtatjuk a programot parancssorban
Ha linux alatt akarjuk futtatni ki kell egészíteni az első sorral, a #! a megjegyzés
Algoritmus megtervezése
Kódolás
Próba
Példák
-------------
#!/usr/bin/env python3
print('Valami')
---------
words = ['macska', 'kutya', 'pirosalma']
for w in words:
print(w, len(w))
---------------
for i in range(5):
print(i)
----------------
a = ['Mary', 'had', 'a', 'little', 'lamb']
for i in range(len(a)):
print(i, a[i])
--------------------
type = ["red", "big", "tasty"]
fruits = ["apple", "banana", "cherry"]
for x in type:
for y in fruits:
print(x, y)
-------------
mylist = ["apple", "banana", "cherry"]
for x in mylist:
print(x)
---------------
mylist = [13, 22, 44, 55, 65, 92]
for x in range(2,5):
print(mylist[x])
--------------
def hello():
print("Hello, World!")
hello()
----------------
def triangle(a,b,c):
print("kerulet: ",a+b+c)
triangle(3,4,5)
-------------------
def triangle(a,b,c):
print("ker: ",a+b+c)
a = input("a oldal: ")
b = input("b oldal: ")
c = input("c oldal: ")
triangle(a,b,c)
----------------
---------------------
def absolute_value(num):
"""This function returns the absolute
value of the entered number"""
if num >= 0:
return num
else:
return -num
num = float(input("enter a number: "))
print(absolute_value(num))
---------------------
http://www.malnasuli.hu/alapok/a-python-programozasi-nyelv-6-a-python-turtle-teknos-konyvtar/
------------------
Nézzünk egy példát init metódusra pythonban!
Az __init__() metódus
Ez a példa bemutatja a Fib osztály inicializálását az __init__ metódus használatával.
class Fib:
'''a Fibonacci sorozat számait eredményező iterátor''' ①
def __init__(self, max): ②
Az osztályok rendelkezhetnek (és kell is rendelkezniük) docstring-ekkel is, mint a modulok és függvények.
Az __init__() metódus az osztály minden példányának létrehozása után azonnal meghívásra kerül. Csábító – de technikailag helytelen – lenne ezt az osztály „konstruktorának” nevezni. Csábító, mert úgy néz ki, mint egy C++ konstruktor (megállapodás szerint az osztályhoz először az __init__() metódus kerül definiálásra), úgy is működik (az osztály új példányában ez az elsőként lefutó kód), és még úgy is hangzik. De ez tévedés, mert az objektum már kész van, amikor az __init__() metódus meghívásra kerül, és már rendelkezel érvényes hivatkozással az osztály új példányára.
Minden osztálymetódus első argumentuma, beleértve az __init__() metódust is, mindig egy hivatkozás az osztály aktuális példányára. Megállapodás szerint ennek az argumentumnak a neve self. Ez az argumentum tölti ki a c++ vagy Java this foglalt szavának szerepét, de a self nem foglalt szó a Pythonban, csupán elnevezési megállapodás. Ezzel együtt ne nevezd másnak, csak self-nek; ez egy nagyon erős megállapodás.
Minden osztálymetódusban, a self arra a példányra vonatkozik, amelynek metódusa meghívásra került. De az __init__() metódus egyedi esetében az a példány, amelynek metódusa meghívásra került, egyben az újonnan létrehozott objektum is. Noha a metódus definiálásakor explicit módon meg kell adnod a self-et, a metódus hívásakor nem kell megadnod: a Python automatikusan felveszi helyetted.
Oktató videóban: https://www.youtube.com/watch?v=o68iBiE4HyE
Nézzük meg a forrást;
-------------------------
class Szemely;
def_init ( nev, kor, neme, nemzetiseg, vallas,')
self.nev* nev
self.kor* kor
self.neme*neme
self.nemzetiseg* nemzetiseg
self.vallas* vallas •
self.hello()
def hello(self);
print('hello'+ self.nev)
Ildi * Szemely('Ildiko', 32,'no'.'magyar','kerszteny'
Laci * Szemely('Laszlo', 42,'ferfi'.'torok','muzulman'
---------------------------
https://gyires.inf.unideb.hu/EFOP344/PythonHTML/classes_and_objects_I.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése