A provokátor hangja
Vadul vagdalkozva dobálja a sarat,
Indulatos hévvel formálva a szavat,
Míg magasba lendül fenyegető karja,
Néhány zendülő őt vezérnek akarja.
Félő tekintetem az arcok közt halad,
Pillantásaikban vad gyűlölet és harag.
A provokátor szava, erős kardot farag,
A csapat élére áll, de vajon ott is marad?
Rút átkokat szórva izzón nyelve pereg,
Az első csepp esőre szétszéled a sereg.
Végül legnagyobb sikerét velem érte el,
Az elhangzott indulat szót sem érdemel.
Háború ellenes versem.
A madár nem dalol már a fán,
Csak a szél búg a lombokon.
Csak a halál virraszt kitartón,
Öreg bakát siratnak valahol.
Mit mondhatnék a világról,
A háború szomorú daláról.
Tehetetlenül nézünk előre,
Nemkapunk már mi erőre.
Ropognak még a fegyverek,
Vannak még talán életek?
Kitartóan kutatja a halál,
Az elrejtőzött írmagot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése