Régi háborús képek

Vártanya

Az összefüggő vízen kisebb nagyobb úszó szigetek voltak, amit egyik nap lekaszált a Vártanya közelében valaki, oszt a Fellegvárnál meg valaki más összegyűjtötte, mert hogy Isten adománya. Demecsertől az  un.  „kassai szél” irányába a vályogvető gödrön túl vezetett a földút a kőhídon át a Ticcéig. A Várhegytől (vártanya)fertályórára(15 perc) volt a Tacs tó, Ecse tó, Bájos tó, Gyalap tó, Király tó, Széles tó, Orozd tó, Gödény tó, Zöld tó, Bagoly tó, Bersény tó, Donboc tó, Füzes tó, Mohos tó, Kolbárd tó(pulbor), Tölgyes tó, Kuckur(kecsker). A Pap tó  ami a Borostános láptől délre vót, régi neve Prépost tó. A templomok közötti utat Várdi útnak vagy nagy útnak hívták, ma is nagy utca a neve. A Kecsker tótól keletre lévő sziget neve Kisgémes sziget vót.  A pásztor értől nyugatra Mátyás sziget vagy Páskom sziget. Páskom kút sziget, a Kecsker tótól északra. Ahogy zsugorodott a víz úgy változott a neve, a tóból lett posvány, cseretek tókák kutak, gödrök, posvány, bodor(tekervényes ér).Volt ahol sűrű volt a bozót (cseret) ott bujtak meg a farkasok. Gál-Kuti csatornát csak kanálisnak hívták(Lónyai) A Lónyaitól délre lévő területet homok szegnek nevezték, az északit csak ártérnek. A Cseréshegytől délgyugatra volt a reformátusd egyház földje, keletre levente gyakorlóhely volt. Az evangélikus temető a szőllőhegy északi sarkában volt.  Az őrház, a régi Köleshely közepe táján, a szalókával szemben fekvő kis rétnél a vasuté vót. Dél felé vót Borzsova tanya vagy Lokteluke.
https://mnl.gov.hu/download/file/fid/662800
https://data2.openstreetmap.hu/terkep/Demecser

Kiss Lajos A régi rétköz tanulmánya alapján

A Rétköz Demecsertől északra a Tisza irányában lévő nagy mocsarat említik így, amely soha nem szárad ki, mert a Tiszától állandóan kap vizet. Szekérrel, lóval sehol nem járható, míg a többi mocsár száraz időben igen. Ezt a világot tréfásan a világ végének nevezték, mert áradásos időkben csak csónakon lehetett benne közlekedni, de kimenni belőle igy sem lehet. 1921-ben területe 2014 hold volt. A vizekben, tavakban sok a hal, annyi, hogy el sem tudják adni és a disznókkal etetik a felesleget. Demecserből Debrecenbe, Miskolcra, de külföldre is: Krakkóba és Lembergbe is szállítják. A hal mellett a nád a másik nagy jövedelmi forrás. A zsombékokon és lápokon terem. Több helyen. ingyen, más helyeken részért vághatták. A nádvágást a „jéghátán" végezték. Innen ered a mondás, hogy a jég hátán ia megél. Messze földön-keresett áru a rétközi nád; gömöri, nógrádi, szepesi, rimaszombati stb. emberek vásárolják_ és: szállítják el. Tiszarádon még a harang is azt zúgja: „Nincsen kenyér Rádon, majd vesznek. a nádon." Nem véletlen Rétközberencs pecsétjén a címerkép csuka, Vasmegyer pecsétjén a nádvágó. ember. A nádasokban és vizekben sok a vízimadár, tojásaikat tavasszal csónakszámra szedték. A vizekből kifogott nadállyal, piócával és teknősbékával szintén kereskedtek. Állattenyésztésnél leginkább rideg: marhát és sertést tenyésztenek, a juh ritkább. A marha gyakran télen is kint marad a lápon;, legnagyobb ellensége itt a réti farkas. A magyar fajta kutyák felveszik a harcot a farkasokkal, a nyakuban vastag bőrszíj acélfogakkal, azért hogy a farkas el ne tudja harapni. A sertést makkal etetik. A makkolás Szentmihálytól januárig tart. Az így hízott disznó nem kövér, de igen zsíros. Ismert nehány helyen a háziipar, így a gyékényponyva készítése. Rétközben nagy kiterjedésű a kertgazdálkodás, a zöldség- és dohánytermelés. Híres a. rétközi krumpli és káposzta, meg a zöldség és hagyma; főleg a laposokon termesztik, melyek aszály idején sem száradnak ki annyira. A lecsapolt helyeken káposzta, krumpli és, zöldség terem nagy mennyiségben. A krumplitermelés a XVIII. század vége felé vesz nagy lendületet, a dohány a következő század elején. Demecserből 12 megyébe: szállították eladni a káposztát,(állítólag egy óra alatt megfő) továbbá Lengyelországba és Ausztriába is. Az első világ-háborúban ebben a faluban káposztafeldolgozó állott. Kiviteli cikk volt a hagyma, Miskolcra és. Tokajba szállították. 1818-ban a hagymának és káposztának olyan jó ára volt, hogy a cégérnyi ref. templomot ezek árából renoválták. Amint azután a csatornákkal a feles vizet levezették; az árterek, mocsarak és tavak. eltűntek, a termelésben ennek megfelelő változás következett be. Egyes termelési ágak: a. halászat, nádalás, a rideg marha tenyésztése stb. természetesen eltűntek, a szárazzá vált. földeken fellendült a mezőgazdaság és a kapás növények termesztése. A régi végtelen nádasok, lápok, zsombékok és tavak ma már a múltéi, a vízi közlekedést szolgáló, házilag készített „lábó"-ra már csak a régi emberek emlékeznek. A lábó a gyepből és zsombékból cölöpsorok közé vert keskeny gát, melyet a tanyasi emberek közlekedési útnak, és halfogónak használtak úgy, hogy benne nyilást - kashelyet - hagytak, melybe aztán a kast helyezték. Olyan mint amit a hódok építenek.  A lábóval együtt csak emléke van a régi termelőeszközöknek a faekének, a nádvágó kapának, a sokfajta halászó szerszámnak, melyek közül korunk egyik-másiknak már nevét sem ismeri, nemhogy szerkezetét vagy használatának módját. Évszázadok óta élnek e nevek a nép ajkán. Demecser község határában pl. a Bersenyró és Nagytó halastavak nevei szerepeinek rnár a XIV. századi oklevelek-ben és az ezekben felsorolt halászótanyáik közül az idős emberek 1923-ban hatot, illetve' ötöt eredeti, az oklevelekben feljegyzett neveiken még ismertek. A földrajzi nevek után le vannak nyomtatva az egyes községekből fennmaradt pecsétek,. melyeknek címerképei, mint arra néhány esettel rámutattunk, rendszerint a község jellemző jövedelmi forrásának szimbólumai: nádvágó ember, hal, gyékény stb. Igen szerencsésen és szemléletesen egészítik ki ezek a pecsétfényképek a forrásokban talált és gyűjtött anyagot.

Kiss LAJOS:Régi Rétköz. Budapest, 1961. Akadémiai Kiadó

A Demecseri Deér Gyula parókus esperes élete

Deér Gyula parókus esperes, aki három könyvet is írt Lombhullás 1912-ben  A magyarság őstörténete 1986-ban és a Reggel 1897-ben,   Ő fordította a Quo vadist és a Ben Hurt is. XII. kerületben is volt plébános.

Dokumentumok

Eltemetett katonák Demecserben

Sok halott katonát temettek el a falu környékén, kiskertekben, utak mentén árokparton, gyümölcsösben, erdő szélen, a vasút mellett, a folyóparton. A pontos helyeket már csak nagyon kevesen ismerik.

Demecserbe először a magyar hadsereg vonult vissza. Itt tették le az esküt a Szálasi kormányra, német tisztek jelenlétében. Érezhető volt a feszültség az eskütételnél is. Rövid tisztálkodás és ellátás után tovább vonultak Dombrád felé, a Tisza túloldalára. Az átvonuló magyarokat követte a német csapat. A fontosabb folyókon a hidakat átkelésük után felrobbantották, ez történt a Lónyai kanális kisamerikai hídjával is. A gyárakat már nem is érkeztek leszerelni a gyors visszavonulás miatt.

A lakosság a front közeledtével rémületben volt, mivel a csapatokról szóló rossz hírek eljutottak a lakossághoz. Sokan csomagoltak és menekültek nyugatra. Bíztak abban, hogy a Dunántúlra nem fognak eljutni a szovjet csapatok. Demecserből is elmenekültek az uraságok. Elek Endre itt maradt és orosz feleségével, Tatjánával várta a szovjeteket. Több magyar katona már itt megszökött az alakulatától és bujkáltak. Nagyon kellett vigyázni a bujkáló katonáknak a falu lakosságában sok volt a besúgó. A katonai rendészet és a csendőrség kereste a szökött katonákat, akikre a statárium alapján kivégzés várt. 1944. október 19-én Székely és Nyírbogdány felől erős ágyúszó hallatszott, és egyre közelebb húzódott Borzsova felé.

A Borzsovai iskolánál az út mellett harcálláspont alakult ki. Berkesz felől a vízgyűjtő csatorna töltésén a németek állása, az iskola felől az oroszoké. Komoly tűzerővel lőtték egymást. Több halott és sebesült is volt. A borzsovai urasági kastélyt rendezték be az orosz katonák kórháznak. Ide gyűjtötték a harcok után a halottakat is. A tanyai lakosok elmondása szerint volt olyan elhunyt, akinek a haja a szekérről leomolva a földet érte, mivel nők is harcoltak a szovjet seregben. A harcok után a holtakat és a sebesülteket beszállították Nyíregyházára, de voltak olyanok akiket a lakosság elföldelt, például a gyümölcsösben és a Borzsován elhunyt német katonákat a lakosság a helyszínen temette el.

A front elvonulása után a kastély leégett. A német katonák észak felé, Gégényen át Dombrád felé vonultak. Mivel Székely felől tank csatát vártak, a demecseri úton a mély vízgyűjtő csatornánál a hídon, az út közepén tank elhárító gödröt ástak és tank elhárítóval egy német katona várta a támadást. A Lónyai csatorna Bogdányi úti és Berkeszi úti hídját is felrobbantották. Október 19-én estére a németek összeszerelték Demecserből a 14 év feletti fiúkat, a leventéket és velük együtt elvonultak Gégény felé, Dombrádra. Vonulás közben Gégény határában a németek támadást észleltek és tüzelő állást kerestek. Így a fiúknak sikerült megszökni. Kukoricaszár kupokba rejtőztek el. A németek gyorsan elvonulta, a fiúk pedig reggelre hazajöttek. Október 20-án reggel csendes napsütésre ébredt a lakosság. A katonák elvonultak, az utcák üresek voltak. A reggeli kis istentiszteletre szóltak a harangok. De a lakosság félve lépett ki az utcára, a nagy csendességben valamire vártak. Tíz óra körül szovjet lovas katonák jelentek meg Kék felől a határban, a földeken keresztül. Mint kiderült partizánok voltak. Végigjárták az utcákat és lövés nélkül megszállták a községet. Az istállókban lovakat cseréltek. Ellenőrizték a határt is. Élelmet kértek és estére elvonultak a községből.

Közben a szőlőnél két német katonát elfogtak és az állomásnál, a váltókezelő betonbunkere elé állították és kivégezték őket. A kivégzett németeket a temető bejárata mellett a lakosság hantolta el, titokban félve a megtorlástól. Éjszaka visszajöttek a németek, keresték a kivégzett katonatársaikat, de hiába. Igen idegesek voltak, de hiába kutattak a társaik és a partizánok után, éjszaka ők is elvonultak a faluból. Hogy hány katonát temettek el a faluban és a környéken, senki sem tudja megmondani. Már alig élnek azok, akik még emlékeznek arra, hova földelték el félelmükben az emberek a holtakat. A végtisztesség minden halott katonát megillet. Vajon emlékszik még valaki, arra, hova temették őket?

Házépítés a Vártanyán

A legtöbb ház vályog falazattal épült, csak néhány ház volt paticsfalazatú. Ez aprószalmás, törekes, pelyvás, sásos sárból készült, változó méretű, megszárított, de ki nem égetett tégla. A vályogot a falvak szélén található vályogvető gödörben készítették. A vályogvetés jellegzetes cigány foglalkozás volt, töreket, pelyvát kaptak a megrendelőtől, és százanként, ötszázanként pénzben vagy egyéb fizetségben egyeztek meg. A vályogvetőgödör a falu északi részén volt, a szegényebb családoknál előfordult hogy egy család magának készítette a vályogot. Ekkor a sárnak az udvaron nagy gödröt ástak, s mellette készültek, száradtak a kiöntött formák. Belőlük tetszés szerinti fal rakható, amit sárral ragasztottak össze. A módosabbak kő alapra rakták a vályogot.  Az idősebbek emlékeznek még az ún. oldogasszony fájára, ami a ház közepén helyezkedett el, mintha ez a fa tartotta volna a tetőt.  A megfelelően elkészített nádtető 35-40 évet is kibír, ám 6-8 évente fel kell újítani. Ennek oka, hogy a nádtető felső 10 centiméteres rétege - mely az időjárás viszontagságainak leginkább ki van téve - folyamatosan tönkremegy, így ezt cserélni kell. A nádat úgy kell beépíteni, hogy szellőzni tudjon. Ellenkező esetben a kinti-benti hőmérséklet különbségekből adódó páralecsapódásokkor keletkező nedvesség nem tud távozni a szálak közül, és azok ettől korhadásnak indulnak. Lényeges, hogy a náddal borított tető hajlásszöge 35-40°-nál nagyobb szögű legyen, erről ugyanis gyorsan lefolyik a víz. A kisebb szögű tetőknél a víz lefolyása lassabb, emiatt nagyobb esély van a tető beázására. A tetőfedésre alkalmas nád körülbelül 140 centiméter hosszú, és 4 mm, vagy annál vastagabb. Ennél rövidebb szálakkal nem lehet megfelelő átfedést biztosítani. A nádszálakat 26 cm átmérőjű, azaz nagyjából 85 centiméteres körméretű kévékbe kötik össze lágyhuzal drót segítségével. Egy közepes méretű házhoz valamivel több, mint 1000 kéve nádra van szükség, ami két teherautónyi rakománynak felel meg. A fedélszék elkészítésekor nem szükséges fűrészelt lécezést kiépíteni, elegendő azt 5-6 centiméter átmérőjű botfákból elkészíteni. A nádkévék egymással fedésben kerülnek fel a tetőre. A nádtető legfontosabb része a gerinc, amelynek nem csak tetszetősnek kell lennie, hanem beázás-mentesnek is. Nádtetőknél a kéményt mindig a gerincen vezessük át. A nádtető készítését ketten végzik. A tetőn lerakott nádcsomókat régebben gúzzsal, napjainkban dróttal rögzítik. A tetőn kívül álló munkás fekteti le a nádkévét, és egy hosszú fémtűbe főzött drótot ad át a belül álló társának, aki átveszi, megszorítja, majd kívülre visszatűzi a drótot. Nádlemezt födém készítésére is használhatunk, ebben az esetben 10-20 centiméterenként a kévékbe gömbfákat, vagy erősítő léceket kell bedolgozni. Ezek a nádlemez teherbíró képességét növelik, így az meghajlás nélkül négyzetméterenként akár 150 kilogramm terhet is elbír. A nádszövet alkalmas vakolatréteg megtartására is: faszerkezetekre erősítve bakolhatjuk azokat. Régi házak oldalainak szigetelésére is kiváló a nád, a felerősítést követően a kévék itt is tapaszthatók. A házakat először törekes sárral tapasztották, az ezt követő réteghez lótrágyával kevert sarat használtak, majd fehérre meszelték. A házak utca felőli oldalát díszítették is, halványszürke motívumokat, csíkokat, húztak a fehér falra. A tapasztott házak elejét a tehetősebbek később díszítették. A ház tornáca A tetőszerkezet szarufás, torokgerendás, ami azt jelenti, hogy a szarufát fordított V alakban kapcsolták össze, így a tető terhét a falakra vezették át. A felső harmadban hozzákapcsolt vízszintes rövid gerenda a torokgerenda. A fa beszerzésének korlátozott lehetőségei miatt egyre kevésbé alkalmazták a födém összeállításánál a mestergerendát.

Ennek kultikus jelentősége volt, különleges, mágikus erővel bírt. 1940 tájékán bontották le ezeket a házakat, melyben „boldog anya” volt. A tetőfedés anyaga a zsúp volt amit rozsszalmából csináltak, a rozsszalma csomót babának nevezték. Használtak szalmát és tengericsutkát is tetőfedésre. A másik gyakori módszer a nádtető volt. A természetes anyagokkal történő tetőfedés főként praktikus szempontból volt elterjedt: e növényi részek mindenhol megtalálhatók voltak, így a tető anyagköltsége szinte ingyen rendelkezésre állt.

Hogy mik vannak!

A hiteles pecsét

 A 12. században a papok foglalták írásba és a kancellár a király címeres pecsétnyomójával hitelesítette azt. A szövegek megfogalmazása a jegyzők, nótáriusok feladata volt.A kiváltságot pergamenre – hártyára, vagyis kecske-, bárány- vagy borjúbőrre – írták és fémbe vagy viaszba nyomott, zsinórra függesztett függőpecséttel látták el. A nyílt okleveleken a pecsét vagy a hátlapon vagy a szöveg alatt található. A zárt oklevelet összehajtogatás után hártyaszalaggal összefűzték, és ezután zárták le pecséttel, az iratot csak a pecsét megsértése után lehetet elolvasni. Az oklevelek írásához koromból és csersavból készült fekete “tintát” használtak, díszítésre néha arany vagy vörös színűt. Az okleveleket eleinte kizárólag pergamenre írták. 1200 körül arab közvetítéssel megjelent Európában a kínai eredetű olcsó papír. Magyarországon 1310 körül kezdték alkalmazni. A papírt a kezdeti idegenkedés után a kancelláriák is átvették, és ezentúl csak a fontosabb, örök érvényűnek szánt okleveleket írták “kutyabőrre”. Középkori függő viaszpecsét Az oklevelek hitelességét a pecsét szavatolta. Az általános írástudatlanság korában a pecsét, mint jól azonosítható jelkép nem csupán a hitelesítést, hanem a hatalom gyakorlását is szolgálta. A középkorban a pecsét három feladatot láthatott el: garantálta valamely irat titkosságát, sértetlenségét (zárópecsét); bizonyította a tulajdont vagy hitelesítette az okiratot. Magyarországon már Szent István használt pecsétet, Szent László törvényeiben a király mellett említést tesz a nádor, a királybírák, az érsekek, a püspökök stb. pecsétjéről is. Középkori függő viaszpecsét A középkorban a pecsét anyaga fém vagy viasz volt. A fémek közül az ólom, az ezüst és az arany volt használatos – arany pecsétet csak az uralkodók használhattak, ezüstpecsétet Bizáncban, ólompecsétet pedig főleg a pápai kancellárián alkalmaztak. A fémpecséttel megerősített oklevelet nevezzük bullának. A legáltalánosabban azonban a méhviasz használata terjedt el. A pecsét a tulajdonosát testesítette meg, ezért rajta feliratokat, képeket, portrékat, címereket, vagy ezek kombinációit találhatjuk meg. A pecsétkép általában két részből áll: a feliratból és a tulajdonképpeni pecsétképből, amely tulajdonosát, jelvényét vagy címerét ábrázolja. Az oklevelek és az azokat hitelesítő pecsétek fontosságát bizonyítja, hogy az oklevél- és pecséthamisítás a középkorban felségsértésnek számított, ezért halállal büntették.

Amiről híresek vagyunk és amire büszkék lehetünk

Nehéz lenne mindent felsorolni, de néhányat megemlitek kedvcsinálónak.

A Benedek Elek által is használt „Hamuba sült pogácsa” a Vártanyáról ered. A kihülő kemence hamujában sütötték meg a gyerekekenek a vakarót, innen vette át a világ. A másik innen származó kifejezés a híres vándorló vagy elült láp, ezeket az úszó szigeteket amit a szél fúj ide-oda a víztetején, nevezték még járó-lápnak és elült-lápnak ha megállt valahol, tehát a  láp  nem  volt helyhez kötve.  A  nádszálakat,  melyek  e  lápot —  mint  általában  a  lápokat,  —  helyhez  kötötték  —  valami  vihar  elszaggatta így a lápos szigetet magát,  a  rajta  termő  szénával,  —  vagy  a  rajta  legelő  állatokkal,  —  a vízen,  —  egy-egy  kisebb  szél  is,  kénye-kedve  szerint  fújhatta az összefüggő vizen ide-oda.

Jókai Mór is olvasott a híres Demecseri vándorló szigetekről, amit meg is írt a Török világ Magyarországon című regényében, ahol ír a hírhedt Harám basáról is aki irreguláris martalócaival Demecsert sarcolta tíz éven át.

 

A rajz Haram basát ábrázolja

"Magiszter Szénási olyan emberektől, kik már Kökényesdit ismerték, útbaigazíttatván, elérkezék Demecserbe, ahol akkoriban a híres Harámbasa (a hárem szóból eredhet, de mi a haramia vagyis rabló szóra vezetjük vissza) leginkább tanyázott, s eléje vezettetvén magát, elmondá, hogy őt a szatmári urak küldék hozzá avégett, hogy a török elleni hadjárásukban szálljon segítségükre."

----------------

"Hát mikor az én demecseri legelőm mellé odahajt a szél egy úszó lápot, s szépen megnő rajta a fű, s mikor már megnőtt, akkor megint elfújja a szél a túlsó partra: – ott is azt mondják az emberek, azt nekik az Isten adta, s nekiesnek, lekaszálják, boglyát raknak belőle. Éjszaka aztán nekijön egy másik szél, s megint áthajtja hozzám a lápot, és én elhordom róla szépen a boglyát. Hát azt nekem nem az Isten adta?" Ez a tréfás történet híressé tette Demecsert.

Ruszkovics István a híres meseíró!
Van egy másik közismert mondás a "forró vizet a kopaszra" ez is Demecserhez, mégpedig Borzsovához kötődik, mert Ruszkovics István a híres meseíró is élt a falunkban. "forró vizet a kopaszra" ki ne ismerné mondását. Borzsován volt szekérhajtó kocsis. A tizenötödik év vége felé mégis csak felmondott Ruszkovics István Borzsován a szolgálattal. Terhesnek találta az őszi sok szekerezést.

Érdekesség még XI. Ince pápa Benedetto Odescalchi a demecseri hercegi család felmenője, és  megemlítem még a világhírű pátriarkát a Demecseri Lőwy Ferencet, aki 95 évet élt. Apja Mordeháj Márton Demecseri segédrabbi volt.

Egy történelmi tény, hogy a Székely Hadosztály amelynek létszáma 649 tiszt, 12 438 fő legénység, 68 löveg és egy repülőosztály volt.A hadosztály parancsnoka Kratochvil Károly, vezérkari főnöke Siménfalvy Károly vezérkari őrnagy lett 1919. április 26-án Demecserben letette a fegyvert.

Ne azért olvass, hogy ellentmondj vagy vakon higyj, hanem, hogy: vizsgálj és mérlegelj...
Forrás; SZERDAHELYI IstvÁN: Népi  kendermunka  műszókincse és munkamenete  Demecserben  (1940);
 
Veress   Magdolna:     Úrbéri   viszonyok  Demecserben   a  18.  század  végén.

Részlet Istvánovits Eszter A rétköz honfoglalás és Árpád-kori emlékanyaga című könyvéből

Johann Kuehberger, hálás köszönet az emberiség nevében...

Egy négyéves gyerek beleesik a jeges folyóba. Az eset 1894-ben Passauban történt, ahol az akkor négyéves kisfiú az Inn folyó partján a többi gyerekkel játszva beleesett a jeges vízbe. Egyik társa, Johann Kuehberger utánaugrott és kimentette a fuldokló gyereket. A történet már eddig is többé-kevésbé ismert volt, de valódi bizonyítékot nem találtak rá (a hitleri propaganda például vehemensen tagadta) – egészen mostanáig. Most azonban előkerült a Donauzeitung egyik korabeli száma, amely leírja az esetet. A Hitler-család ekkor a németországi Passauban, az osztrák határ mellett élt a Kapuzinerstrassén. Az 1894 januári lapban talált cikk leírja, hogyan esett bele a vízbe egy négyéves kisfiú és hogyan mentette ki „elszánt bajtársa” (a Donauzeitung akkoriban erősen baloldali volt)."Az áramlás nagyon erős volt" Az esetről korábban egy könyv is beszámolt már, annak szerzője, Anna Elisabeth Rosmus így írt róla: „Az Inn folyó partjai idilli környezetet biztosítottak a játszani vágyó gyerekeknek. 1894-ben, miközben egy csapat gyerekkel fogócskázott, Adolf beleesett a vízbe. Az áramlás nagyon erős volt, a víz pedig jéghideg, amint egyenesen a hegyekből beérkezett a városba. A fiatal Adolf szerencséjére főbérlőjük fia időben ki tudta húzni a vízből és megmentette az életét”.Hitler később többször mesélt gyerekkorának passaui epizódjairól, de ezt  diszkréten elhallgatta. „Passauban mindenki ismerte a történetet. Más, róla mesélt sztorik szerint soha nem tanult meg úszni” - írta róla Anna Elisabeth Rosmus. Vajon helyesen cselekedett? A kérdés számunkra teoretikus, de élt egy pap, akinek ezekkel meg kellett birkóznia, és a következményekkel együtt élni.

A lopakodó halál neve taurin!

Az energiaitalok koffeintartalma szapora szívverést, mellkasi fájdalmat, remegést, ingerlékenységet, magas vérnyomást, hányingert, mellkasi fájdalmat, álmatlanságot, esetenként pánikrohamot, agresszivitást, hasmenést, epilepsziát, stroke-t vált ki, alkoholal együtt fogyasztva már egy doboz is halálos lehet. Veszélyesebb mint a dohányzás vagy az alkoholfogyasztás, mert a szénsavtartalom révén villámgyorsan és nagy dózisban szívódik fel.  A hatóságok találtak olyan italt, amelynek literjében 1190 mg koffein volt, ami 21 kávénak felel meg, biztos halál bárkinek.

Az energiaital tompítja az alkohol hatását, ezért nem veszik észre, milyen sok szeszt ittak, a kontraindikáció eredménye alkoholmérgezés és szívelégtelenség együtt. Lényegében egyszerre nyomják a gázpedált (alkohol) és a féket (koffein), csakhogy a koffein előbb felszívódik, mint az alkohol, s a fékhatás egyszer csak megszűnik, az alkoholnak pedig löketszerűen jelentkezik a hatása, villámgyorsan omlik össze a keringés. Ha sportolás közben 200 mg koffeintartalom felett iszunk energiaitalt, ugyancsak megnő a kiszáradás veszélye. Európában a legnagyobb vihart egy 18 éves ír kosárlabdázó évekkel ezelőtti halála okozta, aki négy doboz energiaitalt ivott meg egy meccs után, és meghalt.

A gyártók annyi koffeint tesznek bele, amennyit akarnak, az OGYÉI szerint szabadon forgalmazhatók, összetételüket semmi nem korlátozza; ha a koffeintartalom nagyobb, mint literenként 150 mg, akkor a „Magas koffeintartalom” felirattal kell ellátni a dobozt. A franciák, a litvánok és a svédek már felléptek az ügyben. Egy tehes nőnél már 100 mg is veszélyes lehet. A nálunk bevezetett termékadó nem ér semmit, a fogyasztóval fizettetik meg az árát. Az italban található vitaminok a B3, B5, B6, B2, B12 csak tovább nyugtatják az idegrendszert, így nincs halálfélelem. Sokszor sok helyen írtam már róla, hogy hétköznapi szóhasználatban a függőség inkább hozzászokásnak értelmezzük. A kóros függőségi állapot hátrányos helyzetbe hozhatja az érintett személyt és környezetét is, mivel kényszeres viselkedési mintákból áll, ami elszabadul, dominánssá válik, akár a fontos dolgokat is háttérbe szorítva.

Játékfüggő a gyerek

Tíz éve írom a cikkeket a témában, de senki nem olvassa el, pedig közben össztársadalmi katasztrófával fenyeget. Magyarországon évről évre nő a szenvedélybetegek száma, köztük egyre több a kóros játékfüggő. A függőség lehet számítógépes és mobiltelefonos függőség is, ez több annál, hogy a gyermek szeret játszani egy bizonyos játékot. A játék háttérbe szorítja a lényeges feladatokat, mint tanulás, munka, pihenés. Az okostelefonok felbecsülhetetlen károkat okoznak, amik kihatnak a gyermek egész életére.

A kötődés olyan erős, hogy megvonása dühkitörést és agressziót vált ki a gyerekből. A tiltással szabályos elvonási tünetek jönnek létre, ami nyugtalanságban, szorongásban, pánikban esetleg vad indulatban nyilvánul meg. A mentális jelek segélykiáltások, amik mindig ott lépnek fel, ahol a gyermek valamilyen érzelmi szempontból magányosnak és elhagyatottnak érzi magát. Úgy véli, hogy nem kap meg valamit és ezt a hiányt akarja pótolni a játék segítségével. Az esetek nagy százalékában a gyermekek nincsenek tisztában a cselekedeteik és a lelki dolgaik összefüggésével, a szülő egyszer csak azt tapasztalja, hogy a gyermeke nem tud már meglenni a számítógépes játékok által nyújtott talmi ideák és a virtuális világ nélkül, ahol a kudarcai eltűnnek, sikeres és eredményes lesz.

     A függőség olyan magatartásmódok sorozatát hozza felszínre, amelyeket addig nem tapasztaltunk. A személyiség nem tud lemondani róla még akkor sem, ha ezek testi, lelki és szociális ártalmait érzi vagy a környezete tiltja. A függőség azonban nem csak anyagokkal szemben alakulhat ki, lehet televízió vagy számítógép, chat, vásárlás függőség is. Valahogy úgy indul az egész, hogy a gyermek látva, beszélgetve másokkal kipróbálja a számítógépes játékokat. Amikor a környezete nem eléggé inger dús számára, szülei elhanyagolják, nem képes sikereket elérni a tanulásban párkapcsolatban, nincs célja, értelmetlenné válik az élete,(nincsenek programok, szülők elfoglaltak, problémák vannak körülötte, akkor a gyermek olyan világba menekül ahol ezek a problémák nincsenek jelen.

Mit tehetünk? Ha nincs más megoldás, el kell venni tőle a mobiltelefont, letiltani az internetet, nem engedni számítógéphez, mert nem fog tanulni és visszafordíthatatlan mentális attitüd alakul ki benne, érzéketlen, enervált életunt zombivá válik.   
Ha a gyermeke egyre több időt tölt a gép előtt, az iskolából hazatérve bezárkózik a szobába és ha benyit a szülő agresszív indulatos hangol válaszol, nem érdekli a családja, nem éhes, elhanyagolja alapvető szociális szükségleteit, nem fontosak már számára azok a dolgok amik eddig meghatározták életét, kezdi elhanyagolni a hobbijait, melyeket régen szeretett, csak arról tud beszélgetni, hogy mit csinált, hol tart éppen a játékban, a baráti kapcsolatai is egyre inkább áthelyeződnek a virtuális világba, a tanulmányi eredménye fokozatosan romlik, egyre kevesebbet tanul, azt mondja a számítógépen kell elkészítenie a házi feladatot, a realitásérzéke változik, egyre erősebb „sikerforrás” a számítógépes játékok során elért eredmény, ha letiltásra kerül sor akkor az veszekedések, dührohamok, rongálások árán sikerül. A gyermek gyakran elhiteti a szülővel hogy a számítógép vagy a telefon már elavult és venni kell egy jobb modernebbet. Az igazi ok azonban az hogy a számítógépes játék csak bizonyos hardverek együttes megléte mellett futtatható, amihez a szülőket értelmetlen beruházásokba hajszolja.

      A szülőnek gyakran nincs meg az alapismerete ahhoz hogy felismerje a gyermeke átveréseit, ha az iskolában a tanár nem képes irányítani az órán ott is csak játszik, és még a számítástechnikai ismeretekben is lemarad,a szülő gyakran csak annyit tud gyermekéről, hogy délután gyermeke a könyvtárba ment, de azt nem tudja hogy ott csak játékszenvedélyének hódol, amíg el nem fogy a pénze játszik megállás nélkül, nem eszik nem iszik, majd addig bolyong amíg újabb pénzt nem szerez amivel csillapíthatja a játékszenvedélyét. Ezek a gyerekek értelmetlenül lődörögnek és csak azon jár az agyuk hogy tudnának egy újabb potya körre szert tenni. Tekintetük fáradságról, kimerültségről árulkodik, nincs az arcukon érzelemnek már semmi jele, amint megkapják a lehetőséget a számítógép használatához a türelmetlenség és remegő feszültség átalakul kétségbeesett izgalommá és mindenen átgázolva rontanak a számítógéphez. Akkor vesszük észre a betegséget amikor ki akarjuk kapcsoltatni velük a számítógépet, ugyanis nem képesek rá. Amikor megszakad az internetkapcsolat dühösen és kétségbeesetten, gyűlöletes arccal akarják elpusztítani a környezetükben található tárgyakat. A tehetetlen düh elképesztő agresszivitást hoz a felszínre, ami a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetésére szolgáltat mentális hátteret. Összeszorított ököllel és dühös tekintettel bolyongnak türelmetlenül enyhülést remélve. A szenvedélybeteg gyermek már elképzelni sem tudja az életét számítógép nélkül, lehangolt, depressziós és szorongó ha nem játszhat, gyakran fáradt, álmos, a szemizom egyensúlyának zavarát okozhatja a túlzott számítógép használat, ami szédülést okozhat, krónikus szemgyulladások keletkeznek,szemégés, szemfáradtság, kötőhártya-vörösség, szárazságérzet, betűk összefolyása, fejfájás, a szemhéjszéli bőr vörössége vagy gyulladása, szúró érzés vagy könnyezés tapasztalható. Ha ezeket észleli a szülő joggal gyanakodhat arra, hogy a gyermeke hazugságokkal leplezi sajátos életvitelét. A játékhoz pénz kell, ha otthon nem engedik a számítógéphez, amit akár bűncselekmény árán is megszerez.
     A gyermek időérzéke leromlik, megfeledkezik biológiai szükségleteiről (evés, ivás, pihenés, tanulás) a játék közben. Nem érdekli más, csak a játék,nem is érzi, hogy amit csinál probléma lenne, a dolgok fontossági sorrendje átalakul, olyan világot teremt magának amiben nincs helye a problémáknak és ha a szülő ki akarja ragadni ebből a közegből akkor meglepő ellenállásra számíthat. A fiatalok jóval több időt töltenek el a számítógép előtt, mint amennyit eredetileg kellene. Fokozatosan elszigetelődnek, lógnak az iskolából, rosszul alszanak és deviáns lesz a viselkedésük és megjelenik a suiciditás. Nagy segítség lenne, hogy ha a szülők odafigyelnének a gyermekeikre és tudnák, milyen programokat használ a csemetéjük. A számítógépes játékok elsősorban a fiúk figyelmét keltik fel. Társadalmi párbeszédre és az oktatás megváltoztatására van szükség. Emellett fontos, hogy a fiatalok megtanulják a családban a tiszteletet és nagyobb figyelmet kapjanak az emberi kapcsolatok. A beteg a saját erejét használja fel a betegség legyőzésére. Hiszen a szenvedélybetegséget csak legyőzni lehet, gyógyítani nem. Minimálisan 3 hónap szeparáció és csoportterápiás kontroll segíti elő az átalakulást. A gyerekek mesterséges örömforrást keresnek a játékokban, ergó ezt kell pótolni ahhoz hogy elfelejtsék illetve ne keressék az olcsó eufóriát. A viselkedési addikcióktól való elfordulás a legnehezebb. ha a beteg nem tud ellenállni a kísértésnek, aztán nem tudja abbahagyni szokását, kényszeresen visszatér hozzá. Mindezek következtében beszűkül és korlátozódik egyetlen szenvedélyre. Hibás énképek esetén előfordulhatnak a kóros feszültség-levezetésnek egészen extrém megnyilvánulásai. Kényszeresen kárt tehet magában, de az önsértő viselkedésnek nem suiciditás hanem a feszültség levezetése. A virtuális világban amit a játék ad, teljesül a vágy, hogy itt ellentétben a valósággal, ők lehetnek a legkiválóbbak, legnagyobbak, legerősebbek, legszebbek. Könnyebben szocializálódhatnak ebben a világban a legkisebb nehézség nélkül. Sokan azért kezdenek el játszani, mert elesettnek és jelentéktelennek érzik magukat igazi lehetőségeik, korlátaik között, a játékban pedig egyszeriben hatalmasokká, híresekké válhatnak.
     Ebben a világában a kapott szerep megváltoztatja a helyes helyzet felismerésünket, önértékelésünket, itt képesek vagyunk helytállni és elviselni a nehézségeket, szembesülni a szürke hétköznapok problémáival. Szinte rezisztenssé válnak a külső ingerekkel szemben újra és újra visszaesnek a játék világába, ahol minden egyszerű és könnyebb. Ha a játékszenvedély menekülés a valós problémák elől, akkor az betegség. A szülők, tanárok feladata, hogy eltérítsék a fiatalokat a túlzásba vitt játéktól azzal, hogy kommunikálnak velük, segítenek a problémáik megoldásában, és alternatívákat kínálnak fel számukra, a szabadidő tartalmas eltöltésére. A függőség társadalmi következménye óriási. Felnőttként a szenvedélybeteg gyermek tovább folytatja kisded játékait és majd a munkahelyen is a játék fog uralkodni felette, „cyberparaszt” játékokat játszik és a munkája már csak másodlagos lesz. A folyamatos játékot csak addig szakítja meg amíg a főnöke elhalad mögötte. A teljesítmény rovására megy a szenvedélybetegség, akár a dohányzás, hiszen a dohányosok 20%-al kevesebbet dolgoznak a többieknél mert ki mennek rágyújtani. A szenvedély fokozatosan eszkalálódik, kicsiben indul és beláthatatlan következményei lehetnek. Hosszútávon már gyermekkorban elvetett mag felnőtt korban csúcsosodik a teljes élet kudarcává, ami majdan felnőtt korban akár a suiciditás gondolatának előtérbe kerüléséhez vezethet. A játékfüggő a saját és mások egzisztenciáját is veszélyezteti. A családi kassza mindig megérzi ha a gyermek szenvedélybeteg, mert olyan kiadásokkal terheli a családot ami normális esetben nem lenne.(gépvásárlás,internet, online kártya előfizetés, megint egy új mobiltelefon vásárlása stb.) Ha a szülők ben állbak a sarkukra, és nem tiltják meg következetesen ezen eszközök használatát, a gyermek reménytelenül elvész és tönkre teszik vele a jövőjét. Nem kenhetjük a társadalomra, a szülő közönyösségét. Ha hasznos családi programokat szervezne a gyereknek, nem jutna eszébe a mobilja. Erősíteni kell a családban az érzelmi kapcsolatokat, érezze a gondoskodást a törődést. Többet kell együtt lenni a gyerekkel és foglalkozni a tanulással. Ha nem tudunk elérni eredményt még mindig ott van az addiktológiai szakrendelés. Kiváltó okok lehetnek, a túlzott megfelelési vágy (a kortárs csoporthatás), valamilyen lelki trauma, családi kapcsolatok romlása, unaloműzés, barátok által mutatott divat vagy trend.


https://twn.hu/2019/02/21/borzaszto-tragedia-meghalt-egy-21-eves-lany-mert-a-kadban-mobilozott
 

Mindent felhasználtak amit Isten adott

Mint ahogy eddig is megírtam, a tanyasi emberek mindent felhasználtak amit Isten adott. A tanyán mindennek meg volt a célja, legyen az fűzvessző, nád, gyékény, sás, káka szalma, kukoricacsuhé, faháncs, vagy hasíték. A nádvágás a szegényparasztok egyik téli munkalehetősége volt. Elsősorban az alföldi házak tetőfedésére használták a nádat, de nádból készültek gazdasági épületek, pásztorkunyhók falazata, vejsze terelőfala és ketrecei. Kisebb használati eszközöket is készítettek a leleményes parasztok a nádból, szövőszék bordáját, még én is találtam annak idején a padon ilyet, vagy nádseprűt. A sásféléknek  is fontos szerepe volt, mégpedig a takarmány biztosításában.  alomként hasznosították. Székülőke, dikó, vacok befonására használták, de belőle is lehetett csuhé lábtörlőt rendszerint külön aratott, válogatott búza- vagy rozsszálak kalászaiból sulyokkal verték ki  a búzaszemeket. Először tisztították a szalmát, majd ízekre szedték, a bütyöknél elvágták, a levélhüvelyeket eltávolították, fonadékká alakították. A tiszta, megnedvesített szalmából 6, 7, 8, 12 szálával lapos szalagfonatokat készítettek, amelyeket leginkább a szalmakalap  készítésénél alkalmaztak. Készítettek belőle méhkast, terménytároló edényeket, székülőkét.  A cirok sem maradhat ki, mivel a seprűcirokból seprűt kötöttek, amit puha dróttal nyélre kötöttek. A ficfavessző is fontos volt a tanyán, a kivágott ficfák gyökereit a vizenyős földben hagyták amiből ezernyi hajtás sarjadt. A vesszőkosár fontos segítője volt a parasztembernek. Haználtak még a télen levágott hántolatlan, zöld, fekete fűz-, nyír- vagy mogyoróvesszőből kötötték tárgyaikat. Sövényt vagy használati tárgyakat készítettek kerités sövény vesszőből, de készült belőle tyúkól. ház, kas is. Persze a hosárfonók vékonyabb, hámozott, hasított vesszőből dolgoztak, ez gyakran az ügyeskezü vakok kenyéradó foglalkozása volt, akik  kézikosarakat, fonott bútorokat készítettek belőle.

meg csuhészatyort vagy csuhépapucsot készíteni. A szalma az aratás mellékterméke sem veszett kárba. A

A kosárnál előbb a fenekét kötik meg, ebbe tűzdelik a bordákat, a formát és a szerkezetet biztosító vastagabb vesszőket. Demizsonokat is fontak be vele.A puhább fajtákat zölden és szárítva is adták a szarvasmarháknak mint a tengeriszárat, de a keményebb levelű sásféléket inkább asználták kötöző anyagként, aratókötélként a kévekötéshez, de kötöttek belőle szakajtó kosarat, vékát és lábtörlőt is. Ott volt még a gyékény, amit augusztusban vágtak mocsaras, vízjárta réteken nőtt és tavakon, folyók mellékágaiban. A gyékényfonás is fontos szerepet kapot a tanyán, bevitték Demecserbe a piacra a fonott árut és eladták vagy elcserélték gyufára vagy sóra. A napon kiteregetett, megszáradt növényt kévébe kötve szállították, és otthon dolgozták fel. A gyékényfonó a földön ül, lábával rögzíti a gyékényt, a kezével pedig fon. A gyékénykötélből rendszerint spirális technikával alakítja ki a terménytartó kosarakat, szakajtókat, lábtörlőket stb.

Először lehántják a gyékény külső rétegét az alatta levő rostokról lefejtik a gyékényszár finom csikjait vagy szalagjait, amit selyemnek neveztek, majd a bélgyékényt meghasítják a selyemből két tenyér közt zsineget sodornak vetülékszálnak. A szövés földbe vert karókhoz erősített, egyszerű szövőszéken történt. A csuhé a tengericső borító levele is felhasználásra került. A tengericsőről lefejtett leveleket csomóba kötve a padláson tárolják. Először langyos vízben áztatták, majd keskeny csíkokra hasították, majd fonták.

Hogyan halásztak a Vártanyán

Ezt biztos kevesen tudják, hogy a Vártanyán az emberek a halat tapogatóval is fogták. Még én is fogtam halat ezzel a módszerrel a gyári kanálisban, a nyakamban volt egy zsák, abba dobtam a halat amit kitapogattam a vízben. A tapogatóhalász meglábolja a vizet, rendszerint a köves, gyökeres és padmalyos helyeket, a hol a hal bujkálni szeret, majd óvatosan mind a két kezével belenyúl a kasba, a víz alá, még pedig úgy, hogy a kézzel mindig víz mentén tapogat, símogatva érinti a halat, a hal pedig a kéz símogatását a víz folyásával téveszti össze. Amikor a halász így a hal állását már érzi, mind a két oldalát enyhén símogatja s újjait begörbíti, egy határozott mozdulattal kiemeli és zsup bele a zsákba. Egyszerre jobb keze hüvelyk- és mutatóujjával körülfogja a hal nyakát, bal kezével pedig derékon ragadja meg, hogy a csapkolódást mérsékelje, mert könnyen kicsusszan a kezünkből az ebadta. A kasalás vagy tapogatós halászat a sekély állóvizek (tavak, kiöntések) halászatára alkalmas fogási módszer volt. A rákokat kosárral fogták, a halakat tavasszal és ősszel horoggal, nyáron tapogatóval és versehálóval,

(a varsa a rekesztőhalászat eszköze volt) nyáron és télen véterrel, a véter a szabolcsi morotvákban használt lapos pohár alakú vesszővarsa neve volt, a rétközben embermagasságú öblös vesszővarsát neveznek véternek, a hal belement, de kimenni már nem tudott belőle, a jég alatt gyalommal fogták a halat, ami egy keritőháló, a halak ívásakor és árvíz idején szigonyt is használtak. Azonban a halászat legelterjedtebb és legeredményesebb módja a gyalmolás. Gyalomháló segítségével télen-nyáron halásztak az összefüggő tiszta vizű tavakon. Tanyát húztak vele, 1 tanya 150 lépés volt. Széleskörű elterjedése lehet az oka. hogy helynévvé nagyon kevés esetben vált. Lészával az ereket rekesztették, elzárták a hal útját. A demecseri Nagylésza széles, mély ér volt, legmélyebb részére lészát. partosabb medrébe „vétereket és vészereket raktak ... sok volt a rekesz vagyis a lezárt szakasz. Nemcsak a halak járását igyekeztek befolyásolni a különböző eszközökkel, hanem különösen szárazság és alacsony vízállás idején a vízfolyások medrét gátakkal „keresztül töltötték".  A tapogatóval való halfogás a népi halászat egyik legősibb módja. Általában a sekély, vízinövényekkel benőtt vizeket halászták így.

A gazdag halászzsákmányt hosszabb-rövidebb ideig tárolni kellett. A haltartó helyek lehettek természetes és mesterséges létesítmények. Leggyakrabban az árvíz vájta mélyedést, melyet gödör-nek neveztek, használták fel a tárolásra. A halászattal mindenki szabadon foglalkozhatott, a halfogás főleg a szegényebb néprétegeknek nyújtott pénzszerzési lehetőséget. Rákot, teknőst és piócát fogtak még a határban szintén pénzszerzés céljából. Mivel a halászati jog a földesurat illette, a lakosság adózott utána. Vízfolyások, tavak partján, ott, ahol a vízmélység nem haladta meg a 2 métert, a nádasok növénytársulása élt. A vízmélység csökkenésével a nádast a gyékényes, majd a magassás, azaz a zsombékosok övezete kísérte, de közötte vizes, mocsaras térszínek voltak, az állandóan vízzel borított felszínek.

Erre azért volt szükség, hogy „a halak el ne vesszenek, a súlyom megmaradjon, a marháknak alkalmatos vizek légyen". 

A keresztgátakat rekesznek vagy rekének nevezték. Volt Körtefásreke Demecserben, de a közönséges csíkhal fogására csíkgát-nak nevezték, kosárral fogták a csíkot, tapogatóval a halat. A halászó ember egy alul-felül nyitott kasfélével (tapogató, borító) borítja le a bizonyos jelekből sejtett, meglátott halat (én többnyire a sás mellé nyomtam le, mert ott pihent a csuka a nagy melegben), hogy a zsákmányt kézzel kiemelhesse. A tapogatós halászatra használt kas magasságát az szabja meg, hogy az iszapos feneket a kétrét hajló ember elérje. A fűzvesszőből font (sűrű, ill. ritka fonású) vesszőkasokat használtak.

Az ember élete nem az, ami megtörtént vele, hanem az, amire emlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá...

Sokakat megbotránkoztat, majd de az inséges időkben a sertések táplálásában állati eredetű anyagok is voltak, a rétközben ha nem volt takarmány se disznóparéj elegendő akkor szárított halat, csíkot és madártojást, a elhullott állat húsát adták a disznóknak. A felesleges tej is a disznóvályúban kötött ki. A juhsavót a z elpusztult baromfit is süldőkkel etették meg.