A falusi életet sokszínűség jellemzi. A faluban nincs nyüzsgés, nincs rohanás, se szmog, mindenki mindenkit ismer, az
emberek köszönnek egymásnak, mindenki ráérősen járkál, mégis minden hova
odaérnek az emberek. A városon nem lehet csak úgy kimenni focizni az
utca kellős közepére, mint nálunk, ha valaki arra jár kocsival, fére áll és beáll játszani. Szép nagy kert van, benne konyhakert,
udvar, gyümölcsfák. Szántunk, vetünk, kapálunk, permetezünk és aratunk amikor
kell. A kert végén van egy nagy diófa, előrébb egy öreg eperfa aminek termését a baromfiak szívesen csipegetik fel, odább a gémeskút árválkodik abból itatjuk az állatokat és locsoljuk a konyhakertet. A
ház előtt szőlőlugas díszeleg, amit metszeni kell, permetezni, koccsozni,
kötözni. A fákon énekesmadarak rejtőznek és egész nap énekelnek. Itt ismer
mindenki mindenkit. Ha végig mégy az utcán az emberek megismernek köszönnek,
beszélgetnek, mert van rá idejük. Ha mégse ismernének, megkérdezik hát te öcsém ki fia vagy? A boltban és a kocsmában lehet megtudni a
friss híreket. A házak előtti padon cserélnek pletykát az asszonyok. Itt az
nagyon nagy szégyen, ha valaki nem köszön a másiknak. Ha tartasz egy nagyon jó,
névnapot, szülinapot, és hangos a zene, nem hívják rátok a rendőrséget. Itt
természetes ha bőg a tehén, ha nyerít a ló, mekeg a kecske, visítanak a
malacok, a kakasok kukorékolnak a kutyák ugatnak a macskák bangurolnak, vagy a gólya kelepel az előttünk lévő villanyoszlopon, vagy a kocsmából
hazafelé tartó részegek énekelnek. Itt minden tojás és minden tyúk vagy a szalonna, vagy a sonka vagy a tészta házi, nem kell annak hazudni mint a városban.
Egy tyúk évente száz tojást tojhat, ha annak a felét eladod meglesz a tyúk ára,
és még az a tyúk tojik jövőre is, és ha még tanyasi is, akkor meg is kotlik, megültetjük és
csibéket is költ, és mégtöbb hasznot hajt. Senki sem vágja le az aranytojást
tojó tyúkot. A csend itt ismeretlen fogalom. A szomszédban traktor szánt, a
másik láncfűrésszel vágja a fát, a harmadik motoros fűkaszával vágja a
lucernát, a negyedik meg disznót öl. A hátsóudvaron csirkék, kacsák, libák, pulykák, malacok kecskék és
galambok osztozkodnak a gazda kukoricáján, elégedetten beszélgetnek egymással. A szüleim mindenre
megtanítottak ami kell a falusi élethez. Hála nekik érte. A jószágnak mindig
friss vizet kell adni reggel-este, s lehetőleg olyan helyre tenni a vizet, ahol
nem éri a nap; hogy a tehén istálót vagy disznóólat nemcsak azért kell kitakarítani, mert úgy
szép, hanem azért is, mert mi is abból a tejből vagy húsból fogyasztunk majd. A favágás művészetét, mert hogy a legvastagabb fa is elvágható ha a szélébe vágjuk
a fejszét. A helyes farakás módját, a helyes begyújtás módját, s minden
tapasztalatot, amit atyai örökségként is kaptam, hiszen paraszt család sarjaként
sajátítottam el a rendet. A családban
munkamegosztás volt, mindenkinek meg volt a feladata. Egy családban sok megosztásra
váró dolog van, s a munka gyümölcse is akkor élvezetes és ízletes igazán, ha
meg lehet osztani másokkal. A falun
vagy tanyán az ember nem más, mint a természet egy parányi alkotóeleme. Se több,
se kevesebb az udvarban hajladozó csümölcsfáknál, a fűben ciripelő tücsöknél, a
tornác előtt nyíló kardvirágnál. Mi mellettük, és ők mellettünk és így együtt a
természettel. Lassan pirkad, az idő ködös, a zöld fűszálak hajladoznak a leszálló
harmat súlya alatt, a tájat mintha finom, nedves lepel borítaná, s a felkelő
nap sugarait madárének, kutyaugatás és kakas kukorékolás köszönti. Ilyenkor,
hajnali négy óra tájban már ébredezik az udvar apraja nagyja, hisz itt jól tudják:
aki korán kel, aranyat lel, de legalábbis nem alszik sokat. A nagymama ereje már
fogytán de, gondoskodik, nevel, segít, s nem nézi, hogy a simogatásra váró két-
vagy négylábú az udvaron. Csak ad, mint a kút a vizét, vagy Isten az áldását. Napokon
át több emberre főz, fáradhatatlanul, így segíti gyermekei gazdálkodását, hogy
a földön dolgozóknak erőt ad főztjével, ami jóságos és finom, s miközben
mindenki falatozik és beszél, ő csak ül szerényen oldalt, kezét az ölében
pihenteti, s nézelődik, figyel, mosolyog alázatosan és csendben, s talán az
olykor harsány családtagok talán nem is mindig tudják, hogy neki köszönhetik az
aznapi éltető erőt. Hamarabb kel mindenkinél, még a napnál is, kis fejkendőjét megköti, a pirkadat jötténél sétál át kicsiny nyárikonyhájába,
ahol meggyújtja a spórt, megmelengeti a kávét és a teát, bekapcsolja a sokol rádiót,
aztán mérgelődik azon, hogy a világban lopnak, csalnak, hazudnak, és megússzák,
miközben egyesek meg „rettentő sokat dolgoznak”. A nagy udvarban jól megfér
egymás mellett a zamatos szőlő, az egészséges sárgarépa, vagy a nyáron hűs árnyékot
adó trombita-virág. Tulipán, pünkösdi rózsa és liliom, orgona és szamóca. Udvarában
csirkék és tyúkok szaladgálnak, míg el nem hangzik a pipipipipi akkor aztán
minden felől rohannak a szárnyasok a nagymama kenyérdagasztó kosarához, mert
abból szórja a fimon tengerit. Reggel szalonnát sütünk, szabadtűzön, amit illik nemtudom
szilvából készült saját pálinkával öblíteni. Az idősebbek megtanítják a
fiatalabbakat sort húzni a szántóföldbe, megmutatják, hogy töltsük fel a krumplit,
hogyan kell metszeni a szőlőt a gyümülcsfát. A falusi ember reggelente korán
kel és későn fekszik, így sokat él, nem zsörtölődik, panaszkodik, kesereg, köszöni
az Istennek, hogy reggel felébredhetett, majd köszöni, hogy fel bír kelni, majd hogy ad erőt neki, majd hogy ételt italt adott. Télen a legfontosabb
a fűtés volt. Száraz fa gyújtósnak, amit vékonyra
kell vágni gerjesztőnek alágyújtani a napilapok a legjobbak. Ha este későn még raktunk a tűzre, akkor a parázsból marad reggelre és arra rá lehetett rakni a másnapi fütenivalót. Az eresz
alatt álló kecskebak jó szolgálatot tesz ha fürészelni akarjuk a fát, persze tudni kell, hogy nem a görcsnél. A
felhasogatása a rönknek sem egyszerű feladat, tudni kell hova kell ütni és
mekkorát, mert ha a közepébe ütöd a fejszét három ember se veszi ki belőle.
mindig a széléből kell lehasítani egy darabot, és lassan elfogy a rönk. Vidéken
az ember megtanulja becsülni maga körül a rendet, a tisztaságot, és a meleg otthont, a jószágot. Mert ettől többet férfi talán nem is adhat a nőnek akit szeret. A
tornácon hajnalra jégcsapok, az ablakokon jégvirágok díszítik a házikót. Aki nem próbált még hideg falusi házban spórt begyújtani, az nem becsüli meg igazán a tűz melegét. A faluban a gumicsizma nem csak népviselet, mert ha a sárt dagonyázod, vagy az ólat takarítod, vagy csak eső után kertészkedel, elengedhetetlen a számodra.Sáros csizmával nem szabad belépni a házba. Meg kell becsülni a tisztaságot a rendet amit az asszony tart fenn. Este beszedjük a tojást, reggel korán ellenőrizzük, hogy mennyit nőtt a palánta. Tavasszal, a palántázás idején folyton ceremónia a palánták cserélgetése, akinek több
van valamiből, elcseréli más palántra, így a felesleg soha nem a szemétbe, hanem gazdát cserél. Vasárnap templomba kell menni, visszafelé megtudjuk ki halt meg, mert ha falubeli el kell menni a temetésére, meg kell adni neki a végtisztességet, persze a siratóasszonyok előző este elmennek virrasztolni is. Itt a fiúk fára másznak, bicikliznek, a sárban tapicskolnak, a ház körül segítenek, fociznak. Aki itt él, nem tudja mi az asztma, vagy az allergia. Itt a fákon a gyümölcs bio-
és natúr, bár ezeket a szavakat senki nem használja, mint ahogy a házi kifejezést sem. Mentát sóskát, körömvirágot, árvacsalánt minden udvaron találni, így van gyógynövény a családnak, vagy friss zöldség. Mindenkinek van az udvarán ribizli, eper és paradicsom vagy paprika, hagyma vagy uborka, nem kell a piacra menni érte.A zsíroskupában tepertő a padláson füstölt szalonna van, ami főételnek is jó egy kis zsenge hagymaszárral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése