Muskátli az ablakban

A nagyszülők háza volt nekünk a paradicsom. A falu főutcáján ma is áll a kicsi vályog házikó, faragott akácfa volt a keritésoszlop és fakerítés, a ház ablakain horgolt függönyök voltak, a konyha asztalon lenvászon abrosz, hokedli, sámli, karosláda, az udvaron gémeskút, mellette diófa. Az udvar közepén kemence állt, akik arra jártak iskolába sokáig megcsodálták a fehér kemencét. Sok időt töltöttünk nagyszüleinknél, akiknek háza a pékséggel szemben volt, így 1971-ig Barati András bátyánk aki a pékségben dolgozott mindennap kinyitotta a vasajtót és nekem és testvéremnek adott egy-egy meleg kiflit. Nagybátyánk orosz hadifogságból tért haza. Tízórakor már néztük a vasajtót mikor nyílik, de egy nap nem nyílt ki többé, meghalt a nagybácsi, csak a fájó emléke maradt a szívekben. Nagymamám és édesanyám készítette a világon a legfinomabb ételeket. A cikóriakávéval ízesített tej, vagy a citromos tea, a fokhagymáspiritós, vagy a bundáskenyér illata ma is kisért ha megéhezem. Nagymamám elvesztésével tudomásul kellett vennünk, hogy már soha nem eszünk olyan finom húslevest vagy csirkepörköltöt, palacsintát ahogy Ő készítette! Hiába csináltam mindent úgy mint ő, mégsem olyan az íze, mert nincs benne az a szeretet amit hozzáadott, ahogy mondani szokták benne volt szíve-lelke. Nagymamámnak nehéz élete volt ezért gyermekeinek és unokáinak igyekezett élete során mindazt a szeretetet, törődést és gyengédséget megadni, amiben neki talán soha nem volt része. Azt hiszem, bárhogy is keresgélek, nem találok olyan élményt a múltban, amikor ő türelmetlen vagy önző lett volna, olyan alázattal és önmaga háttérbe szorításával élt és dolgozott értünk, amitől most is könnybe lábad a szemem. Sok emberen segített mert arany szíve volt. Ha elloptak tőlünk valamit annyit mondott szegény ember biztos rá volt utalva. mindenkinek megbocsátott. Gyerekkoromban hetente egyszer vasárnap került hús az asztalra, de nem is hiányzott, mert nem válogattunk megettünk mindent ami az asztalra került. Volt, hogy a palacsinta órákig készült, mert minket is oda engedett, hagyta hogy csináljuk és játszva tanított meg bennünket a készítésére. Ma is kedvencem a palacsinta amit persze én készítek feleségem nagy örömére. Vannak kincsek amiket sosem dobok ki, ilyen a nagymama énekeskönyve, bibliája, vagy receptfüzetje amit sajátkezüleg írt, vagy imátságainak füzete. Ha eddig nem volt menyország a jó Isten  biztos létrehozta mert a nagymamám megérdemelte, hogy a tiszta önzetlen lelke miatt odakerüljön. Kéthavonta látogatok el a Demecseri tememtőbe, hogy friss virágot vigyek a nagyszüleim és a szüleim sírjára és arra másik 7 sírra, amiben Barati nagybátyám is nyugszik, minden alkalommal megköszönöm neki a finom frissen sült kiflit aminek illatát máig nem feledtem el. Isten nyugosztalja szeretteimet békében!