Az iskolai könyvtárak
küldetése olvasóvá nevelni a felnövekvő generációkat. Az iskolák helyi
tantervéhez illeszkedve, elősegíteni a tanulók kulturális fejlődését. Az
iskolai könyvtárosoknak különleges szerepe van, hiszen ők nevelik ki a jövő
olvasóit, ez megtiszteltetés és egyben óriási felelősség. Az iskolába
iratkozással mindenki tagja lesz az iskolai könyvtárnak. Ekkorra többen már
ismerik a könyvtárat, mert óvodásként is jártak a könyvtári foglalkozásokra. A
könyv és könyvtárhasználat tanítása mellett, az olvasmányok személyre szóló
ajánlása is fontos feladat, mivel ismerjük a gyerekeket, a körülményeiket,
jobban meg tudjuk találni azokat a könyveket, amik érdeklik őket, amelyek
fejlődésüket szolgálják.
A könyv egyik nemzedék végrendelete a
másik számára, a tapasztalt tanácsa az életet kezdő fiatalnak. Diodórosz a
lélek orvosságának, Kosztolányi szellemi mannának nevezi, Ciceró szerint az
ember könyv nélkül olyan, mint a test lélek nélkül. A könyv a gyerekek számára
kulcsfontosságú a világ megértéséhez, nélküle nem lehetnének aktív tagjai a
társadalomnak. Az a gyerek, aki sokat és értőn olvas, az a könyvekben talált
kincseket adaptálja, és mint kulturális tőkét használja egy életen át. Ahhoz,
hogy önállóan tudjon gondolkozni és következtetni, a gyermek, meg kell ismernie
mások gondolkodását, gondolatait és következtetéseit.
Tévedés azt hinni, hogy az olvasóvá
nevelés az iskolában vagy az óvodában kezdődik.
A gyermek élete a születését követő pár évben eldől a kapott emóciók
révén, és ez kihat az egész életére, így érthető hogy nem mindegy, hogy
irodalom vagy „iroda lom", amit a gyerekek kezébe adunk. Az olvasóvá
nevelés első számú felelőse ugyanis maga a szülő, aki elsősorban nem azzal
serkentheti olvasásra gyermekét, hogy példát mutat az olvasás és a könyvek
szeretetére, tiszteletére, hanem azzal, hogy már a születéstől mesél és
felébreszti a gyermeki fantáziát, majd ébren tartja a mesekönyvek által. A
gyermeki fantázia olyan, mint a metronóm: csak el kell indítani és a gyermeki
lélek szárnyalni kezd. A szülői minták, a szülők olvasottsága, kulturális
státusa vagy a család viszonyulása általában véve az olvasáshoz, meghatározó. A
szülők kompetenciája az olvasóvá nevelésben nem lehet elégszer elmondani
alapvetően fontos feladat. A szülő képes megszerettetni a gyermekkel a könyvet.
Az együttes olvasás, a könyv tartalmának megbeszélése vagy családi programként
a könyvtár meglátogatása elősegíti az olvasóvá válást. A könyvek tudatos
kiválasztása, a helyes szelektálás fontos az igényes és esztétikus
olvasáskultúra elterjesztéséhez. A gyermek fejlődésének előmozdítása az
ismeretekkel és élményekkel való gazdagítása nagyrészt az olvasás révén
valósítható meg. Beszédkészségének, szókészletének fejlesztése, az olvasás
iránti érdeklődés felkeltése, életben tartása, fejlesztése a rendszeres
olvasásra való rászoktatással és az iskolára való felkészítéssel vagy akár
saját könyvtár létrehozásával a gyerek számára, motivációt, indíttatást
jelenthet az egész életére.
Mennyi tudás, ismeret, bölcsesség és
érzelem bújik meg a sorok között! Egy könyv nem képes gyökeresen megváltoztatni
a gyerek életét, de elegendő mennyiségű és minőségű könyv már képes alakítani
és formálni a plasztikus személyiséget. Minden könyv tágítja a gyerekek
ismereteit arról a világról, amelyben élnek. Fontos feladat, megtanítani a
gyerekeket az értő olvasásra, mert aki csak olvas, de nem tudja, mit olvasott,
nem nagyon különbözik az analfabétától.
Az ismeretszerzés létszükséglet, újra és újra megjelenik a gyermekek
életében felnőttként a munkában és az élet más területein is. A szépirodalmi
művek nagymértékben formálják a gyermek személyiségét, érzékenységét, morális
korlátokat építenek, szocializálódnak, ezáltal válnak szenzibilis emberré. A
gyerekek a könyvekből tanulják meg a könyörületet, az empátiát, a kedvességet,
a becsületet és a tisztességet. A könyv különös hatalom, amely világrészek és
évszázadok kapuit nyitja tágra, de levezethet a gyermeki lélek belső világába
is. Az olvasás társadalmi célja, a közművelődés színvonalának fejlesztése és a
kulturális értékek adaptálása, de sajnos évtizedek óta csökken az olvasásra
fordított idő, és nő a nehezen olvasók és funkcionális analfabéták száma. A
kulturális értékek, normák közvetítése és az olvasásra való motiválás az
iskolákban stratégiai jelentőséggel bír. Az olvasóközpontú olvasásfejlesztés
lényege az olvasásra való ösztönzés, ami az olvasás megszerettetése mellett a
felvilágosítás és tájékoztatás révén történik. A diákok nem csupán
megismerhetik az iskolai könyvtárak segítségével az olvasás által megnyíló
lehetőségeket, de lehetővé tesszük a gyerekek számára, hogy egymással is
megoszthassák olvasmányélményeiket, tapasztalataikat. Az olvasás
megszerettetésében fontos szerepet kapnak a család mellett az óvodák, az
iskolák, a könyvtárak, a szülő, az óvónő, a tanár, a könyvtáros, közös erővel
küzdünk a gyermekek plasztikus személyiségének fejlődéséért.
A divat teremtette talmi ideák mentális
tévutakra vihetik a gyerekeket, de a könyvek etikai normái egészséges
értékrendet építenek fel személyiségükben. Az olvasás és a tanulás révén olyan
lehetőségek nyílnak meg a gyerekek előtt, amelyek egész életüket,
életminőségüket jelentős mértékben befolyásolja. Felnőtt korban az olvasott
ember elhelyezkedése sokkal egyszerűbb, mert könnyebben tud kommunikálni.
Egészséges felnőtt csak egészséges gyerekből lesz, hiszen hasznos tagja a
társadalomnak csak akkor lehet, ha felépíti saját kulturális értékrendjét.
Az olvasás társadalmilag hátrányos
helyzetben komoly erőfeszítést jelent. Minden gyerek hátrányos helyzetű, aki
nem tud együtt haladni hasonló korú társaival. Nem csak a szociális értelemben
vett szegénység jelent hátrányos helyzetet, vannak személyiségük rendellenes
fejlődése következtében hátrányosak is, mert aszociális szülők nevelik őket,
akik ingerszegény környezetben élnek vagy szellemi életüket sivárság jellemzi. A
hátrányos helyzetű emberek számára a könyvtáraink használata, a könyvtárak
megközelíthetősége és a könyvtárban való közlekedés és a tájékozódás komoly
nehézségekbe ütközik még ma is. Ugyanakkor számos törekvésről tudunk az
esélyegyenlőség megteremtésére érdekében. A nem látó gyerekek számára például a
felolvasó szoftverek segítségével lehetőség nyílik az e-könyvek tartalmának
megismerésére, illetve ma már számos hangos könyvhöz juthatnak hozzá az olvasni
vágyók.
Ahhoz, hogy az olvasás mindennapi
feladattá és szokássá váljon és tartalmas, igényes szórakozást nyújtson a
gyerekeknek, meg kell teremtenünk az egyenlő esélyt a könyvtárhasználatban is. A
hátrányos helyzetű gyermekek számára a könyvtár az életben való boldogulásuk,
érvényesülésük nélkülözhetetlen eszköze. Az olvasás a normális élet része, csak
akkor adaptálódik az egyén életvitelébe, ha már a családban megkapja azt a
mintát és indíttatást, ami természetes életszükségletként és nem kényszerként a
szórakozás és a kikapcsolódás eszközévé emeli az olvasást.
Minden iskolai korosztályt más és más
módon lehet megérinteni, megszólítani és megnyerni az olvasás örömének, mivel
egyedi sajátosságaik, érdeklődési körük és speciális igényeik eltérőek. Olyan
témákat kell keresni, ami leköti a gyereket, érdekli, talán még kutatni is kész
érte. Az iskolai könyvtáros figyelemfelkeltése és tájékoztatása, empátiája,
emocionális érzékenysége és toleranciája pozitív hatást gyakorol a
könyvtárlátogató gyermekre, de helytelen magatartása esetleg örökre
elkedvetlenítheti a gyerekeket, akár el is fordíthatja az olvasástól. A
hagyományos olvasás kultuszának megőrzése és fenntartása sok erőfeszítést kíván
a könyvtáros társadalomtól. Az olvasóvá nevelés gyermekkorban kezdődik, ezért a
közkönyvtárak a világ szinte minden országában különös figyelmet fordítanak a
család intézményére. A könyvtárosok önmagukban nem oldhatják meg az olvasóvá
nevelés feladatait, de olvasóvá nevelés könyvtárak nélkül elképzelhetetlen. Az iskolai
könyvtárakban nagy hangsúlyt kapnak az előtérbe helyezett új könyvek, amik
figyelemfelkeltők, vonzzák a tekintetet, így inspirálják olvasásra a téma iránt
érdeklődő kíváncsi gyerekeket. Ugyanez a helyzet az asztalokon hagyott
könyvekkel: amit valakik már el olvastak, az mások számára is érdeklődésre
tarthat számot. Fontos lehet a frissen visszahozott könyveket egy helyen tartani,
ahol a tanulók szabadon böngészhetnek köztük. Az iskolaikönyvtárakban a könyvek
segítségével ismerkednek meg a gyerekek a környező világ összefüggéseivel, játékos
formában. Az olvasás hatása az oktatásban nap mint nap tetten érhető. Az új
ismeretek befogadása aktív olvasás nélkül elképzelhetetlen. A kritikus
gondolkodást és a tájékozódást, a szókincsfejlesztést és kifejezőképességet,
lényegkiemelő készséget segíthetjük elő, az olvasás révén. A gyermek majd
felnőttként képessé válik asszociálni, szintetizálni és saját morális
értékrendet alakítani ki az olvasott szépirodalmi művek alapján. A lexikális
tudás révén az ismeretei megnőnek, és ő maga egyre határozottabbá válik. Ha
megfelelően vetettük el az olvasás magvát, a gyerekek szívesen búvárkodnak az
iskolai könyvtárban, sokat segít az órákra való felkészülésben, a gyűjtőmunka
révén folyamatosan gyarapodik ismeretük, a könyv- és könyvtárhasználat
elsajátítása révén előnyre tesznek szert kevésbé érdeklődő társaikkal szemben.
Gyorsan megjelenik a kritikus gondolkodás, illetve az együttes gondolkodás
képessége azokban a gyerekekben, akik sokat olvasnak. Az olvasás révén képessé
válnak az önálló ismeretgyűjtésre és a talált információk komplex
feldolgozására. Sokszor nem is a probléma megfogalmazása, hanem a probléma
helyes megközelítése a döntő, amely rendszerint az értő olvasáson alapul. Minél
több könyvvel ismerkednek meg, annál több összefüggést vesznek észre, majd a
siker révén még szorosabbá válik kapcsolatuk a könyvekkel és az olvasással.
Akik már gyermekkorban kis kutatókká váltak, azok felfedezik az olvasás örömét,
ráébrednek arra, hogy a tudás elmélyítéséhez sokat kell olvasni, ráadásul tudni
kell az ismeretek sokaságából szelektálni, csak a fontos és lényeges
információkat elraktározni. Azzal, hogy már gyermekkorban megtanulják az évek
során a kritikus gondolkodást, az érvelést, azzal nemcsak a tudásuk,
műveltségük gyarapodik, hanem magabiztosabbak is lesznek. Az olvasás ráébreszt
az anyanyelv finomságaira, és kontra indikációként visszahat az olvasás iránti
vágyra, egy sajátos szenvedély alakul ki, az információ és könyvéhség, ami
jótékonyan hat az egyén fejlődésére. Az az ember, aki nem olvas könyvet, alig
különbözik attól, aki nem tud olvasni. A kultúra templomai számtalan kincset
rejtenek gyermekeink számára. A közművelődés színvonalának fejlesztése, az
ismeretek megszerzése és a kulturált szórakozás meghatározó eszköze minden
bizonnyal az olvasás marad még nagyon sokáig.
Olyan világban élünk ahol, a
pszichoszomatikus betegségek, egyre nagyobb számban jelennek meg a gyerekek
között is. A lelki sebek gyógyítása sokkal nehezebb feladat, mint a testi
bajoké. A lélek gyógyítását szakpszichológusok végzik, de a prevenció a
pedagógusok és a könyvtárosok feladata. Felgyorsult körülöttünk a világ, egyre
több a stressz, a teljesítménykényszer, a megfelelni akarás a csalódás, a
vívódás, a szorongás a konfliktusok szülőkkel tanárokkal diáktársakkal. A teher
nő és lassan kialakul a depresszió, a fóbiák és a szeretetigény és a szeretet
hiány. A másik véglet a kompenzációra, az agresszív támadó magatartás és a
mentális attitűdök kialakulása. A gyermekek személyiségnek formálására tucatnyi
foglalkozás vagy csúnya szóval terápia használható, bár szerencsésebb a
foglalkozás vagy könyvtári óra vagy játék kifejezés használata. A biblioterápia
egy interdiszciplináris terápiás módszer, amit a szülők is gyakorolnak a
gyermeknevelésük során néha ösztönösen és mégis eredményesen. A szakember által
szigorúan, pontosan kiválogatott mese
vagy a szépirodalmi mű segítségével képesek vagyunk befolyásolni, áthangolni megváltoztatni a mentális
attitűdöket, megismertetve az elfogadott viselkedésmódokat, emelve a gyermek
műveltségi szintjét, elősegítve a helyes magatartásformák elsajátítását, ezzel
is segítve a gyermek későbbi szocializálódását, de ezt a célt szolgálják a
zeneterápiák, művészetterápiák is. A jól kiválasztott olvasmányok alkalmazhatók
a gyermek pszichológiai problémáinak kezelésére, megelőzésére és
személyiségfejlesztésre egyaránt. Az olvasás befolyásolhatja a gyerek
attitűdjeit, érzelmeit és viselkedését, fantáziáját serkenti és cselekvésre
ösztönöz. Az irodalom képes leginkább a katartikus indulatelvezetésre,
elgondolkodtat, alkalmas annak megtanítására és gyakorlására, hogy az
önismeretünk révén beleképzeljük magunkat a főhős szerepébe, fejlődik empátiája
és toleranciája és kérdések fogalmazódnak meg benne, amire választ is kap vagy
ad számára a szépirodalmi mű. A novella, vers, történet, fabula révén saját
konfliktusainkra is példát találunk. A reális önismereten és önképviseleten
nyugvó kommunikáció és az őszinteség, nyíltság, a konfliktusok felismerését és
interakciós megoldását segíti elő. A könyv a katalizátor szerepét játssza, a
cél a saját életünkből merített emlékek, asszociációk, indulatok és érzések
megosztása rendezése, megértése feloldása. A foglalkozások alatt olyan érzelmi
hatások érik a gyermeket, amik pozitív hatást eredményeznek, a fejlesztő
biblioterápia leginkább az önismeret fejlesztésére szolgál, és az egyén
normális fejlődést szolgálja. Gondolkodásra ösztönzi a gyermeket, hogy saját
helyzetét reálisan lássa, és problémájára alternatív megoldásokat találjon. A
terapeuta részéről empátia és tolerancia és emocionális érzékenység kell ahhoz,
hogy megnyíljanak a lélek kapui, vagyis a tudatosság nem elég a szociális
érzékenység segít, hogy a gyermek helyzetébe tudja képzelni magát és segíteni
tudjon. A közös játékban feloldódik és
felszabadulttá válik a gyerek. A zeneterápiában a ritmikus feladatok a
hangszerek dobok, csörgők, xilofon vagy saját kezük taps alkalmazásával, jön
létre az összhang az együtt zenélés öröme. A deviáns magatartásformák
felismerhetők és jól kezelhetők így. A művészetterápiában például a rajz
segítségével fejezi ki a gyerekek rejtett
szorongásaikat, félelmeiket fóbiáját. A hiperaktivitás mozgásterápiás
játékokkal oldható. Ha emocionális, mentális, szociális és kognitív területeken
bekövetkezik a változás egyszerre, akkor a könyvtáros jól vezeti a
foglalkozást. A felismert sérült funkció helyreállítsa, vagy megelőzése a
prevenció, a rehabilitáció révén elősegíti, hogy a gyermek minőségileg jobb
életet éljen. Az összetettebb terápiák szakmai felügyeletét olyan (terapeutáknak)
szakpszichológusoknak kell irányítani, akik megfelelő szakvizsgával és szakmai
tapasztalattal rendelkeznek. Az irodalomterápiás foglalkozások nagyon jó
hatásfokkal alkalmazhatók a kamaszoknál, akik mellőzve érzik magukat, egyedül
vannak a felnőtté válás folyamatában. A gyerekek tapasztalatot szerezhetnek a
kommunikáció nehézségeiről és szépségéről, a személyre szabott figyelem pozitív
élményéről és a másikra való odafigyelés és tisztelet fontosságáról. A terápia
során oldódik szorongásuk, türelemre, toleranciára, empátiára tanítja őket a
foglalkozás mindenfajta kényszer nélkül. Felszínre kerülnek saját és társaik
problémái, így találkozhatnak különböző megoldási alternatívákkal, akár úgy is,
hogy egy-egy irodalmi hős viselkedését megfigyelik, értékelik. Az irodalmi
művek kiválasztásánál döntő szempont a korosztályra jellemző problémák
történetek kiválasztása és azok jó kibonthatósága, mint például a
felnőtt-gyermek kapcsolatok, felnőtté válás, szerelem, tanulás, közösségbe való
beilleszkedés, barátság, jövőkép, társadalmi elvárások, értékek, célok. A
folyamatos motiváció érdekében egy-egy foglalkozáson belül egyéb
művészetterápiás terület is helyet kaphat az iskolai könyvtárban, az adott
műnek, csoportnak, problémának megfelelően, így többek között drámapedagógia
játékok, rajzolás, közös zenélés, szituációs játékok, kézműves feladatok. Nem
utolsó szempont, hogy a foglalkozási során a gyermekek olyan irodalmi művekkel
ismerkednek meg, melyek nem az iskolai tananyag szerves részei, így újabb
élményekkel gazdagodnak és serkenti őket az olvasásra, azáltal, hogy a művek
feldolgozása nem "iskolai elemző módon" történik, hanem szabad
beszélgetés formájában, egy olyan csoportban, ahol mindenkinek számít a
véleménye, mert minden ember fontos a közösség számára.
A legkisebbeket mesék révén tudjuk
formálni. A meseterápia minden életkorban, és minden életszituációban
használható, minden korosztály megérinthető egy mesével, akár kisgyerek,
kamasz, fiatal felnőtt. A fabuláknak hatalmas ereje van, s valóban tud segíteni,
csak meg kell találni az adott élethelyzethez és egyénhez kapcsolódó tanmesét,
s ha megvan, akkor kezdődik a csoda, a gyógyulás és a személyiség formálása. A
személyiségformálás azonban óriási felelősség. A szépirodalmi művek egyszerű
hétköznapi történetei megragadják a gyermekeket és elgondolkodtatják, majd
mivel beszélgetnek róla az egyén szókincsének fejlődését is szolgálják. A
verbális megnyilvánulásban lassan kirajzolódik az egyén személyisége, és a
tehetetlen panaszkodás átcsap egy megoldáskereső beszélgetésbe. A szereplők
jellemrajza felszínre hozza saját tulajdonságainkat azonosulva a szereplővel. A
műben található élethelyzetek rávilágíthatnak saját konfliktusainkra. A könyvek
csökkenthetik az egyén elszigeteltségét, saját bajaikról, problémáikról beszélgetni
pedig nem mernek, mert gyengeségnek tartják, de a könyv szereplőiről oldottan
beszélgetnek, és közben felszínre hozzák saját nehézségeiket. A kézműves
foglalkozások, versírás, mese vagy történet kitalálása inkább produktív
alkotásra ösztönzők, míg az irodalmi foglalkozások receptív befogadásra.
Egy-egy történet olvasása közben megosztják felmerülő érzéseiket,
gondolataikat, a szöveg üzenetéhez fűződő véleményüket, valamint személyes
élményeiket, emlékeiket. A lelki problémákkal küzdő gyermekek száma egyre
nagyobb, a magányosodás és a tehetetlenség nő, sok gyermeknél a lelki anomáliák
még nem okoznak testi tüneteket, legfeljebb türelmetlenebbek ingerlékenyebbek
lesznek, ami az emberi kapcsolatokban tör felszínre. Párkapcsolatok, családon
belüli kapcsolatok gyerek-szülő kapcsolat. A céltalanság az érvényesülés, vagy
valakinek az elvesztése, néha megoldhatatlan terhet jelent a gyermek
számára. Alapvető cél az önismeret fejlesztés,
valamint különböző kommunikációs és az egyéni életminőség javítását segítő,
támogató képességek, készségek fejlesztése erősítése. Könyvtárosaink a kultúra
templomában az irodalom gazdag tárházából választják ki azt a művet, amivel
megismerkedve a személyiségünkben rejlő titkokat felszínre hozhatjuk
megismerhetjük. A foglalkozásokon a művek élményszintű megismerése és
feldolgozása folyik, együtt megérezhetjük a közös élmény erejét: a beszélgetés
során váratlan egyéni felismerések is születhetnek. Ezek a művek az esztétikai
értékek mellett elgondolkodtatnak és tükröt tartanak elénk, amiben
megismerhetjük valódi önmagunkat. A beszélgetés észrevétlenül egyre
fajsúlyosabb egyéni problémákat érint, fokozódik a belső feszültség, majd
oldódik a beszélgetés során, és lélekben erősebben, testben frissebben térnek
vissza az iskolai órákra vagy a hétköznapokba. Az archaikus fabulák józan
cselekvésre ösztönöznek, mert az emberiség legnagyobb energiaforrása a
fantázia, mert a teremtő képzelet változtatja meg körülettünk a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése