A hivatalos oktatási anyagokban, a történelem könyvekben, a hatalomnak köszönhetően Kun Bélaként vált ismertté. Több mint 30.000 orosz narodnyik és 20.000 magyar ember kivégzésért felelős háborúsbűnös. Szilágycsehen született 1886. február 20.-án és állítólag Moszkvában halt meg 1939. november 30.-án. A Magyar Tanácsköztársaság vezetője volt az Oroszországban jól ismert vagy inkább hírhedt tömeggyilkos, aki később mint orosz kém lépett hazánk területére, mert ha magyar akkor hazaáruló, ha orosz akkor kém. Korosztályok nőttek fel ezen a meghamisított történelmi anyagon. Köztisztviselői családban született az erdélyi Szilágycsehen, ahol apja és anyja is renegát zsidó, apja, a falu jegyzője, kitért zsidó, anyja pedig kitért protestáns volt. Zilahon és a kolozsvári kálvinista középiskolában végezte középfokú tanulmányait, majd a kolozsvári egyetem joghallgatója lett.”Kós Károly így emlékezik rá:"Emlékszem, okos, szorgalmas, de rettentően pökhendi zsidó fiú volt, osztálytársai átlag minden héten kegyetlenül elverték, de nem használt. Tanáraink sem szerették a kolozsvári Református Főgimnáziumban, mert konfidens arcátlan bizalmaskodó spicli volt..." (Kós Károly: Hármaskönyv. Bukarest, 1969. 222.)1904-ben félbeszakítva tanulmányait, újságírásra adta a fejét Kolozsváron és Nagyváradon. Még kolozsvári tanulóévei alatt Ady Endre ismertette meg a budapesti baloldali értelmiségi körökkel, és vélhetően a szabadkőművességgel is.1906-ban magyarosította a nevét Kunra.Cikkei miatt többször állt bíróság előtt. 1907-ben féléves fogházbüntetésre ítélték, amit a szegedi Csillagbörtönben töltött le. Ezután a publikálás helyett a tisztviselőséget választotta: a kolozsvári Munkásbiztosító Pénztár tisztviselőjeként alkalmazták, ahol később jelentős összegeket sikkasztott.Az immár Kun Béla néven ismert személy a háború előtt, mint az erdélyi szociáldemokrata pártszervezet baloldali szárnyának egyik vezetője is tevékenykedett. Kolozsvárról azért kellett eltűnnie, mert meglopta a munkásbiztosító betegsegélyező pénztárát. Ellopta Kós Károly egyik Móricz-illusztrációját is, amikor meglátogatta Sztánán. A felelősségre vonást azért kerülhette el, mert az első világháború kitörésekor behívták katonának, 1916-ban orosz fogságba esett.„Forradalmi” indíttatása folytán már az 1917. februári orosz forradalom után Tomszkban belépett az egységes szociáldemokrata, majd az önálló bolsevik pártszervezetbe. 1918. március 24-én az ő elnökletével alakult meg az Oroszországi Kommunista Párt magyar csoportja. Ekkor építette ki személyes kapcsolatait Leninnel és más bolsevik vezetőkkel. 1918. májustól a szocialista hadifoglyok nemzetközi föderációjának elnöke volt.Részt vett a moszkvai eszer lázadás leverésében, majd harcolt a permi fronton. A Szovjet-Oroszországban szerzett tapasztalatait és ismereteit a permanens forradalomról, a szovjetrendszerről és a terrorról megkísérelte alkalmazni a magyar viszonyokra a „Mit akarnak a kommunisták?” című programjában.1918. november 17-én tért haza, november 24-én Kelen József Városmajor utcai lakásában a magyar baloldal különböző csoportjaiból megalapította a Kommunisták Magyarországi Pártját, és a párt első Központi Bizottságának elnökévé választották.Ekkor Oroszországból a hadifoglyok tízezreivel több bolsevik agitátor is hazatért, bőven ellátva orosz pénzzel és moszkvai utasítással. Vezérük Kun Béla lett, ez a háború előtt jelentéktelen vidéki újságíró, majd csalások miatt degradált biztosítópénztári tisztviselő.1919. február 21-én utcai zavargások és gyilkosságok szervezése miatt a KMP több vezetőjével együtt letartóztatták, de a börtönből is ő irányította pártot és a tárgyalásokat a szociáldemokratákkal való egyesülésről.1919. március 21-én, az elfogadhatatlan területi feltételeket tartalmazó Vix-jegyzék átnyújtása utáni napon Berinkey Dénes miniszterelnök és Károlyi Mihály köztársasági elnök lemondott. Ugyanaznap a két munkáspárt Magyarországi Szocialista Párt néven, kommunista platform alapján egyesült és a legfőbb végrehajtó szervet megalakítva kikiáltották a Forradalmi Kormányzótanácsot, kikiáltották a Tanácsköztársaságot.A 133 napos kommün tényleges vezetője, - a hivatalosan csak a külügyi (március 21.-augusztus 1.) és a hadügyi (április 3.-június 24.) népbiztosságot irányító Kun volt.Az augusztus 1-jei összeomlás után Bécsbe menekült, ahol internálták. 1920 nyarán Szovjet-Oroszországban telepedett le. 1922-1923-ban a kommunista párt uráli irodájának egyik vezetője, s egyben a bolsevik párt képviselője volt a Komszomol Központi Bizottságában. Ő irányította a krími bolsevik vérengzéseket.A környezetében lévő kommunisták írták meg róla, hogy a magyarországi proletárdiktatúra alatt a sorsdöntő fordulatoknál hisztériás rohamok lepték meg, elveszítette fejét, rinyált mint egy vénlány és félelmében sírt, mint egy gyermek; mindig azon jajgatott, hogy fel fogják akasztani, mert minden felelősséget magára kell vállalnia.Ez a gyáva, folyton saját életéért rettegő ember a krími félsziget polgári biztosaként 1920 végén ismét úrnak, parancsolónak érezte magát , aki végre bármit tehet, senki számadásra nem vonhatja.Megbízható becslés szerint Kun Theodosiában 7500, Szimferopolban 12 ezer, Szevasztopolban 10 ezer, Kercsben 6000, Jaltában 5000 embert végeztetett ki, ez utóbbi helyen a vöröskeresztes kórház tizenhét betegápolónõjét és három orvosát is. Alupkában a kórház udvarán lövetett agyon 272 háborús rokkantat, akiket hordágyakon cipeltek le a kórtermekbõl.Kun áldásos tevékenységét Magyarország ellen az emigrációban is folytatta a kisantant érdekében. A moszkvai Vörös Újságban Területi integritás címen írott cikkében (1921. febr. 5. és 12.) például így ír:"Nem szabad követelni, hogy a magyarság az elszakított területeken a népszavazást, az önrendelkezési jogot érvényesítse.Hasonlóképpen nincs szükség a kulturális önkormányzatra sem. A magyar nyelvû kommunistáknak kötelességük tiszteletben tartani a volt Magyarország területén alakult államok antant-imperializmus által megszabott határainak integritását..."1921-től 1936-ig a Komintern Végrehajtó Bizottságának tagja, 1928-1935 között az elnökség munkájában is részt vett. 1924-es kibékülésükig rendszeresen támadta a moszkvai Vörös Újságban a Landler Jenő vezette bécsi emigráns csoportot, mert annak más véleménye volt egy lehetséges forradalomról és a párt szervezeti felépítéséről. 1925-től 1936-ig a KMP KB és a Külföldi Bizottság tagja volt.Szembekerülése a sztálini vonallal ellenséggé változtatta; 1936-ban a magyar párt helyzetének Komintern-vizsgálata kapcsán megfosztották orosz párttisztségeitől. Az év végén kinevezték a moszkvai Társadalomtudományi és Közgazdasági Könyvkiadó igazgatójává.1937. június 29-én letartóztatták.Haláláról két hivatalos adat is született: a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiuma rehabilitációs irata szerint 1939. november 30-án egy moszkvai börtönben hunyt el, más forrás szerint 1938. augusztus 29-én kivégezték.Politikai rehabilitációja csak 1956-ban következett be, amikor az SZKP XX. kongresszusa alatt a Pravda és a Szabad Nép cikket közölt róla.Utóéletéhez tartozik, hogy Borsányi György 1979-ben kiadott Kun Béláról írott életrajzát, a szovjet követség tiltakozására a szovjet koncepciós eljárások és viszonyok ismertetése miatt, még a 80-as években is betiltották.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése