Olyan világban élünk, ahol a pszichoszomatikus betegségek egyre nagyobb számban jelennek meg a társadalomban. A lelki sebek gyógyítása legalább olyan nehéz feladat, mint a testi bajoké. A lélek gyógyítását szakpszichológusok, pszichiáterek végzik, de a prevenciót a pedagógusok és a könyvtárosok is szolgálhatják, miközben a biblioterapeuták működésének jogi szabályozása még nem született meg.Felgyorsult körülöttünk a világ, egyre több a stressz, a teljesítménykényszer, ami a lelkünket erősen megviseli. A gyerekeknek is kijut ebből a feszültségből: a megfelelni akarás vagy a sikertelenség miatti csalódás, a vívódás, a szorongás, konfliktusok a szülőkkel, tanárokkal, diáktársakkal. A teher nő és lassan kialakul a depresszió, megjelennek a fóbiák, megnő a szeretetigény, miközben folyton jelen van a szeretet hiánya. A másik véglet a kompenzáció, az agresszív, támadó magatartás és a mentális attitűdök kialakulása. A gyermekek személyiségnek formálására tucatnyi foglalkozás vagy más szóval, terápia használható. (A szülők nem biztos, hogy szeretik a terápia szót, és talán nem is viszik el gyermekeiket terápiára, szerencsésebb a foglalkozás vagy könyvtári óra, a játék kifejezés használata.)
A biblioterápia interdiszciplináris terápiás módszer, amit voltaképpen a szülők is gyakorolnak a gyermeknevelésük során ösztönösen és eredményesen. A szakember által tudatosan, pontosan kiválogatott mese vagy szépirodalmi mű segítségével képesek vagyunk befolyásolni, áthangolni, megváltoztatni a mentális attitűdöket, megismertetve az elfogadott viselkedésmódokat, emelve a gyermek műveltségi szintjét, elősegítve a helyes magatartásformák elsajátítását, ezzel is segítve a gyermek későbbi szocializálódását. A jól kiválasztott olvasmányok alkalmazhatók a gyermek pszichológiai problémáinak kezelésére, még inkább a problémák megelőzésére és személyiségfejlesztésre egyaránt. Az olvasás, az olvasmányokkal való foglalkozás pozitívan befolyásolhatja a gyerek attitűdjeit, érzelmeit és viselkedését, serkenti fantáziáját és cselekvésre ösztönöz. Az irodalom képes leginkább a katartikus indulatelvezetésre; elgondolkodtat, alkalmas annak megtanítására és gyakorlására, hogy önismeretünk révén beleképzeljük magunkat a főhős szerepébe, fejlődik a gyermek empátiája és toleranciája, és okos kérdések fogalmazódnak meg benne, amire választ is ad számára a szépirodalmi mű. A novella, a vers, a történet, a fabula felolvasásán, meghallgatásán keresztül saját konfliktusaira is példát talál. A reális önismereten és önképviseleten nyugvó kommunikáció és az őszinteség, a nyíltság a konfliktusok felismerését és interakciós megoldását segíti elő. A könyv a katalizátor szerepét játssza; a cél a saját életéből merített emlékek, asszociációk, indulatok és érzések megosztása, rendezése, megértése, feloldása.
A könyvtárba látogató gyermekcsoportok foglalkozását olyan könyvtáros tanárok vezetik, akik megfelelő mentálhigiénés kompetenciával és biblioterápiai alapismeretekkel is rendelkeznek. Valószínűleg a feladat elvégzéséhez elengedhetetlen a megfelelő pedagógiai és pszichológiai felkészültség, de a laikus könyvtárosok is képesek a sikeres fejlesztőterápiára – preventív céllal. Zeneterápiát alkalmazunk ha a gyermek szóbeli kifejezőkészsége lelki okok miatt károsodik, dadog vagy autista, esetleg skizofrén vagy hiperaktív, vagy más magatartási zavarral küzd. A kompetencia kényes kérdés, a pszichológus szakemberek szerint nem lenne szabad végezni ezeket a terápiákat laikus könyvtárosnak, mert a megfelelő szakmai ismeretek nélkül esetleg nagyobb kárt okozhatnak a gyermekek személyiségében, mint hasznot. Én hiszem és látom, hogy a foglalkozások alatt olyan érzelmi hatások érik a gyermekeket, amik pozitív hatást eredményeznek, akár laikus, akár pszichológus a terapeuta.
A fejlesztő biblioterápia leginkább az önismeret és a személyiség egészséges fejlődését szolgálja. Gondolkodásra ösztönzi az egyént, hogy saját helyzetét reálisan lássa, és problémájára alternatív megoldásokat találjon. A terapeuta részéről empátia, tolerancia és emocionális érzékenység kell ahhoz, hogy megnyíljanak a lélek kapui; vagyis a tudatosság nem elég, a szociális érzékenység segít, hogy a terapeuta a mások helyzetébe tudja képzelni magát és hatékonyan segíteni tudjon. A közös játékban feloldódik és felszabadulttá válik a gyerek. A zeneterápiában a ritmikus feladatok, a hangszerek, dobok, csörgők, xilofon vagy taps alkalmazásával jön létre az összhang – az együttes zenélés öröme. A deviáns magatartásformák felismerhetők és jól kezelhetők így. A művészetterápia például a rajz segítségével fejezi ki a gyerekek rejtett szorongásait, félelmeit, fóbiáját. A hiperaktivitás mozgásterápiás játékokkal oldható. Az emocionális, mentális, szociális és kognitív területeken bekövetkezik a változás, ha a könyvtáros jól vezeti a foglalkozásokat. A felismert sérült funkció helyreállítsa vagy a prevenció, a rehabilitáció elősegíti, hogy a gyermek minőségileg jobb életet éljen. Az összetettebb terápiák szakmai felügyeletét olyan szakpszichológusoknak kell irányítani, akik megfelelő szakvizsgával és tapasztalattal rendelkeznek.
Az irodalomterápiás foglalkozások nagyon jó hatásfokkal alkalmazhatók a kamaszoknál, akik mellőzve érzik magukat, egyedül vannak a felnőtté válás folyamatában. A gyerekek tapasztalatot szerezhetnek a kommunikáció nehézségeiről és szépségéről, a személyre szabott figyelem pozitív élményéről és a másikra való odafigyelés és tisztelet fontosságáról. A terápia során oldódik szorongásuk, türelemre, toleranciára, empátiára tanítja őket a terápia, mindenfajta kényszer nélkül. Felszínre kerülnek saját és társaik problémái, így találkozhatnak különböző megoldási alternatívákkal, akár úgy is, hogy egy-egy irodalmi hős viselkedését megfigyelik, értékelik. Az irodalmi művek kiválasztásánál döntő szempont a korosztályra jellemző problémák, történetek, példák jó kibonthatósága. Ilyenek például a felnőtt-gyermek kapcsolatok, a felnőtté válás, a szerelem, a tanulás, a közösségbe való beilleszkedés, az igazi barátság, a jövőkép kialakítása, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés, az értékek, helyes célok kitűzése stb.
A folyamatos motiváció érdekében egy-egy foglalkozáson belül több művészetterápiás terület, módszer is helyet kaphat a könyvtárban, az adott műnek, csoportnak, problémának megfelelően, így az olvasottak megbeszélése mellett többek között drámapedagógia játékok, rajzolás, közös zenélés, szituációs játékok, kézműves feladatok. Az sem utolsó szempont, hogy a foglalkozások során a gyermekek olyan irodalmi művekkel ismerkednek meg, amelyek nem az iskolai tananyag szerves részei, így újabb élményekkel gazdagodnak, az is serkenti őket az olvasásra, hogy a művek feldolgozása nem “iskolás, elemző módon” történik, hanem kötetlenebb formában, szabad beszélgetéssel egy olyan csoportban, ahol mindenkinek számít a véleménye, mert minden ember fontos a közösség számára.
A legkisebbeket mesék révén tudjuk formálni, ám a meseterápia minden életkorban és valamennyi életszituációban használható; minden korosztály megérinthető egy mesével, akár kisgyermek, akár kamasz vagy fiatal felnőtt. A fabuláknak hatalmas ereje van, és valóban tud segíteni, csak éppen meg kell találni az adott élethelyzethez és egyénhez kapcsolódó “tanmesét”, s ha ez megvan, akkor kezdődik a csoda, a személyiség formálása vagy éppen a gyógyulás. A személyiségformálás azonban óriási felelősség. A szépirodalmi művek egyszerű hétköznapi történetei megragadják az olvasót vagy hallgatót és elgondolkodtatják, majd mivel beszélgetnek róla, az egyén szókincsének fejlődését is szolgálják. A verbális megnyilvánulásban lassan kirajzolódik az egyén személyisége, és a tehetetlen panaszkodás átcsap egy megoldáskereső beszélgetésbe. A szereplők kielemzett jellemrajza felszínre hozza saját tulajdonságaikat, azonosulva a szereplővel. A műben található élethelyzetek rávilágíthatnak saját konfliktusaikra. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban mi a fejlesztő, esetleg megelőző (preventív) csoportterápiákat részesítjük előnyben. Mert tudjuk, hogy a könyvek csökkenthetik az egyén elszigeteltségét.
A biblioterápia interdiszciplináris terápiás módszer, amit voltaképpen a szülők is gyakorolnak a gyermeknevelésük során ösztönösen és eredményesen. A szakember által tudatosan, pontosan kiválogatott mese vagy szépirodalmi mű segítségével képesek vagyunk befolyásolni, áthangolni, megváltoztatni a mentális attitűdöket, megismertetve az elfogadott viselkedésmódokat, emelve a gyermek műveltségi szintjét, elősegítve a helyes magatartásformák elsajátítását, ezzel is segítve a gyermek későbbi szocializálódását. A jól kiválasztott olvasmányok alkalmazhatók a gyermek pszichológiai problémáinak kezelésére, még inkább a problémák megelőzésére és személyiségfejlesztésre egyaránt. Az olvasás, az olvasmányokkal való foglalkozás pozitívan befolyásolhatja a gyerek attitűdjeit, érzelmeit és viselkedését, serkenti fantáziáját és cselekvésre ösztönöz. Az irodalom képes leginkább a katartikus indulatelvezetésre; elgondolkodtat, alkalmas annak megtanítására és gyakorlására, hogy önismeretünk révén beleképzeljük magunkat a főhős szerepébe, fejlődik a gyermek empátiája és toleranciája, és okos kérdések fogalmazódnak meg benne, amire választ is ad számára a szépirodalmi mű. A novella, a vers, a történet, a fabula felolvasásán, meghallgatásán keresztül saját konfliktusaira is példát talál. A reális önismereten és önképviseleten nyugvó kommunikáció és az őszinteség, a nyíltság a konfliktusok felismerését és interakciós megoldását segíti elő. A könyv a katalizátor szerepét játssza; a cél a saját életéből merített emlékek, asszociációk, indulatok és érzések megosztása, rendezése, megértése, feloldása.
A könyvtárba látogató gyermekcsoportok foglalkozását olyan könyvtáros tanárok vezetik, akik megfelelő mentálhigiénés kompetenciával és biblioterápiai alapismeretekkel is rendelkeznek. Valószínűleg a feladat elvégzéséhez elengedhetetlen a megfelelő pedagógiai és pszichológiai felkészültség, de a laikus könyvtárosok is képesek a sikeres fejlesztőterápiára – preventív céllal. Zeneterápiát alkalmazunk ha a gyermek szóbeli kifejezőkészsége lelki okok miatt károsodik, dadog vagy autista, esetleg skizofrén vagy hiperaktív, vagy más magatartási zavarral küzd. A kompetencia kényes kérdés, a pszichológus szakemberek szerint nem lenne szabad végezni ezeket a terápiákat laikus könyvtárosnak, mert a megfelelő szakmai ismeretek nélkül esetleg nagyobb kárt okozhatnak a gyermekek személyiségében, mint hasznot. Én hiszem és látom, hogy a foglalkozások alatt olyan érzelmi hatások érik a gyermekeket, amik pozitív hatást eredményeznek, akár laikus, akár pszichológus a terapeuta.
A fejlesztő biblioterápia leginkább az önismeret és a személyiség egészséges fejlődését szolgálja. Gondolkodásra ösztönzi az egyént, hogy saját helyzetét reálisan lássa, és problémájára alternatív megoldásokat találjon. A terapeuta részéről empátia, tolerancia és emocionális érzékenység kell ahhoz, hogy megnyíljanak a lélek kapui; vagyis a tudatosság nem elég, a szociális érzékenység segít, hogy a terapeuta a mások helyzetébe tudja képzelni magát és hatékonyan segíteni tudjon. A közös játékban feloldódik és felszabadulttá válik a gyerek. A zeneterápiában a ritmikus feladatok, a hangszerek, dobok, csörgők, xilofon vagy taps alkalmazásával jön létre az összhang – az együttes zenélés öröme. A deviáns magatartásformák felismerhetők és jól kezelhetők így. A művészetterápia például a rajz segítségével fejezi ki a gyerekek rejtett szorongásait, félelmeit, fóbiáját. A hiperaktivitás mozgásterápiás játékokkal oldható. Az emocionális, mentális, szociális és kognitív területeken bekövetkezik a változás, ha a könyvtáros jól vezeti a foglalkozásokat. A felismert sérült funkció helyreállítsa vagy a prevenció, a rehabilitáció elősegíti, hogy a gyermek minőségileg jobb életet éljen. Az összetettebb terápiák szakmai felügyeletét olyan szakpszichológusoknak kell irányítani, akik megfelelő szakvizsgával és tapasztalattal rendelkeznek.
Az irodalomterápiás foglalkozások nagyon jó hatásfokkal alkalmazhatók a kamaszoknál, akik mellőzve érzik magukat, egyedül vannak a felnőtté válás folyamatában. A gyerekek tapasztalatot szerezhetnek a kommunikáció nehézségeiről és szépségéről, a személyre szabott figyelem pozitív élményéről és a másikra való odafigyelés és tisztelet fontosságáról. A terápia során oldódik szorongásuk, türelemre, toleranciára, empátiára tanítja őket a terápia, mindenfajta kényszer nélkül. Felszínre kerülnek saját és társaik problémái, így találkozhatnak különböző megoldási alternatívákkal, akár úgy is, hogy egy-egy irodalmi hős viselkedését megfigyelik, értékelik. Az irodalmi művek kiválasztásánál döntő szempont a korosztályra jellemző problémák, történetek, példák jó kibonthatósága. Ilyenek például a felnőtt-gyermek kapcsolatok, a felnőtté válás, a szerelem, a tanulás, a közösségbe való beilleszkedés, az igazi barátság, a jövőkép kialakítása, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés, az értékek, helyes célok kitűzése stb.
A folyamatos motiváció érdekében egy-egy foglalkozáson belül több művészetterápiás terület, módszer is helyet kaphat a könyvtárban, az adott műnek, csoportnak, problémának megfelelően, így az olvasottak megbeszélése mellett többek között drámapedagógia játékok, rajzolás, közös zenélés, szituációs játékok, kézműves feladatok. Az sem utolsó szempont, hogy a foglalkozások során a gyermekek olyan irodalmi művekkel ismerkednek meg, amelyek nem az iskolai tananyag szerves részei, így újabb élményekkel gazdagodnak, az is serkenti őket az olvasásra, hogy a művek feldolgozása nem “iskolás, elemző módon” történik, hanem kötetlenebb formában, szabad beszélgetéssel egy olyan csoportban, ahol mindenkinek számít a véleménye, mert minden ember fontos a közösség számára.
A legkisebbeket mesék révén tudjuk formálni, ám a meseterápia minden életkorban és valamennyi életszituációban használható; minden korosztály megérinthető egy mesével, akár kisgyermek, akár kamasz vagy fiatal felnőtt. A fabuláknak hatalmas ereje van, és valóban tud segíteni, csak éppen meg kell találni az adott élethelyzethez és egyénhez kapcsolódó “tanmesét”, s ha ez megvan, akkor kezdődik a csoda, a személyiség formálása vagy éppen a gyógyulás. A személyiségformálás azonban óriási felelősség. A szépirodalmi művek egyszerű hétköznapi történetei megragadják az olvasót vagy hallgatót és elgondolkodtatják, majd mivel beszélgetnek róla, az egyén szókincsének fejlődését is szolgálják. A verbális megnyilvánulásban lassan kirajzolódik az egyén személyisége, és a tehetetlen panaszkodás átcsap egy megoldáskereső beszélgetésbe. A szereplők kielemzett jellemrajza felszínre hozza saját tulajdonságaikat, azonosulva a szereplővel. A műben található élethelyzetek rávilágíthatnak saját konfliktusaikra. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban mi a fejlesztő, esetleg megelőző (preventív) csoportterápiákat részesítjük előnyben. Mert tudjuk, hogy a könyvek csökkenthetik az egyén elszigeteltségét.
A gyerekek saját bajaikról, problémáikról sokszor beszélgetni sem mernek, mert a panaszkodást gyengeségnek tartják, viszont a könyv szereplőiről oldottan beszélgetnek, és közben felszínre hozzák saját nehézségeiket. A kézműves foglalkozások, a versírás, mese vagy történet kitalálása inkább produktív alkotásra ösztönzők, míg az irodalmi foglalkozások receptív befogadásra késztetnek. Egy-egy történet olvasása közben megosztják felmerülő érzéseiket, gondolataikat, a szöveg üzenetéhez fűződő véleményüket, valamint személyes élményeiket, emlékeiket. Sok gyermeknél, fiatalnál a lelki anomáliák még nem okoznak testi tüneteket, legfeljebb türelmetlenek, ingerlékenyek lesznek, ami emberi kapcsolataikban tör felszínre: párkapcsolataikban, családon belüli kapcsolataikban, gyerek-szülő kapcsolataikban. A céltalanság, az unalom vagy éppen a minden áron való érvényesülés, netán egy közel álló személy elvesztése olykor megoldhatatlan terhet jelent a felnőtteknek is. Az archaikus fabulák azonban – a képzelet segítségével – józan cselekvésre ösztönöznek. Mert az emberiség legnagyobb energiaforrása a fantázia, hiszen a teremtő képzelet változtatja meg körülöttünk a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése