1897-10-10 / 41. szám Nyírvidék
Ezen földvár Demecser községtől az északi iránytól kissé nyugat felé öt és fél kilométer távolságban fekszik, egy oly északról dél felé vonuló mintegy 1000 lépés hosszú és 100 lépés széles, természetes homok magaslatnak közepe táján, mely a Tisza szabályozás előtt a Rétségnek nevezett — Kisvárdától Berczelig terjedő — sok négy szög kilométernyi, csaknem állandóan vízzel borított, mocsaras nádas ártérnek, pelikánok és más vízi madarak millióinak tenyészhelyét képező vadonnak, állandó szigetét képezte. A térképen Várhegy neve van. 
A nép azonban Tündérvárnak Leányvárnak nevezi. Mint minden feltűnőbb helyhez, így ehhez is hagyomány, vagy monda fűződik. Nemes Imre községi jegyző Úr beszélte nekem, hogy egy Szilágyi nevű kéki gazdaembernek, sok év előtt igen magas korban elhalt atyja, fiatal korában, Debrecenben járván, ott egy világtalan 100 év körüli hegedősnek meséit hallgatta, ki ezekkel kereste kenyerét, és midőn megtudta, hogy hallgatói között rétközi ember is van, elkeseredve panaszolta, hogy megvakulásának története a demecseri Leányvárával van össze függésben. Ugyan is a 17-ik századnak végén a török világban mint ifjú, egy urnák szolgálatában állott, kinek a Kacsavár volt tanyája, mely a pátrohai határban néhány kilométer távolságra fekszik a demecseri vártól, és szintén egyik szigetét képezte a rengeteg rétközi mocsaraknak, és a mely kőt vár csak csolnakon közlekedhetett egymással. A Kacsavárnak ura a törökök által szorongatva kénytelen volt feleségével, szép leányával és kincseivel az erősebb demecseri Lányok várába menekülni. Az öreg hegedős volt a csolnakos, s mikor már közel voltak a demecseri menedékhez, az űr mindkét szeme világától megfosztotta, és a vizbe dobván, életét is elakarta emészteni, nehogy az ő, és kincseinek hollétét elárulhassa. Valahogy azonban megmenekült, és mint hegedős tengette hosszú életét.
Mi ebben a mese vagy igazság? egyikünk sem tudhatja. Annyi azonban bizonyos, hogy hozzá förtelmesebb helyet mint ezen terjedelmes ingoványban épült várat vidékünkön találni alig lehetett volna. A vár kerülék alakú; öt—hat méter magasra emelkedik ki a szigetnek legmagasabb pontjából. Tetejének közepetája kincskeresők által kissé homorúvá van vájva. Fensíkjának hossza délről északnak 40 nagy lépés és 26 lépésnyi széles. ^— Nyugati oldala egészen meredek, a keleti kissé lejtős. — Északi- és déli végét sáncz árok szegélyezi. Az ezekből kikerült földtömegnek egy része kifelé hányatott. Az északi félkörben futó-árok kevésbbé van elmosódva, mint a déli. A keleti oldalon egy 2 méter magas, és másfél méter széles párkány vonul végig.
A várnak fensíkján sok tégla töredékeket találni, bizonyságául annak, hogy itt hajdan épület emelkedett, csakhogy ezen magaslat sokkal régibb időből származik, mint amikor már téglákat használtak, mert itt nem csak számos őskori durva cserépedény töredékeket, de határozottan bronzkorszakra valló fekete, —kivül fényesre csiszolt, —díszített edénydarabokat ig találtam. A vár körül is hasonló tárgyak vannak a felületen szétszórva. Olyan kicsi hogy csak néhány család találhatott menedéket.
A nép azonban Tündérvárnak Leányvárnak nevezi. Mint minden feltűnőbb helyhez, így ehhez is hagyomány, vagy monda fűződik. Nemes Imre községi jegyző Úr beszélte nekem, hogy egy Szilágyi nevű kéki gazdaembernek, sok év előtt igen magas korban elhalt atyja, fiatal korában, Debrecenben járván, ott egy világtalan 100 év körüli hegedősnek meséit hallgatta, ki ezekkel kereste kenyerét, és midőn megtudta, hogy hallgatói között rétközi ember is van, elkeseredve panaszolta, hogy megvakulásának története a demecseri Leányvárával van össze függésben. Ugyan is a 17-ik századnak végén a török világban mint ifjú, egy urnák szolgálatában állott, kinek a Kacsavár volt tanyája, mely a pátrohai határban néhány kilométer távolságra fekszik a demecseri vártól, és szintén egyik szigetét képezte a rengeteg rétközi mocsaraknak, és a mely kőt vár csak csolnakon közlekedhetett egymással. A Kacsavárnak ura a törökök által szorongatva kénytelen volt feleségével, szép leányával és kincseivel az erősebb demecseri Lányok várába menekülni. Az öreg hegedős volt a csolnakos, s mikor már közel voltak a demecseri menedékhez, az űr mindkét szeme világától megfosztotta, és a vizbe dobván, életét is elakarta emészteni, nehogy az ő, és kincseinek hollétét elárulhassa. Valahogy azonban megmenekült, és mint hegedős tengette hosszú életét.
Mi ebben a mese vagy igazság? egyikünk sem tudhatja. Annyi azonban bizonyos, hogy hozzá förtelmesebb helyet mint ezen terjedelmes ingoványban épült várat vidékünkön találni alig lehetett volna. A vár kerülék alakú; öt—hat méter magasra emelkedik ki a szigetnek legmagasabb pontjából. Tetejének közepetája kincskeresők által kissé homorúvá van vájva. Fensíkjának hossza délről északnak 40 nagy lépés és 26 lépésnyi széles. ^— Nyugati oldala egészen meredek, a keleti kissé lejtős. — Északi- és déli végét sáncz árok szegélyezi. Az ezekből kikerült földtömegnek egy része kifelé hányatott. Az északi félkörben futó-árok kevésbbé van elmosódva, mint a déli. A keleti oldalon egy 2 méter magas, és másfél méter széles párkány vonul végig.
A várnak fensíkján sok tégla töredékeket találni, bizonyságául annak, hogy itt hajdan épület emelkedett, csakhogy ezen magaslat sokkal régibb időből származik, mint amikor már téglákat használtak, mert itt nem csak számos őskori durva cserépedény töredékeket, de határozottan bronzkorszakra valló fekete, —kivül fényesre csiszolt, —díszített edénydarabokat ig találtam. A vár körül is hasonló tárgyak vannak a felületen szétszórva. Olyan kicsi hogy csak néhány család találhatott menedéket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése