Az ókorban, a Római Birodalomban az első, akár népirtásként is definiálható, vallási csoportok ellen elkövetett szervezett fellépések a keresztényüldözések voltak, amelyek Jézus halála után kezdődtek. Az első dokumentált keresztényüldözés előzménye az volt, amikor 64-ben Róma nagy része a lángok martalékává vált. A nép gyanúja a császárra terelődött, ám Néró – elterelendő magáról az egyre fokozódó népharagot – bűnbakot keresett és talált. A célnak kiválóan megfeleltek az egyistenhívő keresztények, akik nem akarták elismerni istenként a mindenkori római császárt.
Néró után Domitianus császár még szenátori rangú keresztényeket is kivégeztetett, sőt uralkodása alatt a dühöngő csőcselék nemegyszer követelte a hatóságoktól a keresztények legyilkolását, mert úgy képzelték, hogy miattuk sújtják folyamatos természeti csapásokkal az istenek a birodalmat.
A legkegyetlenebb üldözést Diocletianus császár indította, akinek egy 303-ban kiadott rendelete már nemcsak személyek ellen szólt, hanem annak értelmében le kellett rombolni a keresztény templomokat, be kellett szolgáltatni és el kellett égetni a Szentírás könyveit és az egyéb vallásos iratokat is.
Becslések szerint a kereszténység államvallássá tételéig, azaz 380-ig 200-500 ezer keresztény esett áldozatul a vallási csoportok elleni fellépésnek.
a középkori genocídiumok közé lehet sorolni az 1241–42-es tatárjárást, amelynek során az akkori Magyarország lakosságának csaknem fele – a hárommillióból nagyjából másfél millió ember – vesztette életét, és elpusztult gyakorlatilag az akkori teljes infrastruktúra is.
A 13. század közepén kezdődő tatárjárás a történészek megfogalmazásában nemcsak Magyarország, hanem az egész Európa elleni mongol inváziót jelentette. A félelmetes harcos hírében álló mongolok alig néhány év alatt leigázták a sztyeppéken lakó népeket, s a támadó sereg egy része – az orosz fejedelemségek és Lengyelország elfoglalása után – 1241. március 12-én kelt át a Vereckei-hágón.
A tatárok az ötezer fős, Tomaj Dénes által vezetett magyar határőrséget rövid idő alatt felmorzsolták, s akadálytalanul indultak meg az ország belsejébe. Három nap alatt elérték Pestet, március 17-én felgyújtották Vácot, majd a velük megütközni szándékozó IV. Béla király serege elől egészen a Sajó folyóig hátráltak vissza.
A kilenc tümenből – azaz mintegy 90 ezer harcosból álló – mongol hadsereg ellen nagyjából 50 ezer fegyverest számláló magyar királyi haderő sorakozott fel a muhi mezőn. Az április 11-i csata végkimenetele ismert, a magyarok véres vereséget szenvedtek, a király egészen Záráig (a mai Zadar) menekült az őt üldöző mongolok elől.
A tatárok innentől számítva csaknem egy éven keresztül, 1242 márciusáig tartózkodtak az országban, felbecsülhetetlen emberi és anyagi pusztítást okozva. A történészek a mai napig nem tudták egyértelműen eldönteni, hogy miért vonultak ki a Batu kán vezette mongol hadak a Kárpát-medencéből. A legtöbben azt gondolják, hogy a mongóliai kánválasztás miatt, ám vannak, akik vitatják ezt, s úgy vélik, hogy a mongol sereg „kivérzett" a hosszú hadjárat alatt, s emiatt kellett visszavonulnia.
az Újvilág, azaz Közép- és Dél-Amerika meghódítása és a helyi őslakosok, vagyis az aztékok, a toltékok, a maják, az inkák, valamint más törzsek spanyol és portugál leigázása valójában genocídium volt, amely még az óvatos becslések szerint is legalább 10-20 millió áldozatot szedett.
A nagy földrajzi felfedezések korszakába sorolható, nagyjából 1492 és 1600 közötti erőszakos katolizáció mellett a fehérek által behurcolt betegségek is tizedelték az őslakosokat. Csak himlőjárványból hármat jegyeztek fel a krónikások, amelyek a helyi lakosság 75-90 százalékát ölték meg, s emellett önmagukban is a legtöbb kultúra és államszervezet összeomlását okozták.
Mindezek mellett a természeti kincsek kizsákmányolása, azaz az arany- és ezüstbányák nyitása és ott a helyi indiánok dolgoztatása is jellemző volt erre a korszakra. Összességében mindennek köszönhetően olyan gyorsan fogyott az őslakos népesség, hogy rövid időn belül fekete rabszolgák behozatalára volt szükség Afrikából.
Az indián kultúrák pusztulásához hozzájárult azt is, hogy a spanyol misszionáriusok üldözték a régi szokások ápolóit, betiltották a helyi hagyományokat, templomokat és szobrokat romboltak le, valamint elégették az azték krónikákat is.
az észak-amerikai indiánok ellen elkövetett – mai szóval élve – emberiségellenes tettekről. Az észak-amerikai őslakos indiánok nem hoztak létre hatalmas birodalmakat, mint a közép- és dél-amerikaiak, ugyanakkor a mai Kanada és az Egyesült Államok területén több száz indián törzs élt; elsősorban letelepedett, földművelő törzsek, illetve síksági indiánok, akikre a nomád életmód, az úgynevezett prérikultúra volt jellemző.
Az első angol telepesek a 16. század végén jelentek meg a mai Virginia partjainál. Az idegen kontinensen töltött első nyomorúságos évek során a környező őslakos törzsek mentették meg őket az éhhaláltól. „Hálából" 1616-ban az angol tengerészek járványt hurcoltak be, amely néhány év alatt a térségben élő mintegy 100 ezer indián 50-75 százalékát elpusztította.
Sajnos a sors ezt követően sem volt kegyes az őslakosokhoz. Az első virginiai angol telepesek és a pauhetán törzsszövetség 1609 és 1644 között három háborút vívtak egymással. A több évtizedes konfliktussorozat az indiánok teljes vereségével zárult. Aztán egy himlőjárvány őslakosok ezreit ölte meg.
Az indián földek elrablása új lendületet kapott, amikor az 1830-as években délnyugaton aranyat találtak, és kellett a föld a gombamód szaporodó (és fekete rabszolgák által művelt) gyapotültetvények számára is. Andrew Jackson elnök parancsára ekkor egész népeket deportáltak a Mississippin túlra.
Aztán az 1860 és 1890 közötti nagy indiánháborúk korszaka már csak a hosszú folyamat végkifejlete volt. Az észak-amerikai őslakosok majdnem háromszáz évig tartó üldözése a történészek szerint 20-30 millió áldozatot követelt.
a 20. század jelentette a „népirtások évszázadát". Soha annyi vallási, etnikai csoport elleni bűncselekmény nem történt, mint az 1900-as években. A sort a törökök örmények ellen elkövetett – sokak által a mai napig vitatott – mészárlása nyitotta meg 1915 és 1917 között.
Az örmény holokausztként is emlegetett genocídiumra úgy tekintenek, mint az első modern kori szisztematikus népirtásra.
A mai napig 22 ország által hivatalosan is népirtásnak elismert eseménysor előzményei 1914 novemberéig nyúlnak vissza, amikor is az Oszmán Birodalom a központi hatalmak oldalán belépett az első világháborúba. Enver pasa, a hadügyminiszter egy katasztrófával végződő hadjáratot indított az orosz csapatok ellen, amelyről visszatérve az örményeket hibáztatta a tragédiáért, mivel azok szerinte az oroszok pártjára álltak.
1915. április 24-e éjjelén az oszmán katonai vezetés összegyűjtött és bebörtönzött körülbelül kétszázötven örmény értelmiségit, majd még aznap éjjel valamennyiüket ki is végezték. Ezt a dátumot tekintik az örmény genocídium kezdetének.
Aztán 1915. május 29-én elfogadták az ideiglenes kitelepítési törvényt, ami felhatalmazta az oszmán kormányt és hadsereget arra, hogy kitelepítsenek bárkit, akiről „úgy érzik", veszélyt jelent a nemzetbiztonságra. Pár hónappal később jóváhagyták az ideiglenes kisajátítási és lefoglalási törvényt is, ami kimondta, hogy az örmények minden tulajdona − beleértve a földjüket, haszonállataikat és otthonaikat − a hatóságok által lefoglalandó.
Az örmények tulajdonának lefoglalása és a törvény kihirdetését követő tömegmészárlások óriási felháborodást váltottak ki a nyugati világ nagy részén. Theodore Roosevelt később a „Nagy Háború" legnagyobb bűntényeként jellemezte a népirtást, amelyben a becslések szerint 1,5–2,5 millió ember vesztette életét.
A holokauszt elsősorban a zsidók ellen irányuló, a második világháború alatt végbemenő, náci vezetésű népirtási kísérlet volt – ha genocídiumról beszélünk, akkor általában mindenkinek ez a népirtás jut eszébe, amely a világtörténelem legjobban tanulmányozott, feltárt és dokumentált vallási és etnikai csoport ellen elkövetett bűntette.
A holokauszt során körülbelül hatmillió európai zsidó vesztette életét, de a náci rendszer más népcsoportokat is üldözött, így cigányok, oroszok, lengyelek és szlávok is áldozatul estek a népirtásnak, akárcsak a homoszexuálisok, a fogyatékosok, a Jehova tanúi és a szabadkőművesek.
Az üldözés és népirtás több lépésben valósult meg. Koncentrációs táborokat létesítettek, ahol kényszermunkát végeztettek a foglyokkal, amíg azok bele nem haltak a kimerültségbe vagy valamilyen betegségbe. A Harmadik Birodalom által újonnan meghódított keleti területeken Einsatzgruppéknak nevezett speciális alakulatok tömegesen kivégezték a zsidókat és a nácik politikai ellenségeit. A zsidókat és a cigányokat gettókba zárták, ahonnan tehervagonokkal szállították őket a több száz kilométernyire fekvő haláltáborokba; akik túlélték az utazást, azok nagy részével gázkamrákban végeztek.
Kambodzsában 1975. május 19-én hatalomra jutott Pol Potnak (eredeti nevén Saloth Sarnak), akinek 1979-ig tartó rémuralma az egyik legkegyetlenebb népirtásként vonult be a történelembe.
Hatalomra kerülésre után Pol Pot hihetetlen brutalitással minden ellenállást le akart törni az országban, így nemcsak a „rendszeridegen" városi polgári lakosságot, valamint a buddhista szerzeteseket tekintette ellenségének, hanem a Vörös Khmer-mozgalmon belüli ellenfeleivel is leszámolt. Kíméletlenül pusztította Kambodzsa kulturális örökségeit, betiltotta a régi népszokásokat.
Koncentrációs táborokat hoztak létre és minden értelmiségit, tanárt, vallási vezetőt, nem khmer nemzetiségű, a Nyugattal kapcsolatban álló és szemüveges embert elhurcoltak és meggyilkoltak, családjukkal együtt. Nemre és korra való tekintet nélkül 1,7-2 millió embert öltek meg vagy kínoztak halálra. Fiatalok és gyerekek ezreit kaszabolták le machetékkel, csak hogy „takarékoskodjanak a lőszerrel".
Pol Pot 1998-ban halt meg. Sohasem vonták felelősségre, a rendszer elleni elszámoltatás pedig csak alig pár éve indulhatott meg.
amikor 1994. április elejétől július közepéig, alig száz nap alatt legalább egymillió ember vesztette életét Afrikában, a hutuk és a tuszik között fellángolt etnikai konfliktusban.
A ruandai népirtásként elhíresült belháború során a hutu milíciák az ugyancsak hutu többségű kormánnyal karöltve etnikai tisztogatást hajtottak végre a kisebbségben levő, de hagyományosan vezető szerepet betöltő tuszikkal és a mérsékelt, a népirtással egyet nem értő hutukkal szemben.
Aztán júliusban fordult a kocka, a tuszik vezette Ruandai Hazafias Hadsereg (Rwandese Patriotic Army, RPA) betört a szomszédos Ugandából, és fokozatosan nyomult előre Kigali felé. A bevonuló tuszi csapatok nyomában mintegy 600 ezer tuszi menekült tért haza és több mint kétmillió hutu menekült el Ruandából, menekültválságot váltva ki az afrikai Nagy-tavak vidékén.
A tuszik megtorlásának a szakértők szerint legalább hatvanezer halálos áldozata volt, és a ruandai népirtás közrejátszott a kongói polgárháború kitörésében is.
A srebrenicai mészárlás a boszniai háború egyik legvéresebb eseménye volt, amelyet a Volt Jugoszlávia Nemzetközi Bűnügyi Bírósága (International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, ICTY) háborús bűncselekménynek nyilvánított, mivel véleménye szerint kifejezetten azzal a céllal hajtották végre, hogy a területen élő minden bosnyák muszlimot elpusztítsanak.
A mészárlás 1995 júliusában történt, amikor Srebrenica környékén mintegy 8700 bosnyákot – főleg férfiakat és fiúkat – végeztek ki. A bűncselekményt Ratko Mladić vezetésével a Szerb Köztársasági Hadsereg (Vojska Republike Srpske, VRS) hajtotta végre. A VRS mellett a „Skorpiók" néven ismert szerb katonai alakulat is részt vett a mészárlásban.
A második világháború óta Európában ez volt a legvéresebb tömegmészárlás, amit elkövettek. Előzőleg az ENSZ már erők által védett, „biztonságos területté" nyilvánította Srebrenicát, a vérengzést azonban mégsem akadályozta meg, annak ellenére, hogy 400 felfegyverzett holland békefenntartó tartózkodott a területen.
Az Európai Parlament 2009. január 15-ei ülésén július 11-ét a srebrenicai mészárlás európai emléknapjává nyilvánította.
1918-ban kezdődött, és az 1922-ig tartó polgárháborús népirtás, valamint az ennek nyomán a Volga mentén kitört éhínség következtében a becslések szerint 4-5 millióan vesztették életüket. Az ezt követő, az 1920-as években végrehajtott politikai üldözések következtében újabb százezren haltak meg, míg a ‘30-as évek elejére jellemző erőszakos kuláktalanítás és kollektivizáció tízmilliónál is több áldozatot követelt.
A Holodomor néven elhíresült 1932-33-as ukrajnai éhínségben újabb 7-10 millióan vesztették életüket – csak a gyermek áldozatok száma hárommillió volt –, míg az 1934-39-es „nagy sztálini terror", azaz a politikai leszámolások és a tisztogatások következtében egymillióan haltak meg.
Gyarmatosító népirtások
Évszám Elkövetők[3] Áldozatok
15-16. szd. spanyolok és portugálok közép-és dél-amerikai és dél indiánok
1641 u. hollandok raritánok
1675 new englandi telepesek vampanoagok, narraszengettek
1829-37 USA csirokik, csikaszók , csoktók, krikek és szeminolék
1803-1876 brit birodalom tasmaniai őslakos (aborigino) nép teljes kiirtása[4]
20. századi népirtások (nem teljeskörűen)
1904. A hererók népirtása Namíbíában. (65 000 - 110 000) (Német Császárság)
1915-1923. Örmény népirtás Törökországban. (600 000 - 1 500 000) (Oszmán Birodalom)
1932-1933. A (holodomor) Ukrajnában, a világválság alatti nagy szovjet éhínség során Ukrajna tudatos kifosztása és kiéheztetése.[5] (6 000 000 - 10 000 000) (Sztálini Szovjetunió)
1933-1945. Zsidó holokauszt. (5 100 000 - 6 200 000) (Hitleri Németország, Harmadik birodalom és csatlósai)
1933-1945: Cigány holokauszt (igen bizonytalan: 100 000 - 2 000 000) (Hitleri Németország, Harmadik birodalom és csatlósai)
1937: Petrezselyem-mészárlás Mindössze öt nap alatt történt, így az egyik legsúlyosabb arányú népirtás. (17 000-35 000) (Dominikai Köztársaság)
1937-1938. A belorusz elit megsemmisítését célzó népirtás.(?) (Sztálini Szovjetunió)
1937-1945. A japán 731-es alakulat biológiai fegyverekkel folytatott tevékenysége Mandzsúriában és Kínában. (400 000 - 600 000) (Japán)
1941-1944: A szovjet (elsősorban belorusz) partizánmozgalmak elleni háborús bűncselekmények civil áldozatai (500 000 - 3 000 000) (Hitleri Németország, Harmadik birodalom és csatlósai)
1941-1944: A horvát Usztasa népirtása szerbekkel, zsidókkal, cigányokkal szemben (300 000 - 1 000 000) (Horvát Usztasa, Független Horvát Állam)
1965, 1972: Burundi hutukkal szembeni népirtás (100 000 - 300 000) (Tuszi vezetésű Burundi)
1971: Bangladeshiek elleni pakisztáni akciók a bangladesi függetlenségi háború során (300 000 - 3 000 000) (Pakisztán)
1971-1979: Idi Amin Dada rezsimének népirtása Ugandában főleg alcsoli és langi törzsek körében. (100 000 - 500 000) (Ugandai rezsim)
1975-1979: A vörös khmerek népirtása Kambodzsában. (1 700 000 - 3 000 000) (Kambodzsai rezsim)
1983-2005: Második szudáni polgárháború. Iszlám miliciák és a khartoumi kormány hadjáratai a dél-szudáni és a darfúri lakosság ellen (szudáni genocídium). (2 000 000 - 2 500 000) (Szudán)
1994: A ruandai népirtás, 10%-ban hutu és 90%-ban tuszi áldozatokkal (ezzel a ruandai tuszik kb 75%-át legyilkolták) (500 000 - 1 000 000) (főleg hutu milíciák, az Interahamwe és a Impuzamugambi)
1995: Srebrenicai népirtás a délszláv háború-ban bosnyák civilek ellen. (8 000 - 8 500) (Boszniai Szerb Köztársaság)
A holokauszt 600 ezer magyar áldozatán1944. április 16-án kezdődött meg Kárpátalján,
Yakubu Gowon
Tisztség: Nigéria miniszterelnöke
Hivatalban töltött idő: 1966-1975
Áldozatok becsült száma: 1,1 millió (százezer katona, egymillió civil)
Yakubu Gowon
Yakubu Gowon
Fotó: Pius Utomi Ekpei
Az 1967 júliusától 1970 elejéig tartó nigériai polgárháború az ország gazdasági, etnikai és kulturális feszültségei miatt robbant ki.
A Nigéria elsődleges exportcikkének számító kőolajból a Niger deltájánál volt a legtöbb; a keleti, Odumegwu Ojukwu alezredes vezette régió és az ország fennmaradó, Gowon által vezetett része között ekkorra már elviselhetetlenné nőtt a feszültség.
A két fél megállapodást kötött, amit egyikük sem szándékozott betartani. Gowon nyomás alá helyezte Ojukwu régióját, aki meghirdette az elszakadás politikáját, és megalapította a Biafra Köztársaságot.
Ekkor tört ki a háború, amiben legalább százezer katona halt meg, a blokád alá vont tartományban pedig körülbelül egymillió ember pusztult éhen. Később a nigériai kormány a Biafrai-öblöt átnevezte Bonny-öbölre, hogy semmi se emlékeztessen a Biafrai Köztársaságra.
Mengisztu Hailé Mariam
Tisztség: Etiópia elnöke
Hivatalban töltött idő: 1974-1991
Áldozatok becsült száma: 400 ezer-1,5 millió
Mengisztu Hailé Mariam
Mengisztu Hailé Mariam
Mengisztu Hailé Mariam az etióp kommunista haderő, a Derg ezredese volt; a milícia tisztjeként szisztematikusan végzett azokkal, akik ellene fordultak a vörösterror idején. Az ezredes 1974-ben jutott hatalomra; rebesgetik, hogy ő fojtotta meg a korábbi elnököt, Hailé Szelassziét, bár maga Mengisztu tagadta ezeket a vádakat. Beiktatása napján tartott beszédén „halál az ellenforradalmárokra!” felkiáltással a földhöz vágott három palack vért.
Mengisztu diktatúráját rengetegen megszenvedték: a rezsim katonái az elkövetkező években ezrekkel végeztek. Nem elég, hogy az utcákat ártatlanok holttestei borították, egy új adót is bevezettek, amit azoknak a családoknak kellett kifizetniük, akik vissza akarták kapni az áldozatot; ezt az „elpocsékolt lőszer” adója néven emlegették.
Mengisztu országlását Afrika történetének legszörnyűbb tömeggyilkosságaként tartják számon. Arról nincs konszenzus, hogy pontosan hányan haltak meg Mengisztu országlása alatt, de a legóvatosabb becslések is minimum négyszázezer áldozattal számolnak.
Kim Ir Szen
Tisztség: Észak-Korea elnöke
Hivatalban töltött idő: 1972-1994
Áldozatok becsült száma: 1,6 millió
Kim Ir Szen
Kim Ir Szen
Fotó: scanzen.tumblr.com / Foreign Languages Publishing House, Pyongyang, DPRK
A ma is fennálló észak-koreai diktatúra Kim Ir Szen vezetésével jött létre; a diktátor ötlete volt, hogy vezessék be a tervgazdaságot, minden hatalmat a kormány kezébe adva. A diktátor a gazdaság sikertelenségéért sosem a saját politikáját hibáztatta, hanem az Egyesült Államokat.
Az észak-koreai szocializmus a sztálini vonalat követte; a nagyarányú tisztogatás a grúz diktátor módszerét idézte, és az elsődleges célja a nép megfélemlítése volt. A moszkvai perekkel ellentétben az áldozatok tárgyalás nélkül kerültek a kivégzőosztag elé, illetve a munkatáborokba.
Mivel Észak-Korea a külvilágtól elzárt ország, nehéz megbecsülni, hogy Kim Ir Szen diktatúrája hány emberrel végzett, de a kommunista rémálomnak legalább másfél millió áldozata volt.
Pol Pot
Tisztség: a Kambodzsai Kommunista Párt főtitkára
Hivatalban töltött idő: 1963-1981
Áldozatok száma: 1,7-2,7 millió
Pol Pot
Pol Pot
Fotó: Prasit Sangrungrueng
A kambodzsai kommunista mozgalom, a Vörös Khmer vezetője azt tűzte ki célul, hogy megtisztítja az országot a rendszerellenes elemektől. A mezőgazdasági kollektivizmus politikáját meghirdető Pol Pot arra kényszerítette a városban lakókat, hogy a földeken dolgozzanak, a parasztokat pedig beterelte a városba; természetesen az érintettek sokkal rosszabbul teljesítettek az új környezetben.
A diktátor nem érte be ennyivel: a sanyargatott népnek alig adott élelmet vagy orvosi ellátást, sokukat pedig kivégeztette. Pol Pot terrorja az ország lakosságának körülbelül egyötödével végzett. Csak 1998-as halála után sikerült teljesen felszámolni a Vörös Khmer uralmát az országban.
A hatalomra jutását megelőző polgárháborúból maradt taposóaknál még ma is szedik áldozataikat.
İsmail Enver pasa
Tisztség: az Oszmán Birodalom hadügyminisztere
Hivatalban töltött idő: 1908-1922
Áldozatok száma: körülbelül 2,5 millió
Ismail Enver
Ismail Enver
Fotó: Wikipedia
İsmail Enver albán parasztszülők gyermekeként született a mai Tádzsikisztán területén. Fiatal korában katonaiskolába járt, ahol a török hadsereg tisztjévé vált, majd később az ifjútörök mozgalmat vezette. Végül magához ragadta a hatalmat, és a balkáni háborúk, valamint az első világháború idején ő irányította az egész Oszmán Birodalmat.
Hadügyminiszerként Enver nem volt túl sikeres, az egyik vereséget a másik után szenvedte el, de a legtöbb diktátorhoz hasonlóan ő sem ismerte el, hogy hibázott. Amikor a szarikamisi csatát is elvesztette, az örményeket nevezte meg bűnbakként; mindezt véres megtorlás követte, amit manapság az örmény népirtásként emlegetnek.
A népirtásban Enver 1,2 millió örményt gyilkoltatott meg, valamint 830 ezer görögöt és körülbelül félmillió asszírt ölt meg a világháború idején.
Tódzsó Hideki
Tisztség: Japán miniszterelnöke
Hivatalban töltött idő: 1941-1944
Áldozatok száma: körülbelül 5 millió
Tódzsó Hideki
Tódzsó Hideki
Tódzsó a japán hadsereg tábornoka volt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy miniszterelnöksége idején egyidejűleg hadügyminiszterként, bel- és külügyminiszterként, valamint oktatási és gazdasági miniszterként is dolgozzon; a hatalmat szinte diktátorként összpontosította a saját kezében. Vezetése alatt az iskolákban teret nyert a nacionalista doktrína, a diákokat katonai képzésben részesítették, és Hitlerhez hasonlóan ő is hitt a tiszta vér eszméjében.
A második világháborúban Tódzsó nagy népszerűségnek örvendett, mivel számos ütközetet megnyert, és támogatásáról biztosította Németországot. A tábornok háborút provokált az Egyesült Államok, Kína, Hollandia és Franciaország ellen is.
Tódzsóról feltételezik, hogy közvetve vagy közvetlenül, de része volt több millió kínai, koreai, fülöp-szigeteki, indokínai és más, a Csendes-óceán térségében élő civil meggyilkolásában, és állítólag több tízezer hadifogoly megkínzását is jóváhagyta, holott a nemzetközi szerződések ezt szigorúan tiltják.
Tódzsó akkor sem adta föl a küzdelmet, amikor a szövetségesek megfordították a háború menetét, és ez végzetes következményekkel járt. 1944-ben Hirohito császár lemondatta a tábornokot, aki 1945-ben sikertelen öngyilkossági kísérletet hajtott végre. A tokiói perben, ahol a második világháború távol-keleti hadszínterének háborús bűnöseit ítélték el, Tódzsót halálra ítélték, és 1948. december 23-án felakasztották.
II. Lipót
Tisztség: belga király
Hivatali idő: 1865-1909
Áldozatok száma: 2-15 millió
II. Lipót
II. Lipót
Fotó: Wikipedia
II. Lipót a gyarmatosítás híve volt: úgy vélte, a tengerentúli gyarmatok garantálhatják egy ország jólétét. Belgium azonban nem volt a gyarmatosítás híve, így Lipótnak más módszerhez kellett folyamodnia. Létrehozta az Afrika Nemzetközi Társaságot, ami látszólag tudományos és karitatív tevékenységet végzett.
A társaság álcája alatt Lipót Kongóba utazott, ahol bejelentette, hogy az országból egy, Belgium területének 14-szeresét kitevő tartományra tart igényt, amit a saját milíciája fog irányítani. II. Lipót tervét 14 ország, köztük az Egyesült Államok is támogatta.
A király kényszermunkára fogta a bennszülött lakosságot, akik az általa létrehozott gumiiparban dolgoztak embertelen körülmények között. Egy misszionárius, John Harris szerint soha életében nem tapasztalt olyan leírhatatlan nyomorúságot, mint amilyennel Kongóban kellett szembesülnie.
Az áldozatok számát nem lehet pontosan felbecsülni, de a Kongói Szabadállamban legalább kétmillióan haltak bele a kényszermunkába; egyesek szerint elképzelhető, hogy ez a szám a 15 milliót is elérheti.
Adolf Hitler
Tisztség: Németország kancellárja, Führer
Hivatalban töltött idő: 1933-1945
Áldozatok becsült száma: 17 millió
Adolf Hitler
Adolf Hitler
Fotó: Hulton Archive
A náci párt vezetőjeként Hitler az antiszemita és nacionalista politikájával vált népszerűvé. 1933-ban kancellárrá választották, és megalapította a Harmadik Birodalmat.
A hataloméhes Hitler Európa hegemóniájára törekedett – részben azért, hogy megelőzze az orosz gyarmatosítást –, ezért militarista politikát folytatott, ami végül a második világháború kirobbanásához vezetett. A náci haderők legalább 17 millió civilt, köztük hatmillió zsidót és körülbelül másfél millió cigány gyilkoltak meg.
Joszif Visszarionovics Sztálin
Tisztség: Az Oroszországi Kommunista Párt főtitkára, a Szovjetunió diktátora
Hivatalban töltött idő: 1922-1953
Áldozatok becsült száma: 23 millió
Joszif Visszarionovics Sztálin
Joszif Visszarionovics Sztálin
Fotó: Laski Diffusion
Sztálint 1922-ben választották a szovjet Kommunista Párt főtitkárává, majd Lenin 1924-es halála után ő lett a Szovjetunió vezetője is.
A főtitkár új gazdaságpolitikája az élelmiszer-termelés összeomlásához, majd tömeges éhínséghez vezetett: csak az ukrajnai holodomor (éhhalál) 6,5-10 millió emberrel végzett.
Sztálinnak ez nem volt elég, a harmincas években elindította a Nagy Terrort; a paranoid, politikai tisztogatásban mindenkit kiiktattak, aki szembeszállt Sztálin politikájával, az áldozatokat gyakran ki is végezték.
1939-ben Sztálin megnemtámadási szerződést kötött a náci Németországgal, de a németek megsértették a megállapodást. A Szovjetunió csatlakozott a szövetségesekhez, és belépett a második világháborúba – Sztálin áldozatainak száma így 23 millióra emelkedett a háború végére.
Mao Ce-tung
Tisztség: A Kínai Kommunista Párt vezetője, a Kínai Népköztársaság elnöke
Hivatalban töltött idő: 1945-1976
Áldozatok becsült száma: 49-78 millió
Mao Ce-tung
Mao Ce-tung
Noha a Kínai Kommunista Párt egykori vezetője, a Kínai Népköztársaság első elnöke olyan politikát folytatott, ami közvetve legalább negyvenmillió emberéletet követelt, Mao Ce-tung megítélése Kínában még ma sem feltétlenül negatív. Uralkodása első öt évében Mao 4-6 millió embert végeztetett ki, vagy küldött munkatáborokba, megszervezte a tömeges elnyomást, és mindezt azzal indokolta, hogy a Kínai Népköztársaság sorsát akarja biztosítani.
Mao meghirdette a Nagy Ugrás politikáját. A Nagy Ugrás lényege Kína iparosítása volt: a diktátor úgy tervezte, hogy Kína lesz az ország legnagyobb vas- és acélexportőre. Ennek jegyében minden kínaitól elkobozta a háztartási eszközeit és szerszámait, ami teljesen értelmetlen lépés volt: az így szerzett fémnek nemcsak a piaci értéke volt alacsony, de a szerszámok és eszközök nélküli emberek egyszerűen éhen haltak. Egyes becslések szerint csak ez az éhínség legalább húszmillió emberrel végzett.
A kulturális forradalom legalább ennyi károkozással járt. Mao úgy vélte, hogy a régi ötletek, a régi kultúra, a régi szokások és régi elképzelések elpusztítása hozhatja el Kína újjászületését. 1966 őszétől az iskolákban és az egyetemeken szünetelt az oktatás, a kommunista fiatalokból szervezett Vörös Gárda pedig halomra gyilkolta a tanárokat és a Maóval szemben álló értelmiségieket. A forradalom során tömegesen rombolták le a kínai történelem alkotásait: műemlékeket, könyveket és tekercseket pusztítottak el, hogy megszabaduljanak a burzsoá múlttól. A gárdisták leromboltak több ezer tibeti buddhista szentélyt, és hajtóvadászatot rendeztek Belső-Mongóliában és az iszlám hitet valló ujgurok között is. A vörösgárdisták legalább negyvenezer embert öltek meg, de egyesek szerint ez a szám hétmillió is lehet.
Mao Ce-tung közel harminc éven át tartó uralmát kínaiak tízmilliói szenvedték meg. Az áldozatok számát 49-78 millióra becsülik.
2.Világháború - összesen kb. 72.000.000 ember életet követelt, melyből a holokauszt áldozatainak száma kb. 11.000.000 fő
Dátum: 1939-1945.
Spanyolnátha járvány - összesen kb. 50.000.000 ember
Dátum: 1918-1919.
Szovjet népirtás - összesen kb. 30.000.000 ember
Dátum: 1930-1953.
Észak-Amerikai indiánok leigázása - összesen kb. 30.000.000 áldozat
Dátum: 1609-1890.
Pestis járvány - összesen kb. 25.000.000 áldozat
Dátum: 1347-1353.
Dél-Amerikai indiánok leigázása - összesen kb. 30.000.000 áldozat
Dátum: 1492-1600.
1. Világháború - összesen kb. 15.000.000 áldozat
Dátum: 1914-1918.
Keresztes hadjáratok - összesen kb. 10.000.000
Dátum: I.keresztes hadjárat: 1096-1099; II.keresztes hadjárat:1107-1110; Norvég.keresztes hadjárat:1147-1149; III.keresztes hadjárat:1189-1192; IV.keresztes hadjárat: 1202-1204; Gyermekek keresztes hadjárata:1212; V.keresztes hadjárat: 1217-1221; VI.keresztes hadjárat:1227-1229; VII.keresztes hadjárat: 1248-1254; VIII keresztes hadjárat: 1269-1272
Boszorkányüldözés - összesen kb. 7.000.000 áldozat
Dátum: 1400-1700.
Inkvizíció - összesen kb. 3.000.000 áldozat
Dátum: 385-1700
Örmény népirtás - összesen kb. 2.500.000 fő
Dátum: 1915-1917.
Ruanda - 1.000.000 áldozat
Dátum: 1994 április-július
Búr háborúk: 22.000 fő
Dátum: 1. búr háború: 1880-1881; 2. búr háború: 1899-1902
Srebrenica - 8700 áldozat
Dátum: 1995 július
Mi magyarok milliókat mészároltunk le, a 9. század végére sikeresen meghódítottuk a Kárpát-medencét (ami a későbbi Magyar Királyságnak felel meg ), és számos rablótámadást indítottak nyugat felé az egykori Francia és dél felé a Bizánci Birodalomba . A nyugati irányú rohamokat csak a 955-ös lechfeldi csata magyar veresége állította meg , amely Nyugat-Európában új politikai rendet hozott létre, amelynek középpontjában a Szent Római Birodalom állt . A bizánci területekre irányuló portyázások a 10. századon keresztül folytatódtak, egészen a magyarok keresztényesítéséig és a keresztény Magyar Királyság 1000-ben vagy 1001-ben történő létrejöttéig .
