A létezés csupán érzéki csalódás, az élet szimulálása. Azt álmodod hogy pillangó vagy, felébredsz és rájössz hogy kutya vagy, vagy pillangóként azt álmodtad hogy kutya vagy. Mi a külömbség a valóság és az álom között, honnan tudhatom hogy a világ amiben létezem valóság, vagy csak egy program fut egy gépen és elhiteti veled hogy létezel. Talán a falon árnyékokat látsz és azt hiszed ez a való világ. A gondolkodó ember megfordul és felismeri azt hogy amit látott csak falra vetített árnyék. Állok egy fa előtt és pisilek, és tudom hogy ébren vagyok, aztán felébredek és csak álmodtam, de bepisiltem. Nincs olyan bizonyíték amivel megkülömböztethető az ébrenlét az álomtól. Lehet hogy megtévesztés áldozata vagyok, nem a valóságot látom csak egy virtuális világot, de akkor semmi sem valódi, minden csak falra vetített film. Ha kételkedem talán létezem, de semmi sem biztos körülöttem, csak az örök változás. Minden mozgásban van, vagy mégse? Egyszerre vagyok magabiztos és bizonytalan. A kétség örök démona kísérti az életünket. Talán csak egy gondolkodó agy vagyok, ami azt látja amit láttatnak vele. Lehet hogy nincs is testem vagy érzékszervem, csak az ingert kapom meg készen mint egy kábítószert. Mi a valóság és mi az álom között a külömbség? Az agy elektromos impulzusokat kap és azt hiszi létezik, pedig csak vetítenek neki, és egy számítógépes szimulációban élünk egy virtuális világban ami nem létezik. A tökéletes szimuláció megkülömböztethetetlen a valóságtól. Lehet hogy csupán egy számítógépes szinulációban létezem. A környezetet csak vetítik és te elhiszed hogy léteznek. Meg vagy győződve róla hogy a világ valódi amiben élsz. Lehet hogy a tudat egy szimulált világban mozizik. A világegyetem tágulása, a galaxisok milliói, a bolygók, mind csupán vetített kép. Akkor pedig nem volt múlt nincs jelen és nem lesz jövő. Nem tudod bizonyítani hogy létezel és azt sem hogy nem. Tudatlanságunk sötét erdejében bolyongunk és a hit segít elfogadni az illuziót. Az élet egy téves anomália eredménye ha egyáltalán létezik, de akkor az entitások és a gondolatok sem léteznek, és hogy halhatok meg ha nem is élek. Ha mi szimulációk vagyunk, akkor azok akik szimulálnak őket ki szimulálhatja? És aki fölöttük van azt is szimulálják? és őt ki szimulálja. A tökéletes szimulációt belülről nem tudod felismerni, mert az élményeket is odavetitik neked. Az emberi tudat korlátos, sem az érzékelés sem a logika sem az ismeret nem alkalmas arra hogy átlépjük az árnyékunkat. Nem tudjuk bizonyítana és nem tudjuk cáfolni sem. Ez nem ambivalens ellentmondás, csak a tudat korlátja. A kérdéssel kinyitottam egy ajtót, és sokezer ajtó nyílt ki még magától. Talán nincs tested, talán nem is vagy entitás, talán nincs tudatod sem, és talán nem is létezel fizikai valódban, de biztos hogy a gondolatok léteznek, mindentől függetlenül. Az őrületbe kerget a bizonytalanság. Ha viszont szimulálnak, akkor érthető hogy mi nem értjük a körülöttünk lévő univerzumot. Sokat kell még olvasnod ahhoz hogy ezt megértsd. Az univerzumban lévő sötét anyagban nagy a csend, de csak számunkra, mert a szenzoraink rosszak. Az élő organizmus metabolizmusra képes entitás, amely a környezetéből anyagot és energiát vesz fel, azt saját életfunkciójához átalakítja, fenntartja általa az életet, a növekedést és a szervezet működését, míg a katabolizmus lebontó folyamatokat végez a tápanyagok lebomlanak egyszerűbb molekulákra, közben energia szabadul fel, amit az entitás tárol, míg az anabolizmus egy építő folyamat az egyszerűbb anyagokból a sejt felépíti a saját, összetettebb alkotóelemeit, persze ez energiaigényes folyamat, majd a bomlástermékektől megszabadul. Az univerzum tele van ilyenekkel, de a zajtól nem érzékeljük őket, mert a csend is zaj csak negatív zaj. Olyanok vagyunk mint egy vak és süket ember a piaci forgatagban. A tizenegy dimenzióból csak 4 -et érzékelünk, ezért nem tud a mainstream koherensen érzékelni semmit. Talán egy entitás sem képes minden dimenziót érzékelni, tehát nem a létezésen van a hangsúly, hanem az érzékelésen.
Egy pont vagyok ami vonal ha két pont és több vonal már sík, majd rá merőlegesen a tér, és az elcsúszva az időben a negyedik, és nincs tovább, mert az emberi agy nem képes tovább lépni, de az AI a matematika segítségével igen.
A 0. dimenziós kiterjedés nélküli pontból indulva egy irányba lépve megkapjuk az 1. dimenziós vonalat. Erre merőlegest állítva a 2. dimenziós síkot, újabb merőlegessel a 3. dimenziós teret, a tér elmozdulásával (az animációjával) pedig a 4. dimenziós téridőt, amelyben élünk, és az ötödik, az eddigi négyre egyszerre merőleges térbeli irány és így tovább. A matematika és a programozás számára semmiből nem tart hozzáadni egy negyedik, ötödik, vagy akár egymilliomodik koordinátát: \((x_1, x_2, x_3, ..., x_n)\). A képletek ugyanúgy működnek 100 dimenzióban is, mint kettőben.
Az AI számára a látens tér akár 512 is lehet. Ez rávilágít arra, hogy míg a biológiai hardverünk az agyunk korlátok közé van szorítva, az általunk alkotott absztrakt eszközök a matematika és a gépi intelligencia képesek „látni” a láthatatlant. A hipertér többezer dimenziót tartalmazhat.
Eszembe jut a vicces mondás a magyarokról, Los Alamosból, akkor hol vannak a marslakók, hát itt közöttünk csak magyaroknak hívják őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése