A könyv szerepe

Kedves hallgatóim, diákjaim! A könyv egyik nemzedék végrendelete a másik számára, a tapasztalt tanácsa az életet kezdő fiatalnak. A könyv a lélek orvossága, mondta Diodórosz 2100 évvel ezelőtt. Milyen igaza volt…és valóban a könyv egyik nemzedék végrendelete a másik számára, a tapasztalt tanácsa az életet kezdő fiatalnak. A könyv a lélek orvossága, mondta Diodórosz 2100 évvel ezelőtt. Egy szoba könyv nélkül olyan, mint a test lélek nélkül, mondta Ciceró. Az elmének könyvre van szüksége, hogy megőrizze élességét. Nem elég néha olvasni, vagy olvasgatni, értően rendszeresen kell olvasni, úgy ahogy alszik étkezik, lélegzik vagy szeret az ember. A könyv kulcsfontosságú a világ megértéséhez, nélküle nem lehetnénk aktív tagjai a világnak, nem tudnánk szocializálódni. A könyvet szép, de csalfa tündér lakja; Ha fölnyitod, megkapja szívedet, és fölvisz a legragyogóbb csillagra, mondta Petőfi. Ha öreg leszel, ősz és álmatag, s bólongsz a tűznél, vedd le könyvemet, olvasd lassan, míg lágy tekinteteds szemed mély árnyát visszaálmodod, mondta William Butler Yeats. A könyv a szellemi manna, amelyből mindenki jól lakik, az égi táplálék, amely minél inkább fogyasztják, annál több lesz belőle, a bűvös kenyér, amely senkit nem hagy éhen, minden ínségest kielégít, hatalmassá tesz, úgyhogy mindenki az ismeretek tőkése és nagybirtokosa lehet általa, gondolat-milliomos, mondta Kosztolányi Dezső. A könyvekben található kiterjedt és mélyen magvas gondolatok milliónyi apró igazságból épülnek fel. A teremtő szándék, az ihlet, a fantázia elragadja a szerzőt, majd magával ragadja az olvasót, és mint egy tornádó tölcsére felkapja és távoli, ismeretlen világokba repíti. A regény, a jó könyv nem csupán annyi, amennyit az író beleálmodott, az is benne van, amit az olvasó fantáziája felfedez benne. Az igazán értékes könyveket, ha újra és újra elolvassuk, mindig kissé másként értelmezzük, mindig más értéket fedezünk fel benne. Mintha valaki titokban még írt volna hozzá az éjszaka. A könyv olyan, mint a partitúra a zenész számára, beavatatlannak csak hangjegyek, mint ahogy a könyv is csak betűk sokasága, és a tartalom rejtve marad a felszínes szemlélő előtt, viszont megmutatja kincseit annak, aki kíváncsian és fogékonyan tekint bele. Sajnos, sokan nem hallják ezt a zenét. Minden könyv más, pedig mindegyikben nagyjából ugyanazok a szavak vannak, csak más sorrendben, és a szerzők mégis újra meg újra rengeteg mindent el tudnak mondani általuk. Az olvasás tehát bensőséges kapcsolat, akár az érzelmes ölelés, ami meghitt és intim: elzár a külvilágtól, nem létezik idő és tér számunkra, ha elragad bennünket a fantázia. Nagyapám mond ta annak idején: az alvó, a szeretkező és az olva só embert nem illik zavarni. – A könyv halhatatlanná teszi a szerzőt, a szereplőket, és amíg olvassuk, talán minket is. George R. R. Martin szerint ahány könyvet elolvasunk, annyi életet élünk meg. De legyünk óvatosak, mert a csupán információkra éhes ember mindent összeolvas, fel akarja falni az egész világot, és egész vallást építhet fel magának a könyvekből, ha tévutakra viszik az áltudományos okoskodások. „Timeo hominem unius libri”, vagyis: „félek az egykönyvű embertől” – azaz a félművelttől. Aki sokat és értőn olvas, az a könyvekben talált kincseket adaptálja, és mint kulturális tőkét használja egy életen át. Ahhoz, hogy önállóan tudjon gondolkozni és következtetni, az embernek meg kell ismernie mások gondolkodását, gondolatait és következtetéseit. Tévedés azt hinni, hogy az olvasóvá nevelés az iskolában vagy az óvodában kezdődik. Aki mese- és beszélgetéshiánnyal érkezik az óvodába, abból majdnem bizonyosan „nem olvasó gyerek”, „nem-olvasó felnőtt” lesz. Az ember életét a születését követő húsz évben alakítja ki, és ez kihat az egész életére, így aztán nem mindegy, hogy irodalom vagy „iroda lom”, amit a kezünk be veszünk vagy a gyerekeink kezébe adunk. Az olvasóvá nevelés első számú felelőse ugyanis maga a szülő, aki elsősorban nem azzal serkentheti olvasásra gyermekét, nem azzal segítheti a nevelődés folyamatát, hogy példát mutat az olvasás és a könyvek szeretetére, tiszteletére, hanem azzal, hogy már nagyon korán mesél és felébreszti a gyermeki fantáziát, majd sokáig ébren tartja a könyvek által. Vannak egyszer használatos könyvek, az ember elolvassa őket, talán még tetszik is neki, élvezi, de érzi, hogy nem fogja elolvasni újra. És vannak az időtálló könyvek, amelyeket érdemes otthonunkban tartani, birtokolni. Az ilyenfajta csukott könyvben ugyan betűk vannak, de amint kinyitjuk, mint ezernyi pillangó repülnek szerteszét belőle, és egy világ elevenedik meg előttünk képzeletünk szárnyán szállva. Ismeretlen emberek és világok tűnnek fel, amik a második oldaltól már ismerősökké és ismertekké válnak. A jó könyvet arról ismerjük meg, hogy akár hányszor olvassuk, mindig más világba vezet bennünket. Persze végül sokkal jobb könyv van az ember agyában, mint amit annak idején papírra vetett az író. A fantázia olyan, mint a metronóm: csak el kell indítani és a zene szárnyalni kezd. Mennyi tudás, ismeret, bölcsesség és érzelem bújik meg a sorok között! Egy könyv nem képes gyökeresen megváltoztatni az ember életét, de elegendő mennyiségű és minőségű könyv már képes alakítani és formálni a személyiséget. Minden könyv tágítja az ismere-teinket arról a világról, amelyben élünk, amelyben őseink élhettek, vagy amelyikben szeretnénk élni. Nagyon jó azoknak, akik lelki szemeikkel látják is azt, amit olvasnak. A könyvben szabadon szárnyalhat a mi fantáziánk is, ezért a könyvben az olvasó a „filmrendező”, a műértelmező, adaptáló, továbbgondoló befogadó. Inkább legyek szegény egy könyvekkel teli házikóban, mint könyvek nélkül éljek egy palotában. Mert aki nélkülözi az olvasás örömét, az talán nem is él igazán. Mondd meg, mit olvasol, és megmondom, ki vagy. Mert az ember személyiségét elárulja az, amit, amiket olvas. Aki csak olvas, de nem tudja, mit olvasott, nem nagyon különbözik az analfabétától. A divatos könyvek gyakran talmi ideákat közvetítenek még akkor is, ha közismert szerző írta. A könyvben található önmagáért való, öncélúan ábrázolt történetnek nincs értéke, sem tartós hatása. Ilyenkor nem érezzük a benne megbúvó magvas gondolatokat. Az író és az olvasó egymásnak adják életerejüket, gondolataikat, érzel-meiket, fantáziájukat. Előfordul, hogy az író fantáziája szegényesebb, mint az olvasóé. Az olvasó azonosul és helyet cserél a szereplővel. Erre mondják, hogy „beleéli magát” a történetbe. Az olvasott emberben magától a könyvtől nincs semmi eredeti, mindent, amit tud, a könyvekből tudja, ám ez maga a műveltség. A műveltség nagymértékben alakítja a lélek érzékenységét. A szenzibilis emberek minden adandó alkalmat megragadnak, hogy elmenekülhessenek a fantázia világába, ahol a hősök mindig győzedelmeskednek, szabadságot és reményt találnak a sorok között. A könyvekből tanuljuk meg a könyörületet, az empátiát, a kedvességet, a becsületet és a tisztességet. Morális korlátokat építünk, ezáltal válunk emberré, emberivé és igazán szabaddá. A könyv különös hatalom, amely világrészek és évszázadok kapuit nyitja tágra, de levezethet a lélek belső világába is. Az igazán jó könyv nem a könyvespolcon található, hanem az olvasólámpa mellett az asztalon vagy az éjjeliszekrényen, kézügyben. Az olvasás áthidalja az idő, a tér és az ismeretségi kör közötti szakadékot. Az olvasás az egyik leghatékonyabb formája a személyiségfejlesztésnek, ugyanakkor ambivalens, sőt „skizofrén” állapot, mert olvasás közben magadhoz beszélsz, vagy a szerzővel vitatkozol, és ebben a hatékony párbeszédben van alkalmad elgondolkozni az olvasottakon.Ahhoz, hogy igazán jó könyvet írjon valaki (ha éppen nem ösztönös zseni), tapasztalt és olvasott, vagyis művelt embernek kell lennie, és jó, ha emellett emocionálisan érzékeny és empatikus. Egy jó történet olyan, mint egy különálló kis világ, a könyv pedig lehetővé teszi, hogy akkor léphessünk be az ajtaján, amikor csak kedvünk tartja. Ha egyszer átéltük, már soha, senki nem veheti el tőlünk. A szavak rövid időre szólnak, a könyv egy egész életre. Talán tiltani kellene az olvasást ahhoz, hogy elterjedjen? Az írás-olvasás képességének romló szintje egyre kevésbé teszi lehetővé az új információk befogadását és az új tudás megszerzését, feldolgozását és gyarapítását. A kulturális értékek felismerésére való hajlandóság, a közművelődés színvonala egyre kevésbé alkalmas arra, hogy használható eszköze legyen az egyén fejlődésének. Az ismeretszerzés létszükséglet, újra és újra megjelenik a munkában és az élet más területein. De az információszerzés, az információ birtoklása önmagában nem elegendő. A műveletlenek, a funkcionális analfabéták nem képesek a józan ítéletre, nem képesek felmérni és megoldani problémáikat, így képtelenek megvalósítani bizonyos célokat, mert nem rendelkeznek azokkal a műveltségi tartalékokkal, amik lehetőséget adnak a továbblépésre. Az olvasás társadalmi célja, tudjuk, a közművelődés színvonalának fejlesztése és a kulturális értékek adaptálása a köztudatba. Évtizedek óta csökken az olvasásra fordított idő, és nő a nehezen olvasók és funkcionális analfabéták száma. A közművelődés színvonalának fejlesztése, az ismeretek megszerzése és a kulturált szórakozás meghatározó eszköze minden bi- zonnyal az olvasás marad. A kulturális értékek, normák közvetítése és az olvasásra való motiválás minden nemzedék számára a modern társadalmakban stratégiai jelentőséggel bír. Az olvasóközpontú olvasásfejlesztés lényege az olvasásra való ösztönzés, mégpedig aktív könyvtárosi közreműködéssel, ami az olvasás megszerettetése mellett a felvilágosítás és tájékoztatás révén történik. A könyvtárba látogatók nem csupán megismerhetik a könyvtárosok segítségével az olvasás által megnyíló lehetőségeket, de a jó könyvtáros lehetővé teszi az olvasók számára, hogy azok egymással is megoszthassák olvasmányélményeiket, tapasztalataikat. Az olvasás megszerettetésében fontos szerepet kapnak a család mel- lett az óvodák, az iskolák, a könyvtárak. A szülő, az óvónő, a tanár, a könyvtáros, közös erővel küzd a gyermek személyiségének fejlődéséért. A divat teremtette talmi ideák mentális tévutakra vihetik a fiatalokat, de a szépirodalom etikai normái egészséges értékrendet formálnak személyiségükben. Az olvasás és a tanulás révén olyan lehetőségek nyílnak meg előttük, amelyek egész életüket, életminőségüket jelentős mértékben befolyásolja. Felnőtt korban az olvasott ember elhelyezkedése sokkal egyszerűbb, mert könnyebben tud kom-munikálni és szocializálódni. Egészséges felnőtt csak egészséges gyerekből lesz; hasznos tagja a társadalomnak csak akkor lehet, ha felépíti saját kulturális értékrendjét. Az olvasás társadalmilag hátrányos helyzetben komoly erőfeszítést jelent. Minden gyerek hátrányos helyzetű, aki nem tud együtt haladni hasonló korú társaival. Nem csak a szociális értelemben vett szegénység jelent hátrányos helyzetet, vannak személyiségük rendellenes fejlődése következtében hátrányosak is, mert aszociális szülők nevelik őket, akik ingerszegény környezetben élnek vagy szellemi életüket sivárság jellemzi. Ahhoz, hogy az olvasás mindennapi feladattá és szokássá váljon és tartalmas, igényes szórakozást nyújtson a társadalom minden tagja számára, meg kell teremtenünk az egyenlő esélyt a könyvtárhasználatban is. A hátrányos helyzetű emberek számára a könyvtáraink használata, a könyvtárak megközelíthetősége és a könyvtár ban való közlekedés és a tájékozódás komoly nehézségekbe ütközik. Ugyanakkor számos törekvésről tudunk az esélyegyenlőség megteremtésére. A nem látó emberek számára például a felolvasó szoftverek segítségével lehetőség nyílik az e-könyvek tartalmának megismerésére, illetve ma már számos hangos könyvhöz juthatnak. A hátrányos helyzetű gyermekek számára a könyvtár művelődési esélyeik, az életben való boldogulásuk, érvényesülésük nélkülözhetetlen eszköze. Az olvasás a normális élet része, csak akkor adaptálódik az egyén életvitelébe, ha már a családban megkapja azt a mintát és indíttatást, ami természetes életszükségletként és nem kényszer-ként a szórakozás és a kikapcsolódás eszközévé emeli az olvasást. A szülő képes megszerettetni a gyermekkel a könyvet. Az együttes olvasás, a könyv tartalmának megbeszélése vagy családi programként a könyvtár meglátogatása elősegíti az olvasóvá válást. A könyvek tudatos kiválasztása, a helyes szelektálás fontos az igényes és esztétikus olvasáskultúra elterjesztéséhez. Ha otthon ellenőrizetlenül a tévé vagy a számítógép előtt felejtjük a gyereket, könnyen rabjává válik, elfásul, és elveszíti érdeklődését a való világ iránt. A részletekbe menően pontos digitális (virtuális) valóság elnyomja a fantáziát, amit a csak könyv képes igazán fejleszteni, mivel csak a szöveg tartalmát kapja belőle az olvasó, minden mást neki kell elképzelni, kiszínezni és értelmezni, főként a tanult minták révén. A gyermek fejlődésének előmozdítása az ismeretekkel és élményekkel való gazdagítása nagyrészt az olvasás révén valósítható meg. Beszédkészségének, szókészletének fejlesztése, az olvasás iránti érdeklődés felkeltése, életben tartása, fejlesztése a rendszeres olvasásra való rászoktatással és az iskolára való felkészítéssel vagy akár saját könyvtár létrehozásával a gyerek számára, motivációt, indíttatást jelenthet az egész életére. A szülői minták, a szülők olvasottsága, kulturális státusa vagy a család viszonyulása általában véve az olvasáshoz, meghatározó. A szülők kompetenciája az olvasóvá nevelésben nem lehet elégszer elmondani alapvetően fontos feladat. Az olvasói szokások felmérésével képet kaphatunk arról, miket, milyen témákat, milyen szerzőket olvasnak legszívesebben, vagy milyen céllal, esetleg hogyan illeszkedik életükbe az olvasás, mi lyen emóciókat vált ki belőlük az olvasás, örömteli vagy kényszer számukra ez a tevékenység. Ha a hasonló témákban olvasókat összehozzuk egy mással, akár író-olvasó találkozókon, olvasókörök szervezésével, ahol megoszthatják élményeiket és tapasztalataikat, esetleg ismereteiket, ezzel öröm telibbé és vonzóbbá tesszük számunkra az olvasást. Minden korosztályt más és más módon lehet megérinteni, megszólítani és megnyerni az olvasás örömének, mivel egyedi sajátosságaik, érdeklődési körük és speciális igényeik eltérőek. Olyan témákat kell keresni, ami leköti a gyereket, érdekli, talán még kutatni is kész érte. A könyvtáros figyelemfelkeltése és tájékoztatása, empátiája, emocionális érzékenysége és toleranciája pozitív hatást gyakorol a könyvtárlátogatóra, de helytelen magatartása esetleg örökre elkedvetlenítheti a látogatót, akár el is fordíthatja az olvasástól. A hagyományos olvasás kultuszának megőrzése és fenntartása sok erőfeszítést kíván a könyvtáros társadalomtól. Az olvasóvá nevelés gyermekkorban kezdődik, ezért a közkönyvtárak a világ szinte minden országában különös figyelmet fordítanak a család intézményére. A könyvtárosok önmagukban nem oldhatják meg az olvasóvá nevelés feladatait, de olvasóvá nevelés könyvtárak nélkül elképzelhetetlen. A könyvtárba érkező látogatóknak már a bejáratnál talál kozniuk kell a könyvtárosok ajánlásával, akár egy plazmatévén is lehet sugározni folyamatosan az információkat Ezzel párhuzamosan a könyvtár weboldalán biztosítani kell az információhoz jutás feltételeit. A webes felületen, fórumokon lehetőséget kapnak az olvasók a véleményük és tapasztalataik megosztására. A könyvtárakban ki kell alakítani olyan tereket, zugokat, ahol beszélgethetnek egymással a hasonló érdeklődésű látogatók. A fiókkönyvtárakban a kirakatokba helyezett új könyvek figyelemfelkeltők, vonzzák a tekintetet, és talán behozzák a téma iránt érdeklődő kíváncsi embereket. Ugyanez a helyzet az asztalokon hagyott könyvekkel: amit valakik már el olvastak, az mások számára is érdeklődésre tarthat számot. Fontos lehet a frissen visszahozott könyveket egy helyen tartani, ahol a kíváncsi látogatók szabadon böngészhetnek köztük. A könyvtárak részvételével nyaranta olvasótáborokat, strandkönyvtárakat lehet szervezni, ahol a természettel harmóniában és a könyvek segítségével ismerkednek meg a gyerekek a kör nyező világ összefüggéseivel, mégpedig vonzó módon játékos formában. A gyermekkönyvtárban családi hétvégéket tarthatunk, ahol szülő és gyerek együtt játszva és versengve mutathatja, meg, hogy képes felkutatni a könyvek között az információt. Az olvasás hatása az oktatásban nap mint nap tetten érhető. Az új ismeretek befogadása aktív olvasás nélkül elképzelhetetlen. A kritikus gondolkodást és a tájékozódást, a szókincsfejlesztést és kifejezőképességet, lényegkiemelő készséget segíthetjük elő, ha az olvasást már gyer mekkorban megszerettetjük. A gyermek majd felnőttként képessé válik asszociálni, szintetizálni és saját morális értékrendet alakítani ki az olvasott szépirodalmi művek alapján. A lexikális tudás révén az ismeretei megnőnek, és ő maga egyre magabiztosabbá és határozottabbá válik. Ha megfelelően vetettük el az olvasás magvát, a gyerekek szívesen búvárkodnak a könyvtárban, sokat segít az órákra való felkészülésben, a gyűjtőmunka révén folyamatosan gyarapodik isme-retük, a könyv- és könyvtárhasználat elsajátítása révén előnyre tesznek szert kevésbé érdeklődő társaival szemben. Gyorsan megjelenik a kritikus gondolkodás, illetve az együttes gondolkodás képessége azokban a gyerekekben, akik sokat olvasnak. Az olvasás révén képessé válnak az önálló ismeretgyűjtésre és a talált információk komplex feldolgozására. Sokszor nem is a probléma megfogalmazása, hanem a probléma helyes megközelítése a döntő, amely rendszerint az értő olvasáson alapul. Minél több könyvvel ismerkednek meg, annál több összefüggést vesznek észre, majd a siker révén még szorosabbá válik kapcsolatuk a könyvekkel és az olvasással. Akik már gyermekkorban kis kutatókká váltak, azok felfedezik az olvasás örömét, ráébrednek arra, hogy a tudás elmélyítéséhez sokat kell olvasni, ráadásul tudni kell az ismeretek sokaságából szelektálni, csak a fontos és lényeges információkat elraktározni. Azzal, hogy már gyermekkorban megtanulják az évek során a kritikus gondolkodást, megtanulnak korrekten vitatkozni, érvelni, azzal nemcsak a tudásuk, műveltségük gyarapodik, hanem magabiztosabbak is lesznek. Az olvasás ráébreszt az anyanyelv finomságaira, ráadásul – visszahatóan – felkeltheti az olvasás iránti vágyat. Egy sajátos szenvedély alakul ki, az információ és könyvéhség, ami jótékonyan hat az egyén fejlődésére, és akkor már régen nem a kényszer irányítja az olvasását. Manapság, mondják, kevés az idő, ezért a gyors információszerzést, illetve a rövidebb olvasmányokat preferálják, az olvasók. Az olvasási intenzitás és elmélyültség csökkenése negatívan hat az olvasási kompetenciára, valamint a szövegértés színvonalára is. Olvasni gondolkodás nélkül értelmetlen dolog, gondolkodni olvasás révén szerzett ismeretek nélkül szinte lehetetlen. Az az ember, aki nem olvas könyvet, alig különbözik attól, aki nem tud olvasni…Az esélyegyenlőség biztosításának leghatékonyabb eszközei a könyvtárak. Megkülönböztetett figyelmet kell kapniuk azoknak a hátrányos helyzetű könyvtárhasználóknak, akik nem tudják azonos feltételekkel használni a könyvtárak szolgáltatásait. Biztató, hogy a könyvtárakban komolyan gondolják a fogyatékos emberek esélyegyenlőségének megteremtését és az akadálymentességet, olyan feltételeket alakítanak ki az élet minden területén, amelyek elősegítik, hogy a hátrányos helyzetű emberek is élhessenek azokkal az emberi jogokkal, amelyek éppúgy megilletik őket, mint a társadalom bármely tagját. Joggal remélhető, hogy a hosszú és eredményes múltra visszatekintő hazai esélyegyenlőségi koncepció új lendületet kaphat az informatika robbanásszerű fejlődése révén.A hátrányos helyzet kialakulását a testi, érzékszervi, mozgásszervi hiányosságok mellett a szociális és mentális problémák is előidézhetik. Ide kell sorolnunk a tanulási nehézséggel küszködőket, szellemi vagy pszichés eredetűeket, éppúgy, mint a deviáns viselkedésüket vagy a lobbanékony idegrendszerű látogatókat, a társadalom perifériájára sodródott embereket, gondolok itt a hajléktalanokra, munkanélküliekre, idősekre vagy etnikumokra és a bevándorlókra, akik nyelvismeret hiánya miatt hátrányos helyzetbe kerülnek. Míg a mentális problémákat empátiával, emocionális érzékenységgel és toleranciával kompenzálhatjuk, addig a szervi bajok esetén az eszközök és a környezet átalakítása révén tudjuk biztosítani az egyenlő esélyt.Milyen átalakításokkal tudjuk a megfelelő életminőséget biztosítani a könyvtárba látogató hátrányos helyzetű emberek számára?A kerekesszékkel közlekedéséhez az épületbe való bejutáshoz feltétlenül szükséges rámpa kialakítása védőkorláttal, vagy olyan korlátlift, illetve az emelőlap, amit önállóan is képes használni a sérült.Nem elhanyagolható problémát jelent a fogyatékkal élők és idősek számára a szintkülönbségek leküzdései. A mozgásban való fogyatékosság lehet egészen enyhe fokú is, akkor is befolyásolja az életminőséget, ha némi változtatást eszközölünk, például a küszöböket el lehet távolítani, vagy a közlekedési útvonalat fel lehet festeni, nem ajánlatos szőnyeget elhelyezni vagy bármilyen tárgyat a közlekedési útvonalon, célszerű fotocellás ajtókat beépíteni. A padló és a falak színkontrasztja biztonságérzetet jelent a gyengénlátóknak, mint ahogy a megfelelő világítás megválasztása is. A közönségszolgálatára beállított pultok asztalok, székek, az ergonómia megtervezése segíti a komfortérzetet. A polcok magasságát célszerű úgy tervezni, hogy azokat kerekesszékkel közlekedők is elérhessék. Egyszerű jól olvasható feliratokkal ellátott polcok segíthetik a tájékozódást. A menekülési útvonalak jelölését a gyengénlátók igényeihez kell igazítani. Az akadálymentes weblapokon való tájékoztatás és a bejáratnál elhelyezett hangos tájékoztató táblák, a lift ajtaján braille írással feltüntetett hívógomb vagy a liftben az emeleteket jelölő braille jelölések komoly segítséget jelentenek az önálló közlekedésben. Célszerű a bejáratnál elhelyezni egy kivetítőt, amin összefoglalhatjuk a könyvtári szolgáltatásokat. Fontos lehet az egészséges emberek tájékoztatása is arról, hogy ők hogyan tudják segíteni embertársaikat. A könyvtárak berendezésének funkcionális kialakítása révén megkönnyíthetjük a használatot. A polcok, tároló szekrények, rakodófelületek elhelyezésénél az legyen a legfontosabb szempont, hogy könnyen elérhetőek legyenek és a polcok között kényelmesen lehessen kerekesszékkel is közlekedni. A mellékhelyiségek a könyvtárak legkényesebb területei, hiszen ezeket a legnagyobb körültekintéssel kell kialakítani. A korlátok kapaszkodók elhelyezése a szociális helyiségekben, liftekben, közlekedőknél létfontosságú, célszerű mindkét oldalon kapaszkodókat felszerelni ezeken a helyeken.A számítógépek használatát megkönnyíthetjük felolvasó szoftverek segítségével, speciális egyéni igényekhez igazodó eszközökkel, nagyítókkal, lapozó készülékkel, fejhallgatókkal, discman-ek használatával, érintőképernyővel, braille billentyűzettel, braille nyomtatóval (a hagyományos szövegeket braille karakterré lehet transzliterálással alakítani, ezáltal nyomtathatóvá válik a dokumentum). A szövegfelismerő és felolvasó szoftverek segítségével hangoskönyveket tudunk készíteni. Speciális billentyű és egér használatával, valamint billentyűkombinációk segítségével is megkönnyíthetjük a látogatók munkáját. Azoknak az olvasni vágyó idősembereknek házhoz szállíthatók a könyvek, akik nem tudnak bejönni a könyvtárba. A digitális írástudást a nyugdíjastársadolmnak is biztosítani kell, akár ingyenes oktatás révén is. Az e-könyvek előretörésével megjelentek az e-könyvtárak, ami újabb lehetőséget nyitott az otthonukba kényszerült emberek számára, hiszen az internet segítségével otthonunkból tudunk böngészni és felolvastatni az általunk kiválasztott könyvet a számítógép segítségével. A technikai eszközök megjelentek, de csak képzett könyvtárosok tudják kiaknázni a bennük rejlő lehetőséget, ezért fontos a könyvtáros személye. Minden ember másképpen fogal¬mazza meg elvárásait, attól függően, milyen elképzelése van a könyvtárról, illetve a könyvtáros személyéről. A tradicionális kulturális értékek helyébe lépett a fel¬gyorsult világ által konstruált új, sajátos értékrend, de a könyvtárakban a megszo-kott kötelességtudatot és a figyelmességet keresik ma is az olvasók. Az általáno¬san elvárt könyvtárosi erények meghatározása tehát nem egyszerű feladat.A huszonegyedik század könyvtárosa konzervatív, mert védi és őrzi az utókor számára a múlt kincseit; ugyanakkor liberális, nyitott, mert a kor vívmányait hasz¬nálja a szolgáltatás színvonalának emelésére. A könyvtáros olyan összetett szemé¬lyiség, aki információtechnikai ismeretekkel bír, ugyanakkor a hagyományos klasszikus műveltséggel is rendelkezik. Ez persze nem azt jelenti, hogy aki nem polihisztor, az nem lehet jó könyvtáros. Egy kis odafigyeléssel, egy kis kedvesség¬gel, egy kis tisztelettel, egy kis udvariassággal, az apró hiányosságokat észre sem vesszük, mi olvasók. Az a könyvtári dolgozó, aki nem képes szolgálni, kiszolgálni az olvasót, sohasem lesz hivatástudat-tal rendelkező szakember, csak egy „abderita machiavellista waste people.” Az organikus művelt-séggel bíró könyvtáros teheti igazán jobbá a szellemi és erkölcsi műveltsége által a világot.Hogyan segíthetünk többet az olvasónak? – Az olvasó tekintete gyakran elárul¬ja, hogy segítségre szorul. A bizonytalan közlekedés a polcok között, az elgondol¬kodó, tanácstalan tekintet, gesztusok, mimikák, testbeszéd, sok-sok apró jel, amelynek felismerésére nyitottnak kell lennie a könyvtárosnak. Milyen képessé¬gekkel kell rendelkezni ahhoz, hogy felismerjük ezeket az apró, néha jelentéktelen jeleket? Az állandó figyelem és kontroll, ami diszkrét és nem tolakodó, a szemkon¬taktus segít ezeknek a segélykéréseknek a felismerésében. A segítő szándék puszta léte is pozitív hatással van az olvasóra, attól függetlenül, hogy eredményes-e vagy sem.De akkor milyen is a jó könyvtáros? – Feltétlenül szolidáris azzal a személlyel, aki belép a könyvtárába; állhatatosság jellemzi és kitartás a feladat megoldása so¬rán. Kellően empatikus és toleráns, humánus és emocionálisan érzékeny, jól tájé¬kozott és felkészült, ugyanakkor konstruktív és kooperatív. Ezek olyan ideák, amelyek évszázadok óta jelen vannak a tradicionális társadalmakban. Természete¬sen nagyon fontos a közvetítés módja és technikájának ismerete, biztonságos ke¬zelése. A jó kapcsolatteremtő képesség és a jó kommunikáció sokat segíthet az ol¬vasó megértésében. Nagy hangsúlyt kell kapnia a belső kontrollnak, a tudatosság¬nak és nem utolsó sorban az önuralomnak. Ha a viselkedésünk és a testbeszédünk ellentmondásba kerül, az megingathatja bizalmat. Ezért fontos az őszinteség és a jóakarat, mert ha barátságos az olvasókkal, kitartó és állhatatos a felmerülő akadá¬lyok leküzdésében, és persze a becsületesség jellemzi minden cselekedetét (nem csak a könyvtárban), könnyen elnyerheti az olvasó bizalmát és megbecsülését. Az egyenlő bánásmóddal és ha tisztességesen bánik mindenkivel, kortól nemtől és hovatartozástól függetlenül, és indulatmentesség jellemzi minden megnyilvánulá¬sát, tehát nem lehet kihozni a sodrából, a feladat megoldása terén rugalmasság jel¬lemzi, akkor sokat tett azért, hogy az olvasók elfogadják személyét.Aki képes stresszhelyzetekben is higgadtan gondolkodni és cselekedni, annak nyert ügye van. A jó könyvtáros rendelkezik megfelelő belső kontrollal, amit vagy a családi mintákból hozott magával vagy később tanult meg. Ismeri képességeit és gyengéit. Tisztában van korlátaival és lehetőségeivel. Kialakít egy olyan kommu¬nikációs stratégiát, aminek segítségével az olvasó partnernek tekintheti a problé¬ma megoldásában. Felvállalja cselekedeteinek ódiumát. Szerényen véleményt nyilváníthat, ha igényt tart rá az olvasó, de csak akkor és úgy, ha azzal nem sérti mások érzéseit, érdekeit. Nem erőltethetjük rá az olvasóra saját akaratunkat, de ajánlásainkkal segíthetjük a bizonytalan olvasót a helyes döntés meghozatalában. A jó könyvtáros figyelmet szentel az olvasónak, meghallgatja kívánságait és tisz¬teletben tartja érzéseit. Előítéletektől mentesen törekszik megérteni az olvasó el¬gondolását. Igyekszik a lehető legérthetőbben megfogalmazni kérdéseit és vála¬szait.„… őszintén az ő szintjén…” – Erős benne a társadalmi felelősségérzet. A könyvtáros öltözködése, modora, megjelenése, egész személyisége visszafogott és konzervatív benyomást kell hogy sugalljon az olvasó számára. Ne legyen túl alázatos, de ne legyen hivalkodó sem. Az arany középút megtalálása persze nehéz feladat, de a könyvtárosok segíthetnek egymásnak abban, hogy őszintén felhívják a figyelmét a kollégának arra, hogy ez a rövidnadrág ide nem illik, ez a blúz túl ki¬hívó, a festett hosszú műköröm és az óriási szempillák visszatetszést keltenek az olvasókban.Az igény felkeltése és felismertetése az első lépés a megismerés felé, ezért opti¬mizmust pozitív szemléletet és reményt kell sugallnia a könyvtáros minden meg¬nyílvánulásának. Az értékközpontúság és az eredményesség alapja a helyes munka¬morál, a kapcsolatteremtő képesség és az udvariasság. Az önzetlen és kedves könyvtáros megbízhatósága bizalmat ébreszt az olvasóban, aki szívesen tér vissza és keresi újra azt az embert, aki azelőtt olyan kedvesen segített neki. Az olvasók multikulturális sokfélesége miatt minden olvasót másképpen kell megközelíteni, más módon lehet megnyerni a bizalmát, más módon lehet vele szót érteni. A sze¬mélyiségjegyek és az alkati különbségek figyelembevételével a helyes taktika ki¬választásával mindenkivel lehet kommunikálni, csak meg kell találni az utat az együttműködésre. Reprezentatív felmérések igazolják, hogy nem a tökéletes és eszményi helyzetben élők teszik ki a könyvtárba látogatók jelentős részét, hanem a rászorulók, akik valamilyen hátrányt szeretnének leküzdeni, és a könyvtárosban (is) látják a reményt és a lehetőséget. Ezt a reményt bizalommá kell erősíteni, és a szolgáltatás színvonalának legjobb kihasználásával segíteni. Ha egy könyvtáros túl hosszú időt tölt el ügyfélszolgálatban, öt-tíz év után meg¬van az esélye arra, hogy elfásul vagy kiég, és nem képes azt az ügyfélközpontú fi¬gyelmességet nyújtani, amit az olvasó joggal elvár. Ezt megelőzendő célszerű a könyvtárosokat az ügyfélszolgálaton cserélni, a belefáradt kollégákat belső – pél¬dául feldolgozó – munkára beosztani, ami elősegíti a regenerálódását és feltöltődé¬sét, hogy később újult erővel legyen képes ismét az ügyfelekkel bánni. A verbális kommunikáció során az olvasó megerősítése és a megértő hozzáállás elősegíti a to¬leráns viselkedést. Lehetőség szerint kerülni kell a „nem”, a „nincs” szó használa¬tát és minden negatív töltésű kifejezést. Az olvasó által elhangzottak elfogadása, elismerése és megerősítése, esetleg megdicsérése, mind-mind ennek a kapcsolat¬nak az elmélyítését szolgálja. Minden olvasóval el kell beszélgetni, ami lehet, hogy csupán néhány banális mondat, de ez a gesztus segít lebontani az olvasó és a könyvtáros közötti falat, amit két idegen ember találkozása emel. A jó könyvtáros kondíciói között jelentős helyet kap a tapintat és a diszkréció. Az olvasó érdeklődési köre, vagy az, hogy milyen téma foglalkoztatja, miket olvas, az intim szférája része, ne akarjunk megtudni olyan dolgokat, amiket az olvasó nem óhajt megosztani velünk. Nincsenek problémás olvasók, csak nem meg¬felelő kommunikáció. Soha ne feledjük, hogy a könyvtár az olvasóért van és nem a könyvtárosért… A kultúra templomai a könyvtárak, számtalan kincset rejtenek, aminek védelme minden jóérzésű ember kötelessége. A könyvtár dolgozói nem csak a jelennek az utókornak is digitalizálnak. A digitalizálás az informatika egy olyan szegmense, ami újabb dimenziót nyitott meg a könyvtárak számára, hogy megvédhessék az utókor számára a felbecsülhetetlen eszmei értékű dokumentumokat. Az óriási információrobbanás miatt permanens paradigmaváltások tarkítják az életünket, nehéz követni és megfelelni a XXI. század igényeinek és kihívásainak. A közművelődési intézményekben, könyvtárakban, levéltárakban, múzeumokban sok sok ember munkálkodik azon, hogy megmentse az idő vasfoga által sérült kulturális értékeket. A digitalizálást megelőzi a rendelkezésre álló gyűjtemény alapos vizsgálata, majd ezt követi az elérendő célok kitűzése, majd a digitalizálásra kerülő dokumentumok kiválasztása, ahol komoly figyelmet kell szentelnünk a szerzői jogoknak, mert a digitalizálandó anyag szerzői jogi státusza nem tisztázott, az kellemetlenségeket okozhat. . A kiválasztott dokumentum lehet szöveg, hang, kép, film, dia, transzparens, térkép, rajz, hírlap. Célunk az állományvédelem, ami az eredeti dokumentum védelmét, helyettesítését, őrzését, esetleg megosztását hivatott szolgálni, ami azt eredményezi, hogy egyszerre több olvasó fér hozzá a dokumentumhoz. Adatbázisba rendezve és tárgyszavas katalógussal kereshetővé tehető a digitalizált anyag. Gyakran sérülékeny a forrásdokumentum, így különösen figyelni kell arra, hogy ne keletkezzen kár benne a digitalizálás során. Ha a dokumentum nehezen nyitható, használjunk könyvbölcsőt, és állványt a fényképezőgép rögzítésére, ezzel is védhetjük a forrásdokumentum épségét. A megfelelő „know how” és a megfelelő infrastruktúra a siker kulcsa. Fontos szempont a forrásdokumentum megfelelő megvilágítása, hiszen ez nagyban befolyásolja a végtermék minőségét. A digitalizált gyűjtemény megőrzése érdekében a megfelelő adathordozó alkalmazása mellett a biztonsági másolat elkészítése is fontos feladat. A digitális adathordozók karcolódnak, ezért célszerű 2-3 évente újra biztonsági másolatot készíteni róla függetlenül attól, hogy mennyit volt használva. A hozzá tartozó metaadatokat is célszerű újra másoltatni. A digitalizáláshoz használt szoftverek kiválasztása nagyban hozzájárul a biztonságos és gyors munkavégzéshez. A digitalizált dokumentum nevét, azonosítóját minden esetben rögzíteni kell, hogy majd a feldolgozás során a mesteranyag alapján egyértelműen azonosítható legyen. A digitalizálás során fontos az intézmények munkájának összehangolása, a párhuzamos digitalizálás elkerülése miatt. Másfél évtizede kezdődött el könyvtárunkban a digitális gyűjtemény létrehozása. Több tízezer dokumentumot digitalizáltunk ez idő alatt, köztük bakelitlemezeket, állóképeket, mozgóképeket, könyveket, folyóiratokat, kéziratokat, hagyatékok, időszaki kiadványokat, kis-nyomtatványokat, hanganyagokat, DVD-ket, diafilmeket régi szupernyolcas filmeket, magnókazettákat, mikrofilmet, megörökítve és megmentve az utókor számára a pótolhatatlan helyismereti kincseket. A legféltettebb régi helytörténeti könyvet digitalizáltunk és töltöttünk fel a Magyar Nemzeti Digitális Archívumba és tettünk ezáltal közkinccsé, ezzel is reprezentálva könyvtárunk kulturális értékeit. Emellett a Nyíregyházi Televízió 1200 videoanyagát sikerült megmenteni digitális formában, valamint többszáz könyvet, tanulmányt, helytörténeti dokumentumot digitalizáltunk. Több tízezerre tehető azoknak a helyi témával foglalkozó cikkeknek a száma, amit adatbázisba rendeztünk (JADOX) és hozzáférhetővé tettünk az interneten. Felbecsülhetetlen értéket képvisel a feldolgozott Kelet-Magyarország, amit szerencsére már digitális formában kap meg a könyvtár. Ezek a dokumentumok nem csak a helyismeret számára értékesek, de az egyetemes kultúra pótolhatatlan gyakran egyetlen példányai. Óriási kihívás és nehéz embert próbáló feladat a digitalizálás, rengeteg háttérmunkával, sajtófigyelés, katalogizálás, rekordok létrehozása, tárgyszavazás, ami nem túl látványos viszont annál időigényesebb, nem is beszélve a szerkesztésekről, konverziókról, egyéb informatikai utó munkákról. A megfelelő környezet kialakítása a szükséges hardverek és szoftverek beszerzése fontos és előre tervezhető költség. A megfelelő szkenner, a videó kártya és az alaplap utasításkészlete, az operációs rendszer és az ahhoz igazodó felhasználói programok rossz kiválasztása megkeserítheti az életünket. A feldolgozás során se feledkezzünk el az állományvédelemről és a fényviszonyok és a páratartalom optimális megválasztásával óvjuk meg a régi dokumentumokat a további állapotromlástól. Ha a szkennelés sok időt vesz igénybe, érdemes megfontolni hálózaton működő OCR programcsomag beszerzését. Az optikai karakterfelismerők hibáinak javítási munkái sok ráfordított időt és energiát követel. Sérülékeny, nagy értékű dokumentum mozgatása helyett, inkább a digitalizáló eszközök helyszínre szállítását választjuk. Azért dolgozunk, mert olyan társadalmat szeretnénk, ahol minden könyvtár látogató egyenlő eséllyel és méltósággal tudja érvényesíteni emberi jogait...

"Ad lectorem gratias ei simus"

E-learning vagy amit akartok

Kedves hallgatóim, diákjaim! A társadalom és a tudomány nagy léptékű fejlődése miatt nehezen jósolható meg, mi lesz az az ismeretanyag, amire évtizedekkel később szüksége lesz a felnőtt társadalomnak. A változásokra nyitott és gyorsan reagálni tudó, gondolkodó embereszményt kell megteremteni, aki plasztikus és jó alkalmazkodó képességű. Sajátos paradoxon az, hogy minél képzettebb valaki, annál inkább törekszik a naprakész ismeretek megszerzésére, míg a hátrányban lévő emberekben kisebb az igény a tanulásra. Az esélyegyenlőség megteremtésének záloga a távoktatásban van. A XXI. század társadalmi kihívásai olyan változást eredményeztek a munkaerő piacon, ami magával vonta az „élethossziglani tanulás” koncepcióját. A naprakész ismeretekkel rendelkező dolgozók a munkáltatók szemében felértékelődtek. Mivel az oktatás járulékos költségei magasak, előtérbe került az” e-learning” lehetősége, ami elektronikus formában biztosítja a távoktatás segítségével a releváns ismeretek legszélesebb spektrumának megismerését. A világon ma alkalmazott oktatási metodikákat figyelembe véve sok helyütt, de legfőképpen földrajzi adottságuk és foglalkoztatáspolitikájuk alapján rákényszerült térségekben bizonyított a számítástechnikán alapuló új ismeretátadási módszer jelentősége. Az e-learning, mint különösen hatékonyan működtethető oktatási rendszer, az utóbbi évtizedekben mind több országban, többek között hazánkban is egyre nagyobb teret hódít a vállalkozások, közintézmények, a piacorientált szolgáltatók körében. A globális gazdaság mértékadó szereplői, az esetenként nagyobb anyagi beruházást igénylő, de kisebb költséggel üzemeltethető, és ugyanakkor hatékonyabb időtakarékosabb oktatási rendszer eredményességét kihasználva szintén előszeretettel térnek át képzési metodikájukban az e-learningre. Az évtizedek óta kedvező tapasztalatok alapján, evidenciaként alkalmazott módszerre, mely egy komplex tudásmenedzsment megalkotását teszi lehetővé. Napjainkban az e-learning fogalma, a távoktatás szinonimájaként került a köztudatba. Maga a távoktatás, mint módszer, nem új találmány; egyetemek, főiskolák esetében régóta használatos oktatási rendszer. A távoktatás, mint tanítási-tanulási forma alkalmazásával a tanár és a hallgató közötti jelentős mértékű valós, vagy fizikailag ugyan csekély, de mégis gondot okozó távolságleküzdése valósulhat meg. Az e-learning nem más, mint elektronikus távoktatás, korszerű számítástechnikai eszközökkel támogatott oktatási forma. Az elektronikus távoktatás fejlődése abban áll, hogy a hallgatók számítógépen, lokális számítógépes hálózaton, vagy akár az interneten keresztül érik el a tananyagot, számítógép segítségével tanulnak, gyakorolják a megszerzett ismereteket akár valós idejű kontaktust tartva az oktatóval. A rendszer célja, hogy technikai fejlettsége folytán hatékonyabb, célratörőbb legyen a tanulás-oktatás, információszerzés és csere gyorsabbá váljon, illetve a folyamatok könnyen ellenőrizhetőek legyenek.

A számítástechnika forradalmasította az oktatást, integrálódott és kiegészítette a hagyományos oktatási modellt, a hatékonyság és az eredményesség növelése érdekében. A minimális kompetencia eléréshez vezető út azt követeli a tanároktól, hogy ötvözzék az új technikai vívmányokat a régi jól bevált didaktikai módszereket, az eredményesség szem előtt tartása mellett. A távoktatás sikere abban áll vagy bukik, hogy a résztvevők mennyire képesek a rendelkezésre álló informatikai eszközöket használni. Amíg a felnőtt dolgozók nem rendelkeznek alapfokú számítástechnikai ismeretekkel, nincs értelme távoktatásban gondolkodni. A távoktatásban résztvevők bármennyien részt vehetnek az oktatásban, ezáltal a tanulók száma korlátlan, szabadidejükben foglalkoznak a tanulással, helyben és időben függetlenül, ezáltal nem esnek ki a munkából, nem kell utazni, termet bérelni, és nem utolsósorban a hallgató osztja be az idejét. Mindenkinek meg van a saját sebessége, ahogyan képes, tud, akar tanulni, annyi időt fordíthat rá amennyi elengedhetetlenül szükséges az eredményességhez. A hallgató azt tanulja, ami érdekli, abban az ütemben, ahogy kényelmes. Ezáltal magas a motivációs szint. Rossz feladatmegoldás esetén lehetőség van arra, hogy a tanuló tanuljon a hibájából, egységes képzést kapnak a különböző városokban élő hallgatók, mindenki ugyanazt a tananyagot kapják, ugyanabban az időben, ugyanazon magas színvonalon. A gyakorlati tantárgyak tananyagának elkészítése, begyakoroltatás módszertanának kidolgozása nagy feladatot ró a tanárra. Az ismereteket CD-n vagy interneten elérhető szerveren kapják a hallgatók, ahonnan letölthető esetleg kinyomtatható vagy webes felületen tanulható. A digitális tananyag megtanulásához szükséges infrastruktúrát a dolgozók otthon biztosítják maguknak, gondolok itt a megfelelő hardverigényű számítógépre és az internet előfizetésre. A kapott elektronikus tananyag hatékonyságát, a szemléltető szimulált prezentációk a jól felépített oktatófilmek, illetve a vizuális és verbális formában adott mintapéldák segítik elő . Az oktató összeállítja a modulok tartalmát és kommunikál a hallgatóival egy fórumon (chaten) keresztül, segítve, ha kell a hallgatóknak az üzemeltetésben, folyamatosan nyomon követi a hallgatók előrehaladását és kontrollálja az eredményeket. A virtuális közösségekben végzett szinkronképzés növeli a hatékonyságot és megakadályozza, hogy a hallgatók tévutakra jussanak. Minden magára adó cég komoly hangsúlyt fektet az alkalmazottak szakmai és IT. ismereteinek folyamatos képzésére. Többnyire egy felhasználóbarát webes felületet használnak házon belül, amit folyamatosan alakítanak az igényekhez. A modulokat e-könyv formájában is a hallgatók rendelkezésére bocsáthatják. Természetesen szükség lehet személyes találkozóra, konzultációkra is például számonkérés vagy komplexebb tananyagok esetén, ahol a gyakorlati alkalmazások fontos szerepet kapnak. A gyakorlati példák segítenek, hogy a hallgatók mindennapos tapasztalataikkal összevetve felismerjék az összefüggéseket és képesek legyenek következtetéseket levonni. Az elsajátított ismeretek képessé teszik őket arra, hogy az oktatott eszközöket magabiztosan és tudatosan használják a mindennapi munkájukban. A tanfolyam elején célszerű elő-felmérést végezni, ezzel megismerhetjük a hallgatók hiányosságait és ahhoz igazíthatjuk későbbiekben a tananyagot. A számonkérés a modulok között tesztekkel, majd a végén vizsgával zárul, ami a teljesebb képalkotást elősegíti a tanár számára, és a visszacsatolás a megfelelő oktatási stratégia kialakításában, a helyes és eredményes didaktikai módszer kiválasztásában segít. Az esélyegyenlőség megteremtésének leghatékonyabb módszere az e-learning alkalmazása az andragógiában. Az információ éhségem nem csillapodik, még 60 évesen szereztem villanyszerelő szakmát.

"Ad lectorem gratias ei simus"

A játékos tanulás

Kedves hallgatóim, diákjaim! Az oktatás hagyományos eszköztára ma már a múlté. Ismeretekben, információkban egyre bővelkedő világunk oktatásunkat nehéz helyzet elé állítja. A napjainkban végbemenő informatikai forradalom lényegesen megváltoztatja a tanítás módszertanát és eszköztárát. Az innovatív jellegű próbálkozások a játékprogramokat sem kerülték el, bár a szakemberek véleménye megoszlik a kérdésben. Az egyébként is szűkös tanítási időkeret nem tud megbirkózni az átadás hagyományos formáin belül az elsajátítandó tudásanyaggal. Az oktatásban egyre nagyobb szerepet kapnak az informatikai eszközök és módszerek. Az ember veleszületett játékösztönét a „homo ludens” kifejezést először Huizinga holland történész vetette papírra. A játékprogramok, a közkedvelt információhordozók és technikáik észrevétlenül (a gyermeki érdeklődés figyelembevételével) válnak tanári irányítás mellett a tudásanyag közvetítőivé. Az információk 90%-ban egyébként is képiek, a számítógép előtt üldögélő, számítógépes játékokat játszó gyermekünket leginkább két motívumtól féltjük: a passzív szórakozás butító hatásától, és a játékprogram magányosító, elszigetelő jellegétől. Környezetünk információhordozói komplex hatásrendszerrel élnek, melyek gyakran egyszerre manipulálnak képi, hangi, zenei hatásokkal. A szemlélőt a komplex élmény részesét leginkább eme hatások együttes ereje bűvöli el. A módszer ambivalens, hasznos vagy nem a kérdés máig nyitott. A pedagógia innovátorai a számítástechnika adta lehetőségeket azóta próbálják beépíteni az oktatás módszertanába amióta megjelentek a számítástechnikai eszközök. A tanárok felismerték, hogy a játékprogramok hatékonyabbá teszik az oktatás információközvetítő funkcióját éppúgy, mint a megértést segítő funkciót (szimuláció). Minél fiatalabbak a gyermekek, figyelmüket hosszú ideig lekötni annál nehezebb. Anatole France szerint „Örök gyerekek vagyunk, s mindig új játékok után loholunk” Ebben lehet valami. Mindenki szeret játszani. Különösen a gyerekek, akik a látványos grafikai megoldásoknak köszönhetően, szórakozva juthatnak ismeretekhez, egyszersmind a játék lehetővé teszi a szemlélőből aktív szereplővé, alkotóvá válást is. A didaktikai cél határozza meg egy játékprogram hasznosságát eredményességét.

Oktatási célokra használt játékprogramok motiváló erejük miatt is hasznosak. Tudatosan használva, ha tudjuk milyen céllal alkalmazzuk és kontrolláljuk az eredményt, sikert érhetünk el. Tény, hogy az oktatásban egyre nő a jelentősége az informatika által megteremtett új eszközöknek és módszereknek: a multimédiának, az interaktív tanulásnak, a számítógépes szimulációnak és a játékprogramoknak egyaránt. 1976 óta a pedagógusokkal együttműködésben dolgozó Brenda Laurel amerikai játéktervező úgy látja, nem szabad azt hinni, hogy a játékokkal meg lehet menteni az oktatási rendszert. 1. A didaktikai játékprogramok hatékonyan fejlesztik a tanulók gondolkodását, logikai képességét állítja Fülöp Géza az ELTE tanára. 2. Bármilyen egyszerűnek is tűnik egy játék eredményessége csak azon múlik felismerjük-e a lehetőséget benne az ismeretek átadására, megértés elősegítésére vagy a valóság szimulálására.

A játékprogram mindig valamilyen céllal kerül alkalmazásra.

A begyakorló programok valamely megszerzett készség használatában való ügyességet jártasságot fokozzák, a helyes válaszokat megerősítik. A tanulóknak a begyakorlást addig kell végezniük, míg a kívánt szintet el nem érik. A számítógép figyelemmel kíséri a tanuló teljesítményét, majd pedig közli az elért eredményeket, adatokat és típushibákat.

Az ismeretközlő programok a tanulók az új ismeretek megszerzésében segíthetik. A program az ismeret-feldolgozás szabályainak megfelelően tényeket, fogalmakat, összefüggéseket közöl, majd pedig a szerkesztett kérdésekkel teszteli a tanulók tudását.

A problémamegoldó programok a tanuláshoz az induktív megközelítést használják: problémákat mutatnak be, amelyet a tanuló a fokozatos megközelítés, próbálgatás módszerével oldhat meg. A tanuló feladata, hogy a megoldásra egy algoritmust dolgozzon ki és azt tesztelje le. A program fejleszti a tanulók problémamegoldó képességét és a kutatói attitűd kialakítását is elősegíti.

A Szimulációs programok esetén a tanulók a valóság egy mesterségesen előállított másával állnak szemben. Lehetővé teszik a gyakorlást költségek, veszélyek kockázata nélkül. Alkalmazható akkor is, ha a folyamat túl gyors, bonyolult vagy nincs hozzá eszköz, stb. A számítógép segítségével visszaadható a kísérletezés izgalma, élménye. Nagymértékben segíti a gyors megértést, a biztosabb rögzítést, hiszen vizuálisan könnyebb a tanulás.

Didaktikai cél lehet többek között:

koordinációs készség fejlesztése

figyelem elősegítése

érdeklődés felkeltése

tanulásra való motíválás

kreativitás fejlesztése

új ismeretek közlése

képességek gyakoroltatása

A minimális kompetencia eléréséhez vezető utat a tanár jelöli ki, a felelősség az övé. Olyan oktatástechnológiai fejlődés ment végbe, mely egyre több érzékszervünket tette szükségessé a tanulás során. A hangsúly áttevődik az információ kezelésével, feldolgozásával kapcsolatos képességek növelésére. Fontossá válik a külső forrásokból nyert ismeretek integrációja, a tanulási környezet motiváló hatása. Jelentősen megnő az információ mennyisége, jelentősége, így a tanár szerepe is változik és változnak a didaktikai módszerek. Elsősorban irányítania szerveznie kell a tanulási folyamatot. A kihívás abban rejlik, hogy az új technikát, technológiát valamint az új módszereket tudjuk-e megfelelően értelmezni, ötvözni, adaptálni illetve alkalmazni a minimális kompetencia elérése érdekében. A játékprogramok segítségével és némi tanári kreativitással, innovációval könnyedén tehetjük érdekesebbé, korszerűbbé tanári munkánkat.

A játékprogramok adta lehetőségek beépítése az oktatásba több szempontból is fontos. Egyrészt megtanulható hogyan kell tudatosan informálódni, válogatni a lényeges és lényegtelen információk között, védekezni az információs túlterhelés ellen, kommunikálni és együttműködni másokkal, globálisan gondolkodni és helyileg cselekedni. A harmadik érv az, hogy a grafikai megoldásokkal,kiválóan szimulálható szemléltethető a valóság és motiválható a figyelemre a tanulásra a tanuló. Jó eszköz lehet több tantárgy oktatásánál (gondolok itt a reál tárgyakra a fizikán kívül a matematika, a kémia, a logika, a környezetvédelem, informatika technika stb.), mivel “élőben” tanulmányozhatók egyes jelenségek, A lehetőségek korlátlanok, a felhasználáshoz csak a fantázia szab határt, a tanár fantáziája.

Olyan programot kell készíteni, ami fejleszti a tanulók problémamegoldó-képességét, és a kutatói attitűd kialakítását is elősegíti. A tanuláshoz az induktív és empirikus megközelítést alkalmazva problémákat mutat be, amelyet a tanuló a fokozatos megközelítés, próbálgatás módszerével old meg. Minél fiatalabbak a tanulók, annál árnyaltabb grafikai eszközöket kell latba vetni a siker érdekében. A jó játék lehetővé teszi a szemlélőből szereplővé, alkotóvá válást, tehát aktivitásra serkent. A mai kor gyermekeinek figyelmét hosszú ideig lekötni csupán a számítógépes játékok segítségével lehet. A látványos grafikai megoldásoknak köszönhető, hogy a gyerekek szórakozva juthatnak ismeretekhez. A játék lehetővé teszi a szemlélőből szereplővé, alkotóvá válást is. Ez a lehetőség az, amely az oktatás területén változásokat eredményez. Az ember környezetének megismerése ma már nem történhet csak hagyományos és klasszikus értelemben vett iskolai tanórák segítségével. Természetesen nem az eddigi módszerek felváltásáról van szó, hanem azok megtartásáról, megújításáról oly módon, hogy az új módszereket integrálni kell a már jól bevált kognitív módszerek rendszerébe. Ehhez nagy segítséget adhatnak a tudatosan kifejlesztett játékprogramok, amelyek a tanulók érdeklődését felkeltve figyelmét fenntartva érdekes látványos formában tálalják. Szeretném megmutatni, hogy a játékprogramok segítségével és némi tanári kreativitással hogyan tehetjük érdekesebbé, korszerűbbé tanári munkánkat a grafikai megoldásokkal.

Az iskolák feladata a szilárd alapismeret biztosítása, amire épülnek majd a további tanulmányok. Könnyebb úgy tanulni a földrajzot, hogy közben interaktívan részt veszünk egy világ körüli utazásban. A játék programokról úgy beszélek, mint módszertani és oktatási segédanyagokból. Az oktatásban használt saját vagy profi fejlesztésű játékprogramok akkor jók, ha a pedagógusok és a diákok együtt dolgoznak a siker érdekében. A szükséges technikai háttér lényegében már most is rendelkezésre áll, csupán ki kell használni. A következőekben szeretném a teljesség igénye nélkül megmutatni, hogy a játékprogramokat hogyan integrálhatjuk a kognitív oktatás módszertanába. Nem csak a tanóra színesebbé tétele a cél, hanem az órára készülés, tanulás folyamatát is érdekesebbé, eredményesebbé tehetjük általa.

Az interneten rengeteg olyan mások által kipróbált, és eredményesnek bizonyult játékprogramot találhatnak a pedagógusok amelyek nagymértékben elősegíthetik az eredményesebb tanítást. Ez csupán egy ötlet azoknak, akik nem tudnak játékprogramot írni vagy nem tudják, hogyan induljanak el a játékprogramok szövevényes útvesztőiben. A pedagógusok, szülők, az oktatással foglalkozó szakemberek véleménye ma is erőteljesen megoszlik azon a téren, hogy mikortól szabad egy gyereket számítógép elé ültetni, valamint hogy mennyi ideig és milyen céllal használhatjuk a gyermekeink nevelésére. Azt hiszem, olyan ez, mint a televízió. Van, amikor hasznos és van, amikor már káros a gyermekünk fejlődésére. Mi magunk is írhatunk, vagy megváltoztathatunk már kész programokat céljaink elérése érdekében. Mivel igen népszerű a “Legyen ön is milliomos” televíziós kvízjáték annak adatbázisát írtam át, belecsempészve a vizsgakérdéseket a gyerekek számára. Az eredmény nem maradt el. Boldogan olvassák az eddig száraznak tartott elméletet is a versenyszellem a játék öröme elősegítette az eredményességet. A játék örömet jelent a felnőtteknek és a gyereknek egyaránt. A figyelemfelkeltés és fenntartás mellett az érdekfeszítő mozgalmas és frappáns technikai megoldások mellett a látványos grafikai megoldások azok, amik a tanulók figyelmét felébreszthetik. Vannak, akik mielőbbi alkalmazását, megismerését szorgalmazzák, s vannak, akik egyre csak a számítógép használat veszélyeit hangoztatják. Abban azonban mindannyian egyetértenek, hogy a gyermekek ismeretszerzése, tanulása örömmel, félelem nélkül, egyéni képességeikhez igazodva kell, hogy történjen életkori sajátosságaiknak megfelelően. Ennek érdekében olyan nyugodt, segítő légkört kell biztosítani, amely a gyermekek kreativitására, fantáziájára épít és bemagolás helyett az alkotás, az aktív tevékenységek kerülnek előtérbe. Ehhez keresik folyamatosan a szakemberek a megfelelő módszereket, eszközöket, hiszen a cél, hogy a tanulás nem kényszer, hanem izgalmas felfedezés legyen.

"Ad lectorem gratias ei simus"

Az olvasás a tudatlanság orvossága

Kedves hallgatóim, diákjaim! Olyan világban élünk, ahol a pszichoszomatikus betegségek egyre nagyobb számban jelennek meg a társadalomban. A lelki sebek gyógyítása sokkal nehezebb feladat, mint a testi bajoké. A lélek gyógyítását szakpszichológusok végzik, de a prevenciót a pedagógusok és a könyvtárosok végzik. A biblioterapeuták működésének jogi szabályozása még nincs meg. Felgyorsult körülöttünk a világ, egyre több a stressz, a teljesítménykényszer, ami a lelkünket viseli meg. A gyerekeknek is kijut ebből a feszültségből, a megfelelni akarás a csalódás, a vívódás, a szorongás a konfliktusok szülőkkel, tanárokkal, diáktársakkal. A teher nő és lassan kialakul a depresszió, a fóbiák és a a szeretetigény és a szeretet hiány. A másik véglet a kompenzációra, az agresszív támadó magatartás és a mentális attitűdök kialakulása. A gyermekek személyiségnek formálására tucatnyi foglalkozás vagy csúnya szóval terápia használható. A szülők nem szeretik a terápia szót és nem is viszik el gyermekeiket terápiára, szerencsésebb a foglalkozás vagy könyvtári óra vagy játék kifejezés használata. A biblioterápia egy interdiszciplináris terápiás módszer, amit a szülők is gyakorolnak a gyermeknevelésük során ösztönösen és eredményesen. A szakember által szigorúan, pontosan kiválogatott mese vagy a szépirodalmi mű segítségével képesek vagyunk befolyásolni, áthangolni, megváltoztatni a mentális attitűdöket, megismertetve az elfogadott viselkedésmódokat, emelve a gyermek műveltségi szintjét, elősegítve a helyes magatartásformák elsajátítását, ezzel is segítve a gyermek későbbi szocializálódását, mint a zeneterápiák, művészetterápiák is a gyermekek egy-egy speciális személyiségformálását segítik elő. A jól kiválasztott olvasmányok alkalmazhatók a gyermek pszichológiai problémáinak kezelésére, megelőzésére és személyiségfejlesztésre egyaránt. Az olvasás befolyásolhatja a gyerek attitűdjeit, érzelmeit és viselkedését, fantáziáját serkenti és cselekvésre ösztönöz. Az irodalom képes leginkább a katartikus indulatelvezetésre, elgondolkodtat, alkalmas annak megtanítására és gyakorlására, hogy az önismeretünk révén beleképzeljük magunkat a főhős szerepébe, fejlődik empátiája és toleranciája és kérdések fogalmazódnak meg benne, amire választ is kap vagy ad számára a szépirodalmi mű. A novella, vers, történet, fabula felolvasásán, meghallgatásán keresztül saját konfliktusainkra is példát találunk. A reális önismereten és önképviseleten nyugvó kommunikáció és az őszinteség, nyíltság, a konfliktusok felismerése és interakciós megoldását segíti elő. A könyv a katalizátor szerepét játssza, a cél a saját életünkből merített emlékek, asszociációk, indulatok és érzések megosztása rendezése, megértése feloldása. A könyvtárba látogató gyermekcsoportok foglalkozását olyan könyvtáros tanárok végzik, akik megfelelő mentálhigiénés kompetenciával és biblioterápiai alapismeretekkel is rendelkeznek. Valószínűleg a feladat elvégzéséhez elengedhetetlen a megfelelő pedagógiai és pszichológiai felkészültség, de a laikus könyvtárosok is képesek a sikeres fejlesztőterápiára preventív céllal. Zeneterápiát alkalmazunk, ha a gyermek szóbeli kifejezőkészsége lelki okok miatt károsodik, dadog vagy autista, esetleg skizofrén vagy hiperaktív, vagy egyéb magatartási zavarral küzd. A kompetencia kényes kérdés, a pszichológus szakemberek szerint nem lenne szabad végezni ezeket a terápiákat laikus könyvtárosnak, mert a megfelelő szakmai ismeretek nélkül, nagyobb kárt okozhatnak a gyermekek személyiségében. Én hiszem és látom, hogy foglalkozások alatt olyan érzelmi hatások érik a gyermeket, amik pozitív hatást eredményeznek, akár laikus akár pszichológus a terapeuta. Fejlesztő biblioterápia leginkább az önismeret fejlesztésére szolgál, és az egyén normális fejlődést szolgálja. Gondolkodásra ösztönzi az egyént, hogy saját helyzetét reálisan lássa, és problémájára alternatív megoldásokat találjon. A terapeuta részéről empátia és tolerancia és emocionális érzékenység kell ahhoz, hogy megnyíljanak a lélek kapui, vagyis a tudatosság nem elég a szociális érzékenység segít, hogy a terapeuta a mások helyzetébe tudja képzelni magát és segíteni tudjon. A közös játékban feloldódik és felszabadulttá válik a gyerek. A zeneterápiában a ritmikus feladatok a hangszerek dobok, csörgők, xilofon vagy saját kezük taps alkalmazásával, jön létre az összhang az együtt zenélés öröme. A deviáns magatartásformák felismerhetők és jól kezelhetők így. A művészetterápia például a rajz segítségével fejezi ki a gyerekek a rejtett szorongásaikat, félelmeit, fóbiáját. A hiperaktivitás mozgásterápiás játékokkal oldható. Az emocionális, mentális, szociális és kognitív területeken bekövetkezik a változás egyszerre, ha a könyvtáros és jól vezeti a foglalkozást. A felismert sérült funkció helyreállítsa, vagy megelőzése a prevenció, a rehabilitáció révén elősegíti, hogy a gyermek minőségileg jobb életet éljen. Az összetettebb terápiák szakmai felügyeletét olyan (terapeutáknak) szakpszichológusoknak kell irányítani, akik megfelelő szakvizsgával és szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Az irodalomterápiás foglalkozások nagyon jó hatásfokkal alkalmazhatók a kamaszoknál, akik mellőzve érzik magukat, egyedül vannak a felnőtté válás folyamatában. A gyerekek tapasztalatot szerezhetnek a kommunikáció nehézségeiről és szépségéről, a személyre szabott figyelem pozitív élményéről és a másikra való odafigyelés és tisztelet fontosságáról. A terápia során oldódik szorongásuk, türelemre, toleranciára, empátiára tanítja őket a terápia mindenfajta kényszer nélkül. Felszínre kerülnek saját és társaik problémái, így találkozhatnak különböző megoldási alternatívákkal, akár úgy is, hogy egy-egy irodalmi hős viselkedését megfigyelik, értékelik. Az irodalmi művek kiválasztásánál döntő szempont a korosztályra jellemző problémák történetek kiválasztása és azok jó kibonthatósága, mint például a felnőtt-gyermek kapcsolatok, felnőtté válás, szerelem, tanulás, közösségbe való beilleszkedés, barátság, jövőkép, társadalmi elvárások, értékek, célok… stb. A folyamatos motiváció érdekében egy-egy foglalkozáson belül egyéb művészetterápiás terület is helyet kaphat a könyvtárban, az adott műnek, csoportnak, problémának megfelelően, így többek között drámapedagógia játékok, rajzolás, közös zenélés, szituációs játékok, kézműves feladatok. Nem utolsó szempont, hogy a foglalkozási során a gyermekek olyan irodalmi művekkel ismerkednek meg, melyek nem az iskolai tananyag szerves részei, így újabb élményekkel gazdagodnak és serkenti őket az olvasásra, azáltal, hogy a művek feldolgozása nem „iskolai elemző módon” történik, hanem szabad beszélgetés formájában, egy olyan csoportban, ahol mindenkinek számít a véleménye, mert minden ember fontos a közösség számára. A legkisebbeket mesék révén tudjuk formálni. A meseterápia minden életkorban, és minden életszituációban használható, minden korosztály megérinthető egy mesével, akár kisgyerek, kamasz, fiatal felnőtt. A fabuláknak hatalmas ereje van, s valóban tud segíteni, csak meg kell találni az adott élethelyzethez és egyénhez kapcsolódó tanmesét, s ha megvan, akkor kezdődik a csoda, a gyógyulás és a személyiség formálása. A személyiségformálás azonban óriási felelősség. A szépirodalmi művek egyszerű hétköznapi történetei megragadják az olvasót vagy hallgatót és elgondolkodtatják, majd mivel beszélgetnek róla az egyén szókincsének fejlődését is szolgálják. A verbális megnyilvánulásban lassan kirajzolódik az egyén személyisége, és a tehetetlen panaszkodás átcsap egy megoldáskereső beszélgetésbe. A szereplők jellemrajza felszínre hozza saját tulajdonságainkat azonosulva a szereplővel. A műben található élethelyzetek rávilágíthatnak saját konfliktusainkra. A könyvtárban mi a fejlesztő esetleg (preventív) megelőző csoport terápiákat részesítjük előnyben. A könyvek csökkenthetik az egyén elszigeteltségét, saját bajaikról problémáikról beszélgetni pedig nem mernek, mert gyengeségnek tartják, de a könyv szereplőiről oldottan beszélgetnek és közben felszínre hozzák saját nehézségeiket. A kézműves foglalkozások, versírás, mese vagy történet kitalálása inkább produktív alkotásra ösztönzők, míg az irodalmi foglalkozások receptív befogadásra. Egy egy történet olvasása közben megosztják felmerülő érzéseiket, gondolataikat, a szöveg üzenetéhez fűződő véleményüket, valamint személyes élményeiket, emlékeiket. A lelki problémákkal küzdő felnőttek száma egyre nagyobb, a magányosodás és a tehetetlenség nő. Sok gyermeknél a lelki anomáliák még nem okoznak testi tüneteket, legfeljebb türelmetlenebbek ingerlékenyebbek lesznek, ami az emberi kapcsolatokban tör felszínre. Párkapcsolatok, családon belüli kapcsolatok gyerek-szülő kapcsolat. A céltalanság az érvényesülés, vagy valakinek az elvesztése, néha megoldhatatlan terhet jelent a felnőtteknek is. Az archaikus fabulák józan cselekvésre ösztönöznek. Mert az emberiség legnagyobb energiaforrása a fantázia, mert a teremtő képzelet változtatja meg körülöttünk a világot.

"Ad lectorem gratias ei simus"

Emberismeret

Kedves hallgatóim, diákjaim! Egy fabulát(tanmese) írok most nektek tanulságul. A szegény embernek a balta télen az életet jelentette. Nem is volt olyan , akinek ne lett volna baltája. Reggelre mindig kialudt a tűz a kemencében. Ez a reggel azonban más volt mint a többi. A szomszéd reggel fát akart vágni, de sehol sem találta a baltáját. Mivel télen ez a legértékesebb dolog a világon, arra gondolt valaki ellophatta az éjszaka. Egész nap azon járt az agya, ki lehetett a tolvaj. Csak hamar ki is találta, hogy a szomszéd lehetett a bűnös. Szúrós tekintettel kémlelte a szomszéd minden lépését, látta amint fát visz be a házába, amit biztosan a lopott baltával hasogatott fel. Nem látott a kezében baltát, ez gyanús gondolta, elrejti, hogy ne lássam, hogy az enyémet használja a sunyi tolvaj. Milyen peckesen kimérten járkál az udvarán, most már biztos, hogy ő a tolvaj. Odalépett a kerítéshez és átköszönt a szomszédnak, adjon Isten jó reggelt. Figyelte a szomszéd arckifejezését: a szomszéd zavartan kissé szégyenlősen fogadta a köszönést ;Fogadj Isten;. Gyanús, miért nem néz a szemembe, miért kerüli a beszélgetést. Mert ellopta a baltámat. A ház ajtaja előtt suttogva beszélt feleségével, biztosan arról, hogy ellopta a baltámat gondolta. A szomszéd minden gesztusa, szava cselekedete azt sugallta ő a tolvaj. Szólni kellene a csendőrnek, az ilyet fel kellene akasztani, aki ellopja a szegény ember baltáját. Egész nap morogva járt kelt az udvaron a gazda, apró gallyakat gyűjtött, hogy tudjon fűteni, ha már ellopta szomszéd a baltáját. Fertályóra múlva, ahogy a kertvégében törte a csutkaszárat meg a napraforgókóróját, egyszer csak az almafa tövénél megpillantotta a baltáját és rögtön belehasított a felismerés, tegnap itt vágott vele le egy száraz ágat az almafáról. Boldogan ment fel a házhoz a feleségének elújságolni, hogy hol felejtette a baltát. Az nap nem sokat beszéltek az asszonnyal, bort hozott a pincéből és odahívta a szomszédot a kerítéshez megkínálta egy kis borral, zavartan mondta, biztos elfáradt kend a favágásban. Amíg itták a finom vörösbort, nézte a szomszéd tekintetét, gesztusait, viselkedését és semmi jelét nem látta már, ami egy tolvajra emlékeztetné. Tanulság! – Gyakran hiányos ismeretek alapján alkotunk véleményt és könnyen ítélkezünk mások felett.

"Ad lectorem gratias ei simus"

Demecseri mese

A kicsiny Szabolcsi falu semmit sem változott az évek során. Mintha megállt volna az idő kereke. Az udvaron virágok termelik a nektárt, a kertben takaros gyümölcsfák pompáznak. A régi vályogházikó apró ablakaival ismerős emlékeket idéz a hazalátogató emberben. Hatalmas csillogó fekete autó jelenik meg a poros utcában, feltűnést kelt a szomszédok között, akik az alig elhúzott függöny mögött fürkésző szemükkel igyekeznek kikémlelni a jövevény kilétét. Egyenes tartású úrféle száll ki a limuzinból, hívás nélkül határozottan lép be az udvarba, nyitva hagyva a nyikorgó öreg kaput. Férfiúvá érett érces hangon mondja: „Jó napot” – nem a tisztes köszönés végett inkább, hogy figyelmezzen rá valaki- Merre bujkálnak? – inkább fitymálóan, mint kérdően- A hangra a kas felől előtűnik a gazda, hajlott gerincű ősz öreg ember, a disznóólhoz érve leteszi a vellát, és kíváncsian közeledik az ismeretlen felé, csak közelebb lépve ismeri meg az eperfa árnyékában álló fiát, szeme sarkában megcsillan egy könnycsepp, alig hallhatóan motyogja: „Kisfiam te vagy az?” Fölényes hang válaszol: „Ha látja, minek kérdezi?” Az ellentmondást nem tűrő választól a szomorú csend magas falat emel apa és fia közé. Az apa a nyári konyhába invitálja fiát, közben elcsukló hangon meséli, hogy a mama két hónapja kórházban van. A fiú nem igen hallja, mert gondolatai messze járnak, homlokát a nagy töprengés sűrű hálója elfedi. Vonakodva ül le az asztal mellé a hokedlire, ápolt ujjaival előzőleg megérinti, hogy ellenőrizze a tisztaságát. A szerető atya igyekszik minden jóval kedvében járni rég nem látott fiának. Előkerül a tányérra a kolbász és kenyér, mellé paradicsom, paprika, és ki tudja mennyi mindent rakna a csöppnyi asztalkára, ha érkezése lenne. Egyél kisfiam, addig én szívok fel egy korsó finom fehérbort, hogy jobban csússzon az étel. „A fiú belecsíp a kenyérbe és hideg, érces hangjával szakítja meg az invitáló szavakat. Nem vagyok én éhes! Sötét van itt, akár a kriptában, miért nem kapcsolja fel a lámpát? Az apa sietve kapcsolja fel a villanyt, s közben mentegetőzik: „Spórolok az árammal, mert kicsi a nyugdíjam. Ugyan már, amiben maga a hibás, azt ne kenje másra” – hangzik a könyörtelen válasz. A szerető fiúból nagyon fontos ember lett a városban, így könnyen ítél meg másokat. A szülői ház, ahol 18 évig élt, túl földhözragadt és poros viskónak tűnik mára. Fintorogva lép ki az udvarra, krákog, zavartan rágyújt egy cigarettára, megtörli izzadt homlokát egy illatos kendővel, majd gyorsan határoz. „Na megyek apám, mert sietnem kell”. Villámgyorsan zárja be a kaput, az Apa a kapun belülre szorul. Megfordul és akkor veszi észre az eperfát, amin annyit játszott gyerekkorában. Homályos emlékek tűnnek fel előtte, amelyek zavart okoznak a gondolataiban. Az Apja akkor ültette a fát, amikor a gyerek született, és ma már égig ér. „Hogy megnőtt ez a fa” – morogja a fiú. „Meg fiam, látod akármilyen magasra is tör a koronája, azért ebbe a földbe gyökerezett. Az úrfi a kapun át felülről sietősen nyújt kezet az Apának, nem néz rá közben, mert az autó riasztóját babrálja. A hatalmas autó felkavarja a szűk kis utca porát és ahogy jött, olyan gyorsan tűnik is el benne. A nagyvilág elnyeli az autót és vele együtt a fiát. A könnyeivel küszködő apa, még áll egy darabig a kapuban, közben megnyugszik az út pora, és vele együtt megnyugszik az öregember is. Lassan komótosan elindul a szénaboglya felé, a disznóólnál vállára veszi a vellát közben halkan súgja magának: „A fiam volt!?” Szép volt a mesém? Pedig nem mese ez gyermekem...

"Ad lectorem gratias ei simus"

Disznóölés falun

Kedves hallgatóim, diákjaim! Rétközi tájszólással mesélek nektek; Szegények vótunk, de minden évben vágtunk disznót, és mindig karácsonyra. Hideg is vót, korán is vót setét is vót. Meggémberedett a kezem a hidegben, míg megkapargattunk a disznó bőrét, hiába volt meleg a víz, egy pillanat alatt elhűlt. Az ötvenes években úgy kellett szúrni , hogy senki meg ne hallja, a nyolcvanas években meg úgy, hogy azt higgyék a szomszédok kettőt öltünk, hagy egye űket az irigység. Előtte ittunk egy kupica pálinkát szíverősítőnek, közben ittunk egy kupicával hogy ne fázzunk, aztán inni illik a gazda egészségére is ugyi, és ez így ment egész nap, amíg be nem sóztunk mindent, talán még egymást is. A disznóól előtt lefagyott a hó csúszott mint a nyavalya, de a fogóknak is annyira mint a disznónak. A gazda bement az ólba, megsimogatta a jószágot, könnyes szemmel adott neki egy marék tengerit, aztán bement a házba, mert nem bírta végignézni a szúrást. Nagy keservesen kicibáltuk a szegény párát az ól elé, majd két markos legény aki a pálinkától, már elég erős volt és bátor hurkot tett a hátsólábára és villámgyorsan fel is fordította, míg elől a böllér akinek a gumicsizmaszárában büdösödött addig a kés, egy elegánsnak éppen nem nevezhető mozdulattal kibillentette az állatot hogy megfelelő testhelyzetbe kerüljön. Ez így elmondva lett vóna a forgatókönyv, de a disznó mindig felülírta, talán mert nem ismertettük vele is a tervet. Szóval amikor kihúzták a hátsólábait, az könnyen csúszott ki alóla, de amikor már azt hittünk mienk vagy anyuci, akkor rúgott egy akkora menkő nagyot hátra, hogy a két 110 kilós legény mint a pingponglabda repültek egyenesen az ólig, a másik pofont az ól ódala adta nekik. Ilyenkor már jobb ha a falu papja vagy gyerek nincs a közelben, mert a választékos beszéd inkább ízes lett mint a bukta. A böllér hátranézett hátul senki, hát ti meg hova mentek még nem végeztünk. Senki sem értékelte a humorát. Újra nekiestek és vitát nem tűrve a böllér sebészeleganciával megtette amiért felkelt,de mivel nem rögtön lehelte ki a lelkét, megadta neki a kegyelemdöfést. Ennek azért volt némi hangja, amiből tényleg arra következettek a szomszédok, hogy ezek bizony kettőt öltek. Én vótam a legfiatalabb így én tartottam a tálat amibe folyt a vér. Persze minden kuli munkát rám sóztak, ők meg be mentek inni egy kis pálinkát a nagy izgalomra. „Takard be szalmával meg ne fázzon.” mondta a böllér és én annak rendje és módja szerint be is takartam. Akkoriban nem vót gázpalack csak úgy parasztosan szalmával perzseltünk. Hajnalban hozattak fel velem elegendő szalmát, amit a disznóól elé raktam le, még mondta is a böllér, nincs hely ahol megöljük a disznót. Nagyon fáztam, így én is bementem a nyári konyhába, a többiekhez, ahol már jó volt a hangulat, mesélték el ahogy elrepültek mint a darumadár, amikor rúgott egyet hátra. Na emberek fogjuk hozzá a perzseléshez mert menten este lesz. Én még bennmaradtam inni egy kis forró teát, meg fokhagymás pirítóst enni, de a nagymenők kimentek perzselni. A böllér meggyújtotta a szalmát, piszkálta villával de a szalma egy pillanat alatt leégett, a disznó meg sehol. Na ezek el kezdték keresni, egyik a kasba, a másik csirkeólba,a harmadik a csűrbe, a gazda a disznóólba bújt befele és szólítgatta a kucukát de az nem felelt. Kimentem egyik kezemben a forró teával, a másikban a fokhagymás pirítóssal és valami nem tetszett nekem, nem értettem mit rohangálnak ezek. A böllér cifrát káromkodott és dühösen vágta bele a vellát a másik szalmakupacba. Igen ám, de az azzal a lendülettel ki is ugrott belőle. Hátratolta a kalapját és vakargatni kezdte a kopasz búbját, olyankor mindig földhöz csapta a kalapot, most is ez történt, hát a disznó ott volt a szalma kupac alatt, ahogy én betakargattam, de a pálinkás társaság a másikat gyújtotta meg. mint mindig most is engem hoztak ki hibásnak a dologban. Mehettem a csűrbe megint szalmáért.

"Ad lectorem gratias ei simus"

A szegény pulya batyuja

Kedves hallgatóim, diákjaim! Rétközi tájszólással mesélek nektek;  Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, akkoriban éltem én pulyaként. Vasárnap reggel elgerebjéltük az utcát, elsepertük az udvart, mert ez a feladat a pulyának volt kiadva, mint ahogy a jószágnak enni adni. A kilenc órai misére mentünk elegánsan tisztán,pedig csak lavor volt otthon meg gémeskút, meg szappan. Ha a feszületnél nem álltál meg keresztet vetni, az első ember nyakon vágott érte aki arra jött, pedig nem is ismertétek egymást. Kötelességre és munkára nevelték a pulyákat apró koruktól. Ha jött a nyári szünet, mentünk a tsz.-be kapálni, ha jött a tél mentünk erdőt ritkítani vagy fát vágni. Sosem unatkoztunk, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nem volt csap, a gémeskútból főztünk és az utca végéről hoztuk a kerekeskútról az ivó vizet. Munka közben játszottunk nem nagyon unatkoztunk. Hajnal 4 kor indultunk a szőlőbe kapálni, mert akkor még nincs meleg. Akinek nem csillogott a kapája, azt megszólták a faluban. Amíg fiatalok és gyengék voltunk addig a kanálisra jártunk forgatni, ősszel az akácerdőbe gombászni. állandóan sebek voltak rajtunk a lábunkon a fejünkön, a kezünkön, nem fertőtlenítette senki nem kötötte be senki túléltük. Ha egyik verekedett a másikkal, a szülők szétválasztották őket és ki ki a sajátját még otthon is jól elverte. A zsíros kenyér, a zsírban pirított kenyér a hagyma és a szalonna mindennapi étel volt. Az ételek zsírosak voltak fűszeresek nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de mivel mi nem tudtuk ezért túléltük. A forralt tejhez cikóriakávét öntöttek de az több volt mint a tej. Mosatlanul ettük a gyümölcsöt a fáról. Ha leeset a kenyér meg kellett enni nem volt szabad kidobni a papát, mert a kenyeret papának hívták. Az utca volt a focipálya, kótya volt a labda. Háborúsdit játszottunk fapisztolyokkal, indiánok és cowboyok között dúlt a harc. Az iskolában, ha egy tanár nyakon vágott, sunyítottunk, nehogy otthon megtudják a szülők, mert akkor még kapunk. Hálás vagyok, a pofonokért, a nyakasokért a körmösökért, mert így lett ember belőlem. Nádtető volt a házon, sárból volt tapasztva, a plafonon a gerendák látszottak, a lábunk alatt sárral volt felmosva a döngölt föld. A padláson 3 forintos könyvek voltak, mind elolvastuk, kívülről tudtuk a bibliát, mert annyit olvastunk fel nagymamának a tornácon. Ha berepültek a legyek, édesapám vágott egy egy akác ágat mindenkinek és azzal kergettük ki a legyeket. Körbe körbe rohantunk az asztal körül a szüleinkkel és mi gyerekek nagyon élveztük, közben a legyek kiiszkoltak az udvarra. Ha a cipőt kinőttem, kivágták az orrát, inget gatyát sosem vettek nekem, mindig valakiét hordtam. Kabátom kesztyűm sose volt, illetve 18 éves koromban kaptam először. Az emberek nem voltak irigyek, mert mindenkinek ugyanannyija volt. Ha kért valaki egy kanál zsírt kölcsön biztos megadta, mert a becsületükre kényesek voltak az emberek. Ha néha birkóztunk is egyet, nem tartottunk haragot.Nem beszélhettünk csúnyán, mert akkor édesapám lekavart egy akkorát, hogy zúgott a fejem tőle.Ha a szomszéd reggelit csinált a gyerekeinek, minden gyerek bejött, megkérdezte az egyik kis maszatos pulyától – miután megtörölte az orrát- te ki fia vagy? Kiderült a szomszéd utcáról került ide. Megtörölte az arcát kezet kellet mosni a lavórban, és kapott ő is egy szelet pirítóst majd hazaküldte, mert a szülei nem tudták hol lehet. Senki sem beszélt vissza, elfogadtuk egymás anyukáját, mintha a mienk mondta volna. Ha a szomszédban tengerit törtek, beálltunk mi is segíteni. Munkára voltunk nevelve. Nem voltak játékaink de volt fantáziánk, nem volt zsebpénzünk, de meg volt mindenünk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűn, a jó, a felelősség, becsület, munka. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül állnak. Felnőttünk és a pulya batyuja megtelt minden jóval amit a szülői szeretet csak bele tudott tenni.

"Ad lectorem gratias ei simus"

Nem csak a húsz éveseké a világháló!

Kedves hallgatóim, diákjaim! Isten segítségével több mint tizenöt éven át tanítottam ingyen számítástechnikát idős embereknek. A politikai hatalom azonban félreállított, mert ingyen csináltam és ő szerintük ebben sok pénz van.  Az évek során ezernél is többen ismerhették meg az informatikában rejlő lehetőségeket. Az indított tanfolyamok célja, hogy megtanítsam az idősebb korosztály tagjait a számítógép használatára, az internet és a szövegszerkesztés rejtelmeire. A számítástechnikai ismeretek ma már az általános műveltség részét képezik. A XXI. század embere nem nélkülözheti ezeket az alapvető ismereteket a mindennapi életben. Az idősebb emberek is felismerték azt, hogy a hivatalos ügyeik intézésében is óriási segítséget jelent a számítógép és az internet. A lakosság jelentős részét kitevő társadalmi csoport informatikai szegregációját hozta magával a piacorientált társadalmunk. A tanfolyamunk missziója a generációk közötti digitális szakadék áthidalása. A társadalmi esélyegyenlőségért küzdő kulturális intézmények, köztük a mi könyvtárunk is felismerte ennek fontosságát. A 25 órás gyakorlatorientált, kiscsoportos tanfolyamokon a résztvevők elsajátíthatják a világhálón való keresés és böngészés, a szövegszerkesztés, illetve az elektronikus levelezés alapjait is. A hatékony oktatás érdekében 15 főben maximáltam a csoport létszámát. Minden egyes hallgatóval külön foglalkozom, figyelembe véve életkori sajátosságait, lehetőségeit, a leghatékonyabban alkalmazható didaktikai módszer megválasztásával segítve elő az ismeretek rögzítését. Ez alatt az ötször öt óra alatt nem csupán betekintést nyújtunk az informatika eddig számukra zárt világába, de adathordozón is rendelkezésükre bocsátom a tananyagot, melynek segítségével tovább fejleszthetik ismereteiket. A hallgatóink között éppúgy találhatunk szakmunkást, mint orvost vagy jogászt, vagy nyugdíjas tanszékvezető főiskolai tanárt. Közös bennük, hogy integrálódni szeretnének újra a társadalomba. Az idősebb korosztály tanítása komoly pedagógiai és didaktikai ismeretet igényel, sok-sok toleranciát és nem utolsósorban empátiát. Minden hallgatóval külön-külön kell foglalkozni, feltérképezve a benne rejlő képességeket, felismerve korlátait, és megtalálni számára a leghatékonyabb módszereket az ismeretek elsajátítására. Megtanulnak újra tanulni, hatékonyan és önállóan. Minél több didaktikai módszert találunk a pedagógus palettáján, annál nagyobb az esély arra, hogy megtalálja az egyén számára leginkább megfelelő leghatékonyabb módszereket. A minimális kompetenciához vezető út nincs kijelölve, sem iránya sem hossza. Ha a hallgatók tisztában vannak korlátaikkal, nem értékelik kudarcként a pillanatnyi megtorpanásokat, hanem a tanárral együttműködve keresik a leghatékonyabb megoldást a probléma kiküszöbölésére. Azoknak, akik nem látnak jól, nagyobb betűket állítunk be a számítógépeken. Annak érdekében, hogy együtt tudjunk haladni, projektort használunk, így mindenki követheti az instrukciókat. Ha a hallgatónál az ízületek nem működnek megfelelően, akkor megoldhatatlan számára például a két gyors kattintás végrehajtása, ezt kikerüljük azzal, hogy csak egyet kattint, majd lenyomja az „Enter”-t, az eredmény ugyanaz lesz. A számítástechnikának megvan a sajátos „terminus technikus”-a, ami ennek a korosztálynak idegen, ezért nehéz megtanulni, ugyanakkor az alapfogalmak megtanulása nélkülözhetetlen feltétele a továbblépésnek. A tanítás során ezeket a a szakszavakat a minimálisra csökkentem. Hétköznapi szemléletes példákkal igyekszem megértetni az összefüggéseket. Mivel ebben a korban már fáradékonyabb az ember, a folyamatos hosszan tartó figyelem megerőltető, ezért gyakori szünetekkel és beszélgetésekkel oldom fel a monoton tanulást. A hosszútávú memória már nem a régi, ezért gyakori ismétlésekkel szoktuk elmélyíteni a tanultakat. Az elkóricáló báránykát mindig visszavezetem a csoportba, mert mindenki egyformán fontos számomra. Együtt haladunk és mindenki egyszinten van a tanfolyam végére. A leggyengébb láncszem határozza meg, meddig jutunk el. Az alapismeretek átadására elég ez a 25 óra, de a készségszintű ismeretek elsajátításához sokat kell gyakorolni. Azok a hallgatók, akiknek nincs otthon számítógépük vagy internet elérhetőségük, de tagjai könyvtárunknak, naponta egy órát használhatják a számítógépet az itt tanultak felelevenítésére. Az elektronikus kommunikációban való jártasság révén, kapcsolatot teremthetnek a családjukkal, barátaikkal, rokonaikkal, az internet segítségével tájékozódhatnak az őket érintő társadalmi, kulturális, egészségügyi információkról, bekapcsolódhatnak a társadalom vérkeringésébe. Jó érzés ezeket az idős embereket újra látni, akik visszatérve könyvtárunkba már önállóan tudják használni a számítógépet. Fontos a tanítás során, hogy csak a szükséges ikonok legyenek az asztalon! Praktikus ismereteket kell csak tanítani. Fontosak a szekunder motivációk az érdeklődés fenntartásához. A színes, őket érintő témák. Életkori sajátosságok figyelembe vétele. Elismerés, megerősítés, és siker fontossága. A világos célok. Nincs teljesítménykényszer. Empátia, emocionális érzékenység, esélyegyenlőség. Az egyén hiányosságaihoz igazodva, a helyes és eredményes didaktikai módszer kiválasztásánál a döntést több szempont együttes figyelembe vételével kell meghozni. Látásprobléma esetén: A monitor beállítás és a karakter méret beállításának megtanítása fontos feladat, hogy bárhova is vetődik képes legyen beállítani magának a számítógépet. Példáúl a CTRL+ segítségével képes akkorára nagyítani a böngészőben megjelenő szöveget képet, ami neki a legoptimálisabb.

Mozgáskoordinációs probléma (egér mozgatása az asztalon) : egy egyszerű programmal az egérhasználat gyakorlása szórakoztató játék.

A motiváció hiánya: Figyelemfelkeltés, az időseket érdeklő lehetőségek megismertetése az interneten pl.: gyógyszerek leírása, buszmenetrend, alternatív gyógyászat. Kapcsolatok elősegítése: web-kamera segítségével kapcsolattartás az unokákkal.

Önbizalom erősítés: csak olyan feladatot adunk, amit képes elvégezni, olyan ütemben haladunk amire képes

Felmérés: az oktatás céljának közlése mellett fontos az előismeretek birtokában felépített oktatási struktúra kialakítása, ami egy előzetes felmérés során megismerhető.

Félelem: a belső feszültség és félelem kognitív disszonanciájának kezelése a siker és önbizalom erősítés révén.

Gondolkodás: szerkezetileg egységesen felépített, jól működő, gondolkodást serkentő és elősegítő közvetlen beszélgetés. Hogy lehet? Hogy tudnánk megoldani? Gondolkodás fejlesztése felfedezéses tanulással.

Felfedezéses tanulás: a főbb célok megismertetése, kiinduló kérdések megfogalmazása. Megbeszélés, vita nyomon követése, háttérből irányítás, és a helyes következtetések megfogalmazása. A gondolkodási műveletek tudatosítása, rögzítése.

Önálló tanulási képesség: a súgó használata, próba megismerés, empirikus tanulás.

Ellenőrzés: a közvetlen visszacsatolás fontossága az órán, azonnali reakció logikus, világos, strukturált közlés révén, a gondolkodás és a megértés ellenőrzése folyamatosan.

Megértés: a fogalomtanítás magyarázattal és reprezentatív példákkal illusztrálva közérthető nyelven történik.

Ismétlések: lényeges, amíg az elsajátítás nem teljes, folyamatos kontroll. A készségtanítás direkt oktatással történik. Alapvető készségek és elemi ismeretekhez.

Felidézés: ismétlések során kulcsszavak, amik elindítják a felidézést.

Új ismeret átadása: Kis lépésekkel az új ismeret bemutatása. Irányított gyakorlás, majd ellenőrzés.

Logikus értelmezés: Szemléltetés-illusztrálás köznapi empirikus módszerekkel, életből vett példák.

Feladatok: Az ismeretekre épülő feladatok megoldása, mint meghívó-készítés, névjegykártya, esztétikai élmény átélése cikk megírása révén. Egy ismeretlen program problémája, valamilyen tevékenység, tudás elsajátítása önállóan

Kapcsolattartás: Ma is sokan küldenek email, ha elakadnak, van olyan hallgatóm aki 2001-ben járt hozzám és ma már szoftverüzemeltetői végzettsége van. Sokan regisztráltak a facebookra ahol bejelölnek, sokukra nem emlékszem már névről, de boldog vagyok, hogy segíthetem őket egyengethetem az életüket.

Zárás: baráti beszélgetés az óra közös értékelése, gyenge pontok, amit a következő alkalommal át kell vennünk. A sajátos didaktikai módszerek idősebb emberek oktatására, illetve az átadott információk rögzítésére és felidézésének elősegítésére jól használhatók. A felnövekvő nemzedék nem tanítható meg előre mind arra, amire a következő 40 évben szükség lesz. A tudomány és a társadalmi fejlődés nagyléptékü fejlődése miatt nehezen jósolható meg, mi lesz a trend, milyen irányba mozdul el a társadalmi szféra. A változásokra gyorsan reagáló dinamikusan gondolkodó racionális embereket kell nevelni, akik plasztikusak és nyitottak az új kihívásokra, kortól függetlenül. Feladatom: Az én dolgom csak annyi volt, hogy visszaadtam a hitet, nekik, amit lehet gyermekeik családtagjaik nyirbáltak meg, mert nem volt elég türelmük kitartásuk a szülő megtanítására.

"Ad lectorem gratias ei simus"

Egy régi Demecseri emlék

Kedves hallgatóim, diákjaim! Egy szép történetet mesélek nektek; Valamikor réges-régen, amikor még a gémeskút vizéből lehetett inni, akkoriban nekem is szép barna hajam volt mint nektek, amikor még a falu végén az akasztóhegy nem volt olyan meredek, na akkoriban történt velem meg ez a furcsa eset.

A szegény ember mindig vigyázott a jószágra, mert kevés volt neki és nehezen nevelte fel. Édesanyám tyúkjait egy kackiás kokré ( kakas) őrizte és kergette naphosszat az udvaron, persze néha engem is megkergetett.

Amikor megkérdeztem édesanyámat, miért kergeti a tyúkokat, csak annyit felelt, játszanak, mert szerettek kergetőzni, persze én megértettem mert mi is nagyon szerettünk fogócskázni. Egyszer a kakas belelépett egy ledecia szúróba, onnan kezdve csak sántikált az udvaron. Édesanyám hamuba mártotta a kakas lábát amitől meggyógyult neki. Én hogy okosodjak sok nehéz kérdést tettem fel szüleimnek. Ha kimerítő választ kaptam aznap nem volt több kérdésem, de olyan sose volt. Édesapám gyakran mondta is milyen kimerítő vagyok. Ezt ma-már a felségem mondogatja elég gyakran. Ha kérdeztem apámtól valamit mindig azt mondta; menj anyádhoz erre csak ő tudja a választ. Mentem is rögvest és tettem fel bölcs kérdéseimet.

-Mit csinál a kakas a tyúk hátán?

-Utazik.

-Miért?

-Mert belelépett a szúróba és most fáj a lába

Nézd édesanyám, most meg a másik tyúk viszi a hátán a sánta kakasunkat.

-Miért?

-Mert a másik elfáradt.

Nem értettem, hogy miért viteti magát a tyúkokkal még azután is miután meggyógyult lába, de édesanyám azt mondta; játszanak.

Egyik nap, amikor éppen én vigyáztam a baromfira, látom ám, hogy a kokré a csalánba megy befelé, hát nekem se kellet több, fogtam egy azsagot (botot) és odacsaptam a gerdójára (hátára), közben magyaráztam bölcsen neki, most gyógyult meg a lábad te buta, más se hiányzik mint most meg a csalán megcsípje, oszt megint a tyúkokkal cipelteted majd magad mint a múltkor. De hiába vigyáztam rá naphosszat, a mi kokrénk (kakasunk) lába mindig fájt, mert állandóan a tyúkok hátán ült. Hanem egyik nap látom ám, hogy Édesanyám ollóval levágja a szárnya hegyét a tyúkoknak meg a kokrénak azonnal elindítottam bölcs kérdéseimet

-Miért?

-Hogy ne repüljenek el.

-Látod a gólyát az égen?

-A mi tyúkjaink is elrepülnének, elvinnék a tojásokat is.

Mivel szerettem a sülttojást, aligha kellet ezt tovább ragozni. Sokat tojtak a tyúkok, láttam ahogy édesanyám a kötőjébe gyűjtve viszi be a kamrába a tojásokat, ezért ezt én is kipróbáltam, mert hogy már nagy fiú vagyok, bár néha egyet-egyet elejtettem mert kigurult az atlétám elejéről, de gondosan el rejtettem, a bizonyítékot ebben cinkosom volt a plútó kutya. Egyszer a szomszéd kutyája, ami mindig átjárt hozzánk a mi kutyánkkal játszani, elvitte az egyik tyúkot. Hallottam, hogy édesapám azt mondja édesanyámnak, hogy a szomszéd elintézte a kutyát. Attól kezdve nem láttam a szomszéd kutyust, meg is kérdeztem septiben édesanyámat, hogy

-Hova lett?

-Tudod fiam ellopta a tyúkot és szégyenében világgá ment.

-És a tyúk?

-Azt is magával vitte.

-Ketten mentek világgá?

-Bizony mondta édesanyán.

Szép lassan elfogytak a tyúkok, csak egy állandóan csukló tyúk maradt, amire azt mondta Édesanyám, hogy kotlik. Édesanyám mondta édesapámnak adjon neki vizet attól elmúlik a csuklása, ez igaz lehet, mert amikor én csuklottam és ittam egy pohár vizet nekem is elmúlt. Viszont édesapám nem megitatta, hanem leöntötte egy vedér hidegvízzel, amin én jót nevettem, meg is magyaráztam édesapámnak, hogy nem leönteni, hanem megitatni kellet volna. Furcsa módon a hidegzuhanytól meggyógyult, már nem csuklott tovább ezért aztán vasárnap ő lett az ebédünk díszvendége. A következő vasárnap a sánta kakas következett, pedig akkor már nem is sántított.

A tyúkól alatt a plútó kutya ásott magának egy hatalmas gödröt, ahova bevackolta magát, télen a hideg ellen védekezett így, nyáron meg a meleg ellen, mivel hatalmas meleg bundája volt, amit nehezen viselt el a 40 fokos melegben. Három hét telt el azóta, hogy a kotlót is levágtuk, reggel szokásos őrjáratomat végeztem az udvaron, velem szembe jött a plútó és látom ám, hogy mögötte csipogva lépdel három kiscsibe.

-Honnan kerültek ezek ide?

Kérdeztem bölcsen édesanyámtól

-Talán a szomszédból mondta

-Szólj Ica néninek számolja meg a csibéit

Átrohantam kétségbe esetten, Ica néni majd szívbajt kapott, nem tudta mi lehet a baj, megszámolta az övé mind meg van. Kiderült, hogy a plútó a tyúkól alá begurult tojásokat kiköltötte a nyári nagy melegben. Csudájára jártak a szomszédok, nem akartak hinni a szemüknek. Vasárnap a miséről jöttek a kontyosrádiók (vénaszonyok), leültek a padra, mert minden ház előtt volt egy pad, onnan terjedt a pletyka és megbeszélték a történteket, egyesek már azt is tudni vélték, hogy nem csak hogy kiköltötte a tojásokat a kutya, de egyenesen ő is tojta azokat. Ha a plútó lefeküdt a lugas alá a csibéi is mellé kuporodtak. A kutya ha enni kapott, akkor a csibék is kaptak darát egy másik tányérba. Gyakran átmentek a kutya tányérjából enni, aki erre morgott egy kicsit, de látva az elpusztított ételmennyiséget hagyta a csibéket enni. Különleges kutya volt. Amikor édesapám reggel elindult a gyárba, a plutó kutya minden reggel elkísérte a sarokig, és onnan nézte amíg a következő saroknál be nem fordul, majd haza cammogott a csibéihez. Két órakor, amikor fújt a gyár jelzőkürtje, plútó felugrott és elindult az utca sarkáig, ott leült és kémlelte a jövő embereket, és amikor megpillantotta édesapámat, hatalmasakat ugorva fegyelmezetten megvárta amíg odaér, majd édesapám, üdvözölte és együtt jöttek haza. Egy alkalommal azonban minden megváltozott. A plútó kutya meghallotta a gyár jelét és elindult a sarok felé. Jöttek az emberek, de édesapám nem volt köztük. Az emberek akik jöttek, megsimogatták a plútó buksiját és mondták neki, menj haza kiskutyám, de az nem tágított, csak várt. A szomszéd néni, aki jól ismerte a kutyát, ő jött utolsónak az úton, könnyes szemmel megölelte plútót és mondta neki, hogy nem jön többet a gazdi, gyere plútó menjünk haza. A kutya érezte az asszony hangjában a fájdalmat, megértette mit akar közölni, még visszanézett egyszer az útra, majd még egyszer és együtt hazajöttek. Pár nap múlva a plútó a tornácon kilehelte a lelkét. A száz éves nagy diófa tövébe temettük el, szeretett ott heverészni, a gazdája lábánál, aki ott olvasta el mindig az újságot az öreg karosládán. A diófa még mindig megvan, rápillantottam és eszem bejutott ez a régi történet.

"Ad lectorem gratias ei simus"

Nagyanyám monta, hogy görböld be a verőcét kidugja a gerdóját a talpas tik, oszt  göbe leharapja a fejit, a kátrányzárat pedig dágványozd be, nehogy beleálljon a zsedőke, mert feldobjuk a híjúra a kokrét a tródlik mellé.

Keresd a jót...

Kedves hallgatóim, diákjaim! Megint mesélek nektek; Volt egy szegény embernek egy kis koszos gyermeke, akinek nem volt szép ruhája, nem voltak játékai, akinek nem voltak játszótársai, kiskoszosnak csúfolták mert környezetükben náluk kicsit jobb módban éltek a többiek. Szülei úgy nevelték, hogy mindennek lássa meg a jó oldalát. Mivel egyedül játszott, teremtett magának a fantáziájában egy képzeletbeli világot, ahol minden az ő hasznára és boldogságára van. Ebben a világban, ha esett az eső, ő örült hogy felfrissítette, ha nagyon sütött a nap, azt mondta rá felmelegít a napocska, ha fújt a szél piros lesz az orcám tőle, ha esett a hó, könnyebb a tüzelőt szállítani szánkóval, ha jéggé fagyott a pocsolya nem kell tocsogni a sárban. Ha fél pohár tejet kapott örült hogy ilyet ihatott, a pirítóst boldogan ropogtatta és ha a zsíros kenyér mellé hagymát kapott örömében könnyezett. Szemlélete más volt, mint a többi szomorkodó emberé, mert mindenben a jót kereste. Az emberek kótyagosnak gondolták és felnőttként is elkerülték. Mindig vidám volt és elégedett, míg a többiek állandóan siránkoztak keseregtek. Mivel sokat volt egyedül, eljárt a könyvtárba olvasni, ott a fantázia világában teljesülhetett minden vágya. A könyvtárból hazafelé a padon ülő emberek gúnyolták, minek neked az a könyv kiskoszos, talán bizony billeg az asztal otthon? Ugyan már asztaluk sincs és jókat nevettek, de nem haragudott, ő is csak nevetett rajta. A sok olvasástól nőtt a szókincse, tisztult a beszéde, nőt a műveltsége és a tájékozottsága, lassan megismerte a világot. Egy idő után járni kezdett a közeli városba, a padon ülők kérdezték tőle, hova-hova talán a piacra? Nem a főiskolára járok. Nagy nevetés tört ki, takarítani vagy moslékért? Csak nevetett ő is az őt gúnyolókkal. Egyik nap a szomszéd kivitte az újságot a padon ülő kontyosrádióknak, akiknek arcára fagyott a mosoly, amikor olvasták, hogy tanári diplomát kapott a kiskoszos. Attól kezdve, ha megjelent eliszkoltak a padról mindenkinek váratlanul dolga akadt otthon, vagy csak szégyelltek a szemébe nézni és csak kis idő múlva szállingóztak vissza, mint a verebek, ha macska megy el előttük. Összesúgtak mögötte, de most már nem nevették ki. Közben a városba költözött és pár év múlva megint olvasták, hogy egyetemi tanári diplomát is szerzett a tanár úr, mert hogy most már így hívták, sőt büszkén dicsekedtek vele, hogy a szomszédunk volt gyerekkorába. Alkalmanként visszatér még ma is a kis falucskába a temetőbe virágot visz a szülei sírjára, és ha meglátják a sírnál sokan odamennek hozzá beszélgetni, azok akik annyit gúnyolták csúfolták, de ő mint akkoriban most is csak a szépre emlékezik és szelíden és szerényen válaszol a falubelieknek. A kapukból régen eltűntek már a kispadok, amiken ültek a kontyosrádiók, mert hogy így nevezték a pletykás asszonyokat akiknek soha semmi dolguk nem volt a házukban vagy az udvarukon, csak naphosszat kinn ültek és mindenkit kicsúfoltak. Ma már előre köszönnek neki és vele példálóznak a gyermekeiknek, mert ők is tudják, hogy aki sokat olvas, az sokra viheti az életben.

"Ad lectorem gratias ei simus"

Őszintén a szeretetről

Szeretni kell ennyi az egész. Aki szeretetben él, nem büszke és nem akar azon uralkodni akit szeret, csupán szolgálni azt, amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon annak akit szeret, megérthetjük egymást, de megfejteni mindenki csak önmagát tudja. rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. aki a legkedvesebb, lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad kutatni, a szeretet mélyebben van a tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak – amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak mások számára. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És ez az érzelgősség szerintem a legrosszabb a világon. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen. Jéghegyek vagyunk önmagunk óceánjában, egykilenced rész ami látszik belőlünk, a többi a mélyben rejtőzik a kíváncsi szemek elől. Minden elmenő elvisz belőlünk valamit, ami nem jön vissza soha többé már. Nem lehet úgy labdázni, hogy ha rossz labdát dob a másik, akkor te is rosszat dobsz neki. Ha játék közben elkezdjük büntetni a másikat az ügyetlenségéért, akkor a játék elromlik, elfajul, nem játék többé, hanem harc, véres háború. Ha a szép játék a cél, akkor függetlenül attól, hogy milyen labdát kapok, nekem minél jobbat kell adnom. Ha az ember csak vissza tud emlékezni mindarra, amit látott, akkor már sosem henyél, igazában sohasem magányos, és nincs többé egyedül. Álmodunk és vágyakozunk – mert mindezek nélkül szegényebbek lennénk. Álmodni annyi, mint átváltozni, hiszen sosem álmodjuk azt, hogy alszunk, és álmodunk. Álmodunk, és értetlenül állunk a világ előtt, melybe álmodjuk magunkat. Álmodjuk, hogy nevetünk, és álmodjuk, hogy sírunk. Álmodjuk, hogy hatalmasok vagyunk, és álmodjuk, hogy porba hullunk. Álmodjuk, hogy élünk, és álmodjuk, hogy meghalunk. Álmodjuk, hogy az élet valóság, majd pedig hiszünk benne, hogy álmaink valóra válnak. Hiszünk, mert álmainkban hinni annyi, mint egész életünket álomban tölteni, s élni az életet, melyet álmodunk magunknak. A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben. Csak az élhet, ki mindig nevet, kiből kicsordul minden szeretet. Kinek lelke az élettől vidám, s himnuszt zeng az élet hajnalán. Ki minden szívből szivárványt fakaszt, ki minden sziklából virágot szakaszt. Ki az élet szintjén győztesen robog, csak az élhet, ki mindig mosolyog! A nehéz ügy nagyon nehéz, még annál is nehezebb!! Aki egy ügyért áldozatot hoz, nemcsak azért teszi, mert győzelmét várja, hanem mert hisz benne. Hit nélkül nem lehet értelmesen élni, és értelem nélkül nem lehet hinni. Hit nélkül megbotlasz egy szalmaszálban, hittel legyőzöd a hegyeket. Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Ha egyedül vagy, annak, hogy egyedül lehetsz, ha nem vagy egyedül, annak, hogy nem kell egyedül lenned. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van. Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemed, hogy meglássa azt!Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd kezedben, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. Ha úgy érzed, te vagy a világon a legszomorúbb, máris felderülhetsz, hiszen valamiben ;leg; lettél! Boldog és bölcs, aki azzal ébred: ma jobb akarok lenni, mint tegnap voltam. Akinek van akarata, azt vezeti a sors, akinek nincs, azt csak vonszolja. Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen mondat csupán. Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak, egyszerűen csak szeress, és fontos leszel annak akit szeretsz! Babits Mihály szerint Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. és akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek…

"Ad lectorem gratias ei simus"

"...szépet akarok álmodni veled..." Jártó Róza

A parasztbecsület

A tanyán az emberek önellátók voltak. Mivel volt föld, így mindent termesztettek, ami csak kellett a családnak. Az ételekhez a ruhákhoz a tüzeléshez, az építkezéshez mindent maguk állítottak elő. Kevés olyan dolog volt, amiért pénzt adtak, de azt is a Demecseri vásáron szerezték be, de még ott is volt úgy hogy cseréltek árut. A napi életvitelüket és az étrendjüket, a mindennapokat úgy alakították, hogy a rendelkezésre álló termésekből változatos étrendet tudjanak biztosítani. A parasztember találékonysága és életrevalósága tükrözte minden napjukat. Krumpli, paszuly, tengeri, liszt, tök, tej, tojás, befőtt, szalonna, tepertő, zsír vagy olaj mindig volt a ügyes gazdasszony kamrájában, aki egészséges és változatos ételeket készített. A sót a cukrot kellett megvenni a piacon, a ruhát és a lábbelit. 

etivásárok és országos vásárok

A Rétköz településein – Dombrádtól Kisvárdáig – nagy hagyománya volt a hetivásároknak. Ezeket többnyire a főtéren vagy egy kieső nagy téren tartották. Az országos vásárok különösen nagy eseménynek számítottak: ilyenkor még a környező megyékből is érkeztek árusok. Vót itt minden féle portéka; házi készítésű szappan, juhtúró, akácméz és mangalica szalonna, kézzel szőtt vászon és hímzett kendő, kovácsolt szerszámok és fábul kanál, tűzkű, meg élőállatok – lú, tyúkok, libák, disznók, vásárfia, mézeskalács. A vásár nemcsak kereskedelmi, hanem társadalmi esemény is volt. Itt találkoztak rokonok, barátok, itt szerveződtek házasságok és barátságok. A gyerekek számára pedig mindig ünnep volt: cukorkát, perecet vagy apró játékokat kaptak, miközben a felnőttek üzleteltek. Ma már ezek a vásárok jórészt eltűntek, de idősebb falubeliek szívesen mesélnek arról, milyen volt a piactér zsivaja, a kofák hangos kínálása, a parázson sült kolbász illata, vagy a vásári komédiások tréfái. Ezek a történetek nemcsak a múltat idézik fel, hanem arra is emlékeztetnek, hogy a közösség ereje mindig fontos vót számunkra.  Minden időszakban volt valamilyen gyümölcs a kertben. A kemencében sült krumplit megsózták, de a disznónak fövő krumpliból is kikapkodtak néhány szem hajas krumplit, amit szintén megsóztak. A lapcsánkát liszttel vegyített reszelt nyers krumpliból a palacsintához hasonlóan sütötték, a csírás galuskát főzték. A cinkét liszttel összegyúrt főtt krumpliból készítették, amit forró vízbe csorgatva főztek ki, majd hagymás zsírban felkavarták. Tálalhatták túróval is. Ebből az anyagból készült a lekváros gombóc, és a krumpli perec, amit olajban, kifli formában sütöttek ki. A krumpli puliszkát teljesen összetörték és zsíros hagymát tettek rá. Ettől a paprikás krumpli csak annyiban különbözött, hogy a főtt krumplit paprikás-hagymás zsírral öntötték le, s nem törték össze. A rakott krumplit tepsibe szeletelt nyers krumpliból, közé apróra vágott szalonnával megsütötték. Mindennapi eledel volt még a krumplileves, a habart krumpli és a savanyú krumpli. Igen gyakran fogyasztottak még káposztalevest, gersli levest, paszulylevest, lebbencslevest, különböző ízesítésű galuskákat, tengeri puliszkát. Az étolajat, a házilag megtermelt napraforgóból Demecserben üttették ki. Sok tejet ittak, és ha valakinek nem volt tehene, annak a szomszédok ingyen adtak tejet. Kedvelt étel volt az öhöm, amit bográcsban, szabad ég alatt főztek. Tördelt száraztésztát kevertek össze felfövésben lévő krumplival, leöntötték hagymás zsírral, és így főzték addig, míg egybe nem állt az egész. A kenyeret házilag készítették. A gazdasszony a liszthez vizet, kovászt adott és bedagasztotta. A kész kenyértésztát a szakajtókosárba helyezett szakajtókendőbe szaggatta ki majd a kendő sarkaival betakargatta. Amíg kélt a tészta, csutkával és szalmával befűtötte a kemencét. Amikor már bemelegedett, de még nem volt elég forró a kenyérsütéshez addig kiszakított néhány darabot a tésztából, kilapította és a parázs felett lángosnak megsütötte A hamar megsült lángost ették kaprosan, cukorral, de zsírosan is. „ Mikor szikrázott a tégla akkor be volt fűtve a kemence;. Ekkor a szakajtóból a tésztát a kenyérsütő lapátra öntötte, és bevetette a kemencébe. Bevetés előtt egy ujjal a közepét benyomta, hogy fel ne essen a haja. A dagasztóteknő oldaláról összekapart tésztát, a vakarót is megsütötték a kemencében, de néha olajban is. Hamarabb elkészült, mint a kenyér és csillapította az éhséget A megsült kenyeret letisztogatták és a megszegés előtt a késsel keresztet rajzoltak rá. Vasár- és ünnepnapokon nem maradhatott el az asztalról a húsleves és a töltött káposzta De ekkor készítették édességként a kőttes tésztákat is. Mivel volt tojás liszt, így a házi tésztát is a levesbe meggyúrták elnyújtották felvágták és az ágy tetején szárították, boltban nem is igen lehetett kapni akkoriban ilyet. A tyúkok szárnyát lenyírták, a kakas sarkantyúját is levágták, hamuba pergették, hogy ne fertőződjön el. A sarkantyú nélkül nem tudott repülés közben irányítani, így bent maradt a góréban a tyúkokkal együtt. Vetőmagot sosem vettek, nem is volt hol, mindig megszedték a vetőmagot hogy következő tavasszal legyen mit vetni. Az udvaron mindenkinek volt egy ásott gémeskútja, egy szérű ahol a paszuly cséplés történt. Ez az udvar egy tiszta része volt, ahol a homokos talajt keményre döngölték és többnyire agyaggal feltöltötték. Minden tanyatelken ástak egy gémeskutat. Az udvaron volt egy hombár, a szemes gabona eltartására szolgált, vesszőből fonták és sárral betapasztották. Volt még tengeri kas, amin olyan réseket hagytak, hogy kiszáradjon a tengeri. A baromfit a góréban tartották, a nyári hőségtől a tél beálltáig. A tengeri górét, az aratás után a szalmát, a réten forgatott szénát eltették télire, egyrészt alomnak, másrészt tápláléknak. Az udvaron kapott helyet az istálló, benne a marhákkal, lovakkal, az ólakban disznót tartottak, aminek zsúp fedele volt, az akolban vagy a karámban bárányokat, kecskéket, a legelő állatokat a néhol kopár szikes (sós) legelőkön tartották, a színben a föld műveléséhez szükséges szerszámokat; ekét, boronát, szekeret. A ház nádtetős, vert falú volt, vagy vályog, nyugat-keleti tájolású, és mindig a dombosabb részre építették. Tavasszal a húsvéti ünnepek előtt és ősszel mindenszentek előtt illett elvégezni a meszelést. A házikót kis kamra, konyha és tisztaszoba alkotta, aminek falán egy feszület, vagy egy szentkép díszelgett, amit a búcsúból hoztak. A szabad kémény és a búbos kemence fontos része volt a konyhának, ami padkával és kuckóval rendelkezett a kisgyerekek nagy örömére. A búbos kemence a konyhában a kémény melletti közfalnál, félkör alakú fal felrakásával történt. Amikor a fal elérte a nyolcvan centiméter magasságot, a körbevett üreget feltöltötték száraz homokkal, a z alját téglával rakták ki. A betöltött üreg tetejére vasabroncsot tettek, amihez hozzákötöztek négy lécet, és kúp alakzatban beállították a kémény irányába. Arra vigyáztak, hogy a lécekkel körbevett kemenceközép pontosan a kéményhuzatban legyen. A lécek alját csak annyira húzták széjjel, hogy a padkának maradjon hely. A kialakult kemencevázat vesszővel és dróttal keresztben beszőtték, úgy, hogy a keresztpálcák között kétujjnyi széles rések maradjanak. A tetejét szintén belécezték. Ezután következett a tapasztás, a pihentetett áztatott agyagba töreket szórtak, és a masszát jól összetaposták. Az elkészült kemencét kiégették, a tartólécek is elégtek, de akkor már tartotta magát a fal, mert olyan volt, mint egy kiégetett szilke. A keresztény ember, mielőtt megszegi a kenyeret keresztet vet rá, minden étkezés előtt imát mond, megköszöni Istennek amit adott. Még emlékszem az imára;; Aki ételt – italt adott, annak neve legyen áldott; Az élet része volt a böjt, a körmenet, a búcsú, a vásár, a vasárnapi mise. A felnőttek 4-kor keltek a gyerekek fél ötkor, nyáron korán világosodott és sok volt a munka. Előfordult, hogy csak sós paprikás kenyeret ettek hagymával, mert nem volt más, hozzá egy pohár tejet. A felesleget eladták, mert kellet a pénz ruhára, csizmára. A legnagyobb melegben nem csak az állatok deleltek az emberek is. Az ebéd szegényes volt, krumplileves, zöldségleves, bableves, rántott leves, tarhonyaleves, köménymag leves. Húslevest csak vasárnap vagy ünnepnapokon lehetett találni az asztalon. Vacsora lekváros kenyér volt, vagy aludttej kenyérrel. Karácsony a disznóvágás ideje volt, a húsvétra birkahús. A kenyérsütés volt a legfontosabb a háztartásban, mert hetekre előre sütötték meg a kenyeret. A kemencepadkán letakarva sorakoztak a tésztával megtöltött szakajtókosarak, abban kelt meg a tészta. A kemence tetején pedig zacskókban száradt a kovászból kivett morzsótka, amivel a következő kenyérsütéskor az élesztőt helyettesítették. Amikor a kemence belső fala kivilágosodott a melegtől, és a téglájához dörzsölt piszkafa szikrát vetett, akkor már elég meleg volt a kenyérsütéshez. A piszkafával néha-néha szétterítették a parazsat, hogy mindenütt egyenlően fűtsön. Először az ellapított, kerek lángost sütőlapátra helyezték, késsel megszurkálták, nehogy felhólyagosodjon, és bevetették a kemence alján tisztára söpört téglákra. A megsült lángost mindaddig félretették, amíg a kenyereket kemencébe nem rakták. A zsírral, vajjal, sült vajjal vagy napraforgóolajjal megkent lángos volt a reggeli a gyerekeknek. Szívesen készítettek kenyérsütéskor vakarót is. A vakaró a készítési módjáról kapta a nevét. A sütőteknő végéből, ahová a dagasztáshoz a kovászt öntötték, fakanállal felkaparták az odaragadt tésztát. A felkapart tésztát kevés vízzel és liszttel keményre gyúrták. Ötujjnyi széles, kétujjnyi vastag tésztahurkát formáztak belőle, tetejét előbb bevagdalták, majd megszórták sóval, köménymaggal, és megsütötték. A kenyér két óra hosszáig sült, de a mellé bevetett vakarót már egy óra múlva ki lehetett szedni. A kisült kenyeret lemosták, majd a kamrában a kenyértartó kosárban vagy a kenyértartó polcon tárolták. A kenyér Isten ajándéka volt ezért tisztelték a parasztemberek. Ha kenyér van, minden van, mondogatta gyakran Édesapám. A kenyérre kemencébe rakás előtt, sütés után, megszegés előtt keresztet vetettek, áldást kérve rá Istentől. Ha egy kenyérdarab véletlenül leesett, azonnal felvették, megcsókolták, esténként imába foglalták, ;Istenem bocsáss meg;. Ha kenyér nem volt, a hajában sült krumplit ették sóval egy pohár frissen fejt tejjel. Három fontos keresztény ünnep volt; karácsony, húsvét pünkösd. A gyerekeknek nem voltak játékaik, a tök szárából készítettek maguknak dudát, csuhéból babát, készültek játékok csutkából, nádból, szalmából, készítettek hegedűt, sípot, nyakláncot, vagy téli estéken a férfiak faragtak valamit fából. Advent idején betlehemezők járták a tanyákat. A férfiakból alakult betlehemes csapat érkezését esténként a pásztorok botjára szerelt, kilyuggatott lemezdarabok csörgése jelezte. A kántálók zaja átjárta a tanyát. Az évbúcsúztatásnak nem rendeztek különös mulatságot. Aki tehette, elment a templomba hálaadó misére. Farsangi időszakban bálok voltak, zenés, táncos mulatságok. A tanyasi iskola tanítója színjátékkal egybekötött farsangi esteket szervezett a gyerekeknek és a szülőknek. Az asszonyok télen kenderből, gyapjúból fonalat készítettek. A semmi másra nem jó rongyokat csíkokra hasogatták, és jó erősre megsodorták. Rongyszőnyeget szövettek belőle a felmázolt ház földjére, a lócákra és a kemencepadkára kerültek. Kárba semmi nem veszhetett. Fontos volt még Szent Márk és Szent György napja. Szent Márk napján, aki tehette, kiment a határban tartott búzaszentelő körmenetre és misére. A búzaföld szélén a pap elmondott egy-egy evangéliumi szakaszt a négy égtáj felé, és imádkoztak a jó termésért az emberek. A megszentelt búzából ki-ki hazavitt egy marékkal a sublótra vagy a tükör mellé tette, a szoba dísze volt. Minden család életében jeles esemény volt a gyermekszületés. A szüléshez csak bábát hívtak, akit gazdagon megjutalmaztak. A keresztszülőket a legközelebbi rokonok közül választották. Amikor a keresztelőről hazatértek a csecsemővel, szertartásosan beköszöntek: „Adjon az Isten jó napot, dicsértessek a Jézus Krisztus. Megjöttünk. Pogánykát vittünk, báránykát hoztunk.; A csecsemőt három hónapig pólyában, bölcsőben tartották, s a lehető legtovább szoptatták. A régi tanyavilág legjelentősebb családi eseménye a lakodalom. Jegyesség előzte meg, a jegyességet pedig a leánykérés. A leánykérésre a vőlegényjelölt a násznagynak kiszemelt férfit hívta magával. A leány kezét a leendő násznagy kérte meg a vőlegény nevében. vőlegénynek a csizma, csizmanadrág, rövid kabát, kalap, a menyasszonynak a csipkefátyol, rövid ruha, pántos cipő. A ceremóniát mindenkor fogadott vőfély irányította, A menyasszonyi koszorút eltették emléknek, régebben berámáztatták, és a sublótra helyezték vagy a falra akasztották dísznek. A házasság a tanyán egy életre szólt. Az ágyat priccsnek vagy dikónak hívták, az asztal mögött volt a sublót, ebben tartották a ruhát és az ágyhuzatot. A subát és a szűrt a kamra falára akasztották az nem fért be a kis konyhába, de ide kerültek a cipők, csizmák és a háztartásban szükséges eszközök, rocska, köpülő, szilke, savanyított káposztáshordó, fateknő, termények és a boroshordó is. Pitvarnak nevezték a konyha bejárati ajtaja felőli részt, ott volt a padlásfeljáró is. A konyhában a bejárattal szemközti sarokba, vagy az ablak alá került a karos láda és az asztal. Az ajtó jobb oldalára ágyat vagy inkább priccsnek nevezett fekvő alkalmatosságot, a bejárattól balra polcos állványt helyeztek. Esetleg a fekvőhely és az asztal közé tettek egy felül polcos, alul zárt edényes szekrényfélét tartottak, amit kredencnek neveztek. A karos láda és a kemence szája közötti falrészen nyílott a szobaajtó. Az építéshez használt sarat is saját földjük agyagos részéből termelték ki a parasztok, amit később kacsa- és libaúsztatónak, kenderáztatónak használtak. A tornáchoz a gazda maga faragta az oszlopokat. Pácolt deszka volt a plafon és sárdöngölt a padló. A nádat a föld vízállásos területén vágták, mert semmit nem hagytak veszendőbe, minden tenyérnyi helyet kihasználtak. A gyomirtó a kapa volt, akinek nem csillogott, azt megszólták a templomból hazajövet a pletykás asszonyok. A szomszédok segítettek egymásnak aratni, szüretelni, disznót vágni a kölcsön munka visszajár, amit a gazda szántással vagy terménnyel viszonzott is amikor a másiknak volt szüksége rá. nem voltak kövesutak, csak a szekér által kitaposott dűlőutak, csapások ösvények. A kertben volt még egy a földből kicsit kiemelkedő pinceverem, a krumplinak. A letapasztott, mázolt padlásán gabonát tároltak, a disznóvágás után a füstölt sódar kolbász a gerendára akasztották. Sokszor volt a padláson fekhely, mert néhányan ott aludtak. Sokoldalú hasznosíthatóságát a nádtetőnek köszönhette. A jól felvert tömör nád nyáron hűvöset, télen meleget tartott. Karácsonykor elmaradhatatlan étel volt a babajka, húsvétkor a sonka, tojás, kalács és sütemény. A húsvét előtti nagyböjtben a katolikusok minden pénteken böjtöltek, míg a reformátusok csak nagypénteken. Ekkor a leggyakoribb étel a pattogatott tengeri volt. A legszegényebb lakodalmi vacsorán is csigatésztával készült húslevest, főtt húst töltött káposztát, tejben főtt kását szolgáltak fel. A háború alatt, elvitték a tehenet és a disznót a katonák, vetni nem mert senki, így akkor nélkülöztek a tanyasi emberek. Édesapám gyerekként, felmászott többedmagával a nyárfákra és a kis varjút kilopkodták a fészekből, vagy a kis gerlét. Sütve nagyon finom volt. Mivel sok volt a környező víz, sok volt a hal is. Válogatás nélkül megettek mindent, ami élt és mozgott, még a réti csíkot is. Az emberek nem voltak irigyek egymásra, ha a szomszéd kért egy kanál zsírt, vagy tojást, vagy lisztet, vagy tejet, adtak egymásnak, persze a becsületre kényesek voltak és mindig megadták egymásnak.

"Ad lectorem gratias ei simus"