A biztonságos internetezés feltételei

B e n e v o l o        l e c t o r i        s a l u t e m . . .

A vírusok, kártevõk jelentõs része manapság az interneten keresztül érkezik, így fontos, hogy megfelelõen felkészültek legyünk internetezés közben. Ezért most néhány tippet megnézünk, hogy miképpen lehetünk nagyobb biztonságban internetezés közben. Nem csak a számítógépünk, az Ipod a Tablet a PDA sincs mamár biztonságban, mert az android operációsrendszerek is bekerültek e célkeresztbe. Valószínû, hogy senkinek nem újdonság már, hogy víruskeresõt használni erõsen ajánlott, még akkor is, ha valaki csak kizárólag megbízható weboldalakat látogat és csak jogtiszta programokat használ, mert még ebben az esetben is be lehet vírust, vagy egyéb kártevõt (pl. email-ben, más pendrive-ján, stb.) szerezni. A legtöbb víruskeresõ a weboldalakat is ellenõrzi, még mielõtt azok letöltõdnének, így megakadályozzák, hogy kárt okozhassanak. Víruskeresõkbõl találhatunk ingyeneset és fizetõset is, a fizetõsek jellemezõen 10 000Ft körül vásárolhatóak meg 1 évre. Ingyenes víruskeresõk például: AVG Avast Avira Ezekbõl természetesen fizetõs verzió is létezik, de sokszor elég az ingyenes is. Vannak olyan böngészõbe telepíthetõ eszközök, amelyek a megnézett weboldalakat minõsítik az alapján, hogy mennyire megbízhatóak, illetve tartalmaznak-e kártékony dolgokat, már akkor is, ha egy keresõben keresünk. Így azonnal tudhatjuk, hogy egy weboldal jelenthet-e veszélyt, vagy sem.Több ilyen is létezik, például: Web of Trust McAfee SiteAdvisor AVG Secure Search egyebekFontos, hogy frissítve legyenek a használt böngészõk, a különbözõ böngészõ kiegészítõk, plug-in-ek (mint a Flash, Java, QuickTime). A legtöbb esetben ez automatikusan is mûködik, ezért külön erõfeszítést nem kíván a frissítésük. Ezen kívül célszerû lehet beállítani az adott böngészõben, hogy a Flash és Java alapú alkalmazásokat ne futtassa automatikusan, csak ha külön engedélyt kér és kap rá. Vannak olyan programok, amelyek figyelmeztetnek arra, hogy ha egy általunk használt programból elérhetõ újabb verzió, vagy frissítés és sok esetben le is tölti automatikusan. Az egyik ilyen a Secunia PSI Komoly hiba, ha valaki mindenhol ugyanazt a nevet és jelszavat használja, hiszen így elég egyszer megszerezni és onnantól kezdve minden weboldalra szabadon bejelentkezhet, aki megszerezte a bejelentkezési adatainkat. Legalább a jelszónak különbözõnek kellene lennie minden weboldalon.Nem újdonság már, hogy számos bank lehetõséget ad az ügyeink intézésére az interneten is, azonban ez számos veszéllyel jár.Bár utolsó pontként szerepel, mégis az egyik legfontosabb, hogy odafigyeljünk internetezés közben, mert azzal nagyon sokat tehetünk a különbözõ kártevõk elkerülésejáték programozás  érdekében. Vagyis többek között: nagyon nem ajánlott nyilvános helyen internetezve érzékeny adatokat megadni (jelszavak, online bank bejelentkezési adatok, stb.), beleértve a nyílt, szabadon használható wifi internetet mások által is használt számítógépen jó ötlet lehet a privát böngészés használata, így nem marad nyoma annak, amit internetezés közben csinálunk, nem látszik késõbb, hogy milyen weboldalakat néztünk meg, illetve felhasználóneveket és egyéb adatokat sem jegyez meg a böngészõ amelyik weboldal lehetõséget ad https (titkosított internet kapcsolat) használatára, ott élni kell a lehetõséggel idegen nyelvû weboldalak esetén célszerû odafigyelni, hogy milyen hirdetésre kattintunk, mert idõnként kockázatot jelentõ weboldalra juthatunk velük úgy általában fontos az óvatosság, nem ajánlott mindenre kattintani amire csak lehet. Sajnos még a megbízható weboldalak sem mindig megbízhatóak, néha

elõfordul, hogy támadás áldozatává válnak és ártó szándékkal kártékony dolgokat helyeznek el rajtuk.Ne feledjük  tökéletes biztonság nem létezik!

Táplálni az álmainkat

D o c e n d o   d i s c i m u s ...

Az emberek gyakran figyelmetlenek, következetlenek és önzők, ha jót teszel, az emberek vádolni fognak, hogy hátsó gondolat motiválja cselekedeteidet, ha sikeres vagy, akkor hamis barátokat és igaz ellenségeket szerzel magadnak, bár a jó amit teszel, holnap már feledésbe merül, a becsületesség és az őszinteség sebezhetővé tesz, amit fáradtságos munkával évek alatt felépítesz, azt elpusztíthatják egy éjszaka alatt, a legnagyobbat add a világnak,amid csak van, és ha cserébe arcul csapnak nem számít te megtettél mindent amit tudtál... A tetőpontra az jut, aki tudja,minek örüljön, aki a boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában. Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték,olykor fénytelen és a mélyre kell leásni érte. Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek,az a felszínről nem látható,a bensődben rejtőzik. Szórd el,ami csillog és az igazi jóra vesd tekinteted. Örülj a magadénak. Ha szándékaidat becsületesek,cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik, akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton,amit ÉLET-nek nevezünk.  Igyekezz úgy élni, hogy mindig jusson időd: -nevetni...mert ez a lélek legszebb zenéje; -olvasni...mert ez a kötelesség alapköve; -dolgozni...mert ez a siker ára; -játszani...mert ez az örök fiatalság titka; -szeretni...mert gyógyítja az embert; azt is aki adja,azt is aki kapja; - mosolyogni, mert ez az arc legszebb ékszere; Most mindezekre együtt van szükség, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet.  Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki. Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához. Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak. Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek. Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged. A hétköznapi hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod. Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele, tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért.  Csak kétféleképpen élheted az életed, vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat, vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat. Az utazás örömtelivé válik, a felfedezés és a kaland örömévé, ezáltal egy nagyon fontos dolgot fogsz táplálni - az álmaidat. Az ember sosem szűnik meg álmodni...Előfordul, hogy álmaink viharosak és vágyaink beteljesületlenek, de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk. Az egyetlen módja, hogy megmentsük az álmainkat, ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz. Élni annyi, mint szeretni, szeretni látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és fölröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni - és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás a világon. Az élet sötétség, ha nincsen akarat, és minden akarat vak, ha nincsen tudás mögötte, és minden tudás hiábavaló, ha nincsen munka és tanulás, és nincs tanulás olvasás nélkül, és minden munka üres, ha nincs benne szeretet. Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni a mindig a jót, a szépet, és meg nem találni, - ez az élet célja. Keresd az életben mindig a szépet, ragadd meg azt is, amit más észre sem vesz, és ha cudar is sokszor az élet, mindig találni benne kedveset, szépet. Ha a súly elbírhatatlan, emeld fel többször, és könnyebb lesz, ha a rejtvény megoldhatatlan, gondold át többször, és egyszerűbb lesz. Ha a csalódás kibírhatatlan, éld át többször, és elviselhetőbb lesz. Olyan az életed, amilyet kívánsz, figyeld magad, olyan vagy, ahogy élsz. Minden másodpercben új emberi lélek születik a világra, új fény gyullad ki: egy csillag, mely lehet, hogy majd különösen szépen világít, de mindenképpen soha nem látott, saját színképe van, mert egyedi. Új lény csókolja meg a földet – talán zsenit, talán szépséget sugárzón testet ölt az, amit még soha nem láttunk. Egy emberben sem ismétlődhet a másik, és ő sem ölthet testet soha többé másban. Minden új lény üstökös, amely az örökkévalóság folyamán csak egyszer érinti a földi pályát, hogy egy rövid pillanatra vakító fénnyel villanjon fel. Az élet olyan tennivaló, amikor nem tud elaludni az ember, néha a szenvedés gazdagítja a lelket, néha épp ellenkezőleg, összetöri. Az élet titka, hogy túlél minden sérülést és minden seb beheged. Ám a valóságban egyetlen szív sem maradhat érintetlen. A valóság könyörtelenebb, mintsem ,hogy így legyen. Márpedig a szeretett akár a barátság, akár a szerelem esetében, csakis a valóságban létezik.  Az élet olyan mint a kínai kaja, bárhol megkapod de csak kevesen csinálják jól.  Az élettől nem várhatjuk, hogy megadja, amit kívánunk tőle. El kell fogadni, amit kapunk, és örülhetünk, hogy nem lett a sorsunk még sokkal rosszabb. Az élet tanít meg elviselni a szenvedést, az életben többnyire nem a kívánságok döntenek. Hiába fúrjuk-faragjuk életünk rejtelmes sziklatömbjét, minduntalan előbukkan rajta a sors sötét erezete, ezért hát úgy élj a jelennek. hogy a jövőben ne keljen szégyenled a múltad.  Akinek célja a helyes élet – annak eszköze az emberség. Az élet nem arról híres, hogy a legegyszerűbb utat mutatja meg, az élet olyan mint egy szál cigaretta, csak szívni lehet. Az ember legfőbb értéke megismerhetetlen egyénisége, így válik pótolhatatlanná a világban. Nem az a fontos az életben, amit kapunk, hanem amit adunk. Az életben van néhány olyan dolog mely túl szép, hogy igaz legyen. A többi pedig túl igaz, hogy szép lehessen. Rossz úton jár az, ki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.  Az élet rövid, de a mosoly csak egy pillanat. Az élet hosszúsága vagy rövidsége egyedül attól függ hogyan éljük. Saját magunkat mindig arról próbáljuk meggyőzni,hogy mennyivel boldogabb lesz az életünk, ha megházasodunk, megszületik az első gyermekünk, majd a második, de elégedetlenek vagyunk, mert a kisgyerekkel sok gond van, és majd ha megnőnek sokkal könnyebb lesz az élet, de azután megint nem vagyunk elégedettek, mert pubertás gyermekünkkel rengeteget kell harcolnunk. Biztosan boldogabbak leszünk, ha kinövik ezt a kort. "Bendito sea el Dios" Azt mondjuk,hogy sokkal boldogabb lesz az életünk, ha megoldódnak anyagi gondjaink, ha a házastársunkkal rendezzük a problémáinkat, ha jobb autónk lesz, ha majd eltudunk menni nyaralni, ha majd végre nyugdíjasok leszünk. Mennyi ha ami csak kifogás vagy mentség. Az igazság az,hogy a boldogságra nincs megfelelőbb pillanat, mint az, amelyik éppen most van. Az életed mindig tele lesz megoldandó problémákkal.Okosabb, ha ezt tényként kezeled és eldöntöd, hogy mindezek ellenére te boldog leszel. Sokszor úgy tűnik,hogy az igazi életednek már rég el kellett volna kezdődnie, de valami mindig megakadályozta azt egy magasabb erő, valamilyen munka, amelyet be kellett fejezni, amire időt kellett szánni, valamilyen számla, amit ki kellett egyenlíteni. Majd azután kezdődik az élet. Aztán megértettem, hogy ezek az akadályok, maga az élet. Ekkor értettem meg azt is, hogy boldogsághoz vezető út nem létezik. A boldogság maga az út. Ezért élvezd ki minden pillanatát és kincsként őrizd a legkisebb ajándékot is, amit az élettől kaptál. Ne várj addig, míg befejezed az iskolát, míg lefogysz vagy meghízol, míg munkába állsz,míg  megházasodsz, míg megszületnek a gyerekeid, míg megoldod a házastársi konfliktusokat, ne várj a péntek estére, a vasárnap délelőttre, az új autóra, a tavaszra, a télre, a halálra és az újjászületésre. Amíg te várakozol és tervezgetsz, a boldogság elhalad melletted, és te észre sem veszed, hogy már elszalasztottad a megfelelő pillanatot. A boldogság az út,nem a cél. Nincs megfelelőbb idő arra, hogy boldog légy,mint éppen most. Ne hagyd, hogy egy általad elképzelt, szebb jövő elrontsa a jelen boldogságát. Az élet túl rövid ahhoz,hogy lemondj akár egyetlen boldog pillanatáról. Nem akarok untatni senkit a kulturális antropológiával, de a cél, hogy az egyén a  a társadalomban képes legyen megtanulni a viselkedés és a társadalmi együttélés szabályait és megtanítani azt másoknak. A pénz csak ott boldogít, ahol más nem adhatja meg a boldogságot.Vagy sikeres leszel vagy boldog. Boldog, aki azzal él, akit szeret, boldog, aki nem adja el a lelkét se a Pénz Istenének, se a Politika Ördögének, boldog, aki szabadon él, szabadon dönt, olyan munkát végez, amelyben jól érzi magát, annyit dolgozik, amennyi még jólesik, annyit alszik, amennyit a szervezete követel, inkább szegényebb, de nem ugrál másoknak, inkább szegényebb, de látja a munkaidő végét, boldog, mert nem irigyli a gazdagok sikerét. Sokan elhatározzák, tudatosan vállalják a vagy-vagy kérdést, eldöntik, hogy jól akarnak-e élni, vagy jó életet akarnak-e élni. Gazdag az, akinek több a pénze, mint a vágya, és az a szegény, akinek a vágya több, mint a pénze… A boldogság titka nem az, hogy még többet szerezzünk, hanem az, hogy örüljünk annak, amink van, és hogy kitöltsük életünk üres kereteit ahelyett, hogy azokat tovább tágítanánk. A pénzen nem lehet boldogságot venni - de lehet vele adni! Nem érdekel, hogy elszórom, ha arról van szó, hogy másoknak adhatok. Szerencsés az, aki kevés pénzzel boldog, szerencsétlen az, aki sok pénzzel boldogtalan. Aki boldog, az gazdag, de ebből nem következik, hogy aki gazdag, az boldog is. Az életben a legjobb dolgokért nem kell fizetni - vagy legalábbis nem sokat. Gyönyörködni a naplementében, virágot szedni a mezőn, majd a csokorral meglepni kedvesünket, csodálni az őszi falevelek színgazdaságát, feltöltődni az istentiszteleten, kéz a kézben sétálni egyet, vagy egyszerűen csak ücsörögni a verandán és tücsökzenét hallgatni - nem kerül semmibe. Együtt nekilátni egy doboz fagyinak, megrendelni a kedvenc pizzánkat, úszni egy nagyot, vagy megnézni egy remek filmet - valójában alig kerül valamibe. Tisztes dolog a vidám szegénység. (...) Különben sem az a szegény, akinek kevés van az erszényében, hanem az, aki többre vágyik. Pénzért nem lehet boldogságot venni, főleg akkor nem, ha rossz boltba téved be az ember. Nem biztos, hogy luxusautóval lehet eljutni a boldogsághoz. Akárki mondta, hogy pénzen nem lehet megvenni a boldogságot, szerintem az illető már eleve boldog volt, és nem tudta, mit beszél. Mert ha nem is a boldogságot magát veszi meg rajta az ember, a boldogság megtalálásának lehetőségét igenis megveheti. Ne a gazdagságot imádd, hanem a jólétet, mert általa nyersz! És ne a jólétet akard, hanem a boldogságot, melyet abban találsz. A pénz igazán keveset ad a boldogsághoz. A szeretet és az önfeláldozás még nem garancia a boldogságra, ahogy a pénz sem. Tehetősként (...) mégiscsak jobb akár boldogtalannak is lenni, mint szegényen.

A könyvtáros pedig az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és végzet, mint tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény. A tudós a könyvet csak anyagnak veszi: megnézi, olvassa, idézi és félreteszi; a költőnek a könyv csak mű: teremti és elfelejti; a tanítónak csak eszköz: merít belőle és továbbadja; a közönséges embernek csak iparcikk: olvassa és élvezi. Senki nem nyúl úgy a könyvhöz, mint a könyvtáros, oly csendesen és lassan, ahogy az ember csak örök dolgokhoz nyúl: tengerhez, asszonyhoz, földhöz.A boldogság titka

 A tudatosság és békességben élni önmagaddal ás másokkal, illetve annak lenni, aki vagy, azaz önmagadnak lenni: ugyanaz. Amíg önző vagy azt mondod: valamikor a jövőben talán békességben élhetek, ha ez, az vagy amaz történik; vagy ha ezt megszerzem; vagy ezzé-azzá válok. Vagy azt mondja: sohasem élhetek már békességben, mert a múltban ez meg ez történt. Hallgasd meg az emberek történeteit, és rájössz, valamennyinek azt a címet adhatnánk: „Ezért nem élhetek most békességben”. mert még önző módon akarok valamit és nem elégszem meg a jelen pillanattal. Vagy tán tudja, ám attól fél, hogy erre rájössz. A lelki béke ugyanis – végül – véget vet az önzésnek.

Hogyan lehet békésnek lenni most? Ha békét kötsz a jelen pillanattal. A jelen pillanat a „pálya”, ahol az életed „játszmája” történik. Sehol máshol nem történhetne. Ha már békét kötöttél a jelen pillanattal, figyeld meg, mi történik, milyen tettre vagy képes, illetve milyen tettet választasz? Pontosabban fogalmazva: mit tesz az élet rajtad keresztül? Négy szó hordozza az élet művészetének titkát, minden siker és boldogság titkát: egynek lenni az élettel. Egynek lenni az élettel azt jelenti: egynek lenni a mosttal. Ebben az esetben felismered, hogy nem te éled az életedet, hanem az élet él rajtad keresztül. Az élet a táncos, te csupán a tánc vagy. Mi a valóság? Bármi, ami éppen van. Buddha úgy nevezte: tatata, azaz az élet, ami nem több, mint ennek a pillanatnak a formája. Ellenszegülni ennek a pillanatnak az önzés alapja. Ez teremti meg a negatívitást, amin az ego virul, a boldogtalanságot, amit imád. Ily módon szenvedést okozol magadnak és másoknak, és még csak nem is tudod, hogy ezt teszed, nem tudod, hogy földi poklot teremtesz. Szenvedést teremteni anélkül, hogy tudnál róla: ez a tudattalanul élés lényege; ezt jelenti a teljesen az ego szorításában élni. Döbbenetes és szinte hihetetlen, hogy az ego milyen mértékben képtelen észrevenni önmagát, és azt, hogy mit művel. Pontosan azt teszi, amiért másokat elítél, és ezt mégsem veszi észre. Ha erre rámutatsz, akkor haragosan tagadja, s okos érveket és önigazolást keres, hogy eltorzítsa a tényeket. Ezt teszik emberek, vállalatok, kormányok. Ha már minden egyéb csődöt mondott, akkor az ego a kiabáláshoz, vagy akár a testi erőszakhoz folyamodik. Beküldi a tengerészgyalogosokat. Így már érthetjük Jézus keresztfáról mondott szavait: „…bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek”.

Ahhoz, hogy véget vessünk annak a nyomorúságnak, ami az emberi állapotot már évezredek óta sújtja, magadon kell kezdened: minden egyes pillanatban felelősséget kell vállalnod belső állapotodért. Vagyis most. Kérdezd meg magadtól: „Van-e bennem negativitás ebben a pillanatban?” Ezt követően válj éberré, figyelj a gondolataidra és az érzéseidre! A kismértékű boldogtalanságra is ügyelj, bármilyen – korábban már említett – formában is jelentkezzen, például elégedetlenségként, idegességként, „torkig vagyok” érzésként! Ügyelj az olyan gondolatokra is, amik látszólag igazolják vagy magyarázzák ezt a boldogtalanságot, holott valójában okozzák azt! Ha tudatára ébredsz a benned lévő negatív állapotnak, az nem azt jelenti, hogy kudarcot vallottál. Épp azt jelenti, hogy sikerrel jártál. Amíg nem ébredsz ezeknek a belső állapotoknak a tudatára, addig azonosulsz velük. Ez az azonosulás: az ego. A tudatossággal együtt jár, hogy fölszámolod a gondolatokkal, érzelmekkel és reakciókkal való azonosulásodat. Ez azonban nem tévesztendő össze a letagadásukkal! Észleled a gondolatokat, az érzelmeket vagy a reakciókat, és felismerésük pillanatában az azonosulás automatikusan véget ér. Éntudatod – hogy kinek tudod magadat – ekkor átvált: korábban a gondolatok, érzelmek és reakciók voltál; most pedig már a tudatosság vagy, az a tudatos jelenlét, amely ezeknek a belső állapotoknak a szemlélője. Mindössze annyit kell tenned, hogy tudatában vagy gondolataidnak és érzéseidnek, ahogy azok keletkeznek. Ez valójában nem is igazán „cselekvés” hanem éber „látás”. Ebben az értelemben igaz, hogy semmit sem tehetsz az egótól való megszabadulás érdekében. Amikor a váltás – a gondolkodásról a tudatosságra történő átváltás – megtörténik, akkor az életedben az ego eszességénél sokkal hatalmasabb értelem kezd működni. A tudatosság révén az érzelmek, sőt még a gondolatok is személytelenné válnak. Fölismered azok személytelen természetét. Többé már nincs bennük én. Azok csupán emberi érzelmek, emberi gondolatok. Teljes személyes történelmed – ami végső soron nem több egy történetnél, egy gondolat- és érzelemhalomnál – másodlagossá válik, és már nem foglalja el tudatod előterét. Már nem képezi éntudatod alapját. Te a jelenlét fénye vagy, az a tudatosság, ami megelőzi a gondolatokat és érzelmeket, s ami azoknál sokkal mélyebb.

Heart sound

Haurit aquam cribro qui discere vult sine libro...

The essential qualifications for an author of such a work as the present are an actual acquaintance with the persons mentioned, an intimate knowledge of their daily lives, and a personal familiarity with the scenes described. Auscultation of heart sounds should usually follow the general medical assessment and the general assessment of the cardiovascular system. The nurse should first think about the results of the general assessment and then proceed to listen to heart sounds. In many cases, the first part of the assessment will give you a clue of what to listen for upon auscultation. For example, if the patient states in his/her history that he/she has had cardiac surgery, or a valve replaced, etc., then it will alert the nurse to listen for particular sounds or murmurs.In most persons, there are two major sounds that can be heard. The “lub” and “dub” are called S1 and S2 respectively, and are the two most prominent and easily heard sounds. S1 and S2 follow each other closely. Begin to auscultate the heart sounds, by having the patient lie comfortably on his/her back at about a 45 degree angle. Have them put their hands at their sides and then explain what you are going to do. You may have to tell some patients to relax and to breathe normally, as anxiety may sometimes make them breathe rapidly and noisily and interfere with your procedure. First, start at point number one, above the aortic area. Then proceed to the pulmonic, 2nd pulmonic, right ventricular, apical and then epigastric area. Each of these areas allows for the clearest heart sound for that valve it is named for. The aortic region, for example, is the best place to listen to the aortic valve, tec., even though the valve is not actually located at that precise area. Heart sounds are generally easy to hear; but sometimes due to patient and other conditions, it may be difficult to hear clearly. Use the diaphragm of the stethoscope and place it gently on the chest in the areas indicated. The diaphragm will be best for listening to the high-pitched sounds of S1, so auscultate using the diaphragm at all points. Do not “drag” the stethoscope along the skin. Excess noise will be generated by this action. Have the patient breath normally and put them in a supine position. Sometimes the sounds may be better heard in a sitting position. Try both ways if you have difficulty hearing the sounds. The most fundamental heart sounds are the first and second sounds, usually abbreviated as S1 and S2. S1 is caused by closure of the mitral and tricuspid valves at the beginning of isovolumetric ventricular contraction. S1 is normally slightly split (~0.04 sec) because mitral valve closure precedes tricuspid valve closure; however, this very short time interval cannot normally be heard with a stethoscope so only a single sound is perceived.  S2 is caused by closure of the aortic and pulmonic valves at the beginning of isovolumetric ventricular relaxation. S2 is physiologically split because aortic valve closure normally precedes pulmonic valve closure. This splitting is not of fixed duration.  S2 splitting changes depending on respiration, body posture and certain pathological conditions. The third heart sound (S3), when audible, occurs early in ventricular filling, and may represent tensing of the chordae tendineae and the atrioventricular ring, which is the connective tissue supporting the AV valve leaflets. This sound is normal in children, but when heard in adults it is often associated with ventricular dilation as occurs in systolic ventricular failure. The fourth heart sound (S4), when audible, is caused by vibration of the ventricular wall during atrial contraction. This sound is usually associated with a stiffened ventricle (low ventricular compliance), and therefore is heard in patients with ventricular hypertrophy, myocardial ischemia, or in older adults.

The History of Demecser

Nihil recte sine exemplo docetur aut discitur...

In Szabolcs-Szatmár-Bereg country. The seal of the Local Authority of the Town of Demecser: Shield shaped, the Seal is divided into three major sections.On the upper left white section there stands a black contoured faint yellow water tower with two green trees in the front. On the upper right section there're three yellow wheat ears on a green background. The bottom section of the Seal is a fish-shaped area, inside there's a brown fish swimming left. Over this area there's a strong, black line. The Seal is encircled by golden olive branch on the left and golden oak-branch on the right. The two branches are tied up together by the bottom by a golden ribbon. The village of Demecser is located at a distance of 25 kilometres northeast of Nyíregyháza, in an area where the regions of Közép-Nyírség and Rétköz meet. It is accesssbile on a minor road branching off from trunk road No. 4 at Székely. The Budapest-Záhony main railway line runs through the settlement.As it is attested by numerous archeological finds the area of contemporary Demecser was inhabited as early as ancient times. The village is registered by archeologists and museologists as a place of the earliest finds of the so called ’Great Plain linear patterned pottery’. The patterns are mostly engravings of simple geometrical forms, but examples representing the later Körös-Szamos area painted pottery were also found. The name of the settlement was first mentioned in a document around 1261-1267, according to which in the vicinity of the village of Kék Governor Sándor Kárászi purchased an estate called Kendemecher. As it is attested by some other sources the name of the settlement first occured in a deed of gift of approximately 1270-1272, according to which King Stephen V bestowed the settlement on Sándor Kárászi.Due to a decision brought by the Palatine in 1331, Miklós, the son of Sándor Kárászi lost part of the village; it is also known that his brother had the intention of selling the other part of the village to a man called Pál Magyar. István, a member of the Kállay branch of the Balogh-Semjén clan registered a protest against this intention on the grounds of owning the settlement himself. In spite of this fact it seems to be certain that eventually Pál Magyar was able to purchase the village of Demecser, with the surrounding swamps and 30 fish ponds for an amount of 400 silver forints. The stone building of the village church, which was constructed to honour St. George existed as early as this period. In 1354 Demecser was given to Erzsébet, the daughter of Pál Magyar, as part of her dowry.The 15th century brought a change in the history of Demecser. It was in this period that the settlement obtained the right to hold fairs and it was raised to the rank of market town. In 1415 Demecser as well as its outer fields were obtained by the members of the Czudar family.Demecser was a market town from 1460 to 1886. Its right to hold fairs was first mentioned in a document of 1466. It can be concluded form the date that these privileges were most likely to have been given to the settlement by King Mathias. Bessénytanya, Bodótanya, Borzsovatanya, Fekete-tanya, Idatanya, Kolbárttanya, Vártanya, Verestanya, Fellegvártanya, Kistanya were also parts of Demecser in this period. The owners of the settlement were the members of the Várady and Kállay families.According to the tax register of 1556 Demecser had 32 tax paying households, so the number of inhabitants is estimated to have been about 160-165 people. In 1588 there were 93 serfs in the village and they belonged to the members of the Várady family. Due to the swamps of Rétköz the area was relatively sparsely populated because people could only settle down at some heights. In 1611, when the male branch of the Várady family died out members of various nobiliary families claimed the right to Demecser. In the middle of the 17th century István Lónyay was one of its owners and he was given the right of ownership of part of the village by the palatine.Others obtained parts of the settlement by right of mortgage. There were times when part of the village was a royal possession.The census of 1720 registered 14 units of land held in villeinage, two dry mills and three water mills in the village.In the period of the liberation of the serfs the members of the Barkóczy and the Jósa families owned the village. It was only later that other families, including the Pazonyi, Szabó, Györy, Cseepey, Vay and Répássy families came into the ownership of smaller or of larger estates in the area. The number of Demecser’s inhabitants in that period was 839, the size of its ploughlands was 244 acres, and the rest of the village’s outer fields was pastures and fishing ponds. In 1870 there were 220 houses at Demecser and the number of its inhabitants reached 1385. The area of the settlement was 6467 acres then.By the census of 1900 the village had 226 houses and 2021 inhabitants. Due to the rise of capitalism the number of Demecser’s inhabitants further increased at the turn of the 19th and 20th centuries. It was also the period when the Tisza river got regulated, a network of canals was constructed in the eastern half of the country, the Nyíregyháza-Ungvár railway line opened, and in connection with the rising popularity of pickled cabbage production, cooperage and starch production developed.Local economy thrived in this period and it had a beneficial influence on village life and society.In 1931 the number of village houses was 538 and the number of Demecser’s inhabitants reached 4,000. A seven-classroom school operated in the village and by their religious affiliations the inhabitants formed Roman Catholic, Calvinist and Israelite congregations. It was also in the 1930s that some local roads were constructed, others got paved. These roads link Demecser to the neighbouring settlements. After the world war the development of Demecser was blocked by the politics of artificial centralisation and its straight outcome, disproportionate development. The development of Nyíregyháza was prioritised in this period and the nearby Záhony also played a special role. The number of inhabitants was still on the rise in this period and the settlement gained its present-day size in the 1960s and 1970s.In the meantime politicians became increasingly aware of the disadvantages of the politics of centralisation and due to this change Demecser has acquired a new role as the centre of the Rétköz region. From the mid-70s onward a slow but steady development started in the village.As of April 15, 1973 the local governments of Demecser and of the nearby village of Székely joined and the settlement was raised to the rank of township. In 1977 the village of Kék also joined in.In 1975 a wool-spinning factory was established in Demecser, thus the proportion of industry and the number of industrial employees increased in the region. Demecser became a regional centre of 10 villages, for 20,000 inhabitants, who worked in two factories, an agricultural cooperative as well as in service industries and various government institutions.The political and social democratisation and the establishment of a market-oriented economy created the possibilities for civil development. This development coincides with new ownerships and this change has also created some conflicts and social tensions in local industry, agriculture, trade and services as well.The local agricultural cooperative ceased to exist. The two factories- the distillery and the textile factory- were privatised and due to this change they lost their former markets.Their activities narrowed down and they had problems with their competitors, too. The factory owners changed on several occasions but none of them could stabilise the economic status of the factories .These hardships in local industry resulted in rocketing unemployment figures and subsistence worries all obver the settlement.In spite of these difficulties from 1990 to 1994 the local gas network was constructed, the heating system of public institutions was modernised, and many village roads were paved.



Munkaszolgálatosok:

Név: Brown Emeri
Szül. hely: Demecser
Szül idő: 1921
Tábor/Tartózkodási hely/Cím:
Ukrajna
Információforrás:
eydut


Név: Farkas Éliás
Szül. hely: Demecser
Munkásszázad:
108/26
Információforrás:
POR


Név: Farkas Lajos
Szül. hely: Demecser
Munkásszázad:
8/2


Név: Glück Ernő
Szül. hely: Demecser
Munkásszázad:
261/7
Információforrás:
8749


Név: Glück Miksa
Szül. hely: Demecser
Tábor/Tartózkodási hely/Cím:
Ukrajna
Munkásszázad:
105/2
Információforrás:
POR


Név: Grósz Jenő
Szül. hely: Demecser
Szül idő: 1919
Tábor/Tartózkodási hely/Cím:
Schachendorf / Csajta


Név: Leichtmann Endre
Szül. hely: Demecser
Tábor/Tartózkodási hely/Cím:
Lengyelország
Munkásszázad:
101/95
Információforrás:
POR


Név: Schwarcz László
Szül. hely: Demecser
Munkásszázad:
107/307
Információforrás:
POR


Név: Schwarcz Pál
Szül. hely: Demecser
Munkásszázad:
101/307
Információforrás:
POR

Read no history: nothing but biography, for that is life without theory...



Jozsef (Yakov) Gunczler,
son of Menyhert (Menachem Aaron) 1824
From Kemecse register books.
The books started 1875, but entries of Demecser are only from 1886 to 1894.

http://www.stevemorse.org/genealogy/documents.html?direct=0&root=megan&fullname=&noancestortree=1&family=Gunczler
Birth
Date: July 1, 1888
Place: Demecser
Name: Herman Gunczler
Father: Jozsef Gunczler publican, his birthplace is unknown
Mother: Pepi Weisz, her birthplace is Demecser
Mohel: Jacob Gottlieb
Bathen or godfather: Jakab Roth merchant in Demecser
died January 19, 1920
cemetery in Demecser, Hungary






Herman (Avraham Tsvi) Gunczler, age 12
son of Jozsef (Yacov)
tombstone says died 8 Iyyar 5661(April 27, 1901),
but death record says May 17 1901 (28 Iyyar 5661),
cemetery in Demecser, Hungary



Lina (Leah), daughter of Mor Tvi,
second wife of Jozsef Gunczler
died 12 Ab 5692 (August 14, 1932)
cemetery in Demecser, Hungary



Iren (Ruchel), daughter of Lorinc (Yuda Aryeh) Klein,
wife of second Herman Gunczler
died 10 Sivon 5701 (June 5, 1941)
cemetery in Demecser, Hungary

Margit & Herman Wasser
Demecser Hungary, December 1927

Magda Gintzler, Demecser, April 10, 1940

                

Dubner Sarolta, FERENC, ILONA, JÓZSEF Sara Simon

1919szept10 Gubner ferenc túlélte

19430309?

Túlélés

http://www.remeny.org/remeny/2014-2-szam/weisz-gruner-aliz-agak-gyoker-nelkul-reszlet/

A gőzmozdony fülsiketítő sistergéssel lassított és leállt. Testvéremhez rohantam, nagy izgalmamban nem is vettem észre, hogy közben elájult, ájultan feküdt a padlón. Ekkor szinte eszemet vesztve utolsó erőmmel rázni kezdtem. Ébresztgettem; éreztem, nekem se’ sok hiányzik az ájuláshoz. És mintha valahonnan, nagyon messziről hallanám… a nevünkön szólongatnak… jól hallok?!A nevünket kiáltaná valaki? A szellőzőhöz rohantam, és akkor láttam, hogy három csonttá fogyott férfi közeleg. Tudniillik, a Csapon felvett adatainkat a Vöröskereszt továbbította a nyíregyházi hitközségi irodába azzal, hogy úton vagyunk hazafelé.

Nehezen ismertem fel őket, pedig mindössze egy év telt el, mióta utoljára találkoztunk. Ez az év elég volt ahhoz, hogy a felismerhetetlenségig rájuk nyomja bélyegét. Amint közeledtek, hangjuk mind ismerősebbnek tűnt, s én is magamból kikelve kezdtem őket nevükön szólítani. Krausz Elek, Weisz Nuszi és Gubner Simon. Mindhármukat jól ismertem. A vagon ajtaját félretolva, egymás után ugráltak fel; a könnyeiket férfi létükre sem tudták visszatartani. Nem kérdezgettek sokat, de testvéremet leemelték a vagonból. Ellenkezni próbáltam, nem akartam utunkat megszakítani. Csak annyit feleltek: nincs értelme tovább folytatni az utat, nem jött vissza senki.(…)

1945. március eleje volt. Bár tudtuk a valót, hogy otthon senki sem vár bennünket, mégis elindultunk Kékre, ami hat kilométernyire volt Demecsertől. Gyalog tettük meg az utat, a három jófiú kíséretében. Házunktól már csak pár lépés választott el, amikor hallottuk a kiskapu nyikorgását, s egyszerre csak elénk szaladt családunk jó öreg Fickó névre hallgató kutyája. Hangos szűköléssel, ugatással ugrált körülöttünk, mégis óvatos távolságban, mintha csak érezte volna a csíkos láger-ruhánkból áradó krematóriumfüst szagát. Síró, nyüszítő vonításban tört ki örömében, majd váratlanul világgá szaladt, többé nem is láttuk.(…)

Hogy kik jöttek vissza? Emlékeim legszörnyűbb része ez, nem hallgathatom el. Drága anyám, Ibolya, Sándorka, Lacika és a nyolc éves, szépséges szőke, kékszemű Gizella testvéreim a krematórium martalékává váltak. Legidősebb testvérbátyám, Miklós tífuszt kapott sok száz bajtársával együtt. Lágerüket az éj leple alatt körülzárták és rájuk gyújtották, benn égtek elevenen. Ez volt a hírhedt szobibori láger. Zoltán testvérem 22 éves volt; nem bírta tovább a fagyot, az éhséget, bajtársai a Don-kanyarnál temették el. Drága Jóska testvérem húsz éves volt, ártatlan, szelíd gyermek. Egy irgalmas, keresztény család bújtatta Királyhelmecen. A gyilkos csendőrök felfedezték és felakasztották, bajtársai tanúskodtak róla.(…)

A szomorú végösszeg a következő: a kéki kilencvenhat zsidó lélekből csupán tízen maradtunk.

Ismét tavasz jött. Épphogy betöltöttem tizenkilencedik életévemet. A szép-ábrándos álmok helyett szörnyű víziók kísértettek: kápók kínoztak, kegyetlen aufseherinek korbácsütései riasztottak álmomból. Vérebek hajtotta népem szerencsétlen tömegei meneteltek végtelen sorokban a krematóriumok felé. Vigasztalást ki adott volna? Erre az idősebbek voltak hivatva. De hová lettek az idősebbek? Hitler gyilkos kiszolgálói gyökerestől kiirtották népem. Így maradtunk itt-ott megtépázott ágak – gyökértelenül.(…)

DEMECSER.
Hozzátartozik : Balázsitanya,
Bersény tanya. B o d ó ta n y a , B orzsovatanya.
Feketetanya, Fellegvártanya.
Idatanya, Kislánya. Kolbárttanya,
Vártanya, Verestanya.
Nk., nyirbogdányi j., (székh.:
Kemecse) 3234 1., rkat., ref., te,
6433 kh., tsz., püig., jb., adóhiv.:
Nyíregyháza, jfjßi (1 km.),
73- ( t e .
Községi biró: László Albert.
Vezető jeggző: Széli Sándor.
Körorvos: Neumann Hermán.
Földbirtokosok: Ehrenreich Adolf
(939) — özv. Elek Dezsőné (664)
pazonyi Elek László (971) — Felső-
szabolcsi Tiszai Árment. Társaság
(104) — Grosz Soma (152).
Szőlőbirtokosok: özv. Elek D.-né
(17) — pazonyi Elek László (24).
Orvos: Kiss Emil. Ács és építési vállalkozók: Horváth
Pál — Kovács Menyhért —
Kremniczki Sándor.
Asztalosok: Enyedi József — Ősz
Imre — Potornai János — Szabó
József.
Bádogosok: Berger József — Braun
Ferenc — Groszmann Mór.
Borbél yok: Csernai János — Fabu
József — Kővári Gusztáv. Burgonyakemény.-, liszt-, szörp-,
cukor-, dextringyár: Demecseri
Ipartelepek Rt.
Cipészek: Groszmann József —
Grünwald Mór — Laskás László
— Leiche Hermann — Petrényi
János — Révész Dániel — Szabó
János.
Csizmadiák: Tokarschi Im re —
Vass András.
Fakereskedők: Glück Ede — Penner
Mózes — Teremki Kálmán.
Fogyasztási szövetk.: "Hangya
Ért. és Fogv. Szöv.
Hentesek: Daróczi Miklós — Vida
József — Vida Pál.
Káposztasavanyitó: Demecs. Ipartelepek
Rt.
Kerékgyártók: Herczeg Lajos —
Simon József.
Kocsigyártó: Szabó Kálmán.
Kocsmárosok: Bütykös Pál — özv.
Grünczéler Józsefné — Juhász
Pálné — Müller Dávidné — Róth
Jakab — Weisz Hermann — Weisz
Mátyás.
Kovácsok: Enyedi József — Ferkó
Miklós — Tál Gábor — Talus M.
Kőműves: Zöllner József.
Lókereskedök: Czura Mihály —
Weisz Imre.
Malomtulajdonos: Teremy József
hengergözmalma. Mészárosok: Groszmann Hermann
— Groszmann Mór.
Mészkereskedő: Gauerfried Jakab
(Demecser köz). Mozgóképszínház: Nemzeti mozgó
Pénzintézetek: "Demecser és Vidéke
Nép- és Postásbank m. szöv.
f. a. — "Demecser és Vidéke
Takpt. Rt. Szatócsok: Bernák Sári —
Braun Béla — Csintalan Gyula
— Fehér Ferenc — Gelbmann
Sámuel — Glück Emil — Goldfarb
Emil — Groszmann Mózes
Hevesi Elekné — Juhász Pál —
Kacsik József — Kalla Ábrahámné
— Leicht Hermann —
Leichtmann Hermann — Reichmann
Béla — Teremi Kálmán
Weisz Imréné. Szikvizgyártó: Gubner Simon. Terménykereskedők: Leicht M.
— Leichtmann Dávid — Weisz
Hermann — Weisz József. Textiláru kereskedő: Leicht B.
Vaskereskedő: Groszmann Mór.
Vegyeskereskedő: Glück H.

Régi képek Demecser környékéről

A házi vászonneműt régen a patakban mosták, sulykolták. A sulykoló teljesen díszítetlen.


Csöllő

Szövésnél a vetélőben lévő orsóra csöllővel gombolyítják rá a fonalat. Ezt a munkát rendszerint gyerekek végzik.A szövésnél a vetélőben lévő orsóra csöllővel gombolyítják a fonalat. Ezt a munkát rendszerint gyerekek végzik. A csöllő tengelyével egybeépített fakerék a forgást segíti elő. A nádorsóra csavarják a kenderfonalat, és a csöllő vályújában vannak a már felgombolyított orsók.

 Hosszúkás krumpliverem

A dohánypórék felkötése a szerdiafákra

Régi Demecseri ház 1922

A gémeskutunkon a kulcsoskúthorog, ilyen lakat volt, le tudtuk venni róla a vedret  vízhúzásnál a kulcsot kiveszik, a vödröt a horogba illesztik, majd újra a kulcsot elfordítják rajta. 

Kétféle sortávolságú sorozó  Répa, káposzta és kukorica soroló Tarlógereblyéhez hasonló szerkezeten a növény sortávolságának megfelelő távolságra fogak. Az egymástól nagyobb távolságra lévő fogak a kukorica, kisebb távolságra lévők pedig a káposzta sorolására valók

Dohánypajta

Nyitott ajtóval

Dohány sorozó

A ház előtt álló láda a gabonszuszék, ami a termény tárolására szolgált. Az eresz alatt tartották régen Oldalai deszkákból vannak összeróva.  

Szalmatalicska

Istálló

Kerekverem A krumpli, sárgarépa, zöldség, karalábé és minden vermelni való zőldségféle ebben kötött ki.

Hosszúkás krumpliverem középen deszkából készült szellőző nyílások. A nyílásokat erős fagy esetén szalmával betömik

Szalmakarám a disznóknak a meleg nyári napokra 

Káposztatorzsa

Mosótekenő

Tengeri kas vagy góré Facölöpön áll, léc oldalakkal és zsindely tetővel. Oldalain rések, hogy a tengeri jól száradhasson, akár 200 zsák tengeri is elfér bele. 

Veréce ajtó Nyári lécajtó a nyárikonyhára teszik fel, és csak ezt csukják be, hogy a baromfi ne tudjon a konyhába menni, viszont a levegő "járhatja a konyhát". 

Vályogból készült disznóól és tyúkól. A kocsiszín oldalai vesszőből fontak. A kocsiszín és a disznóól náddal, a tyúkól zsindellyel fedve. 

A Tice Dombrád Beszterec és Halász Demecser között, a Ticce széles, tiszta, csolnakokkal mindig

járható ér, sűrű nádasok között. Hajdan a Tiszába vágó folyóvíz, mintegy négymérföldnyi hosszúságú volt és Kisvárdá-tói az ibrányi elpusztult régi vár alatt szakadt a Szár nevü tóba. Tóth György jegyző 1864-ben így küldte be Pesty Frigyesnek. Kerekes József társulati főmérnök úr értesítese szerint a Járat a Ticébe vezetett, Demecser és Gégény között Járat-folyásnak hívták. 

Egy régi pecsét

Pazonyi  Elek Dezső László és Dezső közös pecsétje

http://acta.bibl.u-szeged.hu/38193/1/fold_002_003_004.pdf

Gubner Simon Szikvízgyára

Gipsies music and dancing in Hungary

Gott wie gross ist deine zoo...

This articles contains stories of good  and bad, which are illustrative of their titles: “The Preference of Goodness to Riches,” “The Contrast between Inhumanity and  Compassion,” “The Exaltation of Humility, and the Abasement of Pride,” “The Necessity of Correction for Idleness and Perverseness,” “The good and naughty ,” and “The fatal Effects of Mistaken Fondness.” In these article, the well-behaved are universally  admired and loved, and those who are ill-behaved are shunned. I am thoroughly aware that the point which is likely to excite the attention of my readers to a greater degree than any other in the previous chapter, is the reference contained therein to the secret things write. My orations are a tropical forest, full of strength and majesty, tangled in luxuriance, a wilderness of  self-repetition. Utterly unsuited to form a book without immense abridgment, they contain materials adapted equally for immediate political service and for permanence as a work of wisdom and of genius. To prepare them for the press is an arduous and responsible duty: the best excuse which I can give for having assumed it, is, that it has been to me a labour of love. My task I have felt to be that of a judicious reporter, who cuts short what is of temporary interest, condenses what is too amplified for his limits and for written style, severely prunes down the repetitions which are inevitable where numerous[*] audiences are addressed by the same man on the same subject, yet amid all these necessary liberties retains not only the true sentiments and arguments of the speaker, but his forms of thought and all that is characteristic of his genius. Such an operation, rightly performed, may, like a diminishing mirror, concentrate the brilliancy of diffuse orations, and assist their efficacy on minds which would faint under the effort of grasping the original. These are words of magic to the rich and poor, noblemen and peasant alike, if he be a true Hungarian. Nevertheless I have to confess my conviction, that nothing can wholly compensate for the want of systematic revision by the author himself; which his great occupations have made impossible. The mistakes in the reports of the speeches are sometimes rather subtle, and have not roused my suspicion. There are two kinds of gipsies. The wandering thief, who can not be made to take up any occupation. These are a terribly lawless and immoral people, and there seems to be no way of altering their life and habits, altho much has been written on the subject to improve matters; but the Government has shown itself to be helpless as yet. These people live here and there, in fact everywhere, leading a wandering life in carts, and camp wherever night overtakes them. After some special evil-doing they will wander into Rumania or Russia and come back after some years when the deed of crime has been forgotten. Their movements are so quick and silent that they outwit the best detectives of the police force. They speak the gipsy language, but often a half-dozen other languages besides, in their peculiar chanting voice. Their only occupation is stealing, drinking, smoking, and being a nuisance to the country in every way.  The other sort of gipsies consist of those that have squatted down in the villages some hundreds of years ago. They live in a separate part of the village, usually at the end, are dirty and untidy and even an unruly people, but for the most part have taken up some honest occupation. They make the rough, unbaked earth bricks that the peasant cottages are mostly made of, are tinkers and blacksmiths, but they do the lowest kind of work too. Besides these, however, there are the talented ones. The musical gipsy begins to handle his fiddle as soon as he can toddle. The Hungarians brought their love of music with them from Asia. Old parchments have been found which denote that they had their songs and war-chants at the time of the "home-making," and church and folk-songs from their earliest Christian period. Peasant and nobleman are musical alike—it runs in the race. The gipsies that have settled among them caught up the love of music and are now the best interpreters of the Hungarian songs. The people have got so used to their "blackies," as they call them, that no lesser or greater fête day can pass without the gipsy band having ample work to do in the form of playing for the people. Their instruments are the fiddle, 'cello, viola, clarinet, tárogato (a Hungarian specialty), and, above all, the cymbal. The tárogato looks like a grand piano with the top off. It stands on four legs like a table and has wires drawn across it; on these wires the player performs with two little sticks, that are padded at the ends with cotton-wool. The sound is wild and weird, but if well played very beautiful indeed. The gipsies seldom compose music. The songs come into life mostly on the spur of the moment. In the olden days war-songs and long ballads were the most usual form of music. The seventeenth and eighteenth centuries were specially rich in the production of songs that live even now. At that time the greatest gipsy musician was a woman: her name was "Czinka Panna," and she was called the Gipsy Queen. With the change of times the songs are altered too, and now they are mostly lyric. Csárdás is the quick form of music, and tho' of different melodies it must always be kept to the same rhythm. This is not much sung to, but is the music for the national dance. The peasants play on a little wooden flute which is called the "Tilinko," or "Furulya," and they know hundreds of sad folk-songs and lively Csárdás. While living their isolated lives in the great plains they compose many a beautiful song. It is generally from the peasants and the musical country gentry that the gipsy gets his music. He learns the songs after a single hearing, and plays them exactly according to the singer's wish. The Hungarian noble when singing with the gipsies is capable of giving the dark-faced boys every penny he has. In this manner many a young nobleman has been ruined, and the gipsies make nothing of it, because they are just like their masters and "spend easily earned money easily," as the saying goes. Where there is much music there is much dancing. Every Sunday afternoon after church the villages are lively with the sound of the gipsy band, and the young peasant boys and girls dance. Meanwhile my readers may be curious to think how I am related to this worthy  who writes; but this indeed I cannot tell..

Beware when the great got lets loose a thinker on this  library ...

My darling

This world is a comedy for those that think, a tragedy for those that feel...

The writing is my passion, my love, my one big talent. This is what I want to do for the rest of my life, and it comes with both successes AND failures. The best thing I can do is keep my head up, learn from my mistakes, and strive to do my best. Sings from the heart, dreaming from the soul, smile to the stars, love like you'll never let go. I love your that's my secret. no hearts,no pretty drawings,no poems or cryptic messages. I love you. before i met you i never knew what it was like to look at someone and smile for no reason. life is a dance from one stage to the next. People hate you because they want to be just like you... work like you don't need money, dance like nobody's watching, love like you've never been hurt. Being happy doesn't mean everything is perfect, it means you've decided too see beyond the imperfections. The only reason people hold on to memories so tight is because memories are the only thing that won't change when everything else does. I don't wanna close my eyes.i don't wanna fall asleep cause i'll miss,baby and i don't wanna miss a thing. “To those who can dream there is no such place as faraway.True friendship comes when silence between two people is comfortable.One who looks for a associates without faults will have none. “If we would build on a sure foundation in friendship, we must love friends for their sake rather than for our own. “Don't wait for people to be friendly, show them how.  I no doubt deserved my enemies, but I do not believe I deserved my friends.  A friend is one who believes in you when you have ceased to believe in yourself. True friends are two people who are comfortable sharing silence together. He who does not understand your silence will probably not understand your words. The man who has no problems is out of the game. Love, we say, is life; but love without hope and faith is agonizing death. Your friend is the man who knows all about you, and still likes you. If love is the answer, could you please rephrase the question? Those who do not know how to weep with their whole heart don't know how to laugh either. Lips that taste of tears, they say, Are the best for kissing. Tears are the silent language of grief. People seldom notice old clothes if you wear a big smile. A smile is a curve that sets everything straight. The world always looks brighter from behind a smile. Start every day with a smile and get it over with. A smile is the light in the window of your face that tells people you're at home. Always remember to be happy because you never know who's falling in love with your smile.Everyone smiles in the same language.I've never seen a smiling face that was not beautiful.Smile - sunshine is good for your teeth. Every day you spend without a smile, is a lost day.If you don't start out the day with a smile, it's not too late to start practicing for tomorrow.You're never fully dressed without a smile.A smile can brighten the darkest dayPeace begins with a smile. Why does it take a minute to say hello and forever to say goodbye? How lucky I am to have something that makes saying goodbye so hard. Goodbyes are not forever. Goodbyes are not the end. They simply mean I'll miss you Until we meet again! The reason it hurts so much to separate is because our souls are connected. May the sun shine, all day long, everything go right, and nothing wrong. May those you love bring love back to you, and may all the wishes you wish come true! A man never knows how to say goodbye; a woman never knows when to say it. Don't cry because it's over. Smile because it happened. Always be a first-rate version of yourself, instead of a second-rate version of somebody else. Be yourself" is about the worst advice you can give some people. Live your life crazy,and love every second of it. Giving up doesn't always mean you are weak; sometimes it means that you are strong enough to let go. I never knew until that moment how bad it could hurt to lose something you never really had.

I am a man more sinned against than sinning  ...

Revolt Against the World

Some books are to be tasted others to be swallowed and some few to be chewed and digested...

This booklet is for people who are dissatisfied with their lives. If you are happy with your present existence, we have no argument with you. However, if you are tired of waiting for your life to change...Tired of waiting for authentic community, love and adventure...Tired of waiting for the end of money and forced work... Tired of looking for new pastimes to pass the time... Tired of waiting for a lush, rich existence... Tired of waiting for a situation in which you can realise all your desires... Tired of waiting for the end of all authorities, alienations, ideologies and moralities... ...then we think you'll find what follows to be quite handy. One of the great secrets of our miserable yet potentially marvellous time is that thinking can be a pleasure. This is a manual for constructing your own self-theory. Constructing your self-theory is a revelutionary pleasure, the pleasure of constructing your self-theory of revolution. Building your self-theory is a destructive/constructive pleasure, because you are building a theory-of-practice for the destructive/constructive transformation of this society.Self-theory is a theory of adventure. It is as erotic and humorous as an authentic revolution.The alienation felt as a result of having had your thinking done for you by the ideologies of our day, can lead to the search for the pleasurable negation of that alienation: thinking for yourself. It is the pleasure of making your mind your own. Self-theory is the body of critical thought you construct for your own use. You construct it and use it when you make an analysis of why your life is the way it is, why the world is the way it is. (And 'thinking' and 'feeling' are inseparable, since thought comes from subjective, emotive experience.) You build your self-theory when you develop a theory of practice -- a theory of how to get what you desire for your life. Theory will be either a practical theory -- a theory of revolutionary practice -- or it will be nothing... nothing but an aquarium of ideas, a contemplative interpretation of the world. The realm of ideals is the eternal waiting-room of unrealised desire.  Those who assume (usually unconsciously) the impossibility of realising their life's desires, and of thus fighting for themselves, usually end up fighting for an ideal or cause instead (ie the illusion of selfactivity or self-practice). Those who know that this is the acceptance of alienation will now know that all ideals and causes are ideologies. Whenever a system of ideas is structured with an abstraction at the centre -- assigning a role or duties to you for its sake -- this system is an ideology. An ideology is a system of false consciousness in which you no longer function as the subject in your relation to the world. The various forms of ideology are all structured around different abstractions, yet they all serve the interests of a dominant (or aspiring dominant) class by giving you a sense of purpose in your sacrifice, suffering and submission. Religious ideology is the oldest example, the fantastic projection called 'God' is the Supreme Subject of the cosmos, acting on every human being as 'His' subject. In the 'scientific' and 'democratic' ideologies of bourgeois enterprise, capital investment is the 'productive' subject directing world history -- the 'invisible hand' guiding human development. The bourgeoisie had to attack and weaken the power that religious ideology once held. It exposed the mystification of the religious world in its technological investigation, expanding the realm of things and methods out of which it could make a profit.The various brands of Leninism are 'revolutionary' ideologies in which their Party is the rightful subject to dictate world history, by leading its object -- the proletariat -- to the goal of replacing the bourgeois apparatus with a Leninist one.The many other forms of the dominant ideologies can be seen daily. The rise of the new religiomsyticisms serve the dominant structure of social relations in a round about way. They provide a neat form in which the emptiness of daily life may be obscured, and like drugs, make it easier to live with. Volunteerism (shoulder to the wheel) and determinism (it'll all work out) prevent us from recognising our real place in the functioning of the world. In avant-garde ideology, novelty in (and of) itself is what's important. In survivalism, subjectivity is preempted by fear through the invocation of the image of an impending world catastrophe.In accepting ideologies we accept an inversion of subject and object; things take on a human power and will, while human beings have their place as things. Ideology is upside-down theory. We further accept the separation between the narrow reality of our daily life, and the image of a world totality that's out of our grasp. Ideology offers us only a voyeur's relationship with the totality.In this separation, and this acceptance of sacrifice for the cause, every ideology serves to protect the dominant social order. Authorities whose power depends on separation must deny us our subjectivity in order to survive themselves. Such denial comes in the form of demanding sacrifices for 'the common good','the national interest','the war effort','the revolution' ...We get rid of the blinkers of ideology by constantly asking ourselves... How do I feel? Am I enjoying myself? How's my life? Am I getting what I want?  Why not? What's keeping me from getting what I want? This is having consciousnessof the commonplace, awareness of one's everyday routine. That Everyday Life -- real life -- exists, is a public secret that gets less secret every day, as the poverty of daily life gets more and more visible. The construction of self-theory is based on thinking for yourself, being fully conscious of desires and their validity. It is the construction of radical subjectivity. Authentic 'consciousness raising' can only be the 'raising' of people's thinking to the level' of positive (non-guilty) self-consciousness: developing their basic subjectivity, free of ideology and imposed morality in all its forms. The essence of what many leftists, therapy-mongers, racism awareness trainers and sisterisers term 'consciousness raising' is their practice of beating people into unconsciousness with their ideological billyclubs. The path from ideology (self-negation) to radical subjectivity (self-affirmation) passes through Point Zero, the capital city of nihilism. This is the windswept still point in social space and time... the social limbo wherein which one recognises that the present is devoid of life; that there is no life in one's daily existence. A nihilist knows the difference between surviving and living. Nihilists go through a reversal or perspective on their life and the world. Nothing is true for them but their desires, their will to be. They refuse all ideology in their hatred for the miserable social relations in modern capitalist-global society. From this reversed perspective they see with a newly acquired clarity the upside-down world of reification(i), the inversion of subject and object, of abstract and concrete. It is the theatrical landscape of fetishised commodities, mental projections, separations and ideologies: art, God, city planning, ethics, smile buttons, radio stations that say they love you and detergents that have compassion for your hands. Daily conversation offers sedatives like: "You can't always get what you want", "Life has its ups and downs", and other dogmas of the secular religion of survival.'Common sense' is just the nonsense of common alienation. Every day people are denied an authentic life and sold back its representation. Nihilists constantly feel the urge to destroy the system which destroys them each day. They cannot go on living as they are, their minds are on fire. Soon enough they run up against the fact that they must come up with a coherent set of tactics that will have a practical effect on the world. But if a nihilist does not know of the historical possibility for the transformation of the world, his or her subjective rage will coralise into a role: the suicide, the solitary murderer, the street hoodlum vandal, the neo-dadaist, the professional mental patient... all seeking compensation for a life of dead time. The nihilists' mistake is that they do not realise that there are others who are also nihilists. Consequently they assume that common communication and participation in a project of self-realisation is impossible.  To have a 'political' orientation towards one's life is just to know that you can only change your life by changing the nature of life itself through transfermation of the world -- and that transformation of the world requires collective effort. This project of collective self-realisation can properly be termed politics. However,'politics' has become a mystified, separated category of human activity, Along with all the other socially enforced separations of human activity, 'politics' has become just another interest. It even has its specialists -- be they politicians or politicos. It is possible to be interested (or not) in football, stamp collecting, disco music or fashion. What people see as 'politics' today is the social falsification of the project of collective self-realisation -- and that suits those in power just fine. Collective self-realisation is the revolutionary project. It is the collective seizure of the totality of nature and social relations and their transformation according to conscious desire. Authentic therapy is changing one's life by changing the nature of social life. Therapy must be social if it is to be of any real consequence. Social therapy (the healing of society) and individual therapy (the healing of the individual) are linked together: each requires the other, each is a necessary part of the other. For example: in spectacular society we are expected to repress our real feelings and play a role. This is called 'playing a part in society'. (How revealing that phrase is!) Individuals put on character armour - a steel-like suit of role playing is directly related to the end of social role playing. To think subjectively is to use your life -- as it is now and as you want it to be -- as the centre of your thinking. This positive self-centring is accomplished by the continuous assault on externals: all the false issues, false conflicts, false problems, false identities and false dichotomies.People are kept from analysing the totality of everyday existence by being asked their opinion of every detail: all the spectacular trifles, phoney controversies and false scandals. Are you for or against trades unions, cruise missiles, identity cards... what's your opinion of soft drugs, jogging, UFO's, progressive taxation?  These are false issues. The only issue for us is how we live. There is an old Jewish saying, "If you have only two alternatives, then choose the third". It offers a way of getting the subject to search for a new perspective on the problem. We can give the lie to both sides of a false conflict by taking our 'third choice' -- to view the situation from the perspective of radical subjectivity. Being conscious of the third choice is refusing to choose between two supposedly opposite, but really equal, polarities that try to define themselves as the totality of a situation. In its simplest form, this consciousness is expressed by the worker who is brought to trial for armed robbery and asked, "Do you plead guilty or not guilty?". "I'm unemployed", he replies. A more theoretical but equally classic illustration is the refusal to acknowledge any essential difference between the corporate-capitalist ruling classes of the 'West' and the state-capitalist ruling classes of the 'East'. All we have to do is look at the basic social relations of production in the USA and Europe on the one hand, and the USSR and China on the other, to see that they are essentially the same: over there, as here, the vast majority go to work for a wage or salary in exchange for giving up control over both the means of production and what they produce (which is then sold back to them in the form of commodities). In the case of the 'West' the surplus value (ie that which is produced over and above the value of the workers' wages) is the property of the corporate managements who keep up a show of domestic competition. In the 'East' the surplus value is the property of the state bureaucracy, which does not permit domestic competition but engages in international competition as furiously as any other capitalist nation. Big difference. An example of a false problem is that stupid conversational question, "What's your philosophy of life?". It poses an abstract concept of 'Life' that, despite the word's constant appearance in conversation, has nothing to do with real life, because it ignores the fact that 'living' is what we are doing at the present moment.  In the absence of real community, people cling to all kinds of phoney social identities, corresponding to their individual role in the Spectacle (in which people contemplate and consume images of what life is, so that they will forget how to live for themselves). These social identities can be ethnic ('Italian'), racial ('Black'), organisational ('Trade Unionist'), residential ('New Yorker'), sexual ('Gay'), cultural ('sports' fan'), and so on: but all are rooted in a common desire for affiliation, for belonging. Obviously being 'black' is a lot more real as an identification than being a 'sports' fan', but beyond a certain point these identities only serve to mask our real position in society. Again, the only issue for us is how we live. Concretely, this means understanding the reasons for the nature of one's life in one's relation to society as a whole. To do this one has to shed all the false identities, the partial associations, and begin with oneself as the centre. From here we can examine the material basis of life, stripped of all mystification. For example: suppose I want a cup of coffee from the machine at work. First of all, there is the cup of coffee itself: that involves the workers on the coffee plantation, the ones on the sugar plantations and in the refineries, the ones in the paper mill, and so on. Then you have all the workers who made the different parts of the machine and assembled it. Then the ones who extracted the iron ore and bauxite, smelted the steel, drilled the oil and refined it. Then all the workers who transported the raw materials and parts over three continents and two oceans. Then the clerks, typists and communications workers who co-ordinate the production and transportation. Finally you have all the workers who produce all the other things necessary for the others to survive. That gives me a direct material relationship to several million people: in fact, to the immense majority of the world's population. They produce my life: and I help to produce theirs. In this light, all partial group identities and special interests fade into insignificance. Imagine the potential enrichment of one's life that is presently locked up in the frustrated creativity of those millions of workers, held back by obsolete and exhausting methods of production, strangled by alienation, warped by the insane rationale of capitalaccumulation! Here we begin to discover a real social identity: in people all over the world who are fighting to win back their lives, we find ourselves. We are constantly being asked to choose between two sides in a false conflict. Governments, charities and propagandists of all kinds are fond of presenting us with choices that are no choice at all (eg the Central Electricity Generating Board presented its nuclear programme with the slogan 'Nuclear Age or Stone Age'. The CEGB would like us to believe that these are the only two alternatives -- we have the illusion of choice, but as long as they control the choices we perceive as available to us, they also control the outcome). The new moralists love to tell those in the rich West how they will 'have to make sacrifices', how they 'exploit the starving children of the Third World'. The choice we are given is between sacrificial altruism or narrow individualism. (Charities cash in on the resulting guilt by offering us a feeling of having done something, in exchange for a coin in the collecting tin.) Yes, by living in the rich West we do exploit the poor of the Third World -- but not personally, not deliberately. We can make some changes in our life, boycott, make sacrifices, but the effects are marginal. We become aware of the false conflict we are being presented with when we realise that under this global social system we, as individuals, are as locked in our global role as 'exploiters' as others are in their global role as the exploited. We have a role in society, but little or no power to do anything about it. We reject the false choice of 'sacrifice or selfishness' by calling for the destruction of the global social system whose existence forces that decision upon us. It isn't a case of tinkering with the system, of offering token sacrifices or calling for 'a little less selfishness'. Charities and reformers never break out of the terrain of the false choice. Those who have a vested interest in maintaining the present situation constantly drag us back to their false choices -- that is, any choice which keeps their power intact. With myths like 'If we shared it all out there wouldn't be enough to go round', they attempt to deny the existence of any other choices and to hide from us the fact that the material preconditions for social revolution already exist. Any journey towards self-demystification must avoid those two quagmires of lost thought -- absolutism and cynicism; twin swamps that camouflage themselves as meadows of subjectivity. Absolutism is the total acceptance or rejection of all components of particular ideologies, spectacles and reifications. An absolutist cannot see any other choice than complete acceptance or complete rejection . The absolutist wanders along the shelves of the ideological supermarket looking for the ideal commodity, and then buys it -- lock, stock and barrel. but the ideological supermarket -- like any supermarket -- is fit only for looting. It is more productive for us if we can move along the shelves, rip open the packets, take out what looks authentic and useful, and dump the rest. Cynicism is a reaction to a world dominated by ideology and morality. Faced with conflicting ideologies the cynic says: "a plague on both your houses". The cynic is as much a consumer as the absolutist, but one who has given up hope of ever finding the ideal commodity. The process of dialectical thinking is constructive thinking, a process of continually synthesising one's current body of self- theory with new observations and appropriations; a resolution of the contradictions between the previous body of theory and new theoretical elements. The resulting synthesis is thus not some quantitative summation of the previous and the new, but their qualitative supersession, a new totality. This synthetic / dialectic method of constructing a theory is counter to the eclectic style which just collects a rag-bag of its favourite bits from favourite ideologies without ever confronting the resulting contradictions. Modern examples include libertarian capitalism, christian marxism and liberalism in general. If we are continually conscious of how we want to live, we can critically appropriate from anything in the construction of our self-theory: ideologies, culture critics, technocratic experts, sociological studies, mystics and so forth. All the rubbish of the old world can be scavenged for useful material by those who desire to reconstruct it. The nature of modern society, its global and capitalist unity, indicates to us the necessity of making our self-theory a unitary critique. By this we mean a critique of all geographic areas where various forms of socio-economic domination exist (ie both the capitalism of the 'free' world and the state-capitalism of the 'communist' world), as well as a critique of all alienations (sexual poverty, enforced survival, urbanism, etc). In other words, a critique of the totality of daily existence everywhere, from the perspective of the totality of one's desires. Ranged against this project are all the politicians and bureaucrats, preachers and gurus, city planners and policemen, reformers and militants, central committees and censors, corporate managers and union leaders, male supremacists and feminist ideologues, psyche-sociologists and conservation capitalists who work to subordinate individual desire to a reified 'common good' that has supposedly designated them as its representatives. They are all forces of the old world, all bosses, priests and creeps who have something to lose if people extend the game of seizing back their minds into seizing back their lives. Revolutionary theory and revolutionary ideology are enemies -- and both know it. By now it should be obvious that self-demystification and the construction of our own revolutionary theory doesn't eradicate our alienation: 'the world' (capital and the Spec tacle) goes on, reproducing itself every day. Although this booklet had the construction of self-theory as its focus, we never intended to imply that revolutionary theory can exist separate from revolutionary practice. In order to be consequential, effectively to reconstruct the world, practice must seek its theory, and theory must be realised in practice. The revolutionary prospect of disalienation and the transformation of social relations requires that one's theory be nothing other than a theory of practice, of what we do and how we live. Otherwise theory will degenerate into an impotent contemplation of the world, and ultimately into survival ideology -- a projected mental fogbank, a static body of reified thought, of intellectual armour, that acts as a buffer between the daily world and oneself. And if revolutionary practice is not the practice of revelutionary theory, it degenerates into altruistic militantism, 'revolutionary' activity as one's social duty. We don't strive for a coherent theory purely as an end in itself. For us, the practical use value of coherence is that having a coherent self-theory makes it easier for someone to think. As an example, it's easier to get a handle on future developments in social control if you have a coherent understanding of modern social control ideologies and  techniques up to the present. Having a coherent theory makes it easier to conceive of the theoretical practice for realising your desires for your life. In the process of constructing self-theory, the last ideologies that have to be wrestled with and determinedly pinned down are the ones that most closely resemble revolutionary theory. These final mystifications are a) situationism b)councilism. The Situationist International (1958-1971) was an international revolutionary organisation that made an immense contribution to revolutionary theory. Situationist theory is a body of critical theory that can be appropriated into one's self-theory, and nothing more. Anything more is the ideological misappropriation known as situationism. For those who newly discover it, SI theory has a way of seeming like 'the answer I've been searching for for years', the answer to the riddle of one's dead life. But that's exactly when a new alertness and self-possession become necessary. Situationism can be quite the complete survival ideology, a defence mechanism against the wear and tear of daily life. included in the ideology is the spectacular commodity-role of being 'a situationist', ie a radical jade and ardent esoteric. Councilism (aka 'Workers' Control', 'Syndicalism') offers 'self- management' as a replacement for the capitalist system of production. Real self-management is the direct management (unmediated by any separate leadership) of social production, distribution and communication by workers and their communities. The movement for self-management has appeared again and again all over the world in the course of social revolution. Russia in 1905 and 1917-21, Spain in 1936-7, Hungary in 1956, Algeria in 1960, Chile in 1972 and Portugal in 1975. The form of organisation most often created in the practice of self-management has been workers' councils: sovereign general assemblies of the producers and neighbourhoods that elect mandated delegates to co-ordinate their activities. The delegates are not representatives, but carry out decisions already made by their assemblies. Delegates can be recalled at any time, should the general assembly feel that its decisions are not being rigorously carried out. Councilism is this historical practice and theory of self- management turned into an ideology. Whereas the participants in these uprisings lived a critique of the social totality, beginning with a critique of wage labour, of the commodity economy and exchange value, councilism makes a partial critique: it seeks not the self-managed, continuous and qualitative transformation of the whole world, but the static, quantitive self-management of the world as it is. The economy thus remains a separate realm cut off from the rest of daily life and dominating it. On the other hand a movement for generalised self- management seeks the transformation of all sectors of social life and all social relations (production, sexuality, housing, services, communications, etc), councilism thinks that a self-managed economy is all that matters. It misses, literally, the whole point: subjectivity and the desire to transform the whole of life. The problem with workers' control is that all it controls is work. The world can only be turned right-side-up by the conscious collective activity of those who construct a theory of why it is upside-down. Spontaneous rebellion and insurrectionary subjectivity alone are not sufficient. An authentic revolution can only occur in a practical movement in which all the mystifications of the past are being consciously swept away. reification -- the act of converting people, abstract concepts, etc into things, ie commodities. Very interesting articles about my blog. Found it quite enlightening and have to say that I will likely not submit work to them if this proves true. I posted a blog entry recently on my own site detailing some of my experiences.

La plupart des hommes emploient la premiere partie de leur vie a rendre l'autre misérable ...