A rozsdás kapu nyikorog mint régen. Hazatértem Édesanyám, itt vagyok! Nincs válasz, csak néma csend. Se plútó se cirmi nem fut felém. A tornác előtt szőlőlugas, árnyékot vet a hűvös tornácra. Eltűnt az udvarról a kemence, nincs már se gém se kút, se otthon. Az öreg karosláda búsan szomorkodik kint a tornácon. Nehezen nyílik az ajtó. Az öreg plafon deszkái bebarnultak, a szú birodalma már rég. Megsárgult légypapír lóg a gerendáról. A konyhafalon kereszt, néhány tányér. A kredencben sorjáznak a poharak. Egy régi szódásszifon és üres butella pihen az asztalon. A sarokban az öreg spór, alatta kis kosár még benne van pár száraz fa. Középen öreg asztal, néhány hokedlivel. A blatton sokat sült a pászka, meg a pirítós kenyér, a lerben a krumpé, meg a kalács. Piros pettyes krajszonyban a paprikás krumpli, a fazékban a leves. A spór végén bádog findzsában csipős paprikával megfűszerezett vörösbor, kinyitom a ler ajtaját, még érzem a mákos kalács illatát. A tisztaszoba hűvös sötét, a falon édesanyám keze által hímzett kézimunka, az ágy fölött fali szőttes, házi áldás, az asztalon horgolt terítő. A gondosan bevetett ágyban párna dunna, letakarva a szarvas mintás ágytakaróval. Az ágy fölött a falon szentkép. Az ajtófélen régi poros kabát lóg magában elhagyatottan. Nagyapám kopott kalapja a szegen lóg. A szobában a falitükör letakarva egy szőttessel, a filhang behúzva az ablakon. Szőtt rongyszőnyeg a szoba padlózatán. A szobában a falon barna keretben apró képek a családról. Az öreg falióra már rég nem jár. Nagyapám priccses csizmája áll büszkén a szekrény végében megbújva, sóvárogva valami után, ami már elmúlt. A por és a pókok birodalma lett a régi otthon. Minden ugyanúgy van mint régen, megállt az idő, csak én öregedtem meg. Váratlanul és szégyentelenül, feltörnek a könnyeim...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése