Az élet iskolája nem tanít felelsleges dolgokat. Oszt te mi hasznát veszed annak amit a városban tanultál? Csakhamar rájövök hogy semmit és kezdem szégyelni magam az öreg töpörödött ember előtt, akinek életbölcsessége a legnagyobb filózófusokat is sarokba állítaná. Hiába a sok iskolája meg a sok diplomája, nálunk a mezőn a 4 éves forma gyerek is többet ért az élethez mint maga. Mert nálunk csak azt kell megtanulni ami a mindennapi élethöz kell. Öregapám mondta, hogy abbúl avízről igyál, ahol a ló is iszik, rossz vízbe a hátas bele nem kortyol. Házépítéshez portát csak ott vegyek, ahol a gyík vagy kígyó napozik, ágyam ott legyen, hol a kutya alszik, szekrényem, ahol macska lustálkodik, fagyott földbe fát soha ne ültessek, kutam ott ássam, hol a fán madarak a nagy melegben fészket építenek. Azt a gyümölcsöt nyugodtan ehetem, amit a kukac megkóstolt előttem, ha a gomba fajtáját nem ismerem, amin rovarok ülnek, csak azt szedjem. Egészséges szívért, erős lábakért, vitaminban gazdag zöldséget egyek, biztatott, baromfival menjek aludni, aprójószággal illik is felkelni, ha így teszek, állhatatos munkával a nap ajándékát fogom aratni. A földön úgy élni, mint hal a vízben, sokat kell úszni, akár medencében, ahhoz, hogy nyugalmas legyen a lelkem, arra buzdított, kevesebbet beszéljek, hogyha kell, tudjak nagyokat hallgatni, bár ez nem mindig szokott sikerülni. Nagyapó sok intelmet osztott meg velem, amit szívesen meséltem el nektek, adjátok tovább gyermekeiteknek, ne tartsuk őket jelentéktelennek. Már beszélgettem néhány öreg emberrel, mind ezeket a bölcsességeket mondták. Nagymamár írástudatlan analfabéta kuruszló vót, mégis annyi mindent tudott mint egy orvos. Lehet fiam, hogy nem láttam vonatot, meg repülőt meg hajót meg a tengert, de felismerem a mérgező növényeket, az ehető gombákat, ösmerem a gyógyító teákat, tudom mikor éhes az állat, mikor szomjas mikor ellik a tehén, mikor kell fejni, miért nyerít a ló, miért visít a disznó. Már a kisgyerekek is ösmerik az ehető dudvákat, a csicsókát, a kövér porcsint, a papsajtot. Inséges időben még a kisvarnyút is megsütjük. Már a legkisebbek is ösmerik a viperákat, a halálosan mérgező aranyesőt, beléndeket, tiszafát, a beléndeket a borókát, a loncot a borbolyát, a szömörcét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése