Űrszondák az univerzumban

A űrkutatás kezdete óta több mint 250 űrszondát és bolygóközi küldetést indítottak el a Földről a különböző nemzetek (főként az USA, a Szovjetunió/Oroszország, az Európai Űrügynökség, Kína, Japán és India). Mivel a teljes lista több száz eszközt számlál – beleértve a sikertelen indításokat is –, az alábbiakban célpontok szerint csoportosítva látható a történelem legfontosabb, legsikeresebb és legismertebb űrszondáinak listája:

A Nap tanulmányozása

• Pioneer-sorozat (USA): Az első szondák közé tartoztak, amelyek a naptevékenységet és a napszelet vizsgálták.

• SOHO (ESA/NASA): Az egyik leghosszabb ideje működő napmegfigyelő szonda.

• Parker Solar Probe (USA): A valaha volt legközelebbi pályára lépett szonda a Naphoz, amely konkrétan belépett a napkoronába.  Körülbelül 690 000 km/h (kb. 192 km/s), amit a Naphoz való legközelebbi megközelítések alkalmával, gravitációs hintamanőverek segítségével ér el.

• Solar Orbiter (ESA): A Nap pólusairól készít példátlan közeli felvételeket.

☿️ Merkúr

• Mariner–10 (USA): Az első szonda, amely megközelítette a legbelső bolygót (háromszor repült el mellette).

• MESSENGER (USA): Az első űreszköz, amely ténylegesen pályára állt a Merkúr körül, teljesen feltérképezve a felszínét.

• BepiColombo (ESA/Japán): Összetett misszió, amely jelenleg is tart a Merkúr felé, hogy minden eddiginél részletesebb méréseket végezzen.

A  Vénusz

• Venyera-sorozat (Szovjetunió): Hatalmas sikersorozat; a Venyera–7 volt az első ember alkotta eszköz, amely sikeresen leszállt egy másik bolygó felszínén, a Venyera–9 pedig az első képeket küldte a pokoli felszínről.

• Magellan (USA): Radarsegítségével teljesen feltérképezte a Vénusz sűrű felhőzete alatt rejtőző felszínt.

• Venus Express (ESA): Hosszú éveken át tanulmányozta a bolygó rendkívül sűrű atmoszféráját.

• Akatsuki (Japán): Jelenleg is a bolygó légkörét vizsgáló japán klímaszonda.

 A Hold (Kiemelt szondák)

• Luna-sorozat (Szovjetunió): A Luna–1 repült el először a Hold mellett, a Luna–2 becsapódott (az első eszköz egy másik égitesten), a Luna–3 lefotózta a túloldalt, a Luna–9 pedig először hajtott végre puha landolást.

• Ranger és Surveyor-sorozat (USA): Az Apollo-program emberes leszállásait készítették elő.

• Csang-o-sorozat (Kína): A Csang-o–4 végrehajtotta a történelem első leszállását a Hold túlsó oldalán, a későbbi missziók pedig kőzetmintákat hoztak vissza a Földre.

• Csandrajáan-sorozat (India): A Csandrajáan–3 sikeresen landolt a Hold déli sarkvidékén.

• SLIM (Japán): Rendkívül precíziós, "tűhegynyi" pontosságú leszállást hajtott végre.

♂️ Mars

• Mariner–9 (USA): Az első űrszonda, amely pályára állt egy másik bolygó (a Mars) körül.

• Viking–1 és Viking–2 (USA): Az első teljesen sikeres, hosszú távú felszíni marsprogram (leszállóegységek).

• Mars Global Surveyor és Mars Reconnaissance Orbiter (USA): Nagy felbontású térképező szondák.

• Mars Express (ESA): Európa első sikeres Mars-szondája, amely a mai napig működik.

• Mars-járók (NASA): Sojourner, Spirit, Opportunity, Curiosity, Perseverance – guruló laboratóriumok a felszínen.

• InSight (USA): Szeizométerével a Mars belső szerkezetét és a marsrengéseket kutatta.

• Tienven–1 és Csu-rong (Kína): Kína első sikeres Mars-pályára állása és marsjárója.

• Hope (Egyesült Arab Emírségek): Légkörkutató szonda a Mars körül.

•  A Mars két rejtélyes holdja, a Phobos és a Deimos megfigyelése.

MMX (Martian Moons eXploration) űrszonda, amely 2026. október 20-án indult el a Tanegashima Űrközpontból egy H3-as rakéta fedélzetén.

 A külső bolygók és a gázóriások

• Pioneer–10 és Pioneer–11 (USA): Az első szondák, amelyek áthaladtak a Kisbolygó-övön, és megközelítették a Jupitert, illetve a Szaturnuszt.

• Voyager–1 és Voyager–2 (USA): A leghíresebb űrszondák. Végigjárták a külső bolygókat. A Voyager–2 az egyetlen szonda, amely meglátogatta az Uránuszt és a Neptunuszt. Mindkettő kilépett már a csillagközi térbe.

• Galileo (USA): Az első szonda, amely tartósan pályára állt a Jupiter körül, és egy atmoszférikus szondát is beleeresztett a gázóriásba.

• Cassini–Huygens (NASA/ESA): A Szaturnusz rendszerének monumentális kutatója. A Huygens egység sikeresen leszállt a Titán hold felszínén.

• Juno (USA): Jelenleg is aktív, rendkívül elnyújtott pályán vizsgálja a Jupiter belső szerkezetét és mágneses mezejét.

• JUICE (ESA) és Europa Clipper (NASA): A közelmúltban indult csúcsszondák, amelyek a Jupiter jeges, potenciálisan életet rejtő holdjait (Europa, Ganymedes, Callisto) fogják vizsgálni.

 Törpebolygók, kisbolygók és üstökösök

• New Horizons (USA): A történelem leggyorsabb szondájaként indult, elrepült a Pluto és holdja, a Charon mellett, majd továbbhaladt a Kuiper-övbe (Arrokoth).

• Rosetta és Philae (ESA): Az első misszió, amely pályára állt egy üstökös (67P) körül, és leszállóegységet juttatott a magjára.

• Dawn (USA): Az első szonda, amely két különböző égitest (a Vesta és a Ceres törpebolygó) körül is pályára állt.

• Hayabusa–1 és 2 (Japán): Mintát hoztak vissza az Itokawa, illetve a Ryugu kisbolygókról.

• OSIRIS-REx (USA): Sikeresen anyagmintát vett a Bennu kisbolygóból, és elhozta azt a Földre.

• DART (USA): Az első planetáris védelmi teszt, amely szándékosan belecsapódott a Dimorphos kisbolygóba, megváltoztatva annak pályáját.

• Psyche (USA): Jelenleg úton van egy különleges, szinte tisztán fémből álló kisbolygó felé.

A Nap fejti ki a legnagyobb gravitációs erőteret és képes a legnagyobb mértékű gravitációs manőverre (gravitációs hintamanőverre), mivel a tömege többszöröse a Jupiterének.

• A Nap tömege: Körülbelül 333 000-szerese a Földének (a Naprendszer teljes tömegének mintegy 99,86%-át adja).

• A Jupiter tömege: Bár a Naprendszer legnagyobb bolygója (tömege 2,5-szerese az összes többi bolygó együttvéve), még így is csak mintegy ezredrésze a Nap tömegének.

A gravitációs hintamanőver (slingshot maneuver) során egy űrszonda egy égitest gravitációs mezejét használja fel arra, hogy módosítsa a pályáját és felgyorsuljon. Mivel a gravitációs erő nagysága az égitest tömegétől függ, a Nap sokkal hatalmasabb gravitációs hatással rendelkezik, mint a Jupiter – bár a gyakorlatban az űrkutatásban a bolygókat (például a Jupitert) használják hintamanőverre, mert meg lehet őket közelíteni olyan pályán, amely nem égeti el vagy szippantja be teljesen az űreszközt a csillag belsejébe. Összehasonlítva azonban a két égitest fizikai tömegét és erőterét, a Nap a nagyobb.