Ingyenes hang- és videószerkesztő programokat is letölthetünk az internetről.
Az előbbiekben említetthez hasonlóan, a megvásárolt hang- és videokártyák
rendelkeznek a digitalizálás folyamán létrehozott állományok szerkesztésére
alkalmas szoftverekkel.
A megfelelő eljárás alkalmazása nagymértében függ a projekt céljaitól, a
kulturális intézménytől és a digitalizált anyag jellegétől. Általában kisebbszámú,
kisfelbontású kép publikálása a legelterjedtebb megoldás online múzeumok és
galériák esetében. A kulturális gyűjtemények relatív egyedisége a legtőbb
esetben elegendően bizonyítja a szerzői jogokat.
Elengedhetetlen a digitalizálandó anyag kiválasztási
kritériumainak pontos meghatározása. Ezeknek tükrözniük kell a projekt célkitűzéseit.
Nagyon fontos figyelni legalább az alábbi kritériumokra:
o
Olyan anyagot digitalizáljunk, amely nem, vagy csak korlátozottan érhető el.
o
Nagy érdeklődésre számot tartó anyagok esetén biztosítsunk könnyebb és szélesebb
körű hozzáférést.
o
Vegyük figyelembe a forrásanyag állapotát!
o
A sérülékeny anyagok megóvása érdekében biztosítsunk digitális másolatot!
o
Ne tévesszük szem elől a projekt tartalmi célkitűzéseit!
o
Tartsuk be a szerzői jogokkal és szellemi termékekkel kapcsolatos jogszabályokat!
o
Vizsgáljuk meg, hogy létezik-e más digitális másolat!
o
Ne feledkezzünk meg a digitalizálás költségeiről!
o
Vizsgáljuk meg az eredeti anyagot az online megjeleníthetőség szempontjából!
•
A digitalizálási kritériumokat tisztáznunk kell az érdekeltekkel,
akiknek a hozzájárulása nélkül nem láthatunk munkához.
•
A kritériumokat teljes részletességgel dokumentálni kell, hogy
a digitalizálás mellett vagy ellen szóló érvek a projekt folyamán mindenki
számára világosak legyenek.
A különböző kulturális intézmények általában rendelkeznek olyan értékes és
nagy érdeklődésre számot tartó anyagokkal, amelyek azért válnak digitalizálási
projekt részeivé, hogy magát az intézményt reprezentálják.
Sok projektnek éppen az online módon történő megjelenítés a célja. Ez azt
is jelenti egyben, hogy a válogatás előtt különös figyelmet kell fordítanunk
a kiválasztott anyagra vonatkozó szerzői jogra, illetve a szellemi tulajdonról
(IPR) szóló jogi szabályozásra.
Szövegbevitel optikai karakterfelismerő programmal
Ha egy nyomtatott formában rendelkezésre álló szöveget kívánunk bevinni a
számítógépbe és rendelkezésre áll egy lapolvasó (szkenner), használhatjuk az
optikai karakterfelismerést. Ez egyszerűbbé teszi a nyomtatott dokumentumok
kezelését, mert nem azokat újragépelni. Az optikai karakterfelismerő (OCR:
Optical Character Recognition) programok a lapolvasóval beolvasott dokumentu-
mok bittérkép formátumú képfájljából, karakterekből álló szöveget állítanak elő,
aminek formátuma egy megadott szövegszerkesztő formátumát követi. Ez azt
jelenti, hogy a felismert szöveg formátuma meg fog egyezni az eredeti formá-
tummal, vagyis az OCR program nem csupán a karaktereket is meri fel, hanem
magának a szövegnek a formátumát is.
Lapolvasók
A lapolvasók a nyomtatott szöveget bittérkép formában olvassák be a szá-
mítógép memóriájába. Mivel a szöveg esetében a karakterek színe nem hordoz
információt, szöveg beolvasásra fekete-fehér lapolvasókat szoktak használhatók.
A fekete-fehér lapolvasóknál a színkód 1 bit.
A beolvasott fájl mérete
A lapolvasó felbontása és a színinformáció mérete határozza meg az infor-
mációhordozóról beolvasott információ mennyiségét. A lapolvasó vízszintes
irányban minden sorban a feloldás által meghatározott számú képelemet olvassa
be, míg függőleges irányban az egységnyi hosszon beolvasott sorok száma megfe-
lel a felbontás által meghatározott értéknek. Egy A4 formátumú (210 mm x 297
mm) papírlap beolvasásánál keletkező fájlban a képelemek számát az alábbi
egyenlet alapján lehet megbecsülni. Az egyenletben szereplő 25,4 érték az inch
milliméterben kifejezett értéke, mivel a felbontását dot/inch értékben szokták
megadni.
(210x297) x (lapolvasó felbontása x lapolvasó felbontása)
25,4x25,4
Feltételezve, hogy a lapolvasó felbontása 300 dpi, akkor a beolvasott fájl-
ban
8 700 632 képelem
található. Fekete-fehér lapolvasónál I bites színmélységnél a képfájl mérete
8 700 632 : 8 = 1 087 579 bájt.
Egy OCR program működése
Az OCR programok a memóriában található képelemeket vizsgálva próbál-
ják eldönteni, hogy egy-egy képelem milyen karakternek felelhet meg. Ez a
felismerés művelete. Több felismerési eljárás ismert, közülük a leggyakrabban
használt az alábbi kettő valamelyike:
Összehasonlítás: az OCR program a képelemeket a karaktereknek a háttér-
tárban tárolt bittérképes mintaábrájával hasonlítja össze, hogy felismerje azt
a mintaábrát, ami leginkább hasonlít a képelemhez. A mintaábra karakter-
kódja a felismert karakternek a kódja. A módszer hátránya a betűméret és
betűtípus függőség, ami jelentősen befolyásolja a felismerés pontosságát.
Körvonalelemzés: az OCR program a képelemek körvonalelemei méreté-
nek illetve arányainak elemzésével határozza meg a képelemekhez rendel-
hető karakterek kódját. Ez a módszer betűmérettől és betűtípustól független
felismerést biztosít.
Megjegyzem, hogy vannak célalkalmazásokhoz használható felismerési el-
járások, melyeket vonalkód, kézzel írt számok, stb. felismerésére használnak.
Az OCR programokat ki szokták egészíteni szövegfelismerő programrész-
szel, ami kihasználja az adott nyelv nyelvelemző lehetőségeit, és ezzel jelentősen
javítja a felismerés pontosságát.
Az alábbiakban ismertetem egy szokványos OCR program működési fázisa-
it. Megjegyezem, hogy vannak meghatározott alkalmazáshoz fejlesztett OCR
programok, ezek működése sok tekintetben hasonlít a szokványos OCR progra-
mokhoz, persze ezeknek vannak az alkalmazási célhoz illeszkedő munkafázisai is.
? A feldolgozandó kép elérése: ebben a fázisban történik a feldolgozásra
kijelölt képfájlnak a memóriába történő bevitele. A képfájl lehet egy szken-
nerről beolvasott képfájl vagy egy már beolvasott képfájl.
? A kép előfeldolgozása: ebben a fázisban a program előkészíti a memóriá-
ban található képfájlt a lehető legjobb felismeréshez. Megszünteti az esetle-
ges ferdeségeket, illetve meghatározza az oldal tájolását
? Felbontás, zónázás: a program kikeresi, majd zónákba foglalja a feldolgo-
zandó képfájl oldalon található adatokat. A program megkülönbözteti a ké-
pet és a szöveget. A szövegzóna típusa lehet folyószöveg, illetve táblázat.
Ebben a fázisban határozza meg a program a zónák feldolgozásának sor-
rendjét. Vannak programok, melyek automatikusan elvégzik ezt a munkafá-
zist, más programok esetében kézi zónabeállítás szükséges az egyes zónák
kiválasztására, illetve a feldolgozás sorrendjének meghatározására.
? Felismerés: ebben a fázisban lesz a zónatulajdonságoktól függően a képből
szöveg. A felismerés végeredménye egy szerkeszthető szövegfájl vagy táb-
lázat. A felismerés során a program tárolhatja az egyes karakterekre jellem-
ző formátum adatokat, hogy azokat a mentés fázisban hozzárendelhesse a
szövegfájlhoz.
? Ellenőrzés, tanítás: ebben a fázisban javítja ki a szövegben az alkalmazó a
hibásan felismert karaktereket, esetleg kiegészíti a szöveget a fel nem ismert
karakterekkel. A legtöbb OCR program „tanítható”, ami lehetővé teszi, hogy
az alkalmazó megtanítsa a programot a sorozatosan hibásan felismert kép-
elemek helyes felismerésére.
? Megjegyezem, hogy akkor érdemes OCR programot szöveg bevitelre hasz-
nálni, ha a felismerés pontossága (találati arány) legalább 96%-os. Ennél
rosszabb felismerésnél érdemesebb újra begépelni a szöveget. A begépelés
ugyanis rövidebb ideig tart az ellenőrzésnél és a hibajavításnál.
? Mentés: a felismert szövegfájl megfelelő formátumban történő tárolása. Ha
a program nemcsak a felismert szöveget, hanem az eredeti szövegben felis-
merhető formátumokat is tárolja, akkor az alkalmazó elmentheti a szöveget
elterjedten használt szövegszerkesztő (pl. Word stb.) vagy táblázatkezelő
(pl. Excel stb.) formátumában is.
Magyarországon a legismertebb OCR program a Recognita Rt. Recognita
nevű programja. A Recognita V5.0 verziója Windows 9x, illetve Windows 2000
alatt fut. A program egyedülálló jellemzője, hogy a világ 107 nyelvének karakte-
reit ismeri fel, ami lehetővé teszi, hogy a program több nyelven írt dokumentumok
felismerésére is használható legyen. Több fájl formátumba képes elmenteni a
felismert szöveget. Rendelkezik a telepítő program alapvető lapolvasó kezelő-
programokkal, de képes a már feltelepített Twain modult is használni.
Recognita Plus 5.0
A program telepítése
A windows-os programoktól már megszokott next-next-ok-install. A telepí-
tés végén kell beállítani a scanner típusát, és itt lehet választani a már feltelepített
Twain modulból. Mivel nem tartalmazza az összes, piacon kapható lapolvasók
meghajtóit, ezért csak a fontosabb, ismertebb lapolvasókat találjuk meg. Ezért,
sok esetben érdemes a scanner-ünk kezelőprogramját használni.
A program indítása
Az asztalról:
A Start menüből:
Kezelőfelület
1) Címsor,
2) Menüsor
3) Eszköztárak,
4) Objektum terület,
5) Állapot sor.
4. ábra: A Recognita kezelőfelülete.
Fontosabb ikonok az eszköztáron:
1. Képforrás beállítása
1.1. Szkenner
1.2. Adott mappa
2. Feldolgozás típusának kiválasztása
2.1. Olvasás a kijelölt forrásból
2.2. Képek szkennelése/betöltése a kijelölt forrásból
Feldolgozás menete
? Program indítása,
? Képforrás beállítása,
? A feldolgozás típusának megfelelő alkalmazásindítás,
? Betöltődik a szkenner kezelőprogramja,
? Előolvasás,
? Beolvasandó szövegrész kijelölése,
? Kijelölt szövegrész írás irányának beállítása forgatással,
? Beolvasandó kép beállítása: élesség, felbontás, színek száma, színkorrekció,
? Szkennelés indítása,
? A beolvasott képet átalakítja a szkenner programja, és átadja a
Recognitának,
? Beolvasás, tér felismerés, alak felismerés,
? A felismert szöveg megjelenítése,
? Javítási lehetőség biztosítása,
? Mentési lehetőség nyújtása.
Feladat
Olvassunk be szöveget a Recognita segítségével, a következő módon:
Kész szöveg
Egy könyvből, egy újságból egy tetszőleges szöveget, szövegrészt kell beol-
vasni, úgy, hogy a beolvasandó szöveg forrása a lapolvasó legyen.
Először kép
A lapolvasóval elsőnek a beolvasandó szövegről képet kell készíteni. A
képnek nagy felbontásúnak kell lennie, a későbbi feldolgozás miatt. Ez a felbontás
200 DPI-nél kezdődik. Itt már a karakterek felismerése nem pontos. 600 DPI-ig
van értelme növelni a felbontást. E felett túl nagy méretű lesz a kép, bájtban, és
csak feleslegesen foglalja a helyet, mivel alacsonyabb felbontás esetén is jól
működik a karakter felismerés.
Szöveg a képernyőn
A képernyő a multimédia rendszerek legfontosabb kiviteli eszköze. A leg-
több multimédia termék képernyő használatára épül. Ezért a multimédia termé-
keknél minden képernyőoldal kiviteli formája rendkívül lényeges. Az alábbiakban
ismertetünk néhány általánosan érvényes szempontot a képernyőre készülő szöveg
formázásához.
Multimédia termékek készülhetnek interaktív használatra, amikor a termék-
kel a képernyő előtt ülő alkalmazó foglalkozik. Készülhetnek bemutatásra is,
amikor a nézők (alkalmazók) a képernyőtől távolabb helyezkednek el. A további-
akban ismertetett szempontok egy része olyan termékekre vonatkozik, melyek
több néző számára készülnek.
Betűtípusok
A betűkészlet a jelek egy csoportja, amely többféle stílust, típust és méretet
is tartalmazhat. Ezek például a Times New Roman, Arial és Century. A betűtípus
a karakterek olyan kollekciója, amelyek általában egyféle stílusúak, egy méretűek
és ugyanahhoz a betűkészlethez tartoznak. Például a 12-es dőlt Arial egy betűtí-
pus. A betűstílusok közé tartozik például a félkövér (bold), a dőlt (italic) és az
aláhúzott (underline) is. A méreteket általában pontokban adjuk meg, egy pont kb.
1/72 inch. A számítógépes világban gyakran használják a font kifejezést, amikor a
typeface helyénvalóbb lenne.
A betű megjelenésének egyik jellegzetes eleme a betűtalpas típus, amelyet
serif típusnak is neveznek. Ezeknek nagy előnye, hogy segítik az olvasást, ilyen-
nel szokták általában a nyomtatott szövegeket írni. Ide tartoznak a Times New
Roman, Century, Courier New, Bookman. Ezzel ellentétben a sans serif nem
rendelkezik ilyen díszítő elemmel. Felhasználása általában a címeknél történik,
jobban megragadják a figyelmet. Ilyenek az Arial, Verdana, Comic Sans MS.
Legyen a szöveg elég nagy méretű.
Nem lehet írásos üzeneteket továbbítani, ha a nézők nem tudják elolvasni a
szöveget. A multimédia terméket készítő tapasztalatlan tervezők gyakori hibája,
hogy kisméretű betűkből állítanak össze a szöveget. Ezek, pedig nem olvashatók.
Szövegünk megtervezésekor először is azt kell tisztázni, hogy milyen képfelbon-
tásra tervezünk. Minél kisebb a képfelbontás annál kevésbé olvasható a szöveg,
ilyenkor érdemesebb serif típus helyett sans serif betűkészletet használni. Az
egyre inkább megnövekedett képfelbontás elterjedése már lehetővé teszi a serifek
használatát, természetesen ez függ az alkalmazott betűmérettől is.
A használandó betűtípusok általában a megjelenítő képernyő méretétől
függnek. Nagyobb feloldású képernyőn általában a betűméretek kisebbek.
Egy számítógép képernyőjén bemutatott interaktív termék esetében természetes,
hogy a néző a képernyő előtt ül. Mivel a képernyők feloldása jó, kisebb méretű
betűk is jól olvashatók. Ahol a nézők a képernyőtől távolabb helyezkednek el,
nagyobb méretű betűket kell használni, hogy a szöveg olvasható legyen.
Különböző betűtípusoknál a karakterek különböznek egymástól. Vannak be-
tűtípusok, melyek formájuk miatt nehezen olvashatók. Még egy jól olvasható
betűtípusnál is előfordulnak karakterek, melyek egy adott méretnél jól olvashatók,
míg más karakterek kevésbé. Cikornyás betűtípusokat nem célszerű a szöveg-
törzsben használni. Ilyeneket csak címsorokban szabad használni.
Ne legyen kettőnél több betűtípus egy képernyő oldalon.
A szövegtörzsben lehetőleg egy fajta betűtípust használjunk. A sokféle stí-
lus használata zavarja az olvasást, ezért ha mégis ki szeretnénk emelni néhány
részletet, azt lehetőleg egyfajtával tegyük.
Ha egy képernyő oldalon túl sok betűtípus található, akkor az oldal megjelenése
zavaros. A sok betűtípus már csak azért is zavaró, mert a néző az oldal szerkeze-
tének a „megfejtésével” „örődik, és nem összpontosít az üzenetre. Ha egy oldalon
szövegelemeket meg kell különböztetni egymástól, célszerű különböző betűmére-
tekkel és stílusokkal dolgozni vagy különböző háttereket használni. Ez különösen
bemutató termékekre érvényes.
Ne legyen túl sok szöveg egy képernyő oldalon.
A mondanivalót egyszerű, világos mondatokba kell sűríteni. A mondatok
legyenek a lehető legrövidebbek. Ha sok szöveg szükséges, akkor a szöveget
gondolatok szerint célszerű szétbontani és több képernyő oldalon elhelyezni.
A szöveget nemcsak megjeleníteni kell, biztosítani kell azt is, hogy a néző legyen
képes elolvasni azt. Még egy interaktív multimédia terméknél is maradjon a
képernyő alján néhány üres sor, mert egy képernyő oldalra általában sok szöveg
fér.
Hasonlóan fontos dolog a betűtávolság és a sortávolság is. Ezek helyes megvá-
lasztásával szintén az olvashatóságot javíthatjuk. A túl nagy sortávolság és betű-
köz nagyon széthúzza a szöveget, míg a túl kicsi egybe folyik. A betűközök
optikai kiegyenlítését egalizálásnak nevezzük.
Szövegstílusok
A szövegstílus a fűszerekhez hasonló, melyekkel javítani lehet az étel ízét, de nem
szabad túl sokat használni, mert ártalmas lehet. Jó szövegstílussal javítani lehet a
termék kiviteli formáját, valójában azonban a szövegstílus, nem vagy alig befo-
lyásolja termék tartalmát.
Ritkán szabad csupa nagybetűből álló szöveget készíteni.
A csupa nagybetűből álló szöveg kevésbé olvasható, mint a nagy- és kisbetűt
keverve használó. Csupa nagybetűből álló szövegbe beleolvadnak a nagybetűvel
kezdődő szavak. Ilyen szövegben nem tűnik ki a mondatok kezdete. A nagybetűs
szöveg használatát rövid címekre és a szövegből kiemelni kívánt dolgokra kell
korlátozni.
Ne használjon egy attribútumból háromnál többet egy oldalon.
Ha egy szövegben sok attribútumot használnak, a szöveg túl változatos lesz,
emiatt a néző azt nehezen tudja átlátni, értelmezni. Gyakran a sok szöveg attribú-
tum rontja a szöveg olvashatóságát.
A képernyőn félkövér betűkkel emeljen ki, ezek feltűnőek, és jól olvas-
hatók.
Ha félkövér betűket korlátozottan használ, a szöveg áttekinthető, olvasható
lesz, ugyanakkor a félkövér szövegrész felhívja magára a figyelmet. Túl sok
félkövér szövegrész a szöveget „súlyossá” „eszi és elmarad a félkövér szövegrész
figyelem felkeltő jellege.
Az árnyékolt szöveg változatos és jól olvasható.
A képernyőn az árnyékolás 3D hatást kölcsönöz a képernyőoldalnak. Az ár-
nyékolás javítja a nagyméretű betűk olvashatóságát, viszont az árnyékolt kismére-
tű betűk nehezebben olvashatók. Az árnyékolás különösen akkor előnyös, ha sötét
háttér előtt fényes szöveg van.
Ha egynél több dolgot árnyékol a képernyőn, az árnyékolásnak következetesnek
kell lenni, mert az árnyékolásnak informatív hatása lesz, amit célszerű kihasznál-
ni.
A keretezés javítja a szöveg olvashatóságát.
Érdemes a szöveget kontrasztdús kerettel körberajzolni. Keret használata
szinte kötelező, ha a szöveg és a háttér színei hasonlóak. Ilyenkor a keretezés
megakadályozza, hogy a szöveg beleolvadjon a háttérbe.
Használhat karakterek között változó távolságot.
A címsort általában nagyobb méretű betűkből állítják össze. Ha a címsorban
nagyobb karakterközt használ, ez szellőssé és elegánssá teszi a szöveget.
Ezzel szemben a szövegtörzsben kisebb betűméretnél a „szellős” „zöveg
nehezen olvasható. „Szellősen” „zedett szavak hangsúlyosnak hatnak, azaz helyet-
tesítik a félkövér megjelenítést. A szövegtörzsben a „sűrített” „arakter elhelyezés
viszont modern, erőteljes hatást kelt.
Szövegelrendezés
A szöveg megjelenésének is vannak általános elvei, ezek nagyjából meg-
egyeznek a számítógépes és a nyomtatott médiában. Az elvek többsége tudomá-
nyosan is bizonyított.A hasábok esetében legcélszerűbb egyet használni. Egy
vizsgálat megállapította, hogy a kéthasábos alak rontja az olvasási sebességet. A
szöveg tördelése azonban szükséges más módon, de lehetőleg ne elválasztással,
hanem szó végén történjen. A sortávolságra leginkább a másfél- kétszeres ajánlha-
tó. A bekezdéseket az első sor behúzásával, esetleg térközzel válasszuk el.
Arra is figyelnünk kell, hogy ne kerüljön túl sok szöveg egy oldalra. Ennek
is megvannak a maga szabályai. A nyomtatásban például egy A4-es oldalra kb.
30-40 sor, egy sorba kb. 60 karakter kell, hogy kerüljön. A szöveg balra zárt
elrendezéssel célszerű, jobboldalon meghagyva a töredezettséget. Ezek afféle
támponttal szolgálhatnak a szemnek, könnyebbé téve a sorok követését.
A szöveg sűrűsége
A szöveg sűrűsége az olvasási sebességet és a megértést befolyásoló tényező. Egy
kísérlet eredményei szerint a kisebb betűkkel írott szöveg (80 karakter soronként)
gyorsabban olvasható, mint a nagyobb betűkkel írott szöveg (40 karakter soron-
ként), de a megértés fokában nincs eltérés. A kétszeres sortávolság alkalmazása
javítja az olvasási sebességet és kis mértékben a megértés fokát is. Ebben az
esetben a kisebb betűk gyorsabban olvashatók, mint a nagyobb betűk.
Lehetőleg kis- természetesen még jól látható betűméretet és rövid, 8-10 szóból
álló sorokat kell alkalmazni. Ez a napilapokban és folyóiratokban már jól bevált
több-oszlopos (hasábos) szerkesztési mód követését jelenti. A rövid sor ekkor
lehetővé teszi, hogy az olvasó szeme egyetlen fixációs pontból átfogja az egész
sort, és így időigényes, vízszintes irányú szökellő szemmozgásokat nem kell
végeznie. A hosszú soroknál ugyanis elsősorban abból adódik az időveszteség,
hogy az egyik sor végére fixált tekintet csak viszonylag lassan talál vissza a
következő sor elejére.
A gördítés (scrolling)
A szöveges képernyőn függőleges és vízszintes gördítési lehetőséget szokás
biztosítani. A gördítési lehetőség a képernyő egyik fontos dinamikus jellemzője.
A függőleges gördítés során a kijelzett anyag egy adott beállított sebességgel
mozgatható le és fel, míg a vízszintes görgetési esetén jobbra és balra.
A magától gördülő szöveget a felhasználók nehezebben követik és értik,
mint a statikus ernyő szövegét. Mivel, a szöveg esetleg továbbgördül mielőtt azt
alaposan el tudták volna olvasni. Ez különösen problematikus lenne oktatási
anyagokban, ahol a tanuló önálló haladási sebességének biztosítása alapvető
pedagógia elv. A függőleges gördítést oktatási anyagokban nem magának a tan-
anyagnak a közlési módjaként, hanem csupán kereső-böngésző segédeszközként
célszerű alkalmazni. A vízszintes gördítés alkalmazása csak olyan esetekben
indokolható, amikor egyes - pl. menü, tájékoztató információ vagy hibaüzenet
megjelenítésére szolgáló - ablakokban kevés hely áll rendelkezésre.
A sorkiigazítás (sorkiegyenlítés)
Ha a szöveg teljesen hozzásimul a margóhoz sorkiigazításról, illetve sorki-
egyenlítésről beszélünk. A szöveg ennek megfelelően lehet balra igazított, közép-
re igazított, jobbra igazított vagy mindkét oldalra igazított (sorkizárt). A különbö-
ző nyomtatott anyagokban - könyvekben, folyóiratokban, napilapokban stb. - a
szöveg általában mindkét oldalra igazított. A professzionális nyomdatechnikának
három eszköze is van arra, hogy a sorkizárt szöveg könnyen olvasható és esztéti-
kus legyen:
változó betűszélességet alkalmazhatnak,
egyes betűk részben átlapolhatják egymást (pl. az A és V, vagy az L és Y
betűk az ún. alávágás (kerning) révén átlapolhatják egymást és így a szoká-
sosnál közelebb vihetők egymáshoz), és
szomszédos betűk közé szükség szerint egészen rövid üres helyeket (space-
eket) tehet be. Ezekkel a megoldásokkal elérhető, hogy az olvasó nem ta-
pasztal túlságosan hosszú üres helyeket és szöveget valóban könnyen olvas-
hatónak, és esztétikusnak találja.
Ezek a lehetőségek azonban többnyire nem állnak a képernyő-tervezést vég-
zők rendelkezésére, a szokásos számítógépes szövegszerkesztők a mindkét oldalra
igazítást úgy végzik el, hogy a szavak közé egyszerűen további üres helyeket
tesznek be. Az olvasó számára indokolatlanul változó szóközök nehezebben
olvashatóvá teszik a szöveget. A képernyő-tervező számára a csapda éppen abban
áll, hogy akkor is professzionálisabb kinézetűnek véli a sorkizárt szöveget, ha az
valójában nehezebben olvasható.
A képernyőn ne alkalmazzunk sorkizárt szöveget, ha az további szóközök
hozzáadásával jár. Ez különösen fontos elv akkor, ha az olvasók gyengébb olvasá-
si készségekkel rendelkeznek.
A sorok töréspontjai
A sorkiigazítás kérdése kapcsolódik a sorok töréspontjainak legelőnyösebb
megválasztásához is. Számos szerző szerint a sorkiigazítás kérdése nem is vizs-
gálható függetlenül a sor-töréspontoktól, mert a többé-kevésbé már önmagukban
is értelmes sorok - elsősorban a gyengébben olvasók esetén - megkönnyítik az
olvasást.
Megállapítható, hogy célszerű ún. „s”intaktikus sor-töréspontokat” „lkalmazni,
amelyek önmagukban értelmes szövegrészeket választanak el.
A kis betűk és nagy betűk kérdése
A kis betűkkel írott szövegek általában jobban olvashatók, mint nagy betűk-
kel írottak. Ennek az az oka, hogy a kis betűk alakja karakterisztikusabb, mérete
változékonyabb. Például az o, j, k, f, és g méretben jobban különböznek egymás-
tól, mint az O, J, K, F és G, ami támpontokat ad a szavak felismeréséhez és így
gyorsítja az olvasást.
A megkülönböztető jegyek száma tovább növelhető, ha a kis és nagy betűket
értelmes módon keverten használjuk.
Háttér
A háttér egy képernyő egyik fontos eleme. A papír információhordozóval
szemben a képernyőn különböző színű hátterek állíthatók be. A háttér előkészíti
az információt, meghatározza hangulatát, ami lehet mulatságos, komoly, elegáns,
stb.
Először mindig tisztázni kell, hogy a képernyőnek milyen benyomást, érzést
kell közvetíteni, csak ezután szabad a hátteret meghatározni. Egyszerű ismertető
jellegű szövegnél célszerű egyszerű háttérnek használata. Ilyenkor használjon
tompa színeket. Ha lényeges, hogy a termék meghatározott légkört teremtsen vagy
szeretné a közönséget izgalomba hozni, akkor használhat a háttérben élénkebb
színeket, megjeleníthet a háttérben mintákat vagy képeket is.
Színek
A képernyőn a papír információhordozóval szemben különböző színeket le-
het használni. Színekkel kiemelhetők a szöveg fontos pontjai és összeköthetők az
egymáshoz kapcsolódó gondolatok. Vegyük észre viszont, hogy a színek megjele-
nítése rendszerfüggő dolog. A színek megváltozhatnak, ha a multimédia termék
egy bizonyos típusú képernyő helyett egy másikon jelenik meg.
Kontrasztdús színkombinációkat célszerű használni az előtérben illetve a háttér-
ben lévő elemeknél.
Mindenképpen meg kell győződni arról, hogy az előtér számára kiválasztott
színek illetve színkombinációk nem olvadnak-e bele a háttérbe. Vigyázni kell az
előtér, háttér színkombinációinak összeállításánál. Vannak olyan színkombináci-
ók, melyekben a szöveg nehezen olvasható. Nehezen olvasható például a narancs-
szín szöveg kék háttéren.
Ne legyen túl sok szín egy képernyő oldalon.
Ha egy oldalon az előtérben több mint három-négy szín fordul elő, olyan ha-
tása lehet, mint egy „rikító gyümölcssalátás tálnak”,”vagyis érzékszervi túlterhe-
lést okoz.
Ne csak színekkel különböztessen meg képelemeket.
A színek kiemelnek és érthetőbbé tesznek egy képet. Nem szabad azonban
kizárólag színekkel megkülönböztetni fontos képelemeket. Előfordulhat ugyanis,
hogy a terméket monokróm monitoron kell bemutatni vagy egy olyan rendszerben
használni, melynél a monitornak kicsi a színmélysége. Ilyen esetben például a
vörös színnel kiemelt szövegre való hivatkozás alig értelmezhető.
? A színek hangulatot, benyomást közvetítenek, ezt a színek kiválasztásánál
figyelembe kell venni.
Különböző színeknek illetve színkombinációknak különböző a hatása, és
különböző képen hatnak. Össze kell hangolni a színeket, a közvetített üzenetet és
a teltételezett hallgatóságot. Az emberek a színeket mindig társítani szokták
dolgokkal, függetlenül attól, hogy egy üzenet mit sugalmaz a kiválasztott színnel.
Kerülje a terméknél a telített színek használatát.
A teljesen telített vagy vegyítetlen színekben megjelenő elemek vakítanak a
képernyőn. A termék készítésekor feltétlenül ellenőrizni kell a színek árnyalatá-
nak, telítettségének és fényerejének beállítását.
Nem szabad elfelejteni, hogy vannak színvakok és színtévesztők.
Kerülni kell a zöld és piros színkombinációkat, mert ez nehézséget okozhat
színvakok és színtévesztő nézőknek. Ők ugyanis képtelenek vagy alig képesek
ezeket a színeket megkülönböztetni egymástól.