A vezetés funkciói, feladatai
A vezetés fogalma
A legáltalánosabb értelmezés szerint vezetés alatt a szervezetek vezetését, azaz szervezetbe rendezett tevékenységek vezetését szokták érteni a szervezést. Ez a nemzetközi szakirodalomban a management szónak felel meg. A magyar nyelv ezt ügyvezetésnek nevezi, azaz az ügyek intézésének, a dolgok kézben tartásának.
Igen gyakori értelmezés szerint a vezetés az emberek, embercsoportok vezetését takarja. Ennek az értelmezésnek a nemzetközileg elfogadott angol megfelelője a leadership, amit személyes vezetéssel lehet azonosítani. A leader, azaz ebben az értelemben a vezető az a személy, aki a többiek élére áll, mutatja az irányt, útikalauzként segíti a többieket.
Meg kell említeni a vezetés egy harmadik értelmezését is, mely a kormányzás szóval jellemezhető. A magyar szóhasználatban a döntéshozók vezetése, a testületek vezetése magyarázat terjedt el, de szívesen használják a társaságirányítás kifejezést is. Ismeretes olyan nézet, amely a kormányzást befolyásoló csoportok, például tulajdonosok, vezetők, alkalmazottak, üzleti és adminisztratív partnerek és mások közti viszonyok kezelésének fogja fel. A szóeredetet vizsgálva a nevelni, tanítani, kiképezni, felkészíteni kifejezések jellemzik a legjobban a kormányzás tartalmát.
A vezetés fogalmának értelmezései közül az alábbiak a leggyakoribbak:
a vezetés olyan tevékenység, melynek során meghatározzák a célokat és azok eléréséhez vezető utakat és módszereket;
a vezetés lényege az emberek befolyásolása, azaz rá kell őket venni, hogy abba az irányba menjenek, amelyet a vezetés fontosnak tart;
a vezetést felfogható változtatási tevékenységnek is, amely során a vállalkozásban kedvező változásokat segítünk létrehozni;
a vezetés természetének vizsgálói szívesen fogják fel ezt a munkát a hatalom gyakorlásának, a vezető és a beosztottak viszonyát tekintik meghatározónak;
a vezetés az üzleti életben többek szerint a sikergyártás tudománya. Ezt a legáltalánosabb, teljesítményorientált felfogásnak is tekinthetjük.
Ezek együttesen, tehát a célmeghatározás, a befolyásolás, a változtatás, a hatalomgyakorlás és a sikergyártás azok a kulcsszavak, amelyek az üzleti vállalkozások vezetésére a leginkább jellemzőek.
A vezetési tevékenység különböző tartalmi jellegzetességei vannak:
környezetfüggő és rendszerjellegű
viszonylagosan szabványosíthatatlan ;
változtatható és fejlődő
kombinálja a vezetési struktúrák fenntartását és változtatását
szorosan kapcsolódik a szervezethez, amelyet vezet
A vezetői munka leírása során sok hasonló, rutin- és szokványmegoldás található. Ezek a tevékenységek azonban nem szabványosíthatók. Nincs garancia arra, hogy valamely, egyébként bevált vezetési rutin alkalmazása esetén a kívánt eredmény megszületik. Maga a környezet sem objektív és nem is stabil. Ebből adódóan a kölcsönös függőség a környezet, a szervezet és a vezetés között azt is eredményezi, hogy a vezetés normatív leírása feltételes jellegű.
Mindezek mellett a vezetési munka a fentieken túl még több, más megközelítéssel is értelmezhető:
speciális szakismereteket igénylő tevékenység;
problémakezelő és - megoldó folyamat;
szerepjátszás, szerepelvárásokra adott válasz;
a politikai-hatalmi rendszer eleme, sőt egyik működtetője;
különböző helyzetek, dimenziók közt választható megoldások halmaza;
az ítéletalkotás és/vagy a döntés gyakorlata;
a szervezet működtetése, koordinációja (mint kiemelt vezetői szerep);
a szervezet szabályozása, irányítása (kontroll) mint kiemelt vezetői szerep stb.
Lehetne még sorolni a vezetés egyre újabb oldalait bemutató értelmezéseket. Minden megközelítés azonban egyetért abban, hogy a vezetés emberekre való hatás, és abban is, hogy ez minél tökéletesebb, annál inkább lehet jellegzetesen vezetési teljesítményről beszélni.
A vezetés funkciói
Hiebsch és Vorwerg szerint a csoportok életének, fejlődésének különböző szakaszában más-más funkció játssza a főszerepet: a közvetítés, az irányítás vagy a felügyelet. A közvetítésen az egyedi erők közvetlen összehangolását értik. Ez a funkció akkor kerül előtérbe, amikor a csoport olyan feladatokat kap, amelyeknél az együttműködés feltételei még tisztázatlanok, s a csoportnak még nincsenek tapasztalatai az új feladatok megvalósítása terén. A közvetítésre annál nagyobb szükség van, minél kevésbé strukturált a csoport. Ha egy emberegyüttesben nincsenek az egyes feladattípusokra begyakorlott megoldási formák, ha nincsenek a részművelet elvégzéséhez különösebben értő emberek, akkor határozottan jelentkezik a közvetítés funkciója. Kevésbé strukturált lehet például a néhány hete szervezett középiskolai első osztály, a nemrég alakult szakkör, az újonnan összeállított üzemi brigád. A közvetítés funkciójának helyes érvényesülése a csoport fejlődésének folyamatában sajátos stabilizációhoz vezet. A csoport munkájából egyesek újra és újra hasonló típusú mozzanatokat vállalnak magukra és oldanak meg. Később a társak és a vezető ezt már el is várják tőlük
Az irányítás az a fajta vezetési funkció, melynek segítségével az emberek felismerik a csoporttevékenységek indulási feltételeit és beindítják az akciókat. Ez a funkció azonban túl is mutat az éppen soron lévő teendőn. A csoport céljainak megfelelő feladatok meghatározását is szolgálja. Általában olyan személyeket bíznak meg az “irányítással", akik megfelelnek egy követelmény-együttesnek: aktivitás, kombinációs készség, magasan értékelhető alkalmazkodó képesség jellemzi őket
Amikor az irányítás funkciója a vezető munkájában életre kel, működésbe lép az azonosulás. A személyiség rendelkezik azzal a sajátos képességgel, hogy egy másik személyiség érzelmi állapotába bele tudja élni magát. A “beleélés" során szinte elmosódik a határ a két személyiség között a “beleélő" érzi ugyanazokat az emóciókat, amelyeket a másik. Az érzelmekkel együtt átveszi a másik beállítódásait, szándékait. Az irányítás funkciója sem korlátozódik egy személyre. Az “irányítók" száma a csoport tevékenységének bonyolultságától függ. Viszont létezik egy tendencia, miszerint a csoport igyekszik szűkre szabni az identifikációs személyek számát.
A felügyelet a harmadik funkció. A tényleges viselkedésre és a lehetséges viselkedésre irányul. A “beállítódás" a személyiség tartós reakciókészsége, a meghatározott helyzetekre. Szabályszerűséget és egyöntetűséget biztosít az egyének viselkedésében. A felügyeleti funkció nemcsak a feladatra összpontosító viselkedést érinti, hanem az embernek más irányú interperszonális kapcsolatait is.
A szervezetben minden pontosan meghatározott és elhatárolt, szakmailag összetartozó feladatok végrehajtását biztosító tevékenységet, annak folyamatos gyakorlását vezetési funkciónak nevezzük.
A következő vezetési funkciókat különböztethetjük meg: előkészítő, végrehajtó és értékelő funkciók. Az előkészítő funkció jelenti a tájékozódást, tervezést, szervezést.A végrehajtó funkció magában foglalja a döntés, utasítás és összehangolás tevékenységeket, míg az értékelő funkció az áttekintést, ellenőrzést, minősítést jelenti.
A vezetés feladatai
A szervezet működéséhez a személyi, az anyagi és a munkafeltételek biztosítása.
A cél kitűzése (a feladatok megfogalmazása), azok megismertetése és elfogadtatása az érdekeltékkel.
A feladatok végrehajtását biztosító termelési folyamat megszervezése.
A termelési folyamat lebonyolítására legalkalmasabb szervezeti felépítés, munkamegosztás (szereposztás) kialakítása
A létrehozott termelő szervezet működési szabályainak írásos rögzítése (szervezeti szabályzat, munkaköri leírások, döntési, hatásköri lista stb.).
A dolgozók ösztönzési, érdekeltségi rendszerének kidolgozása és elfogadtatása.
A szervezet működtetése, átsegítése a váratlan helyzeteken, zökkenőkön.
A szervezeti működés jellemző paramétereinek folyamatos figyelemmel kísérése; megfelelő információs rendszer kidolgozása, működtetése.
Az eredmények realizálása, értékesítés.
Az adott szervezet képviselete és kapcsolódása a fölé-, mellé- és alárendelt szervekhez.
A szervezet folyamatos hozzáigazítása a környezet (a piac) követelményeihez - a szervezet fejlesztése.
Személyzetfejlesztés, a működés személyi feltételei hosszú távú biztosítása.
E feladatokat azért tekintjük vezetői feladatoknak, mert az a személy, aki e feladatokat végrehajtja lényegében megszabja a munka célját, a végrehajtás módját, a munkában résztvevők szerepét, érdekeltségét, tehát vezet. Ebből következik, hogy a vezető e feladatok végrehajtását nem ruházhatja át munkatársaira, mert ezzel a vezetést adná ki a kezéből.
A szervezet működésének személyi feltételeit az adott szervezeti egység vezetőjének kell biztosítani. Ez alatt az adott terület munkaügyi és személyzeti feladatainak ellátását értjük. Hasonló a helyzet a munkavégzéshez szükséges feltételek (munkahely világítás, klimatikus feltételek stb. szerszám, berendezés, anyagok) területén is.
A szervezeti termelési cél meghatározása (amiért valamennyien közösen dolgozunk) az egyik legalapvetőbb vezetői feladat. E célt nem elég meghatározni, azt meg is kell ismertetni a dolgozókkal, és egyetértésüket meg is kell szerezni.
A feladatok végrehajtásának, az emberek termelési folyamatba történő állítása a vezető koordináló tevékenysége nélkül nem jön létre. Ez a munka optimális termelési folyamat létrehozására irányul, bár - a vezetéstudományon belül zajló viták során sokan azt állítják, hogy itt csupán kielégítő, tisztességes.
A szervezeti felépítés hierarchikus, piramishoz hasonlítható, ahol a termelés technológiai folyamata képezi a piramis alapját, és erre épül a vezetési hierarchia. A hierarchiát az alapból kiindulva kell megszervezni! A kérdést vizsgáló Lickert szerint egy vezető egyidejűleg 6-8 beosztott tevékenységét képes érdemben koordinálni.
Tapasztalat szerint a megszervezett kialakított munkamegosztást formálisan (írásban) is rögzíteni kell, mivel a “kellemetlen" feladatok végrehajtásáról a dolgozók egy része hajlamos megfeledkezni, és az írásbeliség hiánya anarchiához vezethet. E célra szolgál a szervezeti és működési szabályzat, a munkaköri leírások rendszere, a döntési és hatásköri lista stb.
Minden dolgozónak vannak személyes céljai, törekvései, sajátos érdekei (ide értve a családi célokat, az elérendő anyagiakat, lakást, gépkocsit, társadalmi elismerést, szakmai sikereket stb.) A dolgozók elsősorban saját személyes céljaik elérése érdekében vállalnak munkát, a vállalat pedig cserébe saját vállalati céljai elérését kívánja meg a dolgozóktól. A munkaviszony addig áll fenn, ameddig a vállalat (juttatásai révén) képes kielégíteni a dolgozói igényeket, a dolgozók pedig (munkájukkal, szakértelmükkel) megfelelő mértékben hozzájárulnak a vállalati célok megvalósításához.
A szervezet életét leíró szabályok csak a szokásos jelenségek esetére adnak működési szabályt. Ha a szervezet életében nem szokásos, egyedi jelenségek fordulnak elő, döntést kell hozni arra vonatkozóan, hogy ebben a rendkívüli helyzetben kinek mi a teendője. E döntés vezetői meghozatala, a megfelelő utasítások kiadása átsegíti a szervezetet a rendkívüli helyzetén: e folyamatot nevezzük a szervezet működtetésének.
A szervezet működési paramétereinek figyelemmel kísérése, a tájékozottság az irányított szervezet kis és nagy ügyeiben adja a vezetői döntéshozatal alapját. Mindez, különösen a nagy szervezeteknél, a több munkahellyel, telephellyel rendelkező szervezeti egységeknél az információs csatornák felépítése és működésük rendszeres ellenőrzése nélkül nem képzelhető el.
Az eredmények realizálása, a bevétel, siker, elismerés “begyűjtése" vezetői feladat, hiszen az említett eredmények egy egész kollektíva közös produkciójaként jöttek létre és a kollektíva nevében a vezető az aki, értékesít. Természetesen - mivel az értékesített produktum (termék, szellemi termék, szolgáltatás) közös munka eredménye - a vezetőnek az értékesítés után alapvető kötelessége, hogy az eredményt a részvétel arányában annak megtermelői között felossza.
Az eredmények realizálásánál kifejtett okok miatt a vezető feladata munkatársai képviselete is minden olyan hivatalos, termelési kérdésben. amelyben a dolgozók képviseletükre nem egyéb társadalmi szerveket kértek fel erre. A vezető képviseli beosztottjai érdekeit, törekvéseit a “felettes vezetéssel szemben". Ugyanakkor képviseli a felettes vezetés álláspontját, igényeit “beosztottjaival szemben". A vezető tagja saját kollektívájának, az ott dolgozókkal érzelmileg is azonosul; ugyanakkor tagja azonban egy hierarchikus vezetői testületnek és tagja egy szakmai szempontok alapján létrejött vezetési láncnak (a főmérnöktől a munkavezetőig). Ezek a testületek törekvésüket, elképzeléseiket, érdekeiket tekintve gyakran egymástól eltérő részcélokat tűznek ki és ilyenkor a képviseletet ellátó vezetőnek kell megkísérelnie az érdekegyeztetést, a szintézis létrehozását.
Minden szervezet ezer szállal kötődik a környezethez. A környezet adja számára a nyersanyagot, energiát, onnan jönnek dolgozói és vezetői, a főhatóságok, irányító szervek, társadalmi szervek a környezet egy sajátos szektorát képezve tolmácsolják elvárásaikat, igényeiket. Miután a szervezetek létezési feltétele a környezetük és a környezet igényei változnak, fejlődnek, a szervezeteknek is változniuk kell. Ha egy vezető megmerevíti szervezeti struktúráját, termékstruktúráját, vagy nem tart lépést a technikai-technológiai fejlődéssel, akkor megakadályozza az általa irányított szervezet környezeti igényekhez történő alkalmazkodását, s ezzel “szervezete halálát" készíti elő.
s
A vezetés fogalma
A legáltalánosabb értelmezés szerint vezetés alatt a szervezetek vezetését, azaz szervezetbe rendezett tevékenységek vezetését szokták érteni a szervezést. Ez a nemzetközi szakirodalomban a management szónak felel meg. A magyar nyelv ezt ügyvezetésnek nevezi, azaz az ügyek intézésének, a dolgok kézben tartásának.
Igen gyakori értelmezés szerint a vezetés az emberek, embercsoportok vezetését takarja. Ennek az értelmezésnek a nemzetközileg elfogadott angol megfelelője a leadership, amit személyes vezetéssel lehet azonosítani. A leader, azaz ebben az értelemben a vezető az a személy, aki a többiek élére áll, mutatja az irányt, útikalauzként segíti a többieket.
Meg kell említeni a vezetés egy harmadik értelmezését is, mely a kormányzás szóval jellemezhető. A magyar szóhasználatban a döntéshozók vezetése, a testületek vezetése magyarázat terjedt el, de szívesen használják a társaságirányítás kifejezést is. Ismeretes olyan nézet, amely a kormányzást befolyásoló csoportok, például tulajdonosok, vezetők, alkalmazottak, üzleti és adminisztratív partnerek és mások közti viszonyok kezelésének fogja fel. A szóeredetet vizsgálva a nevelni, tanítani, kiképezni, felkészíteni kifejezések jellemzik a legjobban a kormányzás tartalmát.
A vezetés fogalmának értelmezései közül az alábbiak a leggyakoribbak:
a vezetés olyan tevékenység, melynek során meghatározzák a célokat és azok eléréséhez vezető utakat és módszereket;
a vezetés lényege az emberek befolyásolása, azaz rá kell őket venni, hogy abba az irányba menjenek, amelyet a vezetés fontosnak tart;
a vezetést felfogható változtatási tevékenységnek is, amely során a vállalkozásban kedvező változásokat segítünk létrehozni;
a vezetés természetének vizsgálói szívesen fogják fel ezt a munkát a hatalom gyakorlásának, a vezető és a beosztottak viszonyát tekintik meghatározónak;
a vezetés az üzleti életben többek szerint a sikergyártás tudománya. Ezt a legáltalánosabb, teljesítményorientált felfogásnak is tekinthetjük.
Ezek együttesen, tehát a célmeghatározás, a befolyásolás, a változtatás, a hatalomgyakorlás és a sikergyártás azok a kulcsszavak, amelyek az üzleti vállalkozások vezetésére a leginkább jellemzőek.
A vezetési tevékenység különböző tartalmi jellegzetességei vannak:
környezetfüggő és rendszerjellegű
viszonylagosan szabványosíthatatlan ;
változtatható és fejlődő
kombinálja a vezetési struktúrák fenntartását és változtatását
szorosan kapcsolódik a szervezethez, amelyet vezet
A vezetői munka leírása során sok hasonló, rutin- és szokványmegoldás található. Ezek a tevékenységek azonban nem szabványosíthatók. Nincs garancia arra, hogy valamely, egyébként bevált vezetési rutin alkalmazása esetén a kívánt eredmény megszületik. Maga a környezet sem objektív és nem is stabil. Ebből adódóan a kölcsönös függőség a környezet, a szervezet és a vezetés között azt is eredményezi, hogy a vezetés normatív leírása feltételes jellegű.
Mindezek mellett a vezetési munka a fentieken túl még több, más megközelítéssel is értelmezhető:
speciális szakismereteket igénylő tevékenység;
problémakezelő és - megoldó folyamat;
szerepjátszás, szerepelvárásokra adott válasz;
a politikai-hatalmi rendszer eleme, sőt egyik működtetője;
különböző helyzetek, dimenziók közt választható megoldások halmaza;
az ítéletalkotás és/vagy a döntés gyakorlata;
a szervezet működtetése, koordinációja (mint kiemelt vezetői szerep);
a szervezet szabályozása, irányítása (kontroll) mint kiemelt vezetői szerep stb.
Lehetne még sorolni a vezetés egyre újabb oldalait bemutató értelmezéseket. Minden megközelítés azonban egyetért abban, hogy a vezetés emberekre való hatás, és abban is, hogy ez minél tökéletesebb, annál inkább lehet jellegzetesen vezetési teljesítményről beszélni.
A vezetés funkciói
Hiebsch és Vorwerg szerint a csoportok életének, fejlődésének különböző szakaszában más-más funkció játssza a főszerepet: a közvetítés, az irányítás vagy a felügyelet. A közvetítésen az egyedi erők közvetlen összehangolását értik. Ez a funkció akkor kerül előtérbe, amikor a csoport olyan feladatokat kap, amelyeknél az együttműködés feltételei még tisztázatlanok, s a csoportnak még nincsenek tapasztalatai az új feladatok megvalósítása terén. A közvetítésre annál nagyobb szükség van, minél kevésbé strukturált a csoport. Ha egy emberegyüttesben nincsenek az egyes feladattípusokra begyakorlott megoldási formák, ha nincsenek a részművelet elvégzéséhez különösebben értő emberek, akkor határozottan jelentkezik a közvetítés funkciója. Kevésbé strukturált lehet például a néhány hete szervezett középiskolai első osztály, a nemrég alakult szakkör, az újonnan összeállított üzemi brigád. A közvetítés funkciójának helyes érvényesülése a csoport fejlődésének folyamatában sajátos stabilizációhoz vezet. A csoport munkájából egyesek újra és újra hasonló típusú mozzanatokat vállalnak magukra és oldanak meg. Később a társak és a vezető ezt már el is várják tőlük
Az irányítás az a fajta vezetési funkció, melynek segítségével az emberek felismerik a csoporttevékenységek indulási feltételeit és beindítják az akciókat. Ez a funkció azonban túl is mutat az éppen soron lévő teendőn. A csoport céljainak megfelelő feladatok meghatározását is szolgálja. Általában olyan személyeket bíznak meg az “irányítással", akik megfelelnek egy követelmény-együttesnek: aktivitás, kombinációs készség, magasan értékelhető alkalmazkodó képesség jellemzi őket
Amikor az irányítás funkciója a vezető munkájában életre kel, működésbe lép az azonosulás. A személyiség rendelkezik azzal a sajátos képességgel, hogy egy másik személyiség érzelmi állapotába bele tudja élni magát. A “beleélés" során szinte elmosódik a határ a két személyiség között a “beleélő" érzi ugyanazokat az emóciókat, amelyeket a másik. Az érzelmekkel együtt átveszi a másik beállítódásait, szándékait. Az irányítás funkciója sem korlátozódik egy személyre. Az “irányítók" száma a csoport tevékenységének bonyolultságától függ. Viszont létezik egy tendencia, miszerint a csoport igyekszik szűkre szabni az identifikációs személyek számát.
A felügyelet a harmadik funkció. A tényleges viselkedésre és a lehetséges viselkedésre irányul. A “beállítódás" a személyiség tartós reakciókészsége, a meghatározott helyzetekre. Szabályszerűséget és egyöntetűséget biztosít az egyének viselkedésében. A felügyeleti funkció nemcsak a feladatra összpontosító viselkedést érinti, hanem az embernek más irányú interperszonális kapcsolatait is.
A szervezetben minden pontosan meghatározott és elhatárolt, szakmailag összetartozó feladatok végrehajtását biztosító tevékenységet, annak folyamatos gyakorlását vezetési funkciónak nevezzük.
A következő vezetési funkciókat különböztethetjük meg: előkészítő, végrehajtó és értékelő funkciók. Az előkészítő funkció jelenti a tájékozódást, tervezést, szervezést.A végrehajtó funkció magában foglalja a döntés, utasítás és összehangolás tevékenységeket, míg az értékelő funkció az áttekintést, ellenőrzést, minősítést jelenti.
A vezetés feladatai
A szervezet működéséhez a személyi, az anyagi és a munkafeltételek biztosítása.
A cél kitűzése (a feladatok megfogalmazása), azok megismertetése és elfogadtatása az érdekeltékkel.
A feladatok végrehajtását biztosító termelési folyamat megszervezése.
A termelési folyamat lebonyolítására legalkalmasabb szervezeti felépítés, munkamegosztás (szereposztás) kialakítása
A létrehozott termelő szervezet működési szabályainak írásos rögzítése (szervezeti szabályzat, munkaköri leírások, döntési, hatásköri lista stb.).
A dolgozók ösztönzési, érdekeltségi rendszerének kidolgozása és elfogadtatása.
A szervezet működtetése, átsegítése a váratlan helyzeteken, zökkenőkön.
A szervezeti működés jellemző paramétereinek folyamatos figyelemmel kísérése; megfelelő információs rendszer kidolgozása, működtetése.
Az eredmények realizálása, értékesítés.
Az adott szervezet képviselete és kapcsolódása a fölé-, mellé- és alárendelt szervekhez.
A szervezet folyamatos hozzáigazítása a környezet (a piac) követelményeihez - a szervezet fejlesztése.
Személyzetfejlesztés, a működés személyi feltételei hosszú távú biztosítása.
E feladatokat azért tekintjük vezetői feladatoknak, mert az a személy, aki e feladatokat végrehajtja lényegében megszabja a munka célját, a végrehajtás módját, a munkában résztvevők szerepét, érdekeltségét, tehát vezet. Ebből következik, hogy a vezető e feladatok végrehajtását nem ruházhatja át munkatársaira, mert ezzel a vezetést adná ki a kezéből.
A szervezet működésének személyi feltételeit az adott szervezeti egység vezetőjének kell biztosítani. Ez alatt az adott terület munkaügyi és személyzeti feladatainak ellátását értjük. Hasonló a helyzet a munkavégzéshez szükséges feltételek (munkahely világítás, klimatikus feltételek stb. szerszám, berendezés, anyagok) területén is.
A szervezeti termelési cél meghatározása (amiért valamennyien közösen dolgozunk) az egyik legalapvetőbb vezetői feladat. E célt nem elég meghatározni, azt meg is kell ismertetni a dolgozókkal, és egyetértésüket meg is kell szerezni.
A feladatok végrehajtásának, az emberek termelési folyamatba történő állítása a vezető koordináló tevékenysége nélkül nem jön létre. Ez a munka optimális termelési folyamat létrehozására irányul, bár - a vezetéstudományon belül zajló viták során sokan azt állítják, hogy itt csupán kielégítő, tisztességes.
A szervezeti felépítés hierarchikus, piramishoz hasonlítható, ahol a termelés technológiai folyamata képezi a piramis alapját, és erre épül a vezetési hierarchia. A hierarchiát az alapból kiindulva kell megszervezni! A kérdést vizsgáló Lickert szerint egy vezető egyidejűleg 6-8 beosztott tevékenységét képes érdemben koordinálni.
Tapasztalat szerint a megszervezett kialakított munkamegosztást formálisan (írásban) is rögzíteni kell, mivel a “kellemetlen" feladatok végrehajtásáról a dolgozók egy része hajlamos megfeledkezni, és az írásbeliség hiánya anarchiához vezethet. E célra szolgál a szervezeti és működési szabályzat, a munkaköri leírások rendszere, a döntési és hatásköri lista stb.
Minden dolgozónak vannak személyes céljai, törekvései, sajátos érdekei (ide értve a családi célokat, az elérendő anyagiakat, lakást, gépkocsit, társadalmi elismerést, szakmai sikereket stb.) A dolgozók elsősorban saját személyes céljaik elérése érdekében vállalnak munkát, a vállalat pedig cserébe saját vállalati céljai elérését kívánja meg a dolgozóktól. A munkaviszony addig áll fenn, ameddig a vállalat (juttatásai révén) képes kielégíteni a dolgozói igényeket, a dolgozók pedig (munkájukkal, szakértelmükkel) megfelelő mértékben hozzájárulnak a vállalati célok megvalósításához.
A szervezet életét leíró szabályok csak a szokásos jelenségek esetére adnak működési szabályt. Ha a szervezet életében nem szokásos, egyedi jelenségek fordulnak elő, döntést kell hozni arra vonatkozóan, hogy ebben a rendkívüli helyzetben kinek mi a teendője. E döntés vezetői meghozatala, a megfelelő utasítások kiadása átsegíti a szervezetet a rendkívüli helyzetén: e folyamatot nevezzük a szervezet működtetésének.
A szervezet működési paramétereinek figyelemmel kísérése, a tájékozottság az irányított szervezet kis és nagy ügyeiben adja a vezetői döntéshozatal alapját. Mindez, különösen a nagy szervezeteknél, a több munkahellyel, telephellyel rendelkező szervezeti egységeknél az információs csatornák felépítése és működésük rendszeres ellenőrzése nélkül nem képzelhető el.
Az eredmények realizálása, a bevétel, siker, elismerés “begyűjtése" vezetői feladat, hiszen az említett eredmények egy egész kollektíva közös produkciójaként jöttek létre és a kollektíva nevében a vezető az aki, értékesít. Természetesen - mivel az értékesített produktum (termék, szellemi termék, szolgáltatás) közös munka eredménye - a vezetőnek az értékesítés után alapvető kötelessége, hogy az eredményt a részvétel arányában annak megtermelői között felossza.
Az eredmények realizálásánál kifejtett okok miatt a vezető feladata munkatársai képviselete is minden olyan hivatalos, termelési kérdésben. amelyben a dolgozók képviseletükre nem egyéb társadalmi szerveket kértek fel erre. A vezető képviseli beosztottjai érdekeit, törekvéseit a “felettes vezetéssel szemben". Ugyanakkor képviseli a felettes vezetés álláspontját, igényeit “beosztottjaival szemben". A vezető tagja saját kollektívájának, az ott dolgozókkal érzelmileg is azonosul; ugyanakkor tagja azonban egy hierarchikus vezetői testületnek és tagja egy szakmai szempontok alapján létrejött vezetési láncnak (a főmérnöktől a munkavezetőig). Ezek a testületek törekvésüket, elképzeléseiket, érdekeiket tekintve gyakran egymástól eltérő részcélokat tűznek ki és ilyenkor a képviseletet ellátó vezetőnek kell megkísérelnie az érdekegyeztetést, a szintézis létrehozását.
Minden szervezet ezer szállal kötődik a környezethez. A környezet adja számára a nyersanyagot, energiát, onnan jönnek dolgozói és vezetői, a főhatóságok, irányító szervek, társadalmi szervek a környezet egy sajátos szektorát képezve tolmácsolják elvárásaikat, igényeiket. Miután a szervezetek létezési feltétele a környezetük és a környezet igényei változnak, fejlődnek, a szervezeteknek is változniuk kell. Ha egy vezető megmerevíti szervezeti struktúráját, termékstruktúráját, vagy nem tart lépést a technikai-technológiai fejlődéssel, akkor megakadályozza az általa irányított szervezet környezeti igényekhez történő alkalmazkodását, s ezzel “szervezete halálát" készíti elő.
s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése