A tanyán a konyhát pitvarnak nevezték ha az udvarra nyílt, de a mienk a tornácba vagy ámbitusba nyílott. Télen állandóan égett a tűz a búbos kemencében, hogy tartsa melegen a szobát, ebbe tették a fazekat középre. Fontos vót hogy jól tartsa a meleget, így mindenféle gaz belekerült előbb-utóbb legyen az venyige gally, szalma, tengeri csutka vagy szára, a napraforhó kóréja, a mákkóré, ribizlivessző. Nyáron a búbost csak kenyérsütéshez fűtöttük be, a főzést a vályogból rakott sparherden végezték. Míg öreganyám főzött, a fiatalabb asszonoknak dolgozni kellett a határban, mert ők jobban bírták a nehéz munkát. Nálunk a tanyán a sztrapacska vót a legfinomabb étek, túró nélkül készült, mert a túrót elcseréltük más fontos dologra, tűzkőre, petróleumra. A nyers krumplit lereszelték, tojást tettek hozzá és annyi lisztet, amennyi éppen összefogta. Forrásban lévő sós vízbe szaggatták, mint a nokedlit. Ha kiszedték, hagymás zsírt adtak hozzá oszt kész is vót. Amikor vasárnap délbe eljött az ideje az evésnek hazajöttünk a templombúl, a gazda az asztalhoz ült az asszonyok meg a pulyák szanaszét a lócára, kisszékre küszöbre, sutba, láptóra, karosládára. Persze evés előtt imádkoztunk, Édes Jézus légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk, aki ételt italt adott annak neve legyen áldott. Ámen. Plétányérbúl ettünk kerek fakanállal. Akkor vót vége az ebédnek, amikor öregapám aszonta köszönjük az ebédet, menjen mindenki vissza dógozni. Evés végeztével annyit mondott öregapám, hogy amit öreganyátok nem tud, azt nem is érdemes tuni. Ez a legnagyobb dícséret vót, amit hallotam tüle. A tanyasi asszonyok mosogatás előtt hamuba mártották a mosogató csutakot, mielőtt hozzáláttak a mosogatáshoz, hogy az ne legyen zsíros. Először a köcsögöket szilkéket mosták el, oszt kiakasztották az ágosra száradni. A findzsákat mosogatás után a stelázsira rakták, az utolsó vót a krajszony, mert azt homokkal kellett súrolni. A főzés mellett, fontos feladata volt az asszonyoknak a kenyérsütés. Az előző kenyér készítése során a teknőre ráragadt kevés tésztamaradékot összekapargatták ez vót az öregtészta. Tettek hozzá még egy kevés lisztet, elrakták vászontarisznyában oszt kiszárították a sütő tetején. Mindig forgatták, hogy jól kiszáradjon, majd eltették a következő sütésig. Már gimnazista vótam, amikor még nagyanyám sütötte a kenyeret az udvari kemencében nyáron. Már a kenyérsütést megelőző nap bekészítették a lisztet, hogy melegedjen. Kevés lisztbe mélyedést készítettek, ide öntötték az előzőleg elrakott száraz maradékot, amit 12 órán át érleltek. Langyos vízzel összedolgozták, ebbűl lett osztán a kovász. Minden valamire való asszony értett a készítéséhez. A dagasztóteknőbe beleszitálták a lisztet. Általában két szakajtónyi lisztből dagasztottak, de a mennyiséget mindig a család nagysága határozta meg, valamint az, hogy hányszor sütöttek egy héten, illetve mekkora vót a kapacitása a kemencének. A két szakajtó lisztből általában négy kenyér lett. A lisztből a teknő egyik végében fészket készítettek, ebbe öntötték a megázott, felvert és megkelt kovászt. Fakanállal felverték a párt, majd meleg helyen újból kelesztették. Az igazi foszlós házikenyérhez héjában főtt, áttört krumplit is kevertek. Az ilyen kenyér nem morzsolódott, nem nyúlósodott. Ha megkelt a kovász, a kenyértészta dagasztása következett. Ez fárasztó vót öreganyámnak is. A dagasztáshoz langyos vizet készítettek, és ekkor adták hozzá a tésztához a sót is. Előre a teknő köré készítették a kenyérkendővel letakart szakajtókat. A kendőre vastagon lisztet szórtak, nehogy hozzáragadjon a tészta. Ha már a tészta sem a kézhez, sem a teknő falához nem ragadt, kiszakították a kenyeret, és a szakajtóba tették. Betakarták a kendővel, és újból kelesztették, lamgyosvizet permeteztek a sütőtál tetejére, hogy jobban keljem meg a tészta. Közben a kemencét befűtötték. A fűteléket piszkafával és szénvonóval igazították, hogy egyenletesen átfűljön a búbos fala. A pernyét kikotorták a pernyetartóba, és vízzel lelocsolták. A búbos alját tisztára seperték, mert nagy szégyen volt, ha a kenyérbe pernyedarabok sültek bele. Egy-másfél óra múlva megkeltek a kenyerek. Meglisztezték a sütőlapátot, majd villámgyorsan ráöntötték a nyers tésztát.Amikor szikrázott a tégla akkor be volt fűtve a kemence, ekkor a szakajtóból a tésztát a kenyérsütő lapátra öntötte, és bevetették a kemencébe. Bevetés előtt egy ujjal a közepét benyomták, hogy fel ne essen a haja. Sütésközben is megpermetezték kicsit a tetejét, hogy szép fényes legyen. A búbos szájához rakták a kis cipót, mert annak elegendő volt egy óra sütés. A nagy kerek kenyér két óra alatt sült meg. A kenyérbe vízet ,sót ,cukrot, tönkölyt, rozsot, élesztőt, ecetet is tettek. A frissek sült kenyér illata, bejárta az egész tanyát. Olyan éhesek lettünk tőle mint a farkas, a dagasztóteknő oldaláról összekapart tésztát, a vakarót is megsütötték a kemencében, de néha olajban is, hamarabb elkészült, mint a kenyér és az csillapította az éhségünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése