Szerző:Szabó László István
A digitális korszak hatása a felnövekvő ifjúságra
Tíz éve írom a cikkeket a témában, de senki nem olvassa el, pedig közben össztársadalmi katasztrófával fenyeget. Magyarországon évről évre nő a szenvedélybetegek száma, köztük egyre több a kóros játékfüggő. A függőség lehet számítógépes és mobiltelefonos függőség is, ez több annál, hogy a gyermek szeret játszani egy bizonyos játékot. A játék háttérbe szorítja a lényeges feladatokat, mint tanulás, munka, pihenés. Az okostelefonok felbecsülhetetlen károkat okoznak, amik kihatnak a gyermek egész életére.
A kötődés olyan erős, hogy megvonása dühkitörést és agressziót vált ki a gyerekből. A tiltással szabályos elvonási tünetek jönnek létre, ami nyugtalanságban, szorongásban, pánikban esetleg vad indulatban nyilvánul meg. A mentális jelek segélykiáltások, amik mindig ott lépnek fel, ahol a gyermek valamilyen érzelmi szempontból magányosnak és elhagyatottnak érzi magát. Úgy véli, hogy nem kap meg valamit és ezt a hiányt akarja pótolni a játék segítségével. Az esetek nagy százalékában a gyermekek nincsenek tisztában a cselekedeteik és a lelki dolgaik összefüggésével, a szülő egyszer csak azt tapasztalja, hogy a gyermeke nem tud már meglenni a számítógépes játékok által nyújtott talmi ideák és a virtuális világ nélkül, ahol a kudarcai eltűnnek, sikeres és eredményes lesz.
A függőség olyan magatartásmódok sorozatát hozza felszínre, amelyeket addig nem tapasztaltunk. A személyiség nem tud lemondani róla még akkor sem, ha ezek testi, lelki és szociális ártalmait érzi vagy a környezete tiltja. A függőség azonban nem csak anyagokkal szemben alakulhat ki, lehet televízió vagy számítógép, chat, vásárlás függőség is. Valahogy úgy indul az egész, hogy a gyermek látva, beszélgetve másokkal kipróbálja a számítógépes játékokat. Amikor a környezete nem eléggé inger dús számára, szülei elhanyagolják, nem képes sikereket elérni a tanulásban párkapcsolatban, nincs célja, értelmetlenné válik az élete,(nincsenek programok, szülők elfoglaltak, problémák vannak körülötte, akkor a gyermek olyan világba menekül ahol ezek a problémák nincsenek jelen.
Mit tehetünk? Ha nincs más megoldás, el kell venni tőle a mobiltelefont, letiltani az internetet, nem engedni számítógéphez, mert nem fog tanulni és visszafordíthatatlan mentális attitüd alakul ki benne, érzéketlen, enervált életunt zombivá válik.
Ha a gyermeke egyre több időt tölt a gép előtt, az iskolából hazatérve bezárkózik a szobába és ha benyit a szülő agresszív indulatos hangol válaszol, nem érdekli a családja, nem éhes, elhanyagolja alapvető szociális szükségleteit, nem fontosak már számára azok a dolgok amik eddig meghatározták életét, kezdi elhanyagolni a hobbijait, melyeket régen szeretett, csak arról tud beszélgetni, hogy mit csinált, hol tart éppen a játékban, a baráti kapcsolatai is egyre inkább áthelyeződnek a virtuális világba, a tanulmányi eredménye fokozatosan romlik, egyre kevesebbet tanul, azt mondja a számítógépen kell elkészítenie a házi feladatot, a realitásérzéke változik, egyre erősebb „sikerforrás” a számítógépes játékok során elért eredmény, ha letiltásra kerül sor akkor az veszekedések, dührohamok, rongálások árán sikerül. A gyermek gyakran elhiteti a szülővel hogy a számítógép vagy a telefon már elavult és venni kell egy jobb modernebbet. Az igazi ok azonban az hogy a számítógépes játék csak bizonyos hardverek együttes megléte mellett futtatható, amihez a szülőket értelmetlen beruházásokba hajszolja.
A szülőnek gyakran nincs meg az alapismerete ahhoz hogy felismerje a gyermeke átveréseit, ha az iskolában a tanár nem képes irányítani az órán ott is csak játszik, és még a számítástechnikai ismeretekben is lemarad,a szülő gyakran csak annyit tud gyermekéről, hogy délután gyermeke a könyvtárba ment, de azt nem tudja hogy ott csak játékszenvedélyének hódol, amíg el nem fogy a pénze játszik megállás nélkül, nem eszik nem iszik, majd addig bolyong amíg újabb pénzt nem szerez amivel csillapíthatja a játékszenvedélyét. Ezek a gyerekek értelmetlenül lődörögnek és csak azon jár az agyuk hogy tudnának egy újabb potya körre szert tenni. Tekintetük fáradságról, kimerültségről árulkodik, nincs az arcukon érzelemnek már semmi jele, amint megkapják a lehetőséget a számítógép használatához a türelmetlenség és remegő feszültség átalakul kétségbeesett izgalommá és mindenen átgázolva rontanak a számítógéphez. Akkor vesszük észre a betegséget amikor ki akarjuk kapcsoltatni velük a számítógépet, ugyanis nem képesek rá. Amikor megszakad az internetkapcsolat dühösen és kétségbeesetten, gyűlöletes arccal akarják elpusztítani a környezetükben található tárgyakat. A tehetetlen düh elképesztő agresszivitást hoz a felszínre, ami a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetésére szolgáltat mentális hátteret. Összeszorított ököllel és dühös tekintettel bolyongnak türelmetlenül enyhülést remélve. A szenvedélybeteg gyermek már elképzelni sem tudja az életét számítógép nélkül, lehangolt, depressziós és szorongó ha nem játszhat, gyakran fáradt, álmos, a szemizom egyensúlyának zavarát okozhatja a túlzott számítógép használat, ami szédülést okozhat, krónikus szemgyulladások keletkeznek,szemégés, szemfáradtság, kötőhártya-vörösség, szárazságérzet, betűk összefolyása, fejfájás, a szemhéjszéli bőr vörössége vagy gyulladása, szúró érzés vagy könnyezés tapasztalható. Ha ezeket észleli a szülő joggal gyanakodhat arra, hogy a gyermeke hazugságokkal leplezi sajátos életvitelét. A játékhoz pénz kell, ha otthon nem engedik a számítógéphez, amit akár bűncselekmény árán is megszerez.
A gyermek időérzéke leromlik, megfeledkezik biológiai szükségleteiről (evés, ivás, pihenés, tanulás) a játék közben. Nem érdekli más, csak a játék,nem is érzi, hogy amit csinál probléma lenne, a dolgok fontossági sorrendje átalakul, olyan világot teremt magának amiben nincs helye a problémáknak és ha a szülő ki akarja ragadni ebből a közegből akkor meglepő ellenállásra számíthat. A fiatalok jóval több időt töltenek el a számítógép előtt, mint amennyit eredetileg kellene. Fokozatosan elszigetelődnek, lógnak az iskolából, rosszul alszanak és deviáns lesz a viselkedésük és megjelenik a suiciditás. Nagy segítség lenne, hogy ha a szülők odafigyelnének a gyermekeikre és tudnák, milyen programokat használ a csemetéjük. A számítógépes játékok elsősorban a fiúk figyelmét keltik fel. Társadalmi párbeszédre és az oktatás megváltoztatására van szükség. Emellett fontos, hogy a fiatalok megtanulják a családban a tiszteletet és nagyobb figyelmet kapjanak az emberi kapcsolatok. A beteg a saját erejét használja fel a betegség legyőzésére. Hiszen a szenvedélybetegséget csak legyőzni lehet, gyógyítani nem. Minimálisan 3 hónap szeparáció és csoportterápiás kontroll segíti elő az átalakulást. A gyerekek mesterséges örömforrást keresnek a játékokban, ergó ezt kell pótolni ahhoz hogy elfelejtsék illetve ne keressék az olcsó eufóriát. A viselkedési addikcióktól való elfordulás a legnehezebb. ha a beteg nem tud ellenállni a kísértésnek, aztán nem tudja abbahagyni szokását, kényszeresen visszatér hozzá. Mindezek következtében beszűkül és korlátozódik egyetlen szenvedélyre. Hibás énképek esetén előfordulhatnak a kóros feszültség-levezetésnek egészen extrém megnyilvánulásai. Kényszeresen kárt tehet magában, de az önsértő viselkedésnek nem suiciditás hanem a feszültség levezetése. A virtuális világban amit a játék ad, teljesül a vágy, hogy itt ellentétben a valósággal, ők lehetnek a legkiválóbbak, legnagyobbak, legerősebbek, legszebbek. Könnyebben szocializálódhatnak ebben a világban a legkisebb nehézség nélkül. Sokan azért kezdenek el játszani, mert elesettnek és jelentéktelennek érzik magukat igazi lehetőségeik, korlátaik között, a játékban pedig egyszeriben hatalmasokká, híresekké válhatnak.
Ebben a világában a kapott szerep megváltoztatja a helyes helyzet felismerésünket, önértékelésünket, itt képesek vagyunk helytállni és elviselni a nehézségeket, szembesülni a szürke hétköznapok problémáival. Szinte rezisztenssé válnak a külső ingerekkel szemben újra és újra visszaesnek a játék világába, ahol minden egyszerű és könnyebb. Ha a játékszenvedély menekülés a valós problémák elől, akkor az betegség. A szülők, tanárok feladata, hogy eltérítsék a fiatalokat a túlzásba vitt játéktól azzal, hogy kommunikálnak velük, segítenek a problémáik megoldásában, és alternatívákat kínálnak fel számukra, a szabadidő tartalmas eltöltésére. A függőség társadalmi következménye óriási. Felnőttként a szenvedélybeteg gyermek tovább folytatja kisded játékait és majd a munkahelyen is a játék fog uralkodni felette, „cyberparaszt” játékokat játszik és a munkája már csak másodlagos lesz. A folyamatos játékot csak addig szakítja meg amíg a főnöke elhalad mögötte. A teljesítmény rovására megy a szenvedélybetegség, akár a dohányzás, hiszen a dohányosok 20%-al kevesebbet dolgoznak a többieknél mert ki mennek rágyújtani. A szenvedély fokozatosan eszkalálódik, kicsiben indul és beláthatatlan következményei lehetnek. Hosszútávon már gyermekkorban elvetett mag felnőtt korban csúcsosodik a teljes élet kudarcává, ami majdan felnőtt korban akár a suiciditás gondolatának előtérbe kerüléséhez vezethet. A játékfüggő a saját és mások egzisztenciáját is veszélyezteti. A családi kassza mindig megérzi ha a gyermek szenvedélybeteg, mert olyan kiadásokkal terheli a családot ami normális esetben nem lenne.(gépvásárlás,internet, online kártya előfizetés, megint egy új mobiltelefon vásárlása stb.) Ha a szülők ben állbak a sarkukra, és nem tiltják meg következetesen ezen eszközök használatát, a gyermek reménytelenül elvész és tönkre teszik vele a jövőjét. Nem kenhetjük a társadalomra, a szülő közönyösségét. Ha hasznos családi programokat szervezne a gyereknek, nem jutna eszébe a mobilja. Erősíteni kell a családban az érzelmi kapcsolatokat, érezze a gondoskodást a törődést. Többet kell együtt lenni a gyerekkel és foglalkozni a tanulással. Ha nem tudunk elérni eredményt még mindig ott van az addiktológiai szakrendelés. Kiváltó okok lehetnek, a túlzott megfelelési vágy (a kortárs csoporthatás), valamilyen lelki trauma, családi kapcsolatok romlása, unaloműzés, barátok által mutatott divat vagy trend.
A magatartásban bekövetkezett deviancia a kapcsolatteremtésben és a szocializálódásban is
megmutatkozik. A több generáción átívelő alkoholizmus és a nevelés hiánya, az alacsony iskolázottságból adódó igénytelenség vezet az önmagából kivetkőző, kontroll nélküli, erõszakos szerepek kialakulásához. A másik ok a kaotikus, övetkezetlen szabályok közé erõszakolt család, ahol gyakori a válás és az érzelmi sivárság. Az ilyen családban felnövő gyerek bipoláris depresszióban szenved, többnyire problémás, esetleg hiperaktív,
vagy minden tradicionális érték ellen lázadó, ritkán befelé forduló, szorongó, félénk, gyakran öngyilkosságra hajlamos személyiség. Sajnos a történelem megismétli önmagát, sérült személyiség a társadalomban újratermelődik, mert a sérült gyermek szülõként megismétli szülei hibáit. Ezek az okok vezetnek a szenvedélybetegségek kialakulásához. szenvedélybe való kapaszkodás ugyanis kényszer, ami a lelki hiányosságok által keletkezett űrt hivatott betölteni. Sajnos csak akkor lenne esély a gyógyulásra, ha tartósan kiragadnánk a gyermeket abból a szociális közegből, amibe született.
---------------------------------------------------
Az iskolai könyvtárak társadalmi szerepe fontosabb mint gondolnánk
Az iskolai könyvtárak küldetése olvasóvá nevelni a felnövekvő generációkat. Az iskolák helyi tantervéhez illeszkedve, elősegíteni a tanulók kulturális fejlődését. Az iskolai könyvtárosoknak különleges szerepe van, hiszen ők nevelik ki a jövő olvasóit, ez megtiszteltetés és egyben óriási felelősség. Az iskolába iratkozással mindenki tagja lesz az iskolai könyvtárnak. Ekkorra többen már ismerik a könyvtárat, mert óvodásként is jártak a könyvtári foglalkozásokra. A könyv és könyvtárhasználat tanítása mellett, az olvasmányok személyre szóló ajánlása is fontos feladat, mivel ismerjük a gyerekeket, a körülményeiket, jobban meg tudjuk találni azokat a könyveket, amik érdeklik őket, amelyek fejlődésüket szolgálják.
A könyv egyik nemzedék végrendelete a másik számára, a tapasztalt tanácsa az életet kezdő fiatalnak. Diodórosz a lélek orvosságának, Kosztolányi szellemi mannának nevezi, Ciceró szerint az ember könyv nélkül olyan, mint a test lélek nélkül. A könyv a gyerekek számára kulcsfontosságú a világ megértéséhez, nélküle nem lehetnének aktív tagjai a társadalomnak. Az a gyerek, aki sokat és értőn olvas, az a könyvekben talált kincseket adaptálja, és mint kulturális tőkét használja egy életen át. Ahhoz, hogy önállóan tudjon gondolkozni és következtetni, a gyermek, meg kell ismernie mások gondolkodását, gondolatait és következtetéseit.
Tévedés azt hinni, hogy az olvasóvá nevelés az iskolában vagy az óvodában kezdődik. A gyermek élete a születését követő pár évben eldől a kapott emóciók révén, és ez kihat az egész életére, így érthető hogy nem mindegy, hogy irodalom vagy „iroda lom", amit a gyerekek kezébe adunk. Az olvasóvá nevelés első számú felelőse ugyanis maga a szülő, aki elsősorban nem azzal serkentheti olvasásra gyermekét, hogy példát mutat az olvasás és a könyvek szeretetére, tiszteletére, hanem azzal, hogy már a születéstől mesél és felébreszti a gyermeki fantáziát, majd ébren tartja a mesekönyvek által. A gyermeki fantázia olyan, mint a metronóm: csak el kell indítani és a gyermeki lélek szárnyalni kezd. A szülői minták, a szülők olvasottsága, kulturális státusa vagy a család viszonyulása általában véve az olvasáshoz, meghatározó. A szülők kompetenciája az olvasóvá nevelésben nem lehet elégszer elmondani alapvetően fontos feladat. A szülő képes megszerettetni a gyermekkel a könyvet. Az együttes olvasás, a könyv tartalmának megbeszélése vagy családi programként a könyvtár meglátogatása elősegíti az olvasóvá válást. A könyvek tudatos kiválasztása, a helyes szelektálás fontos az igényes és esztétikus olvasáskultúra elterjesztéséhez. A gyermek fejlődésének előmozdítása az ismeretekkel és élményekkel való gazdagítása nagyrészt az olvasás révén valósítható meg. Beszédkészségének, szókészletének fejlesztése, az olvasás iránti érdeklődés felkeltése, életben tartása, fejlesztése a rendszeres olvasásra való rászoktatással és az iskolára való felkészítéssel vagy akár saját könyvtár létrehozásával a gyerek számára, motivációt, indíttatást jelenthet az egész életére.
Mennyi tudás, ismeret, bölcsesség és érzelem bújik meg a sorok között! Egy könyv nem képes gyökeresen megváltoztatni a gyerek életét, de elegendő mennyiségű és minőségű könyv már képes alakítani és formálni a plasztikus személyiséget. Minden könyv tágítja a gyerekek ismereteit arról a világról, amelyben élnek. Fontos feladat, megtanítani a gyerekeket az értő olvasásra, mert aki csak olvas, de nem tudja, mit olvasott, nem nagyon különbözik az analfabétától. Az ismeretszerzés létszükséglet, újra és újra megjelenik a gyermekek életében felnőttként a munkában és az élet más területein is. A szépirodalmi művek nagymértékben formálják a gyermek személyiségét, érzékenységét, morális korlátokat építenek, szocializálódnak, ezáltal válnak szenzibilis emberré. A gyerekek a könyvekből tanulják meg a könyörületet, az empátiát, a kedvességet, a becsületet és a tisztességet. A könyv különös hatalom, amely világrészek és évszázadok kapuit nyitja tágra, de levezethet a gyermeki lélek belső világába is. Az olvasás társadalmi célja, a közművelődés színvonalának fejlesztése és a kulturális értékek adaptálása, de sajnos évtizedek óta csökken az olvasásra fordított idő, és nő a nehezen olvasók és funkcionális analfabéták száma. A kulturális értékek, normák közvetítése és az olvasásra való motiválás az iskolákban stratégiai jelentőséggel bír. Az olvasóközpontú olvasásfejlesztés lényege az olvasásra való ösztönzés, ami az olvasás megszerettetése mellett a felvilágosítás és tájékoztatás révén történik. A diákok nem csupán megismerhetik az iskolai könyvtárak segítségével az olvasás által megnyíló lehetőségeket, de lehetővé tesszük a gyerekek számára, hogy egymással is megoszthassák olvasmányélményeiket, tapasztalataikat. Az olvasás megszerettetésében fontos szerepet kapnak a család mellett az óvodák, az iskolák, a könyvtárak, a szülő, az óvónő, a tanár, a könyvtáros, közös erővel küzdünk a gyermekek plasztikus személyiségének fejlődéséért.
A divat teremtette talmi ideák mentális tévutakra vihetik a gyerekeket, de a könyvek etikai normái egészséges értékrendet építenek fel személyiségükben. Az olvasás és a tanulás révén olyan lehetőségek nyílnak meg a gyerekek előtt, amelyek egész életüket, életminőségüket jelentős mértékben befolyásolja. Felnőtt korban az olvasott ember elhelyezkedése sokkal egyszerűbb, mert könnyebben tud kommunikálni. Egészséges felnőtt csak egészséges gyerekből lesz, hiszen hasznos tagja a társadalomnak csak akkor lehet, ha felépíti saját kulturális értékrendjét.
Az olvasás társadalmilag hátrányos helyzetben komoly erőfeszítést jelent. Minden gyerek hátrányos helyzetű, aki nem tud együtt haladni hasonló korú társaival. Nem csak a szociális értelemben vett szegénység jelent hátrányos helyzetet, vannak személyiségük rendellenes fejlődése következtében hátrányosak is, mert aszociális szülők nevelik őket, akik ingerszegény környezetben élnek vagy szellemi életüket sivárság jellemzi. A hátrányos helyzetű emberek számára a könyvtáraink használata, a könyvtárak megközelíthetősége és a könyvtárban való közlekedés és a tájékozódás komoly nehézségekbe ütközik még ma is. Ugyanakkor számos törekvésről tudunk az esélyegyenlőség megteremtésére érdekében. A nem látó gyerekek számára például a felolvasó szoftverek segítségével lehetőség nyílik az e-könyvek tartalmának megismerésére, illetve ma már számos hangos könyvhöz juthatnak hozzá az olvasni vágyók.
Ahhoz, hogy az olvasás mindennapi feladattá és szokássá váljon és tartalmas, igényes szórakozást nyújtson a gyerekeknek, meg kell teremtenünk az egyenlő esélyt a könyvtárhasználatban is. A hátrányos helyzetű gyermekek számára a könyvtár az életben való boldogulásuk, érvényesülésük nélkülözhetetlen eszköze. Az olvasás a normális élet része, csak akkor adaptálódik az egyén életvitelébe, ha már a családban megkapja azt a mintát és indíttatást, ami természetes életszükségletként és nem kényszerként a szórakozás és a kikapcsolódás eszközévé emeli az olvasást.
Minden iskolai korosztályt más és más módon lehet megérinteni, megszólítani és megnyerni az olvasás örömének, mivel egyedi sajátosságaik, érdeklődési körük és speciális igényeik eltérőek. Olyan témákat kell keresni, ami leköti a gyereket, érdekli, talán még kutatni is kész érte. Az iskolai könyvtáros figyelemfelkeltése és tájékoztatása, empátiája, emocionális érzékenysége és toleranciája pozitív hatást gyakorol a könyvtárlátogató gyermekre, de helytelen magatartása esetleg örökre elkedvetlenítheti a gyerekeket, akár el is fordíthatja az olvasástól. A hagyományos olvasás kultuszának megőrzése és fenntartása sok erőfeszítést kíván a könyvtáros társadalomtól. Az olvasóvá nevelés gyermekkorban kezdődik, ezért a közkönyvtárak a világ szinte minden országában különös figyelmet fordítanak a család intézményére. A könyvtárosok önmagukban nem oldhatják meg az olvasóvá nevelés feladatait, de olvasóvá nevelés könyvtárak nélkül elképzelhetetlen. Az iskolai könyvtárakban nagy hangsúlyt kapnak az előtérbe helyezett új könyvek, amik figyelemfelkeltők, vonzzák a tekintetet, így inspirálják olvasásra a téma iránt érdeklődő kíváncsi gyerekeket. Ugyanez a helyzet az asztalokon hagyott könyvekkel: amit valakik már el olvastak, az mások számára is érdeklődésre tarthat számot. Fontos lehet a frissen visszahozott könyveket egy helyen tartani, ahol a tanulók szabadon böngészhetnek köztük. Az iskolaikönyvtárakban a könyvek segítségével ismerkednek meg a gyerekek a környező világ összefüggéseivel, játékos formában. Az olvasás hatása az oktatásban nap mint nap tetten érhető. Az új ismeretek befogadása aktív olvasás nélkül elképzelhetetlen. A kritikus gondolkodást és a tájékozódást, a szókincsfejlesztést és kifejezőképességet, lényegkiemelő készséget segíthetjük elő, az olvasás révén. A gyermek majd felnőttként képessé válik asszociálni, szintetizálni és saját morális értékrendet alakítani ki az olvasott szépirodalmi művek alapján. A lexikális tudás révén az ismeretei megnőnek, és ő maga egyre határozottabbá válik. Ha megfelelően vetettük el az olvasás magvát, a gyerekek szívesen búvárkodnak az iskolai könyvtárban, sokat segít az órákra való felkészülésben, a gyűjtőmunka révén folyamatosan gyarapodik ismeretük, a könyv- és könyvtárhasználat elsajátítása révén előnyre tesznek szert kevésbé érdeklődő társaikkal szemben. Gyorsan megjelenik a kritikus gondolkodás, illetve az együttes gondolkodás képessége azokban a gyerekekben, akik sokat olvasnak. Az olvasás révén képessé válnak az önálló ismeretgyűjtésre és a talált információk komplex feldolgozására. Sokszor nem is a probléma megfogalmazása, hanem a probléma helyes megközelítése a döntő, amely rendszerint az értő olvasáson alapul. Minél több könyvvel ismerkednek meg, annál több összefüggést vesznek észre, majd a siker révén még szorosabbá válik kapcsolatuk a könyvekkel és az olvasással. Akik már gyermekkorban kis kutatókká váltak, azok felfedezik az olvasás örömét, ráébrednek arra, hogy a tudás elmélyítéséhez sokat kell olvasni, ráadásul tudni kell az ismeretek sokaságából szelektálni, csak a fontos és lényeges információkat elraktározni. Azzal, hogy már gyermekkorban megtanulják az évek során a kritikus gondolkodást, az érvelést, azzal nemcsak a tudásuk, műveltségük gyarapodik, hanem magabiztosabbak is lesznek. Az olvasás ráébreszt az anyanyelv finomságaira, és kontra indikációként visszahat az olvasás iránti vágyra, egy sajátos szenvedély alakul ki, az információ és könyvéhség, ami jótékonyan hat az egyén fejlődésére. Az az ember, aki nem olvas könyvet, alig különbözik attól, aki nem tud olvasni. A kultúra templomai számtalan kincset rejtenek gyermekeink számára. A közművelődés színvonalának fejlesztése, az ismeretek megszerzése és a kulturált szórakozás meghatározó eszköze minden bizonnyal az olvasás marad még nagyon sokáig.
Olyan világban élünk ahol, a pszichoszomatikus betegségek, egyre nagyobb számban jelennek meg a gyerekek között is. A lelki sebek gyógyítása sokkal nehezebb feladat, mint a testi bajoké. A lélek gyógyítását szakpszichológusok végzik, de a prevenció a pedagógusok és a könyvtárosok feladata. Felgyorsult körülöttünk a világ, egyre több a stressz, a teljesítménykényszer, a megfelelni akarás a csalódás, a vívódás, a szorongás a konfliktusok szülőkkel tanárokkal diáktársakkal. A teher nő és lassan kialakul a depresszió, a fóbiák és a szeretetigény és a szeretet hiány. A másik véglet a kompenzációra, az agresszív támadó magatartás és a mentális attitűdök kialakulása. A gyermekek személyiségnek formálására tucatnyi foglalkozás vagy csúnya szóval terápia használható, bár szerencsésebb a foglalkozás vagy könyvtári óra vagy játék kifejezés használata. A biblioterápia egy interdiszciplináris terápiás módszer, amit a szülők is gyakorolnak a gyermeknevelésük során néha ösztönösen és mégis eredményesen. A szakember által szigorúan, pontosan kiválogatott mese vagy a szépirodalmi mű segítségével képesek vagyunk befolyásolni, áthangolni megváltoztatni a mentális attitűdöket, megismertetve az elfogadott viselkedésmódokat, emelve a gyermek műveltségi szintjét, elősegítve a helyes magatartásformák elsajátítását, ezzel is segítve a gyermek későbbi szocializálódását, de ezt a célt szolgálják a zeneterápiák, művészetterápiák is. A jól kiválasztott olvasmányok alkalmazhatók a gyermek pszichológiai problémáinak kezelésére, megelőzésére és személyiségfejlesztésre egyaránt. Az olvasás befolyásolhatja a gyerek attitűdjeit, érzelmeit és viselkedését, fantáziáját serkenti és cselekvésre ösztönöz. Az irodalom képes leginkább a katartikus indulatelvezetésre, elgondolkodtat, alkalmas annak megtanítására és gyakorlására, hogy az önismeretünk révén beleképzeljük magunkat a főhős szerepébe, fejlődik empátiája és toleranciája és kérdések fogalmazódnak meg benne, amire választ is kap vagy ad számára a szépirodalmi mű. A novella, vers, történet, fabula révén saját konfliktusainkra is példát találunk. A reális önismereten és önképviseleten nyugvó kommunikáció és az őszinteség, nyíltság, a konfliktusok felismerését és interakciós megoldását segíti elő. A könyv a katalizátor szerepét játssza, a cél a saját életünkből merített emlékek, asszociációk, indulatok és érzések megosztása rendezése, megértése feloldása. A foglalkozások alatt olyan érzelmi hatások érik a gyermeket, amik pozitív hatást eredményeznek, a fejlesztő biblioterápia leginkább az önismeret fejlesztésére szolgál, és az egyén normális fejlődést szolgálja. Gondolkodásra ösztönzi a gyermeket, hogy saját helyzetét reálisan lássa, és problémájára alternatív megoldásokat találjon. A terapeuta részéről empátia és tolerancia és emocionális érzékenység kell ahhoz, hogy megnyíljanak a lélek kapui, vagyis a tudatosság nem elég a szociális érzékenység segít, hogy a gyermek helyzetébe tudja képzelni magát és segíteni tudjon. A közös játékban feloldódik és felszabadulttá válik a gyerek. A zeneterápiában a ritmikus feladatok a hangszerek dobok, csörgők, xilofon vagy saját kezük taps alkalmazásával, jön létre az összhang az együtt zenélés öröme. A deviáns magatartásformák felismerhetők és jól kezelhetők így. A művészetterápiában például a rajz segítségével fejezi ki a gyerekek rejtett szorongásaikat, félelmeiket fóbiáját. A hiperaktivitás mozgásterápiás játékokkal oldható. Ha emocionális, mentális, szociális és kognitív területeken bekövetkezik a változás egyszerre, akkor a könyvtáros jól vezeti a foglalkozást. A felismert sérült funkció helyreállítsa, vagy megelőzése a prevenció, a rehabilitáció révén elősegíti, hogy a gyermek minőségileg jobb életet éljen. Az összetettebb terápiák szakmai felügyeletét olyan (terapeutáknak) szakpszichológusoknak kell irányítani, akik megfelelő szakvizsgával és szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Az irodalomterápiás foglalkozások nagyon jó hatásfokkal alkalmazhatók a kamaszoknál, akik mellőzve érzik magukat, egyedül vannak a felnőtté válás folyamatában. A gyerekek tapasztalatot szerezhetnek a kommunikáció nehézségeiről és szépségéről, a személyre szabott figyelem pozitív élményéről és a másikra való odafigyelés és tisztelet fontosságáról. A terápia során oldódik szorongásuk, türelemre, toleranciára, empátiára tanítja őket a foglalkozás mindenfajta kényszer nélkül. Felszínre kerülnek saját és társaik problémái, így találkozhatnak különböző megoldási alternatívákkal, akár úgy is, hogy egy-egy irodalmi hős viselkedését megfigyelik, értékelik. Az irodalmi művek kiválasztásánál döntő szempont a korosztályra jellemző problémák történetek kiválasztása és azok jó kibonthatósága, mint például a felnőtt-gyermek kapcsolatok, felnőtté válás, szerelem, tanulás, közösségbe való beilleszkedés, barátság, jövőkép, társadalmi elvárások, értékek, célok. A folyamatos motiváció érdekében egy-egy foglalkozáson belül egyéb művészetterápiás terület is helyet kaphat az iskolai könyvtárban, az adott műnek, csoportnak, problémának megfelelően, így többek között drámapedagógia játékok, rajzolás, közös zenélés, szituációs játékok, kézműves feladatok. Nem utolsó szempont, hogy a foglalkozási során a gyermekek olyan irodalmi művekkel ismerkednek meg, melyek nem az iskolai tananyag szerves részei, így újabb élményekkel gazdagodnak és serkenti őket az olvasásra, azáltal, hogy a művek feldolgozása nem "iskolai elemző módon" történik, hanem szabad beszélgetés formájában, egy olyan csoportban, ahol mindenkinek számít a véleménye, mert minden ember fontos a közösség számára.
A legkisebbeket mesék révén tudjuk formálni. A meseterápia minden életkorban, és minden életszituációban használható, minden korosztály megérinthető egy mesével, akár kisgyerek, kamasz, fiatal felnőtt. A fabuláknak hatalmas ereje van, s valóban tud segíteni, csak meg kell találni az adott élethelyzethez és egyénhez kapcsolódó tanmesét, s ha megvan, akkor kezdődik a csoda, a gyógyulás és a személyiség formálása. A személyiségformálás azonban óriási felelősség. A szépirodalmi művek egyszerű hétköznapi történetei megragadják a gyermekeket és elgondolkodtatják, majd mivel beszélgetnek róla az egyén szókincsének fejlődését is szolgálják. A verbális megnyilvánulásban lassan kirajzolódik az egyén személyisége, és a tehetetlen panaszkodás átcsap egy megoldáskereső beszélgetésbe. A szereplők jellemrajza felszínre hozza saját tulajdonságainkat azonosulva a szereplővel. A műben található élethelyzetek rávilágíthatnak saját konfliktusainkra. A könyvek csökkenthetik az egyén elszigeteltségét, saját bajaikról, problémáikról beszélgetni pedig nem mernek, mert gyengeségnek tartják, de a könyv szereplőiről oldottan beszélgetnek, és közben felszínre hozzák saját nehézségeiket. A kézműves foglalkozások, versírás, mese vagy történet kitalálása inkább produktív alkotásra ösztönzők, míg az irodalmi foglalkozások receptív befogadásra. Egy-egy történet olvasása közben megosztják felmerülő érzéseiket, gondolataikat, a szöveg üzenetéhez fűződő véleményüket, valamint személyes élményeiket, emlékeiket. A lelki problémákkal küzdő gyermekek száma egyre nagyobb, a magányosodás és a tehetetlenség nő, sok gyermeknél a lelki anomáliák még nem okoznak testi tüneteket, legfeljebb türelmetlenebbek ingerlékenyebbek lesznek, ami az emberi kapcsolatokban tör felszínre. Párkapcsolatok, családon belüli kapcsolatok gyerek-szülő kapcsolat. A céltalanság az érvényesülés, vagy valakinek az elvesztése, néha megoldhatatlan terhet jelent a gyermek számára. Alapvető cél az önismeret fejlesztés, valamint különböző kommunikációs és az egyéni életminőség javítását segítő, támogató képességek, készségek fejlesztése erősítése. Könyvtárosaink a kultúra templomában az irodalom gazdag tárházából választják ki azt a művet, amivel megismerkedve a személyiségünkben rejlő titkokat felszínre hozhatjuk megismerhetjük. A foglalkozásokon a művek élményszintű megismerése és feldolgozása folyik, együtt megérezhetjük a közös élmény erejét: a beszélgetés során váratlan egyéni felismerések is születhetnek. Ezek a művek az esztétikai értékek mellett elgondolkodtatnak és tükröt tartanak elénk, amiben megismerhetjük valódi önmagunkat. A beszélgetés észrevétlenül egyre fajsúlyosabb egyéni problémákat érint, fokozódik a belső feszültség, majd oldódik a beszélgetés során, és lélekben erősebben, testben frissebben térnek vissza az iskolai órákra vagy a hétköznapokba. Az archaikus fabulák józan cselekvésre ösztönöznek, mert az emberiség legnagyobb energiaforrása a fantázia, mert a teremtő képzelet változtatja meg körülettünk a világot.
-------------------------------------------------------------
Miért nem szeretnek olvasni az emberek? Nem tudom, csak azt én miért szeretek.
Gyakran kérdezik a diákjaim, miért szeretek olvasni, mi a jó abban? Csak papír és betűk!
A könyvekben található kiterjedt és mélyen magvas gondolatok milliónyi apró igazságból épültnek fel. A teremtő szándék, az ihlet, a fantázia elragadja a szerzőt, majd magával ragadja az olvasót, és mint egy tornádó tölcsére felkapja és távoli, ismeretlen világokba repíti. A regény, a jó könyv nem csupán annyi, amennyit az író beleépített, az is benne van, amit az olvasó fantáziája felfedez benne. Az igazán értékes könyveket, ha újra és újra elolvassuk, mindig kissé másként értelmezzük, kissé más kincseket találunk benne. Mintha valaki titokban még írt volna hozzá az éjszaka. A könyv olyan, mint a partitúra a zenész számára, beavatatlannak csak hangjegyek, mint ahogy a könyv is csak betűk sokasága, és a tartalom rejtve marad a felszínes szemlélő előtt, viszont megmutatja kincseit annak, aki kíváncsian és fogékonyan tekint bele. Sajnos, sokan nem hallják ezt a zenét.
Minden könyv más, pedig mindegyikben nagyjából ugyanazok a szavak vannak, csak más sorrendben, és a szerzők mégis újra meg újra rengeteg mindent el tudnak mondani általuk. Az olvasás tehát bensőséges kapcsolat, akár az érzelmes ölelés, ami meghitt és intim: elzár a külvilágtól, nem létezik idő és tér számunkra, ha elragad bennünket a fantázia. Nagyapám mondta annak idején az alvó, a szeretkező és az olvasó embert nem illik zavarni. A könyv halhatatlanná teszi a szerzőt, a szereplőket, és amíg olvassuk, talán minket is. De legyünk óvatosak, mert a csupán információkra éhes ember mindent összeolvas, fel akarja falni az egész világot, és egész vallást építhet fel magának a könyvekből, ha tévutakra viszik az áltudományos okoskodások.“Timeo hominem unius libri”, vagyis: “félek az egykönyvű embertől”. Azaz a félművelttől. Aki sokat és értőn olvas, az a könyvekben talált kincseket adaptálja, és mint kulturális tőkét használja egy életen át. Ahhoz hogy önállóan tudjon gondolkozni és következtetni, az embernek meg kell ismernie mások gondolkodását, gondolatait és következtetéseit.
Tévedés azt hinni, hogy az olvasóvá nevelés az iskolában vagy az óvodában kezdődik. Aki a mese- és beszélgetés-hiánnyal érkezik az óvodákba, abból majdnem bizonyosan nem-olvasó gyerek, nem-olvasó felnőtt lesz. Az ember életét a születését követő húsz évben alakítja ki, és ez kihat az egész életére. Így aztán nem mindegy, hogy irodalom vagy “iroda lom”, amit a kezünkbe veszünk vagy a gyerekeink kezébe adunk. Az olvasóvá nevelés első számú felelőse ugyanis maga a szülő, aki elsősorban nem azzal serkentheti olvasásra gyermekét, nem azzal segítheti a nevelődés folyamatát, hogy példát mutat az olvasás és a könyvek szeretetére, tiszteletére, hanem azzal, hogy már nagyon korán mesél és felébreszti a gyermeki fantáziát, majd sokáig ébren tartja a könyvek által.
Vannak egyszer használatos könyvek, az ember elolvassa őket, talán még tetszik is neki, élvezi, de érzi, hogy nem fogja elolvasni újra. És vannak az időtálló könyvek, amelyeket érdemes otthonunkban tartani, birtokolni. Az ilyenfajta csukott könyvben ugyan betűk vannak, de amint kinyitjuk, mint ezernyi pillangó repülnek szerteszét belőle, és egy világ elevenedik meg előttünk képzeletünk szárnyán szállva. Ismeretlen emberek és világok tűnnek fel, amik a második oldaltól már ismerősökké és ismertekké válnak. A jó könyvet arról ismerjük meg, hogy akárhányszor olvassuk, mindig más világba vezet bennünket. Persze végül sokkal jobb könyv van az ember agyában, mint amit annak idején papírra vetett az író. A fantázia olyan, mint a metronóm: csak el kell indítani és a zene szárnyalni kezd. Mennyi tudás, ismeret, bölcsesség és érzelem bújik meg a sorok között! Egy könyv nem képes gyökeresen megváltoztatni az ember életét, de elegendő mennyiségű és minőségű könyv már képes alakítani és formálni a személyiséget. Minden könyv tágítja az ismereteinket arról a világról, amelyben élünk, amelyben őseink élhettek, vagy amelyikben szeretnénk élni. Nagyon jó azoknak, akik lelki szemeikkel látják is azt, amit olvasnak. A könyvben szabadon szárnyalhat a mi fantáziánk is, ezért a könyvben az olvasó a “filmrendező”, a műértelmező, adaptáló, továbbgondoló befogadó. Inkább legyek szegény egy könyvekkel teli házikóban, mint könyvek nélkül éljek egy palotában. Mert aki nélkülözi az olvasás örömét, az talán nem is él igazán.
Mondd meg, mit olvasol, és megmondom, ki vagy. Mert az ember személyiségét elárulja az, amit, amiket olvas. Aki csak olvas, de nem tudja, mit olvasott, nem nagyon különbözik az analfabétától. A divatos könyvek gyakran talmi ideákat közvetítenek még akkor is, ha közismert szerző írta. A könyvben található önmagáért való, öncélúan ábrázolt történetnek nincs értéke, sem tartós hatása. Ilyenkor nem érezzük a benne megbúvó magvas gondolatokat. Az író és az olvasó egymásnak adják életerejüket, gondolataikat, érzelmeiket, fantáziájukat. Előfordul, hogy az író fantáziája szegényesebb, mint az olvasóé. Az olvasó azonosul és helyet cserél a szereplővel. Erre mondják, hogy “beleéli magát” a történetbe.
Az olvasott emberben – magától a könyvtől – nincs semmi eredeti, mindent, amit tud, a könyvekből tudja, ám ez maga a műveltség. A műveltség nagymértékben alakítja a lélek érzékenységét. A szenzibilis emberek minden adandó alkalmat megragadnak, hogy elmenekülhessenek a fantázia világába, ahol a hősök mindig győzedelmeskednek, szabadságot és reményt találnak a sorok között. A könyvekből tanuljuk meg a könyörületet, az empátiát, a kedvességet, a becsületet és a tisztességet. Morális korlátokat építünk, ezáltal válunk emberré, emberivé és igazán szabaddá. A könyv különös hatalom, amely világrészek és évszázadok kapuit nyitja tágra, de levezethet a lélek belső világába is.
Az igazán jó könyv nem a könyvespolcon található, hanem az olvasólámpa mellett az asztalon vagy az éjjeliszekrényen, kézügyben. Az olvasás áthidalja az idő, a tér és az ismeretségi kör közötti szakadékot. Az olvasás az egyik leghatékonyabb formája a személyiségfejlesztésnek, ugyanakkor ambivalens, sőt “skizofrén” állapot, mert olvasás közben magadhoz beszélsz, vagy a szerzővel vitatkozol, és ebben a hatékony párbeszédben van alkalmad elgondolkozni az olvasottakon. Ahhoz, hogy igazán jó könyvet írjon valaki – ha éppen nem ösztönös zseni -, tapasztalt és olvasott, vagyis művelt embernek kell lennie, és jó, ha emellett emocionálisan érzékeny és empatikus.
A könyv egyik nemzedék végrendelete a másik számára, a tapasztalt öreg tanácsa az életbe lépő fiatalságnak. Egy jó történet olyan, mint egy különálló kis világ, a könyv pedig lehetővé teszi, hogy akkor léphessünk be az ajtaján, amikor csak kedvünk tartja. Ha egyszer átéltük, már soha, senki nem veheti el tőlünk. A szavak rövid időre szólnak, a könyv egy egész életre.
Talán tiltani kellene az olvasást, ahhoz hogy elterjedjen? Az írás-olvasás képességének romló szintje egyre kevésbé teszi lehetővé az új információk befogadását és az új tudás megszerzését, feldolgozását és gyarapítását. A kulturális értékek felismerésére való hajlandóság, a közművelődés színvonala egyre kevésbé alkalmas arra, hogy használható eszköze legyen az egyén fejlődésének. Az ismeretszerzés létszükséglet, újra és újra megjelenik a munkában és az élet más területein. De az információszerzés, az információ birtoklása önmagában nem elegendő. A műveletlenek, a funkcionális analfabéták nem képesek a józan ítéletre, nem képesek felmérni és megoldani problémáikat. Így képtelenek megvalósítani bizonyos célokat, mert nem rendelkeznek azokkal a műveltségi tartalékokkal, amik lehetőséget adnak a továbblépésre.
Az olvasás társadalmi célja – tudjuk – a közművelődés színvonalának fejlesztése és a kulturális értékek adaptálása a köztudatba. Évtizedek óta csökken az olvasásra fordított idő, és nő a nehezen olvasók és funkcionális analfabéták száma. A közművelődés színvonalának fejlesztése, az ismeretek megszerzése és a kulturált szórakozás meghatározó eszköze minden bizonnyal az olvasás marad. A kulturális értékek, normák közvetítése és az olvasásra való motiválás minden nemzedék számára a modern társadalmakban stratégiai jelentőséggel bír. Az olvasóközpontú olvasásfejlesztés lényege az olvasásra való ösztönzés, éspedig aktív könyvtárosi közreműködéssel, ami az olvasás megszerettetése mellett a felvilágosítás és tájékoztatás révén történik. A könyvtárba látogatók nem csupán megismerhetik a könyvtárosok segítségével az olvasás által megnyíló lehetőségeket, de a jó könyvtáros lehetővé teszi az olvasók számára, hogy azok egymással is megoszthassák olvasmányélményeiket, tapasztalataikat. Az olvasás megszerettetésében fontos szerepet kapnak a család mellett az óvodák, az iskolák, a könyvtárak. A szülő, az óvónő, a tanár, a könyvtáros, közös erővel küzd a gyermek személyiségének fejlődéséért. A divat teremtette ideák mentális tévutakra vihetik a fiatalokat, de a szépirodalom etikai normái egészséges értékrendet formálnak személyiségükben. Az olvasás és a tanulás révén olyan lehetőségek nyílnak meg előttük, amelyek egész életüket, életminőségüket jelentős mértékben befolyásolja. Felnőtt korban az olvasott ember elhelyezkedése sokkal egyszerűbb, mert könnyebben tud kommunikálni és szocializálódni. Egészséges felnőtt csak egészséges gyerekből lesz; hasznos tagja a társadalomnak csak akkor lehet, ha felépíti saját kulturális értékrendjét.
Az olvasás társadalmilag hátrányos helyzetben komoly erőfeszítést jelent. Minden gyerek hátrányos helyzetű, aki nem tud együtt haladni hasonló korú társaival. Nem csak a szociális értelemben vett szegénység jelent hátrányos helyzetet, vannak személyiségük rendellenes fejlődése következtében hátrányosak is, mert aszociális szülők nevelik őket, akik ingerszegény környezetben élnek vagy szellemi életüket sivárság jellemzi. Ahhoz, hogy az olvasás mindennapi feladattá és szokássá váljon és tartalmas, igényes szórakozást nyújtson a társadalom minden tagja számára, meg kell teremtenünk az egyenlő esélyt a könyvtárhasználatban is. A hátrányos helyzetű emberek számára a könyvtáraink használata, a könyvtárak megközelíthetősége és a könyvtárban való közlekedés és a tájékozódás komoly nehézségekbe ütközik. Ugyanakkor számos törekvésről tudunk az esélyegyenlőség megteremtésére. A nem látó emberek számára például a felolvasó szoftverek segítségével lehetőség nyílik az e-könyvek tartalmának megismerésére, illetve ma már számos hangos könyvhöz juthatnak. A hátrányos helyzetű gyermekek számára a könyvtár művelődési esélyeik, az életben való boldogulásuk, érvényesülésük nélkülözhetetlen eszköze. Az olvasás a normális élet része, csak akkor adaptálódik az egyén életvitelébe, ha már a családban megkapja azt a mintát és indíttatást, ami természetes életszükségletként és nem kényszerként a szórakozás és a kikapcsolódás eszközévé emeli az olvasást. A szülő képes megszerettetni a gyermekkel a könyvet. Az együttes olvasás, a könyv tartalmának megbeszélése vagy családi programként a könyvtár meglátogatása elősegíti az olvasóvá válást. A könyvek tudatos kiválasztása, a helyes szelektálás fontos az igényes és esztétikus olvasáskultúra elterjesztéséhez. Ha otthon ellenőrizetlenül a tévé vagy a számítógép előtt felejtjük a gyereket, könnyen rabjává válik, elfásul, és elveszíti érdeklődését a való világ iránt. A részletekbe menően pontos digitális (virtuális) valóság elnyomja a fantáziát, amit a csak könyv képes igazán fejleszteni, mivel csak a szöveg tartalmát kapja belőle az olvasó, minden mást neki kell elképzelni, kiszínezni és értelmezni, főként a tanult minták révén. A gyermek fejlődésének előmozdítása az ismeretekkel és élményekkel való gazdagítása nagyrészt az olvasás révén valósítható meg. Beszédkészségének, szókészletének fejlesztése, az olvasás iránti érdeklődés felkeltése, életben tartása, fejlesztése a rendszeres olvasásra való rászoktatással és az iskolára való felkészítéssel vagy akár saját könyvtár létrehozásával a gyerek számára, motivációt, indíttatást jelenthet az egész életére. A szülői minták, a szülők olvasottsága, kulturális státusa vagy a család viszonyulása általában véve az olvasáshoz, meghatározó. A szülők kompetenciája az olvasóvá nevelésben – nem lehet elégszer elmondani – alapvetően fontos.
Az olvasói szokások felmérésével képet kaphatunk arról, miket, milyen témákat, milyen szerzőket olvasnak legszívesebben, vagy milyen céllal, esetleg hogyan illeszkedik életükbe az olvasás, milyen emóciókat vált ki belőlük az olvasás, örömteli vagy kényszer számukra ez a tevékenység. Ha a hasonló témákban olvasókat összehozzuk egymással, akár író-olvasó találkozókon, olvasókörök szervezésével, ahol megoszthatják élményeiket és tapasztalataikat, esetleg ismereteiket, ezzel örömtelibbé és vonzóbbá tesszük számunkra az olvasást. Minden korosztályt más és más módon lehet megérinteni, megszólítani és megnyerni az olvasás örömének, mivel egyedi sajátosságaik, érdeklődési körük és speciális igényeik eltérőek. Olyan témákat kell keresni, ami leköti a gyereket, érdekli, talán még kutatni is kész érte. A könyvtáros figyelemfelkeltése és tájékoztatása, empátiája, emocionális érzékenysége és toleranciája pozitív hatást gyakorol a könyvtárlátogatóra, de helytelen magatartása esetleg örökre elkedvetlenítheti a látogatót, akár el is fordíthatja az olvasástól. A hagyományos olvasás kultuszának megőrzése és fenntartása sok erőfeszítést kíván a könyvtáros társadalomtól. Az olvasóvá nevelés gyermekkorban kezdődik, ezért a közkönyvtárak a világ szinte minden országában különös figyelmet fordítanak a család intézményére. A könyvtárosok önmagukban nem oldhatják meg az olvasóvá nevelés feladatait, de olvasóvá nevelés könyvtárak nélkül elképzelhetetlen.
A könyvtárba érkező látogatóknak, már a bejáratnál találkozniuk kell a könyvtárosok ajánlásával, akár egy plazmatévén is lehet sugározni folyamatosan az információkat. Ezzel párhuzamosan a könyvtár weboldalán biztosítani kell az információhoz jutás feltételeit. A webes felületen, fórumokon lehetőséget kapnak az olvasók a véleményük és tapasztalataik megosztására. A könyvtárakban ki kell alakítani olyan tereket, zugokat, ahol beszélgethetnek egymással a hasonló érdeklődésű látogatók. A fiókkönyvtárakban a kirakatokba helyezett új könyvek figyelemfelkeltők, vonzzák a tekintetet, és talán behozzák a téma iránt érdeklődő kíváncsi embereket. Ugyanez a helyzet az asztalokon hagyott könyvekkel: amit valakik már elolvastak, az mások számára is érdeklődésre tarthat számot. Fontos lehet a frissen visszahozott könyveket egy helyen tartani, ahol a kíváncsi látogatók szabadon böngészhetnek köztük. A könyvtárak részvételével nyaranta olvasótáborokat lehet szervezni, ahol a természettel harmóniában és a könyvek segítségével ismerkednek meg a gyerekek a környező világ összefüggéseivel, mégpedig vonzó módon, játékos formában. A gyermekkönyvtárban családi hétvégéket tarthatunk, ahol szülő és gyerek együtt játszva és versengve mutathatja, meg, hogy képes felkutatni a könyvek között az információt, a tudást, a műveltséget.
Az olvasás hatása az oktatásban nap mint nap tetten érhető. Az új ismeretek befogadása aktív olvasás nélkül elképzelhetetlen. A kritikus gondolkodást és a tájékozódást, a szókincsfejlesztést és kifejezőképességet, lényegkiemelő készséget segíthetjük elő, ha az olvasást már gyermekkorban megszerettetjük. A gyermek majd felnőttként képessé válik asszociálni, szintetizálni és saját morális értékrendet alakítani ki az olvasott szépirodalmi művek alapján. A lexikális tudás révén az ismeretei megnőnek, és ő maga egyre magabiztosabbá és határozottabbá válik. Ha megfelelően vetettük el az olvasás magvát, a gyerekek szívesen búvárkodnak a könyvtárban, sokat segít az órákra való felkészülésben, a gyűjtőmunka révén folyamatosan gyarapodik ismeretük, a könyv- és könyvtárhasználat elsajátítása révén előnyre tesznek szert kevésbé érdeklődő társaival szemben. Gyorsan megjelenik a kritikus gondolkodás, illetve az együttes gondolkodás képessége azokban a gyerekekben, akik sokat olvasnak. Az olvasás révén képessé válnak az önálló ismeretgyűjtésre és a talált információk komplex feldolgozására. Sokszor nem is a probléma megfogalmazása, hanem a probléma helyes megközelítése a döntő, amely rendszerint az értő olvasáson alapul. Minél több könyvvel ismerkednek meg, annál több összefüggést vesznek észre, majd a siker révén még szorosabbá válik kapcsolatuk a könyvekkel és az olvasással. Akik már gyermekkorban kis kutatókká váltak, azok felfedezik az olvasás örömét, ráébrednek arra, hogy a tudás elmélyítéséhez sokat kell olvasni, ráadásul tudni kell az ismeretek sokaságából szelektálni, csak a fontos és lényeges információkat elraktározni. Azzal hogy már gyermekkorban megtanulják az évek során a kritikus gondolkodást, megtanulnak korrekten vitatkozni, érvelni, azzal nemcsak a tudásuk, műveltségük gyarapodik, hanem magabiztosabbak is lesznek.
Az olvasás ráébreszt az anyanyelv finomságaira, ráadásul – visszahatóan – felkeltheti az olvasás iránti vágyat. Egy sajátos szenvedély alakul ki, az információ- és könyvéhség, ami jótékonyan hat az egyén fejlődésére, és akkor már régen nem a kényszer irányítja az olvasását. Manapság – mondják – kevés az idő, ezért a gyors információszerzést, illetve a rövidebb olvasmányokat preferálják, az olvasók. Az olvasási intenzitás és elmélyültség csökkenése negatívan hat az olvasási kompetenciára, valamint a szövegértés színvonalára is. Olvasni gondolkodás nélkül értelmetlen dolog, gondolkodni olvasás révén szerzett ismeretek nélkül szinte lehetetlen. Az az ember, aki nem olvas könyvet, alig különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni…
------------------------------------------------
Megkopott emlék
Valamikor réges-régen, amikor még a gémeskút vizéből lehetett inni, akkoriban nekem is szép barna hajam volt, mint nektek, amikor még a falu végén az akasztóhegy nem volt olyan meredek, na, akkoriban történt velem meg ez a furcsa eset. A szegény ember mindig vigyázott a jószágra, mert kevés volt neki és nehezen nevelte fel. Édesanyám tyúkjait egy kackiás kokré ( kakas) őrizte és kergette naphosszat az udvaron, persze néha engem is megkergetett.
Amikor megkérdeztem Édesanyámat, miért kergeti a tyúkokat, csak annyit felelt, játszanak, mert szerettek kergetőzni, persze én megértettem, mert mi is nagyon szerettünk fogócskázni. Egyszer a kakas belelépett egy ledecia szúróba, onnan kezdve csak sántikált az udvaron. Édesanyám hamuba mártotta a kakas lábát, amitől meggyógyult neki. Én hogy okosodjak sok nehéz kérdést tettem fel szüleimnek. Ha kimerítő választ kaptam aznap nem volt több kérdésem, de olyan sose volt. Édesapám gyakran mondta is milyen kimerítő vagyok. Ezt ma-már a felségem mondogatja elég gyakran. Ha kérdeztem apámtól valamit mindig azt mondta; menj anyádhoz erre csak ő tudja a választ. Mentem is rögvest és tettem fel bölcs kérdéseimet.
- Mit csinál a kakas a tyúk hátán?
- Utazik.
- Miért?
- Mert belelépett a szúróba és most fáj a lába.
- Nézze Édesanyám, most meg a másik tyúk viszi a hátán a sánta kakasunkat. - Miért?
- Mert a másik elfáradt.
Nem értettem, hogy miért viteti magát a tyúkokkal még azután is miután meggyógyult lába, de Édesanyám azt mondta; játszanak.
Egyik nap, amikor éppen én vigyáztam a baromfira, látom ám, hogy a kokré a csalánba megy befelé, hát nekem se kellet több, fogtam egy azsagot (botot) és odacsaptam a gerdójára (hátára), közben magyaráztam bölcsen neki, most gyógyult meg a lábad te buta, más se hiányzik, mint most meg a csalán megcsípje, oszt megint a tyúkokkal cipelteted majd magad, mint a múltkor. De hiába vigyáztam rá naphosszat, a mi kokrénk (kakasunk) lába mindig fájt, mert állandóan a tyúkok hátán ült. Hanem egyik nap látom ám, hogy Édesanyám ollóval levágja a szárnya hegyét a tyúkoknak meg a kokrénak azonnal elindítottam bölcs kérdéseimet
- Miért?
- Hogy ne repüljenek el.
- Látod a gólyát az égen? - A mi tyúkjaink is elrepülnének, elvinnék a tojásokat is.
Mivel szerettem a sülttojást, aligha kellet ezt tovább ragozni. Sokat tojtak a tyúkok. Láttam, ahogy Édesanyám a kötőjébe gyűjtve viszi be a kamrába a tojásokat, ezért ezt én is kipróbáltam, merthogy már nagy fiú vagyok, bár néha egyet-egyet elejtettem, mert kigurult az atlétám elejéről, de gondosan elrejtettem, a bizonyítékot ebben cinkosom volt a Plútó kutya. Egyszer a szomszéd kutyája, ami mindig átjárt hozzánk a mi kutyánkkal játszani, elvitte az egyik tyúkot. Hallottam, hogy Édesapám azt mondja Édesanyámnak, hogy a szomszéd elintézte a kutyát. Attól kezdve nem láttam a szomszéd kutyust, meg is kérdeztem seftiben Édesanyámat, hogy -
- Hova lett?
- Tudod fiam ellopta a tyúkot és szégyenében világgá ment.
- És a tyúk?
- Azt is magával vitte.
- Ketten mentek világgá? – Bizony - mondta Édesanyán.
Szép lassan elfogytak a tyúkok, csak egy állandóan csukló tyúk maradt, amire azt mondta Édesanyám, hogy kotlik. Édesanyám mondta Édesapámnak adjon neki vizet, attól elmúlik a csuklása, ez igaz lehet, mert amikor én csuklottam és ittam egy pohár vizet nekem is elmúlt. Viszont Édesapám nem megitatta, hanem leöntötte egy veder hidegvízzel, amin én jót nevettem, meg is magyaráztam Édesapámnak, hogy nem leönteni, hanem megitatni kellet volna. Furcsa módon a hidegzuhanytól meggyógyult, már nem csuklott tovább ezért aztán vasárnap ő lett az ebédünk díszvendége. A következő vasárnap a sánta kakas következett, pedig akkor már nem is sántított.
A tyúkól alatt a Plútó kutya ásott magának egy hatalmas gödröt, ahova bevackolta magát, télen a hideg ellen védekezett így, nyáron meg a meleg ellen, mivel hatalmas meleg bundája volt, amit nehezen viselt el a 40 fokos melegben. Három hét telt el azóta, hogy a kotlót is levágtuk, reggel szokásos őrjáratomat végeztem az udvaron, velem szembe jött a Plútó és látom ám, hogy mögötte csipogva lépdel három kiscsibe.
- Honnan kerültek ezek ide?
Kérdeztem bölcsen Édesanyámtól.
- Talán a szomszédból – mondta. - Szólj Ica néninek, számolja meg a csibéit
Átrohantam kétségbe esetten, Ica néni majd szívbajt kapott, nem tudta mi lehet a baj, megszámolta az övé mind meg van. Kiderült, hogy a Plútó a tyúkól alá begurult tojásokat kiköltötte a nyári nagy melegben. Csudájára jártak a szomszédok, nem akartak hinni a szemüknek. Vasárnap a miséről jöttek a kontyosrádiók (vénasszonyok), leültek a padra, mert minden ház előtt volt egy pad, onnan terjedt a pletyka és megbeszélték a történteket, egyesek már azt is tudni vélték, hogy nem csak hogy kiköltötte a tojásokat a kutya, de egyenesen ő is tojta azokat. Ha a Plútó lefeküdt a lugas alá a csibéi is mellé kuporodtak. A kutya, ha enni kapott, akkor a csibék is kaptak darát egy másik tányérba. Gyakran átmentek a kutya tányérjából enni, aki erre morgott egy kicsit, de látva az elpusztított ételmennyiséget hagyta a csibéket enni.
Különleges kutya volt. Amikor Édesapám reggel elindult a gyárba, a Plútó kutya minden reggel elkísérte a sarokig, és onnan nézte, amíg a következő saroknál be nem fordul, majd haza cammogott a csibéihez. Két órakor, amikor fújt a gyár jelzőkürtje, Plútó felugrott és elindult az utca sarkáig, ott leült és kémlelte a jövő embereket, és amikor megpillantotta Édesapámat, hatalmasakat ugorva fegyelmezetten, amíg odaér, majd Édesapám, üdvözölte és együtt jöttek haza. Egy alkalommal azonban minden megváltozott. A Plútó kutya meghallotta a gyár jelét és elindult a sarok felé. Jöttek az emberek, de Édesapám nem volt köztük. Az emberek, akik jöttek, megsimogatták a Plútó buksiját és mondták neki, menj haza kiskutyám, de az nem tágított, csak várt. A szomszéd néni, aki jól ismerte a kutyát, ő jött utolsónak az úton, könnyes szemmel megölelte Plútót és mondta neki, hogy nem jön többet a gazdi. Gyere, Plútó menjünk haza. A kutya érezte az asszony hangjában a fájdalmat, megértette mit akar közölni, még visszanézett egyszer az útra, majd még egyszer és együtt hazajöttek. Pár nap múlva a Plútó a tornácon kilehelte a lelkét. A száz éves nagy diófa tövébe temettük el, szeretett ott heverészni, a gazdája lábánál, aki ott olvasta el mindig az újságot az öreg karos ládán. A diófa még mindig megvan, rápillantottam és eszem bejutott ez a réges-régi történet.
--------------------------------------------------
Az én kis falum semmit sem változott az évtizedek során. Mintha megállt volna az idő kereke. Az udvaron szebbnél szebb virágok termelik a nektárt, a kertben takaros gyümölcsfák pompáznak. A rendezett udvaron álló régi vályogházikó apró ablakaival, - előtte gémeskút mellette egy öreg eperfa - ismerős emlékeket idéz a hazalátogató emberben. Egy hatalmas csillogó fekete autó jelenik meg a poros utcában, feltűnést kelt a szomszédok között, akik az alig elhúzott függöny mögött fürkésző szemükkel igyekeznek kikémlelni a jövevény kilétét. Egyenes tartású úrféle száll ki a limuzinból, hívás nélkül határozottan lép be az udvarba, nyitva hagyva a nyikorgó öreg kaput. Férfiúvá érett érces hangon mondja: "Jó napot" - nem a tisztes köszönés végett inkább, hogy figyelmezzen rá valaki - Merre bujkálnak? - inkább fitymálóan, mint kérdően - A hangra a kas felől előtűnik az ősz bajuszú gazda, hajlott gerincű ősz öreg ember, a disznóólhoz érve leteszi a vellát, illendően köszönve megemeli kopott kalapját és kíváncsian közeledik az ismeretlen felé, csak közelebb lépve ismeri meg az eperfa árnyékában álló rég nem látott fiát, szeme sarkában megcsillan egy könnycsepp, alig hallhatóan motyogja: "Kisfiam te vagy az?" Fölényes hang válaszol: "Ha látja, minek kérdezi?" Az ellentmondást nem tűrő választól a szomorú csend magas falat emel apa és fia közé. De az atya szeretet felülemelkedik a büszkeségen és szelíden a nyári konyhába invitálja egyetlen fiát, közben elcsukló hangon meséli, hogy a mama két hónapja kórházban van, agyvérzéssel. A fiú nem igen hallja az öreg ember szavait, mert gondolatai messze járnak, homlokát a nagy töprengés sűrű hálója elfedi, és nem enged utattörni holmi alantas érzelemnek. Vonakodva ül le az asztal mellé a hokedlire, ápolt ujjaival előzőleg megérinti, hogy ellenőrizze annak tisztaságát. A szerető atya igyekszik minden jóval kedvében járni rég nem látott fiának, előkerül a tányérra a kolbász és kenyér, mellé paradicsom, paprika, és ki tudja mennyi mindent rakna a csöppnyi asztalkára, ha érkezése lenne. Egyél kisfiam, addig én szívok fel egy korsó finom fehérbort, hogy jobban csússzon az étel. "A fiú belecsíp a kenyérbe és hideg, érces hangjával szakítja meg az apa invitáló szavait. Nem vagyok én éhes! - Sötét van itt, akár a kriptában, miért nem kapcsolja fel a lámpát? Az apa sietve kapcsolja fel a villanyt, s közben mentegetőzik: "Spórolok az árammal, mert kicsi a nyugdíjam kisfiam. Ugyan már, amiben maga a hibás, azt ne kenje másra" - hangzik a könyörtelen válasz. Az atyai szívbe mártott kés sem fájna talán ennyire, mint a fia rideg szavai. A szerető fiúból nagyon fontos ember lett a városban, így könnyen ítél meg másokat. A szülői ház, ahol 18 évig élt, túl földhözragadt és poros viskónak tűnik mára. Fintorogva lép ki az udvarra, krákog, zavartan rágyújt egy cigarettára, megtörli izzadt homlokát és kezét egy illatos kendővel, majd gyorsan határoz. "Na megyek apám, mert sietnem kell" mondja emelt hangon minta az apa nagyot hallana, vagy nehéz felfogása lenne. Villámgyorsan zárja be a kaput, az Apja a kapun belülre szorul, így most a nyikorgó kapu zárja el a szülői ölelés elől az úrfit. Megfordul és akkor veszi észre az eperfát, amin annyit játszott gyerekkorában. Homályos emlékek tűnnek fel előtte, amelyek zavart okoznak a gondolataiban. Az Apja akkor ültette a fát, amikor a gyermek született, és ma már talán égig ér. "Hogy megnőtt ez a fa" - morogja a fiú halkan, de nem az apjának, csak magának. "Meg fiam, látod akármilyen magasra is tör a koronája, azért ebbe a földbe gyökerezett. Az úrfi a kapun át felülről sietősen nyújt kezet az Apának, nem néz rá közben, mert az autó riasztóját babrálja. A hatalmas autó felkavarja a szűk kis utca porát és az apa lelkét, majd ahogy jött, olyan gyorsan tűnik is el benne. A nagyvilág elnyeli az autót és vele együtt a fiát. A könnyeivel küszködő apa, még áll egy darabig a kapuban, közben megnyugszik az út pora, és vele együtt megnyugszik az öregember is. Lassan komótosan elindul a széna bogja felé, a disznóólnál vállára veszi a vellát közben halkan súgja magának: "A fiam volt!?"
--------------------------------------------------
A jó könyv magához ölel
Mit jeletenek a könyvek számomra? A könyv egyik nemzedék végrendelete a másik számára, a tapasztalt tanácsa az életet kezdő fiatalnak. A könyvekben található kiterjedt és mélyen magvas gondolatok milliónyi apró igazságból épülnek fel. A teremtő szándék, az ihlet, a fantázia elragadja a szerzőt, majd magával ragadja az olvasót, és mint egy tornádó tölcsére felkapja és távoli, ismeretlen világokba repíti. A regény, a jó könyv nem csupán annyi, amennyit az író beleálmodott, az is benne van, amit az olvasó fantáziája felfedez benne. Az igazán értékes köny veket, ha újra és újra elolvassuk, mindig kissé másként értelmezzük, mindig más értéket fedezünk fel benne. Mintha valaki titokban még írt volna hozzá az éjszaka. A könyv olyan, mint a partitúra a zenész számára, beavatatlannak csak hangjegyek, mint ahogy a könyv is csak betűk sokasága, és a tartalom rejtve marad a felszínes szemlélő előtt, viszont megmutatja kincseit annak, aki kíváncsian és fogékonyan tekint bele. Sajnos, sokan nem hallják ezt a zenét. Minden könyv más, pedig mindegyikben nagyjából ugyanazok a szavak vannak, csak más sorrendben, és a szerzők mégis újra meg újra rengeteg mindent el tudnak mondani általuk. Az olvasás tehát bensőséges kapcsolat, akár az érzelmes ölelés, ami meghitt és intim: elzár a külvilágtól, nem létezik idő és tér számunkra, ha elragad bennünket a fantázia. Nagyapám mondta annak idején: az alvó, a szeretkező és az olvasó embert nem illik zavarni. A könyv halhatatlanná teszi a szerzőt, a szereplőket, és amíg olvassuk, talán minket is. George R. R. Martin szerint ahány könyvet elolvasunk, annyi életet élünk meg. De legyünk óvatosak, mert a csupán információkra éhes ember mindent összeolvas, fel akarja falni az egész világot, és egész vallást építhet fel magának a könyvekből, ha tévutakra viszik az áltudományos okoskodások. „Timeo hominem unius libri”, vagyis: „félek az egykönyvű embertől” — azaz a félművelttől. Aki sokat és értőn olvas, az a könyvekben talált kincseket adaptálja, és mint kulturális tőkét használja egy életen át. Ahhoz, hogy önállóan tudjon gondolkozni és következtetni, az embernek meg kell ismernie mások gondolkodását, gondolatait és következtetéseit. Tévedés azt hinni, hogy az olvasóvá nevelés az iskolában vagy az óvodában kezdődik. Aki mese- és beszélgetéshiánnyal érkezik az óvodába, abból majdnem bizonyosan nem-olvasó gyerek, nem-olvasó felnőtt lesz. Az ember életét a születését követő húsz évben alakítja ki, és ez kihat az egész életére, így aztán nem mindegy, hogy irodalom vagy „iroda-lom”, amit a kezünkbe veszünk vagy a gyerekeink kezébe adunk. Az olvasóvá nevelés első számú felelőse ugyanis maga a szülő, aki elsősorban nem azzal serkentheti olvasásra gyermekét, nem azzal segítheti a nevelődés folyamatát, hogy példát mutat az olvasás és a könyvek szeretetére, tiszteletére, ha nem azzal, hogy már nagyon korán mesél és felébreszti a gyermeki fantáziát, majd sokáig ébren tartja a könyvek által. Vannak egyszer használatos könyvek, az ember elolvassa őket, talán még tetszik is neki, élvezi, de érzi, hogy nem fogja elolvasni újra. És vannak az időtálló könyvek, amelyeket érdemes otthonunkban tartani, birtokolni. az ilyenfajta csukott könyvben ugyan betűk vannak, de amint kinyitjuk, mint ezernyi pillangó repülnek szerteszét belőle, és egy világ elevenedik meg előttünk képzeletünk szárnyán szállva. Ismeretlen emberek és világok tűnnek fel, amik a második oldaltól már ismerősökké és ismertekké válnak. A jó könyvet arról ismerjük meg, hogy akárhányszor olvassuk, mindig más világba vezet bennünket. Persze végül sokkal jobb könyv van az ember agyában, mint amit annak idején papírra vetett az író. A fantázia olyan, mint a metronóm: csak el kell indítani és a zene szárnyalni kezd. Mennyi tudás, ismeret, bölcsesség és érzelem bújik meg a sorok között! Egy könyv nem képes gyökeresen megváltoztatni az ember életét, de elegendő mennyiségű és minőségű könyv már képes alakítani és formálni a személyiséget. Minden könyv tágítja az ismereteinket arról a világról, amelyben élünk, amelyben őseink élhettek, vagy amelyikben szeretnénk élni. Nagyon jó azoknak, akik lelki szemeikkel látják is azt, amit olvasnak. A könyvben szabadon szárnyalhat a mi fantáziánk is, ezért a könyvben az olvasó a „filmrendező”, a műértelmező, adaptáló, továbbgondoló befogadó. Inkább legyek szegény egy könyvekkel teli házikóban, mint könyvek nélkül éljek egy palotában. Mert aki
nélkülözi az olvasás örömét, az talán nem is él igazán. Mondd meg, mit olvasol, és megmondom, ki vagy. Mert az ember személyiségét elárulja az, amit, amiket olvas. Aki csak olvas, de nem tudja, mit olvasott, nem nagyon különbözik az analfabétától. A divatos könyvek gyakran talmi ideákat közvetítenek még akkor is, ha közismert szerző írta. A könyvben található önmagáért való, öncélúan ábrázolt történetnek nincs értéke, sem tartós hatása. Ilyenkor nem érezzük a benne megbúvó magvas gondolatokat. Az író és az olvasó egymásnak adják életerejüket, gondolataikat, érzelmeiket, fantáziájukat. Előfordul, hogy az író fantáziája szegényesebb, mint az olvasóé. Az olvasó azonosul és helyet cserél a szereplővel. Erre mondják, hogy „beleéli magát” a történetbe. Az emberben nincs semmi eredeti, mindent, amit tud, a könyvekből tudja, ám ez maga a műveltség. A műveltség nagymértékben alakítja a lélek érzékenységét. A szenzibilis emberek minden adandó alkalmat megragadnak, hogy elmenekülhessenek a fantázia világába, ahol a hősök mindig győzedelmeskednek, szabadságot és reményt találnak a sorok között. A könyvekből tanuljuk meg a könyörületet, az empátiát, a kedvességet, a becsületet és a tisztességet. Morális korlátokat építünk, ezáltal válunk emberré, emberivé és igazán szabaddá. A könyv különös hatalom, amely világrészek és évszázadok kapuit nyitja tágra, de levezethet a lélek belső világába is. Az igazán jó könyv nem a könyvespolcon található, hanem az olvasólámpa mellett az asztalon vagy az éjjeliszekrényen, közelünkben. Az olvasás áthidalja az idő, a tér és az ismeretségi kör közötti szakadékot. Az olvasás az egyik leghatékonyabb formája a személyiségfejlesztésnek, ugyanakkor ambivalens, sőt „skizofrén” állapot, mert olvasás közben magadhoz beszélsz, vagy a szerzővel vitatkozol, és ebben a hatékony párbeszédben van alkalmad elgondolkozni az olvasottakon. Ahhoz, hogy igazán jó könyvet írjon valaki
(ha éppen nem ösztönös zseni), tapasztalt és olvasott, vagyis művelt embernek kell lennie, és
jó, ha emellett emocionálisan érzékeny és empatikus. Egy jó történet olyan, mint egy különálló kis világ, a könyv pedig lehetővé teszi, hogy akkor léphessünk be az ajtaján, amikor csak kedvünk tartja. Ha egyszer átéltük, már soha, senki nem veheti el tőlünk. A szavak rövid időre szólnak, a könyv egy egész életre. Talán tiltani kellene az olvasást ahhoz, hogy elterjedjen? Az írás-olvasás képességének romló szintje egyre kevésbé teszi lehetővé az új információk befogadását és az új tudás megszerzését, feldolgozását és gyarapítását. A kulturális értékek felismerésére való hajlandóság, a közművelődés színvonala egyre kevésbé alkalmas arra, hogy használható eszköze legyen az egyén fejlődésének. Az ismeretszerzés létszükséglet, újra és újra megjelenik a munkában és az élet más területein. De az információszerzés, az információ birtoklása önmagában nem elegendő. A műveletlenek, a funkcionális analfabéták nem képesek a józan ítéletre, nem képesek felmérni és megoldani
problémáikat, így képtelenek megvalósítani bizonyos célokat, ert nem rendelkeznek azokkal
a műveltségi tartalékokkal, amik lehetőséget adnak a továbblépésre. Az olvasás társadalmi cél ja, tudjuk, a közművelődés színvonalának fejleszté se és a kulturális értékek adaptálása a köztudatba. Évtizedek óta csökken az olvasásra fordított idő, és nő a nehezen olvasók és funkcionális analfabéták száma. A közművelődés színvonalának fejlesztése, az ismeretek megszerzése és a kulturált szórakozás meghatározó eszköze minden bizonnyal az olvasás marad. A kulturális értékek, normák közvetítése és az olvasásra való motiválás minden nemzedék számára a modern társadalmakban stratégiai jelentőséggel bír. Az olvasóközpontú olvasásfejlesztés lényege az olvasásra való ösztönzés, éspedig aktív könyvtárosi közreműködéssel, ami az olvasás megszerettetése mellett a felvilágosítás és tájékoztatás révén történik. A könyvtárba látogatók nem csupán megismerhetik a könyvtárosok segítségével az olvasás által megnyíló lehetőségeket, de a jó könyvtáros lehetővé teszi az olvasók számára, hogy azok egymással is megoszthassák olvasmány élményeiket, tapasztalataikat. Az olvasás megsze ret tetésében fontos szerepet kapnak a család mel lett az óvodák, az iskolák, a könyvtárak. A szülő, az óvónő, a tanár, a könyvtáros, közös erővel küzd a gyermek személyiségének fejlődéséért. A divat teremtette ideák mentális tévutakra vihetik a fiatalokat, de a szépirodalom etikai normái egészséges értékrendet formálnak személyiségükben. Az olvasás és a tanulás révén olyan lehetőségek nyílnak meg előttük, amelyek egész életüket, életminőségüket jelentős mértékben befolyásolja. Felnőtt korban az olvasott ember elhelyezkedése sokkal egyszerűbb, mert könnyebben tud kommunikálni és szocializálódni. Egészséges felnőtt csak egészséges gyerekből lesz; hasznos tagja a társadalomnak csak akkor lehet, ha felépíti saját kulturális értékrendjét. Az olvasás társadalmilag hátrányos helyzetben komoly erőfeszítést jelent, mert stigmaként jelenik meg abban a szociális miliőben. Minden gyerek hátrányos helyzetű, aki nem tud együtt haladni hasonló korú társaival. Nem csak a szociális értelemben vett szegénység jelent hátrányos helyzetet, vannak személyiségük rendellenes fejlődése következtében hátrányosak is, mert aszociális szülők nevelik őket, akik ingerszegény környezetben élnek vagy szellemi életüket sivárság jellemzi. Ahhoz, hogy az olvasás mindennapi feladattá és szokássá váljon és tartalmas, igényes szórakozást nyújtson a társadalom minden tagja számára, meg kell teremtenünk az egyenlő esélyt a könyvtárhasználatban is. A hátrányos helyzetű emberek számára a könyvtáraink használata, a könyvtárak megközelíthetősége és a könyvtárban való közlekedés és a tájékozódás komoly nehézségekbe ütközik. Ugyanakkor számos törekvésről tudunk az esélyegyenlőség megteremtésére. A nem látó emberek számára például a felolvasó szoftverek segítségével lehetőség nyílik az e-könyvek tartalmának megismerésére, illetve ma már számos hangos könyvhöz juthatnak. A hátrányos helyzetű gyermekek számára a könyvtár művelődési esélyeik, az életben való boldogulásuk, érvényesülésük nélkülözhetetlen eszköze.
Az olvasás a normális élet része, csak akkor adaptálódik az egyén életvitelébe, ha már a családban megkapja azt a mintát és indíttatást, ami természetes életszükségletként és nem kényszerként a szórakozás és a kikapcsolódás eszközévé emeli az olvasást. A szülő képes megszerettetni a gyermekkel a könyvet. Az együttolvasás, a könyvtartalmának megbeszélése vagy családi programként a könyvtár meglátogatása elősegíti az olvasóvá válást. A könyvek tudatos kiválasztása, a helyes szelektálás fontos az igényes és esztétikus olvasáskultúra elterjesztéséhez. Ha otthonellenőrizetlenül a tévé vagy a számítógép előtt felejtjük a gyereket, könnyen rabjává válik, elfásul, és elveszíti érdeklődését a való világ iránt. A részletekbe menően pontos digitális (virtuális) valóság elnyomja a fantáziát, amit a csak könyv képes igazán fejleszteni, mivel csak a szöveg tartalmát kapja belőle az olvasó, minden mást neki kell elképzelni, kiszínezni és értelmezni, főként a tanult minták révén. A gyermek fejlődésének előmozdítása az ismeretekkel és élményekkel való gazdagítása nagyrészt az olvasás révén valósítható meg. Beszédkészségének, szókészletének fejlesztése, az olvasás iránti érdeklődés felkeltése, életben tartása, fejlesztése a rendszeres olvasásra való rászoktatással és az iskolára való felkészítéssel vagy akár saját könyvtár létrehozásával a gyerek számára, motivációt, indíttatást jelenthet az egész életére. A szülői minták, a szülők olvasottsága, kulturális státusa vagy a család viszonyulása általában véve az olvasáshoz, meghatározó. A szülők kompetenciája az olvasóvá nevelésben nem lehet elégszer elmondani alapvetően fontos. Az olvasói szokások felmérésével képet kaphatunk arról, miket, milyen témákat, milyen szerzőket olvasnak legszívesebben, vagy milyen céllal, esetleg hogyan illeszkedik életükbe az olvasás, milyen emóciókat vált ki belőlük az olvasás, örömteli
vagy kényszer számukra ez a tevékenység. Ha a hasonló témákban olvasókat összehozzuk egymással, akár író-olvasó találkozókon, olvasókörök szervezésével, hol megoszthatják élményeiket és tapasztalataikat, esetleg ismereteiket, ezzel örömtelibbé és vonzóbbá tesszük számunkra az olvasást. Minden korosztályt más és más módon lehet megérinteni, megszólítani és megnyerni az olvasás örömének, mivel egyedi sajátosságaik, érdeklődési körük és speciális igényeik eltérőek. Olyan témákat kell keresni, ami leköti a gyereket, érdekli, talán még kutatni is kész érte. A könyvtáros figyelemfelkeltése és tájékoztatása, empátiája, emocionális érzékenysége és toleranciája pozitív hatást gyakorol a könyvtárlátogatóra, de helytelen magatartása esetleg örökre elkedvetlenítheti a látogatót, akár el is fordíthatja az olvasástól. A hagyományos olvasás kultuszának megőrzése és fenntartása sok erőfeszítést kíván a könyvtáros társadalomtól. Az olvasóvá nevelés gyermekkorban kezdődik, ezért a közkönyvtárak a világ szinte minden országában különös figyelmet fordítanak a család intézményére. A könyvtárosok önmagukban nem oldhatják meg az olvasóvá nevelés feladatait, de olvasóvá nevelés könyvtárak nélkül elképzelhetetlen. A könyvtárba érkező látogatóknak már a bejáratnál találkozniuk kell a könyvtárosok ajánlásával, akár egy plazmatévén is lehet sugározni folyamatosan az információkat Ezzel párhuzamosan a könyvtár weboldalán biztosítani kell az információhoz jutás feltételeit. A webes felületen, fórumokon lehetőséget kapnak az olvasók a véleményük és tapasztalataik megosztására. A könyvtárakban ki kell alakítani olyan tereket, zugokat, ahol beszélgethetnek egymással a hasonló érdeklődésű látogatók. A fi ókkönyvtárakban a kirakatokba helyezett új könyvek figyelemfelkeltők, vonzzák a tekintetet, és talán behozzák a téma iránt érdeklődő kíváncsi embereket. Ugyanez a helyzet az asztalokon hagyott könyvekkel: amit valakik már elolvastak, az mások számára is érdeklődésre tarthat számot. Fontos lehet a frissen visszahozott könyveket egy helyen tartani, hol a kíváncsi látogatók szabadon böngészhetnek köztük. A könyvtárak részvételével nyaranta olvasótáborokat lehet szervezni, ahol a természettel harmóniában és a könyvek segítségével ismerkednek meg a gyerekek a környező világ összefüggéseivel, mégpedig vonzó módon játékos formában. A gyermekkönyvtárban családi hétvégéket tarthatunk, ahol szülő és gyerek együtt játszva és versengve mutathatja, meg, hogy képes felkutatni a könyvek között az információt, a tudást, a műveltséget. Az olvasás hatása az oktatásban nap mint nap tetten érhető. Az új ismeretek befogadása aktív olvasás nélkül elképzelhetetlen. A kritikus gondolkodást és a tájékozódást, a szókincsfejlesztést és kifejezőképességet, lényegkiemelő készséget segíthetjük elő, ha az olvasást már gyermekkorban megszerettetjük. A gyermek majd felnőttként képessé válik asszociálni, szintetizálni és saját morális értékrendet alakítani ki az olvasott szépirodalmi művek alapján. A lexikális tudás révén az ismeretei megnőnek, és ő maga egyre magabiztosabbá és határozottabbá válik. Ha megfelelően vetettük el az olvasás magvát, a gyerekek szívesen búvárkodnak a könyvtárban, sokat segít az órákra való felkészülésben, a gyűjtőmunka révén folyamatosan gyarapodik ismeretük, a könyv- és könyvtárhasználat elsajátítása révén előnyre tesznek szert kevésbé érdeklődő társaival szemben. Gyorsan megjelenik a kritikus gondolkodás, illetve az együttes gondolkodás képessége azokban a gyerekekben, akik sokat olvasnak. Az olvasás révén képessé válnak az önálló ismeretgyűjtésre és a talált információk komplex feldolgozására. Sokszor nem is a probléma megfogalmazása, hanem a probléma helyes megközelítése a döntő, amely rendszerint az értő olvasáson alapul. Minél több könyvvel ismerkednek meg, annál több összefüggést vesznek észre, majd a siker révén még szorosabbá válik kapcsolatuk a könyvekkel és az olvasással. Akik már gyermekkorban kis kutatókká váltak, azok felfedezik az olvasás örömét, ráébrednek arra, hogy a tudás elmélyítéséhez sokat kell olvasni, ráadásul tudni kell az ismeretek sokaságából szelektálni, csak a fontos és lényeges információkat elraktározni. Azzal, hogy már gyermekkorban megtanulják az évek során a kritikus gondolkodást, megtanulnak korrekten vitatkozni, érvelni, azzal nemcsak a tudásuk, műveltségük gyarapodik, hanem magabiztosabbak is lesznek. Az olvasás ráébreszt az anyanyelv finomságaira, ráadásul — visszahatóan — felkeltheti az olvasás iránti vágyat. Egy sajátos szenvedély alakul ki, az információ és könyvéhség, ami jótékonyan hat az egyén fejlődésére, és akkor már régen nem a kényszer irányítja az olvasását. Manapság, mondják, kevés az idő, ezért a gyors információszerzést, illetve a rövidebb olvasmányokat preferálják, az olvasók. Az olvasási intenzitás és elmélyültség csökkenése negatívan hat az olvasási kompetenciára, valamint a szövegértés színvonalára is. Olvasni gondolkodás nélkül értelmetlen dolog, gondolkodni olvasás révén szerzett ismeretek nélkül szinte lehetetlen. Az az ember, aki nem olvas könyvet, alig különbözik attól, aki nem tud olvasni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése