A SETI program buktatói azok a hipotézisek amelyekre alapozzák az interdiszciplináris tudományágak vad fantáziálását. A földön kívüli, intelligens élet felfedezésére tett szánalmas kisérletek egy sötét szobában tapogató vak emberre emlékeztetnek.
Elsősorban a csillagászat, az asztrobiológia, az informatika és a filozófia határtudománya jár élen a fantazmagóriák kitalálásában. Önjelölt tudálékosok okoskodásai, aminek se füle se farka. Voltak és jelenleg is folynak kísérletek a Fermi-paradoxon feloldására, földön kívüli civilizációk létezésére utaló közvetlen vagy közvetett bizonyítékok keresésével, valamint olyan elméletek felállításával, amik kijelentik, hogy ilyen élet az emberek tudta nélkül is létezhet. Az ellenvélemények azt feltételezik, hogy nem létezik intelligens földön kívüli élet, vagy csak olyan ritkán fordul elő, hogy az emberek soha sem léphetnek kapcsolatba ezekkel az életformákkal. A Drake formula nem más mint egy rövid egyenlet, ami megadja egy adott csillagközi térrészben levő, egymással kommunikálni képes civilizációk számát, de az egyenlet elemei nem ismertek, így humbunk az egész.
N az egymással kommunikálni képes civilizációk száma
R^{*} a csillagok keletkezésének gyorsasága (db/év) a Tejútrendszerben
{\displaystyle f_{p}} a bolygórendszerrel rendelkező csillagok aránya
{\displaystyle n_{e}} a lakható bolygók átlagos száma egy bolygórendszerben
{\displaystyle f_{l}} az élet kialakulásának valószínűsége
f_{i} értelmes lények kialakulásának valószínűsége
{\displaystyle f_{c}} technikai civilizáció kialakulásának valószínűsége
L a technikai civilizáció várható élettartama (a kommunikációnak kétirányúnak kell lennie)
Egy másik fantazmagória az antropikus elv, amely szerint a fizikai univerzum megfigyelhetőségének kompatibilisnek kell lennie egy őt megfigyelő tudatos élet létrejöttével. Az antropikus elv néhány támogatója azzal érvel, hogy ez az elv megmagyarázza, miért pont annyi idős az Univerzum és miért rendelkezik pont olyan fizikai paraméterekkel, amelyek épp lehetővé teszik benne a tudatos élet létrejöttét. Ebből következően úgy gondolják, hogy nincs túl nagy jelentősége annak, hogy az univerzum alapvető állandói pont olyan szűk intervallumokba esnek amelyek épp kedveznek az élet létrejöttének.
A perkoláció-elméleti modell minden véges vagy végtelen gráfon értelmezhető gráfelmélet, ami lehet nyílt vagy zárt, de ha zárt akkor véges. A legnagyobb baromság azonban a Kardasev-skála (jellemzően elképzelt idegen, az emberinél fejlettebb) civilizációk technológiai fejlettségének mérőeszköze. Az egészet megspékeljük a Szilúri hipotézisel, ami azt kérdezi: voltak-e már előttünk is technológiailag fejlett civilizációk a Földön? A válasz senki nem ismeri, de ez nem zavarja a tudományos életet. Rosszul közelítik meg a problémát, nem az a kérdés vannak-e ufók, inkább az, ha én el szeretnék rejtőzni a primitív emberek elől, biztos a kisbolygók övezetét választanám. Az aszteroidaöv a Naprendszerben a Mars és a Jupiter pályája közötti, nagy mennyiségű kisbolygót tartalmazó széles sáv. A csillagászok feltételezése szerint a bolygók a csillagok kialakulásával együtt jönnek létre. Kaotikus állapotok uralkodnak, mert perturbáre mozgás jellemzi a kissebb testeket. A frissen kialakult csillag körüli protoplanetáris korongban még nagy mennyiségű anyag kering, melyek ütközéseik közben összetapadhatnak, vagy ütközve felaprózódhatnak. Itt elrejtőzni nem nagy dolog, ha valamilyen kőszerű alakzatotot veszünk fel.
Ez egész más megvilágításba helyezi az áltudományos akadémikusok feltételezéseit. A többi említésre se méltó hókuszpók varázslás vak hit és a szárnyaló fantázia. A másik az üzenet küldés, ha kőbe vésünk üzenetet és azt elindítjuk a világűrben, akár fényéveken át utazhat sértetlenül, míg a mi okos kapszuláink csak töredékét. Több nyelven kell ugyanazt a szöveget belevésni, hogy legyen esélyük a megfejtésre. A kő vastagsága és hőtűrőképessége a megmaradás záloga. Természetesen a kő közepén kell elhelyezni az üzenetet.
Egy az Itokawa-nál kisebb méretű kődarab egy párméteres űrhajó álcázására alkalmas, 2020 február 28-án a Pan-STARRS 1. által felfedezett, a földet 35000kmre megközelítő "2014 DX110" planetoid valójában egy 15000m/s sebességgel röpködő űrhajó. Azzal nyugtatják a közembereket hogy 1 a 10 millióhoz a matematikai esély a becsapódásra, szépséghibája ennek az hogy 10 milliónál több kisbolygó van a naprendszerben, ami azt jelenti legalább egy becsapódhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése