A korona vírus árnyékában mélabúsan enerváltan ülök az asztalmál és nem tudom hogy kezdjek hozzá az íráshoz. A tapintat, az együttérzés a tisztelet és a szertet viaskodik bennem. A sok szöveg vagy a pallérozott stílus, nem jelent feltétlenül gondolatgazdagságot, ezért igyekszem rövidre fogni. A családok a Karácsonyi ünnepek során jönnek össze, az ünnepi készülődés az ajándékozás izgalma, áthatja az emberek szívét. De az ünnepek sokaknak fájdalmat és gyászt hoznak, mert minden korlátozás ellenére a vírus rést talál újra és újra a pajzson. Több mint 1.5 millió áldozat eddig, és a vírus étvágya nem csökken. Lehet én leszek a következő áldozat. Imádkozunk és reménykedünk, hiszünk és bízunk Istenben, ki segít ha nem Ő. A reménytelen helyzetekben mindig hozzá menekülünk. A legnagyobb ajándék az lenne, ha az ünnep a családunkat mind egészségben gyűjtené össze, de sajnos sok millióan lesznek szerte a világon akiknek a leggyászosabbak lesznek ezek a napok, mert elveszítették szeretteiket. Minden más lett, elhúzódnak egymástól az emberek a buszokon, maszkok mögé rejtjük a bánatunkat a félelmeinket a fájdalmainkat. Ha közeli barátok találkoznak, csak zavartan és kimérten intenek egymásnak, majd mindenki siet a biztonságosnak vélt otthona menedékébe. Nincs puszi, nincs ölelés csak némán néznek egymásra szülők és gyerekek. A vendéglők zárva, a kirakatok előtt nem bámészkodnak az emberek, csak egy két elszánt kapucniba és maszkba rejtőzött zombi rója az üres utcákat, munkába menet vagy éppen jövet. A házakat feldíszítjük megszokásból, de az ünnepi hangulat nélkül csak hideg üres dekoráció. Elmaradnak az ilyenkor megszokott adventi vásárok a köztereken, se vattacukor se mézeskalács, se forraltbor mindenki otthon gubbaszt és néz ki tanácstalanul az ablakon. A gyerekek nem értik mi történt a világgal, talán mi sem. Sorra teszik fel kérdéseiket amire nem tudunk válaszolni. Miért kell maszkot hordani? Miért nem mehetünk ki a városba? A mikulás el tudja hozni az ajándékot, ha 8 után kijárási tilalom van? Mi lesz ha ő is elkapja a vírust? Ki hozza ki akkor az ajándékokat? A mikulás is maszkban jön? Sok sok kérdés amire nem tudjuk a választ. Több ezer vírus él közöttünk, csoda hogy mi még élünk, közöttük. A járvány rámutatott a fogyasztói társadalom néhány hiányosságára, a vásárlási láz és a turizmus, bevándorlás, a gyülekezés és csoportosulás veszélyeire, a vendéglátás és a tömegrendezvények következményeire. A szokásaink helyett egy más életvitelre váltottunk, mert mellőzni kell a hagyományokat, mások élete védelmében. Még kimondani is groteszk, hogy azzal használunk legtöbbet embertársainknak, ha elkerüljük őket. Ajándékot kellene venni, de hogyan? El kellene menni a boltokba, ahol a fertőzés veszélyének tesszük ki magunkat. Marad az online vásárlás, a webáruházak készleteinek böngészése. A sétálóutcák elnévtelenedtek, az emberek zárt ajtók mögül szemlélik a világot. Minden jel arra mutat, hogy ez az advent és ez a karácsony más lesz, mint a többi, óvatos, kimért, józan és megfontolt. Webkamerák és telefonok osztják a nagyiknak a sok sok puszit, a szeretet nagy, de a féltés mégnagyobb. Beszűkült élettereinket kitágítja a telekommunikáció és kapukat nyit meg szeretteink felé. Unottan merengünk egy kicsit magunkban, majd felhívjuk azokat akiket a legjobban hiányolunk, és könnyes szemmel kívánunk nekik Békés Boldog Karácsonyt, Egészségben és Szeretetben. Ez az a pillanat, amikor a szokásos ünnepi köszöntés nem csupán üres frázis.
Megjelent; Nyírségi Gondolat 2020 November-Decemberi száma - Közösségi szalon rovat - 44 p.
Szia Lacikám! Olvasva általad írt sorokat, csak egyet tudok érteni vele, sajnos én és a családom egyszerre lettünk vírusosak, de én lettem a legveszélyesebb, majdnem sikerült ott maradnom, de a jó Isten mellettem volt. Nem tudom hova vezet ez az egész helyzet, de egy biztos; nagyon nincs rendben így ahogyan van, hogy ezt ki vagy kik okozhatták egyenlőre előttem is rejtély, ami biztos, hogy az írásodban utalsz rá, a jelenlegi állapotra, ami az emberekben bizonytalanságot , bizalmatlanságot okoz és ez nagyon nem jó, nem jó, mert mint ahogyan itt volt a karácsonyi ünnepek, így mi is négyen a két gyerekünkkel együtt szó szerint vártuk, hogy a karácsony el teljen, nem úgy, mint máskor, hogy csoportosulással buliztunk, de most nem engedhettük meg magunknak és főleg nem másokkal együtt összezárva egy helyiségben ö Így hát az van, hogy várjuk a csodát, amikor egyáltalán vége lesz ennek az őrületnek, ha vége lesz valaha! önfeledten szórakozzunk,,Ma nem az-az idő van! kívánok neked nagyon jó egészséget és egy boldogabb új esztendőt, amiben talán ez a veszély elhárul, vagy legalább is csökken és egy kiszámíthatóbb, boldogabb jövőt vizionálhatunk egyenlőre mindannyiunk egy új és szebb jövőt magunknak,,Isten áldjon és őrizzen téged és kedves családodat,,üdvözlettel: Varga Zoltán
VálaszTörlés