Hoffner Ferenc Menyhért 1888 vagy 1890 vagy 1892. október 6-án született Kolozsváron. Hoffnerből lett Horváth, majd Horváthból Palkovics. Horváth Menyhért. Apja ernyőkészítő kisiparos volt, anyja Palkovics Mária vagy Fanni az erdész lánya. Négy középiskolát és technikumot végzett, itt sok műszaki ismeretre tesz szert, amit később bűnözésre használ. Gépészmérnöknek adja ki magát. A nemzetközi bűnüldözés később Patival Caspar Melchior von Horváth néven ismeri meg. 1912-ben követi el első bűnügyét. A Rottenbiller utcán megjelenik három társzekérrel fényes nappal hat munkás és bontani kezdik a kockaköveket, amit később elad, ezt elégedetten nézi az ott posztoló rendőr is. Évek múlva jönnek rá csak, hogy Horváth követte el ezt. A névváltoztatási kimutatásokban szerepel egy Palkovics Menyhért, aki Horvátra magyarosított, állítólag gépészmérnök izraelita vallású, anya neve Palkovits Fanni vagy Mária. Jött az első világháború és őt is besorozták. Betegséget színlelve hamar visszakerül a hátországba, ekkor főhadnagyi ruhát csináltat és hadsereg-szállítási ügyeket bonyolít. Ezért többször megbüntetik. Ezt elunván segédorvosnak jelentkezik egy budapesti klinikára. Be is jár az intézetbe, amikor viszont rájönnek a csalásra kitiltják onnét. 1916-ban ismerkedik meg Faragó Andrással, aki akkor szintén szökött katona. Horváth marhaszállítási és autókölcsönzési csalásokból tartja fent magát, mikor elkapják, hamis iratokkal igazolja magát így kiutasítják Magyarországról. Horváth a Tanácsköztársaság idején is Bécsben él, nagylábon (szállodában bérel 3 szobát két autója komornyikja és sofőrje van). Egyike lesz a vérszomjas kommunista elleneseknek, szabadcsapatokat verbuvál, listákat ír az ellenfelekről. Mivel egy szép szerb lánykának udvarol így hamar pénzhez kell jutnia, hogy bizonyítsa gazdag voltát.Beöházi báró Horváth Menyhért néven járja körbe a neves bécsi cégeket. Festetich Tasziló jószágkormányzójaként benzint, petróleumot és cukrot kínál eladásra, Biztosítékot is kínál Oszták-Magyar Bank részvényeit és zálogleveleit. Néhány nap múlva úgy jelent meg a bankokban, mint a báró és felvette az előlegeket (majd 2 800 000 korona értékben). Pár nap múlva fogtak gyanút a bankok és próbálták eladni a részvényeket, amelyek természetesen mind hamisak voltak. Egyik délelőtt egy bécsi nagybanknál jelentkezik, mint báró. Elmondja az igazgatónak, hogy elűzték a kommunisták és most a romániai petróleumüzemeihez megy. A vagyonát az USA-ban a First National Bank kezeli. Ausztriába akarna letelepedni, de 100 000 dollárra lenne szüksége. Kiállít egy csekket azonnal erről az összegről (8 nap után fizetnék ki mivel tengeren túli bank). Horváth közli, hogy 4 nap múlva kellene a pénz, mert akkora kötne üzletet. Az igazgató felajánlja, hogy küld egy táviratot a First-nek és akkor, ha visszajön, az igazoló távirat oda adják a pénzt. Horváth távozik és azonnal másik bankhoz siet. ott ugyan ez lezajlik, aztán egy harmadiknál szintén, mindezt röpke 2,5 óra alatt. Mindenütt 100 000 dollárt kér. A Grand Hotel előtt találkozik Sugár Vilmos nevű cimborájával, aki elektrotechnikus és szerelő, és mivel bejárta a világ legjobb gyárait így a szakmája csúcsán áll. Korábban már megszerezték a telefon kábelhálózat térképét. Könnyen megszerezték hisz mikor Bécsben a háború után ekkor ezerszámra haltak éhen az emberek, gavalléros fizetéssel bármi megszerezhető volt. Megegyeznek, hogy egyikük Badenbe másikuk Purkersdorfba megy, mert ott futnak a kábelek. Kibontják az útteste és megkeresik a kábelt, majd elvágják és rácsatlakoztatják a saját távírójukat. Várnak fülükön a kagylóval. Egész nap és egész éjjel és másik nap is majd délig. Ekkor a magán bank küldi az üzenetét majd délután egy másik, ekkor érkezik Horváth a másik irányból, hogy oda futott be a harmadik távirat. Hazamentek és mulattak egy jót. Másnap visszamentek a gödrökhöz és válaszoltak a First National Bank nevében. Következő nap megjelent Horváth a bankokban. Röpke 80 perc alatt felveszi a 300 000 dollárt a három banktól. Este Horváth Milicával Sugár meg Török Icával a Bécsből induló trieszti gyorssal eltávozik. Horváth tovább utazik Nápolyba, Capri és Rio de Janeiro. Rióban villát vettek és cselédséget tartottak. Pénze és rangja hamar népszerűvé tette ott. Filmvállalatot alapít és filmeket forgat, amiben persze Milica a főszereplő. A filmek megbuknak a rá jutó 200 000 dollár 6 hónap alatt elúszik. A maradék 20 000 dollárral elindul Paraguayba petróleum lelőhelyet keresni. Három hónap múlva visszatér és bankot, alapít a sikeres petróleum expedíció kiaknázására. Új barátait használva Rio de Janeiro városa veszi meg a kötvények nagy részét. Megszerzi az engedélyeket a fúrásra. Négy hónap múlva lelnek olajat a fúrások során. Ezt a szakértők aláírással igazolják. Hazatér Rióba és a hír hallatán felszöknek a részvények árai, petróleum láz tör ki a városba, mindenki mindent pénzzé tesz, hogy vegyen részvényt. Horváth pillanatok alatt gazdag lesz. Brazíliában nagyon népszerű lesz és kéri, vegyék fel a diplomáciai karba. 1921-ben ismét Bécsben van. A rendőrség nem veszi, észre hiába körözik évek óta. Megismerkedik báró Majtényi Pálnéval és Klára nevű lányával. Horváth megjelenik egyik osztrák bankban, Rio de la Plata bank nagy összegű csekkjével és azzal a szándékkal, hogy 24 millió korona lebélyegezetlen korona bankjegyet vinne ki Brazíliába és mutatta az osztrák deviza központ engedélyét. Más cégeknél is vesz el pénzt e célra 6 260 000 korona értékben. Az egyik igazgató még több korona bankjegyet akar neki eladni és hatalmas összeget szed össze. Genovába utazik a bárókisasszonnyal és annak édesanyjával. Majd tovább Monte Carlóba ahol szórta a pénzt. Az igazgató gyanút fogott és feljelentette Menyhértet. Hónapokig nem találja őt a rendőrség, pedig ő megmondta, hogy Genovában van és ott is élt. Végül itt fogták el. A lányt és anyját hamarosan elengedték. Az olaszok elfogadják a brazil konzul igazolását és elengedik Horváthot. Ő Rióba utazik a bárónéval és annak lányával. Brazíliába érkezve éri a hír, rájöttek, hogy nincs olaj a kútjaiban és csak a barátai hamisították a szakértői véleményeket. Alig tud elmenekülni. Visszautazik Bécsbe álnéven és két hét alatt ismét egy csalássorozatot követ el. Magánbankoknak adja el a két bőröndnyi magával hozott Banca Rio de la Plata Bank részvényeit (ezt ő alapította az olajlelőhely kiaknázáshoz).1922. január. 20-án bukik le Bécsben. Menekülni próbál, és a rendőr rálő. Eltalálja és kórházba viszik. Mivel gazdag, így elintézi, hogy felgyógyulásáig (sebe nem súlyos) a szanatóriumba ápolják, és 2 detektív őrizze. A gyógyulás egy évet vesz igénybe…A költségeket ő állja. 1923 novemberében ítélték el. Hat évet kapott. Steinben töltötte a büntetését. Itt ismerkedik meg a váltóhamisításért elítélt Max Swobodábal. Elintézi, hogy együtt dolgozhassanak. Pár hónap múlva elterjed a hír, hogy milliókat örökölt Horváth. Hívatták, hogy meghalt az nemes származású édesanyja Spanyolországban és az ügyvédi iroda intézkedik. Közli azt is a fegyházigazgató, hogy az örökösödési illeték 200 000 schilling. Pár nap múlva ír Majtényi bárónénak és pénzt kér tőle. 1 000 000 cseh koronát, ami 200 ezer schillinget ér. A báróné jelzálogot vesz fel az összeg erejéig. Horváth a börtönből a pénzt átutalja a spanyoloknak. Három hónapig nem történik semmi. A báróné gyanakodni kezd és elutazik Madridba. Ott kiderül az igazság. Feljelenti Horváthot. A tárgyaláson elismeri, hogy becsapta a szerencsétlen bárónőt, de azt vallja, hogy az tartozott neki 600 000 ezer schillingel és ezt bizonyítandó felmutatja a báróné leveleit. Majtényi bárónő elájul. Amikor magához tér visszavonja a keresetet. Később tudódott ki hogy az infásnő hagyatékaként elhíresült ügy, hogy zajlott. Horváth kicsempésztetett iratokat a szabaduló rabokkal. A kint lévő banda tagok intéztek és hamísítottak mindent, a bárónő leveleit is. A pénzt a banda tagok kapták saját maguk segélyezésére. A bárónő elszegényedve halt meg. Horváth 1928-ban szabadult és azonnal kiutasítják. Svédországban Ivan Krauger gyufa királyhoz szegődik el. Különböző ügyletekben és manipulációkban segít neki. Amíg Ivan be nem csapja. Később Ivan öngyilkos lesz és mivel légvár volt a vállalatbirodalma így sorra csődbe is meg mind. 1930-ba Berlinbe érkezik. Itt összeismerkedik a híres asztrológussal Jan Hanussennel. Jóslatai tömeg hisztéát okoznak. Megjósolja Hitler hatalomra jutását, ettől kezdve a náci párt kegyébe fogadja. Horvát, Jan révén hamar bekerült a párt kegyeibe és üzleteket bonyolít nekik. Propagandamunkát is végez. Színházat bérel és igazgatóvá nevezi ki magát. 31-ben csődbe megy. Aranybánya részvényekből fizet és újra nyitja a színházat. Meghirdet egy paródiát Greta Garbóval a főszerepben, de Garbóval nem sikerül megegyeznie. Szereplőváltást csinál, a nézők zúgolódnak, hogy nem erre vettek jegyet. Kérik vissza az árát. Ismét aranybánya részvényekkel akar fizetni, de nem, fogadják el. Ismét csődbe megy. Hitler hatalomra jutása után építőipari céget indít. Közben kis emberektől csal ki pénzt pl gramofonlemezek gyártására. Beleszeret egy lengyel gróf 22 éves lányába. A régi szeretőjének közben kozmetikai szalont rendezett be. Nem tudni melyikük jelenti fel Horváthot, de letartóztatják. Hoffner Ferenc a múlt század első évtizedeiben a legnagyobb világpolgár volt. Az európai és az amerikai sajtó is az agyafúrt szélhámos vakmerő stiklieitől volt hangos. Az ember 1890-ben született Kolozsváron egy kisiparos família szépreményű tagjaként. A középiskola legnagyobb hozománya az volt számára, hogy ott ismerte meg állandó tettestársát, Sugár Vilmost, aki pedig azzal tett felbecsülhetetlen szolgálatot az emberiségnek, hogy emlékirataiban részletesen konzerválta az utókor számára ennek a rafinált embernek a történetét. Már kettejük első közös balhéja sem volt kispályás mutatvány: Budapest közvilágítását modernizáló köztisztviselőknek adták ki magukat. A fővárosban több száz gázlámpaoszlopot szereltek le és adtak el néhány nap alatt Nagyvárad önkormányzatának több mint száz bérmunkás segítségével – miközben a kerületi hivatalok tapsikoltak örömükben, hiszen azt hitték, éppen a közvilágítás korszerűsítése zajlik. Hoffner egészen hihetetlen sztorikkal gazdagította a múlt század történelmét. A gázlámpás mutatvány után szerzett egy huszáregyenruhát, és ellátó tisztként kereskedőket kezdett kifosztani. Egy alkalommal magát a katonaságot vette le tíz tonna benzinnel, és az egészet egy gyanútlan ezredparancsnokkal boltolta le. Nem volt szívbajos. Miután degeszre tömte a zsebeit, egy dekoratív színésznőcskével a nyakába vette Európát, és egy kisebb ázsiai állam egész éves költségvetését sikerült elmulatnia különböző kaszinókban és elit bordélyházakban. Ekkor már csak úgy ismerték, mint báró beőházi Horváth Menyhért urat, és később ilyen néven száguldott körbe a világon az ellene kibocsátott elfogatóparancs is. Mire a parancs tiszteletét tette az öreg kontinens összes rendőrségén, addigra Hoffner már régen Brazíliában héderelt. A pénznek persze van az a rossz szokása, hogy hajlamos elfogyni, és ezt a Báró Úr is kénytelen volt a saját bőrén megtapasztalni. Nem esett kétségbe, hanem alapított egy bankot, aztán bedobta a köztudatba, hogy a saját bankja befektetőjeként hatalmas olajmezőkre bukkant a brazil hegyekben, amelyről néhány helyi hamisító hajlandó is volt hiteles szakvéleményt kiállítani. A bank részvényeinek árfolyama az eget verte, Horváthból pedig nemzeti hős lett, aki hatalmas energiakészletekkel ajándékozza meg Brazíliát, melyért rengeteg pénzt és koncessziós jogokat kapott cserébe, hovatovább katonai attasét csináltak belőle. Végül kiszedte az összes pénzt a bankból, majd otthagyta az egész hóbelevancot. De az még mind semmi a legdurvább mutatványához képest, melyet a mai napig esettanulmányként emlegetik néhány rendvédelemmel foglalkozó nyugati akadémián. Még Bécsben történt, hogy meglátogatott egy nagyobb bankot, ahol szépen bemutatkozott az igazgatónak az érdekeltségeit kiterjeszteni szándékozó nemesként, aztán elővett egy hamis igazolást arról, hogy az egyik legnagyobb hírű amerikai pénzintézményben, a First National Bankban rengeteg pénze van elhelyezve. Jelezte, hogy kellemes jutalék fejében szeretne százezer dollárt felvenni, melyre az igazgató válasza az volt, hogy ennek semmi akadálya, ám az igazolás eredetiségét ellenőriznie kell, mégpedig egy Amerikába küldött kábeltávirat formájában. Aztán úgy esett, hogy Menyhért és bűntársa Bécs területén kívül ástak egy-egy gödröt, melynek alján – micsoda meglepetés! – megtalálták a nyugatra tartó távírókábelek elosztó dobozait. Két napig ücsörögtek ott, elfogták a Bécsből küldött táviratokat, aztán rákapcsoltak egy saját távírót a rendszerre, és a First National Bank nevében értesítették a bécsi bankot, hogy az igazolás hiteles, és a kért összeg kifizethető. Három pénzintézetet vertek át ezzel a korszakalkotó módszerrel. A zsákmány szinte hihetetlen összeg volt akkoriban. Na de térjünk vissza a jól sikerült brazil stikli utáni időkbe! Amikor emberünk visszatért Európába, a rendőrség azonnal elfogta, de mivel ekkor még katonai attaséként diplomáciai védettséget élvezett, szabadon kellet engedni. Igen. Végül persze összecsaptak a feje felett a hullámok, és Berlinben kézre kerítették. Kreativitását azonban nem lehetett börtönbe zárni, így aztán Menyhértnek sikerült az is, ami csak keveseknek; az őrizetbe vétele alatt rendőri kísérettel lőtt el néhány hamis csekket a német fővárosban, aztán képes volt a börtönből levezényelni egy több milliós mutatványt szabadlábon tevékenykedő bűntársa segítségével. A harmincas években még egyszer megismételte a brazil olajmezős stiklit Svédországban, ahol hogy hogy nem, mesés aranybányákat sikerült felfedeznie. A hihetetlen Horváth Menyhért pályafutásának végül a náci Németországban hivatalba lépő Gestapo vetett véget. Mint a legtöbb köztörvényes bűnözőt, őt is koncentrációs táborba zárták. Hosszas berlini raboskodás után utoljára Dachauban látták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése