Amikor pszichopata a gyerek

Jelei egy szerető szülő számára nehezen felismerhetők, mert a szeretet felmentést és kifogást keres. Sajnos gyakran belül üres, lelketlen, érzéketlen, hidegvérű ragadozók, akik a szabályokat semmibe veszik, mindenkin lelketlenül átgázolnak. Álarcot viselnek, megnyerő modorúak. Korosztályilag olyan mint egy csecsemő, aki a saját szükségleteibe mélyedve hevesen követeli az azonnali kielégülést. A vágyain nem változtat, mások szükségleteit pedig semmibe veszi, tehát végtelenségig önző. A látszólagos simulékonyság, felszínes vonzerő, felületes báj, amit a saját céljai elérése érdekében fel is használ, erősen manipulatív és nem valós személyiségjegy.  A szociális normák szándékos megszegése (pl. kapcsolatszédelgés, kitartottság, parazita életmód - mások gátlástalan kihasználása a lételeme és ezt nem is szégyelli, a hazudozás, átverés természetes kedvtelés a számára) Tevékenysége nem egyéb, mint a másik ember kárára történő önös vágykielégítés.

Mi lesz belőle felnőttként?

Átlagember az ilyen személyiségtorzulást nagyon nehezen tudja feldolgozni. Legjobb módszer felismerni és futni. Mást nem igen lehet tenni velük, mert nem lehet hatni rájuk. Amennyire lehet, el kell kerülni őket.Helyesek, csinosak, humorosak, okosak, "csak" a lényeg hiányzik belőlük: a lélek, az érzés, az empátia,a részvét, a felelősségtudat, a becsület.
Üres tekintetű, rideg, számító gépezetek ők. Parazitaként élősködő,  társfüggő manipulátorok, önzőségük, kegyetlenségük nem ismer határt. Mindenkire irigyek. Az egészséges ember életerejének felemésztésével képesek csak életben tartani magukat. Rafinált módszerekkel, tervezetten tiporják az áldozatukat, akár a saját gyereküket is. A legnagyobb élvezet számukra, ha félelmet tudnak kelteni, a pusztulás teszi önelégültté őket. ( pl. megalázás, önbizalom vesztés, csalódottság érzés elérése indirekt úton)
Amikor a gazdát kiszipolyozták, vagy ellenállásába ütköznek (!) azonnal új áldozatot cserkésznek be. A kapcsolódást követően kezdik el pusztító tevékenységüket és ez így megy, amíg élnek. Felnőttként kapcsolatból kapcsolatba tántorognak, hacsak el nem tudnak bújni egy borzasztó, a másik felet amortizáló házasságban, kapcsolatban.
Mivel nagyon sokszor felismerhetetlen, megfoghatatlan és bizonyíthatatlan a ténykedésük, ezért nagyon fontos megismerni a természetüket, módszereiket, átlátni a praktikáikat, amik közelről megfigyelve eléggé elnagyoltak, figyelmes szemlélő előtt hamar lebuknak.

 Feltünősködés

 Igény az új ingerekre, izgalomra, hajlam az unalomra. Pusztán az izgalom miatt keresi a veszélyt. Csak a pillanattal törődik, nem köteleződik el sem emberek, sem ügyek mellett, ami kiszámíthatatlanná, gondatlanná és megbízhatatlanná teszi.(neki semmi és senki nem elég, pl. megszállottan flörtöl kritika nélkül mindenkivel; gyorsan megun mindenkit,  ezért állandóan keresi a következő  ingerforrást; ha egyedül van az otthonában nem csinál semmi értelmeset, a tárgyait rendezgeti innen-oda, onnan-ide, de leginkább unatkozik,  semmi nem tudja hosszan lekötni a figyelmét; kell neki egy társ, aki által  tud létezni - mint egy csecsemő-, mert egyedül nem tud mit kezdeni magával, üresnek érzi magát. Mindig meg kell neki mondani, hogy mit csináljon;  nagyon szeret szerepelni, tetszelegni, élvezi, ha körülrajongják, illetve ez elvárás a részéről)

Felelősségtudat

Felelősségérzet hiánya saját tetteiért (pl. a kapcsolatszédelgést az önös érdekeivel magyarázza és teljesen helyénvalónak tartja; úgy dob el bárkit, mint egy használt papír zsebkendőt , bármilyen érzelmi helyzetbe is kerüljön ezáltal az elhagyott fél, ez őt nem hatja meg;) Kijelentései gyakran felfedik, hogy meggyőződése szerint a világ azokból áll, akik adnak és azokból, aki elvesznek, ragadozókból és prédákból, aki pedig nem használja ki mások gyengéit, az bolond. Ráadásul kitűnő érzékkel találja meg ezeket a gyengéket, és él vissza velük.
Hosszútávú tervek hiánya. Egyik napról a másikra él, terveit gyakran változtatja. Szinte egyáltalán nem gondol a jövőre, és még kevésbé aggódik miatta. Általában az sem izgatja a pszichopatákat túlzottan, hogy milyen keveset kezdtek eddigi életükkel.
Önző, számító, mindent elvesz, semmit nem ad (pl. új kapcsolatnál azonnal beköltözik, nem fizet semmiért,  feléli a készleteket, semmivel nem járul hozzá a közös léthet; neki sosem lesz bank kölcsöne, az igényeit mások lehetőségeihez igazítja; tőle önzetlenül ajándékot nem lehet kapni)
Elkülönít, izolál, elszigetel másoktól (pl.társaságban, utcán, családban rendre olyan megalázó módon viselkedik, hogy nem lesz kedve az embernek kimozdulni vele sehová; szűk környezetében folyamatosan feszült, idegesitő hangulatot tart fönt - pl. ha jókedvű beszélgetésbe csöppen, akkor  akár fizikailag is közbelép, hogy megakadályozza a kontaktust, elkezd másról beszélni, berekesztve ezzel a diskurzust, de a csendespihenőt sem viseli el, ilyenkor is rombol, bármilyen idegesítő zajkeltést bevet, hogy véget vessen a nyugalomnak. Az ártatlannak tűnő mondatainak, megjegyzéseinek, témáinak kizárólag a  feszültség folyamatos fenntartása a célja.  Szétzúz minden harmóniát, azonnal támadásba lendül, ha a környezete jól érzi magát. Megoszt és uralkodik a szemétdombján.

Rabszolgaság

A külvilág erről az oldaláról semmit nem sejt,  jókedvű, udvarias, okos, odaadó embernek ismerik. Hitetlenkedve hallanák a horror énjéről szóló történetet, amit csak az áldozat ismer.  Egyet lehet tenni az ilyenekkel, el kell kerülni őket! Föl kell vállalni, hogy rajtunk kivül senki nem fogja megérteni a lépésünket és azt is, ha ezzel a családi "összhang" megbontása miatt minket tesznek felelőssé.  Az idő minket fog igazolni. Pszichopatáktól megszabadulni  csak erős személyiséggel lehet.
Ellenőrzése alá von ( gondoskodónak mutatkozik, ami valójában ellenőrzés; minden percünkre igényt tart, a lehető legtöbb időt velünk akarja tölteni, így eléri, hogy beszűküljön az érdeklődési körünk, csak ő maradjon a figyelemünk középpontjában, mindenki mással szűnjön meg a kapcsolatunk;  ha úgy érzi nem tudja 100 %-ban irányítani az életünket - pl. ellentmondunk neki, barátkozunk -, nárcisztikus dührohammal - hisztivel - reagál, mert fél, hogy egyedül marad. Ez az egy dolog az, amitől retteg. Megsemmisül, ha nem talál magának táplálékforrást, kiszipolyozható gazdaállatot, ezért a meglévőt minden eszközzel igyekszik magához láncolni, pl. függőség - anyagi, pszichés, stb. - fenntartásával. )
Féltékeny (számára minden új ismerős veszélyes, mert minden nélküle eltöltött perc gyengíti a partner fölött gyakorolt ellenörző, irányító pozícióját; a külső kontroll által segítséget kaphat az áldozat, ami ellenjavalt  a pszichopata szemszögéből nézve, mivel ez alapjaiban rendítheti meg a biztonságérzését; az új ismerősök rámutathatnak a  gyengeségeire, ezért barátai sincsenek; ignorál minden lényegretörő beszélgetést,  kizárólag felületes, semmitmondó diskurzusra hajlandó)
Mindig az életünkben van, de mi sosem vagyunk az ővében ( a másik élete nyitott könyv a számára, addig mesterkedik, amíg gúzsba nem köti az embert, hogy moccani se lehessen nélküle, miközben az ő élete privát és titkos marad) Nehéz az eszmélés, ha ráismerünk a gyermekünkre, férjünkre, szüleinkre, szerelmünkre, rokonunkra, barátunkra, bárkire akit szeretünk, de jobb tisztán látni, mint tehetetlenül vergődni a hálójukban. A pszichopaták legfontosabb jellemzője, hogy teljesen hiányzik belőlük a lelkiismeret, ezért szemrebbenés nélkül gázolnak át másokon, miközben fel sem fogják, hogy mit tesznek.
Jellemző tulajdonságaik közé tartozik a mások manipulálására irányuló törekvés, a szeretet, a szégyen és az empátia alacsony szintje, a beteges hazudozás és a felületes, megtévesztő kedvesség. Mindez sokszor társul magas intelligenciával, ami különösen veszélyessé teszi az illetőt. Ingerlékeny, agresszivitás feltűnés, ragadozóvá válnak: megtanulják, hogy erőszakkal, illetve mások megtévesztésével és kihasználásával tudnak boldogulni. Ha a probléma kezeléséről van szó, leginkább az jellemző, hogy a társadalom nem tud mit kezdeni ezekkel az emberekkel. Mivel már kamaszkorban megjelenik náluk az antiszociális viselkedés, többnyire iskoláról iskolára vándorolnak, ha elkövetnek valamilyen törvénybe ütközőt, akkor különböző javítóintézetekbe kerülnek, később pedig jön a börtön és a sorozatos visszaesés. A már kialakult személyiségzavarokban legjobb eredmény a kombinált, pszichoterápiás és modern gyógyszeres kezeléstől várható. Az utóbbi években megjelent gyógyszerek a különböző pszichoterápiás eljárásokkal ötvözve igen biztató eredményeket hoztak a kezelésben. A személyiségzavarok mind gyakoribb előfordulása egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy ne vegyünk tudomást róluk. A megelőzésben és gyógyításban elért eredmények nemcsak az érintettek, hanem a velük kapcsolatban lévő egészségesek számára is sok kellemetlenségtől, szenvedéstől való megmenekülést jelentenek.

Hiúság, egoizmus és önzés jellemzi cselekedeteit.Az idegeskedés hiánya (pl. bármit megtehet következmény nélkül és meg is tesz,  semmilyen külső elvárás nem érdekli, semmi nem hat rá, semmi nem jut el a tudatáig, üres belül, lelketlen, érzéketlen, nem ismeri a félelem érzését sem; bárkit megbánt, megaláz mosolyogva; hűvös távolságtartó kimért nyugalmát csak az uralt személy szabadulási akciója rengeti meg,  ez olyan mérvű csapás a számára, ami fizikai elváltozást is okoz nála elvörösödik.  Az őszinteség hiánya, a beteges hazudozás, megtévesztés, a manipuláció természetes adottságaik.Úgy tűnik, a hazudozását nem motiválja más, mint az átverés öröme. Büszke arra, hogy tud hazudni.(gyerekes hazugságokat gyárt, ha rajtakapják a kétes ügyletein, pl. miközben  hosszasan figyel, követ egy nőt a párja jelenlétében és ezért számon kérik, akkor azonnal hazudik valami ostobaságot, pl. hogy nem is tudja arra fordítani a fejét..., direkt mond hihetetlen magyarázatot, ezzel is jelezve, mennyire nem érdekeli a másik és örül, ha csalódást okozhat neki ) Sokat hazudnak, de nem annyira ügyes hazudozók, mint amilyennek beállítják őket. Beszédük tele van következetlen és egymásnak ellentmondó jelentésekkel. Mentális szókirakó játékot játszanak, de néha ügyetlenül játsszák, mert nem képesek a darabkákat összefüggő egésszé integrálni, igazságvonaluk - ami mentén gyártják a hazugságaikat - a legjobb esetben is szakadozott és hézagos. Nem válaszolnak a hozzájuk intézett kérdésre, vagy nem a kérdésre válaszolnak.  Hajlamosak oda nem tartozó dolgokról beszélni. A beszédükben előforduló furcsaságok gyakran kitapinthatatlanok a felszínes megfigyelő számára, és könnyen keltenek jó benyomást. Nem az téveszt meg bennünket, amit mondanak, hanem az, ahogy mondják és azok az érzelmi húrok, amelyeket megpendítenek, miközben mondják. Az alapvető különbség, ami egy pszichopatát elválaszt minden más lénytől: a másik szenvedésének beteges, függőségszerű élvezete minden ok, sérelem vagy előtörténet nélkül.  

 Szexualitás

 Érzelem mentes személytelen, durva szexuális élet jellemzi. Rendszeresen létesít alkalmi, személytelen, alantas szexuális kapcsolatokat. A testi kapcsolata öncélú, gépies, érzések nélkül végzett testgyakorlat, a partner bárki lehet - mint a kutyáknál pl. ; ez a legfontosabb szükséglete, csak ekörül forognak a gondolatai, ez tölti be egész tudatát; ezzel jutalmazza magát  -, ez az egyedüli sikerforrása, egyéb céljai nincsenek; párkapcsolatban is kényszeresen keresi az újabb és újabb partnereket, mivel sosem érez megelégedettséget; a szexuális élete kontrollálhatatlanná válik. Sérült személyisége miatt képtelen igazi intimitás és kötődés megélésére. ( pl. az előjáték számára szükségtelen, ami az intimitás hiányára vall, és az érzelmek elutasítását jelenti)Okszerűtlen gondolkozás ( pl.  nem köti össze az elmagányosodását az antiszociális viselkedésével)  Az empátia, a szeretet előfeltételének teljes hiánya, azaz a másik személlyel történő mentális és érzelmi azonosulásra való képtelenség. Képtelen a mások által átélt fájdalommal, szenvedéssel törődni, nem képes másokkal meleg érzelmi kapcsolatot teremteni (pl. ha véletlenül őt hagyják el, akkor őszintén azt kívánja, hogy a riválisa haljon meg, (itt már közveszélyes) hogy visszakerülhessen a kényelmes pozíciójába; a saját gyerekeit is alattvalóként kezeli, őket is szenvtelenül felhasználja beteges szükségleteihez; akikre már nincs szüksége, mert már nincs haszna belőlük, azokat szenvtelenül likvidálja, senkit nem sajnál eldobni, kivéve a tárgyait, azokhoz ragaszkodik; a legközelebbi családtagjainak a halála sem rendíti meg, elmondása szerint ilyenkor sem érez semmit) 

 Önzés

Kóros egoizmus - saját maga nagyra értékelése ( pl. a passzív tudását előnyként elismertetve próbál fölénk kerülni lenyomva ezzel az önbecsülésünket, miközben ő a legalapvetőbb viselkedési szabályokkal sincs tisztában, amit már egy 2-3 éves  gyermektől is el lehet várni; az ágyban nyújtott nulla figyelmességét észre sem veszi, ellenben a saját öncélú aktivitásáért dicsértet vár; beképzelten reklámozza sármosnak vélt külsejét, sosem öregedő idiotisztikus arcára végtelenül hiú, mindenki más öregecske körülötte, kivéve őt...) Az embereket alig tekinti többnek, mint a vágyai kielégítéséhez szükséges használati tárgyaknak. A gyengék és kiszolgáltatottak, akiket gúnyol, semmint szán –a kedvenc célpontjai. Aki gyenge, az egyben balek is, vagyis olyan, akit ki kell zsákmányolni. Tudja a szabályokat, de csak azokat tartja be, amelyekhez kedve van, tekintet nélkül a másokat érintő következményekre. Megbízhatatlanság (pl. mindent megígér, de utólag semmit nem tart be, monogámiát elvárni tőle dőreség, napok alatt ráun bárkire, párkapcsolatban is folyamatosan ismerkedik; a saját álláspontját később az ellenkezőjére változtatja, a tetteit utólag letagadja bármilyen terhelő bizonyíték ellenére) Nála a monogámia azt jelenti, hogy foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz az egy, elszigetelt, pszichésen megdolgozott emberhez, aki "neveli", eltartja, aki fölött uralkodik, akit manipulál azzal, hogy nélkülözhetetlennek állítja be magát, akit sakkban tart azért, hogy legyen valaki, aki a szükségleteit alázatosan és magától értetődően biztosítja.  Mindeközben ő éli világát, flörtöl, csábít, kéjeleg, minden alkalmat kihasznál, hogy a "sikerességét" bizonyítsa a külvilág felé.
Felületesség (pl. a tudását kicsit megkapirgálva kiderül, hogy csak bemagolt, meddő ismeretanyag; El tudja ismételni a szavakat, és könnyedén rávágja, hogy érti, és semmilyen módon nem képes ráébredni, hogy nem érti. (az életben képtelen egyedül helytállni, mindig másra szorul)  Manipuláció ( ravasz, alattomos kombinátor, pl. jó szatírhoz méltóan egy pillanat alatt felméri a terepet, hol helyezkednek el nők, milyen irányú a mozgásuk, hogyan fogja őket követni, szemmel tartani és ennek megfelelően helyezkedik, manipulálja partnerét, úgy irányítja a figyelmét kirakatra, erre-arra, hogy közben ő szabadon figyelhesse a kiszemeltet. Kiszemelt pedig mindig lesz, mert kényszeresen keresi őket, az alkalmat a becserkészésre, a csábításra, a betegesen áhított sikerélményre, a sikeres férfi érzésének kényszeres megerősítésére bárki által. Azt sem bánja, ha lebukik közben, a késztetés az állatias ösztöneinek kiélésére erősebb, mint bármilyen elvárás. Ha tudja, hogy a partnernek ez a viselkedés rossz érzést okoz, akkor úgy tesz, mintha igyekezne titokban hódítani, de közben tesz róla, hogy a partnere ezt mégis érzékelje. Ha mégsem venné észre a partner, vagy nem reagál a gonoszkodásra, akkor egyszerűen elmondja, de nem hagyja, hogy ne sikerüljön a rombolása. Egy akciójával 2 legyet üt egycsapásra: a saját sikere miatti örömét tetézi a társának okozott fájdalommal és ezt az akciót képes ezerszer ismételni. 

Kegyetlenkedés

Valóban kegyetlenkedő szadista, nem lehet rá enyhébb jelzőt találni.)  Tudja, hogy a kiszemelt közeledni fog magától is. Végül gyorsan berepül az áldozat a bűvkörébe, mint éjjeli moly a lámpafénybe.  Úgy kerülnek a nők az ölébe, hogy látszólag nem tesz érte semmit. A védekező szöveg: „hiszen egy szót sem beszéltem vele, nem tehetek róla, hogy ennyire akarnak a nők”.  Valóban, a nők egy nagyon vonzó, intenzív, izgalmasnak képzelt, titokzatos hívogatásnak engedve eszüket vesztve vetődnek rá. Aztán jön a hidegzuhany, amikor az addig  csábos hódítót dolga végeztével azonnal másik inger kezdi vonzani, mert fékevesztett módon, mániákusan hajszolja a "mennyiségi sikert". Az előző pillanatban még körülrajongott nők hirelen a porban találják magukat. Mint halott lepkék tömege a lámpa alatt. A pszichopata viszont nem lesz elégedett, hiába tobzódik a lehetőségekben. Folytatja az ámokfutást. (A párját gyakran éri az a vád, hogy túlzottan féltékeny, még azt sem tolerálja, ha a férfi megnéz egy nőt az utcán..., pedig egyáltalán nem erről van szó. Ez megint csak a pszichopata alázás elbagatellizálása. A pszichopata nőmániás válogatás nélkül minden egyes nőt intenzíven bámul, kéjesen mustrál, flörtöl gátlástalanul, fékezhetetlenül, kontrollálatlan módon. Kinézetre, korra való tekintet nélkül mindig mindenkire ráizgul. Lehet kislány vagy éppen öregasszony, mindegy csak nő legyen. Neki az összes nőnemű szexuális préda és mindre igényt is tart. Ilyen állati ösztöntől vezérelt viselkedést nem sok nő tolerál hosszútávon és ennek oka nem a féltékenység, hanem az emberszámba vétel hiánya. Olyan érzés, mintha kutyával lenne az ember, akinek ösztönösen minden szuka felkelti a figyelmét, akit minden szuka látványa párzásra késztet ezért eszét vesztve követi őket. Egy ilyen "ember" párkapcsolatra teljes mértékben alkalmatlan.)
A kéjsóvár faun (szatír) mesterien méri föl a környezetét és vonzza be a következő kiszemeltet. Méltó párja a najád (nimfa), szeretkeznek (ők inkább közösülnek) éjjel-nappal, fűvel-fával, emberrel-állattal, válogatás nélkül, mániákusan. Egyedüli öröm(jutalom)forrásuk a kéjérzés, amit megszállottan keresnek. Ez ma is sok emberre jellemző viselkedés. (Érdekes, hogy a faun lábai nem működnek a szokásos módon, talán a lábuk béna lehetett, az álló helyzetben hátrafeszülő térd és a járás közben jellegzetesen földhöz csapódó láb hasonlít egy patás állat járásához. Van olyan betegség, ami testi-lelki bénaságot  okoz és hasonló emberformát eredményez. Őket jelenítenék meg a pszichopata faunok? Akiknek a viselkedése abban a korban sem felelt meg az elfogadott emberi normáknak, ezért félistennek (találóbb lenne a félördög) gondolták őket?...akár így is lehet  Felszínes érzelmek az izgalom iránti szükséglet. Nem képesek a különböző érzelmi állapotok finomságainak leírására. Például a szerelmet a szexuális vággyal, a szomorúságot a frusztrációval, a haragot az ingerlékenységgel azonosítják.( nem tudja, hogy szerették-e a szülei egyáltalán, hogy szeretett-e ő valakit valaha; megtanulta, hogy mondani kell a párjának, hogy szereti, de ott árt neki, ahol tud; eredményeire irigy, folyamatosan degradálja értékeit; a kapcsolataiban nincs rangsor, mindenki egyformán értéktelen; művi viselkedése előbb-utóbb feltűnik pl. feladat jelleggel simogat, mert azt tudja, hogy ezt kell tennie, de a simogatásból hiányzik az érzés, az odaadás; a szeretetét hangoztatja, de semmilyen érzelmi megnyilvánulása nincs, ami ezt bizonyítaná; egyedüli örömforrása kizárólag csak a kéjérzés, amit a szexuális kielégülés, a másikon való uralkodás érzése vált ki)
Tekintet hiánya ( szemébe nézve csak kongó üresség néz vissza ránk, nem sugárzik belőle semmilyen érzelem, szenvtelen, hideg, és folyamatosan fókuszált a tekintete;  sosem fog meleg, szeretetteljes tekintettel ránk nézni, mindent - a nézést is - megtanult séma szerint csinál, utánoz a cél elérése érdekében, pl. azért hogy elnyerje mások bizalmát, vagy bocsánatát; a megtanult sémát nem tudja minden helyzetben alkalmazni, olykor tragikomikus, mennyire melléfog és mennyire a helyzethez nem illő arcot vág; a mosolyát is érdemes fűrkészni, jellegzetes lárva mosoly, csak a szája mosolyog - álarc szerűen, állandóan -, a szeme nem)
 

Sorozatgyilkos

Gyakran a bűnöző életmód a végállomás, ami kisstílű csalásoktól egészen a sorozatgyilkosságig terjedhet. Az viszont már sokkal meglepőbb, hogy a börtönökön túl a pszichopaták másik gyakori előfordulási helye a felsővezetés. A pszichopata vezetők bűntudatot keltenek másokban, ezzel bújnak ki a felelősség alól. Az ilyen vezető gyakran elhiteti az alkalmazottal, hogy nem igazán jó munkaerő, és ezzel tartja függőségben. Akár 3-4 év is eltelhet, mire az illető rájön, hogy ezzel manipulálták. És ez a jobb eset, mert legalább rájött. De számtalan emberben pont emiatt marad egy kisebbrendűségi érzés. 

Mesterkedés és  manipulálás

Határozott, bátor, erős személyiséggel ki lehet védeni a mesterkedésüket. A saját módszerüket kell ellenük fordítani: a gyengéiket megismerve, azokat felhasználva ellenállhatunk az elvárásaiknak. (pl. társüggők - ha túlzásba vitték a szadizmust, ha már leszívták az összes energiánkat, akkor direkt szervezzünk programot magunknak, amiből őket kihagyjuk, ez hatni fog, bár a megtorlásra bizton számíthatunk, ezért a legjobb, ha menekülünk tőlük)
Szembesíteni kell őket folyton a tetteikkel. Bárhogy tagadjanak, bármit hazudjanak, bármivel fenyegessenek (manipuláljanak), ki kell állnunk az igazunk mellett. Ha ettől hisztériás rohamot kapnak, akkor sem szabad engedni, hogy a fehérre azt mondassák velünk, hogy fekete.
Irányítani csak ők akarnak és lehetőleg úgy, hogy érezzék rajtunk a félelmet. Nem szabad félni tőlük. Pl. a fenyegetésünkre bevetett átható, merev tekintetük, amit sokan ijesztőnek, hátborzongatónak írnak le, egyszerűen csak üres bámulás, nincs mögötte semmi. Ha nem hódolunk be, akkor megsemmisülnek, mert nem tudnak irányítani minket, nem tudnak uralkodni rajtunk.
A lázadásunk ellen harcolhatnak agresszíven. Ha ennek ellenére sem engedünk, akkor  ha nehezen is, de leválaszthatók a "gazdaállatról".  Ilyenkor egyszerűen odébbállnak, új kapcsolatot keresnek, akár több vasat tartva a tűzben. Bárkit eldobnak, ha az nem  csinálja azt amit ők akarnak, vagy ha találnak egy jobb paraméterekkel rendelkező gazdát.
Minél többen vértezik föl magukat tudással, annál kevesebb embert tudnak tönkretenni ezek az emberbőrbe bújt szánalmas perverz gépezetek. Ha közelebbről megismerjük őket, akkor kiderül, hogy a hírhedt zsenialitásuk, ravaszságuk, manipulatív képességük, intelligenciájuk, stb. bőven hagy kívánni valót maga után. Ha azt mondjuk neki sajnáljuk hogy beteg, felháborodik.

Bájgúnár

Van egy udvarló típus, a bájgúnár, mindenkinek udvarol, minden nővel kéjeleg, felkészül az áldozatból, kikérdezi mit szeret, mit nem, először azt csinálja, amit szeret, később majd azzal kínozza, ami a gyengesége; saját magát mint keresett árucikket, ajándékot prezentálja a másik félnek, de a bűbáj csak maszk, eszköz, hogy elérje a célját, az uralmat a másik felett. (totális kontroll) Ítélőképessége torz és a saját hibáiból való tanulás hiánya (pl. egy társfüggő szatírt  a partnerei számtalanszor otthagynak a non-stop nőzései, csalásai miatt, de ebből nem tanul. Megszállottan keresi az új ingereket, elveszítve így az összes tartós kapcsolatát, amit szintén megszállottan igyekszik pótolni, mert egyedül életképtelen, így lesz belőle kapcsolatszédelgő. Sajnos a lelkiismeret, megbánás, a bűntudat és a szégyenérzet teljes hiánya, a viselkedését nem korlátozza ezek visszatartó ereje  (pl. ha kritika éri a bántó, megalázó viselkedését, akkor hirtelen kizárja a külvilágot,  „nem akarok veszekedni” felkiáltással kivonul a történésből, a helyzetért az áldozatot okolva.  Az aberrált viselkedést rendben lévőnek tartja, nem szégyelli, ha rászólnak, hogy ne kukkolja, ne fényképezze  kéjesen a  kislányok meztelen testrészeit, nem érti, miért ne tehetné azt, amihez kedve van) A megbánás és a bűntudat hiánya azzal a  figyelemreméltó képességgel párosul, ahogy magatartásukat racionalizálják és lerázzák magukról a felelősséget azokért a cselekedetekért, amelyek megütközést, csalódást keltenek azokban, akik a  szabályokat betartották. Kész kifogásaik vannak a magatartásukra, esetleg tagadják a dolog megtörténtét. Ha néha beismerik is tettüket, azokat jelentősen lekicsinylik, tagadják a másokat ért következményeket, magukat tekintik a valódi áldozatnak.A szatír pszichopata az eszét veszti, kutyaként követi a kislányokat, nőket, képzelegve közben.  

Kitörés

Sokszor évekig tart, mire a manipulátorok áldozatai megelégelik a rabságot, segítséget kérnek és önmaguk védelmében cselekvésre szánják el magukat. A manipulátorok mellett az áldozatok elveszítik önbecsülésüket, saját igényeiket háttérbe szorítják, kiszolgálják a működésképtelen kapcsolatot, mivel felmentik a zsarnokot, sőt ragaszkodnak hozzá. Sok esetben szó szerint feladják a személyiségüket. Abban a tudatban élnek, hogy egyedül csak ők érthetik meg a hatalmaskodókat, a másik nélkül egyikük sem lenne boldog vagy életképes. Ennek azonban túlságosan nagy ára van. Eljött az ideje a változtatásnak!

Tudatosítsa saját gyenge pontjait, félelmeit, bizonytalanságait, amelyek kiszolgáltatottá tehetik a másikkal szemben és védje meg magát! Erősítse meg saját önbecsülését, fogadja el magát olyannak, amilyen. A változás alapja gyengeségeink elfogadása és a velük való szeretetteljes törődés.

Ne hagyja, hogy gyenge pontját a másik kihasználja vagy bűntudatot keltsen önben. Legyen önértékelése alapja, hogy hibázhat és hogy senki sem tökéletes. A hibák segítenek abban, hogy fejlődni tudjunk!

Ne fogadja el a nem kívánt viselkedéssel kapcsolatos mentegetőzést, mindig a tettet ítélje meg és következetesen utasítsa el, ami az Ön számára nem elfogadható. Készüljön fel az érzelmi csapdákra, amelyekkel a másik rendszeresen igyekszik elgyengíteni!
 
Csak egyenes választ fogadjon el! A kifogásokkal ne foglalkozzon! Mesterien képesek felmenteni magukat. Mindig megmagyarázzák, mit miért tesznek, gyakran pedig a másikat teszik felelőssé cselekedeteik miatt. Ne dőljön be a jól bevált trükknek többé!

Önállóságra törekvés és képesség. Kerülje a szarkasztikus, ellenséges hangvételt! Ha támadásba lendül, okot ad az ellentámadásra, így nehezebb mederben tartani a beszélgetést.

Ha a másik minden erőfeszítés ellenére sem változtat viselkedésén, és nem hagy más választást, lépjen ki a kapcsolatból! Ha nem teszi, a másikat sem abban erősíti, hogy változtasson saját életén. Olyan felelősséget ne vállaljon át a másiktól, amivel nem önnek van dolga. Ne feledje! Nem azzal segít magának vagy a másiknak, ha kiszolgál egy nem működő kapcsolatot.

Gyerekkorunkban egy különleges, függő kapcsolatban vagyunk a szüleinkkel. Tőlük – de leginkább az édesanyánktól – várjuk, hogy kielégítse a fizikai és érzelmi szükségleteinket, biztonságossá tegye nekünk a világot, védjen és vigasztaljon minket. És egyáltalán, szeressen minket csak úgy, akkor is, ha rosszak vagyunk. Gyerekkorban jól van így, ez a természetes. Akkor van igazán baj, ha ezzel a gyermeki érzelmi és kapcsolati mintával vágunk neki a felnőttkori párkapcsolatainknak is. Ebből szinte törvényszerűen sérülés és csalódás lesz.
Lehet, hogy találunk valakit, aki legalább egy darabig megpróbálja majd a kedvünkért eljátszani az apa- vagy anyaszerepet, de ez nem fog örökké tartani, a legelkötelezettebb partner számára is előbb-utóbb fárasztóvá és kiábrándítóvá válik ez az egész. De még ha találunk is valakit, aki kibírja ezt akár egy életen keresztül, úgy sem lesz az igazi. Az éretlenség örök forrása lesz a kölcsönös elégedetlenségnek, a csalódásnak és a konfliktusoknak.
 
De szép nagyra nőttél, szentem! …de csak testben

Egy kisgyerek működése természetesen egocentrikus, azaz énközpontú. Egy csecsemőnek nem kell azzal foglalkoznia, hogy felébreszti-e a szüleit a sírásával az éjszaka közepén, ha éhes. Az első néhány évben nem képes mások igényeit figyelembe venni, mások érzéseit, helyzetét átélni, és ezekhez alkalmazkodni. Az egész világ a saját vágyai és szükségletei körül forog. Ha a fejlődése jó irányba halad, akkor lassan azért képessé válik az empátia átélésére, és megtanul alkalmazkodni a többiekhez. De ha ez a fejlődés elakad valahol, akkor az egocentrizmus visszaköszön majd a felnőttkori kapcsolatokban is. „A te dolgod, hogy megoldd a problémáimat” című kimondott vagy kimondatlan igényre sokan reagálnak úgy partnerként, hogy „beleállnak” a feladatba, és megpróbálják teljesíteni. De ez nagyon fárasztó lesz, és sikertelen.

Az éretlenség egyik leglátványosabb jele, ha valaki elvárja, hogy a kapcsolat és a hétköznapi élet az ő érzelmi vagy fizikai igényei körül forogjon, és a sajátjait egyértelműen a partnere hasonló igényei elé helyezi. Elfogad és követel, de ő semmit, vagy sokkal kevesebbet tesz azért, hogy a másik is jól érezze magát a közös életükben. Ennek borítékolhatóan rossz vége lesz. Amikor a kapcsolatunkat értékeljük, az „adás-kapás” egyensúly az egyik legfontosabb tényező, amit figyelembe veszünk. Nincs azzal gond, ha szeretetet, figyelmet kell adnunk, vagy áldozatokat kell hoznunk a másikért, ha mi is elvárhatjuk ezt, amikor nekünk van szükségünk ilyesmire. Ha viszont ez nem stimmel, a kapcsolat egyensúlya felborul, és a segítő fél egyszer csak az áldozat szerepében találja magát. Az empátia hiánya és az, hogy nem számíthatunk a másikra, szép lassan elkezdi majd elkoptatni a kapcsolatot.

Egy jól működő felnőtt kapcsolatban is előfordul, hogy vannak néha krízisek, amiket meg kell oldanunk, vagy akár konfliktusok, ha mindez nem sikerül elsőre. De ez is sokkal nehezebb lesz majd egy éretlen partnerrel. Az éretlenség másik fontos érzelmi tünete a jó és rossz dolgok integrálásának képtelensége. Természetesen ez is a gyerekkorból jön. Akkor még idealizáljuk és leegyszerűsítjük a világot: az anyukánk mindig jó és tökéletes; a velünk történt dolgok pedig vagy jók, vagy rosszak, de a kettő között nincs átmenet. De ezzel a gondolkodásmóddal nehéz lesz a felnőttek világában hosszú távon működtetni egy párkapcsolatot. Mert az néha ilyen is, olyan is. Szerethet minket valaki úgy, hogy most egyébként épp haragszik ránk. Mi is szerethetünk valakit annak ellenére, hogy ő ki nem állhatja a hobbinkat, és semmi pénzért nem jönne velünk minden hétvégén túrázni. Aki éretlenül közelít egy kapcsolathoz, nem tudja ezt összerakni. Egy darabig idealizál, végtelen erőfeszítéssel igyekszik mindent tökéletesnek látni, aztán egyszer csak összeomlik minden. A fehérből fekete lesz, a feketéből fehér, a tökéletesből pedig használhatatlan és menthetetlen. „Hirtelen elhidegült tőlem, pedig mekkora volt a szerelem.” Ugye ismerős?

Azt is érdemes végiggondolni, mit hoz ki belőlünk egy kapcsolati krízis, ha többé-kevésbé felnőttként élünk benne. Persze, először lehet, hogy néhány meggondolatlan mondatot, sértést, hibáztatást. De ha megnyugodtunk, akkor leginkább kérdéseket: „Mit rontottam el ÉN? Mit tehetnék ÉN a helyzet megoldásáért, a másikért, vagy a kapcsolat megmentéséért?” Ezzel szemben az éretlen kérdések inkább arról szólnak, hogy „Milyen sérelmeket szenvedtem el ÉN?”, vagy hogy „NEKEM mik az igényeim?”

És egyébként is: „Legyen minden úgy, mint régen, mert akkor még minden jobb volt.” Ez is az éretlen gondolkodás egyik alaptétele. Ugyanúgy, mint az, hogy a nagy grandiózus siker, az igazi boldogság, majd valamikor a jövőben következhet csak be. „Ha nyerünk a lottón”, „ha elköltözünk”, vagy „ha megváltozol”. Az idealizált múlt, a hamis nosztalgia, és az alaptalan, illuzórikus jövő egy dolgot tud nagyon akadályozni: a jelen megélését. Aki a múltba néz, és közben egy mesebeli jövőről álmodozik, nagyon nehezen tudja rávenni magát, hogy a vágyait átváltsa a hétköznapi munkára. Egy kapcsolat pedig csak akkor működik, ha dolgozunk benne, ha gondolkodunk azon, hogy mit kell tennünk érte, és ha eszünkbe jutott valami használható, meg is tesszük.
Úgy érzi, az ön partnere is éretlen? És szeretne tőle gyereket? Hűha, még egyet, mellé? Egy éretlen partnerrel ez sem lesz könnyű feladat. Egy gyermek érkezése még egy kiegyensúlyozott kapcsolatban is krízisnek számít. Átalakul a napirend, alkalmazkodni kell az igényeihez, sok mindenről lemondani miatta, és így tovább. Ha a partnerek közül a nő érzelmi működése éretlen, akkor az anyaszereppel együtt járó áldozat és önfeladás okoz majd konfliktust. Egy éretlen férfi számára egy gyerek pedig vetélytársként jelenik meg. Az általa igényelt és birtokolt teljes körű figyelem most hirtelen az új jövevény felé fordul. Erre pedig a gyerekkorból hozott szeretethiány-élmény szerint fog haraggal, féltékenységgel, szomorúsággal reagálni.