A rétközi nádi betyárok vagy réti betyárok akik lápos mezőkön nádasokban húzódtak, elszánt vakmerő cselekedetével kiemelkedett a közönséges betyárok tömegéből, híjták üket kapcabetyárnak vagy kutyabetyárnak is. A bőrötökön nótát dudálna a szél Betyárok szegény nádi betyárok, szól a kesergő. Aki valami rosszat tett, az a zsandárok elül elbújdosott betyárnak a rétközi nádasba. Úgy hítták üket, hogy talpas betyárok, mer ezök olyan helyeken bujkáltak, amit még lóval sem lehetett bemenni, csúfolták üket kapcabetyárnak, meret mert képesek voltak alvás közben ellopni a kapcát is. Vótak akik loptak, háztúl azokat a népnyelv házásó betyároknak híjta. Azok az alap nélküli vályogházak éléskamrájába aláásással jutottak be, oszt fosztották ki. Vót aki lúkötő vót vót aki útonálló. Vér is tapadt a kezihez. Ha kölött vót zugirász aki passzust írt nekije. A vármenyénél a jegyzőnél vót segédírnok, olyan rováncs féle, csak elcsapták mer lopott, na az tudott, házrul fődrül, eberrü, lúrúl passzust fabrikálni. Vsak hamar a lótolvaj betyárok kedvence lett Ha a tanyaépület nem vályog,csak vert fal, akkorazt könnyen kilyukasztották, ha pedig minden zajt el akartak kerülni, a földet ásták ki alatta. Leggyakrabban az ióta egyre jobban szokásba jött, az előtte való napi disznóölés után jelennek meg, mikor föltételezhető, hogy a kamarában sok hús, szalonna és zsir van. Szegénhez nem mentek attul nem vót mit lopni. Csak a módosabbaktul. Vót hogy at elcsorelt tojások másnap egy szegény család tyúkjai alatt landoltak. A paraszt csodálkozott hogy tojhatott 10 tojást ergy icaka a tyúkja. Máskor egy szegény tanyasi embernek a padlásán zajt hallottak reggel felment oszt két nagy sonkát tanált ott.Vásánapon megjelentek a piacokon, lócsiszárként. A pandúrok a vásárra gyülekezett czigány népet a vásár előtt letartóztatják s csak a vásár lezajlása után eresztik szabadon, de a betyár lócsiszárok paszussal rendelkezek így ük szabadon sefteltek Vót aki lúér puskát cserélt, vagy ruhát. Vót aki kóczmadzagos loval járta a világot. Bitófára való szegény legények vótak.loptak csaltak öltek. Akinek nem főtt a foga a regutára az is bujdosó lett. haramia Sok puska golyója vágott az ártatlan szivekbe, sok kést forgattak meg vadakarattal, gyilkolásképpen ártatlan testekbe. Azután a marha elhajtás volt napirenden. birka koca kecske ha jó vót a fogás elmentek icaka a korcsmárost felkőtötték oszt od duhajkodtak reggelig, vüt aki elment egy csárdába. Az ablakban égő gyertya jelentette a pandurokat. Azelőtt gulyát őrzött, de elszökdösött a rideg marha mellől, mert kedve szerint való volt a csárdában valami, vagy a bor, vagy az asszony. Vagy mindakettő. Hanyagolta a dolgát, a számadók nem jó szemmel nézték már sehogy sem. Egyszer aztán a kártyára kapott. Annak az ördöge meg volt akkor
is szépen és igen nagy becsülettel játszották a huszoneggyest. Abban csalni nem igen lehetett. Tudniillik letették a pakli kártyát a csárdaasztalra, a bankadó kivette a mellényzsebből vagy a szürujjból a bicskát, kinyitta s úgy ütötte vele keresztül a kártyát, hogy a bicska hegye megállt az asztalban. Arról aztán húzott mindenki magának, amennyi kellett, a bicska pengéjén keresztül. Ha nehány marhát kicsap valamely gulyából és lehajtja jó pásztorok segitségével a Bácskába. Ott akadt, aki megvette pénzért s vitte tovább szerbnek, horvátnak. Soha többé azoknak nyoma nem került, ami egyszer elérte az akkori határőrvidéket, azt ugyan hiába keresték.czimborákkal Putri csárdáig ment mulatni felgyújtották a nádfedelem kolocsmát
Nagy a határ és a betyárnak ismerős benne minden bokor, minden erdő, minden buczka. Azt is tudja, hogy hol van gázló a Tiszán, hol lehet észrevétlen átsurranni a túlsó partra, hol van a folyóban árnyas sziget, ahol meghúzódhat az üldözés előtt. Ismerte a pusztai ember jelzési módját és neki a kuíágas igy vagy amúgy való állása mindig érthető jeleket adott. Egy uj bicskahasitás valamely jegenyenyár oldalán, olyan dolgokat vitt neki tudtul, amiket senki más nem ismert lófárasztással Igen elterjedt jeladás volt, többek között, a kútágas jelzései, sok jelentése vót attól függően hogy állt a gémeskut gémje, de a kerítésre vagy fára terített élénk színű ruhadarab és a feltűnő pipázás is. betyárcsutora néven ismert kulacsfajta, amelynek kettős fala volt. Az egyik részébe álomporos bort öntöttek. A kulacs szájának megcsavarásával szabályozni lehetett, hogy tiszta vagy az altatós ital folyj ék.A betyár megfelelő „beállítással" kínált meg borral valakit. Nagy tapasztalatot igényelt a nyomhajtás, vagy „csapásozás" művelete is, amellyel az elhajtott, elkötött jószág útját próbálták kideríteni. Nemegyszer zsákdarabot kötöttek a lovak patájára, hogy ne árulja el a patacsattogás az érkező betyárokat. Szinte zaj nélkül közlekedett a kocsinjárók „süket vagy betyárkocsi néven ismert járműve is, a kerékre tekert rongy, kóc stb. segítségével. Jó lovaikkal a betyárok gyakran alkalmazták üldöztetés közben a „lófárasztás" taktikáját, különösen a nehézlovú vasas németekkel szemben; messzire maguk után csalták a zsandárt, és annak paripáját teljesen kimerítve, szembefordultak vele A pusztákon, réteken, nádasokban kóborló betyárok szoros kapcsolatot tartottak, együtt éltek a vizek világában gyűjtögetésből, halászatból tengődő pákászokkal. halászokkal is. A szegénylegények holmiját, „szerezményét" (a lopott tárgyakat) éppúgy elrejtették a pákászok, mint az üldözött betyárt. mindennemű vízi vadaknak és rablóknak, kik úgyszólván rendesen ezen roppant rétségben tartózkodnak, és ha egyszer bele veszik magokat, többé éppen fel nem lelhetők". A Tisza mentén széles sávban szintén nagykiterjedésű rétség húzódott a szabályozás előtt, a Körösök mentén a Sárrét hasonlóképpen. A nádas, zsombékos területeken csak a környékkel tökéletesen ismerős ember tudott közlekedni. „Csendbiztos, pandúr, zsandár hatalma a rét szélén megszűnt. Ha üldözési céllal bemerészkedett, többé ki nem jött."
betyár argó álnévCsak néhány példa: napolás ,a naDpal eltöltése elrejtőzve', lappangtatás ,elrejtés'. A betyárt elfogás esetén leverték ,leütötték, földre teperték', ha megnyomták ,veszélyesen bekerítették' igyekezett elugrani, elillanni, megszaladni.'* még szigorúbb ..Punktumok" léptek életbe a betyárokkal egy húron pendülő pásztorok ellen. a betyárkodásra és elfásulásra ingerlő, nagykarimájú és 6 hüvelyket felülhaladó kalapoknak nemcsak hordása, de árulása is ... " tilalom alá esett. Kossuth kihozta a börtönból a betyárokat perzekutorok padláson ólban a veremben alvókra. kirabolták az uzsorást fürkészök perzekútorok vótak álruhában kanászok juhászok bojtárok, betyárok, kondások disznók barmok ménesek
ragadvány neve vót az orgazdáknak is czigán, bakter, grofó, bundás, csikar Bóka,hájas.Bunkós,Málé,Kehes,Néhány szavuk itt van példaképp : Fogni: lopni. Rajzolni: lopni. Raj e ső s: tolvaj; Zsaró: rendőr. (A tanyákon még nem is olyrég szint ezen néven hívták a pusztázókat. A szó
a magyar zsaroló szóból támadt.)Fejes: titkos rendőr.Hadács: besúgó.K u a sz: börtön.M egbuktam: elfogtak.Lepedő: százas bankó.K ékhas : tizes.G yertyá zz; vigyázz.S to k k o l: ül.B ekáposztázn i: behatolni, betörni.H ipiselnek: vigyáznak rám.Tiplizni: vállalkozni.K is ü lt: sikerült.E gy m ázsa k u a sz: egy évi börtön.Dá mázsa kuasz : két évi börtön.M atér: pénz, érték.H adova: beszéd.H adováim : beszélni.
Káposztázzál ebbe a spizibe és gyertyázd magad körül, hogy stokkol-e bent fejes ; mert engem hipiselnek. Csak még ma almával bukjam, holnap már lesz matér és plédizhetek! Adja Isten, hogy a mai betiplizés öregen süljön k i De pajtás, alma hadova annak a rajcsosnak, akit bent fogunk levirozni, különben elszliácsolják mázinkat és a tiplizésnél kapdoválunk. Akkor pedig tréfik lennénk és várhatnánk a mázsákra menő kuaszot. Hadováid el pajtás, hogy mi végett voltál kauszolva. Hát ez pajtás, igy volt. Elplédliztem egy biboldó kajcsossal a kuksira. Amint a prosztót megkaszáltam, prezentált, kapdoválta evezőmet és azonnal balhézett. Egy zsaró pedig szonika ott termett és engem buktatott. így lettem tréfire kapdoválva
s kuaszolva dámázsára. ól indult minden.
csősz, bojtár tajték pipára
Farkas jóska is bojtár vót, így a juhászok, bojtárok, kanászok nagy barátja vót, de nem akart elmenni katonáskodni, inkább bevette magát a nádasba. Vót itt hal dögivel nem igen éhezett, de az anyja hordott neki néha ennivalót, meg tizsta ruhát. Az alacsony termetű, szurószemü betyár komor rosszarcú nagybajuszú vót. Aki rossz fát tett a tűzre, vagy meggyült a baja a törvénnyel az itt kötött ki. Eccer a parasztok szekerinek sarogjárára dobta a batyut a vásárban amikor megjelentek a zsandárok. Vót egy eset amit a Farkas Jóska csinált. Az egyik ember lova megdöglött, megnyújta, az apróhúsból kolbász tőtött,amit a combokkal együtt megfüstölt, oszt velvitte a padra. Icaka a padon járkáltak, kiakart menni a vasvellával hogy elüldözze a betyárokat, de az ajtóban ott állt egy magos árnyék, aki aztat mondta neki, elviszünk két sonkát, az utolsó szilvafához kikötünk egy ugyanolyan szinü lovat, reggel vigye be a vásárba adja el a régi lova papirjaival,!. Az árábul vegyen egy másik lovat papirral.Ha megértette rázza a fejét. Eccer meglütték a vállán, egy jóbarátja aki szabólegény vót, félkarikába hajtotta tűt, oszt a belefüzött czérnával öltésről-öltésre járta át a véres sebet, ő azonban meg sem mukkant. Még csak nem is sziszszent. Ha a vásárba bemerészkedett, mindég cifra, szűrben volt, ragyogó csizmában, s a fején széles karimáju pörgekalap, árvalány hajcsomóval, vagy szép díszes fekete csikós ruhában járt. Jómódú gazdánat tünt, nem szurt szemet a zsandároknak. A nádasba ü is bűgatyába meg ingbe vót. Amikor az öccse meghót, mert lelütték a zsandárok, a nádi szigetre vitték, a hívott javasszony sem tudott mán segíteni rajta, ezért hozzá papot vittek. Legközelebb demecserbe vót pap késő őszre járt már az idő, hideg szél sivitott a száraz fagalyak között. Olyan bujkálős holdvilágos éjszaka volt, mint mostanában, a szél ide-oda űzte, hajtotta a sötét felhőfoszlányokat és a holdfényt, mely egy darabig tisztán megvilágította az egész tájt, pár perez múlva teljesen elsötétítette a felhőfoszlány, mely czafatokba húzódott el a teljében pompázó égi test alatt. Akkor este szokatlanul nem jött szememre álom, mindenkép igyekeztem elaludni s bár az idő már tizenegyre iárt, még a szememet sem birtam lehunyni. Valami lázféle, oly kinos izgatottság nyugtalanított szüntelenül, amely tökéletesen elvonta figyelmemet mindentől; ugyannyira, hogy a kezemben tartott érdekfeszitő regényt is csak gépiesen olvastam, anélkül, hogy abból csak egyetlen mondatot is megértettem volna. Vannak oly perczek, amelyben az ember egész lényében megérzi azt, ami vele néhány óra múlva fog történni. Éppen igy éreztem magamat én is, mintha csak egy titkos érzés valami borzalmat keltő történetet beszélt volna el, amelynek magam is részese fogok lenni rövid idő múlva. Tudja kedves öcsém! még most is olyan hideg borzongás fog el, ha visszagondolok arra a napra, illetőleg arra az éjszakára, — és itt megállt az öreg ur az elbeszélésével, egy kis szünetet tartva,
mialatt erősen bámult maga elé, mintha csak ott látná lejátszódni az egész történetet, amely elbeszélésének tárgyát képezte, majd igenlőleg bólintott fejével és egy nagy lélegzetvétel után tovább folytatta :
— Tizenegy óra volt . . . éppen tizenegyet vert az órám — s a falon függő ósdi ingaórára
mutatott — mikor ezen a sarok ablakon erős zörgést hallottam. Fiatal ember voltam, azután meg
nem igen ijedtem meg a magam árnyékától; de mégis megborzadtam. Oda mentem az ablakhoz. . .
fölnyitottam . . . egy magas, tisztességesen öltözött fiatal ember állott ott. — Kit keres?! — kérdeztem indulatosan. A tisztelendő úrért jöttem, — felelt egész nyugodtan, úgy, hogy én sem szavaiban, sem pedig
viselkedésében a legcsekélyebb föltünést sem észleltem, ami a legkisebb gyanút is fölkeltette volna
bennem. Egy öreg asszony óhajtaná az utolsó szentséget fölvenni, — szólt tovább, anélkül, hogy a
további kérdezősködésre várt volna.
— Messze van! ? . . .
— Itt van a harmadik utczában, tisztelendő
uram, hoztam magammal kocsit is. Csak gyorsan
kérném, mert már egészen az utolsóban van a
beteg.
Én kötelességemhez hiven, magamhoz vettem a szertartáshoz szükséges eszközöket és sietve ültem
fel a reám várakozó kocsira. A fiatal ember erősen közé vert a lovaknak, melyek őrült gyorsasággal
ragadták magukkal a könnyű parasztkocsit. Néhány perez múlva künn voltunk a város végén. Az
országutat szegélyező lombtalan fáknak száraz ágai valami csekély árnyékot vetettek a holdvilágos
éjben. Itt ezen az árnyas helyen megállóit a kocsi, mire az utszéli árokból három erőteljes férfi alakja
tűnt elő; kik egyenesen a kocsinak tartva szelíd hangon köszöntöttek. — Igen kérjük, kedves tisztelendő ur, — szólt az egyik férfi — tessék egész nyugodtan lenni, biztosítjuk, hogy semmi kellemetlensége sem fogtörténni, csak jöjjön velünk; körülbelül egy félórányira van egy betegünk, akit szives lesz meggyóntatni s azután rögtön visszahozzuk ugyanezen a kocsin.
— Helyes! Kedves barátaim, — válaszoltam
nekik egész nyugodtan, anélkül, hogy a legkisebb
félelmet is elárultam volna szavaimmal.
A kocsis ügetésben hajtott a régi makkoserdő felé. Az erdőtől néhány száz lépésnyire,
hosszan elterülő nádas feküdt, mely a hűvös északi
széltől kísértetiesen zizegett. A nádas túlsó végén
megállott a kocsi. Mi leszálltunk s ugyan az a férfi,
ki az imént minden kellemetlenségtől biztosított,
elém állott s az előbbi szelíd hangon szólt
hozzám.
— Kedves tisztelendő ur, engedje, hogy a szemeit bekössük, a többit nem szabad látnia, amig
oda nem érünk.
A hold rásütött a betyár arczára s annak marczona vonásai, vad nézése e perczben megfélemli-
151
tettek. Láttam, hogy minden ellenszegülésem haszontalan s végre is kényszeríteni fognak reá, engedtem kérésüknek s a saját kendőmmel beköttettem szemeimet.
Mintegy negyedórái távolságra vezettek kanyargós utakon a nádas mélyén. Megálltunk, egy
nád és zsuppszalmából készült kunyhó előtt voltunk. A hold fényénél tisztán lehetett látni mindent. Néhány betyár ácsorgott a rejtekhelyen öszszetákolt kunyhó körül, valószinüleg érkezésünket
várva, mig benn a vastagon elszórt friss szalmán
egy fiatal ember ült, felügyelve egy vénebb betyártól, ki egykedvűen, minden óvatosság nélkül pipázott. Amint megszitta cseréppipájában a bűzös kapadohányt, csakugyan sistergett abban a parázs s
egy perezre megvilágította a sötét kunyhó homályát. Vastag füstgomoly tódult ki a keskeny bejáraton, amit azután lecsapott a hűvös éjszaki szél s
ott úszkált a kunyhó körül, anélkül, hogy valamelyik megfigyelte volna, vájjon honnan jön az.
A betyárok egy szót sem szóltak, csak némán
billentették meg zsiros, pörge kalapjukat és igazi
betyár flegmával bámultak egymásra. Rozsdás fegyvereik sorba voltak állítva a kunyhó oldalához.
— Hol a beteg? kérdeztem türelmetlenül.
— Oda benn van — szólt a vezetőm s a nyíláshoz hajolva, bemutatott a kunyhóba.
— Legyen szives bemenni tisztelendő ur és
ott elvégezni a dolgát.
Erre az öreg kiczammogott a kunyhóból, magára dobott egy ócska szűrt és mivel sem törődve,
nyugodtan bámulta az égen úszkáló felhőfoszlányokat.
Bementem, egy egészséges fiatal embert találtam ott.
— Maga a beteg ? kérdeztem tőle.
— Igen, én vagyok és csak ez volt az utolsó
kivánságom, hogy meggyónhassak.
Nem beszélhettem vele többet, elvégeztem a
szertartást és kijöttem a füsttől bűzös kunyhóból.
— Mehetünk ! szóltam az emberekhez.
— Kész van tisztelendő ur? — kérdezte a
haramiavezér.
— Készen.
— Akkor menjünk — köszönjük a fáradságát. A betyárok egymásután emelték kalapjaikhoz
kezeiket és szótlanul megbillentették azokat; Újból bekötötték szemeimet és ugyanazon a kanyargós
utón vezettek kifele. Közel lehettünk már a nádas végéhez, ahol a kocsi várakozott reánk, mikor az
éjjeli csendet egy hatalmas dörrenés reszkettette meg. — Mi az? kérdeztem meglepetten és akaratlanul a szememen levő kendőhöz kaptam. — Ne vegye még le tisztelendő u r ! Semmi, szólt nyugodtan a betyár, aki a nádasból vezetett kifelé, most halt meg a beteg ! Hazáig egy szót sem bírtam kivenni a haramiavezérből. czakumpakkjával, mindenestül Vót köztük egy Csengeri betyár aki valahogy közéjük vergődött.
madár hazája pákászok madarászok nádi betyárok otthona nádvágók gyékénykötők kenyere Az [...] embert egyaránt Bemutatja a pusztai nádi vízi társadalom rideg kíméletlen törvényeit [...] örökös lakói a híres neves nádi betyárok viselt dolgaibólmadár hazája pákászok madarászok nádi betyárok otthona nádvágók gyékénykötők kenyereA piócaszedők nádi betyárok darvászok békászok rákfogók és lesipuskás a rétségekben rejtőzködő tanyázó nádi betyárok és félidőn falkákba verődött nádi farkasok kellemetlenkedéseit tartották távol későbbpákászok halászok csikászok idarászok solymárok darvászók rákfogók és lesipuskás
A nádi dalokból - Naplemente (Magyar)
Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír untalan,
sírva ellebeg.
Villám sáppadón
száll az ég alatt,
képe lenn a tón
gyorsan átszalad.
Villám fényinél
téged látlak itt:
lengeti a szél
hosszú fürtjeid!
https://mek.oszk.hu/00900/00987/00987.htm#1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése