Megjósolom az emberiség kihalását.

A föld egy nagyob bonyolult és érzékeny ökoszosztéma. A bibliában azt jósolják, hogy tűz által pusztul el a világ.  A hideg és a meleg a két véglet ami nem jó az emberiségnek. Könnyen felperzselődik a bolygunk, vagy egy új jégkorszak kösszönt be. A föld éghajlata egy hihetetlenül komplex rendszer, tele apró ellensúlyokkal, és ha valami kibillen a helyéről, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Ilyen következmény lehet, hogy a jelenlegi felmelegedés elindít egy nem várt folyamatot, és végül globális lehűlésbe csap át. A föld történetében mindkét variáció előfordult periódikusan.  A jégkorszak felé halad a föld, vagy a túlmelegedés fenyeget. Ha továbbra is exponenciálisan emelkedik a bolygó átlag hőmérséklete, a probléma egyre fenyegetőbb. Az elmúlt években a hőmérsékleti rekordok egymás után dőltek meg. Nincs a világnak olyan pontja, ahol ne lennének következményei a felmelegedésnek. A gletcserek és a sarkvidéki jégtáblák rohamosan olvadnak, az emelkedő tenger szint a partmenti településeken élők életét veszélyezteti, közben egyre több állat és növényfaj tűnik el örökre a földről, azért, mert nem tudnak az extrém sebességgel változó életkörülményekhez alkalmazkodni. Az elmúlt 14 évben 8-ban dölt meg a globális melegrekord, egy 2024 júliusi mérés szerint pedig az azt megelőző 13 hónapból 12-ben dölt meg a globális melegrekord. A felmelegedés már nem a távoli jövő, hanem a sötét jelen, de mi van, ha azt mondom, talán mégsem melegedés lesz ebből? A föld éghajlata jóval bonyolultabb, összetettebb. Nem ismerjük valamennyi tényezőt, ami meghatározza a föld klímáját. Az éghajlati visszacsatolás és a kontraindikáció azt jelenti hogy az egészen kicsi hőmérsékleti változások olyan folyamatokat indíthatnak el, amelyek apokalipszist eredményeznek. Mint a lavina eleinte egy hószemként kezdi. A kontarindikáció lényege az öngerjesztés. Először csak egy jégcsap törik le az északisarkon, de a sarkvidéki jégolvadása, ami alatt egyre sötétebb bárnyalatú jégrétegek vannak, amik értelemszerűen több napfény nyelnek el, mint a világos rég. Ahogy egyre több sötét jég kerül felszínre, úgy a felmelegedés is egyre gyorsul. Az így kialakuló ördögi kör az eredeti becsléseket felrúghatja, mivel kiszámíthatatlan ütemben fokozhatja a felmelegedést. Ez a káosz elmélet. De nem csak a sarkvidéki jégtáblákon áll vagy bukik a sorsunk.A tengeráramlatok a Föld legfőbb klímaberendezése. Hatását alapból nem érezzük, de addig örüljünk, ugyanis ha egyik napról a másikra megszűnne, drámaian megváltozna a bolygóhőmérséklete. Az áramlat nélkül ez a két kontinens sokkal hűvösebb, sokak számára élhetetlen helyjé válna. Az Olvadó-Gletcserek vize miatt Grönland partjaitól délre egy nagy hideg víz volt alakult ki, és nő épp az óceánban. Ez a kis vízhőmérsékletkülönbség, bár innen nézve nem emeli meg az átlagember ingerküszöbét, az áramlat megzavarása miatt drasztikusan megváltoztathatja a föld klímáját. Vagyis alapvetően egy olyan dolog okozhatja majd a túlhűlést, ami most még a felmelegedés következménye. Ez nem paradoxon. Az AI képes szimulálni a lehetséges folyamatokat, nem egyértelmű ugyanis, hogyha a bolygó éghajlata kibillen az egyensúlyából, akkor melyik oldalra dől majd el a rendszer, és így nem kizárt az sem, hogy hamarosan visszatér a jégkorszak. Az óceán termohalin cirkulációját a tengervíz hőmérséklete és sótartalma befolyásolja. Mivel az óceáni áramlatok alapvetően hőt, illetve különféle tápanyagokat fuvaroznak magukkal, így komoly szabályozó hatása van az éghajlatban. A globális és a lokális folyamatok egyébként sem feltétlenegyeznek, meg mindig. Anomáliák létezni fognak, de globálisan olyan szélsőértékek között fog változni az éghajlat, amit sokan nem tudnak majd elviselni. Konkrétan, Milliárdok halnak meg a hőgutától, a légszennyezetségtől, a környezetszennyezéstől és jó ha a lakosság 5%-a életben marad. Jó példa erre a fiatalabb Dryas időszakban szintén melegedett a bolygó klímája, ám egyszer csak hirtelen, zuhanó repülésbe kezdett a hőmérséklet. Többféle elmélet létezik erre, sok tudós szerint az óceánba ömlő olvadékvíz zavarta meg a tengeri áramlatokat, és ez befolyásolta ilyen drasztikusan az éghajlatot. Ez egyébként egy kihalási esemény is volt, és rengeteg faj tűnt el. Fulladás a szmogtól a portól a füsttől. A műveletlen emberiség salát tudatlanságába hal bele, tízenháromezer évente törvényszerűen. . Az akkori erős lehűlés előzményei kísértetéesen megegyeznek azzal, ami most a sarkvidéki éggel történik. Már sokszor előfordult, hogy a felmelegedési időszakok hirtelen nagy lehűlésbe váltottak át. Soha egyetlen felmelegedés sem volt még korábban annyira durva, mint ami most történik. Az emberi tevékenység okozta éghajlati változás nem a szokásos, több ezer éves ciklusokban, hanem évtizedekben mérhető. Gyakorlatilag egy totál kiszámíthatatlan időzitett bombán ülümk nyugodtan, mert ostobák vagyunk ahhoz hogy észrevegyük mi történik körülöttünk. A földfelszín egyes felületeinek albedója az egyik olyan tényező, amely meghatározza a globális átlaghőmérsékletet, és felelős az időjárási minták kialakításáért is az egész világon. Az albedóban, vagyis az adott felületre érkező elektromágneses sugarak visszaverődési képességében rejlik. (üvegház hatás)Ez a mérőszám azt mutatja meg, hogy valaminek a felszíne a ráső napvény hány százalékát veri vissza. Egy füves terület például a napvény 25 százalékát veri vissza az űrbe, a friss hó pedig a sugarak 80 százalékát azonnal visszaküldi. A klímaváltozás szempontjából ez azért fontos, mert ha egy egészen apró kezdeti lehűlést követően a jeges felületek visszaverik a napvényt, akkor még hidegebb lesz és még több jeges felület jön létre. Kontraindikáció lép fel ez megint csak egy visszacsatolás, amikor az adott folyamat önmagát erősíti. Olyan régiókban jelenik majd meg a hó és a jég, ahol ez alapból nem jellemző. Ez folyamatosan egyre nagyobb méreteket ölt, vagyis majdnem a semmiből alakul ki teljesen természetes módon egy új jégkorszak. Első hallásra ez egy unalmasan hosszú időszaknak tűnhet, de a kutatások szerint a korábbi jégkorszakok is meglepően gyorsan alakultak ki. Ez nem kizárólag azt jelenti, hogy a bolygó nagy részét hófedi és két lából járó lajhárok jelennek meg majd mindenhol. A dologhoz ugyanis hozzátartozik, hogy az egész földön megváltozhat a csapadék jellegei és mennyisége, valamint a jellemző széláramlatok is átalakulhatnak. A korábban kellemes éghajlatú részeken zord és hosszú telek lehetnek majd jellemzőek, a föld más helyein pedig egyre szélsőségesebbé válhat az időjárás. Pusztító szárasság vagy intenzív viharok alakulhatnak ki a most még nyugis időjárású területeken is. Az új jégtakarók súlya alatt ráadásul megsüllyedhetnek a talajrétegek, ami amellett, hogy átalakítja a tájat, szélsőséges esetben még földrengést is okozhat. Nem csak a globális felmelegedésnek, de a lehűlésnek is áldozatul eshet rengeteg állat és növényfaj. A változások miatt sok életben maradt állat kénytelen lenne új helyre vándorolni, vagy más ételt fogyasztani. Viszont ezeknek a katasztrofális változásoknak az időpontját és súlyosságát a bolygó rendkívül összetett környezeti rendszerei miatt igazából lehetetlen megjósolni. A kozmikus periódusok 10 és 100 ezer éves időtartamban ketyegnek, és megszabják a jégkorszakok és a melegebb interglaciális időszakok ritmusát. Az első ciklus az excentricitás. Bonyolultnak hangzik, de lényegében arról van szó, hogy a föld pályája a nap körül időnként közelkör alakú, máskor pedig elnyúltabb, elipszis alakúvá válik. Ez az átalakulás körülbelül 100 ezer évente történik meg. Amikor a pálya elnyúltabb, a föld legközelebb és legtávolabbi pontja a naptól sokkal nagyobb különbséget mutat. Ez mit jelent? Képzeld el, ha nyáron a föld a legtávolabb lenne a naptól, az a nyár enyhébb lenne, a tél viszont jóval hidegebb. Bár az excentricitás hatása viszonylag kicsi, mégis jelentős változásokat okoz abban, hogy a napfénye hogyan éri a bolygó különböző részeit. A következő a precesszió, vagyis a föld tengejének billegése. A föld tengeje 26 ezer évente végez egy teljes körkörös mozgást, hasonlóan egy lassan pörgő búgócsigához. Ez a billegés eltolja az évszakok időzítését. Jelenleg a föld északi féltekéjén télen közelebb vagyunk a naphoz, így a tél viszonylag enyhe. De idővel ez megfordul, és ha ez megtörténik, az északi félteke hidegebb teleket és forróbb nyarakat fog tapasztalni. Végül beszéljünk a tengejferdeségről, másnéven dőlésről. A föld tengeje jelenleg kb. 23,5 fokos szögben van megdőlve, de ez a szög változik egy 41 ezer éves ciklus során. Néha nagyobb, néha kisebb a dőlésszög. A nagyobb dőlésszög forróbb nyarakat és hidegebb teleket eredményez, míg a kisebb dőlés mérsékeltebb évszakokat hoz. Most éppen a föld dőlésszöge lassan csökken, ami azt jelenti, hogy a jövőben egy hűvösebb tendencia felé haladhatunk. Ha a dőlés eléri az alsó határát, az ideális feltételeket teremthet a gletcserek terjedéséhez. És itt jön a lényeg. Ezek a ciklusok nem különállóan működnek, együthatnak. Az exzentricitás, a precesszió és a tengejferdeség összehangolódása hatalmas éghajlatváltozásokat idézhet elő. Amikor mindhárom ciklus pontosan egybeesik, az jégkorszakokat, vagy meleg interglaciális időszakokat indíthat be, mint amilyenben most is élünk. Előbb-utóbb mindhárom ciklus ismét összehangolódik, és ez akár egy új jégkorszakot is elindíthat. Körülbelül tízezer évre vagyunk a következő hidege periódustól, vagyis tízezer évre lennénk, de közbeszólt a folyamatokba az ember. A szindioxid szint most a legmagasabb, amit az elmúlt két és fél millió évben mértek. Az emberiség egyértelműen felelős az éghajlatváltozásért, de hiába tűnik úgy, hogy a környezet szennyezésünk globális felmelegedést okoz, lehet, hogy az éghajlati visszacsatalás miatt mégis egy újabb jégkorszakba sodor minket. Jelenleg úgy bocsátjuk ki a szindioxidot, mintha nem lenne holnap. Az ipari forradalom környékén a légkörben 1 millió levegő részecskére 228 szindioxidmolekula jutott. Mára ez a duplájára nagyjából 421 részecskére nőtt. A napjainkban tapasztalható hőmérsékletemelkedés abszolút példanélküli. Az említett Milankovics-ciklusok alapján a föld mozgása és naphoz viszonyított helyzete miatt a bolygóklimája nagyjából 100 ezer éves ciklusokra osztható, korunk globális melegedése viszont teljesen kilóg ebből a sorból. Vecslések szerint a tempó az általunk kibocsátott üvegházhatású gázok miatt 50-szer gyorsabb, mint normális esetben. Ezek a változások tehát még sokkal hamarabb előidézhetnek egy mini jégkorszakot, mint hogy arra természetes sor kerülne. Mindezek alapján nem is a globális felmelegedéstől kellene rettegnünk, hanem az az követő lehűléstől. Kicsi ironikus a dolog, de végül is igen. A felmelegedéssel egy olyan alapot adhatunk egy jégkorszaknak, ami az üvegházhatású gázok kibocsátása nélkül még bőven váratna magára. Rettegni azonban semmiképp sem érdemes. Érdemes lenne helyette inkább tenni valamit a klímaváltozás lassítása érdekében. Ebből következik például az, hogy más megközelítés kellene alkalmazni a klímavédelemre. Jelenleg ugyanis mindenki azon kattog, hogyan csökkentsük a kibocsátást és a Föld hőmérsékletét. Azzal viszont már senki se foglalkozik, hogy mi lesz akkor, ha hirtelen a bolygónk maximumra kapcsolja a légkondit. Sokak szerint úgy kellene készülni a jövőre, hogy minden forgatókönyvre rugalmasan tudjunk reagálni. Hiszen a klímaváltozás terén semmiben se lehetünk biztosak. Ahhoz, hogy minimálisan a jövőbe láthatjunk, érdemes lenne az óceáni áramlások éghajlatra gyakorolt hatását jobban nyomon követni, esetleg befolyásolni, mert ugye simán lehet, hogy például pont a golfáramlaton múlik a jövőnk. Félre ne értsetek, ez nem azt jelenti, hogy egyből a fiók legmélyére kell dugni a globális felmelegedés elleni intézkedéseket, csak annyit, hogy érdemes lenne számolni az esetleges lehűléssel is. A legtöbb erőfeszítésünk jó a melegedés ellen, például a légkörből a széndioksid megkötése, az erdősítés, vagy a megújuló energiaforrásokra való átállás. De ezek teljes mértékben haszontalanok, ha megkezdődik egy lehűlés. Ez persze azért nagyon nehéz kérdés, mert a globális felmelegedés egy velünk élő probléma, ami azonnali megoldást kíván. Az esetleges jégkorszak pedig jelenleg még csak a fantáziaszüleménye, nem létező dolgok ellen pedig elég nehéz tenni valamit, pláne, hogy sokak szerint a mostani globális felmelegedés is kamú. És  mi történne akkor, ha tényleg bekövetkezne majd a jövőben egy jégkorszak? Az egyik legnagyobb kihívás, amivel szembe kell néznünk, az a mezőgazdaság sorsa. A hűvösebb éghajlat miatt a növények rövidebb ideig tudnak fejlődni, ez pedig visszavetheti a termésmennyiségét. Így könnyen visszarepülhetünk azokba az időkbe, amikor egy kis hideg már is éhínséget hozott magával. A mostani mezőgazdasági technikáink és növényeink tökéletesen be vannak rendezkedve a kellemesen meleg, széndioxidban gazdag légkörre. Így, ha megérkezne a minijégkorszak, az veszélyeztetné a globális églelmiszerbiztonságot. Az étel pedig nagy úr, az egyik legnagyobb, ha fajunk életben maradásáról van szó. Szintén nagy problémát jelentett a migráció kérdése. Jobb példa nem kell a mostani helyzetnél, a nagymeleg miatt sokan költöznek a hűvösebben fekvő országokba, így Európába és az Egyesült Államokba is rengetegen érkeznek. A jégtakaró kiterjedésével azonban pont, hogy megfordulne ez az irány, és egyre többen költöznének valamennyivel közelebb az egyenlítőhöz. Ez nyilván egyenes út a konfliktusok felé. Küzdelem indulhat az erőforrásokért és az élelmiszerért, a népességnövekedés megterheleti a lakható területek infrastruktúráját, miközben a teljes országtérkép újraíródhat. A hideg-meleg ellentét komoly geopolitikai kihívásokat hozhat magával, hiszen sokkal kisebb dolgokért is robbantak ki háborúk, mint egy ország lakosságának élelmiszerellátása. A feladat igazából az, hogy először megpróbáljuk tisztában látni a jövőt, hogy minden lehetséges forgatókönyvhöz alkalmazkodni tudjunk.  Az éghajlatkutatók munkájára talán még sosem volt annyira szükség, mint a következő időszakban. Legfőbb feladatuk az lesz, hogy megértsék a különböző éghajlati rendszerek közötti kölcsönhatásokat. Alkalmazkodnunk kell mindenféle szélsőséges időjáráshoz, az élelmiszereink előállítását segítő infrastruktúrát és energetikai rendszereket pedig úgy kell majd kialakítani, hogy mind a meleg, mind a hideg éghajlaton hatékonyak legyenek. Jelenleg például annyira gyorsan melegszik az idő, hogy az infrastruktúra és a növények nem tudnak ilyen sebességgel alkalmazkodni az új környezethez. Nyíregyházán a kertemben pálma avokádó citromfa él, ami eddig csak a mediterrán részen volt jellemző.