A Székely Hadosztály egy része 1919. április 26-án Demecserben tette le a fegyvert a román hadsereg előtt. A Székely Hadosztály egy részét a magyar Vörös Hadsereg és a román hadsereg közé szorították. A román megszállók a tisztjeket és több katonát egy ideig Brassóba internálták, majd hazaengedték. „A hadügyi népbiztosság a legerélyesebb ellenállásra határozta el magát és elrendelte, hogy a jelzett vonalban a legvégsőkig ki kell tartani. A román előnyomulás ellensúlyozására az összes nélkülözhető erők Érmihályfalva–Nagykároly környékén összpontosíttatnak ellentámadás céljából. A parancsnokok és politikai megbízottak felhatalmazást nyertek, hogy a fegyelmet a legszigorúbb eszközökkel tartsák fönn és ha szükséges, elrettentő példák adásától se riadjanak vissza.” (Bánlaky i.m.)
Közben a Székely Hadosztály már elhagyni készült Szatmárnémeti–Nagykároly térségét, hogy lassan Nyíregyháza irányába hátráljon, és abban a térségben, ha lehet, ellenállást fejthessen még ki. (Ekkor már, különösen az otthon maradottakra leselkedő románok bosszúja miatt sokan elmaradoztak, hogy otthon, védtelen szeretteiket védve folytassák a harcot.) A gyors román lovasság a vasútvonalakat veszélyeztette, illetve a magyar csapatokat mindenhol bekerítéssel fenyegette.
Az erdélyi kerületi parancsnokság Debrecenbe szorult. Nagykárolyban már csak a székelyek tábori őrsei álltak, hogy a parancsnokság reményei szerint ezzel a várost a háborús pusztítástól megkímélhessék. A tervek szerint a hadosztály Fehérgyarmat–Mátészalka– Nyírbátor vonal felé fog visszahúzódni, bár a csapatok kimerültsége folytán tőlük ellenállásra számítani már nem nagyon lehetett. Április 18-án Ungváron már románok és több francia tiszt volt. Április 18-án éjjelre a román előrenyomulás elérte Madarászt (Szatmárnémetitől 10-km-re délre), Apát (Szatmárnémetitől 24 km-re keletre). Ekkorra a Székely Hadosztály parancsnoksága Mátészalkára érkezett, az 1. székely dandár parancsnokság Csengeren, a 24. Nagyecseden, a 21. Érmihályfalván volt, és ugyanott gyülekeztek a Budapestről irányított vörös zászlóaljak is. A központból a Székely Hadosztály parancsnokságát utasították, hogy székhelyét Debrecenbe tegye át. A hadügyi népbiztosság Nyíregyháza–Debrecen vonalában ellenállást szeretett volna kifejtetni csapataival. Csakhogy addigra már az egész román fronton katasztrofális volt a magyar csapatok helyzete. Az egyetlen még szervezett erő a Székely Hadosztály, amelyet sokatmondóan már saját berkeiben is csupán különítménynek neveztek, amelyet a támadó románok északról és délről is kerítettek. Nyíregyházán az 5. vörös hadosztály parancsnoksága pedig csomagolt… A székely különítmény balszárnya Nagydoboson, jobbszárnya Nyírbátorban, Kratochvil a parancsnoksággal Nyírbaktán tartózkodott. A súlyos veszteségek miatt a különítmény a felére olvadt le. Legénység a 7 napos mozgóharc következtében kimerült. Igen nyomasztólag hatott rájuk, hogy egyes vörös osztagok székely katonákat és csoportokat helyenként minden ok nélkül lefegyvereztek és parancsnokaikat inzultálták. A székely bakák úgy érezhették, itt már mindenki ellenük van! A román lovasél 23-án benyomult Debrecenbe. A székely különítmény április 24-25-én, még mindig harcolva a Lónyay-csatorna mögé vonult vissza, és Demecser–Nyírbogdány–Kótaj környékén töltötte az éjszakát. Ekkor történt, ebben a helyzetben Kratochvil ezredes felhívása csapataihoz: „Székely különítmény-parancsnokság, 749/hdm. szám. Demecser, 1919. ápr. 25-én. A román királyi csapatok parancsnoksága a székely hadosztálynak a következő ajánlatot tette: A román királyi hadsereg nem tekinti a székely hadosztály csapatait sem bolsevista, sem vörös, sem kommunista csapatoknak, tudja azt, hogy a vörös csapatok ellenséges érzülettel vannak a székely hadosztály csapatai iránt; ennél fogva a román királyi hadsereg megszünteti az ellenségeskedést akkor, ha készek vagyunk mi is a fegyverletételre. Jelzi egyúttal, hogy az antant csapatok, tehát a román királyi csapatok is azért támadnak, mert a kommunizmus letörésére egész Magyarországot meg akarja szállni és erre a célra minden oldalon nagy erőket összpontosítottak. (…) Ti székelyek és erdélyi magyarok hónapok óta közösen és becsülettel harcoltatok a legnehezebb viszonyok között Erdélyországért, a nép székely földjéért; most 10 nap óta egyes egyedül ti védtétek Magyarországot az antant csapatokkal szemben. (…) Az ellenség ajánlatot tesz nektek, hogy életetek biztonságban lesz, pénzetek, magánvagyonotok épségben marad és aki nem kommunista, békésen visszatérhet lakóhelyére Erdélyországba vagy az antant csapatai által megszállott területekre, de követelik, hogy a fegyvert tegyétek le. Mérlegelve a reménytelen általános helyzetet, nem vállalhatok felelősséget azért, hogy tovább vért ontassak. Ilyen körülmények között válasszatok ti, hogy melyik utat akarjátok és eszerint járjanak el a parancsnokok (…). Én titeket, aki annak idején Kolozsvárt szerveztelek benneteket, cserben hagyni nem foglak; ha a harcot választjátok, a végső küzdelmet veletek harcolom, ha pedig az antant ajánlatát elfogadjátok, veletek maradok, hogy ígéretüket betartsák. (…)” (Bánlaky i.m.) És ami a fegyverletétel után történt…A két tűz közé került székely harcosoknak csak egy része tette le fegyverét a román hadsereg előtt. A románok a tiszteket és több katonát Brassóba internáltak, sokakat bíróság elé állítottak azzal, hogy a románok ellen atrocitásokat követtek el, vagy szervezkedtek a román király ellen. A többség tovább harcolt: sokan a Tanácsköztársaság hadseregében, felszabadítva a Felvidéket Eperjesig, más harcosok meg nyugaton küzdöttek a szintén megszálló osztrákokkal szemben. Többek között ők voltak az a mag, mely nagy szerepet játszott a Rongyos Gárda megalakulásában, annak a Rongyos Gárdának a megalakulásában, amely végső soron harcaival elérte, hogy Sopronról és környékéről népszavazás dönthessen. Kratochvil Károly a román fogságból történt szabadulása után hazatért, és előbb a debreceni vegyes dandár altábornagyi rangú parancsnoka lett, majd a Hadtörténelmi Múzeum igazgatója volt. A két világháború között jelentős közéleti tevékenységet folytatott, vezetőségi tagja volt több revizionista, hazafias szervezetnek, így például a Székely Hadosztály Egyesületnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése