Boszorkányperek.

Szabolcs vármegye törvénykezési emlékei közé tartozik, hogy már a XIII. században, de leginkább az 1320. körül a nádori székbe jutott Debreczeni Dózsa idejétől, szokásban volt vidéki bírósági közgyűlések tartása alkalmával, mely bírósági közgyűlést a nádor vagy a király által e czélból 230külön megbízott valamely királyi főtisztviselő hívott össze, s a mely bírósági közgyűlés (congregationes generales) kevés kivétellel több megye nemessége közönségének összejöveteléből állott, Szabolcs vármegye, amint ezeknek a birósági közgyűléseknek Karászon tartása említésénél már érintve volt, rendszerint Bereg vármegyével gyült egybe ilyen bírósági közgyülésre. Talán felső Szabolcs vármegyének egykor a mai Bereg vármegyét képező Borsova vármegyéhez tartozása emlékét is őrzi a két vármegye nemességének a törvénytartásra való ez az egybegyűlése.

"Trina forensis proclamatio".

A mikor pedig a publikus helyeken való kikiáltás útján teljesített idézés volt szokásban vagy gyakorlatban, a vármegye területén a mai Karász, Demecser és felváltva Kisvárda vagy Kálló voltak azok a helyek, melyeknek három egymást követő országos vásárain, bizonyára akkor ezeknek a helyeknek fontosabb állása és vásáraiknak népesebb volta miatt, a mai hirlapi idézést pótló kikiáltást foganatosították.

Boszorkányperek.

Jellemző nemcsak Szabolcs vármegye egykori törvénykezésére, hanem a vármegye itélkező közönségének józan felfogására és felvilágosodottságára is, hogy noha a régi idők törvénykezési emlékei szerint ennek a vármegyének területén is folytak u. n. boszorkányperek és bizonyára itt is hajtattak végre elrettentő büntetések, valamint hogy Szabolcs vármegye levéltárában is bőséges számmal találhatók a bűbájosságot űzőkre, mások megrontásával foglalatoskodó boszorkányperekre vonatkozó akták, mégis Szabolcs vármegye régi törvénykezése elég fényes képet mutat arra nézve, hogy itt, ha voltak is boszorkány-égetések vagy karóba huzások, azok olyan régen voltak, hogy emlékük is alig maradt fenn, a megyeszerte ma is emlegetett büdi boszorkányt és annak esetét kivéve, a kiről ma is röpked a szálló ige, amennyiben a szabolcsvármegyei ember vagy asszony, akire megharagszik és nagyon házsártosnak tartja, ma is elég gyakran használja azt a hasonlatot, hogy olyan, mint a büdi boszorkány, vagy hogy égessék el, mint a büdi boszorkányt.