A perodikus civilizáció

Mit gondolsz? hányszor indult újra az emberi civilizáció? Feltételezésem szerint az emberi civilizáció többször újraindult globális pusztulás után. Talán 12-13 ezer évvel ezelőtt kezdődött a neolitikus forradalommal, például a Göbekli Tepe építményeivel, egy esetleges üstökösbecsapódással (Younger Dryas hipotézis) után, de ez vitatott elmélet. Alternatív, nézetek szerint a civil spekulatív többször összeomolhatott klímaváltozások, katasztrófák vagy kozmikus események miatt, majd újraindult – pl. 13 ezer évvel ezelőtt egy üstökös, vagy régebben globális tüzek miatt. Ezek a videók és cikkek tárgyalják, de nem fogadja el a tudományos konszenzus, mert hiányoznak a közvetlen bizonyítékok. Kisebb civilizációk omlottak össze regionálisan, mint a maja, római vagy indus-völgyi, de ezek nem globális újraindulást okoznak, hanem helyi visszaesést. A jelenlegi civilizációt egyetlen folyamatosnak tekintik, törékeny rendszerekkel. A tudományos konszenzus szerint egyetlen, folyamatosan fejlődő emberi civilizációról beszélhetünk, amely körülbelül 13 000 éve, az utolsó jégkorszak utáni drasztikus környezeti változások (például a Younger Dryas hatásai) után kezdett el épülni, Göbekli Tepe pedig az egyik legkorábbi ilyen emlékhely. Bár voltak regionális összeomlások, az emberi civilizáció globális értelemben egyszer indult el, ám a történelem során többször is közel került a megsemmisüléshez, és a 2040-es összeomlás prognózisa rávilágít a sérülékenységére. Regionális "újraindulások": Számos nagy civilizáció bukott el (pl. maja civilizáció, Római Birodalom), de ezek tudása nem veszett el teljesen, hanem átöröklődött. A "Restart" elméletek: Bár népszerűek a rejtélyes, ősi, technológiailag fejlett elődök elméletei, ezekre a régészet eddig nem talált meggyőző bizonyítékot. Összességében tehát egyszer indult el ez a mostani civilizációs ciklus, de a történelem során többször is drasztikusan átalakult. A Younger Dryas egy kb. 12 900–11 600 évvel ezelőtt zajló hűvös időszak volt a pleisztocén végén, amely megzavarta az északi féltekén zajló felmelegedést. Ez jelentős klímaváltozást, különösen Észak-Amerikában és Európában, ahol jégkorszaki körülmények tértek vissza részben. Térkép, amely Európa és Észak-Afrika felszínborítását ábrázolja a Fiatalabb Driász esemény idején (12 900-11 700 BP). WikipédiaA hőmérséklet Észak-Amerikában és Európában 5–10 °C-kal csökkent, tengeri felületi hőmérsékletek kelet-Kanadában ekkora esést mutattak, míg a Földközi-tengeren csak 1–3 °Ct. Csapadékváltozások történtek: hűvösebb területeken kevesebb eső hullott, melegebb vidékeken több, ami rövidítette a növényzeti szezont az északi féltekén. Globálisan 0,6 °C nettó lehűlést elsőként, főként a tengeri jég terjedése és az albedo-visszacsatolás révén. Európa nagy részén sztyepp-tundra uralkodott, Skandinávia jégtakarója megmaradt, míg Észak-Afrika szárazabbá vált. A tudományos konszenzus szerint a termohalin keringés (AMOC) lelassulása vagy leállása idézte elő, amit a Laurentide-jégtakaró olvadékvize, ami édesítette az Atlanti-óceánt. Ez csökkentette a trópusi meleg víz északra szállított mennyiségét, fokozva a hózáporokat és a jég-albedo hatást. Hozzájárult a pleisztocén megafauna kihalásához Észak-Amerikában, és kulturális változásokat indított, pl. a natufi kultúra mobilitása növelte a Közel-Keletet, előkészítve a neolitikus forradalmat. A fiatalabb Dryas-hatáshipotézis szerint üstökösbecsapódás is közrejátszhatott, nanogyémántokkal és platinacsúcsokkal, de ez vitatott. Grönlandi jégmag-proxyk mutatják a Younger Dryas hűvös csúcsát a felmelegedés közben. Milyen párhuzamok vannak a Younger Dryas és a mai Golfström változások között? A Younger Dryas időszak (kb. 12 900–11 700 évvel ezelőtt) és a mai Golf-áramlat (AMOC, Atlanti Meridionális Fordított Cirkuláció) változásai, amelyek főként a lehetséges lelassulás vagy gyengülés mechanizmusaiban és klímahatásaiban láthatók párhuzamok. Közös okok A Younger Dryas hirtelen lehűlését nagy mennyiségű édesvíz-befolyás idézte: az Észak-Amerikában lévő gleccsertavak (pl. Lake Agassiz) kiömlése a Labrador-tengerbe megzavarta a sós Golf-áramlatot, csökkentve a hőszállítást Észak-Európába. Ma a grönlandi jégtakaró olvadása és az Arktisz jegének csökkenése hasonló édesvíz-betelepítést okoz az Atlanti-óceánba, ami az AMOC gyengülését próbálja – tanulmányok szerint már 15-20%-kal lassabban, mint az ipari forradalom előtt. Ez mindkét esetben az alapján "cirkuláció megállításához" vezethet, ahol az édesvíz csökkenti a sós, sűrűbb süllyedést. Hasonló hatások Mindkét esemény Észak-Amerikában és Európában jelentős lehűlést okoz: Younger Dryas idején Grönlandon 10 °C-kal, Európában 2–6 °C-kal esett a hőmérséklet, tundra-szerű viszonyok alakultak ki. Jelenlegi megfigyelések az AMOC lassulása Európa nyugati részén 1–2 °C-os télikritikus lehűlést, ami szerint a globális felmelegedés folytatódik – "hideg blob" keletkezett az Atlanti-óceán ÉK-i részén. Különbségek A Younger Dryas abrupt (évtizedes skálán) zajlott, ~1000 évig tartott, míg a mai változás fokozatos, de felgyorsulhat. A mai esetet antropogén felmelegedés erősíti, szemben a természetes jégtakaró-olvadással, így hosszabb távú hatása kiszámíthatatlanabb. Sok olyan emléket tárnak fel amikre nincs magyarázat. hogyan és mikor születtek, ezek adnak alapot a találgatásokra. A tévedés lehetőségét fenntartva, továbbra is csak hipotézisnek tartom a konteókat megfoglmazók fantáziáját. Az emberi civilizáció emléke emberi csontokon és építményeken változó végén maradhat fenn, a környezeti feltételektől függően, mint a talaj típusa, nedvesség vagy erózió. Emberi csontok megmaradása Emberi csontok általában 20-40 év alatt kezdenek elporladni természetes körülmények között, de száraz, anaerob környezetben akár több ezer évig is felismerhetőek maradhatnak, mikroszkopikus szerkezetük dezorganizációja után is. Mumifikáció vagy jó konzerválódás esetén, mint bogárbarlangokban vagy sivatagban, akár tízezrek évig is megőrizhetik formájukat, de a civilizációhoz köthető kulturális jelek (pl. temetkezési szokások) ezeken gyakran maradnak meg évmilliókra. Civilizációk tünnek el, olyan jeleket hagytak maguk után, amik nem férnek bele a narratívába. Építmények tartósága Az építmények, piramisok vagy beton szerkezetek, néhány ezer évig ment ellen az eróziónak, de millió év alatt a legtöbb eltűnik: városok elsüllyednek, fémek korrodálnak, műanyagok lebomlanak. Fenntartható civilizációk kisebb geológiai nyomot hagynak, így nyomuk akár pár millió év után alig detektálható, hasonlóan a dinoszauruszok maradványaihoz, amelyek ritkák a Föld 4,5 milliárd éves történelmében. Vasbeton vagy mélyen eltemetett bányamaradványok kivételesen tovább bírhatják, de ritkán több mint 1-10 millió évig.  Az eocén korban (kb. 56–34 millió évvel ezelőtt) a Föld meleg éghajlatú volt, dús erdőségekkel, de az emberelődök még nem léteztek – az első főemlősök csak kb. 55 millió éve jelentek meg, a Homo genus pedig csak 2-3 millió éve. A "Silurian elmélet" spekuláció, amely szerint egy ipari civilizáció létezett a geológiai múltban (akár millió évekkel ezelőtt), de ennek nincs fosszilis vagy régészeti nyoma, mivel a Föld geológiai folyamatai eltüntetnék Emberi civilizációk A legkorábbi ismert emberi kultúrák 40-12 ezer évvel ezelőttre datálhatók (pl. Göbekli Tepe), de ezek sem érik el a 40 millió évet; ilyen távoli múltban csak növényevő emlősök és korai cetősszerűek éltek. A civilizációk sohasem ismerték egymást. Vannak olyan régészeti leletek amik nem magyarázhatók a kor fejletségi szintjével. Mi a Silurian-hipotézis, léteztek bizonyítékok 40 ezer évvel ezelőtti civilizációra, Matthew LaCroix elmélete a Van-tórólGraham Hancock antarktiszi civilizációjaLehetséges-e eltűnt civilizációk geológiai nyomaiA Silurian-hipotézis egy tudományos gondolatkísérlet, amely azt vizsgálja, hogy észlelhetőek-e egy hipotetikus, millió évekkel korábban létezett ipari civilizáció geológiai nyomai a Földön. A név a Doctor Who sorozatból ered, de Adam Frank és Gavin Schmidt 2018-as tanulmánya tette ismertté, hangsúlyozva, hogy a Föld geológiai folyamatai (pl. erózió, lemeztektonika) idővel elmoshatják az ilyen jeleket, így ma alig vagy egyáltalán nem találnánk bizonyítékot rájuk. bizonyítékok 40 ezer évvel ezelőtti civilizációra Nincsenek tudományosan elfogadott bizonyítékok 40 ezer évvel ezelőtti fejlett civilizációra; az ilyen állítások (pl. globális szimbólumok ismétlődése különböző kontinenseken) spekulatívak és gyakran alternatív kutatókhoz, mint Matthew LaCroix kötődnek. A mainstream régészet szerint ez az időszak a paleolitikumhoz tartozik, ahol csak kőkorszaki eszközöket és barlangrajzokat ismerünk, fejlett technológiát pedig nem. Matthew LaCroix Van-tó elmélete LaCroix, egy független kutató, azt állítja, hogy a Törökországbeli Van-tó környéki ősi szimbólumok és építmények (pl. hieroglifák, megalitikus struktúrák) egy 38-40 ezer éves globális civilizációra utalnak, közös tudásrendszert feltételezve. Ez az elmélet azonban nem támogatott tudományos konszenzussal, és a szakértők kulturális diffúzióval vagy konvergens fejlődéssel magyarázzák a hasonlóságokat. Ha megszakad a tudás láncolata, újra fel kell fedezni a kereket az emelőt. Graham Hancock antarktiszi elmélete Hancock népszerűsíti, hogy az Antarktisz jégtakarója alatt egy legalább 12 ezer éves civilizáció nyomai rejtőznek, amit a Younger Dryas-korszak klímaváltozása semmisített meg; ezt Göbekli Tepe és más lelőhelyekkel hozza összefüggésbe. Tudományos bizonyítékok hiányoznak, az antarktiszi jégmagok és geológiai adatok szerint a kontinens évezredek óta jégborította, civilizációs jeleket pedig nem tártak fel.astronet. Eltűnt civilizációk geológiai nyomai Geológiai nyomok (pl. antrópogén izotópok, műanyag maradványok, radioaktív rétegek) elméletileg kimutathatók lennének, de millió év alatt a Föld ciklusai (pl. üledékes rétegek képződése, vulkanizmus) ezeket elhomályosítja az idő. A kijelentés, miszerint az emberi civilizáció tudásának mintegy 90-97%-a örökre elveszett, egy széles körben elterjedt történelmi és antropológiai elmélet, amely elsősorban arra a tényre épül, hogy az emberiség írott története rendkívül rövid a fajunk létezésének teljes idejéhez képest.  A legfontosabb tények az elveszett tudásról: A "prehisztorikus" szakadék: A Homo sapiens nagyjából 200 000–300 000 éve létezik, de az írásbeliség csak körülbelül 5000-6000 éve jelent meg (Sumer, Mezopotámia). Ez azt jelenti, hogy az emberi történelem több mint 97%-a írásos dokumentáció nélkül zajlott, így az ebben az időszakban felhalmozott tudás (kulturális tapasztalatok, nyelvek, történetek) nagy része szóbeli hagyomány útján öröklődött, vagy örökre elveszett. A történelem "sötét" foltjai: A régészek és történészek a történelem nagy részét közvetett bizonyítékokból (kőeszközök, csontok, romok) rekonstruálják. A 1500 előtti időszakból India, Ausztrália, Amerika és Szubszaharai Afrika történelme szinte teljesen ismeretlen. Katasztrófák és pusztulás: A könyvtárak (pl. Alexandriai Könyvtár), ősi szövegek és civilizációk (pl. bronzkori összeomlás) megsemmisülése drasztikus tudásvesztést okozott. Amikor egy kultúra eltűnik, gyakran a nyelve és az írásrendszere is vele vész. A tudás sérülékenysége: Az orális (szóbeli) kultúrákban a tudás generációról generációra változhat, és ha megszakad a lánc, a tudásanyag végleg elvész.  Összegzés: Bár pontos százalékot nehéz meghatározni, az elismert tény, hogy a modern emberiség (Homo sapiens) élettartamának túlnyomó többsége íratlan marad, így az "emberi civilizáció tudásának" legnagyobb, a 6000 évnél idősebb része valóban elveszett.  Ha  klíma megváltozik egész ökoszosztémák omlanka össze. A civilizációk kipusztulása vagy összeomlása a történelem során ritkán vezethető vissza egyetlen okra; általában környezeti katasztrófák, társadalmi-gazdasági tényezők és külső hatások (pl. inváziók) összetett "tökéletes vihara" okozza a rendszerek összeomlását. A civilizációkat elpusztító főbb tényezők az alábbiak szerint csoportosíthatók: 1. Kozmikus és geológiai katasztrófák Meteoritbecsapódások: Hatalmas aszteroidák becsapódása globális környezeti változást, tűzvészeket, megacunamikat és tartós napfényhiányt (nukleáris télhez hasonló hatást) idézhet elő, ami tönkreteszi a mezőgazdaságot és az ökoszisztémát. Föld geológiai tűzpusztítása (vulkanizmus): A szupervulkánok kitörése vagy a fokozott vulkáni tevékenység hatalmas mennyiségű hamut juttat a légkörbe, ami lehűti a Földet, és savas esőket okoz. A 6. században (535-536 körül) bekövetkezett sötétség, éhínség és pestis járványok hátterében is szuper vulkanikus tevékenységet valószínűsítenek.  2. Éghajlati és környezeti változások Az özönvíz / Megacunamik: A jégkorszak végén a gleccserek gyors olvadása drasztikus tengerszint-emelkedést okozott, ami elöntötte a part menti síkságokat és a folyóvölgyeket. Jégkorszak / Gyors lehűlés: A Younger Dryas (fiatalabb Dryas) idején, kb. 12 000 éve, egy hirtelen lehűlés következett be, ami drasztikusan csökkentette a népességet és megváltoztatta az életkörülményeket. Megaszárazságok: A tartós, évszázados szárazságok (pl. 4.2 kiloyear event) a mezőgazdasági termelés összeomlásához vezettek. Ez okozhatta többek között az Akkád Birodalom és az Indus-völgyi civilizáció hanyatlását.   Társadalmi és emberi tényezők Erőforrások kimerítése: A túlnépesedés és a környezet (erdők, talaj) kizsákmányolása a társadalmi rendszer összeomlását eredményezheti (pl. Húsvét-sziget). Gazdasági összeomlás és kereskedelmi útvonalak megszűnése: A komplex társadalmak függenek a kereskedelemtől; a kereskedelem akadozása a bronzkori összeomláshoz hasonló rendszerszintű kudarcot idézhet elő. Járványok: A betegségek (pl. pestis, lepra) megtizedelhetik a népességet, megbénítva a munkaerőt és a hadsereget. Háborúk és inváziók: A "tengeri népek" inváziója a bronzkor végén, vagy a nomád népek betörései gyakran végzetesek voltak a letelepült, meggyengült államokra.  Példák a történelemből Késő Bronzkori összeomlás (i.e. 1200 körül): A mükénéi kultúra, a Hettita Birodalom és az egyiptomi befolyás meggyengülése, amelyet szárazság, földrengések és a tengeri népek támadásai idéztek elő. Maja civilizáció összeomlása (8-9. század): A tartós szárazság és a környezeti változások miatt a maja városok többségét elhagyták. A kutatók szerint a legtöbb civilizáció nem egyetlen eseménybe pusztult bele, hanem több tényező szerencsétlen egybeesése (perfect storm) miatt, amikor már nem volt idejük a társadalmaknak alkalmazkodni.