Egyszer régen egy végeláthatatlan mocsárvilág volt itt. A gát nélküli hatalmas, kanyargó lomha Tisza öntötte el ezt a Rétközi területet, amerre csak ellát a szem, mindent víz borított, nem volt mező, az egész olyan volt mint a tenger. A honfoglaláskor őseink csak ott tudtak megtelepedni, ahol kisebb dombok emelkedtek ki ebből a végtelen vízből. Persze ezek a szigetek később menedéket is jelentettek a rabló hordák ellen. Ma a Demecserhez és Kékhez tartozó honfoglaláskori településekről fogok most írni nektek. Az első Fancsal (fenyére) vagy fényes-ér, a "fenyér" kifejezés a magyar tájnyelvben eredetileg mészben szegény, savanyú talajon termő törpecserjés, lápos-lápréti területeket jelöl. A név egy régi dűlőnév, amely egykor a mai Kék és Demecser közötti határrészen helyezkedett el. A területre és az elnevezésre vonatkozó legfontosabb történelmi és földrajzi adatok:Történeti említései: A középkori Szabolcs vármegye területén álló falu nevét írásos emlékek már a XI. század végétől említik, másik elnevezése Fonsol, majd később Fenerie. a "Fancsal" ami egy Árpád-kori személynévre utal. a román "fânerie" – kaszáló, rétekkel övezett területet jelent. A Fényes-ér: vízrajzi szakkifejezés, amely a lápos, vizenyős, sokszor nádas vízfolyásokra vagy szikesedő erekre utal, amelyek a napfényben megcsillanva "fényesek" voltak. A Fenyér; a magyar nyelvterületen (különösen az Alföldön és a Felső-Tisza vidékén) nem csupán a klasszikus törpecserjés növénytársulásokat jelöli, hanem a régebbi nyelvhasználatban kifejezetten a vizenyős, magas talajvízű réteket és lápos gyepeket jelentette. A Fancsal fenyére; az a mai Kék település határában, Demecser felé eső terület, mely egykor egy Fancsal nevű személy birtoka volt. A honfoglaláskori történelmi forrásokban gyakran együtt szerepel a szomszédos Babot és Babotgödre településekkel, amit a térképen láthatunk is. Fancsal személynév fenyér ’vizes, füves terület’vékony szálú réti fű, vizes helyeken termő fű’ mindez pedig azt az elképzelést támogathatja, hogy az alapítólevélben említett Fancsalfenyérje birtok az egykori Szabolcs vármegye északi részén, a Tisza felső szakaszán elterülő Rétközi Kék és Demecser falujának vidékén fekhetett, s elsődlegesen mikrotoponima lehetett. Az egykori Szabolcs vármegye északi részén elterülő Rétközben feltűnnek Babot névrészt tartalmazó mikrotoponimák: Babot, Babotgödre, Babotláp, Baboti út Lasd; https://mnynk.unideb.hu/publikaciok/szazdia_konyv.pdf Mindez pedig esetleg erősítheti azt a feltevést, hogy Fancsalfenyérje más néven Bubat birtok e vidékén volt. A Fancsal településnév formáns nélküli személynévből keletkezett metonimikus névadással. A következő, Fancsalfenyérjé-nek (predium Fonsol fenerie), illetve szinonim elnevezéssel Bubath-nak nevezett birtok valószínűleg az egykori Szabolcs vármegye északi részén, a Tisza felső szakaszán elterülő Rétköz Kék falujának vidékén fekhetett, s elsődlegesen mikrotoponima lehetett. E birtokon egyetlen határrésznevet, a "Nogkereku" erdőnevet említi az oklevél.a Fancsal és Fancsalfenyérje birtokot egyazon birtok két részének tekinti, s az egykori Szabolcs vármegye északi részén elterülő Rétköz Kék falujának határába helyezi Lásd Százdi alapítólevél; https://library.hungaricana.hu/hu/view/BAZM_Sk_59/?pg=1&layout=s Tehát a honfoglaláskor a korabeli leírások szerint a terület a mai Kék és Demecser között, a Baboti út és a gyűjtőcsatorna környékén volt. A Babotgödre nem önálló település, hanem egy történelmi dűlő a helytörténeti kutatások szerint a középkori Babot nevű település emlékét őrzi, kiegészülve a helyi talajmélyedést jelölő „gödör” szóval. A Babotláp egy hagyományos ingovány, történelmi földrajzi név (mikrotoponima), a faluhoz közeli erdős, egykori vizenyős
Az 1268-ban feltűnő falu földjét a borsovai vár jobbágyaival (bár az Szabolcs megyében fekszik) V. István ifjabb király Sándor Szörényi bánnak adományozta. 1315-ben az idevaló Jakobcha végrendeleti tanú. 1323-ban I. Károly király meghagyására (a Hont Páztmány nb-i Szalók fia) Mihály mestert (a Battyáni család ősét) beiktatták eme vásárolt birtokába. Sándor bán unokája Karászi László 1333-ban Demecserrel együtt 400 M-ért eladta Magyar Pál mesternek. Ekkor a Krisztus teste tiszteletére szentelt, fából épült egyházát is említik, egyúttal Henével határosnak mondják. A Demecser felé eső határrészen, a község K-i határában (Kiss 1961. 181.) több lapos, homokos földhát húzódik [lásd még Fancsal(fenyére)!]. Melis Katalin terepbejárása során 1962-ben az Állami Gazdaság tanyaépületétől északra egy lapos, alig kiemelkedő dombháton - melynek északi végén dűlőút vezetett a faluba - rézkori, császárkori és Árpád-kori leleteket találtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése