Idővel a néphagyomány feledésbevész. A régi öregek még így beszéltek; Mán napszállat vót, vecsernye után, eccer Istenuccse, a bolynyik jelibátor obligát nosza felkergette a dobár duzmad lesmestert, mer a górénál tikmonyra fájt a foga, az oszten abcúg legott felkepesztett a bizserefára, ott rejtezik fennen retikálva, aki ott babirkált a kutricánál, oszt amiko fertályórára legyött, az gaborgya imposztor, kicsit gyaszmat és muruttya gányó böszme böhöm süly póka paniperda tiknyó, nem packázott sokat vele, ódalba somta a gerdóját egy gömbörlő abronyica azsaggal, úgyse lesz ebbül mán egérütő, szerette vóna jól megvelagászni, nem sikerült fejbiszni, a csetresz ampával se, kézifészerrel, el is tünt menten az a latorkert tekerületének hácsku garádjába, oszt ebujt a dilló a baglába, nem mert kigyönni, egisz nap acsongatta a mereklyét, pediglen ihes vót. Sok olyan szót használunk amit a városiak nem tudnak. tőzsér marhakereskedő, rapsic orvadász, rongyás ószeres, Az angyalok hintója, vagy a Denceszekér; a Göncölszekér népi megfelelője. Vesszőparipa; Bugás nádfejet vettek a gyerekek a combjuk közé, azzal szaladgáltak. takács A takács a vászon és különféle szövetek készítésével, szövésével foglalkozó hagyományos kézműves mester. Langalló; Kenyérsütéskor készítik, lángosféle, melyet fogyaszthatunk sósan, édesen és főtt ételekhez kenyér helyett. A süly skorbut, A töltöttkáposzta szárma dalma nevet kapta. A gádor földbevájt házikó padlása vót. A kanta; nyolc literes, cserép, fa vagy bádogkorsó, melyben bort tároltak hajdanán. A kajmó a szalonnaakasztó fogas népies neve.
vagy a verécét tili tolival is bereteszelheted, de görbölhheted is az felülről záródik. talpastik a kacsa göbe meg a disznó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése